Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-04 / 102. szám

/ Diákpályázat A a©0 rr rn r© jőve autója Pályázatot hirdet a gödöllői művelődési ház általános és középiskolásoknak így képze­lem el a jövő autóját címmel. Pályázni lehet képzőművészeti technikával készült munkák­kal, rajzzal, festménnyel, mon­tázzsal, makettekkel, model­lekkel, tetszés szerinti méret­ben. Kérik a pályázókat, hogy tüntessék fel nevüket, lakcí­müket, iskolájuk nevét. A be­adási határidő május 31. A pá­lyázatokat a ház portájára le­het beadni, de postán is el­küldhető. A pályamunkákat korcso­portok szerint bírálják el és díjazzák, a legjobbakat szere­peltetik a Formatervezés az autóiparban című kiállításon, amelyet június 18. -s július 19. között rendeznek meg. A díja­kat ' a kiállítás megnyitóján adják át. A nogs p7ograoifa Gödöllő, művelődési köz­pont: Táncház. Eredeti néptáncok tanulása, nem színpadi bemu­tatás, hanem szabadtánc cél­jából. Széki, mezőségi, kartali táncrend, 18 órakor. Szolgáltatás: Fotólabor, 10-től, kondicio­nálóterem 10-től. Tangazdaság Balesetmentesen A legtöbb üzemben, intéz­ményben és gazdaságnál nyil­vántartják azt, hogy melyik gépkocsivezető hány kilomé­tert teljesített balesetmente­sen. A gödöllői tangazdaság­ban legutóbb öten kaptak el­ismerést! balesetmentes közle­kedésükért: Kulacsik Ferenc például 1 millió kilométert, Zsíros Pál 750 ezer, Kotrócz Gyula, Laczik András és Mundi József pedig 250—250 ezer kilométert ért el így. LLjOI A PEST {BEGYEI HÍRLAP SÖ0ÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1982. MÁJUS 4., KEDD á kisnyék teznára Uszedaépítés széles ®ssz®f ®fjassal Micsoda botorság — kiált­hatnának fel a hír. hallatán a realisták: gimnáziumi uszodát tervezni ilyen időkben? Ami­kor mindent, még a legszüksé­gesebb fejlesztéseket is millió- szőr meg kell fontolni, tekin­tettel a gazdaságii helyzetünk­re! De az ötlet szülőatyját és a főszervezőt, Cser Lászlót, az aszódi Petőfi Sándor Gimná­zium és Gépészeti Szakközép­iskola igazgatóját mégsem vá­dolhatjuk idealizmussal. Hi­szen ha valaki, ő igazán tisz­tában vám azzal, hogy az el­képzelés csak akkor válhat valóra, ha összefogással, a költségek csökkentésével, s nagyrészt önerőből készül el a létesítmény. Már ttom luxus Az uszoda terve nem mai keletű, évek óta dédelgették már Aszódom, abban a közép­iskolában, ahol eddig sem vár­tak a központi, a községi és a megyei támogatásra, illetve azt mindig kiegészítésnek használták. Így készült el a tanárok, a diákok társadalmi összefogásával a többi között Toll és telefon 11a Idsiisfid az árán Gyakran előfordul, hogy ol­vasónk, rokonunk, barátunk szólít meg: jó lenne ezt vagy azt megírni, hátha segít a nyomdafestéket látott írás a dolgon. Jómagam ebben egy­általán nem kételkedem, bár tudom, vannak olyan esetek, kifogásolnivalók, amelyek jól­lehet első látásra nem világ­rengető, azután apró ügyeknek tűnnek (vagy éppen fordítva érez rájuk az ember), dé any- nyi bizonyos, akit szót emel, vagy csak beszéd közben egy résznél hangosabban szól, hangsúlyt ad panaszának, arra oda kell figyelni. Az elmúlt hónapokban töb­ben is megemlítették isaszegi ismerőseim közül azt, vajon mi az oka annak, hogy a köz­ség északi részében megépült kis közúti híd felett az úttest egy kis szakaszát, a^t a tíz- tizenkét métert, miért nem ál­lították még helyre. Igaz, a járművezetőket figyelmezteti egy tábla a kisebb sebességű haladásra, mi több, kötelezi őket, de ezt a táblát mintha ott felejtették volna, mert igen régen láttak arra hídépítőket, útkarbantartókat. Mit mondjunk; erre a kérde­zőnek? Két-három, igaz. meg­lehetősen tengelytörő úthibáért szóljunk azoknak, akiknek fel­adata lett volna a munka egy­két százalékát kitevő befeje­zését is elvégezni? A külön kérdés mindig az: miért min­dig csak a közvéleményt kép­viselő hírközlő fórumok jelzé­sére oldódik meg egy-egy ilyen kis ügy. . Vagy itt van az. ami talán előbbieknél is többeket érint olykor kellemetlenül. Miért nem közük, kérdezték tőlem már több helyen is. azt. ha va­lahol áramszünet lesz? Az il­lető nyilván arra gondolt, s ezt hangsúlyozta is. amikor szerelés, bekötés, előre látható hibaelhárítás, karbantartás fo­lyik a hálózaton. Mert hiszen a váratlan hibák, áramkima­radások esetei kivételek. Minden ilven helyzetben nehéz a válasz, nneri ugyan, hogv például Egerbo- rendszerint kérik, hogy Wwo]' iük ha valahol nagvfeszultse gű vezetéket helyeznek aram alá ímert az az igazság, hog^ van ilyen kötelezettségük), ám hogy a városban, a garasban hol, mikor kapcsolnak ki egy- egy térségben szerelés, karban­tartás miatt áramot, arról helyben sem szólnak. Ha tehát valamit kívánha­tunk magunknak, akkor az ép­pen az, hogy a köz érdekében ragadjanak tollat, írógépet vagy éppen telefont, akiknek maguk, vagy a vállalat, hiva­tal, iroda nevében mondandó­juk, közlendőjük van. kondicionáló terem, a könyv­tár, a tanári klub, az udvar és a kerítés, a házi múzeum és sorolhatnánk. Támogatók, segítők S így fűig elkészülni az uszo­da is, mert aki ismerd a gim­náziumot, az igazgatót, biztos lehet abban, hegy a tervből valóság lesz. S nem csak sa­ját érdekükben. Hiszen amint Cser László elmondta, s véle­ményével mindenki egyetért­het, ma már nem luxus egy ilyen létesítmény, olyan kör­zetben, ahol közel-távol nincs lehetőség arra, hogy a fiata­lok megtanuljanak úszni. A felmérések, s az országos sta­tisztikák pedig elrettentő álla­potokat tárnak fel, gondoljunk csak a rengeteg vízi balesetre, amelynek sajnos városunkból, járásunkból is volt már áldo­zata. A gimnáziumi uszoda nem csak a helybeli középiskolások úszásoktatását, a sportszerve­ző fakultatív oktatás résztve­vőit segíthetné, hanem az ál­talános iskolásokat is, ráadá­sul nem csak az aszódiakat, hanem a környékbeli közsé­gekét is. A gimnáziumban már most kidolgoztak egy olyan tervet, amely bölcs beosztás­sal lehetővé tenné, hogy a kö­zeli községeket is beleértve valamennyi diák megtanulhas­son úszni. Emellett az aszódi sportkör is hasznát venné a létesítményinek, sőt az sem le­hetetlen,' hogy a nyári hóna­pokban, lévén iskolai szünet, esetleg strandiként is rendel­kezésre állna a tanuszoda. De hogyan áll ma a helyzet, mikorra lehet az elképzelések­ből valóság? Mielőtt konkrét időpontokról esne szó, nézzük, milyen úton-módon igyekez­nek előteremteni az építkezés­hez szükséges pénzt és mun­kát. Cser László elmondta, hogy előrehaladott tárgyaláso­kat folytatnak a honvédség helyi alakulatával, amely a költségek egy harmadát kitevő terepmunkát; a fuvarokat, a szerkezeti elemek összeállítá­sát vállalná, amivel természe­tesen jogot nyerne az uszoda használatához. Stó lehet ar­ról is, hogy a bagá Petőfi és a galgamácsa-i összefogás Termelőszövetkezet és az ik- ladi Ipari Műszergyár is be­száll. Elsőnek a helyi Ferro- mechanika Ipari Szövetkezet majd a túrái Galgavidéke Áfész ígért pénzbeli támoga­tást. A környező községekben téglajegy akcióval szeretnék az üigy mellé állítani az általános iskolások szüleit. Támogatja a tervet a Pest megyei Testnevelési és Sport- hivatal is, ami két éven át 200 —200 ezer forintot jelenthet. Talán levers Ha pedig a tervezett össze­fogás megvalósul, a megyei tanács állja -a fenntartás költ­ségeit. Hogy minél kisebb le­gyen a költségvetés, a 20 mé­ter hosszú, 9 méter széles uszodát kevés vízfogyasztást és megfelelő higiéniát biztosí­tó vízforgatóval tervezték, s így az aszódiak is nyugodtak lehetnek: feltöltése nem növe­li majd a község vízgondjait. A kezdeményezésnek a já­rási pártbizottság és a járási hivatal is patronuea, s Bagyin József, az aszódi nagyközségi közös tanács elnöke is szív­ügyének tekinti. Támogatók­ban, segítőkben tehát nincs hiány. így aztán nem véletlen Cser Lászlóék nagyratörő cél­ja, hogy esetleg már jövő év végére elkészüljön a mű. Az előzményeket, a szervezést te­kintve nem kívánnak lehetet­lent. G. 3. Nemzedékek sere 1 Szőlő, emberek, nyitott szem Még talajmenti fagyokról tá­jékoztat a rádió reggeli hír­adása, munkába induláskor fázósan gomboljuk be magun­kon a kabátunkat, és ha is­merőssel találkozunk, szinte mindig ugyanaz a kérdés hangzik el: hol késik a tavasz? A fóliák alatt azonban Zsám- boktól Kartalig, Galgamácsá- tól Versegig egyre több a pri­mőr. Zöldhagyma, saláta, re­tek halmai kelnek hajnalon­ként útra a főváros piacaira. »» De éled a határ is. A háztáji kertekben sorol a borsó, föld­be került a burgonya, a zöld­bab. A galgahévízi határban, mit sem törődve a Túra felől közeledő és messziről hideget lehelő tintakék viharfelhőkkel, Balázs Andrásné húzza, von­szolja maga után a tekergő tömlőt, hogy vízzel árassza el a tavasz cukorízét termő zöldborsó földből alig kibújt bokrait. A közeli parcellában Ban­kó Jánosék dolgoznak szor­galmasan. Kint van az egész család. Kel] a munkáskéz, ki­hozták hát a gyereket is. El­múlt tíz — mondja a gazda — és biztatva mutatja fiának, hogy kell takarni a még ve­szélyt rejtegető reggeli fagy ellen a csíráztatott burgo­nyát. A cseperedő legényke dohog, de teszi a dolgát. A szőlőhegyen Greguss Ist­ván guggolva metszi a tőkét. Borral kínál. Jólesik a pezsgő szódával hígított kadarka. — Tudja, mitől ilyen finom ez az ital? — kérdezi az alkalmi vendéglátóm, de nem vár vá­laszt, megmagyarázza. — A munkától meg a verítéktől. — Tóth István köszön ránk. — Nyolcvan múltam, de még illik a metszőolló a kezembe. Meg aztán ki venné át tőlem? Nincseneik már a faluban olyan fiatalok, akik értik ezt a mesterséget. Még a bort sem isszák. Csak a sör meg az üdítő járja. — Szeme mesz- szire tekint, aztán a távolba mutat. — Négyszáz hold sző­lője volt a falunak. Azt a da­rabot már veszni hagyták. Ta­valy sem művelte senki. Ki jön utánunk, mi lesz utá­nunk? — kérdezi elkeseredve. Bányánszki András nyugdí­jas lovas kocsival noroszkál a dűlőúton. Elköszönök és fel­ülök a bakra. Űtitársam mint­ha hallotta volna Tóth István kérdését, beszélni kezd. — Sok mindent láttam, sok mindent átéltem. Szerettem a könyvet, az újságokat. Most is hallgatom a rádiót, nézem a televíziót. Az eltelt évtize­dek megtanítottak, llogy nyi­tott szemmel járjak. Tudomá­sul kell vennünk, hogy folya­matban van a generációváltás. Kihal az utolsó parasztnemze­dék is, amelynek többsége a szegénységből hozta magával a fegyelmet, a hallatlan ener­giát. — Ez az a nemzedék, amely rettenetes erőt fejtett ki és fejt ki még ma is azért, hogy ő maga már ne legyen paraszt, de különösen a gyereke ne le­gyen az, Megnézhetné — ja­vasolja Bányánszki András —, hogy a hamarosan végző nyol­cadik osztályos tanulók közül akad-e valaki, aki paraszt akar lenni. Vitatkozni kezdek. Voltak itt lányok — mondom, akik elhelyezkedtek az iparban, a kereskedelemben, de kevés volt a kereset, aztán beálltak az anyjuk mellé, és mire fia­talasszonyok lettek, megtanul­ták a fóliás kertészkedést, a Bosnyák téri piacozást, mert rájöttek, így többre mennek. Előbb épül "el a ház, s előbb lett autó a garázsban, különö­sen, ha férjnek is szorgalmas, törekvő férfi akadt. így ala­kult ki a magasabb életszínvo­nal, amit meg akarnak tarta­ni, tehát nincs más, mint dol­gozni a szülők módjára, sze­zonban tizenkét-tizennégy órát vagy éppen tizenhatot. Amikor a művelődési ház előtt a kocsiról leszállni ké­szülök, Bányánszki András újabb kérdést dob felém. — És mit gondol, meddig megy ez így? — A kérdést Bankó János KISZ-titkárnak továbbí­tom. — Még van, aki beáll a sorba. Nézzen körül a lakóhá­zak kertjeiben, A legtöbb he­lyen a fólia alatt ott dolgoznak a szülőkkel a gyerekek is. A Galga völgyében ezrek élnek Karate- és tavashentatá Egyórás felvonulás Mint lapunk más helyén be­számolunk róla, megyénkben is felvonulással, gyűlésekkel köszöntötték május elsejét. Csaknem egy óra hosszat tartott a gödöllői dolgozók fel­vonulása. A múlt évihez ké­pest a legjelentősebb változás, hogy ismét a megszokott út­vonalon haladhattak. Tavaly a 30-as út ezen szakaszán .az építőké volt a terep, akik az idei felszabadulási ünnepre nerrtcsak az útszakaszt újítot­ták fel, megteremtve a kor­szerű csomópont alapját, ha­nem a környéket is megszépí­tették. A művelődési ház kö­rüli terület parkosításával, a Lenin-szobor felavatásával a város egyik legszebb része lett ez. A hagyományoknak megfe­lelően ebben az évben is a leg­kiválóbbak haladtak az élen. A dísztribün előtt a Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóin­tézet kollektívája sorakozott fel, amely tavalyi munkájáért kiérdemelte a Kiváló vállalat címet, akárcsak az őket köve­tő HTÜ közössége. Harsonák jelezték az ünnep kezdetét, mia.id a Himnusz utáijf Szabó Gyöngyi főiskolai hallgató mondta el Verhaeren: A mun­ka című versét. Az esvbegyű! tekert, közöttük dr. Bíró Fe rencet; az Agrártudomány: Egyetem rektorát, a Pest me-' gyei párt-végrehaj tóbizottság tagját, Herczenik Gyula, a vá- 'rosi pártbizottság első titkára köszöntötte. A nap jelentősé­gét dr. Lakatos Tibor, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese méltatta. A megemlékezés az Interna- cionálé hangjaival ért véget, majd megkezdődött a felvo­nulás. Ezrek és .ezrek vonultak a napsütötte úton, a csípős szél sem tudta elrontani a hangu­latot. A Humán és a HTÜ után a két legnagyobb válla­lat, a Ganz Árammérőgyár és , a Gödöllői Gépgyár követke­zett, utána az agráregyetem, a miniszteri elismerő oklevelet kapott Háziipari Szövetkezet. Őket követték a mindig sikert arató iskolások, a sporttagoza­tos osztályok tanulói mezbe öltözve, gyakorlatokat bemu­tatva köszöntötték a tribü­nön levőket, a Gödöllő és Vi­déke Áfész népi együttese tánccal, énekszóval. Mire az utolsó üzem is el-’ haladt a tribün előtt, az elsők már beértek az Alsó-parkba, ahol várták őket a sátrak, a gyerekeket ezernyi játék, a vi­dám majálishoz nélkülözhetet- 'en minden kellék. Délután ■’agy közönségsikert aratott' a karate- és lovasbemutató. Műszaki Idézet Gépek diagnosztikája k megelőzés a legfontosabb A mezőgazdasági gépek mű­szeres, hibamegelőző ellenőr­zésének, diagnosztikájának sokan nagy jelentőséget tulaj­donítanak. Kétségtelen, hogy nekik van igazuk, hiszen bár a gépek jóságát, állapotát el­lenőrizni általában akkor lát­nak hozzá a szakemberek, amikor már valamilyen hall­ható vagy látható jele mutat­kozik az állagukban bekövet­kezett változásnak. A diag­nosztika viszont — csakúgy, mint példának okáért az or­vostudományban — minde­nekelőtt a hibarhegelőzési kell hogy szolgálja. A MÉM Műszaki Intézet tu­dományos munkatársai, az egyetem gépjavítási szakem­berei bizonyára meg tudnák mondani: mekkora jelentősége van. olyan esetekben is a gé­pek műszaki állapotát ellen­őrizni, amikor úgy vélhetjük; nincs hibájuk, belső bajuk. Számos módszer van, s persze úgy, hogy vállalják a Buda­pestre való ingázást, és ezek között sok az olyan, akit nem a muszáj hajt, hanem az, hogy megvan az aránylag kényel­mes munkahely, ahonnan ha­zaviszik a havi négy-öt ezret. Az tény, hogy itthon, a meg­levő háztáji kertekben kétszer annyit dolgoznak ezek az em­berek, mint az emberileg elfo­gadott napi nyolc óra. »» Igaza lenne a még harmin­con innen levő fiatalember­nek? Talán igen. A kis csalá­di munkaszervezetben, ha az apa ezt vagy azt csinálja, a feleség is valamit hozzálesz, még tálán a gyerek is. Volt idő, amikor a háztájiban vagy az istállóban való tevést-ve- vést a múlt maradványának tartották, s azt mondták, tűrjük el, mert a piacra is hoz vala­mit, meg az öregeknek is van mivel elpiszmogniuk. A művelődési ház melletti utca5 lámpa alatt beszélget Bazsik Lajosné, Surman Sán- dorné és Varga Mihályné. Sá­ros gumicsizmáik és a kezük­ben levő kapáik helyettük is elmondanák, hogy a háztáji kertből jönnek. — Dehogy va­gyunk fáradtak! — tiltakoznak szavaimra — hiszen most nyit a tavasz! — Mindhárman a középnemzedék tagjai, akik évek óta emberfeletti munká­val, határtalan szorgalommal tanúsítják, hogy a jól művelt föld és a beidegzett szorgalom kedvez a gyarapodásnak. Ügy tűnik, amint hallgattam friss beszédjüket, hosszabb az után­pótlás, mint sokan gondolVik De félek, nem tart örökké! Fercsik Mihály nemcsak a mezőgazdasági géJ pekhez, amellyel szétszerelés nélkül kideríthető a kezdődő hiba. S vajon megéri-e olyan­kor hibát keresni a gépekben, amikor azok még szinte telje­sen üzemképesek. Erre is egy­értelmű igennel lehet felelni. Legföljebb azért lehet szo­katlan a kérdés, e dolog fel­vetése, mert a napi gyakorlat a mi gépjavító, műhelyeink többségében merőben más ma még. Ez a gyakorlat pedig nem más, minthogy általában csak a nagy hibák javításának szükségességekor nyúlnak az apróbbakhoz is, mondván: ha már úgyis itt van a műhely­ben, tegyük rendbe a kisebb hiányosságokat is. • Az előzetes, rendszeres —' műszerekkel - történő — ellen­őrzéskor kimutatott hibát sem kell mindig azonnal elhárítani, már az is eredmény, ha tud­ják, hogy van. De igenis ki kell küszöbölni a diagnoszti­kát követően az olyan kisebb hibákat, amelyek hamarosan a gép nagyobb kiesésével fe­nyegetnek. Az erre fordított rövid idő, az esetlegesen- el­maradó alkatrészcsere révén az időben invesztált kisebb költség bőven megtérülhet. A már említett MÉM Mű­szaki Intézet régóta szorgal­mazza a műszaki diagnosztika bevezetését, az ilyen irányú szolgáltatások fejlesztését. A kutatók intelme, javaslata, úgy tűnik, ha a kelleténél las­sabban is, de megértésre ta­lál. Néhány ' éve termelési rendszerek és társulások töb­bet törődnek a traktorok, kombájnok és más magajáró gépek diagnosztikájával. Nagyatádon például, a Tsz- ker területi központja néhány éve szervezte meg Somogy megye egy részén a termelő- szövetkezetek használatában levő erőgépek rendszeres vizs­gálatát, ellenőrzését, beszabá­lyozását. Három műszerkocsi­juk hatvanegy tsz és tíz - vál­lalat erőgépeinek állapotát el­lenőrzi. Igaz, hogy a tapaszta­latok szerint a gazdaságok egyelőre inkább csak az ener­giatakarékosság érdekében ve­szik igénybe ezt az appará­tust, de már ezt is nagy dolog­nak, a kutató, kísérletező, fej­lesztő munka egyik gyakorlati eredményének tekinthetjük. F. I. m Mozim A hótündér. Színes, szink-' ronizált szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Kojak és a. Marcus—Nelson gyilkosságok I—II. rész. Szink­ronizált angol krimi. Csak 6 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents