Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-25 / 147. szám
1982. JtNIUS 25., PÉNTEK V#IÍ( (W A megyei NEB vizsgálta Otthont váró öregek Kívánatos koncentráció Sovány egyezség kövér baj után Elválasztva a szükségest az indokol afSántái ^ Az alábbi kérdésre adott helyes válasz sok millió forintot ér. Több beruházás hosszabb idő alatt, vagy | kevesebb, de hamarabb megvalósítva? A helyes fele- i let elvben kézenfekvő. A gyakorlatban azonban nehéz § érvényesíteni. Egy idézet. „A beruházások több éven § át meghaladták a népgazdaság lehetőségeit, túlmére- \ tezetté váltak, szétszórtságuk növekedett, és a befeje- i zetlen beruházások állománya magas szintre emelke- * dett." « Nemrég Dunakeszin az | öregek szociális otthonában | járva véletlenül tanúja vol- ^ tam annak, amikor megér- | kezett a postás. Megható % volt látni az örömét azok- I nak, akik kézhez kapták a | hosszabb-rövidebb ideje & várt levelet. Egy ősz hajú — | betegsége miatt beszélni s nem tudó — asszony sírt, | amikor a borítékból nem § várt ajándékként két kis | fénykép is kihullott. Pufók, S szép kis gyerekeket, az uno- t kákát örökítette meg a felit vétel. Most fejeződött be a Pest megyei NEB vizsgálata a megye szociális otthonaiban, és a tapasztalatokat tegnap tárgyalták. Pest megyében a 60 éven felülieknél, az össznépesség- hez viszonyított arány 15,4 százalékról 15,7 százalékra nőtt, két év alatt. A megyében 17 idős korúak szociális otthona működik. 1430 hellyel, egy 75 személyes elmebeteg-szociális otthon és hét szakosított otthon áll rendelkezésre a súlyos értelmi fogyatékosok, az antiszociális magatartásúak, és a mozgás- sérültek elhelyezésére. Az ötödik ötéves tervidőszakban 135 új helyet hoztak létre Tápiószentmártonban és Gödöllőn. Mindkét otthon felújításból és társadalmi összefogásból valósult meg. A megye hatodik ötéves tervében 250 új hely. létesítése szerepel, de emellett más lehetőségeket is kell keresni, hogy a várakozási idő lerövidüljön és csökkenjen a zsúfoltság. A népi ellenőrök megállapították, hogy a vizsgált Időszakban 500—600-an vártak elhelyezésre. A várakozási idő Változó: az idős korúak beutalásánál egy hónaptól egy évig, a szakosított és elmebeteg-otthonban való elhelyezésnél évekig tart. Ebből adódik, hogy a rászorulók közül többen aktív kórházi ágyakat foglalnak el. Gondot jelent a házaspárok elhelyezése is, mert kevés intézetben van kétágyas szoba. A beutalás a helyi tanácsok feladata. A határozat elkészítését a szociális viszonyok és az egészségügyi állapot vizsgálata előzi meg. Ezt követően a megyei tanács egészségügyi osztályára kerülnek a kérelmek. A beutalásnál igyekeznek megoldani, hogy lehetőleg eredeti lakóhelye közelében, viszonylag ismerős környezetben maradhasson az idős ember. Megállapították, hogy a vizsgálatban bevont 15 létesítmény, néhány kivételével, 1870—1920 között épült. Az abonyi és a tápiószentmártoni még ennél is régebbi. Eredeti rendeltetésük szerint többségükben kastélynak, nyaralónak készültek, de van köztük élelmiszerraktár, apácazárda és városi kórház is. Bár az épületek többségét, folyamatosan tatarozták, korszerűsítették, mégis sok helyen súlyos műszaki problémák tapasztalhatók. A tetőzet a piliscsabai régi épületben élet- veszélyes, összeomlással fenyeget. Érden, Cegléden, Abonyban és Nagykőrösön felújításra szorul. Sok helyen a falak nedvesek és salétro- mosak. Helyenként a padlózat sem megfelelő. A vizsgálat egyik fontos megállapítása, hogy a gondozó és a gondozottak közötti kapcsolat mindenütt jó. Emberséggel, szeretettel veszik körül az idős és beteg embereket. Mindez azonban nem pótolhatja a család gondoskodását. A hozzátartozók gyakran egyáltalán nem érdeklődnek a beutaltak iránt. Tormából enzim Drágább az aranynál A Reanal Finomvegyszergyárban olyan eljárást dolgoztak ki, melynek során étkezési célra nem alkalmas hulladéktormából az enzimek egyik fajtáját, a Peroxidázt nyerik ki. Ezt az enzimet orvosi laboratóriumokban alkalmazzák a cukorbetegség megállapításának egyik leggyorsabb vizsgálati módszere kellékeként. A Reanalban már hosszú ideje foglalkoznak Peroxidáz előállításával. Eddig csak az étkezési torma hulladékából tudták előállítani. A Reanal az újlétai Űj Élet Termelőszövetkezettel és a bugaci Aranykalász Termelő- kezet tel összefogva megtalálta az enzim előállításának leggazdaságosabb módját. A tormafeldolgozó termelőszövetkezetekben vegyipari gépeket állítottak fel, és a tsz-ek félkész termékeket bocsátanak a Reanal budapesti laboratóriumának a rendelkezésére, ahol elvégzik a még hátralévő folyamatokat, előállítják ezt a bonyolult felépítésű fehérjét. A feldolgozás során keletkező mellékterméket is hasznosítják, mégpedig hozamnövelő adalékként a nagyüzemi gombatermesztésnél. Minden sürgős A diagnózis pontosnak, a gyógymód azonban bonyolultnak bizonyult. Az idézet ugyanis az MSZMP Központi Bizottsága majdnem tíz esztendeje tartott, 1972. november 14—15-i ülésének határozatából való. Az eltelt egy évtized alatt a beruházások több ízben is túllépték a tervezett határokat, a kívánatos koncentráció csak nagyon lassan és tetemes visszaesésekkel tarkítva érvényesült. Amire magyarázat seregestől hallható, a jogos indokok csapata már sokkal kisebb. Ritkán akad olyan beruházás, amelynél ne szerepelne a sürgős jelző. Szükség van az új üzemcsarnokra, iskolára, lakóházra, útra, mezőgazdasági épületre, vízműre, mégpedig „sürgősen”. Azért az idézőjel, mert valójában senki sem tudja megmondani, ezek a sürgősségek mi máshoz képest követelnek elsőbbséget, azaz mi az, ami ráér, ami nem annyira égető, ami. később is megvalósulhat. Tapasztalatunk: még mindig a kezdés a halaszthatatlan. A befejezés? Az már korántsem annyira sürgős ... ! A teljes kivitelezési idő egyharmada jut a beruházások előkészítésére, kétharmada a kivitelezésre. A nemzetközi összehasonlítások, valamint a jól lebonyolított hazai beruházásoknál szerzett tapasztalatok egyaránt azt mutatják, ennek az aránynak a fordítottja lenne az egészséges, a kívánatos. Mert a mostani arány mellett szétfor- gácsolódnak az anyagok, az eszközök — mindenhová jut egy kevés, de szinte sehová elegendő —, hosszú időn át lekötött a szellemi és fizikai munkaerő, ám mivel késik az átadás, nincs termelés az új csarnokban, állat az istállóban, tehát a befektetett pénz nem kamatozik, hanem holt tőkeként hever. Tavaly a megyében több, mint 11 milliárd forintot használtak fel beruházásokra, a párt- és kormányhatározatokon alapuló, 1979 óta végbement megszorítások után valamelyest élénkült a beruházási tevékenység; több építmény került átadásra, mint megkezdésre. Ami viszont például a megyei célcsoportos lakásépítésben azzal járt, hogy jelentősen csökkent a kivitelezés alatt álló otthonok száma. Ez a későbbiekben érthetően kedvezőtlenül hat majd a koncentrációra, a lakásépítésben érdekelt szervezetek hatékony munkájára. Nem szűkölködik a megye ma sem jelentős fejlesztésekben. Tágas a kör, beletartozik Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a továbbfeldolgozó üzemek sora éppúgy, mint Cegléd negyed- milliárd forintot követelő központi vízműve, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tornacsarnokának építése és a Pest megyei Pincegazdaság tápiószelei szőlőtelepítése. Nem szűkölködik a megye ma sem elkészült jelentős beruházásokban, mint amilyen a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzem új — C-jelű — csarnoka, a ba- gi közúti híd, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat csőgyártó gépsora, a monori nagykereskedelmi raktár. Régi örökség A folyamatban levő, illetve az átadásra került fejlesztéseknek a gazdagsága, széles köre indokoltan kelti azt a látszatot, hogy minden csökkenés, visszafogás a bajjal egyenlő, azaz mindent el kell követni elkerülése érdekében. Valójában ennek a fordítottja az igaz. A negyedik és az ötödik ötéves tervben a megyében, mind a termelő, mind a nem termelő területeken jelentősen túlteljesítették a beruházási célú kiadásokat, az ötödik ötéves tervben annak ellenére történt ez, hogy 1979- től erőteljes visszafogás, korlátozás érvényesült. A túlteljesítés öröm lenne, ha árnyékában nem húzódna meg a befejezetlen beruházások állományának — pénzbeli érték alapján mért — emelkedése, ha a túlteljesítéssel nem állna szemben, hogy a kivitelezők sorra-rendre utasítottak viszsza felújítási, karbantartási, azaz nem beruházási, hanem fenntartási igényeket, megrendeléseket Valójában régi jelenségek újkeletű formáival kellett és kell szembenézni. Mert nemcsak a beruházási források örökös szűkössége, kikénysze- rített pótlólagos bővítése a gond, hanem az szintén: a fejlesztések összetétele, mind döntési jogkörök szerinti elhatárolás, mind anyagi-műszaki jellemzők szerint, ritkán esik egybe a társadalmilag kívánatossal, és leginkább eredményessel, tehát az optimálissal. Ez utóbbi sokkal több baj teremtője, mint a tervezett és a ténylegesen felhasznált ösz- szegek közötti különbség. A termelőágazatok — és a nem termelőké, úgyszintén — beruházási éhsége, ahogyan a szakemberek jelölik e tartós állapatot, sokféle összetevőből, történelmiekből és frissen keletkezettekből származik. Ez az éhség már eleve ellentmond a koncentráció érvényesítésének, veszélyessé viszont akkor válik igazán, amikor falánkságba csap át, ha — a képletességnél maradva —, úgy habzsoltatja az éhséget csillapító étket, hogy közben jó részét elpocsékolja. A túl sok és ezért hosszú ideig tartó beruházási feladat ilyen pocsékolás! Évente a megyében ezerötszáz, ezerhatszáz építmény kerül átadásra, ezekhez csatlakoznak még a nem építés jellegű beruházások, mint amilyen az iparban a gépek, berendezések vásárlása, a mezőgazdaságban a telepítés, a kereskedelemben a rakodás gépesítése stb. Ezekkel a számokkal lehet büszkélkedni — mert valóban a haladás jelképei, a gyarapodás sűrítői azzal azonban már kevésbé, hogy épült a megyében kilenc esztendőn át ipari üzemcsarnok, több, mint négy évig nem túl nagy kapacitású távbeszélő főközpont, amint akad mezőgazdasági beruházás is, amely a tervezett két évvel szemben, hét esztendeig tartott ... Természetesen a beruházások nem egyik napról a másikra készülnek el, van, aminek n jogos időigénye három, öt esztendő. Válasszuk el a konkolytól a búzát, az indokolt időigényest az indokolatlantól. A silányul előkészített, emberrel, anyaggal, eszközzel, kivitelezési tervvel nem fedezett építési, szerelési feladatok azok, amelyek megnyújtják a heteket, a hónapokat. Mindezekért — szemben az általános, de hibás gyakorlattal — az építő- és szerelőipar csak részarányosán marasztalható el. Legalább ugyanannyi mulasztás, melléfogás, közvagyont emésztő akarnokság terheli a beruházót, a tervezőt, az anyagszállítókat, a szak- és egyéb alvállalkozókat; mindenkit, aki az ügyben érdekelt. Nem volt más út Napjainkban erőteljes visz- szafogás érvényesül a fejlesztési tervek pénzügyi forrásainál, és ez rengeteg panaszra ad okot. A kényszerű korlátok elfogadása valóban nem egyszerű, ám még nehezebb annak beláttatása: o meglevő pénzt a már folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezésére kell fordítani. Miközben az állami dön? tésű fejlesztéseknél szembeszökő a kiadások mérséklése, a vállalati hatáskörbe tartozóknál a tervezettet erőteljesen meghaladta a növekedés. Az összhang megteremtése — adminisztratív intézkedésekkel is — elkerülhetetlenné vált, másféle utat ugyanis a népgazdaság helyzete nem kínált Mészáros Ottó G. J. Nyár végére benépesül A Déli pályaudvar szomszédságában, Budapesten a terveknek megfelelő ütemben épül a Finta József, Állami- és Ybl-díjas főépítész vezetésével tervezett négyszáz szobás szálloda. A kivitelezők osztrák vállalatok. A huszonhatezer négyzetméter össz-alapterületű új szállodát várhatóan augusztusban adják át. Balaton József felvétele Aifggeli bágyadt napsütésben a vógehosszanincs úton gurul a kocsi. Közben azon töröm a fejem, miként kerülhetném el a portréfestés sablonjait. Hiszen a tényekből önként kínálkoznak a panelek: Győri Dániel, a kocséri Petőfi Tsz tehenésze, az országos fejőversenyben a harmadik helyet szerezte meg. Gyakorlott újságolvasó azonnal tudja, itt másról nem is szólhat a tollforgató, mint arról, hogy kihalóban van a szakma, nehéz az utánpótlás. A fiatalok nem kapkodnak két kézzel e mesterség után. mert hogy meg kell fogni a dolog végét, meg a villáét is olykor. Nem a legkellemesebb kora hajnalban az istállókban foglalatoskodni, hogy itt nincs pihenőnap, ünnepnap, a jószág nem magyarázatot, hanem gondoskodást, ellátást vár... Mitagadás a beszélgetés nem úgy Indul, mintha el tudnánk kerülni ezeket a kelepcéket. — Ez a mezőgazdaság nehézipara *— mármint az állattenyésztés. Lebecsült szakma a miénk — fakad ki Győri Dani — nem Dániel, a telepen is, mindenki csak így ismeri — hiába b magasfokú gépesítés, nagyon észnél kell lenni, mit, hogyan csinálunk, mert viszont a jószág nem gép. Ezek érzékenyek mindenre, nem mondhatom annak: Várj, Riska most megyek szórakozni... Enni kell, húst is. tejet is. Tv-t nézni, moziba járni nem okvetlen muszáj! Azután kiderül, hogy Győri Dani, sem gondolja komolyan a hirtelenjében kínálkozó általánosságokat. Nem is gondolhatja, hiszen 26 évével szöges ellentétben épp eleget koptatta már a különböző iskolák, tanfolyamok padjait. Fejő, inszemináHa ló nincs, a tehén is jó Győri Dani bronzérme tor — mesterséges megtermékenyítő — ezt úgy mondják a szakmában, teszi hozzá nevetve — nyakkendös bika — ellető, felcser, s mielőtt, ha ló nincs, a tehén is jó alapon a szarvasmarhák mellé szegődött, belekóstolt a lovaséletbe is. S ez a váltás, kár lenne szépíteni, még ma is olykor-olykor fájó tüske. — Az volt az igazi — sóhajt — a Somogysági Állami Gazdaságban komoly tenyésztői munka folyt, a tatai lótenyésztő iskolán szerzett tudásnak nagy hasznát vehettem. Még ügetőn is hajtottam. Csakhát a kereset! Hiába vagyunk-voltunk lovas nemzet, a lótenyésztés nem a leggazdaságosabb, a 2200 forintos keresetből nehezen tud kijönni az ember! Ezért aztán a lovakat tehenekre cserélte. S hogy a Dunántúlról miért épp Kocsérra fújta a sors szele 1976- ban? A válasz magától értetődő: akkor még Kocséron is voltak lovak ... Azóta pedig 52 tehenet fej, etet, hajnali négytől hétig, nyolcig, s délután háromtól hatig, fél hétig tart a munkaidő. — Biztosan ismert; a mi gazdaságunknak a tejtermelés hozza a hasznot, nem véletlenül szent állat nálunk a tehén. Jó zsíros tejet adnak ezek a jószágok. Nem mellékes szempont, mert a fizetést a fejt tej minőségétől — a zsírszázaléktól és a tisztaságtól — függően kapjuk. Hogy mennyit? öt és hétezer között havonta. A legjobban egyébként a magyar tarkát szeretem, az az igazi... Mondom, szépen csillog az a bronzérem, előkelő a harmadik hely. Kétkedőn ingatja a fejét. Egyszer — nem is oly régen — a katonáskodás előtt — 1979-ben ugyancsak ezen a versenyen második lett, s most a győzelem reményében utazott Székesfehérvárra. S miért nem sikerült? Az első napon a gépszerelési gyakorlattal nem volt gondja. Az Alfa-Laval engedelmeskedett. Jól vette a második napi akadályokat is, a fejési gyakorlat ugyan alaposan próbára tette, a legnagyobb fejtörést mégis az elméleti verseny jelentette. Nem is a szakmai rész, hanem a többi! — Napi politikai kérdésekre számítottunk, ez igazán nem okozhat gondot annak, aki érdeklődik a világ dolgai iránt. Ehelyett mire voltak kíváncsiak? A KISZ szervezeti szabályzatának egyik pontjára. 1970 óta KISZ-tag vagyok, de itt csődöt mondtam. Bosszantott az egész, mert végül is ettől nem vagyok rosszabb tehenész... Kárpótlást jelenthet a különdíj a harmadik hely mellett, s a tíznapos út Szocsiba — holt szezonban — teszi hozzá sokatmondó mosoly kíséretében. — Nem vagyok telhetetlen, dolgozom sokat, annyit, mint más, vagy még többet, hiszen haladni akarok. Megtörténik bizony, hogy leragad a tv előtt a szemem, vagy kiesik a kezemből a könyv. Pedig itt is állandóan tanulni kell, meg az általános műveltséggel is lépést kell tartani. A katonaság miatt kiesett időt be kell hozni valahogyan! Egy tévedés miatt 1979-ben nem kapta meg a kaposvári főiskola szóbeli felvételijére szóló értesítést. S ma már nem is bánja ... — Nem túl rokonszenves amit mondok, de a pályakezdőknek a mező- gazdaságban sincs rózsás helyzetük. Mérlegelem, megéri-e a sok évi tanulás, a lemondás azt. hogy netán túl a harmincon, a mostaninál kevesebb fizetésért, jóval több gondot vegyek a nyakamba. A tudást szerencsére nem kötik diplomához, ne tartson senki nagyképűnek, de jó néhány egyetemről kikerült fiatal szakembert lekörözünk itt a tehén fara mellett, ami a szakértelmet illeti... Még folytatódik a beszélgetés órákon át. A feleségről, aki ősztől kezdi meg a tanítást a kocséri iskolában. Seregnyi kérdés a közös élet kezdetén, vajon miként illeszkedik az új közösségbe, a falusi hétköznapokba ... S mit terem a dohányföld, ahova a reggeli és esti munka közötti időben Dani rohan, öntözni kell, ápolgatni a fejlődő növényt, hogy a várt hasznot hozza a konyhára. Élni a sablonos, hétköznapi életet, ami csak annak eseménytelen, s a másokéval rokonítható, aki nem lép túl a felszín seregnyi buktatóján ... Gáspár Mária
