Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-09 / 83. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐ! JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1982. ÁPRILIS 9., PÉNTEK- — — Condirsan a péceliek Ki építi tovább az iskolát? Amint arról lapunk hasáb­jain nemrég beszámoltunk, bár a népesedés gondja országos, a pécelieket egyelőre inkább az foglalkoztatja: hogyan iskoláz­zák be az elsősöket, hol he­lyezzék el azt a mintegy ezer­ötszáz kisdiákot, akik már ré­gen kinőtték a jelenlegi álta­lános iskolát. Nem vádolhat­juk azonban rövidlátással a község vezetését, hiszen már az ötödik ötéves terv utolsó esztendejében hozzáláttak az új, a vasúton túli településrész tizenkét tantermes alsófokú oktatási intézményének építé­séhez. Először a környéket, a Csú­nya-árkot rendezték, majd a villamos vezetékeket építették meg. Az iskolaépület alapjait tavaly rakták le, mégpedig a Pestber közreműködésével, a Pest megyei Tanácsi Építőipa­ri Vállalat, a PETÉV dolgo­zói. Az eredeti határidő szerint az átadás ideje: 1983 szep­tember. Megszűnt a PETÉV De most csúnya felhők gyü­lekeznek az iskolaépítés egén, s a tanácsi vezetők a szülők­kel s a szűknek bizonyuló ál- talánps iskola tanáraival együtt aggódnak, vajon hogyan készülhet el az új épület a ter­vezett időre. Történt ugyanis, hogy az idén januárban megszüntették az építőket, Pest megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat nincs többé. Ennek beszédes bizonyí­téka, hogy a péceli építkezés is félbeszakadt, immár hóna­pok óta egy szem dolgozót sem láttak a környéken. Annál in­kább” látható viszont, hogy a tél milyen károkat okozott: a fél vagy negyedkész építmé­nyen, a fagy, a hó. a jég meg­tette hatását. A megszüntetett cég eszkö­zeit a gödi Dunamenti Terme­lőszövetkezet vette át, de nem lett a tanácsi építők jog­utódja. A péceliek tehát itt maradtak, ahogy mondani szokták, s a valóságban is, tél­víz idején egy elkezdett, de gazdátlanná vált iskolával. A helyzet természetesen so­káig nem tartható. Nemcsak azért, mert felmérhetetlen ká­rok keletkeznek, s mert a meglevő iskola két év múlva már belerokkan a túltelített­ségbe, hanem mert a tanács nem gazdálkodhat kedvére az iskolaépítésre elkülönített ke­retekkel. Az idén például tíz­millió forintot kellene beleépí­teni — de kinek? Tóth István tanácselnök el­mondta, hogy miután tudomá­sukra jutott a tény, azonnal érintkezésbe léptek valameny- nyi érdekelttel, segítséget kér­tek a Pest megyei Tanácstól, a járási pártbizottságtól, a járá­si hivataltól. Új megbízás A gödiekkel való első tár­gyalások eredmény télénélc ma­radtak, mert bár nem utasítot­ták el kereken az építkezés folytatását, határozott ígéretet sem tettek rá, nem is biztatták őket. A tanácselnök és a köz­ségi párttitkár, Juhász János felkeresték a Pest megyei Be­ruházási Vállalatot is, amely annak idején a bonyolítást, a műszaki ellenőrzést vállalta, ahol azt a tanácsot kapták, keressenek új kivitelezőt. A következő helyszín Gyöm- rő, az ottani Töváll volt, ahol — s az igazsághoz ez is hozzá­tartozik, korábban már jártak egyszer a péceliek. Még a leg­elején úgy volt, hogy agy öm- rőiek vállalják az építést, s bár sok mindenben már meg­állapodás született, végül, a Pest megyei Tanács közbenjá­rására, mégis a tanácsi építők kapták a munkát. Közben a gyömrőiek új megbízáson, a vecsési rendelőintézeten dol­goznak. De akárki vállalná is a foly­tatást, mi tagadás, nem jár jól, hiszen most már az egyébként is kötött áras építkezés kevés­bé nyereséges fázisai következ­nek. Alighanem ezért húzód­nak a gödiek is, s magatartá­suk érthető. Csakhogy ez nem vigasztalja a pécelieket, s a megértésből nem lesz iskola. Maguk a péceliek saját erők­kel nem tudják folytatni a2 építkezést, hiszen költségvetési üzemük nincs felkészülve ek­kora munkára. Esetleg a kül­ső-belső gázvezetékek elkészí­tését, a külső vízelvezetést meg tudnák oldani. De ez kevés, mindenképpen új kivitelező kell. A legfontosabb kérdés Ez volt a helyzet a múlt szer­dáig, amikor újabb tanácsko­zásra gyűltek az érdekeltek. Legújabb információnk szerint sajnos, az ekkor megtartott egyeztetés sem járt sikerrel. Hiába voltak jelen mindany- nyian az érdekeltek, hiába képviseltette magát a járási pártbizottság és a járási hiva­tal, a gödiek, úgy tűnik, vég­leg nemet mondtak az építés­re. Más kivitelező viszont hon- nét a! djon? A községi tanács vezetői eb­ben a helyzetben már tehetet­lenek, mint ahogy úgy tűnik, a járás illetékesei sem tudják hamar dűlőre vinni a dolgot. Ezért már csak egy remény marad: a megye gyors intéz­kedése. Hiszen sok kérdés vár eldöntésre, de valamennyit alá kei! rendelni a legfontosabb- nak, hogy Pécelnek az eredeti határidőre legyen egy új isko­lája. ____________G. Z. / Nyugdíjasok a könyvtárban Népszerűek, ha nem is ne­vezik klubfoglalkozásnak a városi könyvtár nyugdíjas­összejöveteleit. A huszonöt- harminc törzsgárdatag mellé a havonta egyszer megtartott összejövetelekre mindig ér­keznek szép számmal érdeklő­dők is. A program igazodik a tagság kívánságához: a külö­nösen népszerű útibeszámolók mellett egészségügyi és jogi előadásokat, könyvismerteté­seket hallhatnak. Gazdag az idei program is. A tervek szerint ellátogatnak a színészmúzeumba, meghív­ják Gobbi Hildát, Hegedűs Géza írót is. Szakmaközi bizottság Az ellátás felelős gazdái Az árrést tetemes szállítási költség terheli A Gödöllő és. Vidéke Áfész központjában került sor a szakszervezetek Gödöllő városi szakmaközi bizottságának leg­utóbbi ülésére. A bizottság tag­jai, Tamási László titkárral az élen, figyelemmel hallgatták Kubányi Arpádnénak, az áfész főkönyvelőjének és Szikszai Sándornak, a szakszervezeti titkárnak a beszámolóját a vendéglátók munkájáról, ta­valyi eredményeikről és idei terveikről, valamint a szak- szervezeti bizottság tevékeny­ségéről. Üdülés, segély A Gödöllőt és hét közeli községet ellátó áfész munkájá­ról mar korábban számot ad­tunk, így arról itt nem szó­lunk újra, legfeljebb azt lehet­ne elmondani, hogy időközben kiderült: tavalyi munkaver- seny-eredményükkel viszony­lag jó helyet foglalnak el a megye fogyasztási szövetkeze­tei között. Szikszai Sándor szb-titkár elmondta, hogy toob mint hét- szaz dolgozójuk 99 százaléka tagja a szakszer vezetnek:, a választott tisztségviselők — bi­zalmiak, főbizalmiak, helyet­teseik — száma meghaladja a szazat. A szövetkezet három és fél millió forintos jóléti alap­jából a szakszervezeti bizott­ság mintegy 470 ezer forint fe­lett rendelkezett. Egyebek mel­lett ebből finaszírozták két­száztíz alkalmazottjuk üdülé­sét, kétszázan kaptak segélyt összesen mintegy 64 ezer fo­rint értékben. A munkavéde­lemre és a szociális körülmé­nyek javítására több mint egymilliót költöttek tavaly. A hozzászólók kérdéseire válaszolva Kubányi Árpádné főkönyvelő elmondta, hogy a gyesen lévő kismamákkal szo­ros kapcsolatot tartanak. Ök iy'kapnak bizonyos mértékű, 'általában 300—400 forintnyi részesedést. Ez amolyan esz­mei összeg, de a figyelmessé­get nagyra értékelik az érin­tettek. Számos ötlet, észrevétel Is elhangzott a városi szakmakö­zi bizottság tagjai részéről. Kérdések záporoztak az áfész két vezetője felé. Az áruellá­tással kapcsolatban például felvetették, hogy a szövetke­zetnek, de a vásárlónak sem szabad megelégedniük a ma­gánkereskedők zöldségével, fő­ként annak mennyiségével, vagyis az áfésznek az eddigi­nél több, jobb, olcsóbb zöldsé­get kelleng forgalmaznia a vá­rosban. Olcsóbb zöldség Gond van a tárolással, be­szerzéssel. Zöldségfélék téli el- tevésére bizonyára sok hely­beli kiadná a pincéjét az MONDJÁK, a kelleténél talán többet foglalkoztunk mostaná­ban a városközponttal. De va­jon ki vethetné ezt a sze­münkre? Hiszen akik netán a város perifériáján, valamelyik külső kerületben laknak, s legfeljebb csak átutaznak a központon, vagy bevásárolni jönnek, azok is tudtak mind­arról az erőfeszítésről, amely az elmúlt években azt célozta, hogy a városi rangnak megfe­lelő centruma alakuljon ki Gödöllőnek. Lévén, hogy az idegenek korábbi állapotában igencsak falusiasnak találták a települést. Hogy igazuk volt-e, nehéz eldönteni. Mint ahogy az sem biztos, hogy valamennyi tele­pülésre érvényesek a városias- ság egyazon típuskövetelmé­nyei. Akár így, akár úgy, Gö­döllő központja: a művelődési ház és környéke, a széles út, az aluljáró, a megújuló mű- em’éképületek, s a Szabadság téren szerencsére nem az oly sokat szidott lakótelepek min­tájára felépült száz és száz lakás elkészülte után a terep- rendezéssel hamarosan végső formáját is elnyeri. Bár: a Dózsa György utat csak ez­után korszerűsítik, s mondják, hogy a Szabadság téri HÉV- állomás régi épülete sem lesz örökéleíű. Aztán folyik a ta­nácsháza építése, s ki tudja még pontosan megmondani, hogy néhány év múlva, ho­gyan fest majd a város köz­pontja. Ezzel tulajdonképpen előre Apró-cseprő (?) közügyeink jelezhetjük, hogy bármennyi­re soknak látszik is, valószí­nűleg az elkövetkezőkben is gyakran kerül terítékre la­punkban ez a téma. Hol meg­elégedetten, mint az április 4-i avatóünnepség idején, hol kíváncsian, a további terve­ket firtatva, hol meg panaszo­san, mérgelődve vagy csak ép­pen elgondolkodva: miért van úgy, ahogy van, s miért lett így. Vagy hogy minek nem szabadna lennie. PÉLDÁUL... Bizonyára so­kan észrevették, hogy a szo­boravató alkalmával újrafes­tették az alig fél éve átadott aluljárót is. Nem mintha ez­alatt a röpke idő alatt tönkre­ment volna a festék, vagy be­ázott volna a mennyezet. Egy­szerűen azért, mert alig ma­radt érintetlen felülete: elbo­rították a különféle, köznapi pingálások, amelyek, ahogy az már az ilyen nagy üres fe­lületeken lenni szokott, vagy a kedvenc beategyüttesről, vagy a legkedvesebb leányról tudósítottak, s a rajzos kedvű gödöllői ifjúság ízlését dicséri, hogy legalább óvakodtak a malacságoktól. Ámbár egyik ismerősöm ki­fakadt, amikor e rajzok, fel­iratok elleni kritikámat hal­lotta, mondván: akkor néz­nénk csak ki jól, ha már ezek sem volnának. Az utcai felira­tok ugyanis az élet jelei. Be­láttam igazát, abban viszont egyetértettünk, hogy ha az üres falakat netán mégis ne­mesebb célokra, esetleg köz- művelődési hirdetményekre, reklámra, közhasznú informá­ciókra használnánk, az is az élet jele volna. S talán eszté- tikusabb is. Erre egyébként ta­lán mór egy éve előzetes megállapodást kötöttek a vá­ros közművelődési intézmé­nyed, s remélhetőleg a terv egyszer valóra válik. Mert a közeljövőben nem várható ezen a vidéken új avatás, így festés is aligiha ... ★ Például... Megintcsak alul­járó, ígérem jó darabig utoljára. Annak idején, felel- kesülve adtunk hírt arról, hogy a lámpákat, jó előre gondolva a vandálokra, ütésbiztos bu­rákkal szerelték fel. Most szo­morúan állapíthatjuk meg: úgy látszik, hogy a kitartóbb- ja ellen nincs orvosság. Még az avatóra sem sikerült pótol­ni az első, teljes egészében elenyészett burát, s a másik kettőt sem, amelynek csálésá- ga ugyancsak durva külső be­avatkozást sejtet. Ez van, de ne.a ezt kell szeretni. ★ Például... A gyönyörűen elgereblyézett, füvesítésre, vi­rágültetésre váró parkot már­is ronda keréknyomok szabdal­ják az újravakolt műemlékház mellett. Az ünneip utánig na­pon először az olajat szállító kis tehergépkocsi vágott itt utat magának, aztán a Vörös­keresztbe érkező, mozgásuk­ban korlátozott látogatók gép­kocsijai mélyítették az árkot a puha földben. Egyikükre sem mondhatunk egy rossz szót sem, az olajnak meg kell érkeznie, a mozgássérültektől pedig nem lehet azt kívánni, hogy megkerüljék a fél vilá­got. OLAJ EZUTÁN IS kell, a Vö­röskereszt egyelőre nem költö­zik el. sőt úgy hallottuk, hogy a műemlékház közhasznú in­tézményeknek, szabósági fel­vevőhelynek, népművészeti boltnak, eszpresszónak ad majd helyet. A mellette levő épületben is közintézmények székelnek, ide is adódhat olyan szállítás, amit nem lehet helikopterrel elintézni. A fű még nem nő, az aszfaltozok sem járnak még messze, a 30- as utat javítják. Most még ki­sebb költséggel lehetne kiegé­szítő bejárót, utat, kisebb par­kolót építeni a két ház mellé, közé. Hogy később se a szállí­tóknak, se pedig a szép park, pázsit féltőinek ne kelljen idegeskednie. S hogy keve­sebbszer legyen téma a vá­rosközpont. Gáti Zoltán áfésznak, mondták. A cseme­geszőlőt is szóvá tették: jó len­ne ezt Dányból, a Magvető Tsz-ből beszerezni, amelynek legalább négy jó fajta szőlője van, hangzott a javaslat. Saját szállítás Megtudtuk: korábban volt is ilyen akciójuk, éppen a Magvető Tsz-szel, de valószí­nű, azért szűnt meg a további szállítás, mert egyszer vagy talán átmenetileg nem azt a minőséget kapták, amire vár­tak. Mindenesetre a kapcsolat újjáélesztését szorgalmazni ér­demes. ha a dányiaknak is megfelel. Az áruház munkája külön is szóba került. A felszólaló tapasztalata általában jó a ki­szolgálásról, de megemlítette, hogy a konfekcióknál nagyobb figyelmet kellene fordítani a minőségre, több egyedi darab beszerzését látná indokoltnak, akár kisiparosoktól is. Az vi­szont inkább csak észrevétel volt, hogy többen hiányolták: az esti órákban, úgy fél tíz és tíz körül nincs kivilágítva az áruház kirakata, pedig ek­kor sokan jönnek ki a mozi­ból, s talán elidőznének még egy kicsit a kirakatok előtt. Változatlanul nagyon sok áruért, főként természetesen a hiánylistán többször szereplő­ért az áfész saját gépkocsijai­val kell menniük. így a nem túlságosan nagy árrést tete­mes szállítási költség terheli, azaz csökkenti a hasznukat. Holott a legtöbb áru helyszín­re szállítása az ellátók felada­ta lenne. F. I. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: A Pincérfrakk utcai cicák. Bodó Györgyi és Fehér Ildikó műsora, 5—12 éveseknek, 15 órakor. Délutáni játszó. Húsvéti to­jásfestés, 16 órakor. Szolgáltatás: Fotólabor: 10—20 óráig. Kondicionálóterem; 10—18 óráig. Automata géppel Tasakban a Safas A Szilasmenti Termelőszövetkezet élelmiszer-feldolgozó üzemében idén csaknem másfél millió tasak Szilas ételízesítőt csomagolnak. A képen Zsemle Erzsébet kezeli az automata NSZK gyártmányú töltő-csomagoló gépet. Barcza Zsolt felvétele A fotózás állandó örömei Fotópályázatot hirdet A fotózás örömei címmel a Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat gödöllői boltja és a művelődési központ. A pályázók két kategóriában küldhetnek be felvételeket, öt fekete-fehér vagy színes pa­pírképpel lehet nevezni az egyikben, legkevesebb 18X24 cm-es méretben úgy, hogy a jeligét és a kép címét a fel­vételek hátoldalára kell írni. Azok, akik a másik, a dia­pályázaton kívánnak részt venni, 5 . színes diafelvételt küldjenek be, keretezve, vetí­tésre alkalmas állapotban. A jeligét és a fénykép címét a kereten kell feltüntetni. A beküldési határidő május 15. A képeket egy lezárt jel­igés borítékban kérik bekül­deni, úgy, hogy egy külön le­zárt borítékban legyen ott a szerző neve és címe is. A pá­lyázatokat szakértők értéke­lik, az eredményhirdetésre május 29-én kerül sor. A dí­jak nellett — mindkét kate­góriában az első helyezéssel 5 tekercs Agfa CT 18-as színes diafilmet, a másodikkal 5 te­kercs Fortecolor II. színes ne­gatívot, a harmadikkal 10 te­kercs Forte kazettás fekete­fehér filmet lehet nyerni — pályázatnyertes és jól sikerült képeit kiállításon mutatják be a művelődési házban. Mozi Egy kis indián. Színes, szink­ronizált amerikai kalandfilm. Csak 4 órakor. Kóma. Színes, szinkronizált, amerikai bűnügyi film. Csak 16 éven felülieknek, 6 és 8 óra­kor. A Gödöllő és vidéke ÁFÉSZ pályázatot hirdet a veresegyházi strzndvendÉglő vezetésére. Érdeklődni lehet személyesen vagy telefonon: Gödöllő és vidéke ÁFÉSZ, kereskedelmi főosztály, Gödöllő, Kőrösfői út 34. Tel.: 230. ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents