Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

KTunap 1982. JÜNIUS 20., VASÁRNAP hét_ ULéMMJJMM HBMM Egyoldalú szovjet kötelezettségvállalás Folytatódik az izraeli agresszió — Moszkva újabb lépése A falklandi vereség hatása Argentinéban A libanoni válság meghir­dette, de be nem tartott tűz­szüneteket hoz magával, a kegyetlen légitámadások, pán­céloscsaták és a szinte szünte­len ágyútűz közepette, alig- alig kerül közelebb a megol­dáshoz. MI A CÉLJA IZRAELNAK LIBANONBAN, MIT REMÉL OTT ELÉRNI? Kevés ilyen kusza helyzet adódik még a mai bonyolult világban is. A két magyar me- gyényi, tehát kis ország la­kosságának egyik fele keresz­tény, másik fele mohamedán, de mind a két csoportban van­nak baloldali és vannak reak­ciós erők. Így történhet meg, hogy a jobboldali, félfasiszta keresztény politikusok felsza­badítót látnak az izraeli had­seregben, s Bejrűt úrinegye­deiben a bevonuló izraeli pán­célosok elé virágot szórnak, a katonákat pedig bonbonokkal várják... Izrael szövetségese volt a dél-libanoni térségben a maga „szabad államát” kikiáltó Had­dad őrnagy is, az ő katonáit Izrael pénzelte és fegyverezte fel. A haddadi kísérletet kibő­vítve reméli Jeruzsálem most azt, hogy 40—50 kilométeres ütköző övezetet hoznak létre Libanon déli felében. A palesztinokat Izrael ki akarja szorítani Libanonból, tehát tulajdonképpen az ütkö­ző övezetre nem is lenne szük­sége. A palesztin mozgalom felszámolása végett támadtak olyan hevességgel a palesztin menekülttáborokra, amelyeket aztán a földdel tettek egyenlő­vé. Tíz- és százezrek menekül­tek tovább: nők, gyermekek, aggastyánok. A férfiakat mind egy szálig igazoltatták, azt ke­resve, ki tagja a PFSZ-nek. Hová menjenek a paleszti­nok? Izrael nem bánja, ha Szíriába, azt sem, ha Jordániá­ba, hiszen régóta létezik egy olyan terv, hogy ám legyen egy palesztin állam, de — Jordánia helyén! És még egy feltétel van: ez a palesztin ál­lam gazdaságilag, politikailag legyen Izraelnek alávetve. Libanon egységét, független­ségét, területi épségét emlege­tik Jeruzsálemben és Washing­tonban egyaránt. Haig ameri­kai külügyminiszter azzal üd­vözölte Izrael libanoni akcióját, hogy íme, most folytatni lehet a Camp David-i folyamatot. Akárcsak Egyiptommal, most Libanonnal is különbékét köt­hetne Izrael... Az izraeli célok kirajzolódá­sa felháborodást vagy csak nyugtalanságot vált ki az arab világban. Az úgynevezett mér­sékelt, tehát a nyugatbarát arab államokban fejtöréssel párosul a nyugtalanság: ha szemet hunynak a fölött, amit Izrael a palesztinok ellen vég­hez visz, akkor saját közvéle­ményükkel és a palesztin diaszpórának az ő országukban élő tíz- és százezres tömegei­vel kerülnek szembe. MIÉRT NEM AKARJA NYUGAT UGYANAZT TEN­NI, MINT A SZOVJETÜNK): LEMONDANI A NUKLEÁRIS FEGYVER ELSŐKÉNT VALÓ ALKALMAZÁSÁRÓL? Nem túlzás azt állítani, hogy a szenzáció erejével hatott, amikor Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az ENSZ-közgyű- lés szónoki emelvényén felol­vasta Lednyid Brezsnyev üze­netét, s benne az ünnepélyes nyilatkozatot: ettől a perctől kezdve a Szovjetunió lemond a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról! A gondo­lat ugyan nem új, néhány éve merült fel először, de ilyen ha­tározott kötelezettségvállalás még nem történt, A világköz­vélemény tekintélyes része azt várta, hogy a Nyugat követi a példát. Nem így történt. Az első za­varodott vagy tartózkodó állás­foglalások után 24 órával Washington megütötte az alap­hangot: a szovjet elkötelezett­ség „nem jelent hatékony esz­közt a nukleáris háború ve­szélyének csökkentésére”, sőt: a NATO, ha ugyanígy elköte­lezné magát, „megnyitná az utat egy Európa-ellenes hagyo­mányos fegyverekkel indítandó agresszió felé ...” Van Agt holland miniszterelnök az ENSZ-ben elismerte, hogy a nukleáris fegyver használatá­ról való lemondás fontos bi­zalomerősítő intézkedés lehet, s ugyanígy nyilatkozott Egon Bahr, a Nyugatnémet Szociál­demokrata Párt biztonságpoli­tikai szakértője is, aki hozzá­tette, hogy a szovjet dönté3 kedvező feltételeket teremt a különböző fegyverzetellenőrzé­si tárgyalások számára. Reagan elnök az ENSZ-köz- gyűlésen nem válaszolt a szov­jet kezdeményezésre, viszont a Szovjetuniót próbálta fele­lőssé tenni a fegyverkezési haj­sza fokozódásáért. Az amerikai véleményeket visszhangozva a NATO-ban azt állították, hogy éppen az „sér­tené a nyugati szövetségi rend­szert”, ha kimondanák, hogy elállnak a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásától. Luns főtitkár például kijelen­tette, hogy fenn kell tartani a „bizonytalanságot”, mivel az elsőnek való alkalmazásról le­mondva „kétségbe vonnák a NATO elrettentő erejének hi­telét.” Rogers tábornok, a NATO európai erőinek főpa­rancsnoka pedig azt mondotta: „ha úgy találja, hogy nem tud­ja teljesíteni küldetését a Var­sói Szerződés erőinek a legyő­zésére, akkor javasolni fogja hadászati atomfegyverek hasz­nálatát.” MI TÖRTÉNIK ARGENTÍ­NÁBAN? A Falkland- (Malvin-)szíge- tek körül két és fél hónapja kirobbant „operettháború” a héten véget ért. A Port Stan- ley-t védeni hivatott argentin egységek megadták magukat Argentína maradt alul. A fő vesztesnek Galtieri tábornok, a köztársasági elnök bizonyult, akit lemondásra kényszerítet­tek tábornoktársai a Buenos Aires-i juntában. Különösen azt rótták fel neki, hogy a ve­reségért másokat tett felelőssé, a hadsereg vezetőit, ő maga viszont nem tett meg mindent azért, hogy a kezdettől fogva egyenlőtlen küzdelmet előbb — és Argentína számára ked­vezőbb feltételekkel —, fejez­ze be. 1976 óta — a Perón-korszak vége óta —, különböző kato­nai csoportok és új meg új tá­bornokok váltják egymást a hatalom élén. A mostani „há­borús vereség” alkalmat ad a hatalmi harc újabb felállásban való megvívására. A na­cionalista erők rokonszenve a légierő felé fordul, hiszen a Falkland-szigetek körül — vál­lalva igen sok harci repülőgép és pilóta elvesztését is —, a légierő küzdött a legdereka- sabban és a legeredményeseb­ben. Az új vezetőkre minden­esetre nehéz napok várnak. A gazdasági helyzet már koráb­ban is válságos volt, a hadiki­adások rohamos növekedése ezt csak súlyosbította. A tár­sadalmi feszültséget a háborúk idején szokásos nemzeti egység kialakulása nem szüntette meg. A tömegek újra az ut­cákra vonultak. Egyszer még azért, hogy a „vereség” miatt és Anglia ellen tüntessenek, de közben már azt is követelik, hogy távozzon a junta. P. J. Diplomáciai erőfeszítések Libanonban Tel A vív feltételeket diktál A 48 órás tűzszüneti felhí­vást elfogadva, Izrael vasárnap délig adott haladékot a PFSZ lefegyverzésére. Az izraeli kö­veteléseket képviselő Philip Habib amerikai elnöki megbí­zott, nyomatékosan figyelmez­tette a libanoni és palesztin vezetőket, hogy „az izraeliek készek elmenni a végsőkig”. Ez azt jelenti, hogy a diplomáciai közvetítés kudarca esetén a fő­várost körülzáró izraeli invá- ziós csapatok tömegmészárlás árán is felszámolják a palesz­tin erők maradványait, a PFSZ bejrúti központját. Szombaton, a kora délutáni órákig a tár­gyalások nem hoztak ered­ményt. A PFSZ hajlandó átadni a fegyvereit a libanoni kormány- hadseregnek, ha ezt megelő­zően az izraeli csapatokat ki­vonják Bejrút térségéből, meg­fosztva őket attól a lehetőség­től. hogy irtóhadjáratot indít­sanak a fegyvertelen paleszti­nok ellen. Szalah Khalaf (Abu íjad), az El-Fatah helyettes ve­zetője felszólította Szárkisz li­banoni elnököt és a kormányt: vessenek véget az izraeli meg­szállásnak és akkor a PFSZ minden tőle telhetőt megtesz az ország egységének megőrzé­séért. Jasszer Arafat, a PFSZ vb elnöke kijelentette, hogy a sú­lyos veszteségek ellenére sem kétségbeejtő a palesztin geril­lák és a libanoni haladó erők helyzete, mert a bejrúti utcai harcokban előnyt élveznek a támadókkal szemben. A PFSZ nem hajlandó tárgyalni az USA-val — tette hozzá —. mert az amerikaiakat még inkább agresszornak tekinti, mint az izraelieket. Hírek szerint valószínű, hogy rövid időn belül új libanoni kormány alakul, amely beveze­ti a statáriumot és a hadsereg­re támaszkodva elrendeli a kü­lönböző irreguláris erők, köz­tük a palesztin ellenállás le­fegyverzését. Szűk körű arab csúcsértekez­letet készítenek elő Szaúd-Ará- bia, Szíria, Kuvait, Libanon és az Arab Liga részvételével. A csúcs az izraeli csapatkivonás ellenében fontolóra veszi a Li­banonban állomásozó arab (Szí­riái) békefenntartó erők man­dátumának a befejezését. ★ Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken este 13 szavazat­tal, két tartózkodás mellett újabb két hónapra meghosz- szabbította az ENSZ libanoni békefenntartó erőinek mandá­tumát A határozat megszavazásánál a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság tartózkodott de Trojanovszkij szovjet ENSZ- nagykövet a szavazást köve­tő beszédében aláhúzta: a tar­tózkodással a Szovjetunió azt fejezte ki, hogy lehetségesnek látja az ENSZ békefenntartó erők további kéthónapos mű ködését. de csupán ideiglenes intézkedésről van szó, s a to­vábbiakban szükség van a kér­dés érdemi megvitatására. Párizs Béketüntetés A francia békemozgalom kiemelkedő eseménye lesz az a nagyszabásúnak ígérkező felvonulás, amelyet vasárnap délután Párizsban rendeznek a Montparnasse-pályaudvartól a Bastille térig. Néhány hét­tel ezelőtt a francia közélet és kulturális élet száz szemé­lyisége felhívással fordult a francia néphez, hogy egy nagyszabású tüntetésen száll­jon síkra a nukleáris eszka láció veszélye ellen, s foglal jón határozottan állást a bé­ke védelmében. Losonczi Pál, az Elnöki To- nács burmai hivatalos, baráti látogatáson tartózkodó elnöke, szombaton délelőtt egy állat- tenyésztő és értékesítő komp­lexumot tekintett meg a Rangoontól huszonkét kilo­méternyire fekvő Pynmabi n községben. Az állami minta­gazdaság, amelynek jelentősé­ge messze túlnő területének határain, meghatárzó Burma fejlődő mezőgazdasági életé­ben, mert tudományosan meg­Washinglon ismét szankciókat hozott Kiterjesztették a korlátozásokét Reagan amerikai elnök újabb szovjetellenes szankciót határozott el pénteken. A len­gyelországi szükségállapot be­vezetésének ürügyén az elnök az amerikai licenccel dolgo­zó külföldi vállalatokra is ki­terjesztette azt a tilalmat, hogy részt vegyenek az Szibé­riát nyugat-európával összekö­tő gázvezeték építésén. Mint ismeretes, korábban ez a tila­lom csupán az amerikai cé­gekre vonatkozott. A döntést a nemzetbiztonsá­gi tanács ülésén határozták el, amerikai vezetők szerint nem akadályozhatja ugyan meg a gázvezeték építését, de késleltetheti azt. Az amerikai döntést kom­mentálva az AFP megjegyzi, hogy az amerikai szankciók kiterjesztése a nyugat-európai cégekre olyan időpontban, amikor javában dúl az acél­háború Nyygat-Európa és az Egyesült Államok között, az­zal a veszéllyel fenyeget, hogy tovább mérgezi a szövetsége­sek amúgy is megterhelt kap­csolatait. Japánban mélységes csaló­dással fogadták Ronald Rea­gan amerikai elnöknek a len­gyelországi események ürü­gyén életbe léptetett szovjetel­lenes gazdasági rendszabályok időtartamának meghosszabbí­tásáról szóló nyilatkozatát. A washingtoni döntés ugyanis érzékenyen érinti Japánt is, amely erősen érdekelt a Sza- halin-szigeten megkezdett szovjet—japán közös kőolaj- és földgázfeltárási munkálatok akadálytalan folytatásában. Mijazava Kiicsi, a japán kor­mány főtitkára-szombaton kö­zölte: Japán elvárja az Egye­sült Államoktól a szankciók­kal kapcsolatos döntésének módosítását. alapozott fajtakísérletei a kis­gazdaságok százezreit segítik. A látogatásra a magyar állam, főt és a vele tartó más kor­mánytisztviselőket, szakértő­ket — közöttük Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés­ügyi minisztert — elkísérte U Maung Maung Kha bur­mai miniszterelnök, Chit Hlaing külügyminiszter és U Ye Goung földművelési és erdőgazdasági miniszter. Ezután a burmai kormány által rendelkezésére bocsátott különrepülő gépen Pagan vá­rosába utazott. Pagan a bur­mai fővárostól mintegy hét­száz kilométerre fekszik s egy, a magyar honfoglalás kö­rüli időkben virágzó biroda­lom egykori fővárosa. Magas rangú burmai személyiségek kísérték el a magyar államfőt a buddhista pagodák százainak világába, s megismertették a letűnt kultúra dicsőségéről, vereségekről tanúskodó, ősi emlékeivel. A magyar állam­fő és kísérete ma tér vissza Pagan városából Rangoonba. Megbeszélések New Yorkban Gromiko—Hcig New York: Haig és Grozniko pénteken az ENSZ-ülés alkalmából talál­kozott egymással. Ez volt a két féf harmadik találkozása szeptember óta. Az ötórás, komoly tárgyalás után készült ez a kép Űjabb, több órás megbeszé­léssel folytatódott szombaton a szovjet—amerikai külügymi­niszteri találkozó New York­ban. Szovjet részről többek között Anatolij Dobrinyin washingto­Megengedhs tstlen az amerikai politikai nyomás Lengyel kormánynyilatkozat A lengyel kormány — saj­tószóvivője utján — nyilatko­zatban tiltakozott amiatt, hogy Reagan amerikai elnök sorozatosan megpróbál be­avatkozni a lengyel belügyek- be. Nyugat-európai kőrútján, majd június 13-i nyilatkoza­tában, legutóbb pedig az ENSZ-közgyűlés rendkívüli le­szerelési ülésszakán megpró­bálta kioktatni a lengyel ve­zetést arróli hogy milyen bel­politikát folytasson. Az Egyesült Államok a gaz­dasági szankciókat is abban a reményben folytatja, hogy ez­által elégedetlenséget keltsen a lengyel lakosság körében, s előidézze, hogy az emberek szembeforduljanak a szocia­lista állammal. A lengyel nyilatkozat végül hangsúlyozza: ha az amerikai kormány normális kapcsola­tokra törekszik Lengyelor­szággal, akkor fel kell hagy­I fis inam—Délkelé t-Ázsia Erősíteni kell a bizalmat Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter a közeljövő­be í Burmába, Szingapúrba, Malaysiába, Indonéziába és a Fülöp-szigetekre látogat, hogy tovább erősítse a kétoldalú megértést, bizalmat, és aktí­van hozzájáruljon a délkelet­ázsiai térség békéjét, bizton­ságát javító erőfeszítésekhez. A vietnami külügyminiszter Hanoiban szombaton nem zár­ta ki a lehetőségét, hogy dél­ugy­kelet-ázsiai kőrútján az nevezett kambodzsai kérdésről — amely az ASEAN-álla- mok megítélése szerint a két országcsoport kapcsolatainak a kulcsa — is szót ejtenek, alá­húzta, e tekintetben csak olyan témákról tanácskozhat­nak, amelyek nem tartoznak a Kambodzsai Népköztársaság hatáskörébe, nem sértik a tör­vényes Phnom Penh-i kor­mány szuverenitását. nia a szankciókkal és korlá­tozó intézkedésekkel, le kell mondania a Lengyelország el­len folytatott nyomás és pro­pagandakampány politikájá­ról, valamint azokról a pró­bálkozásokról, amelyekkel nemcsak Lengyelország bel- ügyeibe, hanem Lengyelor­szágnak a Szovjetunióval és más szövetségeseivel való szu­verén kapcsolataiba igyekszik beavatkozni. ni nagykövet, amerikai részről pedig Richard Burt európai ügyekkel megbízott külügyi ál­lamtitkár van jelen a megbe­szélésen. A találkozó előtt sem ame­rikai, sem szovjet részről nem hangzott el nyilatkozat. Az amerikai külügyminiszté­rium korábbi tájékoztatásai alapján a szombati The New York Times feltételezi, hogy a közel-keleti, elsősorban a libanoni helyzet mellett, amely Haig szerint a szombati eszmecsere központi tárnája, szó lehet egy korábban idén őszre tervezett csúcstalálkozó előkészületeiről. Másfelől a külügyminiszteri találkozót fi­gyelemmel kísérő amerikai saj­tóforrások rámutatnak: Reagan csütörtöki beszéde az ENSZ- ben és az amerikai kormány változatlanul minden szovjet indítványt elutasító vagy agyonhallgató magatartása aligha növeli egy csúcstalálko­zó sikerének esélyét. Buenos Aires-i üzenet a Biztonsági Tanácsnak Egyetlen eszköz a tárgyalás Argentína mindaddig nem tekinti befejezettnek az Ang­liával fennálló konfliktust, amíg London nem oldja fel a Falkland-szigetek légi és ten­geri blokádját, nem vonja 'ki csapatait a szigetekről, és nem szünteti meg az általa, vala­mint a Közös Piac által elren­delt gazdasági szankciókat — a többi között ezt hangoztat­ja az az üzenet, amelyet az argentin ENSZ-nagykövet jut­tatott el a Biztonsági Tanács elnökéhez kormánya nevében Az üzenet azzal vádolja Ang­liát. hogy nem tartotta magát a Biztonsági Tanács határo­zatának ahhoz a pontjához, amely a tárgyalásos rendezés­re szólította fel mindkét or­szágot a Falkland-szigetek kérdésében támadt vitában. Argentína továbbra is az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalásokat tartja az egyet­len eszköznek, amellyel elér­hető a konfliktus rendezése és megszüntethető a törvénytelen gyarmati uralom — hangoz­tatja az üzenet. Szovjetunió Tanácsí választások Csaknem kétszázmillió szov­jet választópolgár vesz részt ma a helyi tanácsok tagjainak és a járási, kerületi bírósá­gok tagjainak megválasztásán, összesen több mint kétmillió tanácstagról kell szavazniok. A választások lebonyolításá­ra az országban félmilliónál több választási körzetet hoz­tak létre, a választási bizott­ságok munkájában is milliók vesznek részt. A, tanácsok felelőssége, jog­köre és lehetősége az elmúlt években jelentősen kibővült a Szovjetunióban, az űj alkot­mány előírásainak megfelelően. látogatás egy mezőgazdasági mintagazdaságban Losonci! Pál Burmában

Next

/
Thumbnails
Contents