Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

1982. ÁPRILIS 3., SZOMBAT

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

9

Gondolatok a közművelődési törvény parlamenti vitája után

Irta: Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára

Szocialista hazánk kultúrája a társadalmi élet egészének összefüggésében változik, fejlődik. Embert és közösséget formáló eredményei fejlődésünkből fakadnak éppúgy, mint gondjai, nehézségei. A kulturális előrehaladásnak többféle hiteles mércéje lehet. Mit ért el múltbéli önmagához képest, vagy mennyit valósított meg a maga elé tűzött célokból? A legfőbb viszonyítási alap azonban kétségtelenül az, hogy milyen helyet, társadalmi megbecsülést vívott ki magának gazdasági, társadalmi, politikai életünk egészében.

Néhány nappal ezelőtt államéletünk legfelsőbb fóruma foglalkozott a közművelődési törvény végrehajtásának tapasztalataival. Megállapította: nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés nélkülözhetetlen eleme a kultúra, a szocialista kulturális forradalom további kibontakozása, a művelődés hatókörének kiszélesítése.

Emlékezetes számunkra a közművelődési törvény születése. Megyénk is munkálkodott létrejöttén. 1969-ben a Pest megyei pártbizottság a közművelődés helyzetét tárgyaló ülésén kérte fel a megyei képviselőcsoportot, hogy dolgozzon ki indítványt a népművelési törvény megalkotására. Antalfia Jenő akkori ország- gyűlési képviselő munkálta ki az elképzelést, amelyet 1969-ben az országgyűlés elnökének juttatott el a képviselőcsoport nevében, erősítve, hogy a Magyar Népköztársaság jogrendjébe törvényileg is bekapcsolható a közművelődés ügye.

E kezdeményezés is jelzi, hogy Pest megyében milyen helyet foglal el a közművelődés. Az 1969-es pártbizottsági ülés kedvező folyamatokat indított el a megye kulturális életében a tájcentrumok kialakításában', az anyagi, tárgyi, személyi feltételek megteremtésében, az erők koncentrálásában. Évről évre jelentős erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy a megye sajátos helyzetéből fakadó kulturális hátrányokat felszámoljuk.

Pozsgay Imre miniszteri expozéjában két összefüggésben is szólott Pest megyéről. Tiszteletre méltó törekvésnek minősítette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a megye vezetői a helyi szervekkel együttműködve tesznek a múzeumi hálózat fejlesztéséért. Külön említette Szentendrét, amely nemcsak hazánkban örvend tekintélynek, hanem határainkon túl is hírnevet szerzett magának. Követendő példaként emlékezett arról a társadalmi összefogásról is. amelynek talaján fejlődik a megyében a közművelődés intézményhálózata.

Ez a társadalmi összefogás mind az új intézmények létesítésében, mind működtetésében általánossá vált. Példázza ezt, hogy már csaknem 90 közös fenntartású intézmény működik a megyében és az üzemek, szövetkezetek sokirányú támogatását a kulturális intézmények r#ipjainkban is élvezik.

Nem egyedülálló a dunavarsányl Petőfi Termelőszövetkezet példája, amely a művelődési ház felújításában és működtetésében meghatározó szerepet vállalt. Az intézmény nemcsak a lakóterület, hanem a termelőszövetkezet művelődési igényeit is kielégíti. Kertbarátkor, népdalkor; ifjúsági klub, citeraegyüttes. színjátszókor és számos kiállítás bizonyítja, hogy ahol a helyi szükségletekre épül a közművelődési munka, ott életképesek a különböző művelődési közösségek. A Petőfi Termelőszövetkezet azonban nemcsak Dunavarsány község közművelődését segíti hanem a működési területéhez tartozó községek — Dunaharaszti, Taksony, Délegyháza, Majosháza — kulturális életét is.

Dánszentmiklóson 1978-ban kezdődött annak a komplex intézménynek az építése, amely a művelődési házat, a könyvtárat, az ifjúság és felnőtt lakosság sportolási igényeit kielégítő helyiségeket, párt- és KlSZ-szerve- zetek helyiségeit foglalja magában. Az 1982 végére átadásra kerülő komplex intézmény nemcsak a lakóterület, hanem a termelőszövetkezet igényeit is kielégíti majd. Létrehozásának anyagi feltételeit is közösen teremtette meg a községi tanács, az Országos Közművelődési Tanács, a Pest megyei Tanács és a termelőszövetkezet.

Harmincötmillió forintba került az a kétszintes szociális-kulturális intézmény, amelyet a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregysége készített. A több célra hasznosítható intézménybe ebédlő, könyvtár, tárgyalótermek és klubhelyiségek kerültek Komplex közművelődési és oktatási célokat lát el egyre eredményesebben. Itt rendezik meg a szakmunkások továbbképzését, vezetők képzését. itt kapott otthont az általános iskolai felnőttoktatás, itt rendezik a politikai oktatást is. Rendszeresek a kulturális rendezvények, ünnepségek, (ró—olvasó találkozók, szórakoztató műsorok stb. Ez az intézmény is jó példája annak, hogyan lehet megfelelő összhangot teremteni az üzemi és a lakóterületi közművelődés között.

Kultúrpolitikai törekvéseink megvalósításában együtt, vállvetve dolgozunk apró és nagy kérdésekben a gazdasági egységekkel. Meggyőződésünk, hogy csak ennek a szemléletnek és gyakorlatnak talaján bontakozhat ki összhang, használhatják ki jobban a lehetőségeket a különböző kulturális iantézmények munkájában. Mindez ésszerűbb rendet és takarékosságot is eredményez.

Kúltufalis életünkhöz tartozik az Is, hogy mind többén élnek az iskolák és a közművelődési intézmények, a művelődési házak, könyvtárak, múzeumok, filmszínházak közül a kölcsönös együttműködésből fakadó lehetőségekkel. Űj integrált intézmények kezdték meg működésüket Szentendrén, Pomázon, Budakeszin és ilyen modellben épül a másfél év múlva átadásra kerülő művelődési központ és könyvtár Százhalombattán is. Olyan iskolák dolgoznak Nagykovácsiban, Dunakeszin és másutt, amelyek közművelődési célokra is hasznosíthatók. Ezek nemcsak építési költségeiket tekintve gazdaságos és takarékos megoldások, nemcsak működtetésük olcsóbb és ésszerűbb, de példázzák azt a felismerést is, hogy az egész közművelődési tevékenység alapja az iskola.

' A nagykovácsi községi művelődési központ létrehozásának gondolata 1979 őszén merült fel. A községben ekkor még üzemelt a száz- esztendős vályogiskola, de néhány száz méterrel arrébb már állt a korszerű épület, amelyben akkor összesen tizenkét tanterem működött. Tekintve, hogy a községnek megfelelő művelődési ház sem állt rendelkezésére. az iskolabővítés olyan lehetőségét kellett megtalálni, amely lehetővé teszi a közművelődés tárgyi feltételeinek javulását is. Ekkor született az elképzelés, hogy rendhagyó műszaki megoldást választva, a tantermeket alkalmassá kell tenni közművelődési funkciók betöltésére is. A komplex nevelési központban ma már délelőtt egy műszakos tanítás folyik, délután pedig valamennyi helyiség a közművelődés szolgálatában áll. Tizenegy szakkör és három klub fejt ki rendszeres tevékenységet az intézményben. Az átadás óta eltelt másfél esztendő alatt a 400 személyes színházterem igénybevételével mintegy 90 mozielőadásra, csaknem félszáz színházi produkcióra, jó néhány előadói estre, sőt kisebb hangversenyekre is sor került.

A dunakeszi 4. sz. Általános Iskola tevékenysége ma már négyéves múltra tekint visz- sza. Munkájában szintén jó példáját láthatjuk annak, milyen eredménye van, ha a jó lehetőségek és a rátermett, hozzáértő szervezők találkoznak. Dunakeszin ugyanis a felépülő új lakótelep közművelődési intézményei még nem készültek el. De az itt élő több ezer ember igénye egyre sürgetőbben jelentkezett. Kezdetben az iskolában csak a társadalmi munkával kialakított hatezer kötetes könyvtár működött. Ma már főfoglalkozású könyvtáros is van és nemcsak az iskola tanulóinak, hanem a lakótelepen élők igényét is kielégítik. Valamennyi rendezvényüket sokan látogatják.

Más településeken, például Tápiógyörgyén és Szentmártonkátán a pártház és a könyvtár kapott egy épületben otthont, bizonyítva, hogy sémákban gondolkodni ezen a területen sem lehet. Az együttműködés formái, az integráció lehetőségei és a kezdeményezések skálája rendkívül gazdag, sokrétű, mint maga az élet.

Szembetűnő a változás, különösen akkor, ha

nem csupán a szűkén értelmezett közművelődési tevékenységet értékeljük, hanem észrevesszük azt, hogy a településszerkezet, az infrastruktúra alakulásával új városaink. Gödöllő, Százhalombatta, Dunakeszi, Érd kialakulásával, községeink, falvaink átalakulásával hogyan fejlődött a környezetkultúra, a termelési szerkezet korszerűsítésével hogyan formálódik a munkakultúra, politikánk művelésével, az életkörülmények javításával hogyan fejlődik az emberek életmódja és végső soron a közművelődés.

Az 1976. évi IV-es törvény megalkotása óta eltelt hat év mégis számos kérdést helyez új megvilágításba és minden szinten megköveteli az irányító munka javítását, a meglévő lehetőségek jobb kihasználását, a kádermunka színvonalának emelését annak érdekében, hogy a kultúra területén is eleget tudjunk tenni a 80-as évtized követelményeinek.

Megőrizni az elért eredményeket, felkelteni az igényeket, tovább folytatni a szükségletekre épülő jó kezdeményezéseket, mozgásba hozva a szellemi erőket, az emberekben rejlő képességeket, a tudás, az emberi akarat tartalékait! Röviden ez lehet az elkövetkezendő évek közművelődési feladatainak summázata.

Azért hangsúlyozom ezt, mert manapság, ha a közművelődés kérdéseiről esik szó — gyakrabban találkozunk elbizonytalanodással, túlzott aggodalommal, hivatkozva és szembeállítva a 70-es évek közművelődési lehetőségeit a 80-as évtized kulturális életének lehetőségeivel.

Kétségtelenül* igaz, hogy az anyagi erőforrások szűkebb lehetőségeivel számolhatunk. Az is, hogy ez a helyzet élesebben hozza felszínre az ellentmondásokat. Megyei szinten, a saját bőrünkön is érezzük a feszítő alapellátás egyenetlenségeit, különösen az agglomerációban és megyénk déli részén. Tény, hogy minden erőfeszítés ellenére vannak még olyan járási székhelyek, mint Manor, Dabas, Ráckeve, Nagykáta és számos olyan 20—25 ezer lakosú nagyközség, ahol még mindig hiányoznak a közművelődés alapvető feltételei.

A marxista szemléletet és magatartást nem a gondok feletti siránkozás jellemzi, hanem az, hogy az adott körülmények között keresi a továbbfejlődés lehetőségeit, vizsgálva, hogy az új. megváltozott körülmények mit követelnek tőlünk.

A közművelődés tartalmi munkája nem térhet ki a 80-as évtized követelményei elől. A minőség, a hatékonyság, a megújulás követelményei nemcsak a termelésben jelentkeznek égető szükségszerűséggel. Aktuális példa erre az ötnapos munkahétre való áttérés, a társadalmi méretekben megnövekedett szabad idő — amely a lakosság mintegy 80 százalékának teremt szabad szombatot —, és egyben új, nagy lehetőséget, megnövekedett feladatokat a közművelődés számára.

Életképes kulturális élet fog kialakulni,

ahol figyelembe veszik az életmód megváltozásával járó új szokásokat, újabb igényeket. Az ötnapos munkahétre áttérést követően nemcsak a gyermekek, az ifjúság érdeklődésére és aktivitására számíthatunk. Természe- . tesnek tartjuk, hogy a szülők egy része óhajt- *• ja. hogy a hét végén együtt legyen a család. A gödöllői művelődési központ szinte elsőként reagált erre az igényre. „Családi hétvége” című programjuk péntek délutántól vasárnap estig folyamatosan minden korosztály részére gazdag szórakozási, művelődési lehetőségeket nyújt. A program részét képezik: lakáskultúra — bútorvásár, öltözködéskultúra —, divat- bemutatók, tájjellegű gasztronómianapok, építéssel kapcsolatos ismeretek, hétvégi házak körüli teendők, kiskertek művelése, háztáji gazdálkodás. Örülnénk, ha a jó példa gyorsan terjedne a megyében, ha új ötletekre ösztönözné az intézményeket, az irányítókat. Ha a közművelődési intézmények vállalkoznának kirándulások, szabadtéri játékok szervezésére, közös sportolásra alkalmas rendezvényekre, kondicionálótermek kialakítására.

A közművelődés másik nagy tartalékát a

színvonalasabb ‘kádermunkában látjuk. A közelmúlt széles körű vizsgálata feltárta azt az ellentmondást, ami a társadalmi követelmények és a jelenlegi helyzet között fennáll. Az egyik odalon a szigorú tények. Megyénkben az elmúlt fél évtizedben mintegy hétszázra emelkedett a főfoglalkozású közművelődési dolgozók száma. Megközelítőleg negyven százalékuk azonban szakképzetlen, politikai iskolai képzettséggel pedig mindössze 16 százalékuk rendelkezik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a főiskolákon, egyetemeken évek óta tarthatatlanul alacsony a felvételi keretszám. A kevés szabad idő, a sok ünnepi és munkaszüneti napi elfoglaltság következtében a tanárszakos népművelők főleg pedagógusként helyezkednek el. A szakma presztízse alacsony, a letelepítés feltételei sok helyen kedvezőtlenek.

Kétségtelen, hogy ugyanakkor további közös erőfeszítéseket kell tennünk élet- és munkakörülményeik javításáért, erkölcsi és anyagi megbecsülésükért. Azonban országos intézkedésekre is szükség van — mindenekelőtt a képzési rendszer felülvizsgálatára, a társadalmi szükségleteknek megfelelő mennyiségi és minőségi közművelődési szakemberképzés megteremtése érdekében. A közművelődési törvény parlamenti vitája során dr. Barátit Endre. Pest megye országgyűlési képviselője, az MSZMP Szentendre városi Bizottságának első titkára tolmácsolta, hogy a megyei vezetők nemcsak érzékelik a gondokat, de tenni is akarnak a feladatok megoldásáért.

Véleményünk szerint a művelődési szakemberképzés lehetőségeit egységben kell szemlélni. Pest megye Zsámbékon rendelkezik egy olyan tekintélyes pedagógusképző intézménynyel, ahol jelenleg mintegy hétszáz hallgató tanul. Számításaink szerint az évtized végéig — a demográfiai hullámból, a képesítés nélküliek magas arányából és a nyugdíjba vonulásokból következően — évi 1000—1200 új pedagógusra lesz szükség. De nemcsak tanítók százaira, hanem tanárokra is. Ezt azonban a jelenlegi felsőoktatási intézmények megoldani nem tudják.

Szükséges tehát a tanárképzés megyei bázisának megteremtése is Zsámbékon. Ezért igénylik a megye vezetői az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki kihelyezett tagozatának önálló intézménnyé fejlesztését, egyben tanárképző főiskolává szervezését, ahol lehetővé tehetjük a közművelődés dolgozóinak továbbképzését is. Ezek halasztást nem tűrő, átgondolt intézkedéseket igényelnek. Azt. hogy a legnagyobb lélekszámú megye sajátos gondjainak elbírálása kapjon megértést és támogatást az illetékes országos hatóságtól.

Mindezeket abban a meggyőződésben tesz- szük, hogy a közművelődésnek nemcsak főfoglalkozású népművelőkben kell gondolkoznia. Értelmiségiek ezreit kapcsolhatjuk be társadalmi munkásként, tiszteletdíjasként. Az élet azt igazolja, ahol hívják, várják, aktivizálják és megbecsülik őket. ott szívesen részt vesznek a munkában. Pest megyében több mint 22 ezer értelmiségi dolgozik. Tapasztalataink szerint e nagyarányú szellemi kapacitással ma még nem élünk eléggé. Pedig az értelmiségi hivatás méltóságát a társadalom szellemi felemelkedéséért folytatott munka adja meg igazán.

Az elmúlt években előreléptünk a kulturális élet párt- és tanácsi irányításában is. A köz- művelődés reszortszemléletből a testületi munka rangjára emelkedett. Kifejezésre jut ez az adott településre épülő hosszabb távú koncepciók kidolgozásában, a település- és területfejlesztési elképzelésekben, jelen van a tájékoztatás, a konzultáció rendszerében éppúgy, mint a beszámoltatásoknál, a munka ellenőrzésében. A közművelődés természetes része lett a párt- és a tanácsi irányító munkának.

A jelenlegi helyzet nagyobb politikai, ideológiai érzékenységet követel a kulturális élet területén. A közművelődés pedig elidegeníthetetlen része a kulturális élet egészének. Művelődéspolitikánknak a szocialista értékek támogatására irányuló elve és gyakorlata a közművelődés egészére is érvényes, követendő igény. Ha a közművelődés irányításában igénytelenség, következetlenség tapasztalható, ha elvi engedményeket tesznek a programokban, a műsorpolitikában, akkor a közművelődés nem tudja betölteni orientáló, a szocialista értékeket támogató szerepét. Az irányító munkát ezért kell erősíteni minden szinten. Nem érthetünk egyet azzal a felfogással. amely a munka javítását csak alapszervezeti, községi szinten látja indokoltnak. A példamutatásnak felülről kell kiindulnia. A határozottabb, következetesebb, elveinkhez hű irányítást a kulturális élet és a közművelődés területének egésze igényli. Eddig is ez nyitott utat a haladásnak, a fejlődésnek.