Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-26 / 121. szám

Ellenőrzik a parlagot Hafárszemle Május 24—28. között tartja meg szokásos évi határszem­léjét a Városi Tanács és a Járási Földhivatal. Ismeretes, hogy jogszabá­lyok írják elő: azt a földterü­letet, melyet tulajdonosa nem műveli meg. az állam térítés nélkül kisajátíthatja és bér­beadhatja. Érthető ez a szigor, hiszen a tahácsot nap mint nap ost­romolják azok, akik parlagon heverő földeket akarnak bér­be kivenni. Népgazdasági ér­dek is, hogy a földet megmű­veljék. hiszen az innen kike­rülő zöldségfélék feleslegei a piacokra kerülnek. A lakóhely csinosítása Társadalmi munka Nagymaros lakossága a múlt évben 51 utcában vég­zett társadalmi munkát. Az értéke meghaladta a 4 millió VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1982. MÁJUS 26., SZERDA Kék karszoEagos társadalmi szolgálat • • Önkéntes rendőrök köszöntése Szakad időken a közbiztonságért 800 ezer forintot. A lakosság kivette a részét a virágtelepí­tésből és -gondozásból, fásí­tásból és parkosításból is. Tapasztalatcsere A KISZ váci járási köz- művelődési munkabizottsága május 31-én tapasztalatcsere­látogatást szervez Dunakeszin a MÁV Járműjavító klubjá­ban az ifjúsági klubok veze­tőinek. Megkésett hír Tegnapi lapszámunkban egy aktualitását vesztett hír jelent meg az Egyetemi Színpad elő­adásáról. Elnézést kérünk azoktól a kedves olvasóinktól, akik a — nem a mi hibánk­ból — nagy késéssel megjelent híradás alapján hiába keres­ték fel a művelődési közpon­tot Szombaton délelőtt a DCM dísztermében tartották Vác és Dunakeszi városok, valamint a váci járás önkéntes rendőrei­nek tavaszi értekezletét. Az elnökségben helyet foglalt Krima János, a váci járási pártbizottság első titkára, Nagy Lajos, a váci városi pártbizottság tagja és dr. Szamosvölgyi Alfréd Vác városi Tanácsának osztályve­zetője is. Ott voltak a társa­dalmi szervek, valamint a fegyveres testületek képvise­lői. Dr. Kiss Imre rendőrőr­nagy, a városi-járási rendőrkapitányság vezető­je köszöntötte a székso­rokban helyet foglaló ön­kéntes rendőröket, és a megjelent vendégeket, majd Majlcó György rendőr­őrnagy, a rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályvezetője mondott be­szédet. Óvoda, iskola, könyvtár Tudatosan és tervszerűen NEM MINDENNAPOS je­lentőségű határozattal zárult a letkési Községi Közös Ta­nács ülése. Ziman Éva vb- titkár terjesztette elő a tele­pülés kulturális életéről, a művelődési intézmények tevé­kenységéről szóló tájékozta­tót. Az élénk hangulatú vitát követően a testület úgy hatá­rozott, hogy az óvodát, az ál­talános iskolát és a klub­könyvtárat szervezetileg ösz- szevonja. Az intézmény hiva­talos neve Általános Művelő­dési Központ lesz, vezetőjévé Akucs Lórántné igazgatót ne­vezik ki. Sem a? érdekelt in­tézményeket, sem a lakosságot nem érte váratlanul az intéz­kedés. A KÖZSÉGI művelődési vi­szonyok fejlesztésével foglal­kozó elképzelések között egy­re gyakrabban lehet talál­kozni az oktatási és közmű­velődési intézmények tervsze­rű együttműködésének igényé­vel. Ez annak a szemléletnek a térhódítását jelenti, amely szerint az ifjúsági és a fel­nőttnevelésben, de általában a falusi kulturális életben is igényelt fellendülés csak tu­datosan felépített, tervszerű, összehangolt nevelőhatás fo­lyamatában érhető el, amely az oktatási intézmények mű­veltségalapozó munkájára épül, mindez a helyi közmű­velődési lehetőségek egyidejű felhasználása mellett. Óvoda— iskola—könyvtár—művelődé­si ház kapcsolatában ország­szerte jó tapasztalatok gyűl­tek össze. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS te­rén a váci járásban Letkés község intézményei jutottak a legmesszebbre. Az óvoda, az általános iskola és a klub­könyvtár évek óta összehan­golja a munkatervét, konkre­tizálja ifjúsági és felnőttneve­lési feladatait. Kialakultak a közösen, kölcsönösen szerve­zett tanítási órákon kívüli foglalkozások: szakkörök, tan­folyamok, klubok, művészeti és szórakoztató programok. A pedagógusok részt vál­lalnak a klubkönyvtár fel­nőtt öntevékeny művészeti együtteseinek irányításában. Bebizonyosodott, hogy általuk saját alapfeltételeiket is ered­ményesebben láthatják el. Az egymásrautaltság felismerésé­nek megfelelően jelentek meg újabb és újabb közös tevé­kenységi formák, s alakult az egymás feltételeihez, mű­ködési sajátosságaihoz való al­kalmazkodás. A legújabban szerveződött népi díszítőmű­vészkör, a zenés irodalmi já­tékkor, a könnyűzenei klub, az ifjúsági filmklub, már a hagyományos együttműködési kereteket is átlépik. HA EDDIG látszólag csak az iskolai oktatás látta hasz­nát az együttműködésnek, ak­kor ma már a felnőttnevelés lehetőségeihez fűzött remények is igazolódnak. Az együtt­működésnek ezen a fokán időszerű volt a tanács döntése. Az intézmények összevonásá­val a művelődési gyakorlat­hoz teremtette meg a célsze­rűbb irányítás szervezetét. Szabó Lajos Deákvári esték Szép siker volt A DCM kultúrbizottsága a Deákvári esték című sorozat megrendezésével jó munkát végzett, mert minden hónap egy-egy keddi nap estéjén hasznos és élvezetes szórako­zást nyújtott a Deákváron la­kóknak, a Ságvári klubban. A műsor a lehető legválto­zatosabb volt. Szerepelt benne a kötöttáru gyár divatbemu­tatója, Valkóné Dudás Juli és a Galgamácsai Népi Együttes, legutóbb pedig Csoóri Lajos, a városi tanács műszaki osztá­lyának vezetője tartott elő­adást a Deákvári gázvezeték építése és egyéb műszaki prob­lémák címmel. Utána operett, táncdal, magyarnóta- és ci- gánydal-műsor volt. Laczkó László zongorázott, Peterdi Pál dobolt. Felléptek; Máté Ottilia, Déri Andrea, Takács Béla, Mező Mari és a jó hu­morú Soós András bemondó­ként, telt ház előtt. Ezúttal a DCM villamos üzemi Komó­csin Zoltán szocialista brigád volt á műsor védnöke. Hangsúlyozta: minden év­ben kiemelkedő esemény az, hogy elismerésüket fejezik ki a hosszabb rendőri önkéntes szolgálatot teljesítőknek, tár­sadalmi megbízásuk teljesíté­séért. A szervezetet 27 évvel ezelőtt hozták létre azzal a céllal, hogy azok. akik tenni akarnak valamit területük biztonságáért, rendjéért — a belügyi szervek oldalán részt vehessenek a bűnözők, a tör­vényszegők elleni küzdelem­ben. A bűnözés elleni harcban nagy gondot kell fordítani a megelőzésre, valamint a bű­nözést elősegítő okok meg­szüntetésére. Annak a célnak az érdekében kell tevékeny­kedni, hogy egyetlen bűnelkö­vető se kerülje ed a felelős- ségrevonást. Súlyos, a lakosság hangula­tát befolyásoló bűncselek­mény az elmúlt esztendőben nem volt a területen, de még mindig sok a járműlopás, a garázdaság. Kevesebb volt a szemérem elleni erőszak, a betöréses lopás és a közfel­adatot ellátó, hivatalos sze­mély elleni erőszak bűntette. Csökkent a közbiztonságot sértő szabálysértés gyakorisá­ga is. A közlekedést balesetek száma kedvezőtlenül ala­kult, mert a halálos bal­eset tizenkettővel több volt, mint 1980-ban, s könnyű sérüléses baleset is gyakrabban fordult elő. összességében megállapítha­tó, hogy az elmúlt évben si­került többet tenni a bűnözés visszaszorításáért. Ez jelentős mértékben az önkéntes rend­őröknek is köszönhető, akik 62 csoportban 798 főnyi lét­számmái tevékenykednek a két város és a járás területén. Sikerült erősíteni a gyengéb­ben működő csoportokat, több volt a közterületen önállóan és több rendőrrel eltöltött szolgálat és előrelépés volt az aktivitásban is. Majkó György elismerőleg szólt a kemencei, nagybörzsö­nyi, nagymarosi, váchartyáni, kisnémedi, acsai, galgagyörki, penci, rádi, sződi, dunakeszi, fóti és őrbottyáni önkéntes rendőrökről. Vácott a deákvá­ri, a vasúti és a forgalomel­lenőrzési csoport munkája ér­demel dicséretet. Beszéde végén a legfonto­sabb feladatokról szólva, több közterületi szolgálatot kért a veszélyeztetettebb helyekre, mert ez döntő lehet egy-egy terület közbiztonsági és bűn­ügyi helyzetének az alakulá­sában. Kérte, hogy az önkéntes rendőri szol­gálatot aktívan, intézke­désekkel töltsék el, s for­dítsanak fokozott gondot a közlekedés ellenőrzésére. Tapasztalataikat adják át fia­talabb társaiknak, és odaadás­sal, hivatásszeretettel végez­zék értékes munkájukat a közösség javára úgy, mint ahogy eddig tették. Végül dr. Kiss Imre kitün­tetést és jutalmat nyújtott át a jubilálóknak. 25 éves ön­kéntes rendőri szolgálatért ki­tüntetést kapott Bagi László és Németh János. Tizennyol­cán kaptak 20 évi, tizenhatan 15 évi, tizenhatan 10 évi, har- mincketten 5 évi szolgálatért járó elismerést. Ezenkívül 14 önkéntes rendőrt részesített a rendőrkapitányság vezetője külön jutalomban. Papp Rezső Egyszerre minden világos lett Van benne valami kényszer K ettler Lászlót, a Forte Fo­tokémiai Ipar üzemvezető­jét várom a postaparkban. Má­jus 11-én, a béke-és barátsági hónap alkalmából az üzemben rendezett városi megnyitó ün­nepségen vette át az Országos Béketanács elismerő oklevelét. Addig is. míg megérkezik, el­nézem a hintázó gyerekeket, a csobogó kutat csodáló aprósá­gokat, a padok fölé hajló zöld lombkoronák alatt a sze­relmespárokat. Alig veszem észre, hogy már előttem is áll akit várok, s leül mellém. Harmincnyolc éve ugyanannál a vállalatnál dolgozik. Harminc éve, hogy propagandista, a Munka Ér­demrend bronz fokozatának tulajdonosa. Többszöri mi­niszteri dicséret és vállalati kiváló dolgozó kitüntetése le­het, mégis arra a legbüszkébb, hogy a 25 éves párttagsága al­kalmával átvette a Jubileumi Érdemérmet. — Mivel érdemelte ki a ma­gas elismerést? — Nem tudom. Én csak azt tettem, amit tenni kellett. Amióta az eszemet tudom, otthon és a környezetünkben mindenki csak dolgozott. Első gyermekkori emlékem, amikor anyám, aki mosónő volt, ki akarván törni a nyomorból gyárimunkás szeretett volna lenni, hónapokig ott állt a munkanélküliek között a Fi­nomfonó kapujában és ami­kor hazajött, néma kérdé­sünkre csüggedt szeméből ki­olvashattuk a választ. Emlék­szem, esténként apámmal mi­lyen felháborodottan beszélt az urakról. Apámmal, aki a gyári munka után is dolgozott, hogy felnevelje öt gyermekét, mindegyiknek szakmát adjon. — Emlékszem, hogyan fo­gyott anyám és lett kérges az apám, hogy milyen ünnep volt nálunk, amikor 15 évesen a KODAK-ban munkát kaptam. Addig is az volt az iskolaszü- neti nyaralás, hogy a kőmű­vesek mellett dolgoztunk, megtanultuk apámtól az aszta­losmesterség fogásait. A KO­DAK-ban 15 évesen már az esztergagép mellé álltam. Az­tán csak annyit tudok, hogy apám bevitt a pártházba, ti­zenhat éves sem voltam és testvéreimmel, apámmal együtt az Általános Munkásdalkör­ben énekeltük a Marseillaise-t, az Internacionálét, hogy ott, a hozzánk hasonló gondolkozás­módú öreg szakik között mi­lyen jól érzem magam. Ilyen indítás mellett, én csak ilyen lehettem. — Aztán láttam, hogy ki­nyílik az iskolakapu, nem áll­tak többé munkanélküliek a gyárkapuk előtt. Testvéreim közül az egyik pedagógus, a másik mérnök, a harmadik technikus lett. A nővérem fér­je diplomata, én pártiskolára kerültem. Ott az iskolán egy­szerre minden kitisztult, egy­szerű lett. — Még tizenkilenc éves sem voltam, amikor az államosított Félidőben a felújítás Skoda László felvétele Jó ütemben halad a váci vasútállomás felújítása. A Balparti Épületfenntartó 6-os számú főnökség építésvezető­sége végzi a munkát mintegy 50 dolgozóval. A munkálatok a gázellátással együtt mintegy 3 millió forintba kerülnek, s előreláthatólag a jövő év vé­gére fejeződnek be. Most az ajtók/ ablakok kicserélésénél tartanak, s mintegy 10 centi­méterrel emelik meg a pad­lószintet. Elvégzik a falfelü­let vegyszeres szigetelését, s korszerűsítik a fűtést. Már készül a homlokzati díszvako­lás is. A csarnok és az utas­tér pirogránit burkolatot kap. Kicserélik az összes víz-, vil­lany- és telefonvezetéket. A munkát nehezíti az, hogy za­vartalanná kell tenni a vas­úti közlekedést, a szállítást, s a mintegy 40—50 ezer utas el­helyezését. Ez az épület egyébként 184£-ban épült, a azóta hét alkalommal újítot­ták fel és bővítették az or­szág első vasútvonala egyko­ri végállomásának objektu­mát. Jelen vagyunk a BNV-n Váci arcok és brigádok A Tavaszi Budapesti Nem­zetközi Vásár pontos megjelö­lése: a beruházási javak szak­vására. Így érthetően keve­sebb váci vonatkozással ta­lálkozunk a pavilonokban és a szabadtári bemutatókon. In­kább a vásárlátogatók vagy csoportos érdeklődők között tűnnek fel ismert váci arcok, brigádok. Fortéban párttitkár lettem, huszonnégy évesen a tmk mű­vezetője. Huszonhét éves vol­tam, amikor 1956 november elején nyolcadmagammal meg­alakítottuk az üzemi pártszer­vezetet, negyvenévesen a kar­bantartó üzem vezetője, ma a filmkiszerelő üzem vezetője vagyok. Közben egyetemi ál­lamvizsgát tettem. Nincs eb­ben semmi különleges. Több százezren tettük meg ezt az utat. Az igaz, hogy volt aki segített, a feleségem, aki nem egy akadály előtt megfogta a kezemet. Lehet, ha ő nincs, el- bukok, vagy leülök az út kö­zepén és ottmaradok. Ö te­remti meg ma is a gondtalan háttért, bizony sokszor későn érek haza. Tizennégy éve a marxista—leninista középis­kola tanára is vagyok. Van bennem valami kényszer, hogy a tüzet, melyet az apámtól, az anyámtól, az öreg szakiktól kaptam, tovább adjam: tanít­sam, hogy az éltető tűz az a közös munka eredménye, amit minden rombolás ellen meg kell védenünk. Soha sem tu­dok szabadulni bátyám emlé­kétől, aki mint a Budapesti Pártbizottság munkatársa vé­gigszenvedte 1956. óktóber 30-i pártház ostromát. — Én még mindig hallom 1944 decemberében a KODAK gyárra lezuhanó bombák rob­banását, látom az akkori ha­lottakat. Ügy érzem, köteles­ségem a rombolás helyett a munkát, az életet tanítanom. Azt, hogy alkotni csak béké­ben lehet. E lbúcsúzunk. Indulok haza. Elmegyek a zavartalanul hintázó gyerekek és az újságot olvasó nyugodt nagypapák mellett. Mészáros Gyula Az önálló vállalatok közül csak az A-pavilonban helye foglaló Híradástechnikai Anyagok Gyárával találko­zunk. Bemutatják a Zrínyi utcai üzem és a romhányi gyáregység gazdag termékská­láját, a lágymágneses ferrit forma testektől a speciális töl­tetű forrasztóónokig. A hazai és a külföldi szakemberek egymást követik a tárgyaló- irodában csakúgy, mint az ugyanebben a pavilonban ta­lálható Magyar Hajó- és Da­rugyár tárgyalóasztalánál. So­kan nézik a miniatűr úszóda­rukat, tolóhajókat, de arról is szó esik, hogy az MHD váci gyáregysége a világ sok orszá­gába szállít konténereket. A 46-os pavilonban felfe­dezzük az ismert KAEV emb­lémát s ez jelzi a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat ki­állítási részlegét. Gépek, be­rendezések sokféle változatát készítik s ehhez ad öntvényt, alkarészt a KAEV 7. számú váci gyára, melynek termékei eljutnak a Szovjetunióba, az NSZK-ba és más európai or­szágokba. A B-pavilonban fog­lal helyet a Taurus Gumiipari Vállalat, melynek ősét száz éve, 1882-ben alapították. Itt is találkozunk a hét gyár egyi­kével, a vácival, amely a gu­miipari termékek széles skálá­ját gyártja. Az ajándéküzletsor boltjai­ban vásárolják a Forte-filme­ket, a vendéglátóipar és a csemegeboltok a Szobi Szörp­üzem címkéivel ellátott üdítő­italokat hoznak forgalomba. A 29. számú épületben van a fontos szerepet betöltő Hangos Hírszolgálat. Körmend y Lászlóné vezetésével foglalko­zik a munkacsoport nyitástól zárásig üzleti reklámok, ma­gánközlemények közzétételé­vel. A magnetofonok, hang­szórók sorát kezelő és üzemel­tető műszakiak egyik irányí­tója váci fiú: Papp Attila, a gépipari szakközépiskola volt diákja, aki közel egv évtizede segédkezik a vásárváros ..han­gosításában”. P. R. . ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents