Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

5Miap 1982. JÜNIUS 26., SZOMBAT Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Aval és az anyagokkal való ta­karékoskodás, a beruházási te­vékenység és a készletfelhal­mozás mérséklése, valamint a teljesítmények és a bérek összehangoltabb alakítása. A gazdasági irányításban, a gaz­dálkodó egységekben növelni szükséges a kezdeményező­készséget, a szervezettséget, a kereslethez való jobb alkal­mazkodást. A nagyobb köve­telmények érvényesítését ha­tározottan vállaló vezetőket tá­mogatni kell. *“> A Központi Bizottság felhívja a pártszerveze­teket, _ hogy aktiv politikai meggyőző és szervezőmunká­val, kezdeményezéseikkel já­ruljanak hozzá a tennivalók eredményes elvégzéséhez. A Központi Bizottság meg­győződése, hogy az 1982. évi tervben foglalt feladatok né­pünk egységes akaratával, cse­lekvő összefogásával, jobb munkával az adott feltételek mellett is teljesíthetők. Ä Központi Bizottság átte­kintette külgazdasági kapcso­lataink alakulását az 1970— 1981-es időszakban. Megállapí­totta, hogy az 1970-es évek elején a magyar népgazdaság dinamikusan és alapjában vé­ve kiegyensúlyozottan fejlő­dött. 1973—74-től kezdődően azonban gyökeres változások következtek be a világgazda­ságban. Nagy mértékben drá­gultak az alapanyagok, az energiahordozók, s azt követő­en a nemzetközi kereskedelmi forgalom növekedése lelassult. Mindez alapvetően megváltoz­tatta gazdasági fejlődésünk feltételeit. 2 A Központi Bizottság « hangsúlyozza: gazdaság- politikánk hosszú távra szóló céljai változatlanok, a külső feltételek lényeges megválto­zása azonban módosította a gazdasági munka súlypontja­it, a célok elérésének módo­zatait. Pártunk XII. kongresszusa 1980 márciusában kimondot­ta, hogy a szocialista építés jelenlegi szakaszában, az adott körülmények között, a gazdasági tevékenység leg­fontosabb feladata a külgaz­dasági egyensúly helyreállítá- $a, a lakosság életszínvonalá­nak megőrzése, a további fej­lődés feltételeinek megterem­tése. A kongresszus hangsú­lyozta azt is, hogy e célok csak saját munkánk színvona­lának emelésével, a gazdasági hatékonyság növelésével, a a termelési szerkezet és az exportképesség javításával ér­hetők el. Ezt a programot közvéle­ményünk megértéssel fogadta, Végrehajtását cselekvőén tá­mogatja. Ennek eredménye­ként az adósságállomány nö­vekedése lényegesen mérsék­lődött, és sikerült megőrizni az elért életszínvonalat. Népgazdasági terveink job­ban számításba veszik a gaz­dálkodás változó körülménye­it, és a korábbiaknál rugal­masabbak. Az ár- és szabá­lyozórendszer a vállalatok számára jqbban közvetíti a nemzetközi piac értékítéletét, a növekvő követelményeket. Az irányítás rendszere, a ter­melés és a külkereskedelem szervezete korszerűsödött. A szocialista külkereskedelmi forgalomban vállált kötele­zettségeinknek pontosan ele­get tettünk. A nem rubelel­számolású forgalomban — az előreláthatónál is nagyobb mértékben romló külső felté­telek ellenére — 1980—81-ben az egyensúlyt megközelítő helyzet alakult ki. 2 2 A külgazdasági egyen- • súly elérése és stabili­zálása belátható ideig gazda­ságpolitikánk kiemelt felada­ta marad. A hazai gazdasági növekedés ütemét hosszabb távon is az határozza meg, hogy mennyire tudjuk az ex­port gazdaságosságát javíta­ni. Megalapozott gazdasági fejlődés csak az exportképes­ség erőteljes növelése és az import ésszerű — a műszaki fejlődést nem gátló — mér­séklése útján érhető el. A magyar népgazdaság fej­lődésében alapvető, általános követelmény a termékek megfelelő minőségének bizto­sítása. Ez egyaránt vonatko­zik a hazai és a nemzetközi piacra szánt termékekre. En­nek megfelelően gazdaságDO- litikánk az eddiginél is_ foko­zottabban mozdítsa elő a ma­gyar termékek nemzetközi versenyképességének javítá­sát. Szükséges, hogy a külke­reskedelmi forgalom fejlődé­sének üteme a gazdaság nö­vekedését, az export pedig az import emelkedését hosszú tá­von is meghaladja. 