Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-22 / 118. szám

Jegyzet Lóerők és felelősség Az időjárás szeszélyessége ellenére is itt a jó idő, kez­dődik az utakon a motoro­sok szezonja. Az amúgy is zsúfolt utak még telítetteb­bek lesznek, törvényszerű, hogy a veszélyhelyzet is nö­vekszik. Mindenki, aki jár­művet vezet, tudja, hogy a motorkerékpár igen veszé­lyes közlekedési eszköz. Számos előnye mellett nagy hátránya, hogy az embert nem védi karosszéria, min­den ütközés a szó szoros ér­telmében húsba vág. Egy olyan koccanás, amelytől az autóban ülő meg sem rezzen, a kétkere­kű jármű lovasa számára végzetes lehet. Súlyosbítja a dolgot, hogy az MZ-k, a Jáwák, a Simsonok vagy egyéb kismotorok döntő többségét fiatalok vezetik. Most sokan felkapják a fe­jüket; már megint kezdődik a régi nóta. Eszemben sincs elmarasztalni senkit. Tessék azonban egy csen­des májusi koraestén kiáll­ni a város forgalmasabb pontjaira, s megnézni, hogy repesztenek a csillogó-villo- gó masináikon az alig tizen­nyolc évesek. Az sem árt, ha számolunk egy kicsit. Mint Béresé Lajos, a jár­műbolt eladója elmondta, egy 350-es Jáwa 22, a 250-es MZ 21,' de még a 152-es is 11 lóerővel röpül. Ezek a gépek tehát abszolúte erő­sebbek, mint a 65 lovas •1200-as Zsiguli, hiszen egy személyre, s egy kétkerekű könnyű járműre szabadul­nak rá. A fentiek miatt kell a védettebb pozícióban lé­vőknek is ügyelni a moto­rosokra. A két keréken a súlypont is sokkal magasabban van, ebből következik, hogy a nagy járművek légörvénye képes leborítani a motorost, mintegy felkapja az úttest­ről. Jó volna bizony, ha az autósok a motorvezetést is értenék, mert akkor nem hajtanának 50 centiméterre a rendszámtáblától, nem előzhetnének egy arasznyi­ra a lábtartóvas mellett. Persze én nem állítom, hogy az MZ. Jawa és egyéb márkák gazdái angyalok. Az azonosság csak annyi közöt­tük, hogy mindkettő tud re­pülni. Az előbbiek még haj­meresztő produkciókra is képesek. Lakott területen nyolcvannal, kanyarban szikrázó lábtartóval, va- gányságból egy keréken ci­káznak. A felgyorsulásuk­ban bízva veszélyhelyzetet teremtve előznek szembejö­vő forgalom esetén is. A jelenlegi gazdasági helyzetben a motorközleke­dés a reneszánszát éli. Biz­tos, hogy az olcsó és gyors helyzetváltoztatást keresők egyre többen pattannak nyeregbe. A kocsihoz viszo­nyítva a költségek a töredé-- keket teszik ki. Az össze­gek különbsége nem 'első­sorban a benzinfogyasztás­ban mutathatók ki, hanem inkább az amortizáció óriá­si különbségében. Ha egy motoros S ezer fo­rintot költ a gépére, az tel­jesen újjászületik. Egy autótulajdonos ugyanezzel az összeggel a közelébe sem mehet a szerviznek. Csak egyetlen példa álljon itt a fentiek igazolására. Műsza­ki vizsga esetén két gumi­köpeny 600, egy Trabantra ugyanakkor öt valamirevaló külső legalább 4 ezer fo­rint. Igaz, hogy a kényelem sem hasonlítható össze. Kü­lönösen a bukósisak beveze­tése óta. Pláne, ha valaki külföldi híján a drága és rossz magyar fejvédőkben kénytelen motorozni. Tehát nő a motorkerék­párok száma, nő a baleset- veszély. Anélkül, hogy rek­lámozni vagy hitelét ronta­ni akarnánk, az acélpari­páknak le kell szögezni más előnyeit is. Hiszen a moto­ros közvetlen kapcsolatban van a természettel, behajt­hat a kocsi nem járta utak­ra, könnyen talál parkoló­helyet. De aki motorra ül, legyen fokozottan óvatos. A legkisebb figyelmetlenség, felelőtlenség, vagy koccanás is végzetes lehet. Vicsotka Mihály Kttíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VA'C VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM 1982. MÁJUS 22., SZOMBAT Tiszta pafakek hús vizéből Ridegtartás a hegyi legelőkön A szarvasmarha-nevelés új tendenciái Márianosztra közelében mintegy háromszáz hektár nagyságú, hat-nyolc aranyko­rona kategóriájú termőföld van az Alagi Állami Tangaz­daság tulajdonában. A fiata­labb korosztály előtt talán is­meretlenül cseng ez a kifeje­zés, ami a mezőgazdasági szakembereknek és az időseb­beknek keserves emlékeket idézhet fel. Hiszen ezzel a mi­nősítéssel azokat a leggyen­gébben termő földeket jelöl­ték, melyekről hektáronként nagy erőfeszítések árán is csak 15—20 mázsa termést tudtak betakarítani. Úgyhogy sokszor a befektetett energia és a kiszórt műtrágya ára sem térült meg. Sok gondot oko­zott ez a tangazdaság vezetői­nek, mígnem a szakemberek úgy döntöttek, hogy a silá- nyan termő földjeiken hús­hasznú szarvasmarha tartásá­ra rendezkednek be. Jó üzlet Az elképzelés már azért Is helyén való volt, mivel a há­romszáz hektáros területek közel felét ősgyep foglalta el. Ez mellé jó minőségű legelőt telepítettek — másra alig használható földjeiken —, és 1979-ben megvásárolták az első Hereford üsző csoportot. A legelő körbekerítésével mintegy 700 üsző legeltetésé­nek a feltételeit teremtették meg. Ebben az, évben már 1 ezer 50 darab növendék szarvasmarhát tartottak, de további terveikben 1 ezer 200 tenyészállat tartása szerepel. A következő években a szak­emberek 1 ezer 100 darab bor­jú születésére számítanak. A szarvasmarhatartás jó üzletnek bizonyult. A tangaz­daság saját maga tenyészti és hizlalja a borjúkat. A felhí­zott állatokat élő exportként Líbiában és Libanonban érté­kesítik. Ebből a gazdaságnak 1981-ben már hárommillió fo­rint nyeresége származott. A tangazdaság teljesen szabad állattartásra rendezkedett be. A márianosztrai legelőkön úgy élnek a szarvasmarhák, mint­ha vadon élő állatok lenné­nek. A nyári kánikulában fa árnyékába húzódnak a tehe­nek és szomjukat a hegyi pa­takok hűs vízéből enyhítik. A régebbi nagyfokú istállózással szemben a természetes állat­tartás új irányzat az állatte­nyésztésben. Tulajdonképpen csak rá kell jönni arra, hogy gazdasági állataink sem nél­külözhetik a természet jóté­kony hatását, a mozgást, a napfényt, a friss levegőt. A szabadban tartott állatok sok­kal edzettebbek, egészségeseb­bek, mint az istállóban nevelt társaik. Ezenkívül a természe­tes tartással jelentősen csök­kenthető a kézimunka-szük­séglet és az állati termék elő­állításának önköltsége is. Három a pásztor A márianosztrai legelőkön csak tenyészállatokat tart a gazdaság. A Hereford és ma­gyartarka kereszteződéséből jó hízóképességű borjak szület­nek. Jelenleg is zajlanak az ellések, eddig 700 kisborjú a szaporulat, de még kétszáznál több' vemhes üszőt tartunk számon. A gulyára mindössze hárman vigyáznak, és egy ál­latorvos ügyel az ellések za­vartalan lefolyására. De csak akkor avatkozik közbe, ha az feltétlen szükséges. Egyébként az újszülött borjú teljesen az anyja gondjára van bízva — tájékoztatott Mjazovszky Ká­roly kerületi igazgató. — Leválasztás után a bor­jak a váci kukorieatar.lóra ke­rülnek, ahol közel két hóna­pot töltenek, majd december elején helyezik el őket a hí­zóistállóban. Ekkor már 180— 200 kilogramm körül van a súlyuk — mondja Dombi Gyu­la, a hízómarhatelep vezetője — Máriaudvaron saját tervezés­ben és kivitelezésben, új tech­nológiával építettük fel az 1 ezer 40 férőhelyes hízóistállót Így egyetlen férőhely nyolc­ezer forintba került, szemben az országos 15—20 ezer forint férőhelyátlaggal. Az új kötetlen mélyalmos állattartással lehetővé vált az ötnapos munkahét bevezetése is. A trágyázást három ha­vonként végezzük, addig csak almot hordunk a hízómarhák alá. Az etetés' és a trágyázás teljesen gépesített, így a gon­dozásra mindössze hat embert alkalmazunk, de napközben csak hárman foglalkoznak az állatokkal. Mitől híznak? A bika és üszőborjak nagy­ság szerint elkülönítve, huszas csoportokban vannak elhe­lyezve. Minden csoportnak egy hat méter hosszú vályút he­lyeztek el, amit naponta nyolcszor töltenek fel eleség- gel. Így nem fordulhat elő, hogy az állatok eleszik egy­más elől a táplálékot, mivel állandóan kellő mennyiség van előttük. Szálas takar­mányt nem használnak a hiz­laláshoz. csak jó minőségű ku­koricasilóval etetnek, amibe a Monori Állami Gazdaság által gyártott Unikarb-ot kevernek, minden állatra három kilo­grammot számítva. Ezzel biz­tosítják a szarvasmarhák vi­tamin- és ásványianyag-szük- ségletét. A múlt esztendőben 24 forintos költséggel értek el egy kilogramm élősúly-gya­rapodást. Az állatok évi át­lagban, havonta 32 kilogram­mot híztak. A hízótelepre ke­rült szarvasmarhák a jövő őszre elérik az öt-hatszáz ki­logrammos élősúlyt, s mire a fiatal borjakat behajtják a kukoricatarlóról, a hízóistálló már kiürítve, előkészítve vár­ja az új csoportokat. Dénes János Vádukai találkozó A Pest megyei nevelőottho­nok idei gyermeknapi találko­zóját a vácdukai nevelőott­honban tartják május 23-án, vasárnap. Délelőtt 9 órakor Lázárfalvi Antal igazgató és a vácdukai nevelőtestület fogad­ja a vendégeket. 10 órákor lesz az ünnepélyes megnyitó, amit szórakoztató műsor kö­vet. Egyéni sportversenyek, csapatversenyek, játékos vetél­kedők egészítik ki a progra­mot. Épül az oktatási kabinet : * : A Vác és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat Vácott a 10. számú ABC mel­lett oktató kabinetet épít. A munkálatokat a gödi Duna- menti Tsz építőbrigádja vég­zi. A háromszintes épület min­den szintjén 2-2 tanterem várja majd a diákokat. A má­sodik szinten készülnek a tanári szobák. A mintegy 10 millió forintos beruházással készülő létesítmény mielőbbi elkészítését 6 millió 500 ezer forinttal támogatja a Belke­reskedelmi Minisztérium, míg a vállalat 3 millió 500 ezer fo­rinttal járult hozzá az építke­zéshez. A tervek szerint az oktató kabinetet magyar gyártmányú berendezésekkel látják el 900 ezer forint ér­tékben, s bevezetik a gáz és melegvíz-szolgáltatást, Váro­sunk felszabadulásának nap­ján — december 8-án adják át rendeltetésének, amikor is 240 vállalati tanuló mellett 100 más vállalat tanulója is megkezdi itt a felkészülést. Mikori kaláka Összefogás a gyermekekért Két évvel ezelőtt került szó­ba a vámosmikolai általános is­kolában a gyermekétkeztetés gondja. A KÖJÁL-ellenőrzés megállapításai szerint az isko­la régi konyhája nem felelt meg az egészségügyi követel­ményeknek. Ma már a község­ben élő szülők mindegyike dolgozik, a gyerekek másnapra való felkészülése csak a nap­közi megoldással biztosítható. A KÖJÁL felszólítása utána község, az iskola, párt és ál­lami, társadalmi szervek ve­zetői tervezgetni kezdtek, számvetést készítettek. A régi étkezdét nem lehetett korsze­rűsíteni, így hát kérték az új konyhg és étkezde építésének engedélyezését, aminek szük­ségességéhez az is hozzájárult, hogy az iskolakörzetessel to­vább nőtt a napközis gyere­kek száma. A döntés többszö­ri kérelem és sok utánjárással Nyugdíjba ment a szakember Gyúró volt a Fradiban A statisztikai adatok szerint, 395 bajnoki kupa- és nemzetközi mérkőzésen 30 ezer 550 percet töltött a kis- padon Takács József, a Ferencváros gyúrója, aki a na­pokban meVft nyugdíjba. Május 5-én az egyesület szur­kolóinak ezres tömege előtt,9 nyilvánosan megköszönték munkáját. Sok szeretettel nyújtották át ajándékukat, egy szép kristálytálat. Az idős sportembert váci ottho­nában kerestük fel, arra kérve, hogy beszéljen pályafu­tásáról. — Hogyan kezdődött? — A Vác NB Il-es labdarú­gó-csapatában 15 évig dolgoz­tam. Aztán a BVSC ugyan­csak NB Il-es csapatához ke­rültem. Itt voltam kilenc évig. Ezután az FTC alkalmazott, az utóbbi «hét évben gyúró­nak. Sok szép emlékem van a fiúktól, bárhol is játszottak, mindig figyelmesen és szere­tettel vettek körül a mérkő­zések előtt. — Melyik volt az első válo­gatott szereplése? — Ha jól emlékszem, a bu­dapesti főiskolai világbajnok­ság idején a kosárlabdázóknál dolgoztam. A labdarúgókhoz először 1956-ban kerültem, akkor a magyar ifiválogatott gyúrójaként. 1959-ben a svéd­országi világbajnokságon volt alkalmam először a nagy vá­logatott játékosait gyúrni. — Ki a jó gyúró? — Hát... aki ismeri a já­tékosok izomzatát. Nekem a példaképem Szűcs Ernő volt, Megírtam a város labdarúgó­történetét. Bányavári Pál felvétele akitől a masszírozás titkait tanultam. — Gondolom. sportpályafu­tása bővelkedett humoros tör­ténetekben. Hallhatnánk leg­alább egyet? — Igen. öt éve az FTC — Kaposvár mérkőzésen edző és gyúró is voltam. Ugyanis Dal­noki Jenő edzőt eltiltották. Mit tehettem? Kiült az irodá­ja ablakába, felvette a tele­font, és nekem adta az inst­rukciókat. Én meg persze a játékosoknak. — Hogy történik a gyúrás? — Annyit elárulok, hogy is­merni kell a játékos igényét. A mérkőzés előtt csak a lá­bat masszírozom. Hét közben a fürdés után, szappanos víz­zel végzem a munkát. — Mire emlékszik a legszí­vesebben? — Arra, hogy 1976-ban és 1981-ben bajnok volt a Fe­rencváros. Feláll az asztaltól, s a falt­szekrényhez megy, három könyvet emel le róla. — Megírtam Vác város lab­darúgó-történetét 1899-től egész 1979-ig. Sajnos, nem ta­lálok rá kiadót. Pedig higgye el, olyan sporttörténeti ritka­ságokról tudok, melyek bizo­nyára érdeklik az embereket. A gyűjtőmunkám négy évig tartott, s mintegy 659 oldalon vázolom az itt folyó egykori munkát. Még Dél-Amerikábói is érdeklődtek, miért nem ad­ják ki a váci sportkönyvet? Belelapozok. Megakad a szemem egy adaton: Vácott 1979-ig 4 ezer 300 labdarúgó­mérkőzést játszottak le. A házigazda otthonában sok tárgy őrzi a neves szak­ember sportszeretotét. Nagy Péter János született, meg. Hatmillió fo­rint támogatást kapnak. Ebbe minden beletartozik, az épület és a felszerelés is. Hogy ez ’a pénz elég legyen, számítottak a lakosság széles körű segítsé­gére. Az iskola igazgatójának vezetésével társadalmi mun­kát szerveztek. Az épület tervrajzát és költségvetését társadalmi munkában készí­tették el. 1981. őszén az épület alapjának kiásása is így tör­tént meg. Ennek elkészítésé­ben a szülőkön k,vül részt vet­tek a gazdasági egységek szo­cialista brigádjai, csupán az anyag került pénzbe. 1982 ta­vaszán, amikor az idő meg­engedte, ugyancsak a szülők, 8 szocialista brigádok, társadal­mi és gazdasági vezetők, iro­dai dolgozók és pedagógusok, sőt olyanok is részt vettek a munkában, akikre nem is szá- fnítottak. mert a gyerekük már nem jár iskolába. Az üze­mek szakemberei, vagy a kis­iparosok 2—3 napot dolgoztak az építkezésen szabad szom­batokon. Eddig az építésre 400 ezer forintot használtak fel és már állnak a falak, az ablakokat beállították, a ge­rendákat elhelyezték a fala­kon, és eddig is csak a fel­használt anyag és bizonyos fuvar került pénzbe. A gépe­két a Vörös Csillag Mgtsz és az Alagi Állami Tangazdaság bocsátotta rendelkezésre. A társadalmi munka szerve­zését tovább is az iskola igaz­gatója végzi eredményesen, amit az mutat, hogy már a következő' betervezett mun­kákra. tetőfedésre, villanysze­relésre, vakolásra, festésre, vízvezetékszerelésre, takarí­tásra és a konyhai berendezé­sek szerelésére a társadalmi segítség megvan. Az egész költségvetés beütemezését, az eszközök felhasználását a köz­ségi tanács végzi és irányítja és hisznek abban, hogy a kor­szerű konyhát és étkezdét még ebben az évben, november 7-én a gyerekek rendelkezésé­re tudják bocsátani. Koroknai Gábor Figyelem! Az Ifjúság! Szálloda- ba. Verőcemarosra felveszünk, azonnali belépéssel: portást, pénz­ügyi előadót, forgalmi könyvelőt. Érdeklődés: helyszínen. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents