Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

összekapcsolódnak az örömök és a gondok...” Egy lehetőség két város között Csemő új korszak kezdetén Az apró falvak lassú halálának időszakát éljük. Bár ez a megállapítás éppen nem Pest megyére jellemző, inkább az or­szág más tájegységeire. Néhol hamis paraszti romantikából ere­deztethető nosztalgiával, néhol jogos mérgelődéssrel vesszük tu­domásul, hogy egy-egy település megszűnt létezni. Arra ritkáb­ban van esélyünk, hogy megfigyelhessük egy község születé­sének folyamatát. De példa volt erre az elmúlt két évtizedben Csemő. A falu felé A száz esztendőnél öregebb, lokális használatra készült tér­képen apró téglalapok jelzik a telkeket, rájuk került a fel­irat: Hosszúcsemő. Fél arasz­nyival arrébb mutatja: cse- mői oskola, körbe pedig név szerint tünteti fel a többnyire ostorszíjtanyákat. Két mező­város között terjengő homok­világ, a Cegléddel határos Putrisarki-erdőtől a nagykő­rösi kertekaljáig. Errefelé lassan mozdult új hajtásra az élet, még 1960-ban is mind­össze három ház állt az egy­kori oskola körzetében. S ekkor, ide új tanácsházat épí­tettek, meg egy orvosi ren­delőt. Tanyacentrumnak ne­vezték ki az épületcsoportot. Másfél évtized múltán Csemő belterületi lakossága tucatnyi család 37 tagjából tevődött össze, de a centrális szerep­kört képes volt betölteni a település; vegyesboltjával, klubkönyvtárával, kocsmájá­val és a 25 gyereket befogad­ni képes óvodájával. Körben ezerötszáznál több tanyán él­tek, dolgoztak emberek. Megnövekedett az étvágy a jóra, szebbre és robbanássze­rűen jött a változás. A mai Csemőnek példátla­nul különleges az arculata. Építészetileg még mindig szép — ha nem is hat modernnek — a tanácsháza. Hozzára­gasztva helyiséggondokkal küszködik a klubkönyvtár, akár az orvosi rendelő. De átellenben korszerű a négy­tantermes iskola, amelynek építési költségén egymilliót takarítottak meg, s ebből kezdték emelni a már kitű­nően felszerelt tornacsarnokot. Az út túloldalán pedig jelen­leg száz gyereknek ad helyet a kibővített óvoda. Áfész-bolt kettő is van, és csinos bisztró nyílik a főútna. Hosszú so­rokban modern, városias há­zak, összkomforttal, s köztük mintegy elpettyegetve egy-egy tágas kertjét vesztett tanyai otthon, égbe meredő gémes- kúttal. Ezen a településen nem a régihez keveredett az új, ha­nem a modern falu i egyszerű­en bekebelezte a múltat, ut­casorok kötötték össze az el­szórt tanyákat. Pontosabban csak egy részüket. Csemő bel­területi lakossága meghaladja a hatszázat, de még mindig hozzávetőlegesen ezer tanya tartozik a körzetéhez. A ta­nácselnök hogyan éli át a vonzást ? — Sok apró örömmel, si­kerrel és hatalmas gondokkal — mondta Boda János. — Vé­gül is összekapcsolódnak az örömök és a gondok, bizo­nyíthatja eZt néhány adat: a belterületi lakosság átlagos életkora harminc év alatt van, a fiatalok minél korszerűbb körülmények között akarnak élni, tavaly a tizenhat építke­ző közül heten típustervet vá­lasztottak, az idén már ismét kiadtunk tíz építési engedélyt, lassan újra kicsi lesz az óvo­da, az iskolát további négy tanteremmel kell bővítenünk, építünk egy új ABC-áruházat, és fejleszteni akarjuk az elektromos hálózatot is. A legnehezebb problémánk mégis a tanyán élő idős em­berek szociális gondjainak megoldása, ez nemcsak segé­lyezést jelent, hanem a házi gondozás megszervezését is. Már most számítunk arra, hogy új típusú feladatokat je­lent majd a hétvégi telkek számának gyarapodása; az utóbbi másfél évben száz- nyolcvan hobbitanyát adtunk bérbe, itt a falu közelében, és többségükben ceglédi lako­soknak. „Ustorcsapúsra" Ez utóbbi tény mögött is iz­galmas társadalmi jelenség húzódik meg: a városlakók a falu felé igyekeznek és nem­csak pihenni. A Csemőre be­költözők fele korábban ceg­lédi lakos volt. És nemcsak a belterületre költöznek, hanem tanyákra is. A gazdasági ösz­tönzők hatására ugrásszerűen emelkedett a kistermelők szá­ma. Hajdú József egész eddigi életében esztergályos volt, és szép házat épített magának Cegléden. Egy évvel ezelőtt, ahogy ő mondjá „ustorcsapás- ra” vette meg a régi Kerekes- tanyát. Ügy vette meg, ahogy állt, ahogy az istállóban ké­rődzőit a két tehén, amilyen felszerelés volt a fészerben. A régi tulajdonos csak felült a lovas kocsira és elhajtott. Az­óta Hajdú József a hetven­éves édesapjával együtt önál­ló gazdálkodó. Most már van kocsi — lovas is, meg Lada is —, nyolcvan disznót nevelnek szerződésben a csemői No­vember 7. téesznek, megfér nyolc szarvasmarha és ki tud­ja hány csirke, meg galamb. Munka akad bőven, hiszen az eddig említetteken kívül ezer- háromszáz négyszögöl szőlőjük is van. — Nem akartam én az esz­tergályos szakmát otthagyni, de másképp nem írták volna a nevemre a tanyát — mond­ja, miközben bekísér a házba. A földes szobát modern gar­nitúrával rendezték be és sző­nyegeket terítettek mindenho­vá. Ampelos vermuttal kínál és a nevetés talán önmagának szól, merthogy: — Az elején féltem az állattartástól, nem tudtam, miként bánok el ve­lük. De most már megszok­tam, csak ai a baj, hogy nincs villany, kénytelen vagyok kéz­zel fejni. Jövőre talán ezt is megoldom. Persze még azt sem tudom, hogy anyagilag miként fogja megérni; eddig majdnem százezret fektettem be. Oda-vissza A kétlaki élet új formája. Hajdú József felesége és két gyereke városban él, a gazda aludni jár haza. Ébren töltött idejét a tanya tölti ki. Maga sem tudja meddig, talán amíg megéri. Forintban biztos so­káig megéri még, forintban igen... Mögöttünk marad az óriás szomorúfűz tövében megbújó Hajdú-tanya. A jegyzetfüzet­ből kikívánkozik egy összefüg­gés: Csemő kül- és belterületi háromezer-hétszáz lakója kö­zül a munkaképesek fele él a mezőgazdaságból, fele pedig eljár Ceglédre az EVIG-be, a közúti gépellátóhoz, a Nagy­kőrösi Konzervgyárba, a ruha­gyárba és a vasúthoz. [Pest megye Cegléden A PEST MEGYEI HÍRLAP 1982. MÁJUS 1-1 KÜLÖNKIADÁSA Benn erkélyes, kívül kertes Nyújtózkodik, nő a település Tűnőben a foghíjtelkek Csengeriszél, városszél. Térképen ujjal araszolva méricskél­jük a távolságot. Régi a térkép, pontatlan. Sőt, ha Így hala­dunk, egyre pontatlanabb lesz, maholnap újra kell cserélni. Cegléd fejlődésének új fejezetéhez új rajz is kell. S az ember ilyenkor, de szívesen jelöli be a változásokat. A Bercsényi utcán a Malom térre jutva még látni, hogy tű­nik el a térnek nevet adó épület. Búcsúztatására kalapot emel­tek a közvetlen közeli kis házak is: Így látni, mert hiányzik ró­luk a tető. Ment a malom, mennek a házak. Lesz helye egy új iskolának. A Csengeri szélső házsora még végigtekint a széles me­zőn. Már nem sokáig. A fél­oldalas utcából, a „szélből” egész lesz. A tanács itt par­FeIs zabaduit örömmel Egy régi májusi ünnepnap A ceglédi Kossuth Múzeum archívuma őrizte meg ezt a régi felvételt a felszabadulás utáni első szabad május 1-e alkalmából rendezett felvonulásról cellázott. Betonoszlopokkal, dróttal közrefogott területek mutatják, hogy ott egy sor porta lesz, a portán ház. Nem is akármilyen. Majd’ szem­közt a 40. számú házzal só- derdomb magasodik, rajta fel­kiáltójel, hosszú csődarab áll, jele a kútfúrásnak. Beépülő parcellák A város felől pöfögő, nagy hanggal ügyes-korcs munka­gép döcög, bontásanyaggal megrakva. Két férfi utazik vele. Szótlanok a harcias han­gú, de kezes bárányként szó- fogadó, jó szolgálatot tevő benzinszekéren. A házhelyeket itt állami földekből szabták ki és adták tartós használatra. Nem ve- temény, hanem ház kerül a szántással egyengetett talajra. Az egyik portán — honfogla­lás ez is — már elültettek há­rom facsemetét. Fiatalodó Öregszőlő öreg szőlő nem vén szőlő, mondhatnánk, kicsit megmá­sítva a közmondást. Nem vén, de nem ám! Most van csak igazán fiatalodéban! A sző­lőskertek zegzugaiban zömé­ben kétszintes házak szemez­nek egymással, új utcát ala­kítana. Fecske utca, Nótás ut­ca — de víg lakói lesznek en­nek a környéknek! Itt főként magántulajdonú szőlőskertek lettek házhelyekké, portákká. Itt-ott még több sorban gunnyasztanak a meghagyott vénséges vén szőlőtőkék. Mintha mondanák: itt a he­lyünk, miattunk nevezték ezt a részt öregszőlőnek. A kialakuló kiskertekben megfér még a tégla, oltott mész, burkolólap a díszpetre­zselyemmel, sóskával, arany­esővel. A fal még vakolatlan, de az óriás ablaktáblák mö­gött habos függöny fodrozó­dik. Garázs és barkácsműhely tartozik a legtöbb új házhoz. A házak közti foghíj telkeken fatörzsre, vénihedt szőlőkaró­ra erősített tábla hirdeti: Ez a telek eladó. És eladó még az is, amaz is. Nyújtózik a város a széle felé, földszinte­sen, legfeljebb ha kétszinte­sen. Emeletes álmok Az emeletes álmokat bel­jebb szövik, a Kossuth Ferenc és a Beloiannisz utca közt. Ott, ahol az új soklakásos, távfűtéses, emeletes lakóne­gyed alakul. Sokan vannak még, akik oda vágyódnak. Kis és nagy családok, csöndesek, zajosak, az úját könnyen megszökök, meg be nem il­leszkedők, hamar elvágyódók is. Aki nem evett rétest, nem tudja, milyen az. Aki nem táncolt még, ha igyekszik is, elvétheti a lépést. Lakótelepi lakossá válni sem sikerül mindenkinek kulcsátadásra. Csengeri, öregszőlő, föld­szintes és emeleti családi ott­honok. Szerények és hivalko- dók, ötlettel építettek és szé­riatervekből választottak — mindegy, milyenek. Bennük a család kényelme, pénze, meg- valótsult álma és a jövő terve is. Tényleg, milyen lesz majd a két városszéli rész, évek, év­tizedek múlva? Most tavaszi zápor üdíti, ragyogó napfény melengeti Cegléd fejlődésének zsenge hajtását. Ha a gazda a városba indul, a kuvaszra bízza a tanyát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents