Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
* A technika százada NEMES ENDRE, STOCKHOLMBAN ÉLŐ MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ FESTŐMŰVÉSZ ALKOTÁSA Vathy Zsuzsa Osztályfőnöki óra az l/B-ben Tanárnő: — Mai osztályfőnöki óránk feladata az osztály magatartásának és tanulmányi munkájának értékelése. Az osztálytitkár számoljon be az elmúlt két hétről. Az osztálytitkár nyurga kamaszfiú. Ebbe az' osztályba 'égyébk'éht. csak fiúk járnak. Szarvasmarha-tenyésztő első osztály. — Nem történt semmi. — Róznerről sincs jelenteni valód? — Ja ... A Rózner egy kicsit elkésett, ezért a Rákos tanár úr pikkelt rá. — Mi az, hogy pikkelt? — Szóval, szúrta. — De hát, ha joggal, akkor az nem pikkelés. — Igen. Nem pikkelt, hanem szúrta. — Tovább. — Az osztályban leszakítottunk egy fogast, és egy plakát hiányzik. — A virágok? — Nem öntöztük a virágokat. A tanárnő fölemeli a hangját. — Miféle állatgondozó lesz belőletek? Ha a virágnak két hétig nem adtok vizet, még él. De ha egy állatnak, az elpusztul! Addig nem mehettek le ebédelni, amíg meg nem öntöztétek a virágokat. — Folytathatom? — Folytasd. — Szemeteltünk. — Látom. Nézzétek meg, mi van Temesvári alatt. Holnap Tamást és Temesvárit elültetjük egymás mellől. Tehát más nincs?... Akkor a máj órán értékeljük az iskolai, a kollégiumi és a gyakorlati magatartást: Én olvasom a névsort, az osztálytitkár elmondja az osztály véleményét. *— Briják. Állj föl. Osztálytitkár: _ Magatartás változó. Szorgalom közepes. Tanárnő: — Az egyik legproblematikusabb gyerek. A tanács elé viszem. ... Demeter. Osztálytitkár: — Szorgalom négyes, magatartás négyes. Tanárnő: — Neked mi a véleményed magadról? Demeter: — Én úgy gondolom, a magatartásom inkább közepes. Nem érdemiem meg a négyest. (Nagy nevetés.) Tanárnő: — Miért haragszom rád? Gyerekek (súgják): — A szemüveg. Demeter: — Nem használom a szemüvegemet. Tanárnő: — Azért is. És még?... A morgásért. Meg sem hallgatod, mit mondok. (Az osztályban óriási nevetés. Ketten nem nevetünk csak, a tanárnő és én, a vendég. Aztán mi is nevetünk, de nem tudjuk, min.) — Mit nevettek? (Gyerekek, egymást nézik, és dőlnek a röhögéstől.) — Jancsi .. Mi ez az óriási derültség? (A nevetés kissé alábbhagy, de senki sem szól.) Tanárnő (fegyelmezetten): — Jó ... Letelt a két perc, abbahagyhatjátok ... Hársing ... Ö a legszorgalmasabb gyerek ... Krizsán, állj föl! Mi van a szádban? — Semmi. — Mi van a szádban? (A gyerekek röhögnek, Krizsán el- tátja a száját.) — A nyelvem. — Akkor jó. Ülje le... Kiss . i: (Az osztálytitkár már régóta nem nyilatkozik. A tanárnő és a felszólítottak beszélnek.) — Kiss, mi a véleményed magadról? — Mi? — Mi az, hogy mi?! — Nem értettem. — Akkor mqndd, hogy tessék. Szorgalomból egyketted. Miért?... Megmondjam? Azért... Az Óra felénél tarthatunk. A hangulat derűs, a tanárnő, ha teheti, együtt nevet a gyerekekkel, de szinte pillanatonként változik a hangulat. A gyerekek dicséretét vagy dorgálását szidás, a komikus helyzeteket komolyak váltják föl. Nekem, gyerekekkel való foglalkozásban járatlannak, alig elviselhető ennyi hullámzás. Érzem magamban a tiltakozást: miért sérthetetlenek a gyerekek, mitől olyan fölényesen kívülállók? Miért csak a tanárt viseli meg az óra? — Hetesi, ő a legszorgalmasabb. Magatartás ötös, szorgalom... A gyerekek zúgnak. — Magológép. — Nem jó volna mindegyikőtöknek, ha ekkora szorgalommal tanulna? _ — Nem is érti, mit tanul. — De, ha nem tanulna ennyit, talán meg is bukna. — Az biztos — zúgják a gyerekek. — Kovács. Szorgalom jó, maga- tartás jó. — Kivételezés! Kivételezés! — Kiabálja az osztály. — Kovács ... Szerinted jó vagy rossz ez az osztályzat? Kovács hallgat. Valaki az osztályból: — Kapsz egy tízest, ha azt mondod, rossz. — Lázár. Magatartás négyes, szorgalom ötös. Meg vagyok veled elégedve. Az általános iskolához képest sokat javítottál. Osztály: — Mi is. Mi is meg vagyunk elégedve. Egy nyugalmas perc következik. A gyerekek békésen hallgatnak, a tanárnő egy kis lélegzetet vesz. Én a fejeket nézem. Kitűnően vágott frizurák, szép fényes hajak. Vajon maguk vágják? Valamennyien ápoltak, az utolsó divatot követik. — Sörös. Változó magatartás. Volt egy osztályfőnöki figyelmeztetésed a kollégiumi verekedés miatt. Emlékszel? Amikor széttépted valakinek az ingét. Még gondolkozom rajtad ... Szvoboda. Megérdemled magatartásból a jelest? — Meg. — Milyen véleménnyel vagy magadról? — Remek. — Ne bohóckodj. Miért érdemied meg? — Mert aktív vagyok. És nagyszerű. Csöngetnek, Négy gyerek maradt a névsor végéről, holnap, az osztályfőnök szaktárgyán, bonctanórán kerülnek sorra. Búcsúzáskor a tanárnő vigyázzba állítja az osztályt. A gyerekek kirobbanó jókedvűek, a tanárnő kicsit megviselt. — Gyerekek. Ez kötetlen óra, de ennél sokkal jobb magatartást és fegyelmet várok. Viszontlátásra. Huszonegy kamasz kiáltja huszonegyféle hangon. — A-viszont-látásra! Nógrádi GáborA levéltolvaj B iztos, hogy a kedves lakótársak között kell keresnie a tettest — mondta az író szomszédja, amikor aznap összefutottak a lépcsőházban, és igaza lehetett. Hiszen a kaput mindig bezárják, amint az a lakótelepi házaknál szokás, és ha egy idegen be is tudott volna surranni valaki mögött, nemigen vette volna magának a bátorságot, hogy a földszinti levélszekrényből kipiszkáljon egy borítékot. Nem könnyű feladat az! S már nem először fordult elő! Mégsem hihető, hogy egy idegen csak azért lopakodik be a házba, kockáztatva a tettenérést, hogy az ő levél- szekrényéből kivegye a küldeményeket. Lakótárs lesz a tolvaj, úgy bizony! Ezt bizonyítja az is, hogy az első borítékot a lift tetején találták meg. Ugyan miért dobta volna oda azt egy idegen? Jött a házmester, és mutatta a poros papírost: „Nem a magáé?” Naná! Mert az olaszliszkai plébánosé! Amikor rajta van a neve. A kéthónapos késéssel megkapott hivatalos iratban arról értesítették, hogy tizenöt napon belül fizessen be ötven forintot „térképkészítési költséghozzájárulás” címen. Nem fizette be. Már csak azért sem, mert el nem tudta képzelni, hogy az ő második emeleti lakását hogyan jelölik azon a térképen. A második levél eltűnéséről akkor szerzett tudomást, amikor a nagynénje meglátogatta Mátészalkáról, és sírva állította, hogy levélben értesítette őt az érkezéséről, de bezzeg nem érdemel meg annyit, hogy kint várják az állomáson. Hiába bizonygatta az író, hogy nem kapta meg a levelet, hiszen ha kapott volna, rohan az állomásra: a tánti csak hüp- pögött, sipákolt Másnap aztán megvárták a postást, aki bizony emlékezett a levélre. „Bedobtam — mondta az öreg —, mert ugye nincsenek itthon, hát kinek tudjam átadni?” Tehát azt is ellopták. M ost pedig az utolsó alkalommal egy nagyalakú küldeményét ügyeskedte ki a levélszekrény nyílásán a tettes. Az író ebben a dologban biztos volt, merthogy amikor délben elment otthonról, még látta a sötétbarna tasakot. Csak nem volt nála a szekrényke kulcsa. Délutánra pedig már hült helye volt a borítéknak. Ki lehetett? Talán valamelyik gyerek? Bizony előfordulhat, fene a vicces kedvüket! Vagy a felette lakó, akikhez egyszer felment, hogy megkérje: ne verje olyan hangosan a feleségét? Netán a lenti agglegény, aki meg hozzá kopogott be, mert a gyerekek ugrálása zavarta? Ezen morfondíroztak a szomszéddal a lépcsőfordulóban álldogálva, de nem tudhattak biztosat. — Majd én kilesem — mondta a szomszéd végül —, bízza csak rám. Nekem van időm. Legyen nyugodt, nem sokáig garázdálkodik az illető. A szomszéd szavában bízni lehetett, bár nem volt köztük különösebben szoros kapcsolat. Jónapot! Jónapot! És mentek a dolgukra. De az író tudta, hogy a szomszéd a ház mindenese. Szerelő, ügyintéző, rendteremtő. Nemhiába dolgozott az adóosztályon huszonöt évig, kemény, határozott emberként ismerte mindenki. És röntgenszeme volt: előtte a lakóknak nemigen lehetett titkuk. Tud_ ta, ki szemetel, ki szaggatja le a liftbem a tapétát, de még azt is, hogy ki kihez jár be, s kihez nem! Másnap délután már jött is a hírrel: sejti, hogy ki a tettes. Reggel összefutott az agglegénnyel, aki éppen a szemetét vitte kifelé a kukába, és a vödörben egy nagy barna borítékot látott összegyűrve. — Azt a levelet ő is kaphatta — mondta az író. — Nemigen — kuncogott a szomszéd —, mert miközben beszélgettem vele, észrevettem, hogy a címzett nevében vagy egy s betű. V aló igaz, jó szeme van a szomszédnak — gondolta az író. — Az agglegény nevében nincs I betű, az övében meg kettő is. Szóval az agglegény! — Majd én tettenérem — mondta a szomszéd, és elmesélte, hogyan fürkészte ki adófelügyelőként a kiskereskedők titkait, hogyan jött rá a turpisságaikra. Ügyes ember lehetett annak idején, annyi szent Másnap délelőtt, miközben az író egy tárcanovellát próbált összeeszká- bálni arról, hogy lopják a leveleit ragyogó ötlete támadt. Ez ám a csapda! Előkapott egy borítékot, néhány üres papírral kibélelte, és beleszórta a karácsonyi diófestéshez vásárolt ezüstport, amit egy hétig nem tudott lemosni annak idején a kezéről. A borítékot megcímezte saját magának, de még bélyeget is ragasztott rá, hogy igazán hiteles legyen. Miután elhelyezte a levélszekrényben, közel a nyíláshoz, hogy köny- nyen ki lehessen halászni, becsöngetett a szomszédhoz. De az öreg nem volt otthon. E ste az író hangosan elnevette magát, amikor megpillantotta az üres levélszekrényt. Szóval a barátunk bekapta a horgot! Ismét becsengetett a szomszédhoz, de csak az asszonyt találta otthon. No nem baj, ráérnek. Másnap a szép koranyári időben, az író a ház előtt végre összefutott a szomszéddal. — Képzelje el, szomszéd, mit találtam ki... — kezdte vidáman, de a másik közbevágott * m — Jaj, ne haragudjon már, sietek — hadarta. —A feleségem elküldött a gyógyszertárba, mert ez a nyavalyás ekcéma már megint előjött... És felemelte kesztyűbe bújtatott kezeit. Az író mozdulatlanul nézte az elsiető szomszédot, és arra gondolt, hogy minek ír az olyan, aki nem ismeri az életet. Deák MórCsak menni... Csak menni, belehalni az alkonyatba: az éj szakadékéba zuhanni — felmászni végre a hajnal kötelén — — — Csak menni, nyomokat tépve a holnapokba: a múlt egét kirajzoló fövenyt taposni — a földhöz immár árnyékod tapad--------Csa k menni, a halálraítéltek hitével: nyakadban a mindig megkegyelmező, elszakadt napok kötele — — — Csak menni, felöltözve is csontig pőrén: s szeretni kíméletlenül a galambokat — hátha csoda történt, — hátha sikerült — —— hátha hármat bucskázott fején át a világ ... Weöres Sándor-A kegyek álma Miről álmodnak a szántatlan-vetetlen hegyek fenyvesekkel övezetien fehér turbánjuk alatt? A lcszökdelő erekről s a bányák érc-Iakta mélyeiről s a sokféle tarka vigalomról lent a völgyben. Talán egy tanítóról aki lépesmézet perget és vigyáz a méhrajokra hogy nász idején el ne gomolyogjanak. Talán egy gazdasszonyról aki a csibéket őrzi a nagy hegyi rabló madaraktóL De az is lehet hogy az ő álmuk magasabb és idegenebb: az égi felhők horják-viszik és a menny bolt üressége. (
