Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-30 / 100. szám

ÉLJEN ÉS ERŐSÖDJÉK SZERETETT HAZÁNK, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG! Idei SZOT-díjnk A Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában csü­törtökön ünnepélyesen kiosz­tották az 1982. évi SZOT-díja- kat. Az ünnepségen részt vett Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra. a Politikai Bizottság tag­jai, továbbá Pozsgay Imre mű­velődési miniszter is. A díja­kat Gáspár Sándor adta át. Az 1982. év SZOT-díjat kap­ták: Béres Ilona színművész- nő; Bursits Tiborné, a Csepel Autógyár Művelődési Központ­jának igazgatója; dr. Csányi László és Botka Valéria kar­mesterek; Dalanits György, a KSZDSZ Volán—Szabolcs táncegyüttes művészeti vezető­je; Dobók Lajos színművész; Hincz Gyula festőművész; Ho- lakovszky István, a Magyar Rádió belpolitikai rovatveze­tője; Horváth Tibor tv-rende- ző; Kirchmayer Károly szob­rászművész; Ladányi Mihály költő; Major Sándor, a Magyar Televízió osztályvezetője; Neu- wirt Gábor és dr. Szendrő Pé­ter egyetemi oktatók; Perényi István, a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizott­ságának politikai munkatársa; Prohászka Margit és Fekete Ferenc, a szombathelyi Latex vállalat iparművészei; Raics István zeneszerző, zenekriti­kus; Rózsa János filmrendező; Szabó Magda írónő és Tur- pinszky Béla, a Magyar Álla­mi Operaház magánénekese. Biztos, hogy csak az építőanyag kesresi az útját? Itt a bőség — ott a hiánycikk A tájékoztatókat, a nyilat­kozókat hallgatva az ember arra az álláspontra helyezke­dik: az építőanyag-ellátásban már sikerült megteremteni a kereslet és a kínálat össz­hangját. Könnyebb helyzetben vannak ma már a magánépit- kezők, van- tégla, cement, mész bőven, lehet válogatni, melyik szerkezeti elem, szerelvény, berendezés felel meg a legjob­ban. S hogy ez csak az érem egyik oldala, a kényelmes ál­láspontot fel kell adni? Erről hatvannyolc népi ellenőr 229 vizsgálati napja győz meg. S azok a lakossághoz eljuttatott kérdőívek, ankétok, melyekre alapoztak még, s pluszban fi­gyelembe vették az Építés­ügyi Minőségellenőrző Intézet korábbi megállapításait is. .4 népi ellenőrzés 1976-ban fog­lalkozott az építőanyag-ellá­tással, s most a KNEB felké­résére utóvizsgálat keretében néztek körül szűkebb pát­riánkban. Hogy mit tapasz­taltak, arról tegnap adtak számot a Pest megyei Népi El­lenőrzési Bizottságnak. Még ma is feliratkoznak Az tény, hogy 1976-hoz ké­pest javult a kereslet és a kínálat egyensúlya. A külön­Érdeklődőkböl üzletfelek Vevők a plafonra, redőnyre Hatodik alkalommal nyílt meg a szakmai — és az ér­deklődő közönség előtt idén a HUNGEXPO vásárvárosában a CONSTRUMA nemzetközi építőipari szakkiállítás. Mint minden évben, idén is ott volt a kiállítók között a Pest megyei Vegyi- és Divatcikk­ipari Vállalat műanyag nyí­lászáró szerkezeteivel: pvc- ajtókkal, ablakokkal, szakipa­ri falakkal, burkolóelemekkel. A PEVDI solymári gyáregy­ségében készült termékekről Mártái Károlyné igazgató adott rövid tájékoztatót: — A vártnál is nagyobb ér­deklődést keltettek bemutatott termékeink a kiállításon. Mi­vel már nem első alkalommal mutatkozunk be cikkeinkkel a CONSTRUMA-n, a szakem­berek többsége régi ismerős­ként fogadott bennünket. Ez alkalommal elsődleges célunk az volt, hogy új partnerekre leljünk, bővítsük vevőkörün­ket. A kiállítás négy napja ebből a szempontból is hasz­nosnak, sikeresnek ítélhető: számunkra vadonatúj jelent­kező az AGROKOMPLEX Vállalat, amely egész felsze­relt létesítményeket exportál, s ezen belül kapnak helyet a mi termékeink. Üj partner le­het az a nyékládházi szövet­kezet is, amelyik épülő csar­nokaiba szánja a PEVDI- árukat. A nyílászáró szerkezetek mellett új termékekkel is ki­rukkolt az idén a PEVDI. — Valóban újdonság a mennyezetelem. Élénken ér­deklődik iránta a PIÉRT. Minden bizonnyal forgalomba kerül a polisztirol habosított mennyezetburkoló elem. Té­vedés ne essék, ez nem affé­le álmennyezet, hanem ki­mondottan plafonburkolásra használható anyag — mond­juk, tapéta helyett —, ezért is tartozik a PIÉRT hatáskö­rébe. Másik újdonságunk a nagy lehetőségeket ígérő poliszti­rol redőnyszekrény, bár a kiállításon nem nagyon kap­kodtak érte. Az igazság az, hogy csak úgy, önmagában nem mutatott eléggé. A vál­lalkozó kedvű érdeklődők közt azonban az Alföldi TÜZÉP már megrendelte a mintákat, és nemsokára meg is kezdi azok értékesítését. Vegyszeres gyomirtás Az idén 337 hektáron vetettek napraforgót a monori Kossuth Termelőszövetkezetben. Az egyik legnagyobb gondot a gyomok elleni védekezés jelenti. Nemrég Olitrof gyomirtó­val permeteztek, ez a vegyszer a fészkesek kivételével gyakor­latilag minden kétszikű ellen hatásos. Bevált a Rába Steiger erőgépre szerelt Huniperm permetezőgép is, a téeszben gondot csak a Nitrosol műtrágya erősen maró hatása okoz, emiatt fo­kozottabban kell karbantartani a berendezést. féle kötő- és burkolóanyagok­ból mennyiségében, minőségé­ben s összetételében jobb a kínálat. De a kisméretű tégla, a cserép, a hullámpala, a vas­beton gerenda időnként fel­iratkozik a hiánycikkek listá­jára. Olykor csak hossz,as utánjárással szerezhetők be. Kevesebb a hiánycikk, ám a minőség miatt a vevők csak egy-egy meghatározott gyár termékeire vevők. Például a békéscsabai cserépgyáréra. Hat évvel ezelőtt a Buda­pest Környéki TÜZÉP Válla­lat a rendelkezésre álló áruk elosztására szorítkozott. Ezzel szemben 1980. II. félévétől a túlkínálattal kellett szembe­néznie. No, nem minden cikk­ből. S nem is könnyű min­dent eladni: az E gerendák, a BH tálcák 100—60-as mérete nem keresett, sőt technikai elavulást is e termékek sze­mére vetik. Az ipar ma sem szállít folyamatosan. A mész, a tégla, a hullámpala, a vas­beton gerenda, s a béléstestek löketszerűen érkeznek a te­lephelyekre. Ma már nem hiánycikk a cső, a bojler, a radiátor, a szögacél — helyük­be a horganyzott és a fajansz­áruk léptek. Olyan egyszer van, egyszer hosszabb ideig nincs alapon. Az alapvizsgálat óta azért a változásokat is nyomon követ­hetjük Pest megyében. Üj te­lephelyek vagy a meglevők bővítése, a szakosodás (csak építőanyagot vagy épületgé­pészeti, lakásfelszerelési cik­keket árusítók) segítette a forgalom növekedését, az ellá­tás színvonalának javítását. Mindenki érdeke szerint Arra is választ adtak a né­pi ellenőrök, hogy milyen az építőanyagipar és kereskedelem szerződéses fegyelme. A szer­ződések túl lazák: a termelő vállalatok éppúgy,, mint a TÜZÉP óvakodik a szerződé­ses mennyiség negyedéves le­bontásától. Az egyik a teljesí­tés meghiúsulásától, míg a másik a tárolási, raktározási kapacitás hiányosságaitól tart­va nem vállal ilyen kötelezett­séget. A TÜZÉP által évente érvényesített hárommillió fo­rintos kötbér nem fejezi ki azt a kárt, amelyet a késedel­mes szállítás, a rossz minőség a lakosság körében okozott. A ceglédi telep ellátása miatt kétmillió volt a minőségi, mennyiségi, meghiúsulási köt­bér! Röpködnek a milliók — miközben nem mindig a leg­tökéletesebb az együttműkö­dése a TÜZÉP-nek az Áfészek- kel sem. A minőség még elsikkad Egységcsomagok, például téglából. Drága a csomagalás, s akad, aki zsákbamacskát vesz: kibontva derül ki, hogy sok benne a törött darab. Ezekben az esetekben a minő­ségi átvétel, a károk rende­zése sem megoldott. A gödöl­lői járásban mondtak erre több példát. Mert az áruk mi­nőségét sem a gyártók, sem a kereskedők nem közlik. így aztán még az is előfordulhat, hogy a negyedosztályú ter­mék első osztályú áron kel el. (ÉMI-vizsgálat: Poroton, Uni­form, Alfa-téglák, vázkerá­miai béléstestek minőségüket tekintve 1981-ben osztályon aluliak voltak.) A mostani ellenőrzés a Ce­ment- és Mészművek váci gyárának, a BVM szentendrei telepének, a PEMÜ-nek, a PEVDI-nek a termékeit minő­ség szempontjából rendbenle- vőnek találta. De ez nem zár­ja ki ama megállapításukat: a gyári minőségellenőrzés (pél­dául a téglánál) elégtelen, a minőség megőrzésében a MÁV, a Volán nem érdekelt, s a TÜZÉP-eknél sem mindig szakszerű az anyagátvétel, ke­zelés. Míg az ipar egy sor, ener­giatakarékosság szempontjából fontos építőanyagot gyárt (a hőszigetelésre összpontosítva, s ebben a PEVDI, a PEMÜ tett legtöbbet) a vevők tizen­négy százaléka csak hosszas utánjárással kapja meg. Te­hát ezekből is több kellene. Mint'ahogy jő lenne az érté­kesítő hálózatot is tovább fej­leszteni. Igaz, számottevően nőtt az eladótér, s nyolc, úgynevezett bázistelep létesí­tése már megkezdődött. De ahogy van rá példa: mire el­készülnek, lehet, hogy kicsi­nek bizonyulnak. Mert gomba módra szaporodnak Pest me­gyében is a családi házak, s egyre többen építenek, épít­keznének. őket segítve világí­tott rá a megyei NEB a hiá­nyosságokra, s küldi el javas­latait a KNEB-hez. Varga Edit Küldöttértekezlet Egyesült a városi és járási KISZ-bizottság Szentendrén Éppen két héttel ezelőtt ad­tuk hírül, hogy egyesült az MSZMP szentendrei városi és járási bizottsága. A döntést az indokolta, hogy Szentendre és a járás 13 települése természe­tes társadalmi, politikai, gaz­dasági és kulturális egységet képez, nem is beszélve az ide­genforgalomról, mely szétvá laszthatatlan szálakkal fűzi össze a várost a községekkel. Az elmúlt évtizedek társadal­mi, gazdasági, műszaki fej­lődése ezt az egybekapcso­lást tovább erősítette. Az utóbbi években egyre nyil­vánvalóbbá vált, hogy a város és a községek fejleszté­sének összehangolása az élet diktálta folyamat. Az MSZMP városi és járási bizottságának egyesülését most a KISZ városi és járási egye­sülése követte. Az eseményre amelyen részt vett Nagy Imre, az MSZMP Pest megyei bi­zottságának alosztályvezetője is, tegnap délután került sor a szentendrei művelődési köz­pontban, melynek nagytermé­ben mintegy 200-an gyűltek össze. A küldöttértekezleten részt vevők előbb a városi, il­letve a járási KlSZ-bizottság múlt évi munkájáról szóló be­számolókat hallgatták meg, majd a vitát követően megvá­lasztották a városi és járási KISZ-bizottság és a pénzügyi ellenőrző bizottság tagjait. A KISZ szentendrei városi és járási bizottság titkára Ne- mesné Killár Gyöngyi lett. A .városi-járási bizottság tagjai: Bognár Mária, Blonszkiné Vinkó Magdolna, Cseh József, Fhül Béla, Kaiser László, Ke- nev László, Kazal György, Korzitska Ottó, Lajos Éva, Molnár Attila, Nemesné Killár Gyöngyi, Szabó Mihály és Űj- sághy Gyula. Magas szinten, kiválóan (Folytatás az 1. oldalról.) tották Túrán, a nagyközségi pártbizottság székházában. Az eseményen ott volt dr. Szabó Gyula, a gödöllői járási párt- bizottság titkára és Menyhárt Erzsébet, a KPVDSZ központi vezetőségének tagja a KPVDSZ megyebizottság tit­kára. Az oklevelet Csonka Ti­bor, a megyei tanács elnök- helyettese adta át Varga Lászlónak, a Galga-vidéke Áfész elnökének. A gyógyítást segítik Több mint 300 féle gyógyá­szati terméket állít elő a gö­döllői Humán Oltóanyagter­melő és Kutató Intézet, amely tavaly két új termékkel is megjelent a piacon. Teljes ár­bevételük, mintegy 27 száza­lékkal tőkés exportjuk 70 szá­zalékkal volt magasabb az előző évinél. Tegnap délután, a gödöllői művelődési központban tar­tott ünnepségen részt vett Herczenik Gyula, a városi pártbizottság első titkára, Be­nedek János, a városi tanács elnöke, dr. Juszt Lajos, mi­niszterhelyettes köszöntötte a Humán Intézet dolgozóit, s adta át dr. Aradi Lajos igaz­gatónak, a Kiváló vállalat ki­tüntetésről szóló oklevelet. Ez­után kiváló munkájáért ka­pott miniszteri elismerést Gás­pár lfigénia laboratóriumi asszisztens, Riedl Istvánná be­tanított munkás és Szatmári Tiborné csoportvezető. A Munka Érdemrend ezüst foko­zatát kapta Kiss Irén főtech­nológus. Az ünnepségeken felolvas­ták a megyei pártbizottság köszöntő levelét, melyet Cser- venka Ferencné első titkár írt alá. Új létesítmények A Gödöllő és Vidéke Áfész szadai, új élelmiszerüzletének átadására ünnepélyes keretek között került sor. A 370 négy­zetméteres eladóteret, s a 165 négyzetméteres alagsori rak­tárral* pincével ellátott üzlet terveit társadalmi munkában a járási hivatal műszaki osz­tályának Ybl Miklós szocialis­ta kollektívája készítette. A kivitelező az Áfész brigádja volt, de a helyi kisiparosok, s a Fóti Béke Tsz is segített a szakmunkákban. Az építők ér­demeiről dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke szólt. Űj ABC-áruház nyílik a mai napon Budakeszin, az elavult régi helyett. A tágas, 530 négyzetméter alapterületű, korszerű berendezéssel felsze­relt áruház,- 4 millió forintos árukészlettel várja a vásárló­kat. Ezzel a közkeletű szólással kezdő­dött szerdán este a televízióban a Ha­vasi Ferenccel folytatott beszélgetés gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, mert hiszen nagyon sokak véleményét fejezi ki a megjegyzés: csak rosszabb ne legyen, s amint a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizottság titkára félig komolyan, félig tréfásan, de talá­lóan utalt rá: ebben az immár szólás­mondásban éppúgy rejlik elismerés, mint aggódás, hogy tartani tudjuk-e, amit elértünk, de a vezetés számára egyben felelősséget is jelent, s min­denki számára a cselekvés feladatát. Ahhoz ugyanis, hogy ne legyen rosz- szabb a helyzetünk, mindenekelőtt ten­nünk kell, mégpedig az eddiginél töb­bet. Azért volt hasznos és elgondolkodta­tó ez a tévéinterjú, mert részletesen elénk tárta, miért kell többet tennünk, s hogyan. Az tulajdonképpen ma már a gazdasággal kicsit is foglalkazók szá­mára köztudott, hogy 1976-ban az ötö­dik ötéves tervünk jó gazdaságpoliti­kai célokat tűzött ki, de időközben a körülmények — főként a külső té­nyezők hatására — erősen változtak, így azután a dinamikus gazdasági nö­vekedéshez olyan nagyarányú import­ra szorultunk, amelynek ellentételeként nem állt rendelkezésünkre elegendő exportképes árualap. A hiányt hitelek­ből kellett fedeznünk, viszont ez az út hosszú ideig nem járható. Ezért volt szükség arra a „pályamódosításra”, amelyre 1978-ban tértünk rá, s amelyet a XII. pártkongresszus is jóváhagyott. Az útkeresés talán kissé sokáig tartott, s tulajdonképpen gyakorlatilag még most sem fejeződött be, de az ered­mények érzékelhetően mutatkoznak. A legörvendetesebb, hogy felszámoltuk a tőkés fizetési mérlegben lévő hiányt, már a második évben lényegében egyenleggel zárult a külkereskedelmi Csak rosszabb no • • o * mérleg. Sikeres az energiatakarékossá­gi mozgalom, a munkaerőgazdálkodás­ban is előreléptünk, a korábbinál lé­nyegesen kevesebb munkaórával, tehát termelékenyebb munkával érjük el ugyanazt a nemzeti jövedelmet. A konkrét adatokon túlmenően a tanul­ságra érdemes figyelni: a magyar gazdaságban, iparban rengeteg a tar­talék, csak élni kell tudni vele. Hogyan érinti ez a családokat, vagyis hogyan felel arra az óhajra: csak rosz- szabb ne?... Világosan és tényszerűen kiderült ez a beszélgetésből, különösen az életszínvonalpolitika fejtegetésekor. Megnyugtatóan jelentette ki Havasi Fe­renc, hogy az elért színvonalat társa­dalmi méretekben megvédjük. Az egy főre eső reálbérben és az egy főre ju­tó fogyasztásban mérve ez bizonyosság máris. Továbbra is követjük azt a be­vált elvet, hogy a pénzhez jutás felté­teleit kell igazságosan megszabni, egyes esetekben szigorítani, de a tisz­tességgel megdolgozott pénzéért min­denki megvehesse, amit szeretne, vagyis legyen megfelelő áruválaszték, kínálat. Túlságosan rózsás képet festett volna a párt Politikai Bizottságának tagja? Korántsem, de mindenesetre reálisat és optimistát, amit az eredményekre ala­pozott és az utóbbi években határozot­tan körvonalazódott gazdaságpolitikai koncepcióra. Mondhatnánk úgy is, hogy a körülményekhez alkalmazkodó gaz­daságpolitikára, amelyben azonban — igen hangsúlyozottan — nemcsak a vezetésnek, hanem minden dolgozónak is megvan a feladata, az eddiginél tu­datosabb részvállalása. A népgazdaság egyensúlyának megóvása és az életszín­vonal megőrzése ugyanis állandó meg­újulást kíván, s állandó alkalmazkodást a változó viszonyokhoz. Ez egyébként vissza-visszatérő fontos motívumként szerepelt a beszélgetésben, kiemelve, hogy az új körülményekhez új meg­oldásokat kell keresni „fent” is, „lenn” is. A megújulás, az újhoz alkalmazko­dás, a külgazdasági tényezők rugalmas figyelembevételének időszakában va­gyunk, amihez előbb-utóbb sok minden­félének kell idomulnia a legfőbb cél, a lakosság jobb ellátása érdekében. Az interjúban is hangot kapott kisvállalko­zások, a szolgáltatási igények szervezett kielégítése éppúgy beletartozik ebbbe, mint a takarékos, de differenciált be­ruházáspolitika vagy intézményrend­szerünk továbbfejlesztése. Továbblépé­sünknek ma már kimutathatók a konk­rét garanciái, s ez volt a legbiztatóbb pontja a csaknem egyórás áttekintésnek. Néhány olyan ágazatunk fejlődött ki az elmúlt években, amely ma nemzet­közi összehasonlításban is tiszteletre méltót produkál, s komoly stabilizáló tényezői a magyar iparnak. Biztos tá­maszunk a szocialista mezőgazdaságunk is. Garanciális tényező az irányítási rendszerünk, amely miközben jogosan apellál az emberek kezdeményezésére, tehetségére, egyben kifejezi az anyagi érdekeltséget is. Erőt jelent a KGST- hez tartozás, s mellette a fejlett tőkés vagy a harmadik világhoz tartozó or­szágokkal is kölcsönösen előnyös kap­csolatokra törekszünk. Mindent egybe­vetve: a magyar szocialista gazdaság­nak olyan stabil, biztató pontjai van­nak, amelyekre támaszkodva felszámol­hatjuk a viszonylagos elmaradásokat. Lőkös Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents