Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
1982. JÚNIUS 26., SZOMBAT "^Msíap Adalékok egy képzeletbeli dossziéba Nincs különösebb ok a panaszra Kezdek kételkedni abban, hogy magyarul beszélek, s bár a fehér köpenyes lány továbbra is gyanakodva néz, megismétlem a kérdést; sör van? A felelet: csodálkozó tekintet meg egy nincs. És lesz? — kísérletezem egyre bátortalanabbul. Űjabb mosoly, ingatja fejét. No jó, ne játsszuk itt a tik- kadt vándort, a faggatózás úgy Is csak ürügy volt, s az apróbb települések ellátása címet viselő képzeletbeli dosz- sziét csupán egy jól ismert ténnyel gyarapította. A helyzet az újhartyáni élelmiszerholtban is változatlan. azaz több nap mint sör. Olcsóbb, de nincs Aschembrenner József nét. az 55. sz. Élelmiszerbolt vezetőjét a raktárban találom. Rövid bemutatkozás, néhány lépcsőfok, s máris az irodájában, a szállító- és megrendelő levelekkel zsúfolt asztalú helyiségben beszélgetünk. — Sör? A keret havi öt hektoliter. És nincs apelláta. Gondolhatja, az öt hektót hamar elviszik. Persze csak nyáron, télen ládaszámra áll. Nálunk ez a legfőbb ütközési pont. Ebben az épületben, tehát pontosan mellettünk van egy kisvendéglő. Ott mindig van sör, s nemcsak helyben fogyasztható. Persze drágábban adják, mint mi — magyarázza a vezetőnő. — És a hűtőpult? Most az Is üres volt. — Rosszkor jött — válaszolja az asszony. — Tegnap kaptam 220 kiló töltelékárut, mára elfogyott, de délutánra, mire megtelik az üzlet, már a hernádi húsüzemből is megérkezik a szállítmány, panaszra tehát nem lehet okunk. Her- náddal szerencsések vagyunk. Csirkéből, szalámiból, felvágottakból nincs hiány. A baj inkább a tőkehússal van. Az asszonyok a faluban mindig azért nyaggatnak, hogy mikor lesz már elegendő az oldalasból, a tarjából, a dagadóból. Ügy tűnik, egyhamar nemigen. Egyébként higgye el, hogy kevés olyan falu van, ahol ilyen gazdag választék várná a boltban a helybélieket. Nem azért, hogy magunkat dicsérjem, de itt nálunk, a már említett sörön és tőkehúson kívül mindig minden kapható. Mielőtt elbúcsúznék, Aschembrenner Józsefné arra kér, hogy erről győződjek meg magam is. Végigvezet Űjhartyán legnagyobb élelmiszerboltjában. (Havi 500 ezer forintos forgalmúra tervezték, de ma már a másfélmilliót is elérik.) ' Nézegetjük a pultokat, hirtelen egy kedves, hasas üvegen akad meg a tekintetem. Aschembrennerné megnyugtat, ez nem látomás, a polcon valóban Unicumos palackok sorakoznak. — Nálunk mindig van Uni- cum — így az asszony. — Még a pestiek is lejönnek érte. Hogy hogyan? Magam hozom Kecskemétről... Elhagyva Űjhartyán három élelmiszerboltja közül a legnagyobbat. a szomszédságban levő kisvendéglőbe térek be. A raktárban megszámlálhatatlan láda, Kőbányai Világossal teli. Míg az élelmiszer- boltban — ahol nem lehet kapni — olcsóbban árulják, itt drágább, bárki hozzájuthat. Üjhartyántól három kilométerre fekszik társközsége Újlengyel. Ez a falu is, akárcsak az előbbi, csendes, kedves kis település. Délidőben az utcán alig-alig járnak, s akik mégis, azok legtöbbje a boltba tart. Három asszonyt szólítok meg, az ürügy most is ugyanaz: hol lehet itt sört kapni? A legidősebb közülük kijelenti: a boltban nemigen, de a vendéglőben. a Sárgacsikóban, ott mindig van. Zárva a hentes — Hogy sör nincs, az legyen a legkisebb baj — így az egyik asszony, Hornyák Györgyné. — Mi nem úgy vagyunk, mint a pestiek, sokkal könnyebben beletörődünk, ha nem jutunk valamihez hozzá. Mondja, mi van akkor, ha véletlenül nem jut kenyér? Hát kérünk a szomszédtól! Inkább azt írja meg, már ha lehet, hogy hozhatnának több húst is a boltunkba. A hentes zárva, a mellette levő kisbolt is, így hát az egyetlen nyitvalevőbe, a 63- asba térek be. Az eladó Csőke Györgyné mosolyog, amikor sör iránt érdeklődöm: itt csak véletlenül van. Bartuszgk Ist- v ínné, vezetőhelyettes pedig ezt mondja: — Nem panaszkodhatunk, általában mindent megkapunk. Leginkább a mirelitárukat hiányolják vásárlóink. Ezekből valóban ritkán kerül a hűtőpultba. Kereskedelmi bukfenc Dr. Krascseníts Jenöné, az újhartyáni és újlengyeli közös tanács végrehajtó bizottságának elnöke, jogvégzett ember. Egyéb tulajdonságai? Készséges. szívélyes, és amikor mondom. miért zaklatom a délutáni órákban irodájában, mosolyog. KERMI-ellenőrzés — Hogy nem panaszkodnak az emberek az ellátásra, azt kereskedőinknek köszönhetjük. Remek szakemberek. Űjhar- tyánban nincs is semmi gond az alapellátással, Újlengyelben viszont igen. Ott 1700-an élnek és áldatlan állapotnak tartjuk, hogy gyakorta késik vagy nem érkezik meg a kenyér, péksütemény. Ez egy örökös harc. A dabasi Áfész és a dunaharaszti sütőüzem illetékesei egymásra mutogatnak. Aztán itt van a hús. A 2800 lakosú Űjhartyánba hetente négy és fél mázsa érkezik, mégegyszer ennyi elfogyna. Szerencsére a szomszédban Hernád, a tsz mindig segít rajtunk, ha bajban vagyunk. Felvágottból, csirkéből annyit hoznak, amennyit kérünk. Persze az emberek szeretnének néha marhahúst is főzni, az pedig ritka, mint a fehér holló. Rövidesen megnyílik itt tsz- húsbolt, úgy hisszük, akkor majd semmi okunk nem lesz panaszra. Ami még gond: a bolthálózat elavult, az épületek (az Üvegház néven ismertté válton kívül, ebben kapott helyet a hartyáni élelmiszer- bolt és kisvendéglő is) korszerűtlenek, csapnivaló állapotban vannak. Tudom, ez országos gond, ami viszont nem az, s amin feltétlenül változtatni szeretnénk. az a zöldség-gyü- mölcsellátás. A járási Áfész elnöke körlevelet adott ki, ennek értelmében a hartyáni zöldségbolt vezetője nem vásárol föl a helyi zöldség- és gyümölcstermelőktől. Tehát az a furcsa helyzet állt elő, hogy e termelők elszállítják a faluból az árut, a boltba pedig máshonnan — ide. Ennek mi isz- szuk meg a levét. Minden sokkal drágább. Egyébként én is azt mondom, különösen nem panaszkodhatunk — szólt dr. Krascsenits Jenőné. A tanács épületét elhagyva ismét elhaladunk az Üvegház élelmiszerbolt előtt. Egy fiatalember négy üveg Unicumot cipel, beszáll a kocsiba. Valahogy úgy alakul, hogy végig mögötte haladunk. Az E5-ös előtt jobbra indexel. Budapest felé tart. K. É. Betegszállítás Sürgős esetben mindenféle közlekedési eszközt igénybe vesznek az Országos Mentő- szolgálat szakemberei a gyors betegszállítás érdekében. A közelmúltban helikopter szállított Esztergomból Budapestre egy beteget, akinek az állapota gyors beavatkozást igényelt. A sportpályára érkező mentőhelikoptert rohamkocsi várta. A beteg a leszállás után néhány perccel már útban volt a fogadó kórház felé. A munkához idő kell... Potyavacsorán a Hiltonban Meghívást kaptam a Hiltonba. Egy rriűszaki konferenciának köszönhetem a meghívást, de hát egy fogadást nem lehet, nem szabad kihagyni. A 27. textilipari műszaki konferencia három napja alatt hatvanhárom előadás hangzott el, hatszáz vendég előtt a — Hiltonban. S a fénypont: az állófogadás. Nem mindennapos esemény. Mi szem, szájnak... A Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, Beck Tamás hívott meg azzal; legyen stílusos a beszélgetés környezete. A kölcsönös bemutatkozás után úgy döntöttünk, hogy egy sör mellett a kényes kérdések is jobban csúsznak; a bálterem felé indultunk tehát. A kétszárnyú ajtóban a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület (TMTE) vezetői fogadták a vendégeket, mögöttük egy lépéssel pincérek kínálták tálcáikról a bemelegítő töményt. Vörös, bársony borítású meny- nyezet, hat óriási üvegcsillár, tükrös falak, s a főszereplő: kereszt alakú asztalsor, rajta roskadásig a hidegtál, vitamintál, őzborda és sütemény, gyümölcs és szendvics. Jobboldalt életnagyságú, kiterjesztett szárnyú marcipánsas, baloldalt szigony, s hálóban vergődő hal. Kissé túlzott Négy másik asztalon nyolc gőzölgő üst; töltött paprika, töltött káposzta, lecsós, vadas gombás, sajtos és ki tudja milyen hús. Az üdítő, a vörös és fehér bor, a sör és a tömény két bárpulton tornyosul. Fenséges látvány. A vendégek hozzálátnak... Mi is .hozzálátunk — de egyelőre csak a beszélgetésnek. — Ilyen jól áll a textilipar? — Ne túlozzon, azért a szent tehén korszakhoz képest jól áll a textilipar — válaszol Beck Tamás. — Hogy mást ne mondjak, devizakitermelésben a legjobbak közé emelkedtünk. Gondolom, most azonban nem'az -eredményekre kíváncsi. A fényűzésről és még inkább az állandó kon- ferenciázásról nekem is az a véleményem, hogy túlzás Csak nemrég zajlott le a BNV, most ez a három nap; hát komolyan mondom, szeretnék A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet munkatársai évente többször végeznek úgynevezett szemrevételezési ellenőrzést a kereskedelmi hálózatban. Ilyenkor az üzletekbe kerülő termékek minőségét hasonlítják össze a laboratóriumi ellenőrzések eredményeivel. Az idei tapasztalatok szerint a termékek kilencven százalékának minősége jó, azonban még mindig akad olyan áru. amelynek szavatossági ideje lejárt, vagy használati utasítás nélkül került forgalomba. A KERMI szakemberei alapos ellenőrzés után döntenek a kifogásolható termékek árusításának megtiltásáról, vagy fogyasztói árának mérsékléséről. Csak a sárga irigység L eleményes ötlete támadt a nagyvállalat karbantartó brigádjának. Történt, hogy több hónapos megfeszített munka árán olyan újítást tettek az elbírálók asztalára, ami tetemes energiamegtakarítással kecsegtetett. Mindenki- örült, agyba-idbe dicsérték az alkotó készséggel megáldott csapatot, velük példálóztak a termelési-tanácskozásokon, csak éppen húzták-halogatták a döntést, hogy mekkora ősz- szeg üsse mindezért a brigádtagok markát. Akik végül is megunták a szembe- kötősdit, és visszavonták az újítási javaslatot. Korántsem mondtak le a1 megvalósításról, hanem részeire bontva, egyenként jelentkeztek vele az újítási előadónál. így már nem okozott fejtörést a pénz kifizetése. Apránként, névre szólóan megkapták ugyanazt az összeget, ami közösen is megillette őket. Nem kellett azonban az elbírálóknak attól tartani, hogy bárkinek szemet szúr a szokatlanul magas díj. Általános tapasztalat, hogy a sok-sok apró, kis értékű agyszüleménnyel sosincs baj. Ezeket, kiötlőikkel együtt, mindenütt szívesen fogadják,' hiszen — amellett, hogy hasznot hajtanak — javítják a statisztikát. Kimutatható lesz, hogy a bázishoz képest emelkedett az újítások darabszáma, egvre többen részesültek a díjazásra jutó pénzből is, ami minden szónál ékesebben Igazolja, hogy terebélyesedik a mozgalom. Ráadásul pár száz forintokért senkit sem támad meg a sárga irigység, ami akár tetszik, akár nem — mindig kerékkötője a gyors elbírálásának. Vajon szellemi kincseink pazarlására elégséges magyarázat-e a szakmai féltékenység, és más emberi gyarlóságok? Hiszen az elfogadott és bejegyzett találmányok népességhez viszonyított arányát tekintve csak Jugoszláviát előzzük meg a kontinensen. Az újítómozgalom megtorpanásáról pedig három-négy éve beszélünk anélkül, hogy komoly változás jelei mutatkoznának. Alighanem mélyebben kell keresni a bajok gyökerét. Az egyszemélyi felelős vezetők nem érdekeltek abban, hogy bármiféle kockázatot vállaljanak az újdonságok bevezetésekor. Az iparjogvédelem szakemberei azon munkálkodnak hogy a gyakorta mondva csinált feladattervek létjogosultságát legalább kifelé igazolhassák. Noha tudják, hogy az alkotás belső kényszerét lehet ugyan serkenteni, de programpontokkal irányítani sohasem. Mégis így kell tenriük, mert tőlük ezt kérik számon minden fórumon. Az újítók, feltalálók pedig nem ritkán olyan eszmei díjakat kapnak, hogy egyszer és mindenkorra elmegy a kedvük saját ötleteik megvalósításától. És mindezzel párosul valamiféle kölcsönös bizalmatlanság, aminek riasztó bizonyítéka, hogy a hasznosított újítások 1 azaz egy százalékát veszik át egymástól a vállalatok! Mégis, a felsoroltak ellenére, évente mintegy nyolcmilliárd forint hasznot hajtanak az országnak az újítások, találmányok. Számuk sem csekély, csak éppen belegondolni is nehéz, mennyi kincset érő ötlet, elképzelés hamvába holt, mielőtt kiderült volna, hogy mekkora értéket hordoz. Ha önmagunkhoz viszonyítunk, és a statisztikákat böngésszük, nem is olyan vészes a helyzet. Ám amint kitekintünk a világba — akár Keletre, akár Nyugatra —, azt kell tapasztalnunk, hogy nehezen álljuk az összehasonlítást. M ostanában kedvező változás jelei mutatkoznak. Mindenekelőtt a szabályozásban, ami lehetővé teszi, hogy szabadabb, ezáltal gazdagabb díjforrással gazdálkodjanak a vállalatok. Rendelet született a díjak adómentességi határának fölemelésére. A közreműködők anyagi érdekeltségének megteremtésével pedig csökkenhet a „buliba” kényszerűcégből bevettek száma. Mindez azonban eseti kezelés Szemléletbeli fordulatra van szükség, amit elsősorban az érdekeltség rugói mozgatnak. Gazső L. Ferenc már egy estét otthon, a családommal tölteni. — Mennyibe kerül ez a konferencia? — A teljes összeget nem Ismerem, csak azt tudom, hogy a résztvevőknek az önköltséget kell megfizetniük. Ebben minden benne van, a négynyelvű tolmácsolástól az előadások anyagain át, a Hilton szolgáltatásáig. Egy-egy vállalatnak 15—20 szakembert illik küldenie, s ez az LSZV-nek körülbelül harmincezer forintjába került. Hozzá kel! tennem: a részesedési alapbóll Drága mulatság De nem ezért igazán drága a mulatság. Inkább azért, mert a külföldiek nagy része nem elméleti szakember, hanem kereskedő — tehát valójában eladni jött —, azért, mert volt olyan előadás, amely már 1978-ban, nyomtatásban megjelent, ráadásul az előadások nagy része-nem mindenkit érdekel, s legfőképpen azért, mert itt senki nem vitatkozik, nem cserél eszmét, a fiatal mérnököknek itt nincs mit tanulniuk. A legrosszabb, hogy sok szakember kiesik a munkából és javarészt haszontalanul tölti az idejét. Valóban, az elegáns vendégek között csak elvétve látni fiatalokat. Kisebb-nagyobb csoportok falatoznak, kortyolgatnak, beszélgetnek. Vajon miről? Tény, hogy a korszerű iparnak korszerű kapcsolatokra van szüksége. Korszerű — s ez kiadást, óhatatlanul sok pénzt jelent. Kapcsolatokra — s ez gyakori, személyes találkozókat jelent. Ám, hol a határ? A Hilton-béli fényűző fogadást éppen azért választottam helyszínül, mert a szervező az a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület, amelynek minden programajánlátá- ban több értekezlet, előadás és ülés szerepel, mint az MTESZ két tucat más egyesületének összes ajánlatában. Erre tanú- bizonyság a Műszaki Élet folyóirat minden egyes száma. Hogy kipipálhassák — Nem lehet a rendezvények számát csökkenteni addig, amíg azoknak a szerveknek és szervezőknek a számát nem csökkentjük, amelyeknek, illetve akiknek az az érdekük, hogy kipipálhassák: na. ez is megvan, Egy-egy ilyen TMTE-előadásra sokan el sem mennek, a legtöbbre négy-öt hallgató érkezik, persze azok is munkaidőben — mondja az LSZV vezérigazgatója. — De másutt is van baj; előre félek a nyári vándorgyűlésektől, a tanfolyamoktól, a vezetőképzőktől. Néha azért a vezérigazgatónak is dolgoznia kellene! Alig egy óra, s a fényűzően megrakott asztalokon romhalmaz, az abroszon oecsét, a töltött káposztában kanál úszik, fulladozik. A vendégek lassan, jqllakottan hazafelé indulnak. Lehet, hogy a textilipar fejlesztéséről beszélgetnek, de az is lehet, hogy a töltött paprikáról ... Kolossá Tamás
