Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-21 / 117. szám
rrsr Uf-Cítt 1982. MÁJUS 21.. PÉNTEK Bérkorrekció a pedagógusoknál, népművelőknél Fokozott anyagi elismerés Megbecsülik és értékelik az áldozatkész munkát Számos — mindenekelőtt pedagógus — olvasónk érdeklődését fölkeltette a tegnapi lapban közölt tudósításunk, a megyei tanács vb-üléséről. Ennek nem utolsósorban az a része, melyben hírül adjuk: döntés született a Pest megyei pedagógusok bérkorrekciójáról. Erről kértünk részletesebb információt dr. Cslcsay Ivántól, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesétől. — A kedvezőtlen tárgyi feltételek mellett az utóbbi években az oktatási intézmények pedagógus ellátottságában is égető gondok jelentkeztek. Az általános iskolákban foglalkoztatott képesítés nélküliek száma 1975 óta lényegében nem változott, mintegy 750 fő. A pályakezdők részére meghirdetett állások csaknem felére nem volt diplomás jelentkező. Az általános iskolai oktatók 8,5 százaléka (560 pedagógus) változtatott munkahelyet az elmúlt tanévben. Különösen sokan vállaltak munkát a főváros oktatási intézményeiben. Kirívóan magas az állást változtatók száma a szentendrei, a monori, a budai járásban, Vácott és Dunakeszin. A be nem töltött pedagógusállások száma 1981—82 között 137-ről 208-ra emelkedett, miközben nőtt a nyugdíjasok alkalmazása. A 266 általános iskolából 124-ben van pedagógushiány s ez az elmúlt években folyamatosan növekedett. Hasonló helyzet alakult ki a népművelő és könyvtáros munkakörökben is. — A nehéz helyzeten többi között az anyagi elismerés fokozott érvényre juttatásával kívánunk javítani. Már tavaly a pályakezdők számára az alsó határnál 300 forinttal nagyobb fizetést hirdettünk meg a pályázatokban. S az 1982—83 tanévre szóló pályázatokban jelzettek szerint, már 500 forinttal tudunk többet fizetni a Pest megyében munkát vállalóknak. — Az elmúlt év végén azoknak az iskoláknak — főleg az agglomerációban —, ahol kirívóan kedvezőtlen volt a bérhelyzet, összesen 5 millió forintnyi többlet bérfejlesztési lehetőséget biztosítottunk. Mindezzel együtt a Pest megyében dolgozó pedagógusok fizetése még mindig alacsonyabb az országos átlagnál. Ezt jelzi, hogy a különböző korcsoportokban az alsó és felső bérhatár közötti beállási szint 28,6 százalékos. Ilyen körülmények között érthetően nehéz felvenni megfelelő számú szakképzett pedagógust az egyre növekvő gyermeklétszámhoz. — Ezért vizsgálta meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök milyen lehetőséget nyújtanak a további bérkorrekcióra. A határozat értelmében idén július 1-től a pályakezdőknél az alsó és felső bérhatár közötti beállási szint megyei átlagban 40 százalékra, az agglomerációban 42 százalékra emelkedik. Ez azt jelenti például, hogy egy főiskolát végzett tanító bére a munkaviszony harmadik évéig 2400 és 4100 forint körül alakulhat. A 40 százalékos beállási szint 3080 forintos fizetést jelent, az" agglomerációban, a 42 százalékos pedig 3114 forintot. Arról is intézkedett a végrehajtó bizottság, hogy 1983. január 1-től minden korcsoportban átlagosan 40 százalék legyen a bérbeállási szint. A nem pályakezdőknél is változott az arány: megyei át' lagban az alsó és felső bárhatár közötti beállási szint' 30 százalék lesz. Ez azt jelenti, hogy náluk abszolút értelem ben nagyobb lesz a béremelkedés, mint a pályakezdőknél. Az eddig említettekkel azonos elvek szerint emelkedik a népművelők fizetése is. — Fontos hangsúlyozni, hogy nem általános béremelésről, hanem bérkorrekcióról van szó, tehát nem mindenütt és nem mindenki kap béremelést. A számok megyei átlagot jelentenek, amitől az iskola vezetése — a szakszervezet képviselőjével egyetértésben — az egyes esetekben a munka minőségét figyelembe véve eltérhet. Ezzel is lehetőséget nyújtunk a differenciált bérezés elvének érvényesítésére. Ügy érezzük, hogy a megyei tanács e bérkorrekcióval is elismeri és értékeli a Pest megyében dolgozó pedagógusok és népművelők fáradságos munkáját, a pályájukat itt kezdők hivatásszeretetét. M. J. Gödöllőtől Dorogig, Váltói Bács megyéig A jövő érdekében cselekednek Nem látványos, mégis hasznos három évtizedes múltjára emlékező, jelenét vállaló, jövőjéért tenni akaró vállalat. Tulajdonképpen újnak nevezhető igazgatóját faggatva hökkentem rá, hogy legfontosabb feladata (30 év múltán): megszüntetni cégüknek a közvélemény előtti viszonylagos ismeretlenségét. Budapesti, Vörösmarty utcai központjuk lépcsőit az elmúlt évtizedekben szinte alig koptatta újságíró. Oka: a nem látványos vendéglátóipari tevékenység, valamint annak területi tagoltsága. Hisz’ miközben a jelenleg Pestvidéki Vendéglátó Vállalat működési területe elsősorban a fővárosra terjed ki (kapacitásuk 44 százalékát kötik itt le), a Pestvidék: Komárom megye 31. Pest megye 22 százalék. A maradék 3 százalékon Bács és Fejér megye osztozik. Kákái Zoltán igazgató tavaly májusban foglalta el a nyugdíjba vonult Révész Imre íróasztalát. A múlt Először tehát pár szót a múltról. Az előzmény az 1949-es falu- villamosítási mozgalomra vezethető vissza. A mozgókony- hás hálózatocska 1952. június 30-án vált központilag irányított üzemmé, Közép-magyarországi Üzemélelmezési Vállalat néven. Ekkor 27 éttermük és 21 büféjük volt. Az egytálételről 1953-tól fokozatosan áttértek az étlap szerinti étkeztetésre. Midőn 1958-ban felvették jelenlegi nevüket, időközben már kialakultak munkahelyen kívüli kereskedelmi vendéglátó egységeik is. Üjabb előrelépés: 1968-tól megszűntek a körzethatárok. A jelen Napjainkban a B-kategóriás vállalat közvetlenül minisztériumi irányítás alatt. 20 százalékos szociálpolitikai dotációval látja el feladatát. Kétszáz- hatvan munkahelyi éttermükben. büféjükben 1700-an dolgoznak. tavalyi forgalmuk 608 millió forint volt. Feladatuk a szerződések megkötésétől a nyersanyagok beszerzésén, az áruellátáson, a főzésen, s (ha kell) a szállításon túl a kiszolgálásig terjed. Csak példának néhány munkahely. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen félszázan, a budakalászi Lenfonóban húszán szorgoskodnak, de megyeinek tekinthetjük a fővárosi Ganz-MÁVAG-ot is (62 dolgozóval): hisz munkásaik java bejáró... Ebéd mellett már kismértékben vacsorát is szolgáltatnak. Tervezik hidegkony- ha-hálózatuk megszervezését. A munkahelyi éttermeken túl — a kép teljessége kedvéért — vissza kell térnünk a már említett tényre, hogy időközben nemcsak a körzethatárokon léptek át. de a munkahelyi éttermeken. illetve büféken túli vendéglátóipari tevékenységet is folytatnak. Ezek közül a legjelentősebbek: a dorogi Bányász. a tatabányai Gerecse éttermek, megyénkben a váci Kőhíd vendéglő és a maglódi Parking. S ne feledjük, ez a vállalat a gazdája a fővárosi kórházi büfék egy részének is. A jövő A vállalat 30. születésnapját hivatalosan tegnap ünnepelte, a jövőbe tekintés jegyében. Ennek szellemében a márciusi ünnepi nyitány épp’ ezért a szakács- és cukrásztanulók versenye volt. Jelképnek is szép: harmincán versengtek — szüleik jelenlétében — a budapesti Ecseri úti szakközépiskola tanárainak szigorú zsűrije előtt. Áprilisban vevőankétra ültek le. a partnervállalatokkal, majd szeptemberben a felnőtt dolgozók szakmai versenye zárja a sort. A vállalat kéthavonta megjelenő üzemi lapjában, a Fa- kanál-ban írta Kókai Zoltán igazgató: — Idei üzletpolitikánk középpontjában a minőség, a szolgáltatási tartalom és a hatékonyság javításának feladatai állnak. S persze nem felejtkeztek el az ötnapos munkahétből adódó problémákról sem. Ugyanis ez az öt munkanap ebédszüneti rendjét mobilizálta. Tudják, az új munkarend mindenki javát szolgálja, számukra bonyolult átszervezési problémákat vet fel: melyek megoldása csak egyedi lehet. Tehát nem lehet uniformizálni az intézkedéseket. Munkahelyi éttermeikben és büféikben külön-külön kell rátalálniok a megoldásra. Nem kis feladat. Azonban nem szeretnék elveszíteni vendégeiket. Megéri tehát a fáradságot. Alacs B. Tamás Műszaki fejlesztés Vastag abrosz, vékony ebéd A hangsúly a társadalmilag hasznos eredményen Dolgozik a megyében olyan fénycsőburagyártó-gépsor — az Egyesült Izzó váci gyárában —, amelynek műveleti sebessége tíz esztendővel ezelőtt a fan tasztikumok birodalmába tartozónak tűnt. Nemzetközi ösz- szehasonlításban is megállják a helyüket ezek a berendezések, valóban a korszerű technikát testesítik meg. mindazt, amit a tudományos kutatás és gyakorlata, a műszaki fej lesztés friss eredményként lét' rehozott. Mit sem érne azonban ez a boszorkányos gyorsasággal dolgozó eszköz, ha alkalmazói esetleg elfeledték volna megteremteni a folyamatos kiszolgálás feltételeit; emberben anyagban, alkatrészben, energiában, szerszámban és így tovább. Nélküle megbénulna Példánk érzékelteti: amikoi a termelésben egy valami változik, akkor sok minden másnak is módosulnia kell, máskülönben ugyanis elvész a remélt haszon egy része vagy egésze, a kiadás nem térül meg. A műszaki fejlesztés költséges tevékenység! A megyében a vállalatok és a szövetkezetek, azaz a termelőágazatokba tartozó gazdálkodók fejlesztési alapjukból és más forrásokból — így például hitelekből — a legutóbbi években esztendőnként átlagosan egymilliárd forintot adtak ki közvetlenül a műszaki haladást szolgáló feladatokra. Elkerülhetetlen költekezés ez. mert máskülönben az sodródik veszélybe, ami a holnapi fejlesztéshez teremti meg az alapokat, a haszonnal történő értékesítés. A korszerűsítéseknek persze nem mindenkor eélja a közvetlenül kimutatható nyereség. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat például folyamatosan tetemes összegeket fordít a gyárakban. de elsősorban fonodáiban, a klímaviszonyok javítására. Ez főként az emberi egészséget óvó beruházás, ámde ki állíthatná, hogy ezeknek a forintoknak nincsen szerepe a termelékenység alakulásában a termékminőség jobbá tételében?! Nehéz és minden bizonnyal fölösleges is merev választóvonalat húzni, meddig terjed a közvetlen és mikor kezdődik a közvetett fejlesztési tevékenység. Valójában a szakemberek — a pénzügyi szabályok, előírások természetesen nem egyeznek ezzel — a műszaki fejlesztés körébe az új technológiákat és termékeket éppúgy beleértik, mint a friss technikai eszközöket, a korszerűbb szervezési eljárásokat és nem utolsósorban a kutatásokat, kísérleteket. Ez utóbbi kettő nélkül valójában megbénulna a a műszaki fejlesztés, hiszen a szoros kutatóintézeti kapcsolatok tették lehetővé a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál, a Forte Fotokémiai Iparnál, a Ganz Árammérőgyárban olyan korszerű termékek előállítását. amelyek nem pusztán a belföldi felhasználásban számítanak jól értékesíthető árunak, hanem a külföldi piacokon is. Mindezek ismeretében laikus módra fogalmazhatunk úgy is, hogy a termelésben végrehajtott mindenféle lépés fejlesztés lehet, de csak akkor, ha valamiben magasabb szintet teremt a korábbiaknál, ha a ráfordításokat közvetve vagy közvetlenül megtéríti, s ha a fejlesztés kapocsként működik, azaz előzményeivel és követelményeivel zavartalanul összeilleszthető. így kapja meg igazi jelentőségét az a tény. hogy a megyében — a legutóbbi évek átlagában — az ipar gépeinek, berendezéseinek bruttó érték alapján számított állománya 500—700 millió forinttal emelkedett. ám az ezek egységére vetített érdekeltségei eredmény — szakszerűtlenebbül, de érthetőbben: nyereség — folyamatosan csökkent...! Amint mondani szokás, vastag az abrosz. vékony az ebéd. Kétszer gyorsabban Most már nem hat elsietett megállapításnak, ha leírjuk: a műszaki fejlesztés csak abban az esetben jár a várható eredménnyel. ha alaposan megfontolt. mérlegelt célja van, azaz ha — tervszerű. Ez a cél ugyan lehet a gyártás- és gyártmányfejlesztésen belül új állóeszközök megvásárlása, kutatás korszerűbb technológiák, termékek megalkotására, tipizálás. szabványosítás, licencia Nem ksrakatbfigád Nyolcszáz hektár A hír röviden és tömören így hangzott: a gyáli Szabadság Termelőszövetkezet Kilián György nevét viselő traktorosbrigádját az ágazat kiváló brigádja címmel tüntették ki. Próbatétel Az indoklásban sok-sok éves jó munkájukat, a termelésben és a brigádmozgalomban kifejtett tevékenységüket hangsúlyozták az őket kitüntetésre felterjesztők. Természetesen arról is szólt a brigádkrónika, hogy többszörösen elnyerték az arany fokozatot, s a szövetkezet kiváló brigádja címet is ' megkapták nem egy alkalommal. A brigádmozgalom útvesztőiben jártas, megedződött tollforgató ezek hallatán a legjobb szándék mellett is or- ,u gondol, mintabrigáddal, kirakatkollektívával hozta össze a sorsa. Hogy tévedett, s mindez koránt sincs így, arra bizonyíték akad szép számmal. Papp József, a tizennyolc tagú brigád vezetője ez idő tájt éppen betegállományban piheni ki egy kisebb szívinfarktus megpróbáltatásait. Foglalkozási ártalom? Talán, hiszen 1953 óta rázódik a különböző típusú masinák nyergében. Csaknem emberöltőnyi idő. Hogy milyen terheléssel, megpróbáltatással járhatott, jár ez az életmód, azt csak az tudja igazán átérezni, aki maga is próbálta. Márpedig a kiliánosoknak a mindennapi próbatételből ugyancsak kijut évek óta. A négy kertészetben, a három baromfitelepen és az építőipari ágazatban számítanak munkájukra. Munka szerint A legtöbb feladat a kertészetben vár rájuk. Nyolcszáz hektár „gazdái” kora tavasztól késő őszig. A többségében kertészeti termelésre alapozó gazdaságban úgyis mondhatnánk. létfontosságú munkák hárulnak a Kilián brigád tagjaira. Hogyan is szól jelmondatuk? Idejében és jó minőségben elvégezni, amit rájuk bíznak. Elkoptatott szavak, érvelhetnének a kétkedők. Ha jobban belegondolnak, s tartalommal töltik meg a gyakran hallott szavakat, azonban világossá lesz, a talajelőkészítés, a növények számára megfelelően megvetett magágy, valóban záloga lehet a jó termésnek, s így közvetetten a közös qazdaság s a tagok egyéni gyarapodásának is. S ha a munka úgy kívánja, nincs pihenőnap, szabad szombat, vasárnap — csak a vége-hossza nincs rázgazdái kódás a traktorok nyergében, a fülledt melegben ... S a legnagyobb gondjuk is éppen ebből adódik. Hogy is panaszolta a brigádvezető? Nincs rá módunk, hogy összeüljünk, dől gainkat megbeszéljük. Tavasztól őszig csak menet közben találkozunk, talán túlzás, de ilyenkor tartjuk a brigádértekezletet. Ilyenkor próbáljuk megoldani a legsürgetőbb ügyeket. Egyedül elsők Mintabrigád, kirakatkollektíva? Tagadják. A tavalyelőtti évet emlegetik, amikor nem jöttek össze a dolgok, elkaná- szodtak egy kicsit, nem úgy sikerültek a vállalások, miként szerették volna. Ezekre az időkre azonban ma már csak ők emlékeznek. Helytállásuk, jó munkájuk elismeréseként kiérdemelték az ágazat kiváló brigádja kitüntetést, Ami annál is inkább figyelemre méltó, mert a megyében az idén mindössze egyedül ők találtattak érdemesnek erre a címre. Papp József, egyelőre még betegállományban, csupán lélekben tevékenykedik együtt ezekben a napokban a kollektívával. Remélhetően a fővárosi ellenőrzés kedvező eredménye után együtt örülhetnek a megdolgozott elismerésnek. G. M. megvásárlása és így tovább, ezeknek a céloknak az eléréséhez forrásként szolgálhat a vállalati fejlesztési alap. a hitel, az állami támogatás, ám a hangsúly mindenkor a társadalmilag hasznos eredményen van. Megint példa lámpásáért nyúlva: a megye gépipari üzemeiben. egy eset kivételével, valamennyi licencia a gyorsan fejlesztendő minősítést kapott termékek csoportjához kapcsolódik. amint a kooperáció határokon túli szálai is ide kötődnek. Ez önmagában még persze nem bizonyíték a haladásra. Az azonban igen. hogy — sok más eredmény mellett, mint amilyen az igényes technológiák térhódítása, korábban nem ismert minőségellenőrzési módszerek alkalmazása — ezeknél az áruknál a dollár elszámolású kivitel kétszer olyan gyorsan nőtt. mint az átlagosként kezelt termékeknél. Gazdag tárházból válogathatunk annak igazolására, miként bővíti teljesítményeinket a műszaki fejlesztés folyamata. Tíz esztendő alatt negyedével csökkent például a Du namenti Hőerőmű Vállalatnál az egy kilowattóra villamosenergia előállításához szükséges fűtőanyag. Az egyetlen adat mögött a fejlesztési lépések sora áll, a jobb hatásfokú kazánok beépítésétől a fokozott automatizá- cióig. Említhetjük a Cement és Mészművek gyáraiban a klin- kerégető forgókemencék egy köbméterére számított termelés egyharmados emelkedését, ami szintén az átfogó fejlesztésnek köszönhető. Arról pedig a szövőnők tudnának hitelesen beszámolni. miként változott feladatuk és fizikai igénybevételük az automaták mellett, amiknek aránya egy évtized alatt a megye textilüzemeiben a teljes gépállományon belül megkétszereződött. Csupán kóstolgattuk a haladás ízletes, mazsolás kalácsát, ám így is ínycsiklandozónak bizonyult a próba, olyannyira kellemes az, amit magunknak sütöttünk. Pontosan a jó ízre ráérezve tűnik fel, némelykor mennyire keletien a kalács; mennyire tervszerűtlen, átgondolatlan a műszaki fejlesztés folyamata. Említhetünk ugyanis a korábbi jó példákkal szembeállítható rosszakat, méregdrágán vett prés- és fröccsöntőgépekről. amiket egy percig sem használtak és úgy adtak át könyvjóváírással más termelőhelynek, kudarcot termelő technológiákat is említhetnénk például a tégla- és cserépipar köréből, ahogy porba süppedő újításokban, találmányokban / sem szűkölködik a megye ipara és mezőgazdasága. Irányok, célok Kitérni a műszaki fejlesztés követelménye elől annyi, mint föladni a holnapot, azaz egyetlen termelőhely sem engedheti meg magának ezt a luxust sem szemléletében, sem gyakorlatában. Ilyenre nem is bukkanunk. Valami mindenütt történik. de e valamik olykor nehezen alakulnak át tervszerű tevékenységgé. zökkenőktől megóvott — előzetesen átgondolt — folyamattá, hiszen — beérve az utalással — egyebek között a megye élelmiszeripari üzemeiben már-már a fennmaradást veszélyezteti a gépek, berendezések nagy fokú elavultsága. A műszaki fejlesztés mennyiségi — pénzügyi és naturális — jellemzői, mutatói mellett ezért egyre fontosabb szerephez jutnak az irányok és a célok, meghatározásuk hogyanja. azaz a tervezés, a szervezés. Ha ez hibátlan, ha a lehető legkisebbre szorítja a tévedések lehetőségét, akkor a gyakorlatban is testet öltenek a remélt és gyakran csak papíron létező eredmények. Mészáros Ottó
