Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

6 Mir Mr.c. irr 1982. JÜNIUS 27., VASÁRNAP POS TA B ONTA S Várjuk je veleike t, cím ünk: Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 Tanév végén Júniusban az iskola és a pedagógusok kerülnek az ér­deklődés középpontjába. Ez érthető is, hiszen ilyenkor kapják meg a tanulók a bi­zonyítványaikat, egész évi munkájukat most értékelik. Az eredmény nemcsak a gye­rekek képességeit, de igyeke* zetüket, szorgalmukat is tük­rözi. A szülők pedig értékelik a pedagógusok hivatás- és munkaszeretetét. Főként kisebb települése­ken alakul ki hamar véle­mény a pedagógusokról. Van­nak közismerten jó pedagógu- spk, a szülők arra vágynak, bárcsak ezek tanítanák gyer­mekeiket. A szülők a gyer­mek otthoni beszámolóiból következtetnek arra, milyen a nevelő munkája. Ha a gyer­mek könnyen, szülői segítség nélkül készül el házi felada­tával, ez azt jelenti: a peda­gógus jól, érthetően magyaráz. A továbbtanuló gyermek ered­ményeiből is következtetni le­het a pedagógus munkájának minőségére, hiszen az a tanuló, akit jól. alaposan felkészítet­tek, a későbbiekben is meg­állja helyét. A gyermek—nevelő kapcso­lat is árulkodik a pedagógus emberi értékeiről, hivatássze- retetéről. A jó nevelőhöz bi­zalmasak a nebulók, sok eset­ben az iskola elvégzése után is tartják vele a kapcsolatot. A pedagógusok munkáját nemcsak a szülők és a tanít­ványok, de az iskola igazga­tója és a felettes oktatási szervek is minősítik. Az igaz­ságos értékelés fokozhatja a nevelő munkakedvét. Másról véleményt mondani nagy fe­lelősség. Alaposan ismerni l^ell azokat a körülményeket, amelyek az eredmények el­érésében segítették vagy aka­dályozták a tanárt. Ügyelni arra, hogy egy elhamarkodott bírálat, vagy észre nem vett kiemelkedő teljesítmény miatt ne veszítse el a pedagógus a munkakedvét, sőt, a reális ér­tékelés arra ösztönözze, hogy további "\feladatait még job­ban megoldja. Géczy Etelka Gödöllő Ami elmúlt Többször hallottam a rá­dióban. olvastam a lapokban, hogy sok nyugdíjas sérelmezi, miért nem tüntetik fel a nyugdíjasok személyi igazol­ványában, mi volt a korábbi foglalkozásuk. Általában azok teszik ezt szóvá, akik nyugdí­jazásuk előtt magasabb be­osztásban voltak. Vagyunk azonban jó néhányan, akik többfélével foglalkoztunk ak­tív éveink során, s nagyon ne­héz lenne megjelölni, mi is volt valójában a mestersé­günk, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy közvetlenül nyug­díjazásunk előtt voltunk a legmegfelelőbb beosztásban. Azt mondják, az idős em­ber második gyermekkorát éli. A gyerekek esetében sincs semmiféle megkülönböztetés, valamennyien tanulók. Véle­ményem szerint helyes, hogy az öregek mind nyugdíjasok — ez is nagy eredmény, hogy ma már minden idős ember részesül valamilyen nyugellá­tásban. Nem érdemes olyanért harcolni ami volt — s ami el­múlt. Villányi László Gyömrő Rongy gyűjtés Nemrég Sülysáp Nagyközség Közös Tanácsa vb-ülésén fel­szólalt Űri település általános iskolájának igazgatója. Lukács István beszámolt róla, hogy munkájukban nagy súlyt he­lyeznek a szülőkkel való jó kapcsolat megteremtésére. A szülői értekezleteken kívül rendszeresen felkeresik a tan­testületet a szülők, érdeklőd­nek gyermekeik előmenetele iránt. Évente két alkalommal bált rendeznek, legutóbb pe­dig rongygyűjtö napot tartot­tak, s kérték a szülőket, hogy ők is járuljanak hozzá az akció eredményességéhez. A gyűjtőmunka eredménye: csak­nem két tonna rongy gyűlt össze. Legközelebb vasgyűjtő nap lesz, s Lukács István igaz­gató bízik benne, hogy ez is sikerrel zárul. Krátky László Sülysáp Félelmetes Albertirsa sokat fejlődött az utóbbi időben. Az új vendég­lő szomszédságában áll az áruház, amelyet sokan láto­gatnak. A Pesti útról nézve nagyon szép és gondozott az épület, előtte virágágyak és padok, a járda kőzúzalékkal felszórva, öröm ránézni. Ha azonban a Piac tér felől köze­lítjük meg az áruházat, s ha netán éppen esik az eső, na­gyot kell csalódnunk. Víz és sár mindenütt, bokáig gázol­hat az ember benne. Kár, hogy csak az üzlet elé jutott a kőzúzalékból, nem kellene a hátsó frontot ennyire elha­nyagolni, csak mert nem látr szik! Az utcákban a járdákat szegélyező cserjék leginkább egy lakatlan sziget bokraihoz hasonlítanak. Magasra nőttek, elterebélyesedtek, nagyon ke­vés helyen veszik maguknak a háztulajdonosok a fáradsá­got, hogy megnyessék ezeket a bokrokat. Valóban szükség van a járda és az úttest kö­zött sövényre, de olyanra, amelyet rendszeresen gondoz­nak is, mert ha ennyire elbur- jánzik, félelmetes lesz tőle az utca. Akik sötétben térnek haza, különösen a nők, min­den bátorságukat össze kell szedniük, hogy végig merje­nek menni a dzsungel mellett. Sipőcz Ferencné Albertirsa Nyaktörő Cegléden, a Gubodi utca elején, már egy éve felbon­tották az úttestet, árkot ástak, s kábeleket fektettek le. A fel­dúlt környék nemcsak a jár­művezetőket, hanem a gyalo­gosokat is nehéz feladt elé ál­lítja, aki ugyanis be akar jut­ni a vegyesboltba vagy a pos­tára, annak át kell kelnie jó néhány buckán. Ráadásul ezen a nyaktörő úton van egy or­vosi rendelő is ... Szeretnénk tudni, mikor te­szik végre járhatóvá az utat, meddig kell még várnunk az árok betemetésére? Koncz Tibor Cegléd ★ Sajgál Tamás, Cegléd város Tanácsának műszaki osztályveze­tője válaszolt olvasónk kérdésére. Elmondta, hogy a Gubodi úti árok összefügg a Kossuth Ferenc utca átépítésével, amely rövidesen vé­get ér. A Gubodi úton is hama­rosan, a következő hét végéig el­végzik a még szükséges munká­kat, az árkot betemetik, majd le­betonozzák a helyét. A későbbiek­ben aszfaltréteget is kap a burko­lat e része, tehát nem kell már sokáig várni arra, hogy ismét akadálytalanul közlekedhessenek ott a járművek, a gyalogosoknak pedig ne kelljen félniük, hogy a nyakukat szegik. Apanap Mivel közel fél évszázada élek a földön, sokat láttam, hallottam, s azt hittem, en­gem már nem érhet meglepe­tés. Tévedtem. A közelmúlt­ban fiam, aki a Dunakeszi 3. sz. Általános Iskola 4/b. osz­tályába járt, egy meghívót Felfelé folyó víz? Először a villanyt vezetik .Válaszol az illetékes Miért kopog a zsemle? Lapunk május 9-i számának Postabontásában többek kö­zött arról írtunk, hogy Buda­pesten a Keleti pályaudvar automata utasellátójából vá­sárolt zsemle kőkemény volt, ráadásul a korábbi négy fo­rint helyett hat forintot kell bedobni érte a gépbe. Észrevételünkre válasz ér­kezett az Utasellátó Vállalat budapesti igazgatóságától, Érti Imre területi igazgató aláírá­sával. Arról tájékoztat, hogy egy közelmúltban napvilágot látott belkereskedelmi rende­let lehetővé teszi, hogy az automatákat a II. osztályba so­rolják. A vállalat ezt a lehe­tőséget nem használta ki, az automatákat továbbra is III. osztál.vúakként üzemelteti. Ez­zel egy időben emelték egyes betétes zsemléknél a húsáru mennyiségét. Tíz zsemlét véve alapúi a sonka mennyisége 0,179 kilogrammról 0,231 kilo­grammra emelkedett. A ko­rábbi 4 forintos ár a haszon­kulcs változtatása és a na­gyobb anyaghányad miatt emelkedett hat forintra. Arról is szól a levél, miért kőkemények az automatákban a szendvicsek? A bennük levő felvágott romlandó, ezért a szendvicseket hűtött térben kell tárolni, s ez oda vezet, hogy a zsemle 1-2 óra múlva kopogóssá válik, s több napos áru látszatát kelti. A valóság pedig az — írja Érti Imre —, hogy már az elkészítés napján elfogy a készlet, tehát több napos áruról semmiképpen sem lehet szó. Mit fűzhetünk ehhez? Ben­nünket nem vigasztal túlságo­san, hogy a zsemle a hideg miatt száradt kővé. Akár ezért, akár másért, a lényeg mégiscsak az, hogy egy ketté­vágott követ, amelyben a ko­rábbinál nagyobb mennyiségű a hús. nem lehet könnyen megenni. Talán tenni kellene valamit annak érdekében, hogy a szendvics ne száradjon agyon bár félünk ezt javasol­ni, mert az újítás esetleg újabb két forinttal emelné az árat... A panasz nem levélben, ha­nem telefonon érkezett. Bar­na István szentendrei olva­sónk, aki a Költői telepen la­kik, s mint mondta, azon a környéken rettenetes a hely­zet. Se víz, se villany, se út, s mégcsak reményük sincs, hogy belátható időn belül ja­vulnak a körülményeik. Jogutód Négy évvel ezelőtt a szent­endrei Matthiász János Ter­melőszövetkezet kedvezményes áron telekhez juttatta dolgo­zóit, akik cserébe aláírták, hogy legalább tíz évig nem válnak meg a termelőszövet­kezettől. Annak idején a szentendrei tanács és a Matt­hiász Termelőszövetkezet meg­állapodott, hogy a telep köz­művesítését közösen, minél előbb megoldják, ám az ígéret ígéret maradt: felépült közel ötven családi ház, de a várt közművesítésre nem került sor. A panaszos és a Költői te­lep többi lakója úgy tudja, hogy a termelőszövetkezet hallani sem akar segítségnyúj­tásról. Igaz, ez már nem az akkori Matthiász Termelőszö­vetkezet, hiszen az egyesült az Óbudával. Ez persze nem je­lenti azt. hogy a korábbi ígé­retet senkinek sem kell bevál­tania, ugyanis a jogutód elődje A felelőst nem keresik! hozott nekem. Nem akartam hinni a szememnek: az apu­kák tiszteletére rendezett ün­nepségre invitáltak. Érthető, ha nagy kíváncsisággal érkez­tem a rendezvényre, ott pedig nagyon meghatódtam. A be­vezetőben elmondta Varga La- josné osztályvezető, hogy ed­dig nem volt példa ilyen ün­nepségre, de most meg kel­lett rendezni, mert a gyere­kek szóvá tették, hogy nekik nemcsak édesanyjuk, hanem édesapjuk is van. A Világ- és a magyar iro­dalom nem bővelkedik apák­ról szóló versekben, de így is sikerült összeállítaniuk egy ügyes kis műsort. Játékokat mutattak be, s bár nem zenei tagozatos az osztály, nagyon szépen adták elő a népdal­csokrot. Minden tanuló szere­pelt, végül átadták nekünk a maguk készítette ajándékokat. Apatársaim is nagyon örültek, köszönjük a figyelmességet, kár, hogy nem vezetik be ezt a szokást mindenütt. Kovács Géza Dunakeszi Múlt év decemberében meg­nyílt Vácott a Földváry téri ABC-áruház. Nagyon örültek ennek az emberek, hiszen az új kereskedelmi egység sokat javított a környék ellátásán. Az örömbe azonban üröm ve­gyült: az áruház szomszédsá­gában lakók hónapok óta nem tudnak nyugodtan aludni, ugyanis az ABC hűtője akko­ra zajt csap, hogy nemcsak az alvók, hanem még a holtak is fölriadnának miatta. Elmentek hát panaszkodni a városi tanácshoz, ahol meg­értették őket, de segíteni csak annyit tudtak, hogy a lakók észrevételéről értesítették a Pest megyei Állami Ejítőipari Vállalatot. Kérték, tegyenek valamit, hogy a lárma ne za­varja az üzlet melletti épület lakóit. Nem mondhatnánk, hogy nem történt semmi az ügy­ben, mert egy vékonyka falat emeltek a berregő gép elé, de bizony a zaj rá se hederített erre az akadályra. Vizsgálatot folytatott a KÖJÁL, a zaj­szintmérés eredménye akár egy vicc csattanója is lehetne: a zaj zárt ablakok mögött tűrhető ... Érdeklődtünk a Pest megyei Állami Építőipari VállalatnáL Megtudtuk, hogy a munkát nem ők szerelték, hanem kü­lönféle alvállalkozók, de ők utasították a felelősöket, hogy július 31-i határidőre oldják meg ezt a problémát, hiszen a PÁÉV is úgy véli, hogy a lár­ma ellen nemcsak zárt abla­kokkal lehet védekezni. Az azonban érdekes, hogy egy új létesítményt hozzáértő emberek dilettáns módon ter­veznek meg. Hiszen mégiscsak a tervezők feladata lett vol­na úgy elhelyezni az épület­ben a dübörgő hűtőalkalmatos­ságot, hogy a zaj senkit se zavarjon túlságosan. S miért nem olyan hűtőgépeket állí­tanak be, amelyek nem zaka­tolnak, hanem halkan züm­mögnek, ahogyan a modern berendezésekhez illik? 'P. M. Szerkesztői üzenetek K. J., Gödöllő: Panaszkodik a fogsorára, mert nem tudja hasz­nálni, ráadásul el is tört. Nem írja azonban, mikor és kinél csinál­tatta a fogait — így nem tudunk segíteni, hiszen nem tudjuk, ki-* vei vegyük fel a kapcsolatot. Sz. G., Gödöllő: Levélben arról tájékoztat bennünket, hogy volt munkáltatója adósa maradt egy havi családi pótlékkal. Amikor reklamált, azt a választ kapta, hogy elküldték a pénzt, ám ön nem kapta meg, s a postai csekk­számolóban sem szerepel a kérdé­ses küldemény. Levele másolatát továbbítottuk a termelőszövetke­zethez, reméljük, hamarosan vá­lasz érkezik rá. Türelmét kérjük, az eredményről értesítjük. K. M.-né, Dánszentmiklós: A Magyar Televízió születésnapjára írt köszöntőjét továbbítjuk az ün- nepeltnek, bizonyára örülni fog­nak a versikének, annak pedig még inkább, hogy elégedett a mű­sorral. Sz. K.-né, Letkés: Felkeresik önöket Nagymaros nagyközség Tanácsa Építőipari Költségvetési Üzemétől, s a helyszínen igyekez­nek kideríteni, mi okozta a zűrza­vart a szemétszállításban. Annyit már most tudunk, hogy az az in­tézmény, amelynek szolgálati la­kásában önök laknak, nem volt hajlandó szerződést kötni az üzemmel, rejtély, hová teszik a szemetüket. Bízunk benne, hogy a következő Postabontásban visz- szatérhetünk a kérdésre, s részle­tes választ tudunk adni. Kérjük, legyenek türelemmel. Egy kis ravaszság A trükköt már a mesebeli farkas is jól ismerte: ha fel akarom falni a kis kecskegidá- kat — gondolta —, elsősorban ravaszságra van szükségem. Megvárta hát, hogy az öreg kecske eltávozzon a házból, s utána csellel vette rá a kis gi- dákat, hogy nyissák ki az aj­tót, csak egy résnyire, hiszen utána már nem nagy művészet bejutni. Csepeli panaszosunk emlékez­tet erre a furfangos farkasra. Bérbe vett egy területet a szi- getszentmiklósi Szigetfő Ter­melőszövetkezettől, egy olyan földdarabot, amelyet — mert táblásítani nem lehetett — csak egyénileg volt mód megművel­ni. Alá is írta a szerződést ar­ról, hogy a bérelt területet me­zőgazdasági művelés alá veszi. Eközben arra gondolt, hogy majd másféle hasznot is húz ő abból a földből, csak legyen az övé; azt tervezte, hogy csirke­farmot létesít, ehhez nagyobb kedve volt, mint a főidet túr­ni, s úgy vélte, jövedelmezőbb is ez a fajta tevékenység, mint a szántás-vetés. Nem is tétlenkedett sokáig, beszerezte a szükséges tépi át, s már látta is lelki szemel előtt a nagy ólat, ahol egy időben tízezer csirke csipoghat maid, hogy kellőképpen felcsepered­ve az ebédlő asztalára jussa­nak. Csakhogy .. . Csakhogy a termelőszövetke­zet résen volt. Eléggé könnyen leleplezték a cselszövést, mert olvasónkon kívül mások is készülődtek, hogy nagyméretű tyúkólat építsenek a külterüle­ten, így nem voit nehéz felfe­dezni az odaszállított építő­anyagokat. Természetes, hogy a termelőszövetkezet azonnal fel­bontotta a szerződést, s hallani sem akart arról, hogy a bérbe adott földeken ilyesfajta tevé­kenységet folytassanak a bér­lők. Hamarosan zártkertté nyil­vánítják a kérdéses területet; az a föld arra való, hogy meg­műveljék, nem pedig arra, hogy farmokat létesítsenek raj­ta. Olvasónk panaszt emelt: úgy érzi, neki van igaza. Mi pedig azt válaszoljuk erre: egy szer­ződés csak addig érvényes, amíg a felek betartják a meg­állapodásban rögzített feltétele­ket. Vigasztalásul hozzátesz- szük: jobb így, hogy most ment füstbe a terv, nem pedig később, amikor esetleg már állnak a falak. A földet meg­kapja más, az, aki valóban megműveli. Az építőanyagot pedig el lehet szállítani olyan helyre, ahol lehetséges és en­gedélyezett az állattartás. múltját is felvállalja. Megkér­deztük dr. Leitereg Andrást, az Óbuda Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet elnökhelyette­sét, hogyan szándékoznak segí­teni a Költői telep lakóinak? — A telep' az utóbbi időben valóban kikerült a figyelmünk­ből — válaszolta. — Ismét kö­rül kell néznünk, s ha lehet, természetesen segítünk a la­kók gondjain. Május 20-án egy szemle so­rán az érintettek bejárták a Költői telepet. A tanács és a termelőszövetkezet képviselői valamennyien megdöbbentek, látva, hogyan igyekeztek segí­teni magukon az ott élők. So­kan szereztek elektromos ára­mot, de olyan módon vezették el házukig, hogy a hozzáértő­nek borsódzik a háta ekkora veszélyforrás láttán. A telep szélén lakók némelyikének vi­ze is van, ehhez éppúgy ille­gálisan jutottak. A távolabb élőknek még ilyen vizük sincs. Előbb a fény Szabálytalanságban nincs hiány, van, aki a fél úttestet elkerítette, most még nem is okoz ez gondot, mert — lévén az út járhatatlan — alig van forgalom. Később azonban sza­baddá kell tenni a közterüle­tet. A szemle résztvevői megál­lapodtak, hogy minél előbb megkezdik a villanyhálózat kiépítését. — A tanács erre fordítható pénze kevés — mondta Havas Imre, a városi tanács elnök- helyettese. — Ha csak erre tá­maszkodunk, a telep egy ré­szén nem tudjuk bevezetni a villanyt, csak úgy, ha az ott élők hozzájárulnak a költsé­gekhez. Véleményünk szerint nem lenne helyes, ha az egyik lakó teljesen ingyen jutna elektromos áramhoz, a másik­nak viszont sokat' kellene fi­zetnie érte. Felelősség — Hogyan szándékoznak megoldani ezt a gondot? — Szeretnénk, ha a telepen lakók villanytársulást alakíta­nának, s egyenlő arányban vál­lalnának részt a többletköltsé­gekből. A villanyhálózat építése ha­marosan megkezdődik, így még ebben az •évben elektromos áramhoz jutnak a szentendrei Költői telep lakói. A víz oda- vezetése azonban sokkal bo­nyolultabb, főleg a beruházás jelentős költségei miatt. A telep Szentendre legmagasabb pont­ján fekszik, a víztárolók ala­csonyabban vannak, a fizika törvényei lehetetlenné teszik, hogy a víz feljusson a ma­gaslatra. Az illetékesek foglal­koznak ezzel a kérdéssel is. da még nem dőlt el, milyen meg­oldást találnak. Elkezdődött egy folyamat. A Költői telepen, ahol eddig na­gyon mostoha körülmények között éltek az emberek, ap­ránként javul a helyzet, lesz villany, víz, út. A megvalósí­táshoz időre, pénzre, s az ott élők megértésére, segítségére van szükség, arra, hogy ne csak követeljenek, de maguk is járuljanak hozzá elképzeléseik valóra váltásához. Végezetül érdemes idéznünk Havas Imrének, a városi ta­nács elnökhelyettesének sza­vait: — Óriási annak a felelőssé­ge, aki építkezésre alkalmas területet jelöl ki. Esetünkben is az a baj, hogy akik eldön­tötték, hol legyen a termelő- szövetkezet lakótelepe, nem gondoltak arra, mekkora gon­dot jelent majd a közművesí­tés. A villanyt, vizet, utat két kilométerről kell odavinni, s így természetesen sokkal költ­ségesebb, mint ha közelebb épültek volna a házak. Most leállítottunk ott minden épít­kezést, csak akkor engedélyez­zük a folytatást, ha elkészült a közművesítés. Ha berzen­kednek is ez ellen a lakók, mégis ez a legésszerűbb meg­oldás, hiszen nem támogathat­juk, hogy az emberek rosszabb körülmények közé kerüljenek, mint amilyenek között koráb­ban éltek... Pável Melinda

Next

/
Thumbnails
Contents