Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
1082. MÁJUS 29., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Biztosan áll a háromlábú szék Az eladók sorába lepnek Túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarországon a munka- és ^ üzemszervezés gyerekcipőben jár, de ugyanígy nem fedné a valósá- & az a megállapítás sem, hogy hazai szervezőink tevékenysége áll& ja a nemzetközi összehasonlítást. A középszer ebben a helyzetben S nem minősítés, hanem egy átmeneti állapot jelölése: ac utóbbi eszs tendőkben ugyanis — elsősorban az MSZMP Központi Bizottsága és § a pártkongresszusok állásfoglalásai alapján — a mind nagyobb erő- § feszítések jelzik, hogy megindult a fejlődés. Emelkedett az itthoni | szakemberképzés színvonala, s egyre több élenjáró külföldi szervező- § céggel teremtünk kapcsolatot, jobbára abból a megfontolásból, hogy | megismerve munkájukat, nálunk is hasznosítható tapasztalatok bir- * tokába juthassanak szakembereink. Bizonyára ez játszott szerepet abban, hogy a Váci Kötöttárugyárat, amely az amerikai érdekeltségű Werner céggel több évre száló szerződést kötött, a minisztérium bázisvállalattá jelölte ki, ami azt jelenti: a szervezés tanulságait más üzemekben is hasznosítják majd, s az ismereteket akkor már váci szakemberek adják át. Szigorúak önmagukhoz Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elmúlt időszakban kísérleteztünk hazai szervezőkkel is, de szerényebb eredménnyel, mint reméltük — mondja Tóth B. Zoltán igazgató. — Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a magyar szakemberek — bár elméletileg képzettek — nem ismerik a gyakorlatban az élenjáró módszereket. Ugyancsak rontotta az eredményességet, hogy nagyobb megértést tanúsítottak bizonyos feladatok megoldása közben, vagyis olykor talán engedékenyebbek voltak, mint ahogy az ésszerű kompromisszum megkívánta volna. S hadd jegyezzem meg, hogy a magyar szervezőintézetek anyagilag sem voltak érdekeltek a sikerben: amíg például a Werner cég részesedik a többleteredményben, addig a hazai vállalatok fix, előre kialkudott összegért dolgoznak. A kötöttárugyár eddig is nagy áldozatokat hozott, hogy termékeivel versenyképes maradjon a világpiacon. Az utóbbi években több korszerű gépet vásároltak, s nem sajnálták a pénzt külföldi gyártási eljárások megvételére sem. Most látták elérkezettnek az időt, hogy a termelékenységet a munka, illetve a dolgozók átszervezésével növeljék tovább, ezzel gyakorlatilag befejezve — legalábbis egy időre — az egész vertikum korszerűsítését. Legalább is egy időre. írtuk —, s ennek az az oka, hogy a Werner cégtől eleve olyan eljárásokat vesznek át, amelyek o későbbiekben folyamatosan továbbfej- leszthetők. Ebben a munkában kell, hogy egyre nagyobb szerep jusson a gyári szervezőknek. — Tudatosan készülünk erre a feladatra — veszi át a szót Peregi József szervezési vezető. — Szakembereink az első perctől együtt dolgoznak a külföldiekkel. Szó szerint dolgoznak, mert nemcsak tanulnak, de többnyire közre is működnek a célok kidolgozásában, a módszerek alkalmazásában. S mivel ránk vár az is, hogy később a kötöttárut gyártó vállalatoknál alkalmazzuk frissen szerzett ismereteinket, szigorúak vagyunk önmagunkhoz és a Werner cég munkatársaihoz is. A szerződés szerint az első lépcsőben a kötődé munkáját korszerűsítik, elsősorban az optimális feltételek megteremtésével és a veszteségek csökkentésével. A festőkikészítő üzemben ezeken túl még új technológiai eljárás bevezetését tervezik, valamint szó van a vállalatirányítási rendszer korszerűsítéséről, s ezzel együtt új programozási rend kialakításáról is. A második lépcsőben — s ez egyelőre még csupán terv — a szabászat és a varrodák átszervezése következik majd. Az ilyen nagyszabású, sok embert érintő változásoknak természetesen sok a buktatója. Ezeket elkerülendő — s erre a Wemer cég is megbízást kapott —, szigorú szempontok szerint minősitik a gyáriak munkáját, felkészültségét. Ezzel természetesen nem az a cél, hogy akik alkalmatlanok, azokat az utcára tegyék, ilyen veszély senkit sem fenyeget. De akikről kiderül, hogy nem felelnek meg az adott feladat elvégzésére, azokkal külön foglalkoznak. Az igazgató szavaival élve. ezekben az esetekben azt szeretnék elérni, hogy ismereteiket, felkészültségüket gyarapítva. ismét vezetésre alkalmas embereket faragjanak belőlük. Ha kiderül, hogy az erőfeszítések nem járnak eredménnyel, még mindig van lehetőség. hogy más munkakörben hasznosítsa tudását valaki. Mert a Werner-módszer egyik sarkalatos pontja éppen a tanulás. Wort smarter — not harder — olvashatjuk jelmondatukat a nemrég létesített oktatási központ termeiben, ami magyarra fordítva azt jelenti: többet ésszel, mint erővel. Ennek megfelelően gyors ütemben halad a kötődéi dolgozók tudásának felfrissítése. Hogy mennyire nagy szükség van erre, jól jelzi: régebben gyakorlatilag szinte valamennyi kötőnő eltérő módszerekkel, fogásokkal dolgozott. Az új belépő betanítása úgy zajlott például, hogy egy-egy idősebb munkásnő mellé helyezték, s tőle leste el, hogyan kell csomót kötni, gépet olajozni, stb. Ha netalántán a tanítómester sem végezte jól ezeket a műveleteket, o rossz rögződött az új emberben, s ez „öröklődött” tovább. Többet ésszel, mint erővel — Igaz, régebben is volt munkamódszer-átadás, de elemeire bontva — magyarázza Szolcsánszky Pálné, az oktatási központvezetője. — A külföldi szervezés újdonsága éppen ebben rejlik. A célt, hogy mindenki a lehető legjobban dolgozzon, tanfolyamok szervezésével igyekszünk elérni. A beiskolázott dolgozók tesztvizsgán esnek át, ahol egyebek között a gyorsaságot és a kombi natív készséget mérjük, de nem elhanyagolható szempont például a megjelenés, a fellépés, a kézügyesség, a látás sem. A minősítés ugyan nem csalhatatlan, de jó támpontot ad ahhoz, hogy a tanfolyamra csaknem egyforma képességű kötőnőkből álló közösségek kerüljenek. A gyárban külön oktatási csoportot hoztak létre. A tanárok maguk is a gépek mellől jöttek el, s részt vettek a tananyag összeállításában. őket még a Werner cég szakemberei tanították be, s kezdetben segítséget is nyújtottak nekik, de most már önállóan dolgoznak. Az első tapasztalatok rendkívül kedvezőek: általában hat hét alatt végez egy-egy csoport, ez is jelzi, hogy eredményes az új módszer. A siker elsősorban annak köszönhető, állítják az oktatók, hogy a képzés rendkívül céltudatos és gyakorlatias. Jelenleg a tizenkettedik csoport tanul. A tanfolyam idejére a nyolc- tizenkét fős közösség valamennyi tagja átlagbért kap. utána pedig teljesítményének megfelelően veheti fel fizetését. Bár még nem fejeződött be a kötődé vajamennyi dolgozójának átképzése — ez a folyamat csaknem másfél évet vesz igénybe —, akik túl vannak a tanuláson, átlagosan nyolc százalékkal többet keresnek, mint régebben, gépeik termelékenysége pedig mintegy tizenöt százalékkal magasabb az átlagnál. A teljesítménynövekedésnek azonban az is határt szab, hogy jobbára hazai alapanyagot dolgoznak fel, s a magyar fonalak minősége nem a legjobb. Nincs felesleges adminisztráció A szakmunkástanulókat is korszerű módszerek szerint oktatják. Régebben az iskola befejezése után álIdén az egy lakosra jutó társadalombiztosítási kiadások összege eléri a tízezer forintot. A személyre érvényestől a nagy összefüggésig lépve: amíg 1970-ben a nemzeti jövedelem 11,1 százalékát fordították szociális és egészségügyi kiadásokra, addig 1982-ben ez az arány — ne feledjük, közben a nemzeti jövedelem összege tetemesen megnőtt — 18,1 százalék. A társadalombiztosítási kiadások ebben az esztendőben majdnem százmilliárd forintot követelnek. holott az állami költségvetés igazán nem bajlódik olyan gondokkal, hová adja ki a bevételi forintjait. Bele a bérbe? A szociálpolitika társadalmi jelentősége a nehezebb gazdasági, gazdálkodási körülmények közepette nemhogy mérséklődne, hanem növekszik. Mégis, szemben a központi irányítás követte gyakorlattal, a termelőhelyek némelyike úgy okoskodik: ha sűrűsödnek a gondjaink, fogjuk szorosabbra a szociálpolitikai kiadásokat, hiszen ott a legkönnyebb gazdálkodni... legalábbis egyszerűbb, mint terméket korszerűsíteni, gyártást hatásosabbá tenni, ráfordításokat mérsékelni. Éppen ezért nem egészen alaptalan, bár a hatásosság kedvéért túlzó a kérdés, amely egy értekezleten így hangzott el: némelyek örülnének, ha bezárhatnák az ebédlőket?I Nagy hagyományai, gazdag tapasztalatai vannak a megyében a vállalati szociálpolitikai tevékenységnek, e hagyományok java több évtizedre visszanyúló, egyre tekintélyesebb összeget követelő. Egyetlen év alatt például nyolc új üzemi éttermet alakítottak ki, a megnehezedett körülmények ellenére is fölépült Dunakeszin az építők munkás- szállása, Cegléden a .vasút módot talált a fíirrln „fi^ferni knnvha a£ orvosi rendelő tető alá’ hozására. Csipetnyi a lehetséges példák közül, igazolva, ezek a lépések megtehetők és nem mellőzhetők. Napjainkban a társadalmi juttatásoknak 12—14 százaléka származik vállalati forrásokból, több részterületen azonban jóval nagyobb a hozzájárulás aránya; az üzemi étkeztetés költségeinek négyötödét, a kedvezményes üdültetés kiadásainak kétharmadát a vállalatok állják. Elképzelhetetlen lenne egyik napról a másikra elvonni mindazt, ami megszokottá vált — mert ismétlődően visszatérnek azok a vélekedések, amelyek szerint minden forint kerüljön be a bérbe —, ami a dolgozók nagyobb csoportja által természetesnek tartott és igénybe vett. Arra érthetően nem gondolnak egyetlen munkahelyen sem, hogy bezárják az üzemi ebédlőt, megszüntetik a kedvezményes üzemi étkeztetést. Arra viszont vannak tapasztalatok és figyelmeztető jelek, furcsa takarékosságot kívánnának némely helyen meghonosítani, mondván, most a vállalati nyereséget kell növelni és nem olyan mellékes dolgokkal bíbelődni, mint a szociálpolitika. Igen ám, csakhogy az így gondolkodók azt tévesztik szem elől: a vállalati szociálpolitikai tevékenység az elsődleges vállalati érdekeltségek körébe tartozik. Ez a meggyőződés vezette például a Mechanikai Műveket, amikor abo- nyi gyárban a meglehetősen mostalában visszaesés volt tapasztalható a fiataloknál. Most jó vagy kiváló szinten kezdenek, s ez is nyereség a gyárnak. A gyakorlati oktatás ugyanis jobban igazodik az elmélethez, nagyobb figyelmet fordítanak a konkrét feladatok betanítására. Mindent összegezve: a Werner cég által bevezetett átképzés rendkívül sikeres a Váci Kötöttárugyárban. Az egész rendszer jól áttekinthető, nincs felesleges adminisztráció, az oktatásban résztvevő dolgozók maguk vezetik teljesítménylapjaikat. S maradéktalanul érvényesül a háromlábú szék elve: először meg kell tanulni, kiváló minőségben gyártani, utána lehet megválasztani a helyes módszert, s ha ez mind együtt van, akkor lehet növelni a munka intenzitását. Vajon elégedettek-e az új — egyébként AMPS márkajelet viselő — oktatással maguk a dolgozók? — Érdemes volt — mondja Pintér Sándorné kötőnő. — Nekem a legtöbb bajom a csomózással volt. Huszonöt esztendeje tanultam meg, hogyan kell a fonal két végét megkötni, s hiába tanították most másképpen, mo6t is a régi módszer szerint csinálom. Szerencsére, ez nem okoz hibát az anyagon, mert a módszerem ugyanolyan jó, mint amit a tanfolyamon tanítanak. Van viszont egy munkatársnőm, aki nem tudott fonalat sodorni, s így befűzni a tűbe. Neki jól jött, hogy volt ideje megtanulni a helyes fogást. Azóta gyorsabban, pontosabban dolgozik. Általában az a gyakorlat, hogy az egy-egy gépcsoporton dolgozó váltótársakat egyszerre iskolázzák be. Ennek azért van jelentősége, mert sok múlik a berendezések karban- tartottságán is. , — Amióta elvégeztük a tanfolyamot, sokkal tisztábban vehetem át a gépet műszakváltáskor — mondja Manga Lászlóné —, nem kell annyi időt fordítanom a pucolgatásra. Meg aztán az is fontos:'ház az előttem dolgozó váltóm nem olajozza rendszeresen a berendezést, s én mondjuk bekenem, akkor a megengedettnél nagyobb szennyezett csíkot gyártok. Így már egymás zsebére megy a játék. Bár nem került még sor rá, az oktatási rendszernek része az újra betanítás is. Ha valaki például egy-egy fogást nem sajátít el megfelelően, s emiatt minőségi gondok merülnek fel az általa gyártott termékeknél, ismét részt kell vennie egy rövid képzésen. Azonnal korrigálják A Werner cég munkája még nem fejeződött be a gyárban. Segítségükkel például bevezetik majd a gyár- tásifolyamat-ellenőrzési rendszert; a beérkező anyagoktól a kész termékekig új módon végzik majd a minősítéseket. A rendszer egyik alapvető eleme lesz a beavatkozás is, tehát a hiba észlelésekor azonnal megkísérlik annak korrigálását. A külföldi szervezők közreműködése nem olcsó mulatság. A gyár a költségek nagy részét saját zsebből fizeti, csak egy kisebb részére kapott támogatást a minisztériumtól. Ám tekintettel arra, hogy a váci bázisvállalat, lehetséges némi bevételre is szert tenni. Hazánkban ugyanis összesen nyolc kötöttárugyár van, elvileg tehát hét vevőjük lehet. Mint az igazgató elmondta, várhatóan az idén jelentkeznek a piacon az új szervezési módszerrel. FURUCZ ZOLTÁN Sok mákszemmel zsákot töltve Ban lenne visszafogni toha kezdeti körülményeket folyamatos és következetes munkával fölszámolta: a Lepfonó és Szövőipari Vállalatot, amikor budakalászi törzsgyára támaszául tetszetős munkás- szállást építtetett; a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárát, amikor a rekonstrukciót összekapcsolták a szociális környezet javítá- sávaL Kettős szerep Nyilvánvaló: a munkaerőforrások elapadása, a munkavállalók jó értelmű megtartása egyre inkább föltételezi nemcsak a javadalmazási formák tökéletesítését, hanem a vállalati szociális gondoskodás kereteinek folyamatos fejlesztését is. Igaz, ez utóbbi befektetéseknek, kiadásoknak számon kell tartani — azaz elemezni — a hatékonyságát; a vállalat olyan szociálpolitikai teendők ellátását vegye magára, amilyenek megfoghatóan köthetők a vállalati érdekekhez. Szó sincs tehát valamilyen rossz ízű jótékonykodás óhajtásáról, arról sokkal inkább szó van, hogy a tudatosság és az érdekeltség összhangja a szociálpolitikában is megteremthető, kialakítható. Igaz, akkor, ha tervezik ezt a tevékenységet, ha részletei súlyát mérlegre helyezik, rangsorolják. Rangsor: nem szabad úgy mazsoláz- gatni a kalácsból, hogy például a munkásszállás maradhat, mert annak kiadásai a költségek között számolhatók el. ám az óvoda fönntartását már fontoljuk meg, hiszen az a jóléti alapot terheli. Mégis, itt-ott mostanában tapaszalhatni ilyesfajta — érthetetlen és elfogadhatatlan — méricskélést. osztályozást, próbálkozást. Magyarázatot is hallani rájuk, mondván, a központi irányítás jelentősen szigorította a vállalatokkal szembeni gazdálkodási követelményeket. Amiknek nehéz eleget tenni te-f hát,., S vajon úgy eleget lehet-® tenni ezeknek a követelményeknek —3 elkerülhetetlen szembeszegezni a kérdést az Így érvelőkkel —, hogy ott próbálnak takarékoskodni, ahol a forintoknak kettős a szerepe, egyrészt az anyagi juttatás alkotóelemei, másrészt viszont az erkölcsi elismerés, a törődés, a munkahelyhez tartozás kifejezői?! A hangsúly a vállalati szociálpolitika egészén van, azaz e szociálpolitika rendszerén, amibe a munkaruha éppúgy beletartozik — ha nehezen látják is be ezeket az összefüggéseket a gazdálkodók —, mint az üzemegészségügy, a munkakörülmények korszerűsítése, a gyermekintézményekhez adott hozzájárulás. Az érzékeltetés kedvéért: a megye híradás- és vákuumtechnikai üzemeiben a foglalkoztatottak kétharmada negyven éven aluli, tehát 1942-ben és utána született. 'Még közelebbi megvilágítást alkalmazva: a megye textiliparában dolgozó nők hatvan százaléka még nem töltöttébe a negyvenedik életévét, tehát pontosan abban a korban van, amikor kimondottan rászorul a vállalati szociális gondoskodás sokféle elemére,' a gyermekintézményektől a kedvezményes árú és hazavihető vacsorán át a gyorsan elérhető üzemorvosig, üzemi fogászati rendelésig. Ugyanakkor a megye kőbányászatában a foglalkoztatott férfiak fele elmúlt negyvenéves; másfajta gondoskodás — feladat — körébe tartoznak, mint az előbb említett nők, ám ki vitathatná, ugyanúgy igénylik a vállalati szociálpolitika meglétét, fejlesztését, mindennapjaikban lemérhető szerepét, mint a lányok és asszonyok. Galga menti tá.j(részlet) Vataki Tibor rajza Stratégiai elem Tartósan, hosszú távon növekszik a vállalatok szociális tevékenységének jelentősége, súlya a munkaadó és a munkavállaló viszonyában, ezt igazolják az eddigi fejlődés tapasztalatai és ezt a jövőbeni irányzatokat elemző kutatások. Kár lenne, hogyha átmenetileg is, de megtorpanna ez a folyamat, ha a cikk elején említett ebédlőt tényleg megpróbálnák bezárni, azaz a gondoskodás meglevő különféle elemeinek fölszámolása,'visszaszorítása bárhol is napirendre kerülhetne, akárcsak témaként is. nemhogy a cselekedetekben. A holnap, a holnapután alapjaiból erősen hiányoznék ez a cement, hiszen a vállalati szociálpolitikának, mint a vállalati feladatok fontos részének, alig van köze a taktikai, annál inkább köze van a stratégiai elemekhez. MÉSZÁROS OTTÓ
