Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XX. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM , 1982. ÁPRILIS 29., CSÜTÖRTÖK Lakásépítői! figyelmébe Egy szövetkezet a cél előtt Legfontosabb a munkaadó támogatása A tavasz és a fiatalok Gáti Zoltán Színházbarátok klubja Műszaki Intézet Szovjet géppel Űj szovjet gyártmányú, IKP —90 jelű keltetőgép vizsgála­tát végezték el a MÉM Mű­szaki Intézet munkatársai. A hat, egyenként több mint ti­zenháromezer tojás befogadá­sára alkalmas gépegység lég­hűtéses rendszerű, a fűtést és a hűtést, valamint a páratar­talmat korszerű automatika ve­zérli. Tíz keltetés átlagában a termékeny tojásokkal több mint nyolcvanszázalékos ke- lési arányt értek el a géppel. Találmány Megkezdték a gyárfást Annak idején lapunkban is foglalkoztunk azzal a talál­mánnyal, amelyet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem me­zőgazdasági gépészmérnöki karán készítettek a silóbetaka­rító gépek energiacsökkentésé­re. Most arról kaptunk hírt, hogy az NDK-gyártmányú be- takarítókra szerelhető, mint­egy tízszázalékos energiameg­takarítást eredményező szer­kezet forgalmazását, illetve gyártatását a Szolnok megyei Agroker Vállalat szervezi meg. Isaszeg Mindenkit felvettek A több mint tízezer lakosú nagyközségben, Isaszegen leg­utóbb a Madách úti óvoda megüresedett szolgálati lakása helyén alakítottak ki ötven gyereknek foglalkoztatót. Ez egyúttal azt jelentette, hogy lényegében minden óvodásko­rú gyereket fel tudtak venni. nyúlt, s a kisállattenyésztőik órákon át beszélgettek, vitat­koztak módszereikről, tapasz­talataikról. Ezt követően meg­állapodást kötött a túrái Gal- gavidéke ÁFÉSZ felvásárlójá­val, amelynek értelmében ez év őszétől kezdve rendszeresen tartanak a kisáilattenyésztők és a kertbarátok részére is előadásokat. Két évvel ezelőtt egy közös kirándulás szervezésének le­hetőségét is felvetette, de ak­kor nemigen lelkesedtek érte. Most viszont már kérik a ki­rándulás szervezését, s úgy véli, az idén ez is megvalósul. A következő lépés a színház- barátok klubjának létrehozása lesz, amelynek tagjai rendsze­resen megtekintenek majd egy-egy közösen kiválasztott előadást. A kedvet talán az is fokozza, hogy az érdeklődők­nek nem kell utazási kényel­metlenségeknek elébe néz­niük, áutóbusz szállítja őket háztól házig. Amikor a fiatalok lakás- helyzetéről először fogalmaz­tuk meg benyomásainkat a lap hasábjain, s később is, a KISZ-es felmérések, a lakás- építési próbálkozások ismer­tetése közben, többször utal­tunk arra a jó példára, amit sokan emlegettek a városban: az Apolló lakásépítő szövetke­zetek Az Apolló eredete Papp Zoltánnal, a szövetke­zet elnökével való beszélgetés közben azonban kiderült, hogy bár valóban az elsők között voltak, s hamarosan tizenkét kész családi ház bizonyítja ki- tartásűkat, a példájukon még­sem csak a jót, a kedvezőt, ha­nem a gondokat, a buktató­kat is kellően illusztrálhatjuk. Kezdjük mindjárt a szokat­lan névvel. Erről például megtudtuk, hogy miközben eleinte csak az iratok, a leve­lek és a válaszok, a beadvá­nyok, az elutasított és az el­fogadott kérvények sokasod­tak, az oly gyakran használt géppapírról, az Apollóról ne­vezték el a szövetkezetek Amit egyébként a MÉM Műszaki Intézetében, a valamikori MGI-ben kezdett szervezni annak idején, 1973-ban né­hány KISZ-es, Papp Zoltán, akkori KISZ-titkár vezetésé­vel. Mára — fájó — vala­mennyien kiöregedtek a klasszikus KISZ-korból, még azok közül is, akik a főszer­vezőt kivéve, mind kicserélőd­tek az első, hét évig húzódó procedúra, a telekszerzés alatt. Ezt idegekkel, bizako­dással, türelemmel csak Papp Zoltán bírta. Amint ma, a lassan egy év­tized megszépítő íényszurőjén át kedélyesen elmeselte, nem volt könnyű építési telket sze­rezni akkoriban. Olyan tizen­két lakás megépítésére alkal­mas területet, amelyhez vi­szonylag olcsón juthattak vol­na, a tanács nem tudott fel­ajánlani. Ök nyomozták ki a végül mégis bérbe vehető, a Szabadság út mentén fekvő, két tagból álló telket, amely­ről nekik kellett fáradságos utánjárással kideríteni, hogy az senki földje, mert tulajdo­nosaik réges-régen Romániá­ba és Argentínába vándorol­tak, s ott örökösök nélkül hal­tak meg. A dolog bonyolult­ságát jelzi, hogy Papp Zoltán­nak kellett Romániába utaz­nia az ügy ottani tisztázására. Bürokratikus útvesztő' Egy szónak is száz a vége, végül 1980-ban jogi értelem­ben is megkezdődhetett a szö­vetkezet szervezése a már ál­lamtól bérelt telekre való épít­kezéshez. Azt már Újvári Mik­lósáé, a szövetkezet pénztáro­sa mondta el, hogy ez sem volt egyszerű: egy évig tar­tott, amíg rengeteg utánjárás­sal, hiábavaló adminisztráció­val, a tájékoztatás hiányától szenvedve végül mégis sike­rült nyélbe ütni a dolgot az OTP-vel. Olyan nevetésre ingerlő, ámde bosszantó eset is előfor­dult, hogy a három, nem MÉMMI-s építkező közül az egyiknek a vállalata az OTP ellenjegyzése nélkül nem volt hajlandó igazolást adni a tá­mogatásról, viszont az OTP addig nem igazolt vissza, amíg a vállalat nem adta meg a támogatást. Ezt s a többit is sikerült át­vészelni, olyannyira, hogy a szövetkezet tizenkét alapítója közül az utóbbi három évben, vagyis a tényleges építés ide­jén már csak ketten morzso­lódtak le. S most már evezzünk nyű­göd tabb, a jelenlegi kezdők­nek is biztatóbb képet mutató vizekre. 1980. május 1-én meg­volt a kitűzés, s ha minden jól megy, néhány lakásban már az idén nyáron vagy az év vé­gén beköltözhetnek a lakók. Az egymás mellé épített, kí­vülről is szépet sejtető, egye­lőre ’ vakolatlan lakások há­rom szintjén — a pincében garázzsal és műhellyel, a földszinten nappalival és konyhával, az emeleten több szobával —, minden kelléke meglesz a korszerű otthonnak. Az alapozást saját erővel, a szerkezeti kőművesmunkákat a , vácszentiászlói Zöldmező Termelőszövetkezet epitöbri- gádjaval, a belső munkákat megegyezés szerint vagy kö­zösen, vagy külón-külon old­ják meg. A külső vakolás is a vácszentlászlóiakra vár, s a lakásépítők remélik, idejében elvégzik a munkát. S az anyagiak? A telek a forgalmi érték ötven százalé­kába került, az OTP maximá­lis kölcsönt adott, 320 ezer fo­rintot. Járt az építőknek a szociálpolitikai hozzájárulás, hiszen egy kivétellel gyereke­sek, s emellé, ki-ki a vállalt saját munkán felül 150-től 250 ezer forintig fizetett be kész­pénzt. így tehát a lakások költségvetése 800 ezer forint, ténylegesen, a saját munkát leszámítva —, ami éveken át gyakorlatilag minden szombat­vasárnapot felemésztett — át­lagosan 650 ezer forintba ke­rült. Tanulság a kezdőknek Aki utánaszámol, észreve­heti, hogy még findig hiány­zik egy tétel, méghozzá a vállalati támogatásé. A MÉM- MI 80 ezer forinttal járult hoz­zá a költségvetésekhez, s emellett a kedvezményes fu­varral is segített. További ta­karékosságot jelentett az is. hogy a tetőszerkezetet például maguk az építők bontották le egy megvásárolt öreg épület tetejéről. HA AZ IDŐJÁRÁS nem is hajlandó tekintetbe venni, ak­kor is benne járunk már a tavaszban. A közéletinek meg lassan a végén, hiszen most május I-én lezárul az ünne­pek sorozata, amelyeket ha­gyományosan tavasziaknak ne­vezünk. Kezdődik március 15- tel, folytatódik 21-gyel, majd április 4-e következik. A fia­talok immár évek óta a for­radalmi ifjúsági napok rendez­vénysorozatán emlékeznek a jeles eseményekre, s nincs az az ünnepi beszéd, amely elfe­lejtené párhuzamba állítani a tavaszi friss szeleket, a télből való ébredést, a fiatalos újjá­születést a társadalmi változá­sokért harcosan kiálló elődök lendületével. ■■■■ Így is van rendjén, a szim­bólum kézenfekvő, s hogy közhely, megbocsáthatjuk. Mert szónok legyen a talpán, aki évről évre új fordulatok­kal tudja ékesíteni méltató be­szédeit, aki eredetibbnél ere­detibb meglátásokkal rázza fel a közhelyek iránt már ke­vésbé fogékony hallgatóságot. S ahogy igaz ez az ünnepi beszédek esetében, ugyanígy általában az ünnepségekre is. Ilyenkor jó szokásunk, hogy értékeljük, a város és a járás KISZ-es vezetőinek segítségé­vel az eltelt kpt hónap esemé­Az utóbbi megjegyzések már a tanulságok rovatba tartoznak, hiszen cikkünk egyik célja éppen az volt, hogy ezzel is segítsünk a mos­tani próbálkozóknak. Papp Zoltán szerint a leg­fontosabb, hogy megnyerjék a vállalat, a munkaadó támoga­tását. Az sem árt, ha tizenket­tőnél — ez a szövetkezet alsó létszáma — nincsenek sokkal többen a vállalkozók, hiszen mi tagadás, a súlyos gondo­kon néha megtörik a közösség ereje. Az ideális lakásméretnek a 90—100 négyzetmétert tartja, s az már természetes, hogy minél több saját munkát és olcsó építési anyagot kell hoz­záadni, hogy a tervekből drá­gán ugyan, de mégis hozzá­férhetően legyen valóság. Mint hamarosan a sokat' próbált, de lassan célba érő apollósok ese­tében. A közművelődési munka nem lehet kampányszerű, egyik napról a másikra nem lehet1 az embereket tömegével becsalogatni a kultúrházakba, s töként odaszoktatni nem. Mindennapjaikat figyelve azonban a szemfüles népmű­velő új ötleteket meríthet, ahogyan teszi azt Bánná Fa­ragó Erzsébet, a vácszentiász­lói művelődési ház igazgató­nője. Jóllehet idejövetelekor felmérést végzett a lakossság kulturális igényedről, ám vala­mennyi, népesebb csoport ál­tál-jelzett kívánság, teljesítésé­hez még évekre van szükség, szüntelenül keresi az alkalmat az újabb lehetőségek kiakná­zására. Megfigyelte, hogy Vácszent- lászlón is sokan foglalkoznak kisállattenyésztéssel, s ennek nyomán elhatározta, hogy megpróbálja szakmai tapasz­talatcserére összetoborozni őket a művelődési házban. El­gondolása helyesnek bizo­nyéit: hogyan készítették elő a FIN-rendez vény eket, miként sikerültek a programok, elé­gedettek-e a részvétellel, a visszhanggal, milyen tanulsá­gokat vonnak le a tapasztala­tokból. S legyen bármennyire meg­hökkentő, ez a cikk az idei ér­tékelés. Nem mintha a beveze­tőből következtetve azt sugall­nánk, hogy nem sikerültek va­lami fényesen a megemlékezé­sek, a politikai, kulturális és sportprogramok. Ellenkezőleg, némelyiket a vártnál is na­gyobb érdeklődés kísérte. De ahogy az egész ifjúsági moz­galom — különösen kongresz- szusa óta — megújulásán dol­gozik, s keresi azokat a lehe­tőségeket, amelyekkel növel­heti befolyását a fiatalok leg­különbözőbb rétegeiben, ugyan­így a mostani s a megelőző forradalmi ifjúsági napok ta­pasztalatai is arra intik itt, helyben is a KISZ-vezetőket, a propagandistákat, szervezőket, hogy újabb és újabb módoza­tokon törjék a fejüket. >■■■ NEM VOLT minden tanul­ság nélküli például az a rend­hagyó kirándulás, amelyet ép­pen április 4-e alkalmából a KISZ városi bizottsága rende­zett a vezetőképző hallgatói­nak, s mozgalmi tisztségvise­lőknek. Ez is egy ideig kevés­bé kiaknázott módja volt a megemlékezésnek, hiszen a kétnapos, a Pákozdra, Sukoró- ra, Székesfehérvárra vivő busztúra ezúttal a tájjal való ismerkedés mellett egyéb programokat is tartalmazott. A többi között ünnepi meg­emlékezést, játékos politikai vetélkedőt s — ami témánk szempontjából különösen érde­kes — kétnapos, páros beszél­getésekben vagy nagyobb kö­zösségek eszmecseréiben testet öltő vitát arról, hogy miként érdemes ünnepelni. Mert az idevágó tudomá­nyos értékelést jól ismerik a városi KISZ-vezetők is. A mostani ünneplési formák több tekintetben sem fiatalo­sak. Az egy helyen, hagyomá­nyos rendben megtartott, for­gatókönyv szerint lebonyolódó ünnepségekre joggal mondják a tizen- és huszonévesek: ezekből tizenkettő egy tucat. Ki kíváncsi rá? Mert ugye, oda kell állni, ahová a rende­zők mutatják, addig kell ott maradni, amíg a ceremónia rendben lezajlik, s eközben mindenki egyformán kényte­len ünnepelni, meghatározott formában. Pedig a fiatalokra Térnyerés a nyugati piacokon Kiválónak minősítették . Jó hírrel érkezett haza Sza­bó István, a Ganz Árammérő- gyár igazgatója a hannoveri vásárról. — A GE és a GH jelű új fo­gyasztásmérőinkre a nyugat­német mérésügyi hatóság en­gedélyét megkaptuk, így most már nincs akadálya annak, hogy ezekből a termékeinkből a Közös Piac országaiba is ex­portáljunk, ha vevőt találunk rájuk. Ugyancsak megkaptuk a svéd mérésügyi hivatal en­gedélyét is. A hannoveri vá­sáron beszéltem a nyugatné­met mérésügyi hivatal képvi­selőjével, aki elmondta, hogy gyártmányainkat kiválónak minősítették. Mindezt vállala­tunk komoly elismerésének tekinthetjük. — Hogyan történik az enge­délyeztetési eljárás? — Árammérőinkből minta­darabokat kellett az említett nyugati országokba kikülde­nünk, s azokat ott töbl/nóna- pon keresztül, változó klimati­kus viszonyok közepette, kü­lönféle terhelés alatt üzemel­tették, máj d szétszerelték és minden alkatrészét külön-kü- lön elemző vizsgálatnak vetet­ték alá. — Mit vár a hatósági enge­dély elnyerésétől? — A hannoveri vásáron nagy érdeklődést tapasztaltam új gyártmányaink iránt. Meg­állapodtunk egy nyugati cég­gel, hogy képviselni fogja pia­ci érdekeinket. Svédországba már az idén szállítunk mint­egy 2 ezer egy- és háromfázi­sú mérőt, az NSZK-ba jövőre legalább 5—10 ezer darab há­romfázisút. és reális lehetősé­günk van arra, hogy ezekkel az új termékekkel teret hódí­tunk a Benelux államok pia­cain is. Cs. S. J-f .. ' ! Kevés gól—vita a bírókkal Közeledik a járási labdarú­gó-bajnokság vége, fokozódik az izgalom a pályákon és a nézőtéren. Szurkoló, játékos és csapatvezető latolgatja, ki lesz a bajnok. Talán a véghajrá­nak tudható be, hogy több sza­bálytalanság csúszik a játékba. A legutóbbi fordulóban pél­dául Valkón három játékost állítottak ki, sőt egy tartalé­kost is, aki a kispadon ült. A játékvezetővel való vitája miatt került erre a sorsra. A valkóiak Veresegyház el­leni mérkőzése különben fő­képpen a második félidőben az idegek harcát hozta. A szö­vetségi napon sokan' voltak azon a véleményen, hogy a já­tékvezető kiengedte a mérkő­zést a kezéből. Nagy Dániel valkói edző szerint a bíró ütöt­te el őket a győzelemtől. A ka­pott gólok szabályosságát nem vitatta, de hangoztatta, hogy az ő meg nem adott góljuk is szabályos volt, és a 11-es jo­gosságához sem férhet kétség. Végül is emiatt szabadult el a pokol a mérkőzés végén. A szövetségi összejövetel után elnökségi ülést tartottak, s ezen is sok szó esett a val­kói összecsapásról. Itt is hang­súlyozták, hogy a küzdelem véghajrájában fokozott szere­pük van a játékvezetőknek, de kérték a sportegyesületeket is, hogy minden eszközzel se­gítsék elő a bírók jó működé­sét. A hét végén nem lesz bajno­ki forduló. Május elsején visz- szavágó mérkőzést játszik a járás válogatottja a ráckevei járásbeliekkel. Emlékezetes, hogy április 4-én a mieink Tú­rán 2-0-ra kikaptak. Reméljük, a visszavágó szó szerint az lesz. Válogatottunk ezúttal a veresegyházi