Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

1982. MÄJUS 11., KEDD Az MTESZ-ben Szakértői tanács Megalakult a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetségének országos szakértői tanácsa azzal a cél­lal, hogy összehangolja azokat a megbízásokat, amelyeknek alapján az egyesületek külön­féle műszaki szolgáltatásokat nyújtanak a vállalatoknak. Az egyesületek kollektívái a megbízások alapján mór ed­dig is sok, reálisan megva­lósítható javaslatot tettek a vállalatoknak. A Közlekedés- tudományi Egyesületben dol­gozták ki például azokat az anyag- és energiatakarékos út­építési technológiákat, amelye­ket ma már az ország számos helyén alkalmaznak. A vállalatok előtt álló sok­irányú műszaki feladatok ma már mindinkább több szakma ismeretét teszik szükségessé. Az MTESZ tagegyesületeibe tömö­rült 170 ezer szakember szin­te valamennyi tudományágat képviseli. Az országos szakér­tői tanács irányító munkája lehetővé teszi, hogy az egyre több és bonyolultabb vállala­ti megbízásnak az egyesületek­ben kiemelkedően dolgozó, legjobban képzett műszaki szakemberek összehangoltan, magas színvonalon tegyenek eleget. ■a Kiállítótér me kb ólm Azonos értékrendek tükrözői ■ Zenei panoráma A pécsi csoport építőművé­szei a Gödöllői Galériában mu­tatkoznak be május 19-ig. A gödöllői művelődési házban láthatók Móser Zoltán fotói. A gödöllői Helytörténeti Gyűjte­ményben május 31-ig tekinthe­tő meg Hőgye Katalin kera­mikus, Rainer Péter belsőépí­tész és Széles 'Judit textilmű­vész közös tárlata. Szívós megújhodás Lassú, szívós megújhodást jelez a magyar építészet. Az egyik irány, az egyik lehető­ség a pécsi csoport tevékeny­ségéhez fűződik, ők a hetve­nes évek közepén Medgyaszay István, Kós Károly és a gö­döllői szecessziós építészet ha­gyományait is folytatva ala­kították ki új, korszerű, magyar stílusukat. Építőművészek, bel­sőépítészek: Blazsek Gyöngy­vér, Csete György, Deák Lász­ló, Dévényi Sándor, Dulánsz- ky Jenő, Kistelegdi István, Nyári József és Gltai Péter alkottak közös team-e1, amely­nek értéke, eredménye a pak­si lakótelep, a velemi faragó­Széles Judit textilltépe Székely Bertalan emlékezetére Szadán Hagyományőrzők 11 wmr i A rossz idő az egykori műterembe kergette a rajzverseny résztvevőit Szellemi vetélkedő és rajz­verseny színesítette azt a prog­ramot, amelyet a hagyomá­nyoknak megfelelően minden évben megrendeznek Szadán; az élete utolsó évtizedében ott alkotó Székely Bertalan festő­művész születésének évfor­dulója, május 8. alkalmából. Fiatalok versenyére Szombaton este a helyi mű­velődési ház ifjúsági klubja rendezett vetélkedőt az 1835- ben született, s 1910-ben Sza­dán elhunyt Székely Bertalan munkásságáról. Vasárnap dél­előtt nem fogadta kegyeibe az időjárás a résztvevőket, ezért *z emlékparkban meghirdetett Í lyermekrajz versenyt az em- ékház kiállítótermében, az «gykori műteremben tartották meg. Negyven helyi és kör­nyékbeli általános iskolás ne­vezett a versenybe, közülük Simon Katalin ötödik, Kókai Sándor hatodik és Tóth Judit ftetedik osztályos tanulók mun­káját találta legjobbnak a tsüri. Valamennyien a szadai általános iskola tanulói. Vasárnap délután három órakor került sor a szadai te­metőben Székely Bertalan sír­jának megkoszorúzására. Pet­rák János, a Hazafias Nép­front helyi bizottságának el­nöke mondott beszédet. Ezután az emlékmúzeumban, a nagy számú érdeklődő jelenlétében. Fekete György, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója átadta a helyieknek a Székely Bertalant ábrázoló domborművet, amelyet Ró- zsahegyi István, az iskola III. évfolyamos tanulója készített. Két mester grafikái Ezt követően került sor a Székely Bertalan és Lotz Ká­roly grafikáiból rendezett ki­Rőzsahegyi István szalsközípisko- lás domborműve Székely Bertalan­ról Barcza Zsolt felvételei állítás megnyitására, amelyen Bakó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Galéria művészettör­ténésze méltatta a két művész munkásságát és barátságát. Székely Bertalanról elmondot­ta, hogy az ő művészetében is ott voltak azok a vonások, szépségek, amelyekkel a múlt század végén odaállhattunk Európa elé. Alkotóereje tel­jében sikerrel festette a ma­gyar közélet akkori jeleseit. Deák Ferencet, Eötvös Józsefet és másokat, de az életképek, s a tájak festésében is kima­gaslóan nagyszerűt alkotott. A szadai kiállítást május 16-ig tartják nyitva, hétköznap délutánonként, vasárnap pe­dig egész nap. Az ünnepi mű­sor záróakkordjaként az em­lékmúzeum szabadtéri szín­padán a nagykőrösi művelő­dési központ" népdalköre, a szadai népi együttes és a báb­szakkör tagjai léptek fel. ház, a siklósi ravatalozó, a faddi üdülő, a pécsi teraszház, a kunhegyesi könyvtár. Megálmodott, költői formák kelnek életre, amelyek a funk­ciót sem zavarják, de a szem­lélőt időtlen időig boldogítják. Nincs kötöttség az építészeti alakzatban; igénylik is a szer­kesztett formát. Az épületet elveik szerint egyszerre kom­ponálja a gyakorlati követel­mény, a jelen és a jövő: szem­pontja, de az emberben élő já­tékos meseig'ány is. E komp­lexitás jegyében minden élő örökséget egy lírai építészet elképzelései szerint, de a tár­gyilagosság figyelembevételé­vel fejlesztenek adott egyedi, soha megismételhető alkotás­sá. Meggyőző törekvések Ez a rendkívüli a pécs-or- fűi forrásházban, amelynek természettől kölcsönzött és to­vábbteremtett építészeti ana­tómiáját Csete György és Du- lánszky Jenő tervezte közö­sen. Ök komponálták Szen- derffy Ferenccel együtt 1976- ban a halásztelki templomot, s igazán különleges a faddi üdülő megnagyított, burkoló tetőzetével, mindent egybefog­laló, egységesítő félköreivel, az építészet ' formáihoz igazodó bútoraival, textiljeivel. A ter­vezője Jankovics Tibor és Bla­zsek Gyöngyvér, a belsőépíté­szeti munkákat, a textileket Csete Ildikó készítette. A pécsi csoport Makovecz Imre körével és a Kecskemé­ten dolgozó Kerényi Józseffel is alkotó szövetségre lépett. Törekvéseiket 1981-ben Hel­sinkiben és Stockholmban is kiállításon mutatták be. E posztmodern irányzatot itthon hosszú ideig megkérdőjelez­ték: ismert a paksi lakótelep tulipánvitája. Vámossy Fe­renc, Kubinszky Mihály, az angol Jonathan Glancey azon­ban melléjük állt. A minden­napok is igazolták elgondolá­suk helyességét. Ez a törek­vés a megújhodó magyar épí­tészet egyik lehetősége. Sem több, sem kevesebb. Kizáróla­gossá tenni, glorifikálni >és ri­degen elvetni ezt a neologiz- must egyaránt hiba lenne. Maradjon, legyen még inkább az, ami: sematizmusokat és beidegződéseket kiküszöbölő új építészetünk egyik fejezete. Puritán képek Az elméletileg is felkészült, irodalomban is jártas szerző tömören egyszerűen, sűrítet­ten puritán képeket vonultat fel tájakról, arcokról. így tá­rulkozik fel nagy totálban csupasz fa-sikolyaival az ősz, fénnyel itatott csúcsíveivel a gótika és Nagy László, Illyés Gyula emberi, költői arca. Szép szokás szerint — jó gyakorlat ez — a Gödöllői Galéria fotóarchívumának lát­ható bővítését jelenti Móser Zoltán egyik műve, melyet a művelődési háznak ajándéko­zott. Szemléleti egység Az iparművészet jelenti szá­munkra azt a lehetőséget, hogy tárgyak sokaságával a tár és az idő minden pontját szépséggel harmonizáljuk. Hő­gye Katalin kerámiái erre a feladatra vállalkoznak. Siker­rel, hiszen az Iparművészeti Főiskolán 1977-ben végzett keramikus munkái szerepeltek Pécsett, Faenzában, Tbiliszi­ben, Budapesten, Berlinben, Valíaurisban és most Gödöl­lőn. Formavezetése szokatlan, de finoman erőteljes. Férje Rainer Péter belsőépítész, aki érdekes vonalú bútorokat vo­nultat fel: tárgyainak enyhén meghökkentő látványa a funk­ció biztonságán alapul. Széles Judit textiljei, tervei a kelle­mes színek jegyében szület­tek. A kiállítás három fiatal iparművészeti műfajt sorakoz­tatott fel. Három fiatal ipar­művész alkotásait, olyan anya­got, amely szemléleti egységet és azonos értékrendet tükröz. Ez az egység közös teret igé­nyel számukra, hogy textilek, kerámiák és bútorok hasonló iparművészeti értékrendet kép- képvisel jenek. Losonci Miklós Operabemutató Vácott Az Országos Filharmónia váci ifjúsági bérleteseinek egyik csoportja Haydn: A pa­tikus című vígoperáját, míg a másik Kodály: Székelyfonó című daljátékát hallgathatta a Népszínház művészeinek elő­adásában. Mindkét darab évek óta szerepel a Népszín­ház repertoárján, most mégis külön hangsúlyt kaptak az évfordulók miatt. Üt a hallgatósághoz Haydn, a bécsi klasszikus stílus mestere kétszázötven éve született. Művészetét még közelebb hozza hozzánk életé­nek magyar vonatkozása, az a tény, hogy majdnem harminc évig élt Magyarországon, az Esterházyak udvarában; itt kapott lehetőséget zenei tö­rekvéseinek kibontakoztatásá­ra, a művek gyakorlati ha­tásának kipróbálására. Itt születtek Vígoperái, soraikban A patikus is, amelyet 1768- ban, a kor kedvelt vígjáték­írójának, Goldoninak a szövegé­re írt. Még ennek az évnek az őszén megtartották a be­mutatót az Esterházy kas­tély színpadán, majd 1770-ben Bécsben. Az eredetileg három felvonásos művet 1895-ben kutatta fel és dolgozta át egy- felvonásossá Hirschfeld Ró­bert osztrák zenetudós. Ebben a tömörített formájában játsz- szák napjainkban is, sikerrel. A viszonylag kis zenekart Igénylő mű az olasz opera buffo stílusában íródott, mint korának operái általában, mégis a bécsi dalstílus hatása érezhető rajta. A fordulatos kis történet, a kellemes muzsika és a jól ért­hető énekszöveg megtalálta az utat a fiatal hallgatósághoz. Az előadás ' erőssége Kálny Zsuzsa volt Griletta, a gyám­leány szerepében. Szén fényű hangja és színészi játéka egy­aránt kiegyensúlyozott és megkapó. Mengone buffo te­nor szólamát Keresztessv Pé­ter. Sempronfo-éf, a patikusét Iván József énekelte. Az ese­mények bonyolításában nagy szerepet játszó Volpino szere­pében Németh Józsefet hall­hattuk. Hamis énekórák Érdekes módon az alig fél órával később következő elő­adáson az ifjú közönség kí­vülállóként, értetlenül hallgat­ta Kodály Zoltán Székelyfonó­ját, bár rövid bevezető gon­doskodott a történet megvilá­gításáról, s a daljátékban fel­dolgozott népdalok nagy részét már az iskolai énekórákról is­merniük kellett volna. Kodály centenáriuma mel­lett ez a mű külön évfordulót is ünnepel, ötven évvel ez­előtt, 1932 áprilisában mutatta be az Operaház. Azóta hang­versenyeken, oratóriumszerű előadásban is megszólal: dísz­letek, jelmez nélkül is hat, sikert arat. A mostani váci előadás hatástalanságának mégis a kevés, stilizált kop­jafából álló díszlet, a háttér gyűrött anyaga, de az előadás rosszul megválasztott, ebéd előtti időpontja is oka volt. A nézők figyelmetlenségén, za­varó beszélgetésén egy-egy részlet is áthatolt, az érdekte­lenség falát áttörte a panto­mim kíséretében előadott Én elmentem a vásárba című vidám dal, Görög Ilona balla­dája, s A csitári hegyek alatt dallama. A háziasszony szerepében Bagó Gizella lépett fel, kérő­je Nagy János, a fiatal legény Hegedűs József, a szomszéd- asszony Bihari Tóth Zsuzsa volt. A művészekkel szembeni figyelmetlenségként az elő­adás színhelyén nem jelezték a szereposztást, ezért közöljük itt. Hajós Anna Ötezer diploma a Szovjetunióból A Szovjetunió felsőoktatásá­ról nyílt kiállítás tegnap, a győri Közlekedési és Távköz­lési Műszaki Főiskolán. A kiállítás képeken, modelleken mutatja be a baráti ország felsőoktatási hálózatának fej­lődését. Mint a felsorakozta­tott adatokból kitűnik: a Szovjetunióban jelenleg 883 felsőoktatási tanintézet műkö­dik, több mint 5 millió hall­gatóval. Ezekben, több mint 400 különböző profilú szak­embert képeznek. Az évente diplomát szerzők száma, meg­haladja az egymilliót. 466 ezer pedagógus és tudományos munkatárs oktatja a hallgató­kat. Évente, több mint 1100 tankönyv jelenik meg, 3 mil­lió példányban. A kiállítás arról is számot ad, hogy jelenleg 145 ország­ból 85 ezer külföldi hallgató tanul a Szovjetunió egyete­mein és főiskoláin. Hazánk­ból eddig több mint 5 ezren szereztek diplomát a Szovjet­unióban. Tv-figyelő‘ lekedték, ami a tévében bán­tó, ennélfogva tilos. Hogy meddig foglalja el szombat estéink tekintélyes mennyiségű perceit ez a teát- rumi szabott Telepódium, nem tudni, tény viszont, hogy az a sokat emlegetett humor- szolgáltatás továbbra is meg­oldatlan maradt. Kérnénk szépen, a sablonoknak ily erős szorításában, ily ambíciótla- nul aligha lehet életre bábás­kodni egy vadonatújnak szánt sorozatot. Családi kör. Aki mutogat, az füllent (hazudik) — tartja a régi mondás, amely szenten­cia azonban egy kissé sántít. Nem feltétlenül az igazságtól való elrugaszkodás jele az, ha egyik-másik embertársunk élénkebb gesztikulációval kí­séri szavait, hiszen a legtöbb­ször éppen a mondandó hite­lét teszik nyomatékosabbá a látványos kar- és kézmozdu­latok. S hogy testünknek ez a szolgálata milyen fontos a mindennapi életben, arról a Családi kör legutóbbi adása példásan meggyőzhette a két­kedőt. Egyértelműen kiderült abból, hogy a nem szájon át történő 'jelzések nélkül egy­szerűen lehetetlenné válik a társas lét. Ahogyan a pici gyermek megtanul artikulálni, ugyanúgy azt is el kell sajátí­tania, hogy porcikáinak vala­melyikével tudasson ezt, amazt. Hagyjuk tehát utódain­kat, úgymond, bohóckodni, mivel éppen e csintalankodá­sok rögzítik tagjaikba amazt a második nyelvezetet. Akácz László történik, és ezzel el is végző­dött a dolog. Hogy a televízió az netalán mégis képes lenne egy s más technikai bravúr­ra, hogy azok az objektívek nemcsak ama jók, hogy szol­gamód pásztázgassák a jövő­menő, hol itt, hol amott ágáló színészeket? Ügy látszik, ez a lehetőség eszükbe sem jutott e pódiumistáknak. Ök ugyanis a leghagyományosabb néző- szögekből és a legbiztonságo­sabb ritmusban láttatnak. Csak semmi módizás, csak semmi ötletkergetés — ilyen­nek tetszik a filozófiájuk. Persze, kit is bántana ez a lényegében formai bibi, ha amúgy tényleg lenne min kun­cogni. De hát amit ez A ki­tüntetés című állítólagos bo­hózat is humor gyanánt egy­behordott! Ráadásul idegen ötlet alapján ... Egy szó, mint száz: ezen a veterán kórház­iakon, aki az égadta világon mindent kiókumlál, azért, hogy a legkülönbözőbb egész­ségügyi intézmények eltartott­ja maradhasson, igazán nem valami sokat vidulhattunk. Annál kevésbé, mert míg a helyenként a laposnál is lapo­sabb párbeszédeket figyeltük, j óhatatlanul azt is látnunk kellett, hogy a jobb szerepék- ■ re méltó színészek micsoda j vehemenciával igyekeznek né- . mi lelket lehelni a rájuk bí- j zott figurákba. A legszabályo- sabban izzadva ágáltak, kari- 1 kírozás helyett tegyünk még ! rá egy lapáttal alapon túlkari- 1 kíroztak, tehát éppen azt cse­Te’cpódíum. Meglehetősen nagy csinnadrattával haran­gozták be annak idején a Te­lepódiumot, jelezve, hogy na, most végre majd megoldódik a nevettetés minden gondja- baja a televízióban. Űj műsor, új koncepció, és megannyi új alkalom arra, hogy végre-va- lahára amúgy igazából kika- cagja magát az előfizető. Űj műsor, új koncepció? Hát, ami azt illeti, ez a szó­ban forgó programkedvez­mény már első jelentkezésekor sem tűnt valami eredendően friss csemegének. Sokkal in­kább olyan szellemi étekként pergett tova a képernyőn, amely — képletesen szólva — sem új ízekkel nem kecsegte­tett, sem pedig nem hordozta magán a frisseség jegyeit. Mondjuk ki kerekperec: af­féle fényképezett színház volt Egészen pontosan minősítve: egy hagyományos kabaré, a Vidám Színpad megszokott stílusában. Másodjára megint csak ku- lissza-szagú volt a kínálat, és most, szombaton, amikor az egymást követő tréfák és ma­gánszámok után egy bohózat- féleséget nyújtott át ez a soro­zat, ismét csak olyan benyo­másunk támadhatott, hogy a Telepódium kiötlői meg sem kísérlik kihasználni a kame­rák birodalmának megannyi lehetőségét. Egyszerűen csak lefotografáltatják mindazt, ami ott, a fellibbenő, majd aláereszkedő függöny mögött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents