Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

"xMlap 1982. ÁPRILIS 27., KEDD Háy Károly László emlékére Hetvenöt esztendeje született Háy Károly László festőmű­vész, Csók István, Réti István, Vaszary János egykori tanít­ványa. Rendkívül mozgalmas életet élt. Alighogy megren­dezte első önálló kiállítását 1929-ben, máris Berlinben tűnt fel, hogy a legújabb mű­vészeti irányzatokat megis­merje. Amikor hazatért, bekapcso­lódott az illegális kommunista párt munkájába, amelyet a maga módján segített: röpcé­dulákat, plakátokat rajzolt. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának alapító tagja volt, az ő művei is ott függ­tek a Tamás Galériában, mi­kor ez a Derkovits-örökséget vállaló, azt tovább éltető kö­zösség 1935-ben „Üj realisták" című tárlatával a nyilvános­ság előtt bemutatkozott. Vál­lalta az 1942-es „Szabadság és Nép” című bemutatkozás min­den veszélyét, s antifasiszta szellemű linóleumsorozatot is készített Német maszlag — tö­rök áfium címmel. A felszabadulás után Háy Károly László művészete is megkapta a neki járó megbe­csülést. Dél-Pest megyeiek versengése A szép szó hatalma? A HÉTBŰL néhány év alatt hónap lett. A szép magyar nyelv hete, a hagyományok folytatá­sa közben magával hozta, hogy az események egyre bővülve már egy egész hónapot fognak át. A tiszta magyar beszéd egyre több vonatkozásban vált fontos társadalmi jelenségek hordozójává; előadásokat hal-, lőttünk a politika és a tudatos nyelvhasználat összefüggésé­ről, a beszéd személyiséggel összefüggő és egyéniséget for­máló erejéről. Ez a nem külö­nösebb és látványos ünnepe­ket sorakoztató hónap foglal­ta magába az ország legkü­lönbözőbb pontjain a kis és nagy diákok beszéd-vetélkedé­sét. a Kazinczy-versenyeket. Egy héttel ezelőtt egy apró faluban, Csemőben mérték össze beszélni tudásukat az általános iskolások a ceglédi járás területéről. Az elmúlt hét végén pedig Pest megye déli járásának iskoláiból jöttek össze az úttörők, hogy a peda­gógusoknak, szülőknek és az érdeklődő közönségnek meg­mutassák önmagukat, hogy egymás előtt vizsgázzanak leg­nagyobb kincsük használatá­Vetélkedő — szakmunkástanulóknak Nemcsak a győztesek nyertek $ A SZOT elnöksége 1979 ^ novemberében hozott hatá- \ rozatot arról, hogy a szak- i munkásképző intézetekben | létre kell hozni a tanulói ^ alapszervezeteket. Ma Pest ^ megyében minden tíz szak- munkástanuló közül kilenc $ tagja a szakszervezetnek. \ tikáról, világról, a művé- szetekről, — ebben bizony ^ sokat segíthet a szakmát ^ tanuló jiataloknak a szak- ^ szervezet, akárcsak a mun­4 kásmozgalmi ismereteik el­5 mélyítésében. Ezzel a céllal hirdetett idén először politikai és műveltsé­gi vetélkedőt a megye szak­munkástanulóinak a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsa és a KISZ Pest megyei Bi­zottsága. Az iskolai előversenyeken kilenc intézet ötszáz növendé­ke mérte össze tudását, s teg­nap a SZOT székházában a 27 legjobb eredményt elérő fiatal gyülekezett a döntő erőpróbára. Történelem, társadalom A versenyt \rga István, az SZMT titkára nyitotta meg, hangsúlyozva: nemcsak a. győztesek nyernek, hanem minden résztvevő, aki vetél­kedő során új ismereteket szerzett a történelemből, a társadalomról. Ki a SZOT főtitkára? Mikor ülésezett a KISZ X. kongresz- szusa? Hol született Killián György? Mi volt a Tanácsköz­társaság kormányának a ne­ve? Teljes jogú szakszerveze­ti tag-e a szakmunkástanuló? Ilyen, s hasonló kérdésekből állt a politikai totó, melyet írásos feladat követett a szak- szervezet feladatairól, jogai­ról. történetéről. Rövid kérdések következ­tek, s gyors válaszok, zsetono­kért; ezekből rabolni is lehe­tett egymástól. A játékveze­tő Takács Péter, a százha­lombattai Barátság Művelő­dési Ház vezetője alig győzte osztogatni a piros-kék papír­korongokat, hiszen*a hatvan kérdésből alig néhány maradt felelet híján. Üjabb próbatétel, az olvasó is játszhat: tessék kiegészíte­ni a címet: Bűn és... Vér es ... Rómeó és ... Emil és ... Mario és ... Apróhirdetés, ezúttal iro­dalomból. kerestetik a szerző neve, s művének címe: „Ten­geri származású bojtárlegénv ’feleségül venne mosni tudó tündérkirálynőt. Jelige: Lehet árva is.” Amíg a zsűri a pontokkal bíbelődött, addig sem unat­koztak a versenyzők. Hallhat­ták Gagarint az űrből, Ka­rinthy Frigyest egy régi rá­diófelvételről, Latinovits Zol­tánt, Ascher Oszkárt, s ki győzné még sorolni — termé­szetesen minden helyes felis­merésért jutalomkönyv járt. És az eredményhirdetés: A Dunakesziről, Ceglédről, Vác- ról, Nagykőrösről, Örkényből, Nagykátáról, Kiskunlacházá- ról érkezett versenyzők bi­zony elszomorodtak. Mind a három dobogós helyre a szi­gethalmi 208. számú ipari szakmunkásképző intézet és szakközépiskola növendékei kerültek. Az első Lengyel Ká­roly, a második Mikus Tibor, a harmadik Sági Tibor lett, ők vehetnek részt az Express öt­napos erdélyi körutazásán. Alaposan felkészülve A győztesé a szó: — Az is­kolai versenyen csak harma­dik lettem, ezért készültem a mai döntőre, főleg a szakszer­vezetekkel kapcsolatos tudni­valókból. Bár még csak 15 éves leszek, az iskolai alap­szervezetben szakszervezeti bizalminak választottak, már tíz alkalommal továbbképzé­sen is voltam a Vasas műve­lődési házában. Amit ma tud­tam, abból nem kevésről ott hallottam először... V. G. P. nak készségéről, a szép ma­gyar beszédről. Az albertirsai művelődési ház és könyvtár egyszerre két mezőnynek adott otthont: az alsótagozatosok meséltek, a felsősök szabadon választott és helyszínen meg­adott prózai szöveget olvastak fel. Nem a versengés színvona­lát minősíti egy szembentűnő félreértés: a nebulók erősen koncentráltak a hosszú és rö­vid magánhangzók hibátlan használatára, a magyaros hanglejtés tisztaságára, de minden igyekezetükkel meg­próbáltak szenvtelenek ma­radni, megpróbálták érzelmei­ket a lehető legjobban vissza­fogni. így fordulhatott elő, hogy Babits Mihály Béke-ki­áltványa körülbelül egy hiva­talos levél érzelmi tartózko­dásával volt azonos. Ki magya­rázhatná meg, hogy miért igyekeztek a gyerekeket fel­készítő pedagógusok mestersé­gesen szétválasztani a tartal­mat. és a formát? Pedig nem létezhet olyan irodalmi alko­tás. ünnepi beszéd, egymáshoz intézett vélemény, amely nél­külözhetné a természetes ér­zelmeket. Bizonnyal a kicsik egészsé­ges ösztöneinek köszönhető, hogy ők kevésbé voltak képe­sek a szó varázslatáról meg­feledkezni. Ez okozta, hogy a mesemondó versenyen vitat­hatatlanul jobb volt a színvo­nal. A nagyobbak — bár ke­vesebben álltak közönség elé — között voltak néhányan, akik az indokoltnál több ma- gamutogatási szándékkal ver­sengtek. Az is meglehet, hogy zavarta őket a megritkult me­zőny. Tizennégyen kellett vol­na legyenek, hatan jöttek el. Pedig minden járásban meg­rendezték a helyi döntőket, s mindenhonnan jogosítványt kaptak az új szereplésre a továbbjutók. Távollétükre, úgy érezzük, hogy jogosnak tűnné­nek a magyarázatok. A kö­rülmények miatt nem lehetett megkérdezni például a rác­kevei járásból továbbjutott gyerekeket, hogy nekik miért kellett otthonmaradniuk. Ud­variatlanság volna az albert- irsiai győztesektől is megtuda­kolni: nem érzik-e indokolat­lanul könnyűnek a most elért sikert. HÄT EZÉRT vannak érzel­mi (!) kérdőjeleink a távol- maradások indoklásai mellett. Kr. Gy. mi Kiállítóterme kb ől^^— Emberléptékű sorsok tükrözői Erdős László tárlata a váci Fényforrás- és Alkatrészgyár­ban május esejéig tekinthető meg Molnár C. Pál emlékkiál­lítása a Bartók Galériában vár­ja vendégeit május 9-ig, Fekete János bemutatkozása a Csepeli Iskolagalériában zajlott le. Meseszerű varázslat Erdős Lászlónak különös élet, különös sors jutott osz­tályrészül. Az erdélyi Bodo- kon született 1921-ben, Mat- tis Teutsch János és Zsö- gödi Nagy Imre tanítvá­nya volt, 1950-től él és alkot Nagykanizsán. Hosszú ideig elsőosztályú atlétaként sportolt, 50 kilométeres gya­logló volt. A megpróbáltatás 1963-ban érte: súlyos agymű­téten esett át, félszemére megvakult, de orvosai és aka­rata jóvoltából felépült a bé­naságból. Festő lett. Azóta huszonötödik önálló kiállítását rendezi, immár a másodikat Vácott. Témáit Göcsej, erdélyi tá­jak, a Balaton és egyre in­kább a Dunakanyar határoz­za meg. Meseszerű varázslat­tá oldja Zebegényt, lágyított ívekkel idézi a verőcemarosi Gorka Múzeumot, s talán gyermekkori élményei követ­kezményeként, a patakokhoz szokott képzelete, a Dunát is vékonyabbra szabja Nagyma­rosnál, Visegrádnál. A tavasz, a nyár zöld csipkéivel fonja körül a hegyeket, a monumen­tális méretek meghitté szelí­dülnek. A csíki műemlékek mellett göcseji haranglábat, r nagykanizsai fasort, szüretelő I lányt csatol Börzsöny, Pilis sorozatához. Festői gyakorlattá nemesí­tett élete, művei megérdemlik a kiemelt figyelmet, hiszen amit emberségével, művésze­tével alkotott, nemcsak telje­sítmény, hanem példa. Európai színvonal Bár szemléleti felfogásával egyesek vitatkoztak, mester­ségbeli felkészültségének ma­gas színvonalához kétség nem férhet. Ahhoz sem, hogy li. r Molnár C. Pál: Caesar halála Erdős László: Zebegény Tv-figyelő if'*' Parabola. Kleine Fische gute Fische, azaz kis hal, jó hal — tartja a német közmon­dás, amely szentencia igazsá­gát nem egy televíziós műsor is megerősíti. Egyebek között az a Parabola című sorozat, amire jogos reményekkel vá­runk minden egyes jelentke­zési napján. Amikor pedig Árkus József jellegzetesen fa­nyar mosolyával berekeszti az 6 mozgóképgyűjteményét, föl- tehetőleg sok néző joggal vi­tatja: ugyan miért sorolódik a parányibb méretű látvány- úszkálók közé ez a majd vala­mennyi adásában remeklő vállalkozás, amikor a vigalom­keltés cápái és bálnái (Tefre- fere, Telepódium, Szeszélyes évszakok stb., stb.) éppenség­gel nem úgy ficánkolnak, aho­gyan az előfizető elvárná tő­lük. Tényleg, miért csak afféle kora esti látomány ez az in­kább kül-, ám újabban kife­jezetten belpolitikai töltetű filmmustra, s rmért nem kap olyan besorolást, amilyet már a Delta, a Jogi esetek, a Csa­ládi kör hosszú ideje kivívott magának. Lám, legutóbb is mily kitű­nően szórakozhattunk, amikor kedves Parabolánk görbe tük­re a mostanság bérleményként kínálgatott közillemhelyekre összpontosította sugarait. S tette ezt egyrészt úgy, hogy magát a kuncogtató, ám még- is-mégis közgazdasági és vá­rospolitikai komolyságú ügyet kellő alapossággal körüljárta, másrészt meg úgy, hogy ha­gyományaihoz híven abba a jaj, de zavaros nagyvilágba is kitekintett. Röviden és hahotázva: soha kedvünkre valóbb témabogo- zást! Ahogyan a Fővárosi Csa­tornázási Művek vezérigazga­tója egyszerre kényszerült ar­ra, hogy a felelős vezetők ko­molyságával elemezze a szó­ban forgó intézményhálózat létszámgondjait, meg az új­donsült ajtónyitogatók várha­tó jövedelmét, és ahogyan Vit- ray Tamás kérdéseire vála- szolgatva maga i.s elfojthatat­lan ajakremegésekkel jelezte, miszerint azért csuda muris ez az egész — hát az fölért egy egész kabaréest minden poén- pattogtatásával. Riporterek. Vitrayt emleget­tük az imént, akinek újabban nincs a régiekhez hasonlóan falrengető sorozata, de aki hol a labdarúgó-mérkőzések köz­vetítőiéként, hol alkalmi be­ugróként (lásd pl. a Hét mű­sorát) azért csak-csak előke­rül. jelezve, hogy nem felej­tette •tnég el. mi is az a ri­porterkedés. S nyilván azárt is koptatja tovább a mikrofont, mert a nincs jobb! jelszó jegyében egyszerűen koptatnia kell. Mert igaz. ami igaz. nemigen lépegetnek mások az ő biztos ütemű járásának nyomába. A szpíkergárda a régi, dacára annak, hogy legutóbb is mily nagy hajcihővel rendezték meg a riporterkeresés válogatósdi­ját. • Erről juthat eszünkbe: ha már a selejtezőkbe, majd az elődöntőkbe, majd a feledni valóan sikertelen döntőbe any- nyi de annyi energia — s ne szégyelljük kimondani: tömén­telen pénz — ölődött. hát ak­kor legalább egyszer-egyszer jó lenne ismét látni e nekiru­gaszkodások egyik-másik dí­jazottját. Tudván tudjuk, hogy mind a győztes, mind a néhány utána következő egy valamiféle előképző stúdió látogatásához szerzett jogot, de ettől függetlenül igazán megjelenhetnének újból, akár mint a híradó, akár mint más egyéb adások alkal­mi munkatársai. Tökéletes el­tűnésük ugyanis arra enged következtetni, hogy — Shakes- peare-rel szólván — nem volt más ez a tálentumkutatás, mint Sok hűhó semmiért. Koktél. De azért ne legyünk teljesen igaztalanok: olykor­olykor azt is lehet hinni, mi­szerint nem a levegőben por- lik szét a bosszankodó szó. A kedves nézőtársak bizonyára nem emlékeznek már rá, hogy ezeken a hasábokon is szóvá tettük a Szombat esti film­koktél rajzfilmes keretábrájá­nak grafikai színvonaltalansá- gát, ám ha valaki netán mégis fölfigyelt a jó múltkori ejnye- bejnyézésre, az most megle­pődve tapasztalhatta, hogy a fanyalgásnak (nyilván nem­csak az itteni fanyalgásnak) foganatja lett: csak a cím és a villogó keret jelént meg a képernyőn, ám a mixelő del­nő, meg a torzon-torz família látványa elmaradt. Hát ilyen is van — hümmöghet az, aki ez ügyben sem rest a hümmö- gésre. Igen, ilyen is van, s ha ilyen is van. nincs még veszve az a kamerás, mikrofonos bi­rodalom .. . Akácz László formálódva a stílusok renge­tegében, megőrizte és kialakí­totta egyéni hangját. Ebből a szempontból rendkívül érde­kes egy kubista rajza és pom­pás fametszetei, melyek rang­jukat illetően európai színvo­nalúak a vonalvezetésben. Sokrétű festő volt Molnár C. Pál, minden műfajt, lehetősé­get végigjárt egy éteri lebegé- sű figurális festésmódtól a szürrealizmusig. Most elsősor­ban érzékeny velencei vázla­tai ragadtak meg és az Utol­só vacsora, ahol a kenyér bar­na árnyalata válik a színve­zetés nyitányává. Máshol a kék szín a kezdeményező, fel- lobbantja egy tizenöt éves lány kék szemét és végigper­metezi lágy kék tónusokkal a tájat, a távoli környezetet. Taormina Csontváry óta. ne­héz és megtisztelő feladat a magyar festők számára. Vaszary után Molnár C. Pál is képes volt folytatni Csont­váry páratlan remekművét azzal, hogy a romokat a figu­rák elhelyezésével színpaddá alakítja. Sejtelmes légiesség Köztudott, hogy Molnár C. Pál hosszú ideig élt Itáliá­ban, jellegzetesek olasz vá­rosképei. Ebből a témakörből válogatva, most rendkívül meggyőzőnek tűnt a Caesar halála, ahol az oszlopok kö­zött, szinte suhognak a tógás alakok: az emberi léptek a sorsot és még inkább a törté­nelmét jelenítik. Sejtelmes légiesség ötvöző­dik a reális előtérrel Alom és valóság című képén. Pátzay Pálról mintázott portréján szelíd irónia érződik, s ezek a nem bántó groteszk mozzana­tok jellemzik az Adonist is. Nagyon érzékenyek zsennyei jegyzetei, markáns feszültség hatja át a Vihar Battonyán felületét. Művei nemcsak szel­lemesek, hanem mindig tartal­maznak valami egyedi vonást. A Titkárnő figurája kritikai vonásokat elevenít meg, a Tengerszem inkább kulissza, mint élő táj, a festő képzelet­beli koreográfiájának szülötte. Igényes munka az Olasz vá­ros tere és a Négy boldog ha­lál; a Tatárjárás a népvándor­lás lendületét hordozza az egységesített amorf mozgás­ban. Műveinek különlegessége és a megnyitó nagy létszámú, lelkes közönsége, művészete, barátainak népes tábora egy­aránt azt igazolja, hogy Mol­nár C. Pál utókora tekinté­lyes. Megbízható érték Korrekt, megbízható faszob­rokat, nyugodt ívű tálakat lát­hatott Fekete János tárlatán, a csepeli közönség. A vásárhe­lyi művész eddigi életműve, az Alföld világának csöndes szobrászi feltárásán alapul. A tagbaszakadt női Gondolkodó is erőt, méltóságot sugall. Nem okoz meglepetést, nem okoz csalódást, amit létreho­zott, az megbízható érték. Megnyugvást áraszt minden alkotása, gyönyörködést és harmóniát. Állatszobrai is je­lentősek, a pontos anatómia, a megfigyelés érzékenységével párosulnak. Losonci Miklós Erdős László: Gorka-múzeum — Verőcemaros

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents