Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 79. SZÄM 1982. ÁPRILIS 3., SZOMBAT Számadás után a mszogazdasáifi’ól Kedvezőek a start feltételei ^ A termelőszövetkezetekben később kerül sor a ^ számadásra, mint például a gyárakban. A közgyűlések ^ után lehetőség nyílik arra, hogy a járásunk mezőgazda- ^ sági egységeinek eredményeiről, gondjairól néhány jel- lemző adatot, gondolatot közreadjunk. A kép pontos \ megrajzolásához segítséget kaptam Magas . Árpódtó.l, az ^ MSZMP váci járási bizottságának gazdaságpolitikai osz- ^ tálya munkatársától. A kérdések és válaszok summázata úgy foglalható j; össze, hogy 1981-ben a váci járás mezőgazdasági egy- ^ ségei erősödtek, gazdagodtak, fejlődtek, de nem minden $ mutatószámmal és nem minden termelőszövetkezettel ^ lehetünk elégedettek. Városunk a Igazai lapokban Jegyzet A mi dolgunk „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!” A közmondás régen születhetett, s bizonyára már a születésekor sem pusztán a bajvívásra gondoltak az emberek, hanem minden más célok, törekvések valóra váltásában a leleményességre. Hallgatom a fáradt háziasszony kitöréseit, amint éppen a társadalmi munka ellen sorakoztatja fel indulatos érveit, de lehet, hogy nyugodt pillanataiban másként fogalmaz. Idézhetnénk ugyanis más közmondást, például a nyújtózkodás és a takaró hasonlatát, amely bizony a várospolitikában és város- fejlesztésben is rövidre sikerül néha, pedig tovább szeretnénk nyújtózkodni. Az efféle igényeinket korábban inkább megértették azokon a helyeken, ahol a központi támogatásokat osztogatták, bár még mindig nem panaszkodhatunk. Vác fejlődéséhez ma is jócskán érkezik pénz ilyen címen, de mégsem annyi, amennyi fedezné minden szükségesnek minősített beruházásaink költségeit. Rövidebb tehát a kard vagy a takaró, nevezhetjük ahogy akarjuk, s ilyenkor helyi tartalékok után kell néznünk. Iskolák, művelődési intézmények büszkélkedhetnek ma már azzal, hogy a felszereléseiket, berendezéseiket sokkal olcsóbban szerezték be, mint ameny- nyi az igazi költségük. Még évekig várhattak volna rájuk, de segítettek az üzemek, a szocialista brigádok, gyakran a szülői munkaközösségbe választott szakemberek. Tari Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese a városi pártbizottság legutóbbi ülésén elmondta, hogy 1981-ben a városrészek csinosításában, közintézmények létrehozásában, s más munkában résztvevők any- nyi értéket hoztak létre, hogy a város minden munkaképes lakójára átlag 600 forint értékű társadalmi munka jutott. Ez szép eredménynek tekinthető — mondotta, bár igaz, a számok szerint még ennél is magasabb a megyei átlag. Van. ahol 900—1000 forint esik lakosonként. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nagyon sok önkéntes vállalást és annak teljesítését annyira természetesnek tartanak az emberek, hogy a munka befejezése után nem marad nyoma a statisztikai jelentésekben. Úgy vélik: nem azért kell ezt csinálni, hogy másokkal versenyezzünk, hanem segítsünk ott, ahol lehet. Tavaly csupán a két kommunista szombat bevételéből 1 millió 430 ezer forint érkezett a város számlájára. Ennek köszönhető többek között, hogy tavaly végre megnyithatták a 120 iskolást befogadó nyári napközi otthont a pokolszigeti úttörőtábor területén. A segítők és példamutatók között is a sor elején haladtak tavaly: a Kommunális és Költségvetési Üzem, a DCM, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a Forte Fotokémiai Ipar dolgozói, a Lővy Sándor Gépipari Szak- középiskola, s a 204. sz. Kil- lián György Szakmunkás- képző Intézet tanulói. — Minden forintért köszönetét mondunk — hangoztatta az elismerés hangján Tari Kálmán, aki szerint az idei évre is sok önkéntes vállalást jelentettek be a tanácshoz. A ligeti tó rendezésénél 18 ezer. összesen pedig 43 ezer óra társadalmi munkára számítanak, s 23 millió forint bevételt terveztek, mivel az előző évek gyakorlata alapján ez tervezhető. Sokan prózai lehetőségnek tekintik, hogy ma ilyen területen lehat és kell a közös ügyekért, a társadalom előbbre jutásáért dolgozni. Pedig csak örülhetünk. hogy elődeink harcai, áldozatvállalásai után számunkra már ez jutott. Kovács T. István A járásunk területén 18 ezer 154 ember keresi meg a kenyerét ebben a termelési ágban. Az általuk létrehozott termelési érték 1981-ben 4,5 milliárd forint volt. Egy dolgozó 249 ezer forinttal gyarapította a közösség vagyonát, mialatt 52 ezer 400 forintot vitt haza. A fenti két számadat dinamikus fejlődést mutat, a folyamat biztosítására, a további fejlesztésre az anyagi és szellemi források rendelkezésre állnak. A termelési érték járási szinten 1980-hoz képest 20,2, a nyereség 8,9 százalékkal emelkedett. Gazdasági szempontból nagyot lépett előre a letkési Ipolyvölgye Termelőszövetkezet. Az új vezetés fellendítette az ipari tevékenységet, ügyesen alkalmazkodtak az új szabályokhoz. A nyereséget megháromszorozták. Külön Ítéli szólni azokról, akiknek az alaptevékenysége, az évi össz- jöveáelmi árbevétele az összes árbevétel fele körül van. Ma már a szövetkezetek a jövedelmük többségét a melléküzemágakból szerzik. A cél elsősorban az alaptevékenység fejlesztése. A püspökhatvani és a kisnémedi Aranykalász Termelőszövetkezet a sertéstartásból, a tehenészetből és a búzatermesztésből jutott szép nyereséghez, a perőcsényi Vörös Csillagban a bogyósok termesztése hoz sokat a konyhára. Jó dolog, hogy tartalmas együttműködések alakultak ki a termelőszövetkezetek között. Jó azért mert a szakosodáshoz, a magasabb színvonalú termeléshez teremt lehetőséget. Példaként hozható fel a Szarvasmarha Egyszerű Társaság, melynek keretében Kos- don hizlalják a szarvasmarhát. Sződön üszőnevelés folyik, Perőcsényben hústermelésre fogják a-lábasjószágot. A termelőszövetkezeteinkben megfelelő termékszerkezet alakult ki, az éghajlatunknak, földminőségünknek és hagyományainknak megfelelő nővé-; nyékét termesztenek. Alapvető fajtaváltoztatásokra nincs szükség. Kedvező jelenség az is, hogy a munkaerő visszaáramlása az iparból megindult. Az 1977. évi mélypont után tavaly már 8 ezer 378-an dolgoztak a termelőszövetkezetekben, 1981-ben 18 ezer 154-en álltak munkaviszonyban. Nem vitás, hogy a nagyarányú létszámnövekedés elsősorban a melléküzemágak szaporodásával van összhangban, de ha a termelőszövetkezet a megtermelt nyereséget az alaptevékenység fejlesztésére és vonzóvá tételére fordítja, akkor nem szül visszatetszést, a dolog. Új létesítmények A többség követi ezt az elvet, hiszen pusztán a mezőgazdasági főágazat jövedelmezőségéből nem tudtak volna a gödiek broilercsirke- telepet, tojáspépüzemet, a sző- diek 220 négyzetméteres libakeltetőt és -nevelőt, a berne- cebarátiak hűtőalagutat vagy például a kisnémediek sertéshizlalót építeni. Máris a beruházásoknál tartunk. A számok azt mutatják, hogy 1981ben a váci járás mezőgazdasági beruházásainak összege 365 millió forintra rúg. Az új létesítmények is segítették az árbevételt, amely 21,2 százalékra emelkedett. Aminek változni kell Figyelni kell azonban olyan jelenségekre is, amelyek nem kívánatosak. A zöldségfélékből többet kellene termelni, az ültetvénytelepítés is csökkent, az 1977. évi 265 hektárral szemben. tavaly már csak 46 hektár földet ültettek be, a tervet még felére sem teljesítve. Persze gazdaságonként kell megvizsgálni azt, hogy negatív jelenségként kell-e értékelni a megtorpanást. Az viszont mindenképpen megszívlelendő, hogy a termelőszövetkezetekben az árbevétel úgy növekedett, hogy a jövedelmezőség csökkent, vagyis, száz forint munkabérre kivetítve ötszázháromról ötszázharminckettőre növekedett, míg a nyereség ugyanezen egységet tekintve ötvenegyről negyvenhét forintra csökkent. Ennek oka kétségtelenül a gyorsan növekedett létszám. A tagok mellett sok a munkavállaló. Néhány mezőgazdasági egységünknél az ott dolgozók egy részének egész évi nyereség- termelése a felét sem éri el, a keresetének. Növekvő költségek Az utóbbi esztendőben növekedtek a termelés költségei. A szakemberek ezt úgy fogalmazzák meg, hogy a termelékenység korántsem növekszik olyan mértékben, mint a ráfordítás. Enyhén szólva elképesztően magas a gépek ára. Példaként említhetjük, hogy míg néhány évvel ezelőtt egy FT 6-os rétborona ára 48 ezer forint volt, most 116 ezer. Egy Rába IH 10-es eke 400 ezer forintba kerül. A termelőszövetkezeteknek gondot okoznak az olyan dolgok, melyeket az ekefej esetével lehet szemléltetni. Ezt a fontos eszközt külön nem lehet megvenni, csak ha az egész ekét megvásárolják. Ezekkel szemben álljon az, hogy a kukorica ára tíz évvel ezelőtt 257 forint volt. most a szállítási költségekkel együtt — melyet a termelőszövetkezet visel — 321 forintot ad érte a Terményforgalmi Vállalat. Régi nóta az alkatrészhiány. Megmagyaráz, ható, de nem megnyugtató, hogy a külföldi, szocialista országokból vásárolt gépek ellátása akadozik, de — mint Gyovai Pál a TESZÖV titkárhelyettese mondja — az érthetetlen, hogy a Rába Stei- gerekhez sincs alkatrész, vagy tárcsa és vetőgép. Mindezek ellenére a termelőszövetkezetek 1982-es starthelyzete jobb, mint 1981 hasonló időszakában volt. Örökzöld kabarétéma lett az évek során a „Mester”, akit hetekig várunk, és ha el is jön, több kárt okoz, mint amennyit javít. A váci Városgazdálkodási Vállalat dolgozói ezeket a kabarékban szereplő „mestereket” szeretnék kitörölni még az emlékeztünkből is. Szocialista brigádok Balogh István munkavédelmi előadó, a munkaverseny titkára, a városi munkaver- seny-foizottság tagja azt mondja: — Szeretnénk, ha a vállalatunk jobb lenne az átlagnál. Ezt főleg a szocialista brigádjainktól, a munkaverseny- mozgalomtól várjuk. — Milyen különbségekre gondol? — Elsősorban minőségi munkára. Bár nálunk a mennyiségi mutatók is változtak. Két éve 19 brigádunk volt 184 taggal, 1981-ben már 22 brigád 205 taggal. Az idén tovább folyik a szervezés. Üjabb brigád alakult 9 tagA Népszabadság szombati száma képekkel illusztrált cikket közölt városunkról Vác vállalkozik címmel, s abban Weisz György városi tanácselnök nyilatkozott a legújabb létesítményekről, s a közeljövő terveiről. A Szövetkezet arról írt, hogy Szokolyától Ipolytölgye- sig mind kiegyensúlyozottabb lesz a kiskereskedelmi ellátás, s ebben nagy része van a váci Tejipari Vállalatnak is, amely jó minőségű árut szállít’a boltokba. A Népszava hírül adta, hogy az Egyesült Izzó váci üzemében a tavalyi 15 millió helyett idén 22 millió darab fénycsövet készítenek, s egy részüket exportálják. Vácott gyártják a burákat is az új üveggyári részben. gal. Felvettük Csikós József nevét Ennek külön aktualitása, hogy az idén ünnepeljük a forradalmár néptanító születésének századik évfordulóját. — Milyen eredményt értek el eddig a munkacsoportok? — Az Ady Endre és a Váci Mihály nevét viselő szocialista brigádok az idén elnyerték a „Vállalat kiváló brigádja” címet. Ezenkívül tíz arany-, 4 ezüst-, 5 bronzkoszorús szocialista brigád dolgozik az üzemi szervezetben. A taValy alakult munkabrigádunk is igen szép eredményt ért el. A legkisebb szervezeti egységek szocialista szerződést kötöttek a Mártírok útján, a Népek barátsága útján, az Eötvös utcában, a Zrínyi utcában levő óvodák, a Kölcsey utcában, az Eötvös utcában, a Zrínyi utcában levő bölcsődék, a Hámán Kató, Gábor József, Petőfi Sándor általános iskolák vezetőivel, ' hogy az időközben szükségessé váló javításokat azonnal és társadalmi munkában végzik el. Vállalták, hogy felállítják a város által rendezett ünnepségek helyén az emelvényeket, felszerelik a technikai berendezéseket. Az 1980-ban elvégzett társadalmi munka időben 2 ezer 900 órai fáradozást jelent. A tavaly elvégzett társadalmi munka 5 ezer 220 órát tett ki. Ez utóbbi félmillió forintot hozott a közösség pénztárába. — Ebben szerepelnek a kommunista műszakok is? — Nem. A kommunista műszakokban a vállalat összes dolgozója, tehát háromszázhu- szonhatan vettek részt. Ez 1981-ben 3 ezer 912 órát jelentett. Brigádjaink nemcsak a termelésben és * a társadalmi munkában járnak elöl jó példával, hanem a tanulásban, a magánéletükben is. Fát is vágnak Főiskolára, egyetemre hárman, középiskolába tizenöten, szakmai tanfolyamra kilencen iratkoztak b.e. A politikai tanfolyamokon minden brigádtag részt vesz. Gondolom, érdemes megerhlíteni azt is, hogy míg 1980-ban öt, addig 1981- ben már csak két üzemi baleset történt. Szocialista bri] A Somogyi Néplap érdekes I összehasonlításban mutatja be a kaposvári Zselic-áruházat, és a váci Naszály-áruházat, jó ötletként említve, hogy Vácott időnként NDK-, és csehszlovák kereskedelmi napokat rendeznek, sikerrel. A Magyar Hírlap értesülése szerint a váci AFIT-szerviz is vállalja most már a személyautók által vontatott pótkocsik vizsgáztatását. A kempingkocsik mind jobban, elterjednek, s a lakosság örül az új szolgáltatásnak. A Dolgozók Lapja (Tatabánya) Váci városképek címmel bemutatta a Dunakanyar ipari centrumát, szép felvételeket közölve a Diadalívről, a város’főteréről, a régi kórházról és a Géza király tér. műemlékeiről. gádjaink megszervezték az egyedülálló, idős nyugdíjasok támogatását, akiket rendszeresen meglátogatnak, rendbe hozzák a lakásukat, fát vágnak, bevásárolnak. Részt vesznek minden Vácott rendezett brigádvetélkedőn. Életükből a nőnapi és Télapó-ünnepségek sem maradhatnak el. A múlt évben hobbikiállítást, klubnapokat szerveztek, és az „Ismerd meg hazádat” mozgalomban több mint tíz kirándulást tettek. Tavaly május 1-én elhangzott egy felhívás: „Tegyük szebbé környezetünket”. Ehhez minden brigád csatlakozott. Rendeztük a deákvári fasorban levő telepünket, az utcát fásítottuk, parkosítottuk. Több volt ez egyszerű takarításnál. Tovább léptünk és szeretnénk, ha ehhez más vállalatok is csatlakoznának. Ennek lényege: tatarozás, építés, javítás alatt tisztán tartani a munkahelyet. Az átadott, befejezett építkezés helyén szinte nagy- takarítást végezzenek. Így nem mutatna elhanyagolt képet egy-egy építkezés. A munkák befejeztével nem lennének szemétdombok a városban. Munka után — A tisztán hagyott munkaterületen kívül még mit kapnak a lakók? — Minőségi garanciát. Most vezettük be munkánkra adott garancialevelet. Ebben a Városgazdálkodási Vállalat által végzett javításokért, tatarozá- si és karbantartási munkáért az ott dolgozó brigád minőségi garanciát vállal és erről levelet ad át. Ez annyit jelent, ha valamit rosszul végeztek el, azt munkaidő után, díjmentesen és azonnal kijavítják. Természetesen mi azt szeretnénk, ha nem reklamációval. hanem megelégedéssel emlegetnék brigádjainkat. Miközben e sorokat írtam, mellettem egy vaskos dosszié feküdt, melybe bele-beleoívas- tam. A dosszié borítóján: „Köszönőlevelek a vállalat igazgatójához.” Mészáros Marietta ISSN 0133—2753 (Váci Hírlap)^ Peru ai otthonban A sződligeti Szociális Otthonban órarendszerű pontossággal zajlik az élet. Mindig újszerűséget, színt — és egy kis izgalmat — jelent egy-egy vendégcsoport megjelenése. Legutóbb az egyik Vác környéki honvédalakulat kulturális csoportja kereste fel az otthon lakóit. Az Illés Tibor vezette Kaucsuk együttes énekkel, verssel, gitármuzsikával derítette jókedvre a fehérhajú öregeket és az intézmény vezetőit, akik köszönetét mondtak az egyórás műsorért. Bányavári P. felvétele Vicsotka Mihály Zsákok milliószámra Az idén 38 millió cementeszsákot készítenek hétféle méretben a váci DCM Zsákgyárában. Képünkön: a gyártósor végén leszedik a zsákokat. Barcza Zsolt felvétele Mi van a dossziéban? Adott sző és gersliidévé!