gárdára épül, ki­egészítve néhány túráival. Az intéző bizottságtól azt is megtudtuk, hogy erre a mér­kőzésre Túráról indul a busz, a veresieket Gödöllőn, a szö­éppen az ellenkezője a jellem­ző, s ez egyáltalán nem a fe­gyelmezettség hiánya. ■■■■ NEM VÉLETLEN HÁT, hogy hatásosabb, a kornak, a stílus­nak megfelelőbb ünneplési formákat keresnek. Mindjárt jövőre például azt tervezik a városiak, hogy bár a szokott helyen, a Petőfi téren, a szo­bornál rendezik a nagygyűlést, de nem úgy, ahogy eddig. Nem kell majd helyszinrajz szerint katonás rendben sorakozni. Sátrakat állítanak fel a ren­dezők, s ki-ki maga tehet vi­rágot a szobor talapzatára, nemcsak képviselője. Aztán mód lesz arra is, hogy ott, a helyszínen külön­böző visszaemlékezéseket hall­gassanak meg a fiatalok, ze­nét válasszanak vagy éppen­séggel mai gondjaikkal, kér­déseinkkel foglalkozzanak, az elképzelések szerint úgy, hogy az írásban feltett kérdésekre még aznap a város illetékes vezetőitől kapnak választ. S ezek csak kiragadott öt­letek, addig még van idő, hogy újabbakat s még jobbakat eszeljenek ki, akik éppen a tavaszi ünnepek szellemében nem szeretnék, ha csak az ün­nepek tekintetében is megáll­na az idő. G. Z. vetségi összejövetelnek helyet adó épület előtt veszik íöL Szurkolók és hozzátartozók is utazhatnak. A mérkőzés a pe­regi pályán lesz, az ifjúságiak 14, a felnőttek 16 órakor kez­denek. A forduló rövid története: Pécel—GEAC 2-0 (1-0) Vezette: Adám (Legéndi, Uzsák). Az egyforma képességű csa­patok találkozója sportszerű keretek között zajlott le, a helyzeteit jobban értékesítő csapat nyert. Mogyoród—HMSE 1-0 (1-0) Vezette: Czene (Németh, Vayner). Egy távoli szabadrúgásból lőtt gól két pontot jelentett az ugyancsak sportszerű mérkő­zésen a mogyoródiaknak. Túra—Erdőkertes 1-1 (0-0) Vezette: Kónya (Bodor, Ré­pást). Ezen a mérkőzésen sem állt feladata magaslatán a bíró, főképpen azért, mert nem tar­tott kellő kapcsolatot partjel­zőivel. Az erdőkertesiek veze­tő gólja után 11-esből egyenlí-* tettek a turaiak. Galgahévíz—Isaszeg 1-0 (0-0) Vezette: Merkel (B, Tóth, Maszlag). Jó volt a játékvezetés, mon­dotta a vesztes csapat intézője, akinek csapata, pontosabban annak védelme egyszer ingott meg, s az elég volt a vereség­hez. A játék képe alapján a döntetlen igazságosabb lett volna. Valkó—Veresegyház 0-2 (0-0) Vezette: Uzsák (Széki, Má- thé). Különösen a második fél­időben volt kemény, időnként durva és kíméletlen belemené- sektől tarkítva a mérkőzés. Nagy János, a veresiek jobb­szélsője válltörést szenvedett. Ifjúságiak: Túra—Erdőkertes 6-0, Hé-' vízgyörk—Domony 8-0, Galga­hévíz—Isaszeg 2-0, Valkó—Ve­resegyház 0-3, Pécel—Szado 4-0. Serdülők: Isaszeg—Bag 0-1, Iklad—: Aszód 3-1, Kartal—Dány 3-4, Erdőkertes—Veresegyház 5-1, Gödöllő—Vácszentlászló 20-0. A BAJNOKSÁG AIXASA Felnőttek 1. Veresegyház 2. GEAC 3. Túra 4. Pécel 5. Erdőkertes 6. Hévízgyörk 7. Isaszeg 8. Zsámbolt 9. Galgahévíz 10. Mogyoród 11. HMSE 12. Domony 13. Valkó« 18 15 3 — 57- 9 33 19 11 G 2 48-20 28 19 11 5 3 46-25 27 18 12 3 3 21- 9 27 18 10 4 4 39-19 24 19 9 4 6 31-21 22 18 7 3 8 29-25 17 18 G 4 10 26-32 16 19 6 2 11 22-31 14 19 5 2 12 16-40 12 18 4 1 13 16-35 9 18 2 1 15 15-63 5 19 2 2 15 16-53 4 • = két büntetőpont levonva. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: A közös dolgaink sorozat­ban A közbiztonság Gödöllőn című fórum, 18 órakor. Klubnapközi, a Damjanich János Általános Iskola III—IV. osztályos tanulóinak, 13.30 órakor. Szolgáltatás: fotólabor 10— 20 óráig, kondicionálóterem 10 —18 óráig. Egy kis romantika. Színes, szinkronizált amerikai film, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents