Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

a Szombati jegyzete Pegássa A meleg lugasban a be­szélgetés is langyosan csór-' dogált. A négy férfiú el-el- révcdezett, sűrűn kortyolt a limonádéból, szódás bor­ból. Hanem akkor az egyik valamelyik környék­beli elnök vagy igazgató vendégét említette, aki azon a napon megtisztelte őt és a falut. Voltaképpen nem is az igazgató vagy el­nök miatt említette a dol­got, hanem egy asszony, a szakácsnő miatt, akinek sebtiben két adaggal több pogácsát kellett készítenie. Ezzel fogadta vendégét az igazgató. Hogyhogy még egy *adag pogácsa — kapta fel a fe­jét a mindenre érzékeny kö­vérkés kvaterkázó, a tár­saság eleddig legcsendesebb tagja. A saját lisztjéből, zsírjából, tojásából, sójából süttette az igazgató azokat a pogácsákat?—firtatta to­vább a dolgot a kövérkés, egyúttal bizonyítva, hogy a szakácskodáshoz is ért. Ne mondjál ilyen badarságot, vágott vissza a kérdezett. Néhány pogácsa nem a vi­lág, te mindenbe beleka­paszkodsz. Nagyon nagy tévedés, folytatta rendületlen nyu­galommal a kövérkés. Ha esetleg nem tudnátok, de tudjátok persze, elmondom: ez a legnagyobb gondunk. Jó, árnyaltabb lesz, de: az egyik legnagyobb gondunk. Néhány pogácsa. Mennyi ez a néhány? Húsz, har­minc, ötven? Akármennyi, a lényegen nem változtat. Vegyük sorjába. Az igazga­tó vagy elnök, mint a leg­több magyar állampolgár, dolgozik valahol. Naponta produkál valamit, amivel gyarapítja azokat a ja­vakat, amelyeket így vagy úgy elfogyaszthatunk. En­nek fejében hó végén ke­zébe kap bizonyos summa pénzt. Ebből szerezheti be magának azokat a jószágo­kat, amelyek életéhez, saját maga és családja fenntartá­sához nélkülözhetetlenek. Szakszóval élve újraterme­li önmagát hogy másnap és harmadnap, hónapról hó­napra, évről évre hozzájá­rulhasson a közösség javai­nak bővítéséhez. Itt egy kis szünetet tar­tott. Töprengett. Igen, foly­tatta, a dolog nagyon bo­nyolult, de azért az igaz­ság magja minden leegy­szerűsítés ellenére hozzá­férhetővé válik. Szóval: bi­zonyos mértékig spontán, nagyobb részt szabályozva kialakul a rend a foglala­tosságok, szakmák, mester­ségek, beosztások, tisztsé­gek funkciók között, és így emberek között. A legfontosabb az, hogy lehetőleg minél pontosab­ban tudjuk, ki mennyit ér, illetve az a szakismeret, amivel saját tehetségéből és a közösség jóvoltából ren­delkezik valaki. Azért min- denekfelett való ennek a tudásnak a birtoklása, mert csakis így válik lehetővé a korrekció. A szakma, a beosztás súlyának, jelentő­ségének ismeretében díjaz­hatunk igazságosan. A vég­termék kelendősége szerint adhatunk többéit vagy ke­vesebbet. Eszményi állapot. Sosem jön létre, de állandóan tö­rekedni kell rí. Ami más­felől annyit jelent, hogy minél kisebbre szűkítsük azokat a lehetőségeket, me­lyeket kihasználva valaki ellenőrizhetetlenül jusson javakhoz akár a saját, akár más céljára használja fel. Ne higgyétek, hogy a meg- vendégelés a mi cselünk­ben közösségi célokat szol­gál. Vagy ha ez esetben azt szolgál is, ki tudja, más­kor nem süttetett-e pogácsát valamelyik igazgató vagy elnök otthoni vendégeinek. Mivel a társaságban ép­pen volt elnök és igazgató is, az egyik éppen a kövér­kés, nem mulasztotta el hozzáfűzni: a pogácsasütte- tés nem az igazgatók, elnö­kök kiváltsága. A pogácsa harapófogó is lehet, egy szatyor zöldség is, amit balkézről emelnek el. A lé­nyeg: ne hagyjuk. Ne ma- szatoljuk össze a tükröt. Kör Pál A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM 1982. JÜNIU5 19., SZOMBAT Táborozási csmís Minden eddigiléi többen Napköziseknek egész nyáron Nyár, vakáció, úttörőtábor — e három fogalom összefügg. A járásiak terveiről már be­számoltunk, most a városiak­ra kerítünk sort. v Soha ennyi táborozó, soha ennyi lehetőség, hangsúlyozta Bárdos István, a városi úttörőelnökség vezetője. Ebben az esztendőben eddigi csúcsára jutott a gödöllői út­törőtáborozás. Menjünk sorjá­ban. Csillebércre, Zánkára és más országos táborokba azok mehetnek, akik a legkiválób­bak voltak az elmúlt úttörő­évben. Gödöllőről tizenöten. Ugyanennyien vannak a ver­senyeken második-harmadik helyezést elért pajtások, egész­ségőrök, úttörőmunkásőrök. Nyolcán vehetnek részt a szak­Néhány napja kis ócskavas­rakásokat láthatnak az utasok a HÉV-sínek két oldalán. A legfeltűnőbbek a kerepestar- csai és a szilasligeti térségben. Megtudtuk: nem az ócska­ságaikat, kimustrált rossz bá­dogedényeket megunt kör­nyékbeliek lettek figyelmeseb­bek, illetve valamelyest pre­cízebbek, hogy legalább nem szanaszét, hanem egy-egy hely­re dobják ezeket a kacatokat. Nem! Hogy rendben legyen a portájuk: a HÉV dolgozói tar­tottak tisztasági akciót azokon a területeken, amelyek hoz­zájuk tartoznak. A teljesség kedvéért tehát elmondható: tulajdonképpen mások helyett dolgoztak, gon­doljuk, zokszó nélkül. Más kér­dés, hogy mennyivel előbbre tartanának, ha nem a környé­ken lakók egy részének felelőt­lenségét követő rendtartásra, hanem mondjuk parkosításra, kertápolásra fordíthatnák ide­jüket. jellegű táborokban, fotósok, környezetvédők, társadalmi- munka-felelősök. A megyei szervezésű kül­földi cseretáborban, Bul­gáriában, illetve az NDK- ban egy-egy gyerek tölthet szcp napokat. Az úttörőélet legvonzóbb, legszínesebb területe a táboro­zás. Érthető, ha ide csak a legjobbak juthatnak el. A ki­választás felelőssége a rajoké, őrsöké, ök döntik el, ki men­jen táborozni. Gödöllőre nem kevesen mehetnek ebben az évben: az általános iskolások harminc-negyven százaléka. Már a legkisebbek, a kisdobo­sok is útrakelnek. A Petőfi és az Erkel iskolából két-két, a Damjanichból egy csoport. Egy-egy csoportba 25—30 gye­No, de — sajnos — az az igazság, hogy nemcsak ezt a közterületet szennyezik sokan, szórják tele kidobott ócskasá­gokkal. Hogy miért pont eze­ket a területeket nézik erre al­kalmasnak? Azért, mert ez va­lamennyiünké. Sokan úgy sem szólnak a szemeteiére, egy meg, ha kinyitja a száját vé­letlenül, a gyakorlat szerint nem sokat számít. Bezzeg, ha az ő telkére, háza elé, járdá­jára ejtenek, szórnak valamit, az mindjárt más! A HÉV persze, reméljük, mindennap, minden félórájá­ban gurul azért tovább. Ami egyhangúnak látszik, pedig nem az, mert a filozófusok szerint is mindig, minden vál­tozik, nem ismétlődik meg két­szer pontosan ugyanaz. Legföljebb az ilyenfajta ha­nyagságunk, amiért a vasút embereinek most fölösleges, a 'tőlük megszokottól eltérő munkájuk akadt. F. I. rek tartozik. A kisdobos szak- bizottság döntése alapján Boglárlellén, a szaktábor­ban kétszáz kisdobos tölt­het túrázással, honisme­rettel, énekkel, kézimun­kával, olvasással, játékkal felejthetetlen napokat. Ebben az évben szervezik meg először az országos ön­álló csapattábort. A gödöllői Petőfi iskolából száz gyerek utazik a Heves megyei Ilona- völgybe. Vándortáborozáson kilenc csoportban háromszázan vehetnek részt. A leilei szak­táborba kétszáz úttörőt visz­nek. A szakok: barkács, mak­ramé, batik, ének. olvasó, hím­ző, sport. A leilei járási-váro­si úttörőtáborban, amely az ország négy modelltáborának egyike, a nyáron 150 őrsveze­tőt és 50 ifivezetőt képeznek. Az Agrártudományi Egye­tem a színhelye az első or­szágos mezőgazdasági szak­tábornak, ahová 19 megyéből nyolcvan gyereket várnak, akik itt el­mélyíthetik tudásukat növény- és állattanból. A táborozás vé­gén szakpróbázhatnak. A Damjanich iskola sporttagoza­tosai is az egyetemen töltik a, táborozás napjait. A Karikás Frigyes iskola úttörői Százha­lombattán. Ahogy már néhány éve. az idén is egész nyáron működik majd a gödöllői napközis tá­bor. A programok összeállítá­sában a művelődési ház is se­gít. összesen 1400 gyerek tábo­rozhat az idén, akikre 150 út­törővezető, pedagógus, szülő, társadalmi aktíva, KISZ-es ügyel majd. — Mozi hím 2x2 néha öt. Színes, zenés magyar filmvígjáték. Csak 4 órakor. A kobra napja. Színes, szink­ronizált olasz bűnügyi film, 6 és 8 órakor. Rend a lelke Ócskavas a sínek mentési Ruházati bolt Tágas, szép eladótérben Délelőtt van. Ilyenkor kissé gyérebb a boltok forgalma. Nem sokáig, mert hamarosan kezdődnek a déli bevásárlá­sok, azután a kettőkor véget érő műszakból jövők szállják meg az üzleteket. A ruházati, a kultúrcikk-, meg más üzletek forgalma — legalábbis látszatra — kissé kiegyensúlyozottabbnak tűnik a szemlélőnek. Pedig ezekben sincs igazi szünet, ha egy-két vevő jön, mór odafigyelnek, épDÚgy. mintha félig lenne az üzlet. Hiszen akár egy, akár húsz ember, ha venni akar, éppoly fontos, hogy elégedet­ten távozzon. Vajon így van-e ez a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ta­valy átadott, szép, új üzleté­ben? Rendet tartanak A már említett délelőtti, gyérebbnek tűnő forgalom idejében nagy portáljuk előtt, a virágos gruppoknál, találom az eladók egy részét. Mások, a többiek benn. az üzletben foglalkoznak a vevőkkel. — Társadalmi munkában vál­laltuk az előttünk levő járda- szakasz és a gruppok növény­zetének, talajának ápolását — mondja szinte egy akarattal Virágh Béláné üzletvezető­helyettes és Budai Lászlóné eladó, az itt dolgozó lányok­ból, asszonyokból álló Dobó Katica nevű szocialista bri­gád vezetője. — Nagyon jó szerszámaik vannak a kertművelésre — látom, s mondom is, meg­jegyzésképpen. — No, persze, a helyi vá­rosgazdálkodási vállalattól kértük és kaptuk ezeket, amíg a rendcsinálás tart, nagy szükség van rójuk. Mint ahogy az asszonyok ilyen irányú munkájára is számítanak, úgy tűnik, hogy ha szerszámot nem kapnának, s nem szólna nekik senki, ak­kor is rendbe tartanák ezt a nem is olyan kis parkrészt. Csupán mellesleg jut eszem­be: már a mostaninál is kü­lönbül nézne ki a Szabadság tér és környéke, ha minden itt dolgozó kisebb-nagyobb közösség ennyit tenne. Per­sze, ne legyünk elfogultak, mert most róluk van szó. az igazsághoz tartozik, hogy né­hány hete valami talán el­kezdődött. igen, azzal a társa­dalmi munkával, amelyet a téren teljesítettek az itteni tanácstagi körzetek lakói. A ruházati boltosok is ott vol­tak! De térjünk vissza hozzájuk. Talán sotcan emlékeznek még rá, hogy az üzlet — akkor még negyszeméiyes volt — ott szorongott a tanács épületé­ben az IBUSZ-iroda mellett, alig néhány tucat négyzetmé­teren. Szociális helyiség — Látja, itt milyen szépen, tágasan vagyunk?! — mutat­ja, s mondja felhívóan és kér­dőn Mezei Gyuláné üzletve­zető. — Nagyon vártuk tavaly december 5-ét, hogy átkerül­jünk ebbe az összesen négy­százhúsz négyzetméter alapte­rületű boltba, ahol, láthatja, tágas, szép eladótér és megfe­lelő raktárak állnak rendel­kezésünkre. Most már nem négyen, hanem tizennégyen dolgozunk Itt. s megfelelő öl­töző, szociális helyiségek meg­vannak, ott bizony ezek na­gyon hiányoztak. — Mi mindent forgalmaz­nak? ■— A méteráru, a lakástex­til, a női és a férfi fehérne­mű, a kötött- és a divatáru, valamint a rövidáruk mellett cipőválasztékunk is megfele­lő. Hogy az utóbbinál marad­Termelési rendszer / Szerviz és garancia A mezőgazdasági termelési rendszerek tangazdaságai szá­mára nagy előny lehet, hogy a rendszerközpontok megszer­vezhetik, elvállalhatják az új gépek null-szervizét, majd a garanciális hibaelhárító javí- 1 tásokat. Néhány géptípusra a gödöl­lői búza- és borsótermelési rendszer központja is vállalt üzembe helyezést megelőző null-szervizt, mint szolgálta­tást. A gödöllői rendszer ed­dig már mintegy százötven, T—150K típusú szovjet gyárt­mányú traktor üzembe állítá­sa körül bábáskodott, s vállal­ja ma is garanciális vagy a I garanciaidőn túli javításukat is. Ez az üzembe állítás sem olvan egyszerű, miután ezek a gépek olykor például a köz­utakon is közlekednek, s amíg a hazai közlekedésrendészeti szabályoknak nem felelnek meg, ki sem adhatók. A GBBR-szervizben immár gyakorlott szerelők végzik, a Pest-Nógrád-Komárom me­gyei Agroker Vállalat megbí­zásából a null-, illetve a ga­ranciális szervizt e gépek ese­tében. A gazdaságok látják hasznát annak is, nemcsak Pest, hanem a másik két me­gyében is, hogy a GBBR-ben a legtöbb alkatrészből is meg- I felelő mennyiség áll rendelke­zésre ezekhez a' masinákhoz. Kerspsstarcsa Egyesített rendelők — Miért helyezték át Kere- pestarcsán a Templom utcai körzetorvosi rendelőt? — ez­zel a kérdéssel kopogtatott be hozzánk Hajósi József, aki a nagyközség kerepesi részén, a Madarász utcában lakik, s érintett ebben a dologban. Kér­dését továbbítottuk Tuska Já­noshoz, a végrehajtó bizottság titkárához. Tuska János elmondotta, fontosnak tartják, hogy a nagyközség minden lakója — ha erre szüksége adódik —, mihamarabb orvoshoz jusson. Viszont már az is szükséges­sé vált, hogy a körzetorvosi hálózatot némiképp módosít­sák, ennek keretében került sor a két kerepesi rendelő egyesítésére. A központi ren­delő a Tölgyfa utcai lett, ahol nemcsak a körzetorvos, ha­nem a fogászat és a gyermek- orvos- is rendel. Tájékoztatása szerint tovább javul a helyzet, mihelyt üzembe állíthatják a központi ügyelet várt gépkocsi­ját is. Műszergyér Szakmát tanultak Százan fogtak tanuláshoz a múlt évben az ikladi Ipari Műszergyárban, öntő, forgá. csoló és elektrolakatos szak­mában sajátították el az elmé­leti és gyakorlati tudnivalókat. Ezekben a napokban zajlanak a vizsgák. A tanfolyamokon a gyárban dolgozó technikusok és mérnökök voltak az elő­adók. Kenyér a kukának Rassz és rosszabb Régi barátommal találkoztam az utcán, aki sok más­hoz hasonlóan azt kérdezte tőlem, milyen kenyeret ké­szítenek, illetve árusítanak a gödöllői boltokban. Egy évvel ezelőtt még Pestre is innen vitt, ma pedig már nem vásárol Gödöllőn kenyeret. Nem lep meg a pa­nasz, mondtam, hiszen magam is ezt a rossz kenyeret veszem napról napra. Egyik nap sületlen, máskor ra­gad, és ki tudja hány jellemzője van a rossz kenyérnek. Ha az ember egy falat jó kenyeret akar enni, akkor falura kell menni. Bizonyára ezzel is magyarázható, már mint a rossz kenyérrel, hogy annyi kerül belőle a kukákba. A múlt héten elnéztem a mozi előtt álló fekete személygépkocsiból, milyen gyorsan fogyott el a 16 forin­tos egységáron kínált gusztusos kétkilós kenyér. Lehet, hogy a kenyérgyár dolgozói nem maszek ke­nyeret vásárolnak, de aligha hiszem, hogy abból esznek, amit nekünk adnak el. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen valami megoldás, hiszen a rossz kemencét meg lehet javítani, ha nem megfelelő, a nyersanyag- ellátáson is lehet változtatni. Vagy valami más a baj? Cs. J. jak: a héten éppen szandál­árusítási akciót tartunk, öt­féle fazonból mintegy har­mincszázalékos árengedmény­nyel árusítunk. Korábban füg­gönyből, illetve törülközőkből volt kedvezményes vásár ná­lunk. — Milyenek a tapasztala­taik: csak a helybeliek vagy a járásbeliek is felkeresik az üzletet? — Természetesen sok vá­sárlónk van vidékről is. Zsámbokról, Túráról, Dány- ból, Isaszegről és máshonnan is sokan jönnek. De nemcsak minket, vállalatunk másik üz­letében. a gyermekruházati haltunkban is jelentősen nőtt a forgalom, az érdeklődés. Ez persze nem hozzánk tartozik, önálló, de azt is a Pest me­gyei Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat üzemelteti ott, ahol mi azelőtt voltunk. Az ötszöröse — Hogyan alakult az üzlet forgalma? — A legnagyobb forgalom, ez szinte természetes és ma­gától értetődő, hogy a meg­nyitást követően az első hó­napban, decemberben volt, nem kevesebb, mint 4 millió forint bevételt könyvelhettünk el. Azóta havonként átlago­san kétmillió forint a bevétel, a tervezett mértékű, ez mint­egy ötszöröse a régi helyün­kön elért havi négyszázezer forintos forgalomnak. Az árubeszerzéssel eddig nem volt különösebb gond­juk. A vállalat sok mindent közvetlenül a gyártóktól kap meg. De arra is van példa, hogy éppen a gödöllői üzlet vezetője utazik CJyőrbe vagy éppen Budapestre egy-egy gyártóhoz, kereskedelmi nagy- vállalathoz, hogy néhány kü­lönleges árut rendeljen. Ma már egy kicsit nosztalgiával emlegetik, hogy régen például a gödöllői Háziipari Szövet­kezettől is tudtak vásárolni, ma már. mivel ők elsősorban konfekciót, azt is külföldre gyártanak, helyi specialitások­kal alig kedveskedhetnek vá­sárlóiknak. Persze, hogy gondjaik felől is kérdeztem a bolt néhány dolgozóiát. Nevükben Budai Lászlóné, az ezüstérmes szo­cialista brigád vezetője mond­ta el, hogy miután tizenné- gvük közül soknak van kicsi gyermeke, a délutáni öt-hat órai zárás miatt csak nehezen érnek oda a gyerekekért az óvodába, a bölcsődékbe. S ami még szintén nem okoz egyértelmű örömet: ők a szomszédos Gödöllő Étterem­ből kosztolnak napközben. Az ebéddel általában nem elége­dettek. De hát más választá­suk alig van. messzebb aligha tudnának elmenni ebédelni, ígv csak abban bíznak: a ta­valy megpmelt árért íobb me­leg ételt kapnak majd. F. I. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents