Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-05 / 103. szám

1983. MÁJUS 5., SZERDA Levezet, átvállal Szobád szombaton Orbottyánban Szakemberekre van szükség Jubileumi Jármű Elkészült a hatvanezredik autóbusz a székesfehérvári Ikarus gyárban. A hóromajtós, IK—260 városi típus, mely­hez az alvázakat a Csepel Autógyár gyártja, hibamentes, jó minősítést kapott a MERT képviselőjétől. A jubileumi jármű a Szovjetunióba kerül. Az idén összesen 4700 autó­buszt gyártanak a székesfe­hérvári üzemben szovjet meg­rendelésre. Az átadáson elmondták: a székesfehérvári gyárban 1931- ben, úgynevezett bányászbu­szokkal kezdték a járműgyár­tást, amelyekből öt év alatt mindössze 319 darabot állítot­tak össze. A termelés csak 1970-ben bővült jelentősen, amikor a gyár korszerű szere­lősorát átadták. Akkor napon­ta 12 autóbusz került le a fu­tószalagról. A technológia kor­szerűsítésével, új célgépek be­állításával és az alkatrész- gyártás megszervezésével je­lenleg már 28 kocsi készül el naponta, s a hatodik ötéves tervben összesen 40 ezer autó­buszt gyártanak Székesfehér­várott. A férfiak többnyire állva hajtanak le egy korsóval, csak kevesen ülnek le egy kis be­szélgetésre. Többségüknek sza­tyor vah a kezében, éppen csak beugranak a kocsmába. Az üve­ges Kőbányai már elfogyott, de fönt, a vasútnál még állító­lag van. Táibb férfi jün Szombat délelőtt tizenegy óra tájban végigsétálva Ör- bottyán utcáin semmi feltűnő jele sincsen, hogy itt is szabad szombaténak az emberek. Bár a kép különböző a hétközna­pitól és a vasárnapitól is. Mun­kanapokon ebben az órában töbhnyire néptelenek az utcáit, legfeljebb a nyugdíjasok men­nek boltba. A többség eljár dolgozni a faluból. Vasárnap meg valahogy mindig jobban érezni a pihenőnap hangulatát. Valamiféle átmenetet jelent­het ez a szombat. Nyitva a gázcseretelep, egy­más után érkeznek kerékpár­ral, kiskocsival és autóval a ácélsi@s:k@zeti víztornyok A Vízgépészeti Vállalat 3. sz. gyáregysége acélszerkezetű víz­tornyokat és különböző tartályokat gyárt. Termékeik nemcsak hazánkban keresettek, jelentős az exportjuk is. TÉIEM FÜT, HÜT a Reluxa árnyékoló berendezés önnek kellemes közérzetet, függönyeinek, bútorainak védelmet nyújt az erős fényhatásokkal, a napsugárzással szemben. Több évtizede, nagyüzemi módszerekkel gyártja: a Red'nygyártó ViaSat Ára: négyzetméterenként 435 Ft. Most vásároljon, most többféle méretben kapható a Budapest környéki TÜZÉP kijelölt építőanyag-telepein: Vácott, Gödöllőn, Érden, Szentendrén, Pomázon, Budaörsön, Szigetszentmiklóson, Tatabányán, Székesfehérváron és Oroszlányban. Szakmai felvilágosítás: Redőnygyártó Vállalat kirendeltségi központja Budapest XIII., Béke u. 47. Telefon: 290-077. Budapest környéki TÜZÉP Vállalat Budapest Vili., Práter u. 22. Telefon: 340-580. Állást hirdet a tanács palackot átváltók. A fodrász­üzlet is tárt ajtóval várja a vendégeket. Tanítás is volt ma, éppen most bocsátja ki a gye­rekeket az iskola. S ezt eddig még csak városokban láttam: öt-hat autó is várakozik az épület előtt. Ennyire nehéz lenne a szombati iskolatáska? Kétségtelenül az ABC kör­nyékén van a legnagyobb nyüzsgés. Bár Bata Sándorné vezető szerint tizenegy óráig lefut a szombati csúcs. — Nyolc—fél kilenc körül kezdenek jönni az emberek. Többnyire a friss árut, a ke­nyeret, tejet keresik, esetleg I ilyenkor viszik az elfelejtett olajat, zsírt, italt. Nagyobb be­vásárlást inkább a víkendezők csinálnak. A helybeliek többsé­ge mé.r pénteken beszerzi a hét végére szükséges dolgokat. Mostanában a péntek és a szombat egyformán erős na­punk. Talán ilyenkor több férfi, gyerek jön, az asszonyok inkább főznek már ilyenkor vagy ellátják az egyéb, ház kö­rüli munkát. A bolt választéka két órával a szombati zárás előtt is jó: van még alföldi és burgonyás kenyér, mindkettő friss. Nem fogyott még el a tej sem, a hú­sos pultban is szép darabokat látunk. Sört azt már itt sem tudnak adni. Spart, kirándulás Örbcttyán hét végi képéhez hozzátartoznak a víkendezők, sokan vásárolták házat nyara­lónak a valóban gyönyörű fek­vésű faluban. Egy fehérre me­szelt régi parasztház udvarán fiatal lányok főznek valamit bográcsban. Pestről járnak ki, az elmúlt hetekben tették rend­be az épületet, festettek, me­szeltek, takarítottak. Ez az el­ső hétvége, amikor munka nél­kül töltik itt a hétvégét. Szem­ben a gyógyszerészék szolgá­lati lakása. Merész Sándornál otthon találjuk, a patika szom­baton zárva. Szó szerint fiatal asszony, mindössze néhány he­tes házas. — Két évvel ezelőtt kerültem ide Sárospatakról. Nem köny- nyű alkalmazkodni az itteni élethez, egészen máshoz vol­tam szokva. Itt meghatározó értékmérő a munka, hogy ki mennyit dolgozik, mit teremt magának. Ehhez a mércéhez kellene igazodni, hogy elfogad­janak. Legtöbbször hazauta­zunk a hét végén vagy Patak­ra vagy a férjem szüleihez. De szeretünk sportolni, kirán­dulni is. Van itt a faluban egy maszek teniszpálya, oda szok­tunk járni. Pest, Vác, Gödöllő is itt van egy ugrásra. De Pes­ten szinte lehetetlen egy szín­házjegyet szerezni innen Ör- fcottyánból, még a gödöllői mű­velődési ház programja sem jut el idáig, pedig mondják, hogy jó dolgokat csinálnak ott is. A gyerekek is várják Nagyon sok az új és a még épülő ház a faluban. Szinte ki­vétel nélkül kétszinteseket emelnek már. Az építkezők természetesen nem ismernek szabad szombatot, a hét végén lehet a legtöbbet csinálni. Ilyenkor érnek rá a barátok, rokonok. Tóth Mihályék portája azon­ban csendes, az udvar tisztára seperve. Délutánra jár már, az ebéddel, munkával végeztek. — Nekem kimondhatatlanul jó a szabad szombat • mondja Tóth Mihályné —. Pestre já­rok dolgozni, mire a két kis­lányt is hazahozom az óvodá­ból, már fél öt van. Szinte semmihez sem jutok hozzá hét közben. Reggel háromnegyed négykor kell itthonról indul­nom, hogy beérjek a munkahe­lyemre, ahol a túlóra sem rit­ka. Így aztán .szombaton látom el az elmaradt munkákat itt­hon. Óriási segítség a nagyma­ma, aki a gyerekeket gondoz­za. ók is nagyon várják a szombatokat és vasárnapokat, ilyenkor tudunk kicsi, együtt lenni. Igyekszem szombaton mindent megcsinálni, amit le­het megfőzök vasárnapra is. hogy az legalább valóban pi­henőnap legyen. Nem kelek hajnalban, elmegyünk sétálni, cukrászdába a gyerekekkel. Szabad szombat: nem mun­kanap, de nem is a tétlenség ideje. Valóban átmenetnek le­het nevezni a hétköznapok és a vasárnap között. Levezeti a feszítettebb hétközi tempót, át­vállalja a vasárnapi tennivalók zömét. M. Nagy Péter 35 millió üWisit költséggel HtaSssfé épül A főváros élőhal-ellátásá­nak javítására — mint meg­írtuk — halastavat épít a Ben- ta-patak mentén a százhalom­battai Temperáltvízű Hálsza- porító Gazdaság, a budapes­ti Halértékesítő Vállalat és az érdi Bentavölgye Termelőszö­vetkezet tavaly megalapított gazdasági társaság. A tavasz beálltával teljes erővel foly­tatódnak a tófenék kimélyíté­sének földmunkálatai. A tizenöt hektáros halastó működtetése rendkívül gaz­daságosnak ígérkezik, mivel az egyszerre több célra is hasznosítható lesz. Tavasszal a halszaporító gazdaság iva­dékait telepítik a vízbe, me­lyeket egész nyáron át itt ne­velnek, ősszel, a lehalászás után mintegy 350 tonna piac­ra szánt hal kerül a helyükbe, a karácsonyi ünnepekig. A tárolóként, halnevelőként szolgáló tó vízéből öntözik a Bentavölgye Termelőszövetke­zet rétjeit, mintegy 150 hek­tárnyi takarmánytermő terü­letet. A beruházás költségei meg­haladják a 35 millió forintot, az új tavat jövőre töltik fel vízzel. Klasszikussá válik már a példa, mit jelentett egykor például egy villamoskalauzi állás: biztos fizetést, s ami még fontosabb, nyugdíjat. Ha­sonlóan nagy szerencse volt az államigazgatásba bekerülni. Ha nem is nézhetett nagy kar­rier elé egy kishivatalnok, las- san-lassan előbbre jutott az egyik fizetési osztályból^ a má­sikba, s „tisztes szegénység­ben” eltarthatta családját. Ma már — mondhatjuk, szerencsére — más idők jár­nak. A nyugdíj mint vonzerő fel sem merül bizonyos foglal­kozások esetében, hiszen ez természetes joga mindenki­nek, aki életét munkával töl­tötte el. Manapság egészen más miatt közkedveltek bizo­nyos szakmák/ állások. Van. akit a jó kereseti lehetőségek, másokat az esetleges kötetle­nebb munkaidő, a mellékes lehetősége vonz. Na, persze akadnak azért szép számmal, akiket az adott szakma szere- tete terel a pályára. A példaként említett állam- igazgatás azonban nem tarto­zik a divatos munkaterületek közé. A tanácsi hivatalnokok munkája híján van az olyan jellegű csáberőnek, ami töme­geket vonzana. Érthető hát, hogy vannak helyek — pél­dául a budakeszi —. ahol ál­láshirdetéssel kell dolgozókat keresni az apparátusba, egy­szerre többet is. S ez nem egyedi eset, különösen a fővá­ros környéki települések ta­nácsai küszködnek hasonló gondokkal. Budapest elszívó hatását ők érzik meg legjob­ban. S annak ellenére, hogy nincsen nagy választék, nem vehetnek föl akárkit erre a munkára. Szakemberekre van szüksé­gük. Az államigazgatási mun­ka egyre bonyolultabbá, szer­teágazóbbá válik. Mind több és több feladat hárul a helyi tanácsokra, önállóságuk folya­matosan bővül. A pénzügyi, igazgatási feladatokat csak megfelelő képzettségű és kellő gyakorlattal rendelkező szak­emberekre lehet bízni. Ezzel szemben nem túlságosan ma­gas fizetést, kötött munkaidőt tudnak kínálni. Mi késztethet például egy termelő vállalat­nál dolgozó pénzügyi szakem­bert arra. hogy sokkal keve­sebb pénzért elmenjen egy ta­nácsra dolgozni, még ha az esetleg saját falujában van is? Inkább utazik napi másfél-két órát fővárosi munkahelyére és vissza. Mit tehetnek a tanácsok? Egyetlen lehetőségük van: ha a községnek van bölcsődéje, óvodája, helyet adnak a gye­rekeknek. ha valaki hozzájuk megy dolgozni. Esetenként ez segít, de végső megoldást nem jelent. Arról pedig álmodni sem időszerű most, hogy túl­licitálják fizetésben a vállala­tokat, szövetkezeteket. Ha így áll a helyzet, mégis a fiatalokra, a saját nevelésű szakembergárdára kell építe­ni. Nem új fölismerés ez, hi­szen nem véletlenül hozták létre az Államigazgatási Főis­kolát az egykori tanácsakadé­mia helyett. A tanácsok első­sorban a náluk gyakornokként dolgozó fiatalokat iskolázzák be a hároméves képzésre, s ösztöndíjjal próbálják megtar­tani a leendő szakembert. A főiskola azonban csak néhány évfolyamot bocsátott még ki, hatása még igazán nem érez­hető. Talán egy-két év múlva. Addig nem látszik jobb megoldás — mint a budakeszi példa bizonyítja — az állás- hirdetésnél. M. N. P. Gombó Pál: harmóniáért! J^ogyan valósítsuk meg belső harmónián- kát? — ez a kérdés a tömegek tengeré­ből merül fel, gőze gomolyog az agyak felett, anélkül, hogy jótékony döntésekben csapód­na le. Ami a felmerülést illeti, az természetes is olyan tényözönben, amelyben, ha van is kül­ső harmónia, fel nem fogható az egyén szá­mára, aki boldogan vásárol autót, hogy boldogtalanul közlekedjék; aki gyereke önállóságra nevelésén fáradozik és hang­falat kap jutalmul; aki szabad idejében tanul és munkaidejében számol; aki mo­ziban, tévében, fotókban és orvosi taná­csokban nyeli a szexet, de az anyák napját ünnepli meg. Ami a belső harmónia elérésének hogyan­ját illeti... nos, erre nézve pediglen igenis van útmutatás, énmagam nyújtom át ezen­nel, méghozzá egyelőre csak kivételszámba menő valóságos példákra hivatkozva, szemel- vényesen. ELSŐ ESET A legszembentűnőbb módon vezető beosztá­súak nélkülözik a belső harmóniát. Ki ne is­merné őket; hajnalban kelnek, beülnek saját vezetésű Lada 1600-asukba, minden útkeresz- tezésnél három piros lámpát várat velük a sor, így sietve érnek be alig valamivel lassab­ban, mint, ha villamost vennének igény­be. Ekkor lázasan átnézik a fél sze­mükkel az iratkosár tartalmát, míg fél ke­zükkel aláírnak, másik fél szemük jelentkező munkatársaikon, másik fél kezük a problémák­ról feljegyzést készít. Aztán gyorsuló iram­ban száguldanak értekezletről értekezletre, megbeszélésről megbeszélésre, két utasítás kö­zött végigrohannak a folyosókon demokrati­kusan érintkezni a beosztottakkal. — Miért van mindez, miért nem jutok én belső harmóniához? — kérdezte magában Apor Amádé vezérigazgató. És ő bizony megta­lálta a választ. — Heuréka! Szerénynek kell lennem! — kiáltott fel. — Ebben a sebes hajszában min­den örömöm elvész, kevesebbre kell töreked­nem, de ami van, azt élveznem kell. És így is tőn. Először a reggelein változta­tott. Uszodába hajtott, ott beállt a zuhany alá és elhatározta, hogy jövő hónapban már mindennap úszik is egy teljes hosszat. Beér­vén bezárta szobája párnás ajtaját és mind­két kezével fogta az iratokat, mindkét szemé­vel nézte őket, munkatársaival pedig közöl­te, hogy csak később fogadja őket és egyen­ként. A főhatóság értekezletére helyettesét küldte el; ha fúr, hát fúr, nem lehet örökös feszültségben élni. Második lépésként nyaralója építéséről mondott le. Az aszony tiltakozott, hiszen Czu- ezoséknak is van, különben is egy Balaton szakaszon fürödnének a főigazgatóval, ami társadalmilag is, a napi megbecsülés szem­pontjából is ígéretes. De Apor keményen tar­tótba magát. Nem, ő szerényen sétálni fog ■ János-hegyen és megebédel otthon, ebéd után pedig alszik. Valahogy azonban mindez kevésnek bizo­nyult a belső harmóniához, ezért egy nyugta­lan szívű tavaszi napon megjelent felső ha­tóságánál és így szólt: — Elvtársak! Én beláttam, hogy a mai idők követelményeivel nem tudok versenyt futni, kérlek benneteket, adjatok nekem egy szeré­nyebb beosztást, amelyet nyugodt belső érzé­sekkel tölhetek be. Az elvtársak ennek örültek, mert mindig kevesebb a vezetői poszt, mint a posztigénylő. Apor megfelelő kitüntetést és szaktanácsadói beosztást kapott, továbbá egy újságcikk pél­damutatóként portrét közölt róla. Később ka­pott egy kisebb kitüntetést és egy vidéki szak- tanácsadói beosztást, cikk ezúttal nem íródott. Jelenleg Apor azon töpreng, hogy addig Is, amíg abszolút szerény nyugdíjas lehet, jó len­ne megpróbálni egy régi-régi hagyományt fel­éleszteni és remetének elvonulni egy kősiva­tagba. Ki is nézett egy ilyet Veszprém mel­lett. de sajnos, tüzérségi lőtérnek bizonyult, és kénytelen volt belátni, hogy a becsapódá­sok zavarnák elmélkedéseit. Mindenesetre máris érzi (kvázi) a belső harmóniát, különö­sen azért, mert családja a fővárosban él, hely­ben pedig aláírását csak reggelente kérik, a jelenléti ívre. így hozza meg jutalmát a szerénység. i i MÁSODIK ESET Bépor Buda arra jött rá, hogy a belső har­mónia az életmód mindenirányú harmóniá­jának kifejlesztésével jöhet létre. Ez általá­nos felismerésnek is figyelemre méltó. Bépor evégett először is elkezdett jógázni, hetente kétszer Ezzel egyszerre kipipálta a sport- és elmélkedés! vonalat. Aztán nyelvismeretek szerzésére adta a fe­jét, hetente kétszer-kétszer két órán át. Ekkor ugrott egyet a sokirányúság felé és heti két éjjelre szerelmi viszonnyal növelte személyisége harmóniáját. Ezen éjek másnap­ján munkahelyén aludt. Egy napon aztán házi vetélkedőn felismer­te, hogy kultúrája hiányos, s ezért bölcs ta­nács alapján elkezdte tanulmányozni a világ- irodalmat Homérosszal és a zenét a Túrót eszik a cigány című dal szolmizálnsával. Í gy tökéletesedett volna tovább is minden- oldalú harmóniája kifejlesztésében, ha éppen kiskertápolásba fogva nem vágja el bal lába kisujját egy ásóval. Jelenleg kórház­ban ápolják, de érezvén, hogy elvileg jó úton jár. itt is megtalálta harmóniája fokozásának módját: a kórházi pszichológus módszereit ta­nulmányozza. amelyekkel az ő állítólagos ski­zofréniáját igyekszik kezelni. (Az olvasónak úgy tűnhet, hogy a kézira­tot itt mintha elvágták volna. Valóban ez a helyzet: a Céportól Zéporig terjedő példák már nem férnek be a rendelkezésre álló ha­sábokba. Mindenesetre megjegyezzük, hogy a szerző végkövetkeztetése: ki-ki a maga ke­zében tartja saját magára szabott belső har­móniája megteremtését, az igyekezet meghoz­za gyümölcsét.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents