Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-10 / 134. szám
4 ’xMUm 1982. JÜNIUS 10., CSÜTÖRTÖK Nagykátán, érettségizőkkel Ady ezúttal a tizenhármas Részlet a gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzatból: „Az érettségi vizsga célja annak megállapítása, hogy az érettségiző szert tett-e a megfelelő tárgyi tudásra ... képes-e ismereteinek rendszerezésére és alkalmazására... A szóbeli vizsgára az érettségizők könyvet vagy egyéb segédeszközt nem hozhatnak. Jegyzetet, vázlatot a felkészülési idő folyamán készíthetnek. A vizsgán egymással beszélniük, egymást segíteniük nem szabad ...” ★ — Izgulsz? — Igen, rettenetesen. Pedig jó lett az írásbelim, magyarból ötös és négyes, oroszból és Zavarban van a diák, melyik tételt Válassza ... A képen: Bálint Mária Felújítás miatt az idén nyáron nem lesz előadás a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon — jelentették be tegnap a Fészek klubban, a budapesti nyári művészeti események sajtótájékoztatóján. Ezért a programösszeállításban alapvető változtatásokra került sor. A további négy színpadon a korábbi száz előadás helyett százötvenet terveznek, s ezzel remélhetően kielégítik annak a százötvenezer nézőnek az igényét, akik rendszeres vendégei a főváros nyári kulturális eseményeinek. Ami újdonság: az óbudai Zichy-kastély udvarát amfiteátrummá építették át, s itt mutatják be Euripidész Bakk- hánsnők című darabját. A Budai Parkszínpad nemcsak a külföldi együtteseknek (többek között a karib-tengeri szigetország, Guadeloupe tánccsoportjának, a guineai Afrikai Balettnak, egy spanyol cigányegyüttesnek, a Festival do Brasil együttesnek) ad otthont, itt lép fel a Magyar Állami Népi Együttes is, az Ecseri lakodalmassal. A Városmajorban folytatódik az Irma. te édes! előadás- sorozata, s itt állítják szabadtéri színpadra a korábban a Táncfórumon nagy elismerést aratott Balettek popzenére című műsort. A Hilton szálló Dominikánus udvarában tartott Budavári vigasságok idén prózai előadással is bővül. Bemutatják Heltai Jenő A néma levente című vígjátékát, s zenetörténeti kuriózumként Jobiológiából ötös. Mégis szorongató érzés várni, izzad a tenyerem. Hatvan tételt kellett mára megtanulnom. Kabalám nincs, soha sem voltam babonás — így beszél a szóbeli matúra előtti percekben Bálint Mária, a nagykátai Damjanich gimnázium negyedik D-s tanulója ö a névsorban az első. — Nekem sincs kabalám, de szeretném magyarból a tizenhármas tételt húzni, Ady költészetét — mondja Urbán Mária, aki ma utolsóként áll a vizsgabizottság elé. Reggelizni még nem tudott, de lesz elég ideje, míg sorra kerül. Csak ne kellene annyit vár- niá... A zöld selyemmel borított asztalon rózsák, mellettük drappba kötve, arannyal nyomott betűkkel, halomban a most még üres érettségi bizonyítványok. Odébb legyező, borítékokból: a tételek. Az ünneplőbe öltözött maturáló lányokat a bizottság elnöke, Bella László, a váci Sztáron Sándor Gimnázium igazgatóhelyettese így üdvözli: — mindannyiunknak sok szép feleletet kívánok. Azután csak a vizsgázók maradnak hatan, s elsőként irodalomból — egyesek remegő, mások magabiztos kézzel — tételt húznak. A papír fölé hajolnak, a teremben csak lapokon futó tollak surrogása hallik... ★ Povázson Sándor, a Damjanich Gimnázium és Kertéseph Haydn A halászlányok című vígoperáját. A Marczibányi téri ifjúsági ház zenélőudvarában folytatják a hangversenyeket, s bizonyára népszerűek lesznek a péntek esti orgonakoncertek is. A Körszínház idei újdonsága Shaw darabjának premierje: Vissza Matuzsálembe. Nemes törekvés, hogy megyénk gimnáziumaiban egyre több helyen avatnak szobrot az iskola névadójáról. Szentendrén Móricz Zsigmond arcmása, Dunaharasztin Baktay Ervin portréja, Dabason a Rajki László faragta Táncsics, Ráckevén Varga Imre Ady- plasztikája jelzi e törekvés folyamatát. A péceli gimnázium fiatal, most ünnepelte húszesztendős jubileumát, szoboravatással. Annak a Ráday Pálnak a mellszobrát helyezték el az alma mater udvarán, aki nemcsak II. Rákóczi Ferenc személyi titkára volt a kuruc szabadságharcban, hanem a magyar felvilágosodás egyik előfutára, aki Pécelen könyvtárat alapított, mintegy kezdeményezte a politikai függetlenséghez vezető közműveltséget. szeti Szakközépiskola igazgatója sorolja az adatokat: — Hat végzős osztályunk 81 nappali tagozatos és 40 levelező diákja maturál június 9-től 20-ig. A sort a negyedik D lányai nyitják, nemcsak iskolánkban, hanem Pest megyében is, ahol a napokban 30 középiskola csaknem kétezer tanulója tesz érettségi vizsgát. Akik most végeznek a gimnáziumban, utolsóként tanultak a régi tanterv alapján, jövőre már ez a vizsga is a fakultatív oktatás rendszeréhez igazodik. Negyedikeseink — azt hiszem — velem együtt úgy érzik: életük eddigi legnehezebb és legfontosabb próbatétele előtt állnak. Hiszen négyesztendei munkájuk eredményéről adnak most számot. ★ Az osztályfőnök, Osvald László: — Átlagos képességű osztály volt, de a tanulói fegyelmezett, rendkívül igyekvő, szorgalmas fiatalok. A szívemhez nőttek, s most bizony drukkolok nekik. Nálam jól vizsgáztak, oroszból, s olaszból négyes, vagy még jobb az írásbelijük átlaga. Ma a többi tárgyból kell bizonyítaniuk tudásukat, annál is inkább, mert heten tovább szeretnének tanulni. A többség pedagógusnak készül, s nagyon remélem, hogy a vágyuk teljesül. Ez persze a mai szereplésükön is múlik... ★ Bálint Mária a vallatószékbe ül. Feleletét Katona József Bánk bán című színművéről így kezdi: — Katona történelmi témát dolgozott fel, de saját korához szólt... Azután ismerteti a darab tartalmát, idéz olykor, pereg a szó, az érettségi bizottság tagjai bólogatva hallgatják. A feszültség lassan oldódik, nem lesz itt semmi baj... Amikor helyet cserél Mária a második vizsgázóval, s a történelemtételek közül választ, már sejti: aggodalomra kevés az ok. ★ A sorukra — sorsukra várakozók még a tankönyveket bújják, megkísérlik kihasználni az utolsó perceket is. — Nem jött még ki senki sem? — kérdezi egy arra járó pedagógus. — Visszatapsolták őket... — feleli Molnár Erzsébet, aki a második hat között lesz. Nyílik az ajtó, hatalmasat sóhajtva lép ki rajta Bálint Mária, aki idén Pest megyében elsőként érettségizett. A többiek körülállják, faggatják, ő pedig boldogan válaszol, hiszen úgy érzi, sikerült, s már csak az eredményhirdetés van hátra. Azután? Mindegy, csak ki a szabadba, elég volt a négy falból. Holnap este érettségi bankett, s még a nyáron munkához lát; a szülőfalujában, Sülysápon, a tsz- irodán lesz adminisztrátor. Vasvári G. Fái A Képző- és Iparművészeti Lektorátus megbízásából Cs. Kovács László szobrászművész készítette el a Ráday Pálról mintázott bronzportrét, először a vajai kastély parkjába: Martsa István talpasai. Vak Bottyán, Béri Balogh Ádám és más kuruc hősök arcmása mellé. Amikor e szobrot avatták, akkor érkezett a lektorátushoz az iskola kérése. Döntés született: a vajai szobor másodpéldányát a péceli Ráday gimnáziumnak adományozzák. Cs. Kovács László saját szavai szerint a mintázáskor arra törekedett, hogy a markáns arcvonások tartalmazzák Ráday Pál lelki nemességét, mély intellektualitását. Ez a célkitűzése maradéktalanul sikerült. Hány fényes lélek törte el magát — írta Vörösmarty Mihály, s Cs. Kovács László portréalanyának belső fényesEltemették Elekes Lajost Tegnap a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra Elekes Lajos Kossuth- díjas akadémikust, az ELTE középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát. Ravatalánál Mócsy András akadémikus az MTA nevében, Unger Mátyás, az ELTE bölcsészettudományi karának dékánhelyettese pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevében búcsúztatta a magyar történettudomány kiemelkedő, nemzetközileg is elismert művelőjét. A sírnál a munkatársak és a barátok nevében Mérei Gyula akadémikus, a tanítványok, a fiatal történészgeneráció képviseletében Kardos József egyetemi docens búcsúzott Elekes Lajostól, akinek sírját elborították a kegyelet és megemlékezés virágai. Ubrizsygyűjtemény Pécsre került a híres Ubri- zsy képzőművészéti gyűjtemény: XIX—XX. századi festmények, rajzok és szobrok, köztük több remekmű. A kétszázhuszonhét műtárgy felerészben vásárlás, felerészben a tulajdonos — Ubrizsy Gáborné — adományaként jutott a Janus Pannonius Múzeum birtokába. Az 1973-ban elhunyt Ubrizsy Gábor akadémikus, Kos- suth-díjas biológus ismert műgyűjtő volt. Jó ízléssel vásárolta az elmúlt száz év magyar képzőművészetének jeles alkotásait, elsősorban festményeket. A természettudóst régi kapcsolatok fűzték a Janus Pannonius Múzeumhoz: többször kölcsönzött műtárgyakat a Pécsett rendezett kiállításokra. özvegye most véglegesen a mecsekaljai múzeumnak adta át a védett gyűjtemény legjavát. A Janus Pannonius Múzeum augusztusban kiállításon mutatja be a nagyközönségnek az Ubrizsy-gyűjteményt. Különdíjak Ostravából A csehszlovákiai Ostravában megrendezett — Ekofilm ’82 elnevezésű nemzetközi környezetvédelmi film- és tv-feszti- válon magyar filmesek is részt vettek. A fesztivál központi témája a közlekedés és környezetvédelem volt. A 14 országból beérkezett 75 film közül nyolc kiemelt dijat kapott. A hét beküldött magyar rövidfilm közül a Tiszta levegőért című film, melyet Schuller Imre rendezett, Ostrava polgármesterének díját nyerte, a Kováts Miklós által rendezett A környezetvédelem módszerei a vasútnál című film pedig az ostravai Klement Gottwald Vasmű különdíját kapta. A fesztivál nagydíját a Szén és kenyér című csehszlovák filmnek ítélte oda a zsűri. ségét, szellemének méltóságát örökítette meg a szobornak lényegre törő tömbjében, cizel- láltságában. E mű révén e szobrásztanár is pallérozza a péceli gimnazisták jellemét, akaratát, hazaszeretetét. Helyes ügyet pártfogolt a szobormeghívással Kohn Gábor igazgató és Pósfai Imréné igazgatóhelyettes. Azzal a tapintatos figyelemmel is. hogy azoknak, akik sokat tettek a péceli gimnázium fejlesztéséért, átnyújtották a Domonkos Béla szobrászművész által készített Ráday Pál-érmet. Az ünnepség alkalmából kiállítás is nyílt a budapesti Ráday- gyűjtemény anyagából. Több értékes ónkupát, ősnyomtatványt, valamint a péceli gimnazisták képzőművészeti bemutatóját láthatta a nagy létszámú közönség. I* M. A többiek még utoljára átlapozzák a tételeket, ne teljen hiába az Idő, amíg a vizsga elkezdődik ... Erdőst Ágnes felvételei Szabadtéri kínálat Karneváli hangulat Ráday-szobor Pécelen Bronzba örökített méltóság ■ Heti filmtbgyzeth Fél ház vőlegény nélkül Jelenet a Fél ház vőlegény című csehszlovák filmből Az úgynevezett csehszlovák új hullám filmjeiből egy sorozatra valót láthattunk (igen jó válogatásban) az elmúlt hetek során a televízióban. A Csehszlovák körkép című sorozat a legszélesebb közönség előtt igazolta, miért volt annak idején filmtörténeti jelentőségű ez a mindössze néhány éven át virágzott csehszlovák filmiskola. A valóságnak egy akkor teljesen újnak számító, ironikus-szatirikus ábrázolás- módját valósította meg Forman, Menzel és a többiek. A mindennapok apró emberi visszásságait, hibáit, a jellemek hallatlanul mulatságos, de gyakran mégis oly tragikus ferdüléseit éppúgy remekül tudták filmre váltani, mint a kis emberi drámák, a szinte véletlenül végrehajtott hőstettek vagy a súlyos tragédiák történéseit. Ezeket az elemeket nem is mindig lehetett szétválasztani, mert úgyszólván egyszerre, együtt jelent meg a legjobb filmekben a dráma és a komédia, a tragédia és a szatíra, a gúnyolódás és a megrendültség. Miként az életben is, melynek furcsa sajátossága, hogy nem hajlandó csak drámában vagy csak komédiában előfordulni, s nem kedveli a vegytiszta, feketefehér emberi, társadalmi, történelmi képleteket. A csehszlovák új hullám — többek között — ebben is új volt; sematikus ábrázolásmódok, leegyszerűsített, túllakkozott vagy túlfeketített dramaturgiai sablonok után, mert életszerű és sokrétű, változatos lenni, s merte humorral, nevet- tetéssel is ábrázolni a hősit és a tragikust, ha éppen ezt követelte meg a filmsztori. A csehszlovák új hullám — sajnos —, már rég elsimult, de bizonyos eredményei azért elég szervesen beleépültek, a cseh, szlovák (és nem csak a csehszlovák) filmművészetbe. Olyannyira, hogy ma már szinte megkerülhetetlenek ezek az eredmények, eszközök, ha valaki Csehszlovákiában film- vígjátékot készít. A jó, persze, az lenne, ha Menzel és társai vívmányait a mai, változott társadalmi viszonyokhoz igazítva alkalmaznák — hiszen az 1960-as évek elejének filmstílusa is az akkori csehszlovák valóság talaján alakult ki. Az utóbbi időben azonban inkább azt látjuk, hogy a csehszlovák filmvígjátékok csak néhány formai ötletet vesznek át, éltetnek tovább a nagy elődök eszköztárából, a szemléletmódot, a módszert már kevésbé. A filmforgalmazás jóvoltából most egyszerre két új csehszlovák filmvígjáték is látható a mozikban. Mindkettő egy nagyon is létező társadalmi jelenséget, a kuporgatás. gyűjtögetés, a mohó vagyonszerzés, a vagyonnal való pöffeszkedő dicsekvés, a megszerzett javaknak minden más fölé helyezésével kialakuló torz értékrend és torz tudat kóros-mulatságos kinövéseit veszi szemügyre. Az egyik, a Fél ház vőlegény nélkül, Hynek Bocan rendező munkája, s lényegében arról szól, hogy egy falusi ügyeskedő hogyan épít kacsalábon forgó csodavilágot a lányai számára, azt remélve, hogy a pompás ház majd jó partit csinál a lányokból. Aztán kiderül, hogy sem a nagy ház, sem a sok pénz, sem a mindenkit lepipáló óriási lagzi nem old meg mindent, mert az egyik vő mihelyst beköltözik, azonnal a kisujját sem mozdítja, s nem hajlandó tovább gürcölni a vagyonért, a másik vő meg inkább el se megy először az esküvőre, mert rájön, hogy majdnem szó szerint megvették férjnek, aztán viszont annál inkább hajlandó a jó vő szerepére. A nem humor nélküli, nem is rosszul felépített, bár kétségtelenül túl lassú tempójú, túlságosan kényelmes filmben számos jó ötlettel találkozunk. Az egyik vőj elölt reggeli ki- osonása menyasszonya ablakán, majd a sarkon túlról motorral való „mi sem történt” visszaérkezése, különösen hogy többször, s nem is mindig pontosan ugyanúgy ismétlődik, Menzel ötleteire emlékeztet. Az esküvő körüli huzavona és zűrzavar képsorai is humorosak, derűsek. Ami nem sikerült: Bocan nem képes ezt az egész, különben nagyon is valós társadalmi tünetet bíráló sztorit valóban kritikai élű, igazi szatírává formálni. Csak a felületi tüneteket mutatja be, mélyebb összefüggésekre nem tud rámutatni. Hasonló, csak éppen városban játszódó témát dolgoz fel Petr Schulhoff rendező a Kaparj, kurta... című filmben. Itt két család rivalizál a kivagyiságban. Az egyikben a férj benzinkutas, és így remek alkalma nyílik az ügyeskedésre, ráadásul a felesége ronda műanyag babákat készít, s ezeket is rásózza a gyanútlan autósokra. Természetesen Nyugat-imádók, csak a nyugati cucc a menő, de amikor dúsgazdag nagynénikéjük megjön Amerikából, koldús- szegénynek maszkírozzák magukat. A másik családban a kissé gügye fiú annyira azért nem gügye, hogy taxijával ne csak nyugatiakat fuvarozzon, természetesen valutáért. A mama meg a gyári raktárból emel el ezt-azt (ami csak mozdítható). A nagy ötlet azonban nem ez, hanem az, hogy mivel az ő nevük Novák, és mivel Csehszlovákiában ez olyan gyakori név, mint nálunk a Kiss vagy a Nagy, megalakítják a Novákok klubját, s a befolyó sok-sok ötkoronás tagdíjból próbálják utolérni a szomszédékat, Bartacekékat. Schulhoff, talán ennyiből is kitűnik, jóval mélyebben próbálja ábrázolni ezt a nagy össznépi gyűjtögetést-ügyeskedést. Már nem csak az egyénre káros vonásait rajzolja meg, hanem a társadalmi veszélyességét is megmutatja. Neki is sok jó ötlete akad, így például a pillanatnyi szükség megkívánta módon hol ide, hol oda költözködő nagyapa figurája körüli kapkodások vagy a szerelme előtt felvágni akaró bugyuta taxisofőr megrendezte álverekedés. De amint az amerikai nagynéni megérkezik, a filmet váratlanul elönti valami kínos igyekezet, mely arra irányul, hogy a gazdag, ámde fondorlatos nyugatiakat — még, ha rokonok is — alaposan, amúgy sematikus módon leleplezzék, s bebizonyítsák, hogy fenékig romlottak. Takács István
