Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
% "sMúav 1982. MÁJUS 8., SZOMBAT Színházi levél Nézőket nevelni öröméből életében Vajon mit fog fel a játék szépségéből, a mérkőzés drámai fordulataiból, a sport ezernyi finomságából, és bánatából, aki először lát mondjuk egy labdarúgó-mérkőzést? Többet vesz-e észre egy akár igen magas szintű, netán két kiváló válogatott csapat közti meccsből, mint, hogy egy csomó ember futkos a szép zöld gyepen, ide-oda rugdalnak egy labdát, mely időnként bekerül a kapunak nevezett lécek között kifeszített hálóba, s akkor a nézők egyik fele ordít örömében, a másik meg káromkodik bánatában? Tudja-e, miért történik ez vagy az a mozzanat, mik a szabályok, ki játszik jól, ki rosszul, s mi a jó és a rossz játék kritériuma? Mondhatnánk persze más példákat is a sport területéről — valamennyinek egy lenne s tanulsága: hiába érdeklődő néző valaki, ha nem, tudja, mit kell néznie, mire kell figyelnie, mik a játékszabályok, mitől szép vagy nem szép az a játék, stb., stb., akkor bizony csak nagyon keveset fog fel abból a hallatlanul komplex valamiből, aminek labdarúgó-, kosárlabda-, vízilabda- vagy ökölvívó-mérkőzés a neve. Ha pedig ez így van, akkor a sportkedvelő nézőnek is nevelődnie kell, hozzá kell szoknia a sportág jellemző vonásaihoz meg kell tanulnia látni is, nemcsak nézni. No de itt most nem sportról, hanem színházról van szó. Hagyjuk tehát á sportot. Vagy mégsem — hiszen valami (nem is kevés) hasonlóság a gyakorlatlan, tájékozatlan sportnéző és a gyakorlatlan, tájékozatlan színházi néző között is van. Mert ha azon senki nem csodálkozik, hogy egy a szabályokat nem értő néző nem tudja követni a jégkorongmérkőzést, azon sem kell csodálkoznunk, ha a színház szabályaihoz nem szokott, azokra meg nem tanított néző nem tudja követni (vagy csak igen rosszul, rossz hatásfokkal követi) a sportnál sokszorta bonyolultabb színházi élményt, játékot, előadást, a színház nagy mérkőzését. Csakhogy ki nevelje a nézőt a színházra? Kitől tanulja meg és mikor tanulja meg, mire kell figyelni, mit kell észrevenni, mi mitől szép, jó, s mitől nem szép, nem jó? Ki tanítja meg magának a színházba járásnak a szokásaira, arra, hogyan kell viselkedni egy színházi előadás közben, sőt, attól a pillanattól kezdve, hogy belép a színház kapuján? Ki figyelmezteti, mikor illik tapsolni, mikor illik csendben figyelni, s mikor nem bántó az érzelemnyilvánítás? Kitől lehet megtanulni, hogy a színház, bár ott is sokan vannak együtt a nézőtéren, s kevesen adnak elő valamit a színpadon (játszanak), mégsem azonos a sportstadionok nézőterével és küzdőterével, s amit az egyikben lehet, azt nem lehet a másikban? Magyarán: van-e valamiféle tudatos nézőnevelés, felkészítjük-e legalább az iskolás generációkat a színházi élmény befogadására, annak érzékelésére, az előadás értékeinek felismerésére? L átványos válasz lenne egyetlen nem szó —, pedig lényegében véve ez lenne az egyetlen, jelenleg lehetséges és érvényes válasz. Az igazság ugyanis az, hogy néhány, a színház iránt magánszorgalomból különösebben érdeklődő pedagógus kivételével senkinek sem feladata a különböző szintű iskolákban a színházra nevelés. A lelkeseknek sem feladatuk, csak éppen nem tudják megállni, hogy erre is ne neveljék. szoktassák a tanítványaikat. Márpedig ha iskolás korban nem alakulnak ki a színházbajárás szokásai, nem kedvelik meg a színházat, s nem tanulják meg, mit és hogyan kell ott látni, ha nem készítik fel őket a megnézendő előadásra és színműre, s ha utána nem próbálják meg valamilyen formában tudatosítani az élményeket, akkor a felnőtt sem fog színházba járni, vagy ha jár, nem fogja észrevenni a színház roppant komplex művészetéből talán éppen azokat az elemeket, hatásokat, melyekre figyelnie kellene. Azaz: rossz közérzetű, értetlen, a szabályokat nem'ismerő néző lesz. Azt lehetne erre mondani: de hiszen van Budapesten egy gyermekszínház, varinak gyermekelőadások több fővárosi és vidéki színházban, ott a Bábszínház, s ott vannak a többi színházak is, ’ melyekben ifjúsági, diák- vagy tanulóbérleteket árusítanak, s amelyek — épp az idén — kedvezményes jegyeket kínáltak a tanulóknak számos előadásukra (köztük a műsorrendben szereplő olyan klasszikus művekre, melyek az iskolai tananyag részei is). Nos, mindez igaz is. Csak éppen nem a teljes igazság. Mert a Gyermekszínházba is többnyire olyan csoportok mennek, amelyeket pedagógusaik nemigen készítenek fel, s utólag nem tudatosítják bennük a színházi élményt (talán azért, mert maguk is járatlan, gyakorlatlan színházi nézők, mert már őket sem tanította meg senki a színház élvezetére). S mert az ifjúsági, bérletes előadásokon gyakori a több mint foghíjas nézőtér — bár a bérleteket eladták. És gyakori, hogy alig akad pedagógus kísérő, aki felügyelne, rendet tartana, a színház, a színészek tiszteletére intené a sokszor nem önhibájukból értetlen, unatkozó gyerekeket. S az is gyakori (éppen a legfrissebb tapasztalatok számolnak be róla), hogy a kedvezményes színházjegy akciót az iskolák túlnyomó többsége nem használja ki, vagy ha igen, csak elenyésző számú jegyet igényelnek. Ezek után mit lehet tenni? Még javaslatot tenni sem könnyű, mert a kérdés annyira sokfelé ágazó, annyi tényezővel függ össze. Az mindenesetre folytatandó, amit például a Gyermekszínház csinál, hogy t. i. igyekszik jó műveket jó előadásban, a megfelelő korosztályok életkori sajátosságaihoz igazodva eljátszani. Hasonlóképp hasznos a „felnőtt” színházak gyerekvagy ifjúsági tárgyú előadásainak szaporítása. Szükség van a színházak és az iskolák jobb közönségszervezési kapcsolatára is, szükség van a bérletekre, a kedvezményes jegyekre, a külön ifjúsági előadásokra (melyek azonban semmiféle engedményt nem tehetnek a színvonalban, a lelkiismeretes művészi munkában). e a leginkább szükséges az lenne, ha végre valamiféle szervezett iskolai keretet kaphatna a színházra nevelés, a színház művészetével való megismertetés — az értő, érzékeny, az élményeket a maguk összetettségében befogadni képes nézők nevelése érdekében. Erről szólni azonban már nem csak ennek a színházi levélnek a feladata ... Takács István Magyar filmek Caryies-ban A magyar filmművészet Makk Károly legújabb. Egymásra nézve című alkotásával képviselteti magát a cannes-i május 14-én kezdődő nemzetközi fesztiválon. A film Gal- góczi Erzsébet: Törvényen belül című, nagy sikert aratott regényéből készült. Az ötvenes években játszódó történet középpontjában egy újságírónő áll, aki összeroppan közéleti és magánéleti kudarcai miatt. A főbb szerepeket Jad- wiga Jankowska-Cieslak és Gracyna Szapolowska, lengyel művésznők játsszák, ők a rendezővel együtt részt vesznek a nagyszabású találkozón. Versenyen kívül a Rendezők két hete című eseménysorozaton bemutatják Gothár Péter: Megáll az idő című alkotását, amelynek Pécsett, a játékfilm-szemlén volt az ősbemutatója. Az animációs produkciók kategóriájában Halmai László: Szárnyas lények boltja és Zsáky Zsuzsa: Bumeráng című rövidfilmje képviseli színeinket. , A fesztiválra meghívták Jancsó Miklóst is. ő egyike lesz azon rendezőknek, akiknek — a nemzetközi találkozó 35. évfordulója alkalmából — kitüntetést nyújtanak át, annak elismeréséül, hogy jelentősen hozzájárult az egyetemes filmművészet fejlődéséhez. A fesztivál idején cinema-relits publics elnevezéssel szimpo- ziont is tartanak. 'Erre meghívták Kézdi Kovács Zsolt rendezőt is. Gaudeamus igitur... Ma. május 8-án ünneplőt öltenek a középiskolások, virágdíszbe borulnak az alma materek. s felcsendül az ének: Gaudeamus igitur ... Pest megye 29 tanintézetében 1200 gimnazista, 800 szakközépiskolás, szakiskolai tanuló búcsúzik tanáraitól, társaitól, pádtól, táblától, diákévektől. Ahogy az már hagyomány, sokhelyütt vidám parádéval, a pedagógusoknak adott éjszakai szerenáddal teszik emlékezetessé az érettségi előtti utolsó iskolai napot. Ugyancsak május 8-án bocsátják útra az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki tagozatának végzős, harmadéves növendékeit, akikre szintén nagy erőpróba vár még: az államvizsga. Ballag már a vén diák,,. Gödöllőn valami történt Amíg az ötletből tett lesz § Messzire hallatszik a nád- Sj síp hívogatója, szól a cite- ^ ra, a doromb. Jókedvre biz- ^ tató butélia az asztalon, pruszlikok, díszített bőrto- § kos tükrök. Népművészek ^ sürögnek, forognak. A be- ^ lépőt máris kellemes hangulat fogadja a gödöllői mű- ^ velődési ház előterében. Aki ^ először érkezik, bizonytala- nul tekint szét: mit válasz- § szón a felkínált programok- \ ból? A visszatérők már cél- $ tudatosabbak. A közművelődési berkekben hamar szétkürtölték: Gödöllőn valami történt. Gyorsan terjedt a hír: érdemes bekukkantani havonta egyszer a Társas-házba. Nem véletlenül, hiszen a legkülönbözőbb fórumokon régóta emlegetik az újszerű, a nyitott megoldásokat. Ennék előnye, hogy nem igényli minden pillanatban a népművelő jelenlétét, inkább az előkészítő mukára helyezi a hangsúlyt. A meghonosítást sürgette az év elején az ötnapos munkahét bevezetése. Generációk együtt Pest megyében, úgy tűnik, a gödöllői ház ébredt elsőként. Alaposan előkészített átfogó formát módoltak ki. Alapgondolatul a társas — családi, baráti — együttlétek megvalósítását vették. — A feladatkör kialakításánál a legfontosabb kiindulópont mindig a hely adottsága. Statisztikai kimutatás bizonyítja: Gödöllőn a lakosság zöme fiatal. Többségében kisgyermekes családok, nemigen mozdulnak ki otthonról. Szociológusok a megmondhatói: manapság egyre ritkábban találkoznak a családtagok, a lakótelepeken még az egy lépcsőházban élők sem ismerik egymást. Így a gödöllői mi tudat kialakítása vár ránk — mondja Kecskés József, a művelődési ház igazgatója, miközben a Társas-ház létrehívásáról beszélgetünk. — Miben rejlik a keletkezőfélben levő módszer hagyományostól eltérő vonása? — Péntek délutántól vasárnap estig társas összejövetelre hívjuk a családokat. Több generáció is jól érezheti magát egymás mellett és együtt a házban. Az apróságokat a De J6 lenne megtanulni citerázni! Barcza Zsolt felvételei gyermekjátszó várja, a felnőtteket pedig a különböző programok. Műsordömpinggél árasztjuk el a közönséget. Négy hónap alatt kialakult a három nap pontos rendje, ötletesen összeállt a sorozat: visszatérő, csak a hétvégeken jelentkező programokból (rock and roll, kávéház. éjszakai mozi. művészbejáró, kirándulóbusz. visszapillantó); valamint társas eseményekből (gyermekjátszó, szellemi és ügyességi játékok, vetélkedők, csereberebörze, polkaszinó, családi játékkaszinó, Kapcsolatok című társasjáték). A délutánokat és esteket, különböző műsorokkal színesítik. Hasznos szolgáltatásokat — varrástól a cipőjavításig — is lelhetnek az erre járók. Csizma az asztalon — Hogyan kerül a csizma az asztalra, a művelődési ház falai közé a kaptafa? — A kulturáltság fogalomkörébe az egészen hétköznapi dolgok is beletartoznak — folytatja az igazgató. — A tisztálkodástól. az öltözködéstől a viselkedésig, a táplálkozásig sokmindent felsorolhatnék. A szolgáltatások bevezetésével hagyományos közművelődési tevékenységtől eltérőt érhetünk tetten. Természetesen ezekhez az embereket hozzá kell szoktatni. így segítséget tudunk nyújtani a családoknak ügyesbajos dolgaik elintézéséhez. (Ilyen szolgáltatás például a varroda, a fotólabor, a kondiTv-FI GYE LŐ' May. Alapműnek, korszakos műnek talán egy kicsit merész dolog kikiáltani Huba?i Miklós Tüzet viszek című drámáját — e kitüntető titulusokkal a televíziós változat rendezője, Karinthy Márton, a műsorújságban megjelent előzetesében illette —, ám az kétségtelen tény, hogy a szerző egy újból felfedezhető drámát vetett papírra Soós Imrének, a fényes szellők (és nem szelek, mint any- nyiszor helytelenül írják!), nemzedékével a siker magasába röppenő, majd az öngyilkosságba menekülő színésznek a sorsa kapcsán. Kétszeresen is megrendítő A Budapesti Gyermekszfnház nemrég mutatta be Katajcv: Távolban egy fehér vitorla című forradalmi legendáját Nyilassy Judit rendezésében. Képünkön: jelenet a darabból a benne felvázolt történet. Egyszer azért, mert a valóságos tragédia kibontakozásának epizódjait figyelhetjük végig, tehát azt, hogy karakterében hogyan, s miért hullik szét ez a túlérzékeny és — mai szóval mondva —, túl- sztárolt férfi. Másrészt meg azért, mert az egyszeri, mesz- sze Túlnőve önmagán, általános érvényűvé terebélyesedik Máté és Éva történetében: kiki önmaga kisiklását, félre- sodródását is átélheti. A már említett és (reméljük) őszintén elfogult rendező tapasztalhatólag emezt a másodjára említett értéket akarta igazában láttatni, hiszen — díszlet, jelmez egyaránt erre vallott —, egyáltalán nem az ötvenes évek jellegzetes rekvizítumait halmozta egymásra, hanem éppen ellenkezőleg, egy valamiféle fa- lanszteres világot teremtett, s ebben a folyosó- és szoba- pendszerben, meg a szintén kortalan műteremlakásban mondatta el a feszesen pattogó, a képletes beszédbe szerencsére csak ritkán átcsapó szöveget. így aztán a színész-ideg- gyógyásznő páros nagy találkozása és a közös halálba való tovatántorgása erős jelképpé sűrűsödött, s a néző egy olyan élményt raktározhatott el magában, amely a görög sorstragédiák láttán ébred. Abban, hogy ez a televízió- Tüzet viszek ily nagy érővé: vágta mellbe az előfizetőt kétségkívül tekintélyes részük volt a remekül kiválasztott színészeknek, leginkább a két f főszereplőnek, Cserhalmi ‘ Györgynek és Borbáth Ottíliá- nak. S micsoda bátorság, egyúttal micsoda jó ötlet volt a festőművész Valér szerepére a remek színházi rendezőt, Horváth Jenőt meghívni! És ugyancsak micsoda szívmelengető érzés volt tapasztalni, hogy Temessy Hédi tényleg a nagy tragikák sorába érett. Mindezzel együtt elmondhatjuk tehát, hogy legjelentősebb vállalkozásainak sorát folytatta ezzel a Hubay-földol- gozással a televízió. Sokáig kell emlékeznünk rá! Szomory. Ellenben Szomory Dezső II. József császárról írott, színművének képernyős változata, már korántsem érdemel ily kitűnő osztályzatot. Noha a különc szerzőnek kétségkívül ez a legjobb darabja, benne parádésnál parádésabb szerepekkel, ám sajnos az általa megmintázptt alakok jelen esetben csak elvétve elevenedték meg a kívánátos jellemző erővel. Málnay Levente rendező ugyanis a szikáron szenvedelmes címszereplő köré javarészt meggyőződés nélkül ágálp, olykor már-már operettesén komikus pózokba merevedő (lásd: rebelláló magyar urak. lásd: őszentsége!) játékosokat társított, s e súly- eltolódástól aztán egész vállalkozás- hitelét vesztette. Szegény, jobb partnerekre érdemes Avar Istvánnak tulajdonképpen csak Sulyok Mária, Benkő Gyula és Kautzky József tudott illendően végsza- vaznj. a többiek szinte kivétel nélkül nem értették, vagy nem is akarták megérteni, miről van szó. A képzeletbeli naplóba beírható érdemjegy egy gyöngénél is gyöngébb közepes. Akácz László cionálóterem. a jogtanácsadás, a játékkölcsönző, könyv, hanglemez. népművészeti alkotások vására, kisipari szolgáltatások; órás, cipész, fényképész, szemfelszedő). Hasznukat nem az igénybevevők számával mérhetjük, hanem azzal a társadalmi. emberi funkcióval, segítséggel, amelynek betöltésére hivatottak. — Mennyien jönnek el ezeken a hétvégeken? — A belépődíjas programoknak egy-egy alkalomkor 1200— 2200 résztvevője volt. Több oldalas egy-egy Társas-ház forgatókönyve. A betérő nem is gondolná, a kulisz- szák mögött micsoda szervező, munka folyik. A forgatókönyvekben a legapróbb részletekig kidolgozzák a menetrendet. Négy ifjú népművelő az események irányítója. — Az egész családom Itt van körülöttem ezeken a hétvégeken — kapcsolódik a beszélgetésbe Kapuszta Zsuzsa, aki a közművelődési területnek immár hét esztendeje gazdája. Házon belül és kívül — Miként osztották el egymás között a tennivalókat? — Mindannyian részt veszünk a teljes program elkészítésében. A hétvégek tervezésekor a legfontosabb az ötlethalmaz, amelyet aztán megfelelő rendszerbe foglalunk. Szeretnénk a látogatóban azt az érzést kialakítani, hogy tetszése szerint válogathat. Ha valakinek éppen arra támad kedve, hogy csellengjen, ám tegye: közben megpillantja a kiállítást. hallja a zenét, átforgatja az újságokat, egyszóval mindenütt otthon lehet. — Kialakult a hétvégek ritmusa — mondja Juhászné Bankó Erzsébet. — Az állandó műsorok közé kötetlen foglalkozások ékelődnek, reméljük, hogy senki sem unatkozik. — A Társas-házban, mint egyre népszerűbb elképzelésben benne rejlik az állandó változtatás lehetősége — veszi át a szót Horváth Péterné. — Fél évtizede dolgozom itt. ez a legizgalmasabb az eddigi feladataim közül. A hétköznapi kulturáltság gondolatkörét bővítjük akkor, amikor egy téma köré csoportosítjuk a rendezvényeket. Hétvégi kirándulás volt például a legutóbbi, májusban gyermek-hétvégét tartunk, júniusban az autósokat várjuk. — Egyre többször állítanak meg az utcán. Ismerősök és ismeretlenek érdeklődnek, mi lesz a következő program — folytatja Szécsi Lászióné. — Tervezzük, hogy házon kívüli programokat is tartunk; lakótelepi iskolákban, netán valamelyik éteremben $ A gödöllőiek kezdemé- S nyezése újabb távlatot nyit 5 a közművelődési gyakorlct- § ban. Az emberi kapcsolatost kát erősítik, a társas együtt- ^ lét korszerű színtereivé vá- ^ lile ezáltal a művelődési ház. 4 Csakhogy nem mindenütt \ találhatunk olyan adottsá- § gokkal rendelkező intéz- $ ményt. mint a gödöllői. Az § elképzeléseket az egyes § részmegoldásokat mégis ér- ^ demes átvenni. Mát el is ^ indult az ötletbörze: a gö5 döllői járás népművelői pá- \ lyázaton vehetnek részt, s S» nemsokára a gyakorlatban ^ is alkalmazhatják elképzelt léseiket. Erdősi Katalin