Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

%Mnt<W 1982. JÚNIUS 13.. VASÄRNAP Kiállítás a táborban Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda verőcemarosi nemzetközi ifjúsági táborában a napokban nyílt meg, s a sze­zon végéig, októberig látható az újpesti képzőművészeti kör amatőr festőinek kiállítása. A tárlatot nemcsak a tábor vendé­gei, hanem a környék lakói és kirándulók is megtekinthetik nar ponta 10 és 11 óra között. Erdösi Agnes felvétele Vastaps Gödöllőn Bemutató turné előtt Az a majdnem telt ház, ami ** a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesét fogadta szerdán este a gödöllői műve­lődési központban, azt fémje­lezte, hogy a közösségi műfa­jok iránt fogékony közönség figyelemmel kíséri a hadsereg­ben folyó művészeti tevékeny­séget. A néphadsereg művész- együttese azokat a törekvése­ket reprezentálja, amelyek a hagyományápolást összekötik a kísérletezéssel: műsorukban klasszikus hangvételű kórusmű, modern koreográfia éppúgy megtalálható, mint az eredeti folklór. A róluk alkotott gyorsfénykép ezek ismereté­ben válik teljessé, hiszen kö­zönségük szerteágazó, szerep­léseik révén eljutnak az or­szág szinte minden szegleté­be. A gödöllői előadást főpróbá­nak is tekinthették: a katona művészek a közeljövőben csehszlovákiai turnéra utaz­nak. A nyitókép mindjárt im­pozáns volt: Szervánszky— Novák örökbecsű darabját, a Honvéd kantátát állították színpadra. A két táncos szó­lista: Bangó Erzsébet és Szoó István teljesítménye nemcsak a színpadon, hanem a nézőté­ren is jó hangulatot teremtett. Ezután három katonadal hangzott el Kövesdi Istvántól, Victor Mátétól és Naszvagyi Vilmostól, Kosaras György, Sárkány Kázmér, valamint Kővári Csaba tolmácsolásá­ban. Az oratorikus rendezés alkalmas a keretjátékra, ám a szólisták mozgását célszerű lenne élettelibbé tenni. A vendégszereplésre megtanult csehszlovák dal frisseségével, harsányságával tűnt fel. Pzután felforrósodott a né- zőtér: Fodor Antal Repü­lés című koreográfiája a mai katonaéletbe vezetett el, mint­egy bizonyítva, hogy a tema­tikus táncok is mély emberi kapcsolatokról szólhatnak. A hétköznapok történetisége, ap­ró kis drámáival is helytállást követel. Bangó Erzsébet most is remekelt, akárcsak partne­rei: Gantner István és Hor­váth István. Hidas Frigyes Interkozmosz kompozíciója az énekkart ál­lította feladat elé, dallamos­sága az internacionalizmus jegyében született, éppúgy, mint Donigoid Ferenc Boldog jövőt című kórusműve. amely­nek szólóját Szalai Sarolta és Bárdossy István énekelte. EDlklórt láthatott a kö­A zönség a műsor máso­dik felében. A tánckar a leg­jobbak közül való, magáénak érzi és tudja anyanyelvét. Műsorukból Tímár Mezőségi táncokja és Novák Tiszaháti csárdása emelkedett ki. A Röpülj páva verseny győzte­se, Balogh Márton énekművé­szeiével ragadtatta el hallga­tóságát, s remekelt a népi ze­nekar is a Széki muzsika meg­szólaltatásával. Különleges él­mény jelentett a kórus hangzá­sa. Olyan pianót produkáltak hogy azt a legnemesebb ének­kari hagyományokkal rendel­kező országokban is megiri gyelnék. Kodály-műsorukat kiváló szakember, Zámbó Ist­ván karnagy vezényelte. Zámbónak különös adottsága van a hangszínek keveréséhez. Mindezt úgy éri el, hogy szin­te a szélsőségig jut el, hogy aztán mixeljen, s az Esti dal lírája a maga teljességében csendüljön fel, a Karádi-nóták feszes ritmusa férfias erőt és karaktert adjon a kórusnak. Wzép, emlékezetes este volt a ^ gödöllői. A műsort Heré­nyi Miklós Gábor rendezte, a zenekart Kührner György di­rigálta. A Magyar Néphadse­reg Művészegyüttese Dallal, táccal című műsorát kedden este a Csepel Autógyár műve­lődési központjában is bemu­tatja. M. Zs. Sikert hozott A népzene mesterei Szombat este Kaposváron rendezték meg a Kodály Zol­tán országos népzenei találko­zó bemutatóját. Az est a fo- nyódligeti citeratábor résztve­vőinek műsorával kezdődött, majd tizenöt népdalkor, cite- razenekar, népzenei együttes és asszonykórus szerepelt. Huszonöt év Kórus j ubileum Huszonöt éve, 1957 júniusá­ban, szinte a munkásőrséggel egy időben, alakult meg a Munkásőrség Központi Férfi­kara. A jubileum alkalmából szombaton a csepeli munkás- otthonban bensőséges ünnep­séget tartottak. A jubiláló férfikart az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság tudomá­nyos, közoktatási és kulturá­lis osztályának vezetője, a Művelődési Minisztérium kép­viseletében Korcsog András államtitkár köszöntötte. Bor­bély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka ez alka­lomból zászlót adományozott az együttesnek, amelyre szala­got kötöttek a testvérkórusok képviselői. Az ünnepségen töb­ben kitüntetésben, jutalomban részesültek. A budapesti munkásőregy- ségek tagjainak, a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói képvi­selőinek, valamint a kórusta­gok hozzátartozóinak részvé­telével rendezett ünnepi ese­mény koncerttel ért véget, amelyen a Munkásőrség Köz­ponti Férfikarával együtt fel­lépett több más ének- és ze­nekar. Tartalmas találkozások Az olvasás gyönyörűsége Az ünnepi könyvhéten és azt követőén megsűrüsöd- tek az író—olvasó találkozók. Közülük ragadtunk ki ket­tőt, tetszés szerint. Igaz, örömünkre szolgált, hogy nem protokolláris randevúkon, hanem ízig-vérig tartalmas összejöveteleken vettünk részt. Élményeinket megoszt­juk olvasóinkkal is: mind többem részesüljenek a talál­kozók sokszor kívánt meghittségéből, s egyben az olva­sás gyönyörűségéből is. Emberszagot érző óriás Kezdek abban hinni, hogy a mindennap olvasó, a könyvet rendszeresen fogyasztó ember a legjobb kritikus. Persze nem abban az értelemben, ahogy a hivatásos ítéletalkotó elmond­ja véleményét. Nagy tömegben a megítélés személytelenné vá­lik, de ha az olvasó szemtől szembe kerül az íróval, mind­járt a saját életével hasonlít össze, meggyőződésével vet egybe minden leírt történetet, s azt tudakolja^ hogyan ala­kul a látott s 'megélt világ verssé, novellává, regénnyé, hangjátékká, filmmé? Hogyan függ össze a valóság a képze­lettel, mit kever boszorkány- konyhájában az író, amíg az üres papírlaptól eljut az olva­sók által kézbe vett könyvig? Meghallgatván Vészt Endrét — beszélgetőpartnerként Sze­gedi Pált, s mindazokat, akik véleményt fűztek írásművé­szetéhez, vagy kérdésekkel igyekeztek kiszedni belőle író­szobája titkait —, a járási könyvtárban ötvenedmagam- mal arra kellett gondolnunk, amit Faragó Vilmos tíz esz­tendeje leírt hőseiről: össze­roppannak a felismeréstől, be­lepusztulnak a kapcsolathiány­ba, az emberhiányba, a szere- tethiányba, az önmegvalósulás hiányába. Hogy sorsukkal ben­nünket figyelmeztetnek: sza­baduljunk föl, váljunk ember­ré, éljünk értelmesen. Amíg nem késő. Ez az éljünk értelmesen az író fejlődésrajzában is nyo­mon követhető: hogyan jutott el a kőbányai szappanfőző­mester segédleveles vésnök fia a Kossuth-díjig, hogyan válha­tott belőle a világszerte ját­szott és díjakkal honorált An­gi Vera című film írója? És Vészi Endre magától értetődő természetességgel válaszolt. Elmondta, hogy a budapesti, Attila utcai ötödik emeleti la­kása nemcsak írói menedék­hely, hanem afféle kilátóto­Politikai kiadványok Az iparfejlesztés közelről Szekér Gyula könyve, az Iparfejlesztés — műszaki fejlesztés című —, amelyet a Kossuth Könyvkiadó je­lentetett meg — rendkívül komplex módon tárgyalja a témát. Felrajzolja a hátte­ret, s belőle kiindulva hatá­rozza meg az iparfejlesztés szerepét gadzasági pozíciónk megtartásában és javításá­ban. Szükség van ilyen könyvre, mert sokoldalúan mutatja meg, hogy mi a tennivaló, s ez annál is ér­dekesebb, mert maga a szer­ző egyben az ipar- és mű­szaki fejlesztés cselekvő ré­szese és aktív irányítója, mint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. A kötet előszavában mind­járt leszögezi, hogy az ipar az elmúlt időszakban, jelenleg és a jövőben is gazdaságunk ve­zető szektora volt és marad, amelynek döntő szerepe van az egész műszaki fejlődésben, a termelékenység emelésében, s hozzá teszi, hogy az iparpoli­tika a jövőben sem kerülhet meg olyan alapvető kérdése­ket, mint az alapanyag- és fel­dolgozóipar viszonya; az ener­getika szerepe a termék- és al­katrésztermelés viszonya és helyzete; a termelésfejlesztés fő irányainak kijelölése; a-ter­melési és termékszerkezet kor­szerűsítése; a hazai és a nem­zetközi specializáció és koope­ráció; a tudomány és a terme­lés kapcsolata: a műszaki fej­lesztés megfelelő üteme és le­hetséges gyorsítása. Ezután a magyar ipar és gaz­daság helyét a világban vizs­gálja. Megállapítja, hogy a vi­lággazdaságban végbe ment és végbe menő változások új, ma­gasabb követelményeket tá­masztanak gazdaságunkkal szemben. Ezek a változások ér­zékenyebbé is tették a magyar gazdaságot a külső követel­ményekkel — különösen a mű­szaki fejlesztés és minőség kö­vetelményével — szemben. Majd a megváltozott feltétele­ket vázolja fel. a termelési és termékszerkezet további fej­lesztésének fő irányait. Ismerteti Magyarország rész­vételét a szocialista ipari és gazdasági együttműködésben, hangsúlyozva, hogy igen hasz­nos, bár a szocialista országok gazdálkodási mechanizmusa számos ponton egymástól elté­rő, ezért szükség van a kölcsö­nös gazdasági és nemzeti érde­kek egyeztetésére. A továb­biakban pedig iparpolitikánk és iparfejlesztésünk módszerei­vel foglalkozik; sorra veszi az egyes iparágakat, egészen rész­letesen elemzi a szakfejlődést, a lehetőségeket, a műszaki fej­lesztési feladatokat. Közben hangsúlyozza a társadalmi és emberi tényezők szerepét és je­lentőségét e sokszínű innová­ciós munkában. A könyvet tanulmányozva kitűnik, hogy a műszaki poli tika nemcsak a vele közvetle­nül foglalkozók ügye. hanem az egész társadalomé, mert ah­hoz, hogy a műszakiak ered­ményt érjenek el. szükség van az egész társadalom készségére és támogatására. Vannak azon­ban olyanok — mondja —, akik úgy vélik, hogy napjaink­ban túlságosan is teret nyer a ..gazdaságcentrikus” irányzat. Akik ezen a nézeten vannak szem elől tévesztik, hogy társa­dalmunk életének valamennyi területe valamilyen módon a gazdaságtól függ — állapítja meg a szerző. Nem a gazdaság­központú szemlélettel van te­hát a baj, hanem azzal, ha az nincs tudományosan megala­pozva, nem méri fel a gazdasá­gi döntések társadalompolitikai és emberi kihatásait. Befejezésül a szerző a gazda­ságirányítási és társadalompo­litikai tennivalóinkról szól. hangsúlyozza: a gazdasági és műszaki vezetőknek az eddi­gieknél is önállóbbaknak kell lenniük, és úgy dolgozniuk, hogy a központi és a népgazda­sági érdekekkel összehangolt fejlesztési döntéseket hozzanak. Ezáltal olyan új fejlesztési mechanizmus alakulhat ki. amely megfelel a XII. párt- kongresszus határozatainak és a hatodik ötéves tervtörvény­ben megfogalmazott feladatok eredményes végrehajtásának, egész társadalmunknak. A könyv időszerűségét tehát nem kell hangsúlyoznunk, hi­szen köztudott, hogv jelenlegi gazdasági helyzetünkből is csak a magasabb termelékenység, a jobb minőség, a javuló haté­konyság jelenti a kiutat. S mindebben nagv és növekvő szerepe van a műszaki fejlesz­tésnek. Gáli Sándor ronyként is szolgál, mert ide is felérnek a mai valóság konf­liktusai. Nevezhetnénk harc- álláspontnak is, mint annak az Akácfa utcai ötemeletes ház katlanmélyét, amelynek a gangjára kiülve suhancként — jobb oldalán egy tányér zsí­ros kenyérrel, bal oldalán ver­seskötetekkel felvértezve — készült az írói magaslatok meghódítására. Vészit indulásakor mesterei szeretettel, ám szigorúan fo­gadták. Babits, Illyés, Szabó Lőrinc, Sárközi György egyen­gették az útját. Lesznai Anna a Nyugatban írt kritikájában egy olyan óriáshoz hasonlítot­Valló Bonifác vallomása Talán a vihar volt az oka, talán az érdektelenség, de csak húszán gyűltünk össze a ha­lásztelki könyvtárban rende­zett író-olvasó találkozón. Akik távol maradtak, sajnálhatják, akik ott voltak, azok viszont örülhettek a kellemes, baráti légkörben lezajlott beszélge­tésnek Hegedűs Gézával. Az író az idén töltötte be hetvenedik évét és nyolcvan­egy megjelent kötetet mond­hat magáénak. A köztudottan nagy mesélő most sem tagad­ta meg önmagát, s a kezdeti feszélyezett légkört közvetlen modorával hamar föloldotta. Arról szólt, hogy az olvasóban önkéntelenül fölvetődik a kér­dés; honnan ismeri az író a világot, önmagából. A világ olykor próza, olykor vers, oly­kor dráma, vagy szatíra, s ezt a változó világot az írástudó dolga közölni. A jelenlévőket az olvasás gyönyörűségéről írt könyve ér­dekelte, s az, hogy jutott el en­nek a felismeréséig, ötéves ko­rában megtanult olvasni az ut­cai cégtáblákról, s édesapjával málnaszörppel koccintott en­nek örömére. Hamar nyilado­zott fantáziája is. Amikor gyermekkorában Nagyváradon látott egy nyulat, szüleinek már oroszlánról számolt be ... Négy nemzedék által gyűjtött könyvek között nőtt föl, s ez rányomta bélyegét a további életére is. Ha egy nap nem ol­vashat legalább három órát, éhesnek érzi magát. írói, ta­nári tevékenysége mellett im­már negyvennégy éve a rádió /munkatársa, ahol szívügyével, az ismeretterjesztéssel foglal­ta tehetségét, aki emberszagot érez. Ezt a tulajdonságát Vé­szi mindmáig megőrizte. No­vellái, kisregényei bizonyítják; valóságanyag nélkül ma sem tud létezni. A csöppet sera protokolláris író-olvasó talál­kozó résztvevői ezt honorálták,' Azt, ahogy az írástudó felelős­ségével, bátorságával, érzé­kenységével észreveszi a tár­sadalmi fejlődés egyes embe­reknél jelentkező ellentmondá­sait. Ám bármennyire is tisz­ta képletekkel dolgozik — mint például az Angi Verában: be­mutatja. hogyan deformálódik az emberi lélek a történelem satujában —, minden küzdel­met elsősorban önmagának kell megvívnia. Hogy hőseinek boldogtalanságát elfeledjék, az esti harangszót követően ta­lán ezért is hallgatták szíve­sen Vészi Endrét a megjelen­tek, mert nem okoskodást, ha­nem meleg, együttérző, érzel­meket dúsító szavakat kaptak; Molnár Zsolt kozik, főleg hangjáték formá­jában. A Színművészeti Főis-i kola tanára. Hégi tanítványai: színészek, rendezők keresik fel mind a mai napig és igénylik, hogy megbeszélje velük a da­rabot, vagy a szerepet, amire készülnek. Van egy állandó novellafi­gurája, Valló Bonifác. Hege­dűs Géza most leleplezte a tit­kot: Valló Bonifác ő maga. A név onnan ered, hogy saját éle­téről vall és Bonifác napján született. Élni, dolgozni zene nélkül nem tud: Magyaror­szág legperfektebb lemezját­szó játékosának tartja önma­gát. A muzsika ma is életele­me, akárcsak a képek, a szob­rok. Hegedűs Géza — mint oly sok pályakezdő a harmincas években — a szórakoztató, il­letve ismeretközlő szépiroda­lomban találta meg a felada­tát. Általában ifjúsági, törté­nelmi és életrajzi regények, il­letve humoros karcolatok ke­rültek ki tolla alól. Az ifjúsá­gi és életrajzi műfajnak köz­vetlen pedagógiai haszna volt: a történelmi ismeretterjesztés­ben kapott fontos szerepet. Legnagyobb írói vállalkozása az Európa közepén című re­génysorozat, amely a hazai ér­telmiség történelrpi útját mu­tatja be. A háromszoros Jó­zsef Attila-díjas író legtöbb írásának hátterében azonban a mese, a monda, a mitológia hú­zódik meg. Az évezredes re­gék újraértelmezésével leg­maibb közgondjainkat elemzi, történelmi köntösben. Körmendi Zsuzsa Rádiófigyelő RÁDIÖNAPLÓ a gazdaság­ról. A hetvenes és a nyolcvanas éveknek az egész magyar po­litikai struktúrára ható irányí­tási rendszerét röviden csak mint új mechanizmust szokás emlegetni. Ennek az új politikai, min­denekelőtt természetesen gaz­daságpolitikai eszmerendszer­nek az egyik megteremtője, jó néhány évig közvetlen irá­nyítója is volt Nyers Rezső, a Magyar Tudományos Akadé­mia Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos ta­nácsadója. Vele készített akár korképnek, a mai magyar va­lóságot hitelesen tükröző do- Kumentumának is beillő mű­sort a csütörtök délutáni Rá­diónapló. A gazdaságpolitikai propa­ganda része volt ez a műsor, ráadásul a legjobbak közül. S ebben a szókimondó, az ellent­mondásokat egyaránt nem ta­kargató Nyers Rezsőnek épp­úgy része van, mint az ez al­kalommal ritka alapossággal felkészült, a vitaalapot szolgál­tató, riportokat jól összeválo­gató Gálik Mihály szerkesztő nek, s a két műsorvezetőnek. Bolgár Györgynek és Farkas Zoltánnak, akik egyenrangú partnerek, a közvéleményt ér­deklő kérdésekre gyorsan rea­gáló riporterek voltak. CSALÁDI TÜKÖR. Ha tükör, akkor ugyebár magunkat kelle­ne látni- benne. Legalábbis ezt sugallják a műsor alcímei, a rádióújságban: Szerelem az első látásra: Én tartsam el a te szüléidét?! özvegyi fátyol helyeit gyerekes dolgok. Ju­hász Judit és Németh Miklós Attila műsorvezetők azonban óvakodnak attól, hogy intim- pistáskodjanak, vagy fogadat- lan prókátorként adjanak lelki tanácsokat. Az óvatosság ebben a vala­mikori Lányok—asszonyok helyét elfoglaló műsorban már túlzott. Mert az információk a lábadozó betegek tornájáról, a helyes nyári táplálkozásról, a vásárlást megkönnyítő méret­táblázatról, a kullancsveszély- ről bár nem haszontalanok, de nem is különösebben érde­kesek, s legalább még 20 ilyen összeállítást találhatunk a heti programok között. Szóvá tettük már: megsoka­sodtak a rádióban a szolgál­tató műsorok. Ez nem baj, sőt dicséretes. Az azonban sajná­latos, ha valamennyi egy kap­tafára készül, csak éppen a cí­mük különbözik. Csulák András

Next

/
Thumbnails
Contents