Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
PEST MEGYEI PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVI. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM Ara: 1,00 forint 1982. ÁPRILIS 3., SZOMBAT EMLÉKEZŐK EMIEKEZETE kevesebben azok, akik megélték a magyar történelem legsötétebb majd legfénylőbb szakaszát, az emlékezők emlékezete mind értékesebb forrás lesz; tudósítás a voltról a jelennek, üzenet a jövőnek. Mind értékesebb forrás lesz az emlékezők emlékezete, ha — nem akarja átgyúrni a múltat, ha nem szépít, ha nem rondít rajta, ha nyers valóságában olyannak mutatja, amilyennek látni, érezni, tudni lehetett. A történelmi igazság nem másul meg a rosszul, a hamisan emlékezőktől, ám furcsa módon a felszabadulás dátumával jelzett kor fölidézéséhez mostanában divatos lett fekete-fehérbe, de ha színesbe, akkor oda nem illőbe öltözködni. Az újra nem írható újraírásának megkísérlése, a nemzetet végromlásba vivők cselekedeteinek újraosztása jó emberekre és rossz emberekre, a forradalom zászlóvivőinek furcsa buzgalmú újramérlegelése mindmind arra figyelmeztet: baj van némely emlékező emlékezetével! S nem az a baj, hogy ők így emlékeznek, hanem hogy ezek a múltdarabkák a kánon jogát vélik járandóságuknak, azaz a kizárólagosságot, az egyedül helyest, igazt. Egy nép történelmi tudata sokféle erő, hatás függvénye, de erre a tudatra mindenkor az a legnagyobb veszély, ha teret nyer a végletesség, ha azt, ami volt, ami megtörtént, nem a teljességet látni, láttatni nemes igyekezetének rendelik alá, hanem illékony aktualitásoknak, rókaképű bátorkodósoknak, a történelem törvényszerűségeitől függetlenített, csinált modelleknek. A múlt értékelése: választás a jelentős és jelentéktelen, a meghatározó és a mellékes között. A választást mindenki esetében befolyásolják szubjektív okok, mert a gödöllői járásban aligha feledik a megpofozott, meg- pofoztatott öreg parasztok Endre főszolgabírót és brancsát, amint még vannak olyanok is, akiknek Nagykáta a munkaszolgálatos bevonulással azonosul... És vannak, sokan vannak szerencsére azok is, akik napra pontosan megmondják, falujukban mikor kezdték osztani a földet, ki lett az első, demokratikusan megválasztott bírája, főbírája a községnek, polgármestere a városnak, milyen volt az az első, örömtől bódult, gyönyörű május elseje, ki szónokolt a népkertben, a főtéren, kik táncoltak, énekeltek. Amint az értő szem a morzsából kikövetkezteti, milyen, kenyérből hullt le, úgy határozható meg jó biztonsággal az emlékmorzsákból egy adott történelmi pillanat levegője, ám ez a pillanat soha nem maga a történelem! Hatalmas folyam az, amit történelemnek nevezünk, ezért nem az emlékezők jelölik, jelölhetik ki, merre mélyült a meder, hol épített a sodrás széle homokpadokat, ám az emlékezők tiszte és lehetősége, hogy érthetőbbé tegyék, miért mélyült akkor és ott a meder, mi módon tapasztotta össze a kvarcszemcséket zátonyos homokpaddá a habzó folyam. Ezekre a miértekre, ezekre a mi módónokra szüksége van azoknak, akik tudni akarják azt is. amit nem éltek meg, ám még nagyobb a szüksége a nép egészének, hogy tisztán lássa, mikor hogyan lépett, mit tett, mivel késlekedett, mi mindennel ért célba. Nem egy nemzedék, még kevésbé egy korosztály joga és kötelme az ítélkezés ...! Ezekben a napokban sok emelkedett vagy elkoptatott — de így is, úgy is igaz! — szó említette, méltatta, köszöntötte azt a szocialista Magyarországot, amelynek ma polgárai vagyunk. Ez a szocialista Magyarország sok mindent kiállt, kiáll, politikában, gazdaságban, határokon belül és kívül. Nem cáfolható, kétségbe sem vonható bizonyítéka ez annak, mekkora erőket halmozott fel erkölcsiekben és anyagiakban az új társadalom, milyen szilárd talajt adott egyén és közösség talpa alá. Az emlékezőknek, a jól emléke- zőknek azért döntő a szerepe ebben, mert ők voltak ott a mindig legnehezebbnél, az első lépéseknél, az első kudarcoknál és sikereknél. I enint idézzük, mert minden emléke- zőnek, minden ítésznek ott kellene hogy legyen ez a mondat a szöbája falán. Azt írta Lenin: „Minden kor viszonyai annyira sajátosak, minden kor annyira individuális állapot, hogy csakis benne és belőle kell és lehet ítéletet mondani róla.” A nemzeti önértékelésnek rendkívül fontos eleme, mennyien tudják, mennyien tanulják meg a visszanyúlásnak ezt az egyedül tisztességes, mert igazra vezető, mert hamisításoktól óvó módját. Az emlékezők emlékeit könyvek, hangszalagok, filmek, fényképek hivatalos iratok, újságcikkek őrzik. Az emlékezők emlékei: kimeríthetetlen erkölcsi tőkeként kínálkoznak a helyükbe lépőknek. És mégis, mindezek ellenére is: az emlékezők emlékét nem emlékeik e formái, hanem tetteik, cselekedeteik őrzik adják tovább, tart-' ják fenn. Mert a történelem nem arról ítél, ki mit gondolt, hanem keményen azt ítéli meg, ki mit tett. Gödöllőn nagygyűlésen köszöntötték o felszabadulás 37. évfordulóját Lenin szobránál ünnepelt a megye Péter János avatta fel Varga Imre alkotását Tegnap országszerte, s külföldön is folytatódtak & megemlékezések, hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete az évforduló alkalmából koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az ismeretlen katonának a Kreml falánál levő sírjánál. Nagykövetünk este nemzeti ünnepünk alkalmából fogadást adott, melyen részt vett Ivan Poijakov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, s több magas rangú szovjet párt-; és állami vezető. Hazánkban országszerte megkoszorúzták azoknak a hősöknek az emlékműveit, akik életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. Az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és a diplomáciai képviseletek nevében koszorút helyeztek el a bolgár hősök harkányi, a Jugoszláv katonák beremendi* a román felszabadítók rákosligeti síremlékénél. A solymári katonai temetőben a második világháború harcai során elesett ausztrál, kanadai, lengyel, angol és új-zélandi katonák emléke előtt az Elnöki Tanács nevében Bánáti Gézáné (Pest megye, 21. vk.) és Úszta Gyula tisztelegtek és helyezték el a megemlékezés virágait az emlékmű talpazatán. A Budaörsi útop a hősi halált halt amerikai katonák emlékművét az Elnöki Tanács nevében ugyancsak Bánáti Gézáné és Úszta Gyula koszo- rúzta meg. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének a Barátság Házában rendezett ünnepségén Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára méltatta az évforduló jelentőségét. Tegnap Pest megyében is folytatódott az ünnepi eseménysorozat. I llő tisztelettel, nem csupán a hivatalos feladat sarkantyúzta kíváncsisággal, hanem a nem ismert iránti érdeklődéssel kopogtattak, kopogtatnak a nagy idők tanúinak ajtaján a budai járásban a zsámbéki tanítóképző főiskola végzős hallgatói közül az erre vállalkozók. Az ifjú nők és férfiak azt gyűjtik össze — az élőszó rögzítésével, a leírt mondatok segítségével —, ami múltunk nemesen fénylő darab- íja: a munkásmozgalom emlékeit, a felszabadulást közvetlenül megelőző és az azt szorosan követő időszak eseményeit. Van, ahol már hiába kopogtatnak... Az emlékező örökre megpihent, amit tárgyi üzenetként a múlt világból megőrzött, magával hozott, azt — jó esetben — a hozzátartozók tudják már csak megmutatni, gyakran azonban szétszóródik, elkallódik, semmivé lesz a fénykép, az irat, a röplap, a kezdetleges technikával készült újság. Ma jobban őriznek egy vállalati számlát, egy termelési tanácskozási jegyzőkönyvet, mint óvtak annak idején egy rendkívül értékes, mert egyedüli dokumentumot. A történelmet nem az irattáraknak csinálják. Azokban a hónapokban, 1944 telén, 1945 tavaszán egy nép, egy nemzet tett éles fordulatot a történelem országútján, érthető tehát, ha a legkevesebb figyelem a papíroknak jutott; kellett az az embereknek. Sok mindenben rá kell hagyatkozni az emlékezők emlékezetére, nemcsak akkor, amikor nincsenek írásos és tárgyi emlékek, hanem akkor úgyszintén, amikor a mozaik kockái közül hiányzik az emberi érzelmek, a szenvedélyek kötőanyaga, amikor légkört, hangulatot, közvélekedést, kollektív magatartást kell megidézni, föleleveníteni. Fájdalmasan igaz, de a természet rendje: egyre kevesebb lesz az emlékező. Ma az ország minden száz lakosából ötvennyolcnak nincsenek, mert nem lehetnek közvetlen emlékei a felszabadulásról, az új világ tétova első lépéseiről, mivel egyidős ezzel az új világgal, akkor és később született, azaz még nem töltötte be a negyvenedik évét. Mert örvendetesen egyre többen vannak ők, s mert sajnálatosan egyre Az MSZMP Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács a felszabadulás 37. évfordulójának megyei ünnepségét tegnap délelőtt Gödöllőn a művelődési házat körülölelő parkban rendezte. Az ünnepi nagygyűlésen részt vettek Gödöllő város és járás lakói. Pest megye városainak, járásainak küldöttségei, ipari üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói, társadalmi és gazdasági intézmények vezetői. A központi rendezvényen leplezték le Varga Imre Kos- suth-díjas, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művészének új alkotását, az olvasó Le- nin-szobrát. Az avatással egybekötött nagygyűlésen megjelent Cser- venka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, Gödöllő országgyűlési képviselője, az országgyűlés alelnöke, dr. Mondok Pál, Pest megye tanácselnöke, Kovács Péter, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője, Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára, dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára. A megjelentek között ott voltak a megye párt-, társadalmi, gazdasági szerveinek vezetői, s a megye lakosságával együtt ünnepeltek az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoki karának magas rangú képviselői is. A zászlóerdővel borított város napfényes utcáin már korán reggel gyülekeztek az iskolások, a felnőttek, amikor délelőtt tíz órakor felcsendült a Himnusz dallama, több ezren állták körül a még lepellel borított szobrot. Elsőként Gáti Oszkár színművész szavalta el nagy tetszés közepette Váci Mihály Méltó hatalmat című költeményét. Ezt követően Herczenik Gyula, az MSZMP Gödöllő városi bizottságának első titkára mondott ünnepi megnyitót. A tavasz e szép napján a természet megújulásáról szólott, arról, hogy történelmünk nagy évfordulói is — mintha szimbólum lenne — a természet újraéledéséhez kötődnek. (Folytatás a 2. oldalon) la: 6. oldal: Miért beteg a magyar próza? 9. oldal: Gondolatok a közművelődési törvény parlamenti vitája után 10. oldal: És két fáklya lángolt Zászlócskák a halmon EL JEN ÁPRILIS 4.1