Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Az ipari szövetkezet harmincadik éve

Az itt élők közügye

Kis cég - nagyon sok pénz

Már a városba vezető felüljárón szembetűnik a Ceglédi Vasipari Elektromos Műszerész Ipari Szövetkezet új, központi telephelyének üveg- és betoncsarnoka, a hozzá csatlakozó épülettömbbel. Az üzem annyira új, hogy mindössze négy napja, április 28-án avatták fel ünnepélyesen. Valószínűleg megtehették volna előbb is, hiszen már januárban birtokba vették az épületeket, megkezdődött a munka is, hogy minél kevesebb legyen a termeléskiesés. Az emberek és a gépek már dolgoztak a műhelyekben, miközben a kivitelezők az utolsó simításokat vét gezték az épületeken. De ünnepélyes avatást nem akartak rendezni addig, míg a terv szerint, precízen el nem készül minden.

bontani. A vasipari részleg szállítószalagokat, ipari tablet tázópréséket, laboratóriumi centrifugáikat készít. Az elektromos ágazat pedig kis üzemek elektromos berendezéseit gyártja, s a komplett egységek helyszíni szerelését is elvégzi. Mindezzel párhuzamosan jelentős részt vállalnak a város lakosságának nyújtott szolgáltatásokból. Műhelyeket üzemeltetnek Cegléd két szolgáltatóházában : óraijavítást,

rádió- és televíziószerelést, háztartási gépek szervizelését vállalják.

Egytől a kilencvenig

Az új telephelyet akár születésnapi ajándéknak is tekinthetjük: éppen harminc éve, 1951-ben alakult a szövetkezet. Akkor kevesen tudtak létezésükről, de a három évtized alatt munkájukkal rangot szereztek maguknak, s ma már a város egyik számottevő ipari bázisaként tartják nyilván. Tóth Géza, a telephely üzemvezetője, s egyben a szövetkezet párttitkára:

— A számok sok mindent elárulnak a fejlődés üteméről — kezdte sorolni az adatokat Tóth Géza. — Harminc évvel ezelőtt 47 kisiparos alakította meg a szövetkezetünket, az első évben 1 millió 200 ezer forint volt a termelési érték. Tavaly viszont a 258 dolgozónk több mint 90 millió forint értékű árut termelt. A két adat közötti időszakról csak annyit: kivétel nélkül minden évben javult a gazdasági hatékonyság, és fokozatosan növekedett az exporthányad, jelenleg megközelítően 56 millió forintot tesz ki bevételünkből a tőkés, illetve a fejlődő országokban értékesített áruink értéke.

Már a szövetkezet nevében is benne van, hogy tevékenységüket két ágazatra lehet

— Nekünk nincsenek szériagyártmányaink, szinte minden termékünk egyedi darab — folytatta a telepvezető. — Gyakran az is előfordul, hogy a megrendelőink tervrajzok, technológiai leírások nélkül keresik fel szövetkeztünket, s csupán azt tudják elmondani, hogy milyen funkciókat kell ellátnia annak a berendezésnek, amelyre szükségük van. Így az egyes konstrukciók — mondhatnánk — gyártás közben alakulnak ki. Ez persze, azt is jelenti, hogy nálunk többségében magasan kvalifikált, univerzális szakemberek dolgoznak.

Miért vonzó?

A műhelyek és a gépek elhelyezése azt is elárulja, hogy magas szintű a munka- és üzemszervezés. Ezt különösen nehéz megoldani az egyedi termékek gyártására berendezkedett gazdasági egységekben. De hogy megéri a fáradságot, azt nemcsak a jelentős és fokozatosan növekvő hatékonyság bizonyítja, hanem az is: a munkahelyi kellemes közérzetnek hatalmas a megtartó ereje.

Az elektromos műhelyben Bene Csabának 'ez az első munkahelyéhez idén végezte Csepelen ^szakmunkásiskolát, és hazajött szülővárosába. A Videoton R 16-os számítógépeinek memóriaegységét készíti. Hogy miért volt számára vonzó a szövetkezet? — Jó körülmények között dolgozhatok, s itt nem tapasztalom azt, amit sok kollégám említ, hogy hátrányban lennének a fiatal kezdő szakemberek.

A szomszéd üzemrészben dolgozik Egresi Károlyné, a Kandó Kálmán szocialista brigád alapító tagja. Ö betanított műszerészként kapta meg a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést 15 évi munkája után. S a tizenkét tagú kis kollektíva is elnyert már valamennyi kitüntető címet, amely a KISZÖV területén adományozható.

A tágas szerelőcsarnokban az ünnepi átadást megelőző napokban még az épület vasszerkezeteit festették, de, néhány hegesztőapparót mór üzemelt.

Irakba is eljut

A csarnok egyik sarkát becsomagolt hatalmas kapcsoló- szekrények foglalták el. A nagy üzlet — mondta Bujáki Ferenc géplakatos: tíz iraki város raktárbázisának elektromos berendezéseit gyártjuk, és a helyszínen összeszerelve állítjuk üzembe, összesen 50 millió forintnak megfelelő dollárt hoznak ezzel a közös kasz- szába.

Bujáki Ferenc is azok közé tartozik, akiknek ez a szövetkezet az első munkahelye, első 26 éve, itt volt ipari tanuló is.

— Nekem mindig jó volt itt — mondja — ebbe nőttem bele és nem vagyok hajlandó ötven fillér, vagy egy forint, órabéremelós reményében vándorolni. De nálunk most valami érdekes dolog kezdődik: a sok elszórt apró részlegből egy helyre kerültünk, a szövetkezet egységes kollektívája most fog kialakulni.

Iskolaakció a Pesti úton

N Cegléden az idén tetőzik a demográfiai hullám, feszitőek a

^ tanteremgondok. A mostani ötéves tervben épül majd egy mo^ dern, nyolctantermes általános iskola. Majd. De a gondok már

% most is égetőek, ezért gyors átmeneti megoldást kellett találni.

Jó lehetőséget kínált erre a régi Pesti úti iskola, s megszületett a döntés: négy tanteremmel ki kell bővíteni, mégpedig úgy, hogy 1982 szeptemberében birtokba vehessék a nebulók az új részt. A döntést különben indokolta, hogy a kisegítő iskolába járó gyerekek meglehetősen rossz körülmények között tanulnak, pedig nekik igazán szükségük van a zavartalan feltételekre.

— Pénzünk is kevés volt a 4 tanterem megépítésére — tájékoztatott Sárik Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese. — Jobbára az anyagok vásárlására tudtuk előteremteni a költségkeretet. így hát levélben kéréssel fordultunk a ceglédi vállalatokhoz: segítsenek erejükhöz képest. Eddig is jelentős eredményeket értünk el a társadalmi munka szervezésével, de ez az akció felülmúlta elképzelésünket. Egyetlen üzem sem utasította vissza kérésünket, szinte észrevétlenül a város közügye lett ez a négy tanterem.

Az iskolaakció januárban kezdődött, a generál kiviteleA vasipari üzem szerelői egy szállítószalag elemeit rakják össze

Befejezés előtt a Péti Nitrogénművek megrendelésére készülő szennyvízbesűrítő kapcsolószekrények kísérleti példánya

linómetszetei a lapokban. Sok helyen megfordult, de mindig visszakanyarodott Budapestre. Küldözgette a munkáit különféle kiállításokra — olyanokra, amelyekre nem is hívták. Először rendszeresen kidobták valamennyiről, de aztán idővel valahogy elfelejtették, hogy nem is tartozik oda. Lassan megszokták, hogy jelen van, s kiállították a képeit. 1969-ben fölvették a Fiatal Képzőművészek Stúdiójába. Ekkor derült ki, hogy nem tagja a Képzőművészeti Alapnak. Oda is küldött rajzokat, és sikerült! Azóta több mint tíz év telt el...

Illusztrációk sora

Átmegyünk a műterembe, amelynek egyik falát a plafonig főleg művészettel foglalkozó könyvekkel teli polcok borítják. Aztán rajzok, rajzeszközök mindenütt. A műterem melletti kis műhelyben is könyvespolc, rajta azok a könyvek, amelyeket Mikloso- vits László illusztrált. Megmutatja kedvenceit.

— Nagyon szeretem Arany János verseit. Körülbelül 70— 80 darabból álló illusztráció- sorozatot is készítettem róluk, az Arany János évfordulóra. Lerajzoltam a Dél-Pest megyében található fejfákat és megörökítettem azokat a régi. jellegzetes parasztházakat is,

amelyek azóta már eltűntek Albertirsáról. Szívesen megrajzolnám — s bizonyára meg is fogom —, hogy mit jelentett számomra annak idején, gyerekként a felszabadulás: azt, hogy egy csendőrkalappal fociztam ... Nagyképű dolognak tartom, hogy ars poeticáról beszéljek. Inkább úgy mondanám, hogy az emberi mindennapokat szeretném rajzolni egész életemben.

Az odaégett ebéd

A beszélgetés közben bizony kissé odaégett a kilencéves, iskolába készülő Máté ebédje. A szőke, kékszemű kisfiú elbúcsúzik, s az édesapja nem minden büszkeség nélkül számol be arról, hogy Máté is szívesen rajzol. Előkerülnek az apa és fia közös munkái. Kiderül, hogy a gyerek jóval racionálisabb apjánál, mert autót rajzol minden nézetből, csirkekeltetőgépet tervez és rajzfilmet készít. A másfél perces film arról szól, hogy a pontból vonal lesz, leírja, hogy Máté, majd ismét vonallá, végül ponttá válik.

A művész felesége magyar— orosz szakos tanárnő, de szabadidejében ő is a művészeteknek hódol: gobelineket készít. Már három kiállítása volt M. Orbán Editnek. Pihenés,

kikapcsolódás gyanánt pedig valamennyien a házhoz tartozó kertet művelik, tyúkokat tartanak.

— Azt hiszem, ha módom lett volna rá, jó Falstaff vált

volna belőlem — búcsúzik Miklosovits László. — De jól, viszonylag elégedetten élünk, s mindig kicsikarjuk a magunk számára az örömöt az élettől.

zést vállaló ceglédi járási építőipari szövetkezet pontos ütemtervet készített, visszaszámolva szeptember elsejétől. Rögzítette, hogy mikor, melyik munkafázisnál kell tartani ahhoz, hogy az évnyitóra minden készen álljon. Ennek megfelelően a tanács társadalmimun- ka-szerződést (micsoda új fogalompár!) kötött a vállalkozó Üzemekkel. Március elsején tették meg az első kapavágásokat, s a program szerint május első hetében kellett volna megkezdeni a falazást.

A rendszeresen tartott koordinációs értekezletek egyikén tréfásan mondta valaki: itt most úgy kell dolgozni, mint a hétvégi maszek munkákon szoktatok. Úgy érezzük, a sikernek mégsem ez a titka, hanem amit a tanácselnök-helyettes fogalmazott meg: társadalmi munkát csak értelmes, rangos célok érdekében szabad kérni, és gondoskodni kell arról, hogy a vállalkozókat előkészített, szervezett terület fogadja, illetve megfelelő szakmai irányítás legyen.

Hétköznapi mesék (részlet)

Balázsét kirándulnak

KHz lesz az utolsó május elseje, amit még munkatársai körében tölt el Balázs Károlyné, aki im- 'már huszonöt esztendeje dolgozik az albertirsai bölcsődében. Kezdetben szakképzetlen gondozónőként, ám szorgalmának köszönhetően 1968-tól ő irányítja a kis kollektíva munkáját.

— Hatvankét éves vagyok, jóval túl a nyugdíjkorhatáron. Ügy gondolom, most már jöjjenek a fiatalok — mondja, aztán még hozzáteszi —: már megvan az utódom is, egy nagyon rendes fiatalasszony.

Balázs Károlyné tősgyökeres albertirsai, nem is vágyott el soha innen. Szépek itt a hétköznapok, mondja, de még szebbek az ünnepek.

— A legemlékezetesebb életemben az első szabad május elseje. 1945-ben, Monoron vettem részt a felvonuláson. Több ezer főnyi tarka tömeg hömpölygött az utcákon. Boldogok voltunk, hiszen elvesztettük a háborút, de megnyertük a legdrágábbat, a szabadságot.

Azt mondja, régi képeket is őriz esztendőkkel ezelőtti majálisokról. Most úgy látja, szebb volt akkoriban. Valóságos népünnepély volt Aíberirsán is; mostanában jobbára kiemelt járási ünnepségeket rendeznek egy-egy községben.

— De azért most se maradhat el a szokásos kirándulás — mondja befejezésül. — A falubeliek többnyire a Romantika-erdőbe járnak. Mi is úgy tervezzük, hogy az unokákkal kimegyünk, s ott fogyasztjuk el az ebédet. Persze, csak akkor, ha az időjárás engedi.

Egy arc a tribünről

k eglédi szokás szerint épült, Felház utcai ház.

■ Tágas, világos nappalija az udvarra néz, amely nyáron üde zöld, csupa virág. Középen nagy asztal, az asztalon fényképek. Ezeket nézegetjük Nyújtó Ferencéknél. Régi május elsejék emlékei közt kutatunk, ám a legtöbbet nem fénykép, hanem inkább az emlékezet őrzi.

Fotómásolat a kezemben: az eredeti a Kossuth Múzeum munkásmozgatmi anyagtárában van. A képen Nyújtó Ferenc ceglédi vöröskatona, a vasasszakszervezet helyi csoportjának titkára, a Munkás—Paraszt—Katona Tanács tagja, pártvezetőségi tag. Délceg, fiatal, bizakodó, egyenes tekintetű.

— Reiner Albert volt akkor a pártvezetőségi titkárunk, akiről Cegléden utcát neveztek el — simítja a képet. — Pártmegbízatásom volt a vöröskatonák szervezése, a ceglédi, a 30-as vörös gyalogezred volt. Ez a másik — csoportképet mutat — április 17-én készült, tizenkilencben. Május elsején már a fronton voltunk, Szeged alatt, a gáton.

Újabb fénykép, mosolyogtató. Erdei tisztás, vidám csoporttal.

— A hűvösvölgyi Nagyrét, 1928-ban. Pártunk fedőneve akkor a Természetbarátok Turista Egyesülete volt. Amit a képen lát, budapesti munkás fiatalok májusünnepe. Visszhangozta az erdő az Internacionálét! S a másik, a farkasvölgyi, amikor ránk rontottak a rendőrök? A vörös zászlót derekára csavarva mentette egy fiatal elvtárs, és másnap a kirándulók olvashatták a rengeteg, szélhordta röpcédulát.

Cegléden? 1919-től 1923-ig nemigen volt szervezett megmozdulás. A munkás vezetőket börtön rácsa zárta.

— Urbán Pál mondta egyszer: ők május elsején vörös zászlóval a kámáni erdőbe jártak. Nem többen, csak húszán, harmincán. Ne legyen tömeg. De májusünnep volt, őszinte, mozgalmi.

Néhány évvel ezelőtti kép. Nyújtó Ferenc, a felvonulók élén, a veteránok sorában, zászlóval a kezében. Megyei ünnepség volt Cegléden. A sorban mellette Cser- venka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, mosolyogva lépdel.

Nyújtó Ferencné térül-fordul közben. Sötétkék öltöny, a májusi ünneplő ruha zakóját hozza. A kabáton kitüntetések sora, férje érdemei: a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Tanácsköztársaságért emlékérem, a Jubileumi emlékérem, a Munka Érdemrend ezüstje. Mert május 1-én Nyújtó Ferenc veterán természetesen ott lesz a tisztelettel meghívott ünneplők közt.