Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-25 / 147. szám

LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1982. JÜNIUS 25., PÉNTEK Határszéllé Kartalon Rekordtermést ígérő táblák Szokatlan vezetőségi ülést tartottak a kartali Petőfi Ter­melőszövetkezetben. Az érte­kezlet rendkívüli jellegét az adta, hogy annak helye a szö­vetkezet mozgó autóbuszán volt és a megbeszélésen a gaz­daság vezetői mellett részt vettek a nagyközségi tsz- pártvezetőség tagjai, ott voltak a szövetkezethez tartozó köz­ségek tanácselnökei, valamint dr. Füleki Lajos, a járási pártbizottság tagja és Bucsai Lajos mezőgazdasági mérnök, a pártbizottság területfelelő­se. Kovács László termelőszö­vetkezeti elnök házigazdához illő felkészültséggel fogadta a vendégeket és hívta mindany- nyiukat arra a határszemlére, amely hagyományossá vált mar a szövetkezetben. Gondos munka — A tavaszi munkák befe­jezése után, amikor közeledik a betakarítás — mondta az elnök —, jó és hasznos dolog megtekinteni a határt, felbe­csülni a várható termést, s a iátottak alapján előkészíteni a betakarítási programot. A szövetkezet vezetőinek és a meghívott vendégeknek Vati László üzemegységvezető mu­tatta be a gazdaság bagi terü­letét. Az autóbusz a Farkas­lyuk, Rókalyuk dűlők vadre­gényesen szép tájain kanyar- gott. Mindenki csodálta a ter­mészet szépségét, a közeli er­dő vadakat rejtegető lombjait, de Vati László szavai a kul­túrnövényekre irányították a figyelmet. Zmák Mihály, a nagyközsé­gi pártvezetőség tagja emlé­keztetett arra, hogy erről a határrészről silány, nagyon hitvány rozskévéket hord­tak a cséplőgéphez a termelők fogatai. A Császár út melletti háromszáz hektáros kukorica­tömb látványa, fejlettsége, a növekvő kukoricalevél hara­goszöld színe egyenletes szép képet mutatott, így aztán a lá­tottakról mindenki elismerően nyilatkozott. Gondos munká­ról és gazdag terméskilátá­sokról győzött meg valameny- nyiünket a 200 hektáros nap­raforgótábla látványa is. Megtérülő költség A 6000 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet kartali részlegén Jeney László üzem­egységvezető kalauzolta végig a vendégeket. Sok volt a kí­váncsiskodó kérdés, amelyek közül nem hiányzott a szak­mai fortélyokat kutató érdek­lődés sem. Mi a várhatóan bő termésnek a titka, erre voltak a határszemle résztvevői első­sorban kíváncsiak. — Nagyon sok múlik 'a szakszerűen előkészített mag­ágyon. Ha jó földbe gondosan kiválasztott vetőmag kerül, és ez megkapja ti fejlődéséhez szükséges műtrágyát, s időben éri az eső, meg napfényben sem szűkölködik, akkor a rá­fordítás megtérül, gazdag lesz a termés — magyarázta Pus­kás Gézáné tanárnőnek, a pártvezetőség tagjának Jeney László. A 310 hektáros zöldborsó betakarítási munkáját is meg­nézték a résztvevők. — Igaz — kaptuk a tájékoztatást —, a hosszan tartó szárazságot a korai érésű zöldborsó meg­sínylette. Szármagassága ala­csony, betakarítása ezért kö­rülményesebb, nagyobb a szemveszteség. A hosszabb te- nyészidejűek viszont — ame- | lyek időben kaptak esőt — a tervezettnél kétszer, három­szor masabb terméshozamot ígérnek, így a 124 vagon zöld­borsót leszállítják a konzerv­gyárnak és meglesz a 9,4 mil­lió forintos árbevételünk. Iparosodási folyamat A határszemle végén hasz­nos és baráti beszélgetés ala­kult ki a résztvevők között. Mindannyian megegyeztek ab­ban, hogy az elmúlt néhány évben teljesen megváltozott a négy falut magába foglaló szövetkezet határa. Nemcsak azzal következett be fordulat, hogy megszűntek az apró táb­lák, hanem elsősorban azzal, hogy kialakult a szövetkezet termelési szerkezete, s az egész határban négy növény az uralkodó: búza, kukorica, napraforgó és zöldborsó. Kovács László a szövetkezet életében és gazdálkodásában jelentkező iparosodási folya­matról szólt. — A korábbi hagyományos eljárásokkal szemben 60—80 ember munkáját képes egy­két dolgozó elvégezni a gépek segítségével, s egy mezőgazda- sági dolgozó 20—25 ember részére termeli meg az élelmi­szereket. Hosszan folyt a beszélgetés a gondokról, a lehetőségekről, de legtöbb szó a várható ter­mésről esett. — Rekordtermést ígér a bagi, hévízgyörki, kartali, vérségi határ. Most már az a kötelességünk, foglalta össze a feladatokat Kupi Károly fő- agronómus —, hogy ennek a gazdag termésnek a betakarí­tását gondosan megszervez­zük. Fercsik Mihály Kubai tájakon I. Ä Gran Piedra felhői között Gödöllőiek a nagyvilágban . Dr. Pekli József, a Gödöllői Agrártudományi Egye­§ tem mezőgazdaság-tudományi kara melegégövi oktatási ^ osztályának tudományos munkatársa levelező aspiráns- § ként évente több hónapot tölt az amerikai földrész szo- ^ cialista országában, Kubában. Üti élményeiről kétrészes $ írásban számol be olvasóinknak. Nem úgy indult ez a nap, hogy egyáltalán felhőt látunk. Vakító áprilisi hétfő reggel; 8 óra felé már a harminc fokot is elérte a hőmérő. Mire fele­ségemmel szállásunkról elke­veredtünk a buszmegállóhoz, amely Santiago de Cubábgl a Siboney nevű városka felé indította az utasokat, igen­csak melegen sütött a nap. Partizánemlékművek Az úticél nem a fent emlí­tett település, hanem maga a hegy, a Gran Piedra volt, melynek lábához simul ez a közelmúlt történelméről híres városka. Nemcsak Siboney, hanem az orientei hegyvidék minden faluja mesélni tudna o felszabadító háború egy-egy csatájáról. Ahogy a busz ne­kivág a hegységet körülölelő lankáknak, szinte minden ki­lométeren partizánemlékmű­vek emelkednek, egy-egy el­esett harcos szépen gondozott sírja magasodik. A fejfákon, köveken nem a harcosok hivatalos, hanem az illegalitásban viselt neve és az évszám található. Ezek a nevek a külföldinek bizony nem sokat mondanak, csak egy-egy ismeretlen hőst ta­karnak, míg a kubai diák pontosan tudja, hogy ki rej­tőzik A festő, Jósé, a paraszt, A Borbély, A Bokszbajnok és a többi, ma már legendássá vált név mögött. A Gran Piedra hegység az orientei vonulat közepén a tartományi székhely közvetlen közelében helyezkedik el. Ez adta a forradalom idején stra­tégiai jelentőségét; s indokolja gazdasági fontosságát nap­jainkban is. A mangó árnyékában Közvetlenül a hegy lábánál a városi buszról terepjáró he­gyi zárt kamionra váltunk. Nem minden nehézség nélkül ment a dolog, mivel a sofőrt előbb meg kellett győzni, ho^v engedjen be bennünket a félig szétszedett vezetőfül­kébe pótutasnak; hátra ugyan­is a tömeg miatt már nem fértünk. Hétfő lévén nem ki­rándulók, hanem a hegyvidé­ki parasztok töltötték meg motyójukkal a kocsit. A mintegy 1200 méter ma­gas hegység úgy 1000 méte­réig művelt területnek szá­mít. A szerpentinút kanyaru­latában tanyák bújnak meg a fák között. Egy-egy óriási mangó árnyékában a mere­dek lejtőkön akár fél hektár­nyi kávéültetvény is meghú­zódhat. A nagy kő Hatszáz méter magasságban kezd változni a táj, egyre több a fenyő, s imitt-amott dús hegyi legelők foltjai bukkan­nak elő. S hogy teljes legyen az alpesi illúzió, Kanadából importált fekete-fehér és vö­rös-fehér tarka marhák lege­lésznek rajta ... Az országos keresztezést programban az orientei hegyvidéki gazdasá­gok különleges helyet foglal­nak el, ezt az akklimatizációs gondok indokolják. Az utolsó néhány száz mé­terre — ami vagy 5 kilométe­res szerpentinutat jelent — alig néhányan maradunk a kocsin. A furgon így is ne­hezen vánszorog el az 1100 méter magasságban levő vég­állomásig. A kilátás csodálatos. A levegő áttetszőén tiszta. A harminc kilométerre levő Ka- rib-tengert karnyújtásnyira érezzük, jól kivehetők a hul­lámok fodrai, s a santiagói kikötő felé igyekvő halászbár­kák. Felfelé tekintve — mert még mindig van tovább — körülbelül száz méterrel a fe­jünk felett megpillantjuk a Galgamácsa vendégeit várja Sértetlenül átjutni a tűzön Június 24-e Szent Iván nap­ja, a nyári napforduló ősi ünnepe. A palócok által lakott vidékeken, de a Dunántúl dé­li részén is szokás, hogy ezen a napon a fiatal párok sikong- va, hagyományos párosító nó­tákat énekelve ugorják át a magasan lobogó tűz lángjait, s az ugrás sikeréből követ­keztetnek szerelmük sorsára. A szokással kapcsolatban dí­szítésül használt fűnek, vi­rágnak különleges varázserőt, minden bajt elűző hatást tu­lajdonítottak. Közönségcsábító műsor A mi vidékünkön elsősor­ban Galgamácsához fűződik ez az ősi szokás. Vankóné Du­dás Juli kislánykorában sok­szor megcsodálta a lángokat visongva átugró és körültán­coló párokat, hallgatta a lá­nyok és legények tűz mellet­ti nótázását, és az ugráshoz fűződő történeteket. Az a lány, akinek elsőre sikerült az ugrás, ősszel már az oltár elé állhatott a párjá­val, de akinek a szoknyája kormos lett, vagy pláne meg- perzselődött, évekig várhatott a kérőre, nem is beszélve azokról az örökre szerencsét­lenekről, akiknek a szoknyája lángot kapott. — A mácsai lányok ügye­sek, bátrak voltak, mert ke­vesen maradtak pártában, és ebből arra következtethetünk, hogy sikeresen ugrották át a lángokat — mondja Vankóné, áki a régi gyerekkorból meg­maradt emlékét a falu többi népszokásával együtt megfes­tette. A festményt nézegetve, sokan megkérdezték, hogy az milyen történetet ábrázol. Visszatérő ünnep — Ez volt a szentiváni tűz­ugrás — mesélte Vankóné—, s a szokás beépült a mácsai népi együttes műsorába. Tíz- tizenkét évvel ezelőtt — em­lékezik tovább —, született az ötlet, hogy be kellene von­ni az egész falut, de a falu vendégeit is a felújított já­tékba. Vagyis a színpadi pro­dukciót a közösség játékává kellene tenni. — Megrendeztük a réten a tűzugrást. Sok volt a vendég, sokan voltak a helybeliek is. Ügy gondoltuk, hogy az ese­mény évről évre , ismételhető és a szentiváni tűzugrás nap­ja a galgamácsaiak évenként visszatérő ünnepe lehet. Az elképzelés azóta több-keve­sebb sikerrel megvalósult. És most ismét ünnepre ké­szül Galgamácsa. Csongor Zoltánné művelődésiház-igaz- gató tájékoztatása szerint, a galgamácsai falumúzeum ud­varának szabadtéri színpadán vasárnap 18 órakor kezdődik a szentiváni tűzugrás, jó szó­rakozást, igazi látványossá­got ígérő programja. A má- csaiak nagyon örülnek, hogy a rendezéshez társakat kap­tak, és segíti a nap sikerét a gödöllői művelődési központ, valamint a járási hivatal mű­velődésügyi osztálya is. — Természetesen azt sze­retnénk — mondja az igaz­gató —, ha elsősorban a gal- gamácsaiaké lenne ez a dél­után, de nagyon várjuk a környező községekből és az egész járásból az érdeklődő vendégeket. Azt már Antal Teréz járási közművelődési felügyelőtől tudtam meg, hogy itt hirde­tik ki a Hétvégék a gödöllői járásban címmel szervezett, és már befejeződött közművelő­dési pályázat eredményeit és adják át a díjakat a legered­ményesebben szerepelt köz­ségeknek. Mulatság a javából Az eredményhirdetést kö­vető műsor első részében fel­lép az 54 tagú isaszegi Csata táncegyüttes, a galgahévízi népdalkor, valamint a mogyo­ródi asszonykórus, amelynek ez lesz a falu határain túli első szereplése. A három cso­port után a Játékok, dalok és táncok a Galga mentéről címmel mutatják be a XX, balkáni hagyományőrző nép­dal- és néptáncfesztiválra ké­szült összeállítást. A nemzetközi folklórtalál­kozót július 2-a és 7-e között a jugoszláviai Ohridban ren­dezik, s ezen a magyar nép­művészetet járásunk küldött­sége képviseli. A közös együt­tes tagjai a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem néptánco­sai, a hévízgyörki asszonykó­rus énekesei, a kartali tánco­sok és a kartali vonószenekar muzsikusai, a zsámboki gyer­mek néptánccsoport táncosai és Juhász Zoltán dudás. A műsor egyben főpróbá­nak is minősül, hiszen ez lesz az összeállítás első nyilvános bemutatója. Befejezésül a Vankóné által vezetett helyi együttes műsorát láthatják a vendégek, és először színpa­don ismerkedhetnek a tűzug­rás szokásaival, majd saját egészsége és jövendő szeren^ cséje érdekében mindenki át* ugorhatja a szentiváni tüzet,’ és részt vehet a késő éjsza­káig tartó mulatságban. Csongorné, a művelődési ház igazgatója most minden percét szervezéssel, a közön­ség toborzásával tölti. Nem lehet megnyugtatni, pedig a műsor vonzónak, közönséget csábítónak ígérkezik, és ha az idő is kedvez, sokan lesznek részesei a galgamácsaiak ün­nepet idéző, hagyományt ápo­ló, vidám vasárnap délutáni játékának. Fercsik Mihály A nap kulturális programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Peter Weiss: Jean Paul Ma­rat üldöztetése és meggyilkolá­sa, ahogy a charentoni elme­gyógyintézet színjátszói előad­ják De Sade úr betanításában. Tragikomédia két részben, a Kaposvári Csiky Gergely Szín­ház elődása, 15 és 19 órakor. Aszód, helyőrségi művelődé­si központ: Zenetörténeti előadás a lak­tanyában, 18 órakor. Olaszok hihetetlen kaland­jai Leningrádban. Színes szov­jet-olasz filmvígjáték. Csak 4 órakor. Terasz, I—II. rész. Színes, * olasz társadalmi filmdráma, 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 6 és 8 órakor. ■ • • ................ — II mii■■ Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllő^ Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce- 1 len, Szadán, Veresegyházon június 26-án,. szombaton 8 j órától 28-án, hétfőn 8 óráig: dr. Békési Béla, Pécel, Isasze­gi út 24. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckis- újfalun, Vácszentlászlón, Yer- segen, Zsámbokon június 26- án, szombaton 8 órától 28-án, hétfőn 8 óráig: dr. Márton Já­nos, Galgamácsa Tsz. tanya. Gran Piedrát, azaz a nagy kö­vet, amiről ez a tájegység a nevét kapta. Nem más, mint egy óriási, mintegy húsz méter átmérőjű simára csiszolódott hatalmas, szürke grandiozit — kavics, amit valaki pontosan a hegy csúcsára helyezett. Különös lát­vány, az biztos. Félórás sétá­val kapaszkodunk fel a tete­jére, a kőbe vágott — beto­nozott lépcsőkön. Már vagy száz éve népszerű kiránduló- helye volt a városnak a csúcs; erről az imitt-amott bevésett évszámok is árulkodnak. Nem tudunk betelni a levegővel, a fenyők és virágok illatával; a lábunk előtt fél méterre meg­növő óriásmohák, páfrányok látványával. Gyarmati stílusban A kavics közvetlen közelé­ben az ország legmagasabban fekvő meteorológiai állomása árválkodik, s hogy a néhana- pi száz villámcsapást kivédje, dúsan fel van szerelve hárító­póznákkal. A sokat emlege­tett viharokról némi képünk lett hamarosan, mivel perce­ken belül a semmiből csinos kis hegyi zápor kerekedett: alig értünk le vissza a nye­regbe, ahol az egykori va­dászházból átalakított étte­remben húzódtunk meg. Alig telepedtünk le, a hirte­len kerekedett vihar abba is maradt, sütött a nap. mintha mi sem történt volna. A rendkívül hangulatos, gyar­mati stílusban épült vendég­lőben csak egy japán delegá­ció folytatta hangtalan ebéd­jét. A csend még a máskor fecsegésre oly hajlamos kubai személyzetnek is a torkára forrasztotta a szót. Pekii József Borsófejtés éjjel-Happal Az idén számos termelőszö­vetkezetben zsugorodott ^ssze felére, harmadára a borsó ve­tésterülete a gazdaságok ve­zetői által kedvezőtlennek ítélt átvételi árak miatt. A kartali Petőfi Termelőszövetkezet vérségi határában viszont az idén is meghaladja e kultúra területe a 300 hektárt. A be­érett zöldborsó betakarítását a hét elején kezdték meg. Az üzem éjjel-nappal megy, Jobb oldali felvételünkön: Vágja a zöldborsót a RAE- adapterrel felszerelt SZK— 4-es. Alsó képünkön: A szállító- szalag hat borsófejtőbői to­vábbítja a termést a tisztító­gép rostáira. Bcne Mihály felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents