Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

I Felejthetetlen óra I Ritka élmény, új ismeretek ^ műsorkezdés előtti par órában szaporazom lép­téimét a Zrínyi utcán. A köl­tészetnek arra a szép ünnepé­re készültek a HAGY-ban, amiről már április 18-i szá­munkban is hirt adtunk. A délelőttös műszak nemrég ért véget. Az emberek már felöl­tözve jönnek a gyárkapu felöl. Vajon ők nem hivatalosak a műsorra? Nemrég valaki méltatlan­kodva jegyezte meg. Már me­gint a népi írók! Ebben az ipari városban mikor keríte­nek már sort az urbánusokra, a mai modernekre is. Ügy lát­szik, a HAGY vezetői valóban az előbbieket részesítik előny­ben. Persze, az irodalmi isme­retterjesztésben is kialakulhat egy egészséges munkamegosz­tás, amiből itt erre vállalkoz­nak. Az irodalom egyben a tör­ténelmi múlt sajátos vissza­tükröződése is, s abban a kor­ban, amelyikben a sárrétudva­ri parasztköltő Nagy Imre, a nagyszalontai Sinka István, a debreceni Gulyás Pál élt és alkotott, a parasztság volt a legnagyobb társadalmi osztály. Ha csupán ábrázolták a sorsát, ha csak kimondták fájdalmait a századelő, a Horthy-fasiz- mus korában, már az is nagy tettnek, s bátor tettnek számí­tott, s őket a magyar progresz- szió legjelesebb alakjai közé kell sorolni. A költészet idei ünnepén a méltatlan feledés ködét igye­keztek eloszlatni a rendezők, mert különösen a sárrétudvari Nagy Imre munkásságáról tud keveset a közönség, arról, aki Az én utcám című versében nagyon is valóságos képet fest a korabeli magyar faluról. „Itt játszik a jövő csürhése sárból csinált követ malaccal. ökrök mellé itt nő a béres itt mosdatja arcát a hajnal. Békanyálas pocsolyák partján Isten látja csak a sorsot: viskó viskótól kér, s kap kölcsön sót, kenyeret, ecetet, borsot." A három költő munkásságát és életpályáját dr. Czine Mi­hály irodalomtörténész ismer­tette a tőle megszokott magas színvonalon, színes, szép elő­adói stílusában. — Olyan szí­nek is vannak a mi költésze­tünkben — mondotta, — ame­lyek más népek irodalmában csak ritka esetben fedezhetők fel. A verseket Selley Zoltán előadóművész mutatta be, s ezek közül is a legnagyobb tet­szést aratta Nagy Imre: Anyám a viharban, Sinka Ist­ván: Anyám balladát táncol, Gulyás Pál: Rímek Éhes Jó­zsefről című yerse. Az ünnepi irodalmi összejövetelt megtisz­telte látogatásával Barcs Já­nos költő is. Má ásfél évtized alatt meg­szoktuk, hogy az ilyen eseményekre a gyári kultúr­teremben kerül sor, s itt van a város irodalombarát közönsé­ge is. A rendezvény mindig magára vonja az országos fi­gyelmet. A körülmények most szeré­nyebbek voltak, a nagy ta­nácsterem hosszú tárgyalóasz­talának két oldalán ült a kö­zönség, többnyire nők, s vol­tak, akiknek állniuk kellett. Nehéz megbecsülni az ötven és a száz között, hányán tölt- hették a teremben azt a felejt­hetetlen egy órát, melyben ritka élményt, s meglehetősen új irodalmi ismereteket sze­reztek maguknak. K. T. I. Munka és művelődés Negyedévi mérleg A DCM szocialista brigád­jainak vállalásai jórészt a tervfeladatok teljesítésére, vagy túlteljesítésére vonat­koznak. Ilyen vállalás volt például a Dopol kemencén 300 ezer tonna klinker gyár­tása, a 740 ezer tonna klin- kerhez szükséges 1 millió 260 ezer tonna nyersliszt őrlése, a 38 millió nátronzsák elkészí­tése, valamint a 145 ezer ton­na mészterv teljesítése. Eze­ken túl még az energiataka­rékosságra, a munkavédelmi helyzet javítására, a munka- fegyelem megszilárdítására, il­letve kulturális programok megvalósítására születtek vál­lalások. Az első negyedév termelése úgy alakult, hogy a sejcei kő­bánya 2 ezer, a keszegi kőbá­nya 9 ezer tonnával teljesí­tette túl tervét. A klinker gyártása terv szerint alakult. A cementtermelés és -kiszállí­tás elmaradt a várakozá. tói, mert a piaci igények az első negyedévben erősen megcsap­pantak. A mésztermelés 3 ezer tonnával volt kevesebb. Nát­ronzsákból 800 ezer tonnával sikerült túlteljesíteni a tervet. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1982. ÁPRILIS 27., KEDD Szombaton délután a Fe­hér Galamb étterem asztalai­nál levélkézbesítők, csomag­felvevők, pénztárosok, tele­fonközpontosok foglaltak he­lyet. Itt tartották a váci fő­posta élüzemünnepségét. A vendégek soraiban volt Weisz György, a városi tanács el­nöke, dr. Asztalos Ferenc, a Posta vezérigazgatóságának szakosztályvezetője és Katona István, a Budapest-vidéki Postaigazgatóság területi szak- szervezeti bizottságának tit­kára is. Kovács László, a váci főpos­tahivatal szb-titkára üdvözöl­te a megjelenteket. A fóti Gyermekváros szavalói elő­adták Baranyi Ferenc A hír­hozókhoz című versét, Péter Pál egy részletet adott elő Illyés Gyula Az elveszett éden című oratóriumából. Szatmári Géza igazgató, a Budapest-vidéki Postaigazga­tóság vezetője mondta az ün­nepi beszédet. Bevezetőjében arról beszélt, hogy a váci postások jó mun­kája jelentősen hozzájá­rult ahhoz, hogy a Buda­pest-vidéki Postaigazgató­ság, megoldhassa az 1981. évi tervfeladatokat, s nyereségelőirányzatát jelen­tősen túlteljesítse. Az igazgatóság ezeket az eredményeket csak a szocia­lista munkaverseny, a brigád­mozgalom segítségével érhet­te el, és ebből becsülettel ki­vették részüket a Vác 1. pos­tahivatal dolgozói is. Az igaz­gatóság négy megyéjének a területén Vác a legdinamiku­sabban fejlődő városok közé tartozik. A hivatal nemcsak a város hagyományos postai szolgáltatását végzi; ezen túl­menően, Felkészülés a szabadban Tájfutók és rókavadászok Védeni igazán azt lehet, amit szeretünk A Magyar Honvédelmi Szö­vetségben kevésbé népszerűsí­tett a köznyelvben „róka- vadászat”-ként. Az avatottak rádió iránymérő versenynek nevezik. — Sport ez, vagy egyfajta verseny a terepen? Szuhár Jánossal, az MHSZ Pest megyei titkárhelyettesé­vel és Biácsi Jánossal, a Fóti Gyermekváros MHSZ klub­titkárával, a romhányi edző­táborban versenyre • készülő gyerekek meglátogatására in­dultunk. — Az ilyen körülmények között jobban fejlődik a gye­rek önállósága és ez nagyon fontos — magyarázza Biácsi János a gépkocsiban. Romhány. Nógrád megye, csempéiről híres község. Utunk egyenesen a sportpá­lyára vezetett, ahol nagy csalódásunkra csak az edzőtá­bor hűlt helyét találtuk. Rövid tanácskozás után úgy döntöt­tünk, hogy inkább várunk, míg a csoport megérkezik, mintsem eltévedjünk az erdő­ben. Délután egy óra felé járt már az idő, amikor a hegyek felől csapzottan, elfáradva ti­zenéves fiúk és lányok kisebb csoportokba verődve megér­keztek, nyakukban tájolóval. Nehezen, de előkerült MiklO- vicz József csoportvezető, a váci MHSZ rádióklub titkára, és megismerkedtünk Cserni Járásunk úttörői a romhányi Gáborral is, aki a Pest megyei Tájfutó Szövetség tagja. Tő­lük tudtuk meg, hogy az MHSZ rádió iránymérők és a tájfutók közös tábort alakítot­tak. Az elhelyezésükben segít­séget kaptak a romhányi Ke­rámia SE vezetőjétől. — Nem zavarja egymást a két klub? — Szó sincs róla — nyug­tatott Miklovicz József. — A tájfutás és a rádió iránymé­iránymérő edzőtábor terepén. Micsei Ferenc felvétele rő verseny között sok a ha­sonlóság. Mindkét sportág jó fizikai állóképességet követel, s emellett térkép- és techni­kai ismeretek is szükségesek. Csak segítjük egymást, és nem utolsósorban tanulunk is egymástól. — Mennyit edzenek napon­ta? — Ez korcsoportonként vál­tozik, általában 6—20 kilomé­ter között futunk, természete­sen napi két részletben. — Mi a szép ebben a sport­ágban? — Talán az, hogy a szelle­mi erőnlét mellett fizikai is szükséges. — Sokat fut? — Ö, én igen! Korábban maratoni versenyeken indul­tam, ott igazán szükség volt a jó állóképességre. — A rádió iránymérő ver­seny terepszakaszán 3—5 rá­dióadót helyeznek el, korcso­portoktól függően. Így a terep hossza is változó. A rádióadók sorrendben és folyamatosan adónként különböző jeleket sugároznak ki. A versenyzők­nél levő rádióvevő készülék segítségével be kell mérni, il­letve meg kell találni az adó­kat. Természetesen mindez időre, versenyszerűen történik. Az edzőtábor lakóinak élet­kora igen eltérő. A csoport vezetője meghívott más klu­bokból is versenyzőket a szín­vonal javítása érdekében. Ugyanakkor olyan korosztály részvételére is lehetőséget biztosított, akik ma még nem, de később biztosan verseny­zőkké válhatnak. Találkozásunk vége felé egy­re csak a gyermek korosztá­lyú versenyző csemetéket néz­tem, s az vált meggyőződé­semmé, hogy ez a sport, a normális mozgásigény kielégí­tésén túl még műszaki, tech­nikai ismeretet is nyújt, a természet szeretetére is nevel. Ez nagyon fontos, mert védeni igazán azt lehet, amit szere­tünk is. Jó úton járnak. Ide­jében kezdik. Schiller Gyula Cserveaka Peregné üdvözlő leve Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára, a követ­kező levelet küldte a Pest megyei Nyomda Vállalat dol­gozói és vezetői részére: Kedves Elvtársak! Vállalatuk megalakulása 30. évfordulója alkalmából, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága nevé­ben szeretettel köszöntjük a vállalat dolgozóit és vezetőit. Kollektívájuk az eltelt évek során jelentős eredményeket ért el. A vállalat fejlődése le­hetővé tette a nyomdaipari 'technológia, a technikai fel­szereltség javítását, a korsze­rű kisüzemi körülmények ki­alakítását. Az üzemi demok­rácia fejlődésében, a munka- körülményekben és az anyagi érdekeltségben történt válto­zások tovább erősítették a dolgozók kötődését a vállalat­hoz. Tevékenységük ma is rugal­masan alkalmazkodik a vál­tozó közületi és lakossági igé­nyekhez. Politikai és idegen­forgalmi kiadványaik az is­meretterjesztés népszerű esz­közeivé váltak. A társadalmi rendezvények kiadványai, az alkalomhoz igazodó, igényes munkáról tanúskodnak. Az ünnepi évfordulón önök­kel együtt örülünk az elért eredményeknek. Szorgalmas és eredményes munkájukért fogadják elismerésünket és köszönetünket. A vállalat minden dolgozójának további munkasikereket, jó egészséget, egyéni életükben sok boldog­ságot kívánunk. Elvtársi üdvözlettel: Cservenka Ferencné Ki tud többet? Vizsga, együttműködésből A váci textilipari vállalatok Székhelyhidi Ferenc vezette közös kultúrbizottsága első íz­ben rendezett vetélkedőt, az egy évvel ezelőtt szerződésben rögzített közművelődési együttműködés alapján, az iparág négy helyi gyára kö­zött. A zsűri elnöke, Zöldi Hed­vig, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete kulturális és agitácrós, propagandaosztályá­nak munkatársa volt, tagjai a főmérnökök: Csekeő Lajos, a Kötöttárugyár, Varga István, a Bélésszövő-, Picz András, a Hazai Fésűsfonó- és Karácso­nyi György, a Finomfonógyár részéről. A vetélkedő kérdéseit a gyá-, rak művelődési bizottságai­nak javaslatai alapján a Bélés- árugyár és a művelődési köz­pont közösen állította össze. A játékot Kiss Tünde népműve­lő vezette. Az első kérdéscso­port a csapatok szakmai fel- készültségét tette próbára, ezt szellemi totó, majd egy logikai játék követte. A negyedik részben a politikai tájékozott­ságot méfték fel. Az üzemi de­mokrácia kérdéskörére adott tökéletes válaszok megnyerték a zsűri tetszését. A csapatok közti végső sor- ; rendet még két újabb forduló ’ sem tudta teljesen eldönteni, így végül két első helyezettet hirdettek. A vetélkedő legjobb négy csapata vásárlási utal­ványt kapott, közülük a két legtöbbet érőt a Kötöttárugyár és a Hazai Fésűsfonó nyerte. Őket követte a Bélésáru és a Kötött második csapata. Igen hasznos kezdeménye­zésnek látszik a négy hasonló profilú váci gyár összefogása. Az első év tervei lassan va­lósággá válnak. Lesz közös sportnap és külföldi társasút is. Jó példa ez a város gyárai- nak-üzemeinek összefogására is. Szabó Henrik Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetét mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, a ház lakóinak, akik felejthetetlen jó édesanyánk, nagymamánk, déd­nagymamánk, üknagymamánk, özv. Péntek ISárolyné temetésén megjelentek, sírjára koszorút vagy virágot helyeztek és mély fájdal­munkban osztoztak. A gyászoló család. eaeé a OőwvoJumvjoa ÁRUHÁZ KONFEKCIONÁLT APR.ZG-iói , ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) hosszú Időn keresztül, mint járási góchivatal, 1979. októberétől pedig, mint Pest megyei postahi­vatal működik. Szállítási, oktatási, hírlap, kár­térítési és egyéb feladatokon túl, lényeges szerepe van a postahivatalok felvevői és kéz­besítői szolgálatának ellátásá­ban, szabadságolások idején, a a környező hivatalokban való helyettesítésben. A jó szervezés és akaraterő, a céltudatos munka eredmé­nye, hogy az elmúlt hat év alatt harmadik alkalommal kapott a hivatal élüzem ki­tüntetést. Szatmári Géza el­mondta, hogy jogos panasz, súlyos észrevétel nem volt sem a magatartásukkal, sem a munkájukkal kapcsolatban. Tavaly, közel 5 millió lapot, újságot értékesítettek; a hír­lapelőfizetések száma 15 533- ra emelkedett. Gondjaikat, problémáikat évek óta fokozza, a még most is folyó hivatali építkezés, át­alakítás. Hét különböző he­lyen dolgoznak és csak a kö­zelmúltban kerülhetett át­adásra a felvételi és a kézbe­sítő osztály az ügyfelek és a postások megelégedésére. A posta dolgozói szeretik mun­kahelyüket, s igyekeznek azt otthonossá tenni. Megköszönte a posta vala­mennyi dolgozójának tavalyi lelkiismeretes munkáját, és sikereket kívánt az 1982. évi feladatok teljesítéséhez. Pomozi Miklós hivatalveze­tő vette át az élüzem címet tanúsító oklevelet, és munka­társai nevében is ígéretet tett arra, hogy igyekeznek még jobban helytállni a közön­ségszolgálatnak ezen a fontos területén. A városi pártbizott­ság és a tanács üdvözletét Weisz György tolmácsolta, majd oklevelek, kitüntetések, s mintegy 100 ezer forint pénz­jutalom kifizetése következett. A Hámán Kató brigád (ve­zetője dr. Barta Endréné), arany, a Béke brigád (vezető­je Hajós Lajosné), bronz fo­kozatú elismerésben része­sült. Kiváló dolgozó kitünte­tést kapott: Csapó István, Fe­hér. Sándor, Ferjancsik Sán­dor, Gulyás Julianna, Kiss József né, Pálinkás Ferencné, Puskey Sámuel és Schulcz La­josné. Igazgatói dicséretben részesült: Kovács László, Nagy né Tóth Györgyi, és Vo- lentics István. Végül, húszán vették át a törzsgárdajelvényt s a vele járó pénzjutalmat. ' Papp Rezső 100 ezer forint jutalom A váci posta élüzemüithepsége Hozzájárultak a nyereség-előirányzat túlteljesítéséhez

Next

/
Thumbnails
Contents