3 Hazánk aktív tagjaa szo- r cialista országok gazda­sági közösségének, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak. Nemzetközi gazdasági stratégiánkban továbbra is az a meghatározó, hogy alapvető nemzeti érdekünk a gazdasági együttműködés elmélyítése a KGST-országokkal. A minő­ségi tényezőkön alapuló gaz­dasági fejlődés kibontakozásá­nak. a jelenlegi világgazdasági helyzetből adódó feladatok tel­jesítésének döntő feltétele — a belső erőfeszítések mellett — a szocialista gazdasági integrá­ció magasabb szintre emelése, hatékonyabbá tétele. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy a jelenlegi bonyolult nemzetközi gazdasá­gi feltételek között a KGST-n belüli együttműködés stabili­záló szerepet tölt be orszá­gaink gazdasági fejlődésében. Üdvözöljük a XXXVI. ülés­szaknak az együttműködés fej­lesztését elősegítő állásfogla- lássait, amelyek az energia- és nyersanyagellátás távlati megoldását, a feldolgozóipari együttműködés, elsősorban a szakosodás és a kooperáció fejlesztését, a jobb együttmű­ködést az élelmiszertermelés­ben, a tudományos munka na­gyobb koncentrálását és össze- szehangolását szolgálják. A tagállamokkal együtt dol­gozunk a gazdaságpolitika összehangolásán, a gazdasági együttműködés formáinak és módszereinek tökéletesítésén. Szorgalmazzuk a rendszeres információ- és tapasztalatcse­rét, a termelő vállalatok, a kutató és fejlesztő intézetek közötti közvetlen kapcsolatok bővítését, valamint a szállítási fegyelem erősítését szolgáló új szabályozások kidolgozását és bevezetését. A Szovjetunió legfontosabb gazdasági partnerünk, s ezért a kétoldalú kapcsolatok kere­tében a jövőben is kiemelt fi­gyelmet fordítunk a magyar— szovjet gazdasági együttműkö­dés fejlesztésére. A többi európai szocialista országai — építve gazdasági kapcsolataink hagyományaira és eredményeire — mindenek­előtt a kölcsönösen előnyös gyártásszakosítás és termelési kooperáció útján bővítjük együttműködésünket. Az Európán kívüli szocia­lista országokkal folytatott együttműködésünkben is arra törekszünk, hogy gazdasági kapcsolataink minden lehetsé­ges területen bővüljenek. 4 A népek közös érdeke a • gazdasági kapcsolatok fejlesztése a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zött. Károsnak tartjuk és el­ítéljük a normális nemzetközi gazdasági együttműködést bé­nító diszkriminációs lépéseket és törekvéseket. A Magyar Népköztársasága tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján fejleszti gaz­dasági kapcsolatait. Támogat­juk a kereskedelmi forgalom bővítését és a kooperációt, a harmadik piacokon való együttműködést, a vegyes vál­lalatok létesítését is. A fejlődő országokkal foly­tatott gazdasági együttműkö­désünk alapelve. a segítség- nyújtás és a kölcsönös elő­nyök együttes érvényesítése. Az együttműködés segítse elő, hogy részarányuk mind az exportban, mind az import­ban emelkedjék. Az egyes or­szágcsoportok eltérő helyzeté­ből kiindulva, gazdasági kap­csolatainkat differenciáltan fejlesztjük. 5 A Központi Bizottság > külgazdasági céljaink elérése érdekében, szükséges­nek tartja a gazdasági irányí­tásnak — a tervezésnek, a szabályozásnak, az intézmény- rendszernek —, a követelmé­nyekhez igazodó továbbfej­lesztését. Az ár- és pénzügyi rendszert olyan módon kell továbbfej­leszteni, hogy a vállalatok jö­vedelmében jobban kifejeződ­jék a gazdálkodás hatékony­sága és eredményessége. Kí­vánatos, hogy a külső és a belső feltételekhez jól alkal­mazkodó, magas nyereséget elérő vállalatok lendületesen fejlődjenek. Az árfolyampoli­tika továbbra is segítse a nép­gazdaság egyensúlyának hely­reállítását, a forint stabilitá­sának védelmét. A jövedelem­szabályozás módosításával is ösztönözni kell a kereslethez és annak változásaihoz törté­nő gyorsabb, rugalmasabb al­kalmazkodást, a műszaki fej­lesztést, a vállalatok közötti fegyelmezett kooperáció felté­teleinek javulását. A Központi Bizottság O» felkéri a Minisztertaná­csot, hogy a külgazdasági kap­csolatok fejlesztésének ezen elveit és követelményeit érvé­nyesítse a gazdaságpolitikai gyakorlatban. A Központi Bizottság elha­tározta, hogy a gyakorlati munka követelményeit figye­lembe véve, egyes vezető tisztségekben átcsoportosítást hajt végre, és ennek megfele­lő szervezeti és személyi dön­téseket hozott: — Gyenes András elvtársat felmentette központi bizottsá­gi titkári funkciójából és tes­tületi tagságából. — Aczél György elvtársat megválasztotta a Központi Bi­zottság titkárának. — Várkonyi Péter elvtársat felmentette a Népszabadság főszerkesztői tisztéből, és meg­választotta a Központi Bizott­ság titkárának. — Brutyó János elvtársat beválasztotta a Központi Bi­zottság tagjai sorába. — Rajnai Sándor eívtársat beválasztotta a Központi Bi­zottság tagjai sorába. — Berecz János elvtársat felmentette a Központi Bizott­ság külügyi osztályának veze­tése alól, és kinevezte a Nép- szabadság főszerkesztőjének. — Szűrös Mátyás elvtársat kinevezte a Központi Bizott­ság külügyi osztálya vezetőjé­nek. — Győri Imre elvtársat — más fontos megbízatása miatt —, felmentette a Központi Bi­zottság agitációs és propagan­da-osztályának vezetése alól. — Lakatos Ernő elvtársat kinevezte a Központi Bizott­ság agitációs és propaganda­osztálya vezetőjének. A Központi Bizottság javas­latokat tett illetékes szervek­nek társadalmi és állami tisztségek betöltésére. ACZÉL GYÖRGY VÁRKONYI PÉTER Ülést tartott a KEB A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Ellenőrző Bizottsága június 24-én, csü­törtökön ülést tartott, ame­lyen a testületet érintő szemé­lyi ügyekben is döntött. A Központi Ellenőrző Bizottság Brútyó János elvtársat — sa­ját kérésére, eredményes munkásságának elismerésével, nyugállományba vonulása miatt — felmentette elnöki A HNF 0T ülése •A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Kállai Gyula el­nökletével június 24-én, csü­törtökön ülést tartott. Meg­hallgatta Kádár János tájé­koztatóját az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 1982. jú­nius 23-i üléséről. Az országos tanács elfo­gadta a más fontos beosztásba jelölt Sarlós István felmenté­sét a főtitkári tisztségből. Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa június 25-én, pénteken ülést tartott. Az El­nöki Tanács elfogadta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének javas­latát, s más fontos megbízatá­sa miatt felmentette tisztségé­ből Aczél Györgyöt, a Minisz­tertanács elnökhelyettesét és Pozsgay Imre művelődési mi­nisztert. A Minisztertanács A kormány új tagjai letették az esküt Pénteken az Országház Munkácsy-termében Traut­mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke előtt letette a hivatali esküt Sarlós István és Köpeczj, Béla. Az eskütételen jelen volt Budapesten született 1917-ben, munkáscsaládból. Eredeti foglal­kozása kőműves. A munkásmoz­galomban 1933 óta vesz részt, s 1935 óta párttag. A felszabadulás után Zemplén­ben, majd Baranyában a megyei pártbizottság titkára. 1957-ben mű­velődésügyi miniszterhelyettes, 1958-tól 1967-ig a művelődésügyi miniszter első helyettese. Az MSZMP Központi Bizottságának titkára 1967-től 1974-ig, ezt köve­tően a Minisztertanács elnökhe­lyettesi tisztét töltötte be. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának 1956- tól, a Politikai Bizottságnak 1970- től tagja. Országgyűlési képviselő. GYENES AMBRAS Budapesten született 1931-ben. Ä Külügyi Akadémián szerzett dip­lomát. A pártnak 1948 óta tagja. Diplomáciai szolgálatban 1951-től Angliában, majd 1957—58-ban Egyiptomban tevékenykedett. 1958-tól a külügyminisztérium sajtóosztályát vezette. A Minisz­tertanács titkárságára 1961-ben került. 1965-től a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának munkatársa, majd osz­tályvezető helyettese. 1969-től a Minisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke. 1980-tól a Népszabadság főszer» kesztő je. Az MSZMP KB tagjainak sorá-í ba 1975-ben választották. SARLÓS ISTVÁN tisztségéből és testületi tagsá­gából. Gyenes András elvtár­sat beválasztotta tagjai sorába, és egyúttal megválasztotta a KEB-titkárság tagjának és a KEB elnökének. A Központi Ellenőrző Bizottság meghívá­sára a Központi Bizottság képviseletében részt vett az ülésen Németh Károly elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Egyidejűleg Pozsgay Imrét beválasztotta az országos ta­nácsba és megválasztotta a Hazafias Népfront főtitkárá­vá. , A továbbiakban az orszá­gos Tanács — Molnár Béla országos titkár előterjesztésé­ben — a népfrontmozgalom oktatáspolitikai feladataival foglalkozott. Kisbecskereken született 1923- ban munkáscsaládból. Húsipari szakmunkásként dolgozott 1948-ig. A pártnak 194S óta tagja. 1950-tól az ÉDOSZ főtitkár- helyettese, majd főtitkára. 1953. és 1958. kSzött a SZOT osztályvezető­je illetve titkára, majd a magyar testnevelési és sporttanács elnök- helyettese. Az MSZMP KB kül­ügyi osztályán 1962-től munkatárs, ezt követően osztályvezető-helyet­tes, illetve osztályvezető. Volt kül­ügyminiszter-helyettes majd 1974- ig ismét az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Ezután ha­zánk nagykövete az NDK-ban. 1975-től az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. 1970-től 1975-ig az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának tag­ja. Országgyűlési képviselő 1975- től. s az országgyűlés külügyi bi­zottságának elnöke. KÖPECZI BÉLA Budapesten született, 1921-ben, munkásszülők gyermekeként. Ere­deti foglalkozása tanár. A párt­nak 1939-től tagja. A felszabadulást követően kü­lönböző beosztásokban a pártban és más tömegszervezetekben tevé­kenykedett. 1957-től a Magyar Szo­cialista Munkáspárt budapesti bi­zottságának munkatársa, majd a VI. kerületi pártbizottság első tit­kára. 1963-tól a Fővárosi Tanács elnöke, 1970-től a Népszabadság főszerkesztője. Ezzel párhuzamo­san — 1968-tól — a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának alel­nöki funkcióját látta el. 1974-től a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára. 1966-tól az MSZMP KB, 1975-től a Politikai Bizottság tagja, 1963 óta országgyűlési képviselő. POZSGAY IMRE elnökhelyettesévé Sarlós Ist­vánt, művelődési miniszterré Köpeczi Bélát választotta meg. FELMENTÉS A Minisztertanács felmen­tette tisztségéből Köpeczi Bé­lát, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesét és Lakatos Ernőt, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató­ját. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára. Nagyenyeden született, 1921-ben. Eötvös-kollégista a budapesti tu­dományegyetemen, majd a felsza­badulás után ösztöndíjjal Párizs­ban tanult. A munkásmozgalom­ban 1950. óta vesz részt, 1952. óta tagja a pártnak. 1949-től könyvkiadói szerkesztő, Illetve irodalmi vezető. 1953-tól a Kiadói Tanács elnökhelyettese; 1955-től 1964-ig a Kiadói Főigazga­tóság vezetője. Ezután az MSZMP Központi Bizottságának kulturális osztályát vezette. Ezzel egyidejűleg az ELTE francia tanszékének pro­fesszora volt. 1967-től az ELTE rektorhelyettese. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1976- ban pedig rendes tagjává válasz­tották. 1971-től 1975-ig az MTA fő­titkára, 1975-től pedig főtitkárhe­lyettesként tevékenykedett. Tudo­mányos munkássága széles terüle­tet fog át. Kónylban született 1933-ban. A Lenin Intézetben történelem és marxizmus—leninizmus tanári sza­kon végzett 1957-ben. A filozófiai tudományok kandidátusa. A párt­nak 1950 óta tagja. A Bács-Kiskun megyel pártbi­zottság marxizmus—leninizmus esti egyetemének igazgatója, 1965-ben a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, később tit­kára. Rövid ideig az MSZMP KB alosztályvezetője, majd a Tár­sadalmi Szemle szerkesztő bizottsá­gának helyettes vezetője. Kulturális miniszterhelyettes lett 1975-ben, majd kulturális, később művelődési miniszterré nevezték ki. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának 1980- tói tagja. a

Next

/
Thumbnails
Contents