Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

198? JÚNIUS 16.. SZERDA 3 Tartalékok terepe Kis szél is hajtja a malmot A megyei népfrontclnökség ülése Javuló munka a lakókörzetekben legtöbbször már más minőségben térnek vissza Eredményes volt a fásítási akció újabb szakasza Negyvenkét tonnát nyom az a vasszerkezet, amely a Vinnyica és az Albertirsa kö­zötti 750 kilovoltos távvezeték hazai végpontján álló óriás transzformátoroknak a vázát alkotja, összesen hét ilyen óriás szolgál Albertirsán, s ami az érdekes: a hatodik váz- szerkezet fele annyi idő alatt készült el a gyártóknál, mint az első. A nagymértékű csök­kenés oka: a munkaszervezés tökéletesítése, a begyakorlott­ság fokozódása, célgépek és -szerszámok alkalmazása, azaz a tartalékok föltárása és hasz­nosítása. Hozzátesszük rög­tön: az egyszerű, a kézenfekvő tartalékoké. Amilyenek min­den termelési mozzanatban kínálkoznak; csak nem min­denkor veszik észre, kama­toztatják azokat. Szokványos értelemben a magánembernek tartaléka az OTP-betét, a vállalatnak — és összességében a népgazdaság­nak is — az áru- és pénz- (de­viza)-készlet, így a többi kö­zött az anyagok, az alkatré­szek, a félkész termékek he­gye, halma. Tartalék; van mi­hez nyúlni szükség, baj ese­tén. Tág értelemben azonban tartalékok a meglevő, de ki nem használt — vagy kellően nem értékelt — erőforrások. Ezek az ún. belső tartalékok. Amiknek a legfőbb jellemző­je, hogy újratermelődnek; egyetlen szervezet sem állít­hatja, hogy kimerítette összes tartalékát. Eltakart érdek A vállalati erőforrások egyi­ke például a tartalékalap. A nyereségből elkülönített pénz­összeg ez, s rendeltetése az eset­leges nyereségcsökkenés, nye­reséghiány ellensúlyozása, ösz- szegének alsó és felső határa jogszabályban előírt: a tág ér­telmű tartalékalapokról azon­ban a jogszabályok ttenY ren­delkeznek, mert nenrt rendel­kezhetnek. Itt az érdekek fölis­merése és érvényesítése lenne a képletes előírás, ámde a meg­szokás. a kényelmesség, a kö­zömbösség gyakran feledteti, eltakarja ezeket az érdeke­ket. Az előbbi bekezdésben azt állítottuk, a tartalékok újra­képződnek. Hozzáfűzzük: leg­többször már más minőségben térnek vissza! öt esztendő alatt körülbelül egyharmadá- val csökkentették a Nagykőrö­si Konzervgyárban az egy tonna készárura vetített gőz­felhasználást. Az energia meg­takarításának viszonylag egy­szerű forrása volt ez. Már va­lamivel bonyolultabban igény­be vehető eszköz az, amihez mostanában nyúltak, nyúlnak a megyében a távhőszolgáltató vállalati részlegek. Automa­tikus fűtésszabályozókat — hőérzékelő és vezérlő beren­dezéseket — szerelnek fel a tapasztalatszerzésre kiválasz­tott lakóházakban. Ezek a mű­szerek a külső hőmérséklettől függően csökkentik vagy nö­velik a lakásokba eljutó hő­mennyiséget. Ha már minden távfűtéses lakást ezen a mó­don látnának el meleggel, egy kisebb település évi tüzelőolaj felhasználását lehetne megta­karítani. Ez már más minő­ségben újraképződött tartalék és még inkább annak tarthat­juk azokat az új típusú kazá­nokat — tavalyi 6500 darabos termelésével országosan is a jelentős kazángyártók közé tartozott az Építő- és Gép­ipari Szövetkezeti Közös Vál­lalat Kiskunlacházán —, ame­lyek tüzelőanyag-hasznosítása egyharmadával, felével jobb a jelenleg széles körben használ­takénál. Ez utóbbiak konstruk­ciós kora legkevesebb két év­tized...! Ami szinte mindent elmond arról, hol és hogyan pazarlódík igazán az energia. Ha sikerülne Tág terepen szemlélődhe­tünk, ha a tartalékok birodal­mában járunk. A megye fel­dolgozó fémiparában például a hidegalakítás, a forgácsolás helyett alkalmazott sajtolás, a préselés, a precíziós öntés részarányának emelkedése, termékfajtáktól függően 30—17 százalékkal mérsékelheti az anyagszükségletet és ez csupán egy tartalék a lehetséges sok közül. Természetes, ehhez fej­lesztés is szükséges, ám ennek költsége — ha persze egyszer­re rendelkezésre állna a pénz — két, három esztendő alatt megtérülne ... egyszerre igénybe vehető forintfedezet azonban nincsen. A megye szocialista iparában ugyanak­kor rohamosan emelkedik a ráfordításokon belül az anya­gok ellenértékének aránya. A teljes termelési költségeken belül ma már 85 százalékos ré­szesedésnél tartunk! Nekünk, laikusoknak is érzékelhetőbbé téve: az anyagfelhasználás egyszázalékos csökkentése a megye iparában 750 millió fo­rintot érne! Mennyi új, kor­szerű gépre, berendezésre te­remtene ez fedezetet!? Forrás lenne előbbi, ha si­kerülne kialakítani a közös érdekeltséget, a pénzalapok merev elkülönítésének, a vál­lalatok közötti alapátadások nehézkességének mai gyakor­latát visszaszorítva. S forrás lenne az is, hogy csökkenjen a tehergépkocsik üres futása; a megyében jelenleg minden száz kilométerből a közúti fu­varozók járművei harmincat rakomány nélkül tesznek meg, a vállalati, szövetkezeti saját tulajdonú eszközöknél ez az arány még magasabb...! A közös érdekeltség — és főként: a népgazdasági érdekeltség — pontjainak kijelölése azonban lassú, ráadásul az anyagellá­tás egyenetlensége miatt gyak­ran háttérbe szorulnak a fuva­rozási költségek. Az ilyen és hasonló tártaié­Ezemyolcszázharmtncegybcn Hutter József alapította a Caola Jelenleg legtermékenyebb gyáregységét, az Elidák Ma évente ötszázímszonötmillió forint értékben gyártanak fogkré­met, borotvahabokat, samponokat és kozmetikai készítménye­ket, melyeknek egy részét exportálják. A folyamatos gyárt­mányfejlesztés eredményeként idei termelésük tíz százalékát új termékek adják. A képen: készítményeik minőségét a laboratóriumban ál­landóan ellenőrzik. kok feltárásihoz szervezni Keit, kellene, egyáltalán, cél­szerű — a tartalékok sorsát folyamatosán nyomon követő — szervezetet, formát, körül­ményemet kialakítani, mert ön­magától egyetlen tanaiéit sem okveietienmeaik, ugyan, keza- jeiiem már vele vaiamit. Ka- acmsul a tartalékok többségé ma már nem annyira nyilván­való, viszonylag Könnyen hoz­záférhető, mint a tehergépico- csík üres kiiométereineK csök­kentése, az anyagieinasználas esszerú normáinak — sót, jo néhány megyei vállalatnál egyáltalán ezeknek a normák­nak — a kialakítása. Közvetett, bonyolultabban hasznositnató, am Hatalmas tartalékok rejlenek a kisegítő tevékenységen foglalkoztatot­tak megnökkentoen magas arányának mérséklésében — ez az arany kétszer akkora az iparban, mint például a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban, de bizonyos iparterü­leteken négy-, ötszörös —, a készletgazdálkodásban, az im­port célszerű helyettesítésében. A megye iparvállalatainál a készletek alakulása rendkívüli szélsőségeket rejt, bizonyos készletfajtákból egyetlen esz­tendő alatt harminc, negyven százalékos a növekedés, ami mögött gyakran az áll: most lehet kapni, most megvesszük, még akkor is, ha másfél évet áll a raktárban, akár anyag legyen, akár alkatrész. Nem ismeri fel Ilyen tényekben, folyama­tokban rejlenek az igazán ha­talmas tartalékok, egy-egy lépés forintheggyel, milliárdokkal fi­zethet, ha; megtesszük ezt a lépést. Ma még a kelleténél ritkábban tesszük meg, vesz­ni hagyjuk lehetőségeink egy tekintélyes részét. Azért hagy­juk veszni, mert — eddig — a tartalékok különösebb haszno­sítása nélkül is futott a sze­kér előre. Továbbá azért, mert meglehetősen alacsony a ter­melői szervezetek szervezettsé­gi színvonala, azaz nem isme­ri fel, nem kellő időben mu­tatja meg a tartalékokat. S azért is jutott mostoha sors sokfelé forrásnak, mert a ter­melői ösztönzés-kényszerítés kettőse gyakran gyengén, egy­másnak ellentmondva műkö­dött. A tartalék: a gazdagabb holnap. Ez a beváltható ígéret teszi érdemessé a teendők megfontolását, szükségessé a nehezebb feltételek formálta gazdasági környezet, elkerül­hetetlenné pedig a vártnál las­súbb változás az egyensúlyi helyzetben. Mészáros Ottó Kedden délután a mozgalom megyei székházában tartott ülésén a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága elnök­sége elsőként azzal a beszá­molóval foglalkozott, amely a kis lélekszámú települések közéletéről adott alapos átte­kintést. Beható vita után a testület úgy döntött, hogy az anyagot a megyei bizottság következő ülésére előterjeszti megtárgyalásra. Frissen reagálnak A jóváhagyott napirendnek megfelelően ezután az elnök­ség a lakókörzeti népfrontbi­zottságok tevékenységének főbb tapasztalatait, a további teendőket elemezte. Majdnem egy évtizede, 1973-ban kezdő­dött az a munka, amelynek eredményei napjainkra már számottevőek. A megye vala­mennyi városában és nyolc községében tevékenykednek lakókörzeti bizottságok, szá­muk hatvanhét, tagjaiké pe­dig ezer fölött van. Többsé­güknél örvendetesen gyarapo­dik az aktívák hálózata, amint arra is biztató példák vannak — így például Szentendrén, az izbégi körzeti bizottság há­rommillió forint értékű társa­dalmi munka szervezője volt, Dabas első kerületi bizottsága a nemzetiségi lakosság köré­ben mutat fel hatásos tevé­kenységet —, hogy önállóan kezdeményeznek akciókat, frissen reagálnak a szűkebb környezetben fölmerült kéré­sekre, javaslatokra. Meglepően gazdag e lakó­körzeti tesületeknek a tevé­kenységi köre, hiszen — és ezt a téma tárgyalásakor többen hangsúlyozták — nemcsak a tanácstagokkal, a tanácstagi csoportokkal szervezik közö­sen a településfejlesztési, kör­nyezetvédelmi akciókat, ha­nem részt kérnek az áruellá­tás, a szolgáltatások ellenőrzé­séből, a gyermek- és ifjúság- védelmi feladatokból is. Erejük a lakossággal kiala­kított közvetlen, mindennapos kapcsolatban van — mutattak rá az elnökség ülésén —, tehát ezzel módjuk nyílik a gyors informálásra és arra is, hogy összegyűjtsék, továbbítsák a körzetben élők véleményét, amint ennek kialakult gya­korlata van például Vácott, Szentendrén. A lakókörzeti népfrontbizottságok egy részé­nél már törekednek az éssze­rű munkamegosztásra. így külön felelőse van a környe­zetvédelemnek, a tanácstagok­kal tartott kapcsolatnak, a tár­sadalmi munka szervezésének, többségüknél azonban csak az elnök és a titkár között léte­zik a feladatok célszerű elha­tárolása. Ez a tapasztalat, más ha­sonlókkal egyetemben arra mu­tat, folyamatossá kell tenni — és az elnökség így foglalt állást — a munkamódszerek tökéle­tesítését, a friss kezdeménye­zések fölkarolását és — a ta­pasztalatcsere serkentésével — elterjesztését. Erre biztat az is, hogy a legjobban tevékeny­kedő lakókörzeti bizottságok­nál érezhetően megnőtt az ott élők közéleti érdeklődése és aktivitása, olyanok is vállal­koznak közéleti szereplésre, akik korábban semmilyen for­mában nem kapcsolódtak be a közös cselekvésbe, amint erre példákat látni Gyálon, Rácke­vén. Új vállalkozók Természetesen nemcsak eredmények, hanem gondok is vannak. Egyebek között sok fejtörést okoz a körzetből el­költözők megfelelő pótlása, a városi, községi népfrontbi­zottságokkal való rendszeres és tartalmas kapcsolat kialakí­tása — mert jó néhány helyen ez a kapcsolat csupán az el­nök és a titkár személyére korlátozódik —, amint szüksé­ges az is, hogy a városi, köz­ségi népfrontelnökség tagjai tervszerűen segítsék a lakó­körzeti munkát. Az elnökség az előterjesztést elfogadva a teendők széles körét jelölte meg a további fejlődés érdekében. Ezek so­rába tartozik szükség szerint újabb körzeti bizottságok ala­kítása elsősorban a városok­ban, az évente rendszeresen sorra kerülő beszámoltatás a helyi népfrontelnökség ülé­sén, a körzeti bizottságokon A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának meghí­vására a Német Demokrati­kus Köztársaságból — testvér­megyénkből, Suhlból — nép­front-delegáció tartózkodik hazánkban. Tagjai: Klaus Heyn, a Suhl megyei népfrontbizott­ság agitációs és propaganda­titkára és Gerhard Hardtke, a Demokratikus Parasztpárt megyei elnökhelyettese, a me­gyei népfrontelnökség tagja, tegnap a ceglédi járásba és Ceglédre látogatott. Útjukra elkísérte őket Bánhidi Sándor, a megyei népfrontbizottság fő­előadója. Albertirsán Podma- niczki István, az MSZMP ceg­lédi járási bizottságának tit­kára és Babinszki Károly, a belüli munkamegosztás erősí­tése, a más települések körze­ti tesületeivel folytatott ta­pasztalatcserék megteremtése. Az érték 1,6 millió Megkoptatott, mert sokszor emlegetett bölcsesség, ám et­től még igaz: aki fát ültetett, az tanúságát adta bizakodásá­nak a jövőben. Ennek a ne­mesen egyszerű bizakodásnak mérlegét vonhatta meg a me­gyei testület, amikor a napi­rend további részében tájé­koztatót hallgatott meg o tár­sadalmi faültetési akció őszi­tavaszi szakaszának eredmé­nyeiről. Helyesnek bizonyult az a módszer, hogy a települések jelentkezésé vállalkozása alapján osztották szét a fákat és cserjéket, tavaly ősszel és idén tavasszal összesen 49 400 darabot. Tiszteletet érdemel — és az elnökség köszönetét fe­jezte ki mindazoknak, akik aa akcióban részt vettek — a fá­sításhoz kapcsolódó társadal­mi munka értéke, mivel az 1 590 860 forintot tett ki. A központi keretből negy­venöt település igényelt fásí­tási terve alapján szaporító­anyagot, közülük a legtöbb fa, cserje elültetésére — és to­vábbi gondozására! — vállalko­zott Tököl, Nagykovácsi, Gö­döllő, Maglód, Cegléd, Pécel, Ráckeve, Nagykőrös, Érd, Bu­dakeszi. Két nagyközségben, Albertirsán és Pomázon arbo­rétum jellegű parkot alakítot­tak ki, a népfront ehhez — a faültetési pénzkeretből —- szin­tén hozzájárult. Az elnökség ülése végeze­tül jóváhagyta a második fél­évi munkatervét. M. O. járási hivatal elnöke fogadta a vendégeket, akik megtekintet­ték a Vinnyica—Albertirsa 750 kilovoltos távvezeték fo­gadóállomását, ahol Kimpián Aladár állomás vezető kalau­zolta őket. Cegléden a városi tanácsnál Kovács Károly, a városi tanács elnöke üdvözöl­te a látogatókat, s fogadásu­kon megjelent Bérlő Ferenc, a városi pártbizottság titkára, Kovácsáé Szabó Veronika, a városi népfrontbizottság titká­ra, továbbá Tankó Zoltán, a népfrontbizottság elnöke. A delegáció felkereste a Ceglédi Állami Tangazdaságot, majd Csemő község életével ismer­kedett meg. Vendégek Suhl megyéből Műszaki középkáderek képzése Vissza a bevált gyakorlathoz? Nemzetközi statisztikák sze­rint egy okleveles mérnök mellett általában két-három üzemmérnök és három-hat technikus dolgozik. Ez az arány esetenként és szakmán­ként eltérhet, egy azonban biztos: az egészséges gazdasá­gi élet jellemezhető a piramis- formával, amelybe a sok mun­káskéz irányítására kevesebb ..koponya” kell. Szerepváltás Az utóbbi tíz évben ez a piramis nálunk — ha nem is állt fejre, de — alaposan el­torzult. Éppen tíz éve, hogy megszüntették a technikumo­kat, s szerepüket a szakközép- iskolákkal vélték felváltani. A döntést már megszületése pil­lanatában is állandó támadá­sok érték — se tíz év tapasz­talatai egyre-másra a táma­dókat igazolták. A szakközép- iskolák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket; nem adtak a gimnáziumokkal mérhető szakmai műveltséget, s ami még rosszabb: az egye­temi felvételeknél a szakkö­zépiskolások komoly hátrány­ba kerültek. Ennek Következ­ménye volt a szerepváltás, hogy középkáderek hiányában a gyárak mérnököket foglal­koztattak technikusi munka­körben; sok más ok mellett nem csoda hát, ha a mérnöki munka presztízse csökkent. Termelés és irányítás A tarthatatlan állapot kö­vetkezménye: a Művelődési Minisztérium — a kormány megbízására — hozzáfogott a technikusképzés új rendszeré­nek kidolgozásához. A minisz­térium mindenekelőtt az érin­tett szervezeteket — köztük a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetségét — kérte fel javaslattételre. A szakemberek mindenek­előtt megállapították, hogy szilárd iskolai bázison alapu­ló, de rugalmas technikuskép­zést kell kidolgozni — és mi­nél előbb valóra váltani, hogy a népgazdaságnak olyan jól képzett középkádereket adja­nak, akik képesek részt venni mind az alkotó termelésben, mind a közvetlen munkahelyi irányításban. Sokan a tovább­képzési, a vezetőképzési szín­vonalban jelölik meg a to­vábblépést; az MTESZ szak­emberei ezzel szemben leszö­gezik: a technikusképzés kö­zépfokú szakemberképzés, amit legalább kétharmad részben nappali tagozaton kell megol­dani. A technikus minősítő szakok száma ma meghaladja a más­fél százat. Ez jelentős mérték­ben csökkenthető és csökken­teni is kell. A tényleges szük­séglete,. természetesen a gya­korlat alakítja majd ki, mint ahogy a mérnökök, techniku­sok közötti számbeli arányt is. Komoly viták kapcsolód­nak az új képzés időtartamá­hoz. A legtöbben már a ko­rábban is felvetett ötéves képzés bevezetése mellett te­szik le voksukat. A tanrend Nem elhanyagolható a tan­rend gyökeres megváltoztatá­sa; az eredménytelen szakkö­zépiskolai rendszer megújítá­sa. Utóbbi változat előnyeként a szakemberek mindazt el­mondják, ami annak idején egyértelműen jó volt, s így, hátrányként egyetlen pont ma­rad: a nagymértékű átszerve­zés és anyagi ráfordítás. Szokatlan, új megállapítás, hogy e rendszernek nyitottnak kell lennie; a tanulónak lehe­tőséget adva a pályakorrekció­ra. Természetesen a minősítő vizsgák rendszerét mindaddig fenntartják, amíg létre nem jön az új képzési forma. Továbbképzés Egyetlen iskolarendszer sem jelent befejezett képzést — je­lentik ki az MTESZ szakem­berei. Ezért ki kell dolgozni a technikusok továbbképzésé­nek rendszerét, alapvetően számolva azzal, hogy a tech­nikusok semmilyen szempont­ból sem kerülhetnek hátrány­ba az egyetemi felvételek so­rán. Senki sem vitatja: a szak- minisztémiumok irányító sze­repe meghatározó, hiszen a szakmai információk ott gyűl­nek össze. így teljes az egyet­értés abban is, hogy e tervek csak úgy lehetnek eredménye­sek, ha a társadalom — s te­gyük hozzá az érintettek ma­guk is — visszaállítja a jól kép­zett technikusok presztízsét, erkölcsi és anyagi megbecsü­lését Kolossá Tárnát Laboratóriumi ellenőrzés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents