Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
4 \M*hm 1982. MÁJUS 22., SZOMBAT mSzÍNHÁZI LEVE LBB8BI Velencei tükör Vöröskeresztesek Nagykőrösön Nemzetközi amatőrfilm-fesztivál ^ A hatvanas évek elejétől kezdve mind több amatőrfilm ké- szült, főleg üzemi filmklubokban, munkavédelmi, egészségügyi, x környezetvédelmi és különböző vöröskeresztes témákról. Ezt $ látva a nagykőrösi városi tanács művelődési osztálya, a kon- ^ zervgyári filmklub javaslatára, 1970-ben arra az elhatározásra jutott, hogy amatőrfilmszemlét rendez ezeknek az alkotásoknak S a bemutatására. Később külföldi amatőrök is jelentkeztek, s ^ 1976 óta rendszeresen részt vesznek alkotásaikkal a bemutató^ kon. A siker hatására a Vöröskeresztes Társaságok Ligája szár- nyai alá vette a nagykőrösiek rendezvényét, s végül 1980-ban hivatalosan is nemzetközi fesztivállá nyilvánította a nagykő- « rösi találkozót. Az alacsony, köpcös férfiú szobra szokatlanul alacsony talapzatról szemléli a körülötte zajló-zsibongó forgatagot. A híres Rialto híd felé áramló turistatömeg itt kavarodik egyet, hogy a Merceria felől, a Szent Márk tér irányából érkezve, e hosz- szúkás, téglalap alakú téren felhörpintsen egy méregerős kávét. De nemcsak az angol, a német, a svéd, a francia vagy a magyar szótól hangos a tér, a Campo San Bartolomeo. Pereg, harsog itt a velencei olasz dialektus is, és olaszul értő ember legyen a talpán, aki követni tudja ezt a nyelvet. Minderre a nyüzsgésre enyhe iróniával, bölcs, sokat tudó mosollyal tekint alá a köpcös úr szoboralakja. Fején a XVIII. századi viselet városi urak számára szinte kötelező háromszög alakú kalapja, pocakjára kabát simul, a jó kehi szobrász, Antonio dal Zoí(_o a múlt század 80-as éveSrp igen gondosan formázta míg nemcsak az ábrázolt férfiú arcvonásait, hanem a ruházatát is. Carlo Goldoni, mert őt ábrázolja a kitűnő szobor, valószínűleg elégedett lenne bronzba öntött másával — bár annak talán nem örülne, hogy az utókor szoborrá merevítette az alakját, hiszen amíg élt, mindennél jobban szerette az életet, a bővérű mulatságokat, a velencei nép ezernyi apró drámával és komédiával teli mindennapjait. H a erre járt (járhatott, hiszen az 1750 —60-as évek, Goldoni velencei évtizedei óta mi sem változott itt, a Campo, a Merceria vagy a Rialto környékén), minden arc, minden mondat, minden gesztus nyersanyagul szolgált a számára; ezeket a derék velencei kézműveseket, kereskedőket, kávésokat, ezeket a tündéri és veszedelmes velencei szépségeket, ezeket a pöf- feszkedő, üresfejű nemeseket, ezeket a lecsúszott, hetvenke- dő lovagokat, arisztokratákat, ezeket a kiskirálykodó hivatalnokokat, ezeket az epekedő szerelmeseket írta meg vígjátékaiban, ezekkel az ugrii'ü- les szolgákkal, ezekkel a szá- jaskodó cselédlányokkal, ezekkel a színes fantáziájú, ízes beszédő velenceiekkel népesítette be több mint másfélszáz darabját. Még akkor is ők jelennek meg Goldoni színműveiben, ha a színhely hangsúlyozottan nem Velence. Ennek a fantasztikus városnak soksok írója, művésze közül senki nem volt annyira tősgyökeresen velencei, mint Carlo Goldoni, az 1707-ben (275 éve!) Velencében született, s 1793-ban Párizsban elhunyt színműíró. Goldoni népszerű volt életében, népszerű volt elhunyta után, népszerű ma is. Szokott felületességünkkel a realista polgári vígjáték nagy alakjának szoktuk emlegetni, s elfelejtjük, hogy az ő korában, s éppen általa ment végbe egy óriási fejlődés, mondhatni: ugrás a színjátszásban, a drá-. maírás stílusában. Amikor — az 1740-es években — Goldoni a színpad számára dolgozni kezd, az úgynevezett comme- dia dell’arte stílus, a színmű a vígjáték vagy a dráma cselekményét szabadon kezelő, rögtönzésekre épülő, s állandó típusokkal, figurákkal dolgozó színjátszás és dráma az egyeduralkodó az olasz színpadokon. Rögzített, pontos díámaszöveg nincs, csak szituációk, cselekménysorok. A színész nem tanul meg tehát pontos dialógusokat, hanem a típus alapsémáit variálja. Álarcok jelzik a fő karaktersémákat: a szerelmest, a felszarvazott férjet, a kikapós menyecskét, a gazdag doktort, a szegény kézművest, a minden lében kanál szolgát, satöbbi, satöbbi. Goldoni is így kezdi a drámaíró mesterséget: a Nemzeti Színház jelenlegi kamaraszínházában látható Két úr szolgája című darabja még ilyen vonásokat (is) mutat. De már ebben is feltűnnek a körvonalazott, megírt figurák, akiket nem lehetett rögtönözve játszani, akiknél valami másra, többre volt szükség, mint a sémák ügyes felvonultatására. Embert kellett ábrázolni, hús-vér, háromdimenziós embert, s ez a feladat sem könnyű, sem ismert nem volt a korabeli színészek számára. A Nemzeti Színházban most bemutatott másik Goldoni-da- rab, a Mirandolina, már teljes egészében a jellemvígjátékok új követelményei szerint íródott. Goldoni fokozatosan kifejlesztette a módszert, s a színészek is fokozatosan hozzászoktak az új követelményekhez. A velencei élet tükrét kellett felmutatniuk, az élet vidám és szomorú, harsány és könnyes pillanatait, cselszövéseket és bonyodalmakat, sikereket és kudarcokat, örömet és bánatot — azt tehát, amit Goldoni mester meglátott Velence te- recskéin, utcáin, csatornáin, a kávéházakban, a fogadókban, a piacokon, a kikötőkben. A Mirandolina (eredeti címén: La Locandiera — A fogadósnő) 1751-ból való; Goldoni nagy korszakának mintegy a kezdő darabja. A tűzről pattant, minden férfit akar- va-akaratlanul magába bolon- dító szép fogadósnő, Mirandolina, a mester egyik legbűbájosabb teremtménye. Eljátszása színésznők álma: ezernyi szín, a kacérságtól az önnön bátorságától megszeppent riadalomig, az olvadékony turbékolástól a felcsattanó zsémbeskedésig, ezernyi ötlet fér ébbe a figurába. Mégis elég ritkán játsszák nálunk: a fővárosban emlékezetes egy 1956-os, Major Tamás rendezte előadása, s egy vígi színházbeli, a 70-as évek elejéről. Most — bizonyára a Goldoni-évforduló apropójából is — a Nemzeti újra elővette, s csak dicsérni lehet mind az ötletet, mind az előadást. E z a Mirandolina természetesen más, mint az előző két előadás volt. Hallatlanul mulatságos — de a mulatságba néha fanyar ízek keverednek, mert Mirandelina ujja köré csavarja ugyan az őrgrófi címmel hencegő üres zsebű, 'rozoga Forlipopolit, a teli zsebű, de üres fejű, gazdag grófot, Albafioritát, s a nőgyűlölő lovagot, Ripafrattát, ám a játékban túlmegy az ildom, a jóízlés határain, s a bolondozás már-már emberkínzássá válik. A túlhajszolt játék visszaüt a játszóra; Mirandolina maga is rájön, hogy a tréfás pofonlegyintés kissé nyitott tenyerű ütéssé sikeredett. De addig is mennyi szín, tűz, ötlet, villódzás, mulatság! Zsámbéki Gábor rendező és remek színészei az életnek azt a teljességét hozzák be a színre, amit Goldoni meglátott és megírt kora Velencéjéből. Takács István Első alkalommal Németh László- emlékplakett Pénteken . Hódmezővásárhelyen, a Németh Lászlóról elnevezett könyvtárban, befejeződött az az' emlékezés-sorozat, amellyel az intézmény fennállásának 75. évfordulóját köszöntötték. A zárónapon első ízben adták át a Németh László özvegye által alapított emlékplakettet — Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotását — azoknak, akik eredményesen dolgoznak az igényes olvasóvá nevelésért, Németh László munkásságának és műveinek széles körű megismertetéséért. Ez alkalommal Czine Mihály irodalomtörténész, Dorogi Zsigmond, a Magyar Rádió szerkesztő-rendezője, Kapu Pál, a vásárhelyi könyvtár igazgatója és Kőszeg falvi Ferenc vásárhelyi helytörténész kapta meg a plakettet. Gimnazisták társaságába csöppentem. A szoba talán nem is volt olyan kicsi, mint amennyire zsúfolt a bútoroktól és a vendégektől. A szőnyeg közepén jókora hamutartó: ki-ki abba pöckölte a füstté lényégült dohány földi maradványait, mert ha a mama megérkezik, akkor egyetlen rúgással a szekrény alá küldhető a bűnjeles edény, óvatosságból az ablakot is sarkig tárták. Vagy tíz perce már, hogy nem tudtam rájönni: miről is vitatkoznak. A nyakigláb farmeres hanyatt vágta magát a heverőn: — Blöff az egész! — Mert bolond vagy! — vágott vissza a pattanásos Gizi. — Hát nem? — fordult felém és bizonytalan arckifejezésemet látva magyarázni kezdte, hogy megjelent egy KISZ-kiadvány, amelyben az iskolájuk is szerepel, tudniillik élen jártak a munkában, mármint a krumpliszedésben tavaly. A farmeres azt bizonygatta, hogy kirakat-dicséret, amit róluk írtak, mert kell a jő példa. Pedig néha kapa nem volt, máskor meg krumpli, aztán meg zsák hiányzott és nem is mindig volt kedvük csinálni. Pattanásos Gizi amellett kardoskodott: — Mégis felszedtünk (!) jó pár hektárról burgonyát. Döntetlen. Belőlem feltüremlett egy emlék; az idén Fejérdi Győző, a kiskunlacházi Petőfi Termelő- szövetkezet elnöke a dunaha- raszti gimnázium és vízügyi szakközépiskolától Baktay-em- lékérmet kapott. Akkor úgy gondoltam: Egy üzem — egy iskola, de most fontossá váltak az akkori jegyzetlapok. Kapcsolat az iskolával Minden nagyon szabályosan kezdődött öt évvél ezelőtt. A Petőfi Termelőszövetkezet elnöke már tavasszal tudta,* hogy kevés lesz a munkáskéz Jeladás harsonával Az idei. sorrendben a hetedik vöröskeresztes, egészség- ügyi és környezetvédelmi nem? zetközi amatőrfilm-fesztivált tegnap, pénteken, délelőtt 10 órakor nyitotta meg az Arany János Filmszínházban Kocsis Jánosné, a városi tanács elnöke, a fesztivál igazgatója és Clarissa Starey kisasszony, a Vöröskeresztes Társaságok Ligájának osztályvezetője. almaszüretkor. Az iskolai tantervben pedig már akkor is benne volt, hogy a munkára- nevelés hatékony módszere, ha a tanulók néhány napot dolgoznak a mezőgazdaságban. Találkoztak hát az érdekek és az intézményvezetők, s ősszel már százötven diák szedte a valutát érő gyümölcsöt, Az idei mostoha tavasz végén talán időszerűtlennek tűnik a diákok őszi foglalkoztatásáról elmélkedni, hiszen hol van az még — mondhatnánk. A Petőfi Termelőszövetkezet vezetőinek és a dunaharaszti középiskola pedagógusainak kapcsolata azonban eltér a szokványostól. Fej érdi Győző programjában már szerepel, hogy ellátogat az iskolába és egyeztetik a munkára kölcsönösen alkalmas időpontokat. Ilyenkor szóba kerül az is, hogy milyen segítség jönne jól az iskolának; festés, mázolás, vízszerelés, vagy esetleg egy autóbusz kellene kölcsön a közös kiránduláshoz. Érzelmi kötődés S a termelőszövetkezet elnöke annak örül igazán, ha olyan gyerekeket kap munkáskéznek, akiknek a szülei a gazdaságban dolgoznak, vagy Kiskunlacházán laknak. Ezek a gyerekek mindig fokozottan magukénak érzik azt a területet, ahol tevékenykednek. Fontos szempont lett hát az érzelmi kötődés is. Az eltelt, évek alatt lassan hagyomány lett, hogy még jóval a munkakezdés előtt a termelőszövetkezetbe látogatnak el a pedagógusok, az iskola KISZ-titkára és néhány diák. Megnézik az összes munkahelyet, ahol dolgozni fognak, megismerkédnek azzal is. hogy mekkora teljesítményt kellene elérni és ez mennyit hoz pénzben a tanulóknak. Ügy is mondhatnánk: tisztességes üzletet kötnek, olyat. amelyben kölcsönös követelmények állnak szemben egymással. Felidézett diákévek Fej érdi Győző tsz-elnök nem tagadja: haszna van a gazdaságnak a fiatalok munkájából. A fiúk, lányok körül fokozott rendnek, szervezettségnek kell . lennie, mert a gyakorlatban tapasztalt hibákkal sokkal többet lehet ártani, mint ameny- nyit tucatnyi osztályfőnöki óra pedagógiailag jól felépített előadásaival ki lehetne javítani. Ezért gondolnak még arra is, hogy ne válhasson unalmassá a feladat: két-három nap után a gazdaság más-más területére helyezik át a fiatalokat. Sőt, igyekeznek ugyanazokat a szociális körülményeket biztosítani az iskolából érkezett segítőknek, mint saját dolgozóiknak. S az apró figyelmességekért lelkesedésükkel fizetnek a diákok. A dunaharaszti Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola minden évA nemzetközi zsűri ezen a versenyen 32 filmet tekint meg. Ezek közül hatot a Magyar Amatőrfilm Szövetség tagjai készítettek. A többi ausztrál, belga, bolgár, csehszlovák és svájci filmesek alkotása. A nemzetközi zsűri elnöke Clarissa Starey, aki a megnyitó ünnepségen ismertette a versenyzés feltételeit és a zsűri munkájának alapelveit. Az ünnepség végeztével a nagykőrösi úttörők harsonásat adtak jelt a fesztivál ben azoknak adja ki a Blak- tay-emlékérmet, akik kiemelkedően segítik az oktatás feltételeinek javítását, a pedagógiai munkát. Fej érdi Győzőnek van rangosabb kitüntetése is a vitrinjében, de ez az alig tenyérnyi bronz plakett számára is a diákéveket idézi, amikor valamelyik ráckevei táblán fáradozott a betakarításban. Akkor talán nem is tudta, most tudatosan nem használja a munkára nevelés fogalmát. Csak abban hisz, hogy érdemes odafigyelni a fiatalokra. Kriszt György Haláltánc. Közhely, de mégiscsak le kell írni, hogy Strindberg Haláltánc című drámája a modern kori színműirodalom remekei közé tartozik. Egyrészt nagyszerűen nyilatkozik meg benne az északi népek kívül rideg, belül annál hevesebb érzelmű, magatartásformája; másrészt e férj-feleség gyűlölködésben — mondhatni, örök érvényű jelképként — minden vakvágányra futott házasság diagnosztikája benne foglaltatik; harmadrészt pedig olyan mesteri a dramaturgiája, s olyan pengeélűek a párbeszédei, hogy a néző teljes figyelmét leköti. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy a világ színjátszásának legnagyobbjai szokták jutalomjátékul kérni és megkapni, Alice, illetőleg Edgar szerepét. Hogy csak a legjellemzőbb példát említsük, Laurence Olivier is ennek a helyőrségi kapitánynak az alakját öltötte magára, amikor kedve szerint választhatott. Az az előfizető, aki a műsorújság böngészgetése közben nemcsak a várható látnivalók címeit futja át, henem a szereposztások listáira is szán néhány percet, nyilván fölkapta a fejét, amikor látta, hogy a mi televíziónk Haláltáncában a hajdani nagy népszerűsége után szinte teljesen visszavonult — se visz- szavonultságát keserű nyilatkozatokban meg is indokoló — Gábor Miklós lesz a kis sziget első embere, arra meg egyenesen csettinthetett, hogy a hajdani színésznőként Galambos Erzsi, az operettek és revük csillaga mutatja majd meg nem táncosi és nem da- losi képességeit. Nagyon nagy lélegzetet kell venni ahhoz, hogy immár látva e két szereplő személy alakítását, kimondjuk; egyikükben jobban, másikukban kevésbé, de ebben az Edgárban is, meg abban az Aliceban is csalódtunk. A kiábrándítóbb élményt Gábor Miklós szolgáltatta, ki — föl nem foghatjuk, miért — nem esak a Haláltánc férfi főszerepét akarta eljátszani, megkezdésére, miközben paj. tásaik virágokkal kedveskedtek a vendégeknek és a bizottság tagjainak. Végezetül megjelent a filmvásznon a fesztivál vetítettképes szignálja, s ezzel megkezdődött tizenhárom ország nem hivatalos filmeseinek nemes vetélkedője. Ismerkedés a várossal A délelőtti filmvetítés után közös ebédet rendeztek. A fesztivál programja délután ismét vetítéssel folytatódott. Emellett a vendégeknek jutott arra is idejük, hogy megtekintsék a Nagykőrösi Konzervgyárat, az Arany János Múzeumot és a több mint 600 éves, erre az alkalomra virágdíszbe öltöztetett várost. A látogatókat a városban több helyen is köszöntő transzparensek fogadták. A na*’ ismerkedési esttel fejeződött be a hangulatos Cifra csárdában. Itt vehették kézbe a fesztivál résztvevői a nap eseményeiről tudósító fesztiválújságot. Ma dönt a zsűri Ma, szombaton délelőtt kilenc órakor kezdődik a versenyfilmek vetítése, s előreláthatólag délután már meg is hozza döntését a zsűri. Az eredményhirdetés azonban csak vasárnap délelőtt 10 órakor várható. A mai programban szerepel még egy tanyalátogatás is, melynek során a nagykőrösi tanyás gazdálkodás hagyományait ismerhetik meg a vendégek. Vasárnap bugaci kirándulással fejeződik be a fesztivál. hanem eme kétségkívül szélsőséges érzelemvilágú, a különféle nagyjelenetekben szívesen lubickoló férjnek a paródiáját is. Így aztán alakítása olyan kettős töltést kapott, amely egyszerűen lehetetlenné tette, hogy az író eredeti szándéka szerint megrendüljünk, s riadozva lássuk, mivé is züllhet egy páros kapcsolat. Nem egyszer és nem is kétszer kellett kérdeznünk önmagunktól; ez lenne a jóízlésűnek, mértéktartónak, a stílusok tudorának ismert Gábor? Galambos Erzsi Alice-ja kevésbé volt ilyen riasztóan idegen; neki már el-elhiszeget- tük néhány emberséges fáj dalmű. őszinte pillanatát, s ha egy rátermettebb partnert kap, bizonyára még sikeresebb kirándulást tesz a prózai színjátszásban a primadonna. Tulajdonképpen a rezonör örök szerepében megjelenő Bács Ferenc tetszhetett a legjobban, mert — lévén különben is elegendő tévés gyakorlata — ő tudta leginkább, hogy a kamerák előtt mily kockázatos dolog színpadiasán ágálni, az egyik szélsőségből a másikba esni. Ö csak tartózkodóan jelen volt. s ezzel szinte le Is játszotta a főszereplő párost. Ami azt illeti, ez a Gaál István rendezte Strindberg-átirat nemigen vált, a nyilván nagy és jelképes sikerben bizakodó tévések dicsőségére. nírhátíér. Ami viszont a Hírháttér című új sorozatot illeti, ez telitalálatos kezdeményezésnek mondható. A legjobb értelemben vett közéleti eszmecsere, purparlé. érvváltás — tehát pontosan olyasmi, amit igen szívesen figyel végig (alkalmasint bele-bele- beszélve) a publikum. Az újságíró Szövetség székházából sugárzott egyenes adások szíve- lelke, fő motorja a kitűnő rádiósból kitűnő tévés személyiséggé lett Mester Ákos, aki úgy kérdez, s úgy hagyja vendégeit már-már hajba kapni, ahogyan más műsorvezető rríostanában nemigen. Megbízatása nagy nyeremény! Akácz László Egy emlékéremre emlékezve Ha a tsz-elnök pedagógus is aTv.FTGYBLÓM
