Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-23 / 119. szám
4 1982. MÁJUS 23., VASÄRNAP Alaphangja a kisplasztika Házhoz viszik a kiállítást Önálló szellemi arculat Összhangban a változó világgal Az MSZMP szabadfoglalkozású képző- és iparművészek alapszervének egyik sarkalatos programja: kiállításokat házhoz vinni, illetve az üzemekbe azokhoz, akik munkabeosztásuk miatt vagy egyéb okból nem jutnak el a múzeumokba, a tárlatokra. Nem az alapszerv leleménye ez, mert a Fővárosi Képtár már 1947-től kezdeményezte a vidéki városokban való bemutatkozásokat. A legjelentősebb az 1948-ban szervezett bányavidéki vándorkiállítássorozat volt, amelyet tíz bányavárosba vittek el. A dolgozók helyben ismerkedhettek a magyar művészet remekeivel, Munkácsytól Derkovitsig. Tehát hagyományt folytatunk, azzal a különbséggel, hogy most élő, főleg az alapszerv művészeinek alkotásait mutatják be egyéni és csoportos kiállításokon. Nem hallgatható el, hogy sok segítséget nyújtott ehhez a Pest megyei párt- bizottság helyiség és egyéb támogasátként, s hogy hűséges partner az Egyesült Izzó és a huszonkettedik kerület. Szuggesztív hatás Amiről itt most szólni kell, az egy mammutvállalat (Volán) talán legkisebb üzemegysége, a váchartyáni telep. Itt került sor Marosits István szobrász kamarakiállítására. Ez a fiatal művész legúabb korunk neveltje, s mestere Pá- tzay Pál nem csupán ismereteket adott, a mesterség fogásait, hanem szemléletet, amivel világlátásra, az összefüggések felismerésére nyitotta tanítványai szemét és elméjét. Marosits mindezekre különösen fogékony volt, s amint 1972-ben befejezte a főiskolát, azonnyomban Derkovits-ösz- töndíjat kapott. Megszolgálta, majd még egy Derkovits-díjat ítéltek neki, mert már növendék korában kiállító művész volt, s figyelemre méltó művekkel szerepelt csoportos kiállításokon itthon és külföldön, s több mint tíz önálló kiállításon jelentkezett. Noha erőssége a kisplasztika, több jelentős köztéri művét állították fel. Tatabányán a bányászmártír emlékmű, 1975-ből három különös, bálványszerű betonoszlop, különállón, de mégis együtt, szögesdróttal, vagyis annak jelzésével összekötve. Későbbi munkáin kevésbé elvont, de szobrász módon stilizál, mert különböző anyagok harmonikus, vagy éppen egymásnak törő alkalmazásával ér el szuggesztív hatást, A durván munkált beton mellett — s azzal együtt is — a fém dominál, mint az átszellemült Led nyfej esetében, amelyen a finoman cizellált felületeket a darabosabb mintázás keretezi. Míves művészet Marosits míves művész, vagyis a gondolat úgy ölt testet, hogy a manuális megmunkálás szépsége és öröme járja át szobrait. Sajátságos Bartók-szobra egy ugyancsak hosszú betonhasáb, redők jelzéseivel, tetején teljesen karakterhű kicsi bronzfej. A pillértest felső felén lazán átdobott fémháló, mint egy fátyol. Címe: Bartók álma. Vagyis mi lengi körül az alkotót, miféle áttört és áttörhetetlen érzés, szándék, amiből végül a mű lesz? Nagyon vonzó ötlet, szép megoldásban. A Félúton című kompozíció 1981-ben készült, s a negyvenhez közeledőt számadásra készteti. Ismét beton és fém az egy tömbbe komponált főfigura, asztallapra könyökölve töpreng egy, csiszolt golyó előtt, melyen három — a be- végzefct évtizedek — alig kifejtett kis alak áll. A vízszintes lap a felező vonal az oválisba zárható töprengő tömege előtt. És végül a Niké, akinek alakja és szelepe — első és utánozhatatlan tökélyű megFélúton. Gondolatok ötvözete jelenése után — minden művészt megragad. Ez a Niké durva fémöntvényen álló szárnyaló alak, kezében dárda, ami ugyan Pállasz Athéné, de a fegyverrel és szellemmel győző, harcos-szárnyas ö. Bartók álma. Marosits István két nagy kvalitással bír; egyik, hogy bátran házasít, sőt ötvöz különböző anyagokat, ha a gondolat — az eszme — maximális kifejezését szolgálja. A másik, hogy van egyáltalán eszméje — szocialista művész —, amit gazdag anyagismerettel és még gazdagabb forma-variánsokban, szépségesen közöl. A Különös, mint esztétikai kategória (Lukács György) Marosits művészetében benne foglaltatik. Stílusa teljesen egyéni, mondanivalója a jelen valósága és a jövő hivatása és munkálása, bárha a múltba, vagy legendába öltözteti. És mert hihetetlen élmény- és energiatöltésű ember, szép verseket ír és rajzol egybe, hamvasan szépeket, akárha valamikor egy Blake nevű angol. Sokféle anyagban, szóban, képben, szoborban képes csak kifejezni érzelem- és eszmevilágát és mindebben üzenet van a befogadó számára. Oelmacher Anna — Egy nappal múlt öt éve, hogy előző küldöttgyűlésünkön a megyei elnökség azzal a megbízatással kapott mandátumot, hogy a TIT Pest megyei Szervezetének ismeret- terjesztő munkáját újítsa meg. és az addigi eredményeket továbbfejlessze. Most ezen megbízatás teljesítésének értékelésére jöttünk össze — mondta bevezetőül dr. Maráti Mihály, a szervezet megyei elnöke azon a tanácskozáson, amelyet két és fél ezer tag képviseletében tegnap tartottak a budapesti Kossuth-klub- ban. A gondolatgazdag küldöttgyűlésen, a megjelentek között köszöntötte dr. Köpeczi Béla akadémikust, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökét, dr. Tóth Albertat, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetőjét, dr. Kormos Sándort, a Művelődési Minisztérium főosztály- vezetőjét, Kovács Antalnét, a Hazafias Népfront Pest megyei titkárát, dr. Novák Istvánt, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának vezetőjét. Tízezer rendezvény A küldöttgyűlés résztvevői a már korábban megkapott írásos anyagot, áttanulmányozva az elmúlt öt esztendő tevékenységének értékelésekor egyaránt találkozhattak eredményekkel és gondokkal. Az utóbbi fél évtizedben végbement társadalmi, gazdasági változások ugyanis egyrészt segítették, másrészt viszont nehezebb feltételeket teremtettek az ismeretterjesztés számára. Hatott rá az a szabadidős munka, amelyhez széles körű szakismereteket nyújtottak, elsősorban a háztáji és kisgazdaságok termelőinek. Mások viszont éppen emiatt fordítottak kevesebb időt a művelődésre. Éppen akkor, amikor Pest megyében jelentősen megváltoztak a közművelődés tárgyi feltételei, s ez színvonalasabb közösségi és önképzés elterjedését tette lehetővé. Földes István, a megyei szervezet titkára szóbeli kiegészítésében elmondta, hogy a társulat az állami felügyelet következtében — megtartva korábbi önállóságát — jobban kapcsolódott a művelődéspolitika helyi feladataihoz, a helyi intézmények munkájához. Az évente megtartott mintegy Politikai kiadványok Kincseket érő tapasztalatok FORMÁS FÜZET^ jelent meg a TOT kezelésében, termelőszövetkezeti vezetők mondják el benne közös gazdaságuk sokéves tapasztalatait. Az előszót Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke írta. Megállapítja, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom nagy sikereket ért el az elmúlt negyedszázadban. Persze, ezeket az eredményeket nem adták ingyen. Száz és százezrek hozzáértése, kezdeményező ereje, hite, bizalma testesül meg bennük. Harmincnégy tsz-vezető vall munkájáról, kincset érő tapasztalatairól, agrárpolitikánk megvalósulásáról. S mint ez a kötet is bizonyítja: közös gazdaságaink sikereinek forrása éppen az, hogy rendszeresen és gyorsan merítettek, és merítenek egymás tapasztalataiból. Gondoljunk csak az elmúlt két évtized fejleményeire, a bátor útkeresők szemléletformáló próbálkozásaira, frontáttöréseire, amint ebben a kötetben a Sasad Tsz-ről szóló írásban is olvashatjuk. A kötetnek is éppen ez a célja: a segíteniakarás, a jó módszerek átadása, a hatékonyság növelése. Mert kétségtelen, hogy vannak eredmények a magyar mezőgazdaságban. de még mindig vannak bőven tartalékok, amelyek feltárása előbbre viheti a gazdálkodást, az egész tsz-moz- galmat. Gondoljunk csak a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok együttműködésére, bővülésének lehetőségeire, a kistermelők bevonására a kiegészítő tevékenységbe. Hogyan csinálják, miként alapozták meg mindezt egyes helyeken? Erről beszélnek a cikkek írói, a vallomástevők. PEST MEGYEI, illetve budapesti tsz-vezetők mondták el a többi között a könyvben, hogy miként jutottak el idáig, hogyan alapozták meg gazdálkodásukat. Néhány példa. Ág István, a Sasad Tsz nyugdíjas elnöke szerint, azért értek el kiváló eredményeket. mert bátran keresték az újat, s már 1962-ben önelszámoló telepeket hoztak létre, érdekeltté tették az embereket, ahogyan kifejezi magát, együtt sírtunk és nevettünk alapon gazdálkodtak. Munkájukban mindig az embert, a közösség érdekeit nézték. Győré Sándor, az abonyi Ságvári Tsz elnöke, ország- gyűlési képviselő, arról vall, hogy miként teremtették meg a korszerű állattenyésztésüket, miként vezették be a szigorú pénzgazdálkodást, hogyan lett szövetkezetük önfinanszírozó gazdaság. S minden sikerük záloga az volt, hogy a döntésekbe, a gazdálkodás megszervezésébe bevonták a tagokat, s érvényesült a józan paraszti ész. TERMÉSZETESEN nem azért mondják el a tsz-vezetők, hogy valami receptfélét adjanak másoknak, csak éppen leírták tapasztalataikat. Tudják, hogy egy az egyben úgysem lehet semmit átvenni, mert sok mindenben eltérők a tsz-ek gazdálkodásának a körülményei: más a talajok minősége, mások a termelési hagyományok, különböznek a szállítási, értékesítési lehetőségek, magasabb vagy alacsonyabb színvonalú a vezetés, nem szólva az anyagi lehetőségekről, a hitelképességről, az informáltságról, a vállalati kapcsolatokról és egyéb tényezőkről. Mégis hasznosak ezek a tapasztalatok, hiszen sok mindenről szólnak, a gazdálkodás mikéntjéről éppen úgy, mint a szövetkezeti demokráciáról, a vezetési stílusról, a tagság és a vezetők kapcsolatáról. Olyan tapasztalatok ezek, amelyek valóban kincseket érnek. Ezért is volt hasznos ennek a TOT-füzet- nek a megjelentetése. A KÖTETET Csekő Ágoston szerkesztette igazán értő módon, az anyagokat Tóth Benedek állította össze, a lektorok pedig ismert szövetkezed szakemberek voltak: dr. Németi László és Zsuffa Ervin. Nemcsak a tsz-vezetőknek érdemes lapozgatni a könyvet, hanem mindenkinek, akit érdekel a termelőszövetkezetek küzdelemes útja, az elért eredmények, s azoknak is, akik tanulni akarnak mások tapasztalataiból. Gáli Sándor tízezer rendezvény azt igazolja, hogy Pest megye minden lakóhelyén igénylik a társulat tagjainak jelenlétét a szabadegyetemtől kezdve az alkalmi előadásokig. Valamennyi szakosztály úgy élt önálló életet, hogy közben egy cél lebegett a tagság előtt: igényeket ébreszteni az anyagi javak birtokában könnyen elégedettséget érző emberekben, valamint felkelteni a kevésbé kiváncsiak érdeklődését. Megújuló hozzáállás A tartalmas vitában hozzászólók további lelKesedésükrol, hozzáállásukról adtak számot. Dr. Kovács József, a zsámbé- ki tanítóképző . főiskolai tagozat tanszékvezetője a mozga- lomtórténeti, valamint az anyanyelvi szintű nemzetiségi ismeretterjesztés fontosságára hívta fel a figyelmet. Dr. Vígh Károly, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa a szűkebb haza, a lakóhely múltjának megismerésére ösztönzött. Lür István, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ igazgatója a tömegkommunikációs eszközök . szerepéről beszélt, s figyelmeztetett a nyugdíjasok kulturális igényeire is. R'ddi László Szentendréről az előadók utánpótlás-nevelésével foglalkozott hozzászólásában. Dr. Novák István átgondoltnak és átfogónak értékelte a megyei szervezet munkáját. Utalt arra, hogy a közművelődési intézmények és az iskolák még az eddigieknél is gyakrabban, illetve komplexebb módon támaszkodjanak a társulat munkájára, mert így gyorsabban reagálhatnak a változó világ jelzéseire. Köpeczi Béla akadémikus úgy fogalmazott, hogy a TIT Pest megyei Szervezete bizonyos területeken úttörő munkát végez, örvendetesnek tartotta azt, hogy megyénkben az értelmiség tudatában van annak: a tudományos ismeret- terjesztés hozzátartozik saját funkciójának gyakorlásához. Örömmel állapította meg, hogy a megye szellemi arculatának kialakítása mellett igyekszik saját öntudatát is megerősíteni. Hozzászólásában beszélt társadalmunk műveltségéről, a tudománnyal a népért jelszó fontosságáról, az értelmiség szerepéről. Dr. Tóth Albert, a kezdeményezőkészséget emelte ki a társulat munkájából, s hangsúlyozta önmagunk rhindenkori megújításának elkerülhetetlenségét. Kuslics Károly, a GATE hallgatója az egyetemisták szellemi szükségleteinek felszításáról beszélt, míg Fésű József, a toki művelődési ház igazgatója a tervezőmunka összehangolásának szükségességéről mondta el gondolatait. A kiváló munkáért A tizenhat hozzászóló véleményét Földes István megyei' titkár foglalta össze. Ezt követően került sor a megyei szervezet elnökségének, ellenőrző bizottságának, az országos választmányok megyei tagjainak, valamint a VIII. országos küldöttgyűlésen részt vevő megyei küldöttek megválasztására. A negyvenhárom tagú elnökség dr. Maróti Mihályt választotta elnökévé, al- elnökeivé Bódi Andrásáét, Göndics Józsefet és Ihászi Józsefet. A TIT megyei titkára ismét Földes István lett. Az ügyvezető elnökség tagja lett még Bihari József, ifj. Fehérdy Győző, Gesztesi Albert, Jakab Béla, Raffay Béla és dr. Vigh Károly. A TIT Pest megyei Szervezete VIII. küldöttgyűlésén dr. Köpeczi Béla, az országos elnökség Aranykoszorús emlékplakettjét adta át a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanácsának, a Hazafias Népfront Pest megyei elnökségének, a ceglédi Kossuth Művelődési Központnak, Fodorné Mészáros Piroskának, a ceglédi IBUSZ-iroda vezetőjének. A TIT aranykoszorús jelvényét kilencen vették át. M. Zs. raTTÁ dió fi gye löm CSÚCSFORGALOM VÁCOTT. Jóval túl van a 60Ü adásán az autósok-motorosok kedvenc műsora és egyfolytában Petress István tartja kezében a másfél órák alatt a volánt és a sebességváltót. Nem csekély teljesítmény, sőt a rosszmájúak akár azt is mondhatnák; gombócból is sok. Való igaz, a riporter, sa Csúcsforgalom alighanem sikerrel pályázhatna címszóra a legek könyvében is. A kor azonban ez esetben nem érdem, s ennyi év múltán csak az tarthatja ébren az érdeklődést, hogy e magazin mindig kíváncsian járja az országot, nemcsak letudja a műsoridőt. hanem igazi csemegékkel, érdekes információkkal, villanásnyi portrékkal teszi változatossá a pergő ritmusú összeállítást. Segítőkész, de sohasem kioktató hangon kerülnek terítékre az éppen időszerű bajok. Így például Vácott az a helybeliek, az erre utazó 100 ezrek számára egyáltalán nem lényegtelen hosszúság, hogy a villanyrendőr — annak idején több éves készülődés után, milliókért építették —, többnyire mit sem érő sárga villogással dühösít autóst és gyalogost. Ismét — ki tudja hányadszor — panaszkodtak az emberek a puttonyos fantomokra, a cementes autókra, amelyek több tonnányi terhükkel száguldoznak a forgalmas váci utcákon. Evezzünk ezúttal szelídebb vizekre is. A Pest megyei Kishajózási Vállalat vezetője mutatta be a Szobtól Dunaújvárosig mozgó hídként szolgáló csónakokat, motorosokat, kompokat. Így tudtuk meg. hogy a váci önjáró komp egymaga a teljes forgalom 40 százalékát bonyolítja. Az a hír azonban már három nappal .későbbről, de ugyancsak Petress Istvántól, s a Kishajózási Vállalat vezetőjétől származik (Jó utat! A Csúcsforgalom magazinja), hogy eme dunai góliátot jövőre igazi óriásra cserélik ki, s a többi motorost is leváltja egy korszerű típus. Kicsi az ország. Duna is csak egy van, s a kishajózási vállalatot is szeretjük. Mégsem biztos, hogy egy és ugyanazon a héten éppen róluk kell kétszer hallanunk. HAZUNK TAJA. A Falurádió Csömörre látogatott, s úgy megtetszettek a gonddal, szeretettel. ízléssel és nem kis haszonnal művelt kertek, hogy Vass Ottó szerkesztő az ottani tapasztalatokat egybegyűjtve állította össze a Házunk táját, a kistermelők, ker- tészkedők műsorát. Engedtessék meg, hogy most ne idézzük fel mindazokat az okos ötleteket, amiket az iparosokból, diplomásokból, földművelőkből verbuválódott közösség kitalált a maga örömére, s gyarapodására. Inkább azon örvendezzünk, hogy Csömörön — mint sok más Pest megyei településen is —a kertészkedők egyesületei már nemcsak afféle gazdakörök, hanem valódi faluközösséget teremtő igazi, demokratikus közéleti fórumok. Ezt vette észre a Falurádió jószemű gárdája, s ezért minden dicséret megilleti a műsor alkotóit. Azért már kevésbé, hogy a riportok hangneme ezúttal néha falsra sikeredett. Hol a letűnt korokat idéző urambátyám, máskor a leereszkedő Na igyunk már egy kicsit abból a jóféléből stílus miatt kaphatta fel a fejét a hallgató, S 'ez már csak ezért is érthetetlen, mert éppen a Falurádió legjobb erényei között szoktuk emlegetni, hogy úgy szól a vidéken élő emberekhez. mint a szakmájukat magas színvonalon művelő, az ország bármely más lakójával egyenrangú, s megbecsült polgárához. Csulák András
