Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-21 / 117. szám
Pénz, bér, haszon Önelszámolás A ligha tévedünk nagyot, ha avatatlanként úgy véljük, az önelszámolas másképp megfogalmazva es mindenekelőtt önismeretet jelent. Az önelszámoló egység felelős vezetői év, negyedév, hónap elején és végén tisztában vannak önmagukkal, tudják, menynyi volt a kiadásuk, a bevételük, a bérköltségük, a különbözeiből azt, hogy mit is ért a munkájuk, a fáradozás hasznosnak bizonyult-e. Csak verítékben mutatkozott meg, avagy pénzben, nyereségként. Nézegetne a péceli Rákosvölgye Termelőszövetkezet önelszámolási rendszerét ismertető jelentést, amelyet a járási párt-végrehajtóbizottság elismerőleg nyugtázott tanácskozása végén és összegezéseként sok minden máris eszébe jut az embernek. Például az, hogy mennyire tarthatatlan az a talán hangosan ■ sohasem megfogalmazott felfogás, mely szerint a szűk vezető apparátus gondolkozik, a többieknek elég, ha csak dolgoznak. Hiába vagyunk tisztában azzal, hogy minden, ami a munkánkhoz kell, anyag, eszköz, szerszám sok pénzbe kerül, ajánlatos velük takarékosan, tehát gazdaságosan bánni, ha csak úgy általánosan tudjuk ezt, érzékeink egyszerűen eltompulnak. A műtrágya, mint a raktárból kivételezhető ilyen-olyan színű, nehezen cipelhető massza jelenik meg, az alkatrész különböző formájú, anyagú holt tárgy, amit beépítünk, majd ha elromlik, kicseréljük. Életközeibe akkor kerülnek ezek a dolgok, amikor pénz alakját öltik fel, amikor a zsák műtrágya ennyi, az alkatrész annyi száz forintként jelenik meg tudatukban. Nyilvánvaló, hogy a Rákosvölgyében, ahol tizenöt éves múltja van az önelszámolásra való törekvésnek, ma sem ismeri ezeket az összefüggéseket mindenki. A^ok azonban igen, akik a beszerzésről, fel- használásról döntenek. Az egységek vezetői. Mert: önállóan veszik fel a fizikai dolgozókat, meghatározott keretek között kialakítják a bérezési rendszert, önállóan vállalnak kötelezettséget, más vállalatok és a termelőszövetkezet egyéb üzemegységeivel szemben, felelősek vállalásaik gazdaságosságáért. Felelősek, de nem elvontan, nem az általános elvek és célok okából, nem az elnök, a vezetőség felhívásai vagy dörgedelmei miatt. Ha csak ez volna, sokkal kevésbé éreznék a felelősseget, mint így, amikor döntéseiknek minden hónapban megvan a következménye vagy az eredménye, pénzben, forintban kifejezve, fizetésben és prémiumban. Ingyen semmi sincs. Még a pénz sem, amit ők még papíros formájában sem látnak, csupán a rovatokban szereplő milliós számok alakjában. Szóval a pénzért is fizetni kell, az áruvilágban kialakult szokás szerint kamatot, amit aztán eredményesség esetén jóváírnak. A felhasznált bérek után havonta harminc százalékot terhelnek az üzemegységekre, amiből feketén-fe- héren kitetszik, milyen súlyos közterhek jutnak a bérként kifizetett minden forintra, akkor is, ha azt a forintot busás haszonnal tetézték meg, avagy csak úgy kifizették. A terheléshez érve nem árt megjegyezni, hogy az általános költségeket nem továbbítják az egységekhez, hiszen ezekre nincsen hatásuk. Annál inkább gazdálkodhatnak az egyéb javakkal, egyebek között a munkaerővel is, mert érdemes. A 30 százalékon felül az ő terhük a tagoknak kifizetett táppénz, SZTK-, nyugdíjjárulék. Szóval mindaz, ami megmutatja, mennyit ér egy ember, illetve mennyibe kerül munkaereje. Jellemző, hogy az idén bevezetett bértömeg-gazdálkodás hatására kétszáz emberük elment, de a vezetők mégsem panaszkodtak munkaerőhiányra, sőt azt mondták el, hogy az első három hónapban bérben alig fogyott több, mint tavaly ilyenkor, ugyanakkor a nyereség lényegesen nagyobb summa volt. S ez a legfontosabb. „ Mármint a nyereség. Ahány százalékkal növekszik a haszon, annyiszor 0,5 százalékkal a bér. f A testületi ülésen többször hangoztatták, az önelszámolás konkrét formáit mindenütt a sajátosságoknak megfelelően lehet és kell kialakítani. A Rákosvölgye rendszere másfél évtized eredménye. Ez a rendszer ezután is változni, tökéletesedni fog. Ami minden munkahelyre érvényes, az a megmérettetés fontossága. mert így nagy a valószínűsége annak, hogy az alkotóerővel megáldott emberek latba vetik azt, saját és társaik boldogulásáért. K. P. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VftflÓSI KÜLÖNKIADÁSA /l982. MÁJUS 21., PÉNTEK IX. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM Kisiparosok mérlege Fehér foltok a szolgáltatásban Vegyes kép alakulhat ki, ha a helyi, s részben a járási kisiparosság egészének munkájára, a tőlük várt szolgáltatás skálájára gondolunk. A KIOSZ gödöllői alapszervezetének legutóbbi taggyűlésén is kiderült, hogy valamelyest növekedett ugyan az elmúlt egy év alatt a kisiparosok, az iparengedélyt váltók száma, csakhogy — amint Bánkúti Béláné KlOSZ-titkár is fogalmazott beszámolójában — az a tapasztalatuk; a város és a járás területén egyre csökken a szolgáltató szakmákban dolgozók száma. Divatos foglalkozások Ami például azt jelenti, hogy kevesebb a cipész, a kádár-bognár, az ács, a bádogos és a burkoló, ezzel szemben növekszik az olyan foglalatosságok száma, amelyeket a nagyobb jövedelem szerzése reményében váltanak ki. Több most a vattacukor-készítő, a lakástakarító, a háztartási faárut készítő, a rendőny szer elő és például a teherfuvarozó. Ezekre tulajdonképpen ugyancsak szükség lehet, hiszen valamennyi hasznos tevékenységet folytat, de amazokra legalább ilyen, ha nem nagyobb a kereslet. Mit lehet egyelőre tenni? Hiszen egyszer előbb-utóbb módosul az érdeklődés a jelenleg kihalásra ítélt szakmák gyakorlásának folytatására, hiszen majd amikor kifizetődő lesz ácsként, bádogosként, burkolókánt ipart űzni, akkor abból űznek divatot. No, de ez inkább csak jóslás, vágy. A KIOSZ inkább abban serénykedik, hogy amint megtudják, hogy valaki a szolgáltató jellegű ipart vissza akarja adni, megpróbálják lebeszélni erről. Sokszor persze megalapozott az elhatározásuk,,ilyenkor érdekképviseleti szervük képviselője sem tudja maradásra bírni az érdekelteket, s ez sokszor valóban nem csoda, hiszen ha egyszer vannak olyan szakmák, ahol a legújabb árak mellett sem kifizetődő a szolgáltatás, vagy éppen gyenge, hiányos az ipar gyakorlásához szükséges anyagellátás, nyilván kevésbé, éri meg az üzletet fenntartani. Elérhetők legyenek E mozgásban, ebben a változásban azért jó, hogy van a helyi kisiparosságnak egy magja, egy megbízható törzse, amelyre bizton számíthatnak az itt élők. Minthogy egynémely szervezeti, érdekképviseleti dologban a gödöllői alapszervezet vezetősége, néhány emberből álló függetlenített apparátusa végzi a tennivalókat. Tudják, hogy a városban és a járásban összesen 1600 kisiparos működik, akik közül mintegy ezer a főállásos, több mint négyszázan egyéb munkaviszonyuk mellett, százhú- szan pedig nyugdíjasként űznek valamilyen ipart. Néhány hónap alatt összesen 121-en szüntették meg kisipari, tevékenységüket, új iparjogosítványt viszont 149-en váltottak ki. A lakosság kétségkívül inkább azt szeretné, hogy különösen a szolgáltató iparosok könnyen elérhető helyen működjenek. Szétszórtságuk megszüntetésében több kezdeményező lépést tett a KIOSZ gödöllői alapszervezetének vezetősége. Ezen a tanácskozásukon is elhangzott azonban, hogy e kezdeményezés nem találkozott az érdekeltek igényével. A felajánlott helyiségekre most sincs elég jelentkező. Kitartó, szívós munka szükséges tehát ahhoz, hogy a megfelelő helyiségeket tovább kutassák, olyanokat, amelyek forgalmas, exponált helyen vannak. Mindenképpen a kölcsönös érdekekre kell tekintettel lenni. hiszen a jó munkát végző, megbízható mesteremberekre szükség van. Ezt hangsúlyozta a KlOSZ-alapszervezet taggyűlésén Herczenik Gyula, Marakodó uraságok Küzdelmes zsámboki múlt/ A török kor hallatán kiben ne idéződnék fel olyan név, mint Dobó, Balassi, Zrínyi. A Balassi név a XVII. században élő zsámbokiak számára félelmet, rettegést jelentett. Balassi Imre gyarmati főúr az 1650- es években hírhedtté vált e vidéken. A zilált birtoklási viszonyok közepette 1657-ben azt állította, hogy a néhány évvel korábban betelepült Zsámbok lakói az ő tulajdonát képező Szentegyed-pusztára telepedtek rá, amiért kötelesek neki adót fizetni. Rákülclte katonáit Magáénak vallotta a közeli, szintén lakatlan Parócát is. Az említett év elején egymás után kétszer is eltiltott mindenkit e helyek használatától, s birtoklása jogát nádori adományozásban jelölte meg. Kérésére az ősz folyamán tanúk egész sorát hallgatták ki a nemesi vármegye tisztségviselői, de hiába. Balassi Imre a sikertelen próbálkozás után az adó behajtásának a kor egy elterjedt, sajátos módjához folyamodott, rákiildtc katonáit a zsámbo- kiakra. A főúrral feles osztásban prédáló katonák „kergették, verték, taglották” az embereket. juhaikat metélték, szarvasmarhabőreiket összeszabdalták, Túráról mintegy Balassi Imre gróf 1670-ben beperelte a zsámbokiakat azon megállapodás alapján, amelyet még a Gyarmaton járt jobbágyokkal kötött, s száznégy tallért követelt tőlük, állítván, hogy 'az eltelt tizenhárom év alatt egyetlen tallért sem fizettek Paróca használatáért, noha „meg nem háboríttattak a Pa- rocsai Pusztának élésében, hanem mindezideig békében járatták minden marhájokkal”. A per további részéről nem maradt fenn irat, de a korszakra oly jellemző lassú ügyintézés alapján nagyon valósáí- nű, hogy a következő év tett a csaknem másfél évtizedes viszály végére poijtot, mégpedig oly módon, hogy Balassi Imre, a felperes Erdélybe menekült. Az 1660-as évek végén Túra lakóinak rovására is megpróbálták a zsámbokiak határukat gyarapítani, földfoglaló kísérletük azonban kudarcba fulladt. A Füleken székelő megyei hatóság azzal a meghagyással küldte haza Torda György és Kecskés Márton zsámboki jobbágyokat. hogy ne merjék kisajátítani azokat a földeket, amelyek művelésétől eltiltották a szomszéd község lakóit. Szomszédos falvak A két eset rávilágít arra, hogy a keserves korabeli állapotok közepette éles harc folyt a hódoltsági terület földbirtokosai között, de gyakori viszá lyok forrása volt egy-egy föld darab az amúgy is sokat szenvedő, szomszédos falvak jobbágyai között is. Bene Mihály a városi pártbizottság első titkára is, aki arról is szólt: tudják, hogy a helyi kisiparosok többsége dicséretes módon veszi ki részét a város fejlesztéséért végzett társadalmi munkából. Megemlíthetjük itt a művelődési központ melletti mű- emlékjellegű épület felújítását, Igaz, ezt nem közvetlenül a gödöllőiek, hanem az itteni alapszervezethez tartozók, név szerint Holes Vince és Török József kerepestarcsai kisiparosok vállalták. Az alsóparki gyermekfogászati rendelőnél pedig Dósa József, Tóth Sándor kartali, Tóth Miklós dá- nyi, Danyi Mihály, Benedek Sándor galgahévízi, Kovács László gödöllői, Nagy Mihály váckisúj falui, Pécsi Sándor, Katona János bagi, Győrfi Márton kerepestarcsai és Hársfalvi Péter péceli kisiparos tevékenykedett szorgalmasan, társadalmi munkában. S ha nagy is a mozgás, ha el is hagynak egyes szakmákat, a törzsgárda itt is kialakult az évek során. Szinte mindenki tudna egy vagy több kisiparost, mesterembert említeni, akik évtizedek óta jól szolgálják a lakókörzet, a falu embereit. Ezúttal a KIOSZ- ban is köszönthettek ilyeneket. Huszonöt év A szakmájában kisiparosként eltöltött 25 év után kapott kitüntetést Varga László mogyoródi férfiszabó, id. Illés Imre gödöllői lakatos és Körösi Sándor gödöllői autószerelő. A kiváló szervezeti munkájáért pedig Barna Illés gödöllői cukrászmestert jutalmazták meg. F. I. Szada Élelmiszerbolt, presszó A Gödöllő, és Vidéke Áfész szadai üzleteinek fejlesztésében csak egy állomás volt, hogy nemrégiben átadták az új élelmiszerüzletet. Hogy mennyire várták a helyiek mindezt azt elég talán azzal bizonyítani, a lakosság igen sok társadalmi segítséget nyújtott a szövetkezetnek. Még nem fejeződött be a munka a bolt körül, mert amint az a tervezők asztalán is megszületett, épül mellette a presszó, amely most egy kissé távolabb magánházban működik, de visszakerül a régi helyére, a bolttal egy fedél alá. Az új szadai kereskedelmi szolgáltató-komplexum elkészülte időszerű volt, hiszen a régi épület állaga megromlott, a helyiségek szűkek voltak, elég ha annyit mondunk, még a Hangya szövetkezettől örökölték. Rákosvölgye Tsz Balesetmentes közlekedésért A péceli Rákosvölgye Termelőszövetkezet gépellátó üzemága negyedszer nyerte el a balesetmentes közlekedésért elnevezésű verseny első díját. A legjobb eredményt elért gépkocsivezetőiket emlékplakettel és pénzjutalommal díjazták. Két gépkocsivezetőjük' már megkapta az egymillió kilométer balesetmentes teljesítéséért megítélt aranyplakettet is. Hajóval Esztergomba Hajókirándulásra indulnak vasárnap reggel, az üzemi KISZ- és szakszervezeti bizottságok szervezésében, az Árammérőgyár dolgozói közül azok, akik idejében jelentkeztek. Mert az egynapos Budapest— Esztergom vízi túrára kibérelt 250 személyes hajóra már ré- ges-rég elkelt minden jegy. Persze azoknak sem kell keseregni, akik ezúttal lemaradtak, hiszen majdnem ötszázan szerettek volna részesei lenni a szép útnak, s ezért a szervezők ismétlést kértek és kaptak a MAHART-tól. A második turnus június 20-án szállhat vízre. Agrártudományi Egyetem Több száz végzős hallgató ötven lovat hajtottak el, a zsámbokiaknak pedig a Paró- cán legelő jószágaikat. Ami ennél is szomorúbb, s megmagyarázhatatlan ostobaság: az ínséges viszonyok közepette az elrabolt, de magukkal nem vitt árpát kiöntötték a mezőn. Túra ekkor az Eszterházyak birtoka volt, akiknek kérésére kivizsgálta a megye a rablási históriát, ök is a kárvallottak közé tartoztak, az agaraikat hajtották el a fosztogatók. Részükről tíz évvel később zárult le az ügy, oly módon, hogy a prédálásra bújtogató Balassi átengedte nekik zálogba Kákát és Szentgyörgyöt. A hatalmaskodást követően tizennyolc kárvallott zsámboki jobbágy kelt útra, s három nap múltán megérkeztek Gyarmatra. Marháikat ezúttal visz- szakapták, s megyeztek Balassi Imrével, hogy Parócán a -„marháikat szabadon járathassák, mely marhajárásért annuatim (évenként) ígértek szabad jó akaratukból pusztabért 8—8 tallérokat fizetni”. Hajlott a szóra Balassi Beniczky Tamást, Zsámbok földesurát is egyezségre próbálta rávenni, kétszáz tallér ellenében fölajánlotta megvételre Szentegyedet, Beniczky azonban nem volt hajlandó fizetni. Közben a jobbáTöbb száz hallgató fejezi be idén tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A nappali hallgatók államvizsgái még egy kicsit odébb vannak, bár a mezőgazdaságtudományi karon, ahol június 7-én kezdődnek a vizsgák, már csak szűk két hét a felkészülési idő. A gépészmérnök-jelölteknek egy héttel több áll rendelkezésükre, tekintve, hogy ott június 14—16-án tartják az államvizsgákat. A gépészkar szakmérnökei, a mezőgazdasági energiagazdálkodási, a gépjavítás és alkatrészgyártó, valamint a kutatói szakon június 1-én kezdődnek meg a vizsgák. A mezőgazdaságtudományi kar szakmérnökjelöltjei, összesen mintegy kétszáznegyvenen, már a napokban megkezdték a vizsgákat. A növényvédelem és a takarmánygazdálkodás specialistáinak államvizsgája már megvolt, hátravan még a vetőmaggazdálkodási, a vízügyi, a gazdaságelemző, illetve a vállalatgazdasági szakon végzők utolsó nagy vizsgája. Június 18-ig minden vizsgáztatás befejeződik, akkor már a diplomaátadási és doktorrá avatási ünnepséget tartják. ^ÜGYELET Állatorvosi ügyelet: Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagy tárcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon május 22-én, szombaton 8 órától május 24-én, hétfőn 8 óráig: dr. Békési Béla, Pécel Isaszegi út 24. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbékon május 22-én, szombaton 8 órától május 24- én, hétfőn 8 óráig: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth Lajos u. 86. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Lajos Ferenc grafikusművész kiállításának megnyitója. Megnyitja- Varga Kálmán művészeti előadó, 17 órakor A kiállítás megtekinthető június 16-ig, naponta 15—20 óráig. Stúdiómozi. Cassavetes New York árnyai. Amerikai film. készült 1960-ban, 20 órakor. Tatay .Éva és Kovács P, József irodalmi estje Arany Jánosról, 18 órakor. Szocialista brigádok közművelődési programja. Cimboraklub. Mit olvassunk a nyári szünetben? Válogatás a legfrissebb könyvek között, 17 órakor. Szolgáltatás: fotólabor, 10— 20 óráig, kondicionálóterem, 10—15 óráig. Alma. Színes amerikai filmmusical. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! 16, 18 és 20 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) gyai is keresték/ igazukat, s hetvenöt tanú /vallotta, hogy Balassi katonái \s§ámboki földről hajtották el a marhákat, s az sohasem volt a birtoka. Balassi újra és újra rászabadította katonálit a zsámbokiak- ra, mert azok továbbra sem voltak hajlandók neki adót fizetni. A katonák minden egyes alkalommal a jobbágyok jószágait hajtották el, amelyek kiváltásáért az első alkalommal százhetven, a második alkalommal száznegyvenöt tallért kellett kifizetniük. Az utolsó hatalmaskodás, amelyről írásos dokumentum maradt fenn, 1664-ben történt, mikoris a kiváltási összeg kétszázötven tallérra emelkedett. Menekülő felperes A következő év tavaszán a falu lakóit páni félelem töltötte el. Attól rettegtek, hogy a következő esetben a hírhedt földbirtokos nem a marháikat, hanem őket fogja elhurcoltat- ni. kérték Beniczky Tamást, vessen véget az áldatlan állapotnak, különben szedik mindnyájan a sátorfájukat, s új lakóhelyet keresnek maguknak. Beniczky végül hajlott a szóra, kétszáz tallérért megvásárolta Szentegyedet. de ezzel Balassi és a zsámboki jobbágyok közötti ellentét még nem ért véget.
