Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-25 / 96. szám

ELŐRE AZ 1982. ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERV SIKERES VÉGREHAJTÁSÁÉRT! Pártéletiink aktuális kérdései Kovács Péternek, az MSZMP KB aSeszfáíyvezefőjének a Lenm-emSéküSésen elmondott korreferátumából Amint arról lapunk szombati számában tudósítot­tunk, Lenin születésének 112. évfordulóján emlékülést rendeztek az MSZMP Pest megyei Bizottságának okta­tási igazgatóságán. Az elméleti konferencia egyik kor- referátumát tartotta Kovács Péter, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának alosztályvezetője, pártéletünk né­hány aktuális kérdéséről. Érintette a párt vezető szere­pének fejlesztését szolgáló fontos tennivalók közül a pártszervek munkamódszerének korszerűsítését, a párt- alapszervezetek önálló arculatú tevékenységének for­málását. Az alábbiakban a Lenin-emlékülésen elhangzott korreferátumot ismertetjük. Napjainkban a politikai, a társadalmi és a gazdasági vi­szonyokra a dinamikusan vál­tozó körülmények és a fokoza­tosan növekvő követelmények a jellemzők. Ez és. számtalan más egyéb tényező is közreját­szott abban, hogy a XII. kong­resszust követően Központi Bizottságunk napirendre tűzte saját munkamódszerének vizs­gálatát és egyúttal meghatá­rozta a továbbfejlesztés hosz- szabb távra szóló feladatait. Ugyanakkor kötelezte a párt­szerveket, hogy az év végéig az alapszervezetek is minde­nütt hasonló módon járjanak el. A rendelkezésünkre álló ta­pasztalatok alapján már most megvonható e széles körű po­litikai önvizsgálódás mérlege, amely számtalan figyelemre méltó feladatot ad a pártszer­vek irányító munkájának to­vább javításához. Az elmúlt 25 esztendő során az MSZMP már az első lépé­sektől kezdve szakított az MDP gyakorlatában felgyü­lemlett, a marxista pártoktól idegen munkastílussal. Megál­lapítható, hogy egyre követke­zetesebben érvényesülnek a pártélet lenini normái: o de­mokratikus centralizmus, a pártdemokrácia, a kollektív vezetés és egyszemélyi felelős­ség, a pártegység fejlesztését szolgáló bírálat és a pártsze­rű vitaszabadság. A pártbi­zottságok működési területü­kön összességében felelősség- teljesen töltik be a társada­lom vezetésében szerepüket, önállóan irányítják a főbb por litikai folyamatokat. A nem kevés fáradsággal elért ered­ményeket a jövőben is féltő gonddal kell őriznünk. to­vábbfejlesztésükről nagy fele­lősséggel folyamatosan kell gondoskodnunk. Mindezeket figyelembe vé­ve döntött a Központi Bizott­ság saját munkamódszereinek tárgyalásakor oly módon, hogy a jövőben minden kongresz- szust követően indokolt kriti­kai vizsgálat tárgyává tenni — a politikai célkitűzésekkel, és feladatokkal összhangban — a párt munkastílusát és egyúttal szükséges megfogal­mazni a munkamódszer jól bevált. állandó elemeinek megtartása mellett a megújí­tás, a korszerűsítés tennivaló­it Is. Az eredmények elismerése mellett felszínre kerültek szin­te mindenütt hasznosítható, figyelemre méltó tennivalók is. Ezek közül az egyik legerő­teljesebben hangsúlyozott igény az volt, hogy a pártszer­vek tevékenységében, a párt- munkában a politikai, moz­galmi jelleg érvényesülését következetesebben biztosít­suk. A pártbizottságok — e té­ma jelszószerű hangoztatása helyett —a a jövőben tegyenek határozottá bb intézkedéseket a munkájukban fellelhető for­malizmus. bürokratizmus visz- szaszorítása, megszüntetése érdekében. Következeteseb­ben valósítsák meg a pártirá- nyitás fejlesztésével együtt az állami, a gazdasági és a társa­dalmi szervek közötti munka- megosztást. Kapjon nagyobb szerepet a pártszervek ellen­őrző munkájában o helyszíni, konstruktív segítség. Gyak­rabban éljünk a meggyőzés módszerével, közvetlen embe­ri kapcsolatokban az eszme­cserékkel. A pártbizottsági tagok a jö­vőben fontosnak tartják, hogy ne csak a döntések meghoza­talában, a vitában számítsa­nak aktivitásukra, hanem az eddiginél gyakrabban — a munkabizottságokban való részvételükön túl — legyenek bevonva az átfogóbb jellegű testületi előterjesztések előké­szítésébe. Legyen módjuk sa­ját szűkebb területükön kívül más pártszervek, szervezetek tevékenységének megismeré­sére. A döntést követően köz­reműködhessenek a határoza­tok végrehajtása szervezésé­ben, ellenőrzésében. Figyelemre méltóak a tö­megszervezetek, a társadalmi szervek és vezetőiknek a párt­irányítás megítélésére vonat­kozó észrevételei is. Alapjában elismeréssel szólnak a párt­szervek ez irányú munkájáról. Hasznosnak és nélkülözhetet­lennek tartják a kongresszusi felkészülésüket segítő és az azt követő tevékenységet. Ugyanakkor igénylik, hogy a pártbizottságok átfogóbb dön­téseik előtt tudatosabban hasz­nosítsák a tömegszervezetek véleményét, a párt politikájá­val összefüggő észrevételeiket, jelzéseiket. A párt yezető szerepe mind{ tökéletesebb megvalósítása ér­dekében — a pártszervek munkamódszerének korszerű­sítésén túl — jelentős szerepe van a pártalapszervezetek munkája továbbfejlesztésének: mind a politika helyi megva­lósításában, mind a párt poli­tikája formálásában való fele­lősségteljes részvételében. Ká­dár János elvtárs az alapszer­vezetek jelentőségével kap­csolatban a következőket mon­dotta: „A pártmunka színvona­lát és eredményességét nagy­mértékben az' határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, az alapszervezetben.’’ Hatalmas politikai erőt kép­viselnek pártszervezeteink ha­zánk közéletében. E szerveze­tek tulajdonképpen átfogják hazánk, társadalmi életének minden fontosabb területét. Mindnyájukban. — bár nem azonos színvonalon — érvény­re jutnak a párt politikáját meghatározó, a párt belső éle­tét szabályozó lenini elvek. Többségükben aktív részesei a politika képviseletének, a kommunisták egységes szem­léletének és példamutató ma­gatartása formálásának. Ha napjainkban a pártalap­szervezetek belső életét vizs­gáljuk — a tiszteletre méltó eredmények elismerése mel­lett — fellelhetjük azokat az időszerű konkrét feladatokat is, amelyek mind a gyakorla­ti pártmunkában, mind a pro­pagandatevékenységben na­gyobb figyelmet, a felsőbb pártszervek részéről pedig fo­kozottabb segítséget érdemel- j nek. Ezek közül e korreferá­tumban csak néhány fonto­sabbra tudok utalni. A párt­munka hatékonysága dugy- mértékben függ attól, hogy mi­lyen az alapszervezetek párt­életének szervezettsége, rend­je, tervszerűsége. Lényeges tényező az adott szervezetek­ben működő vezetőség aktivi­tása, kezdeményezőkészsége, öntevékenysége, a gondjaikra bízott kommunista kollektíva irányításában, a működési te­rületükön tevékenykedő tár­sadalmi és tömegszervezetek, illetve azok kommunista ve­zetőivel való érdemi munka- kapcsolat, együttműködés megvalósításában. Természetesen az alapszer­vezetek belső életének formá­lásában meghatározó szerepe a taggyűlés fórumának van. Ta­pasztalataink szerint a tag­gyűlések színvonala, haté­konysága mindenütt javítható. Itt az egyik legfontosabb kö­vetelmény, hogy e fórumon a kommunisták egyre teljesebb értékűen legyenek képesek ön­állóan, felelősséggel részt ven­ni a párt politikájának helyi alkalmazásában, az ellenőriz­hető gyakorlatias feladatok megfogalmazásában. Éljenek a szervezeti szabályzatban biz­tosított döntési jogkörükkel. Fordítsanak fokozottabb gon­dot a taggyűléseken, a vezető­ségi üléseken és a pártcsoport­megbeszéléseken a határoza­tok, a feladatok ésszerű elosz­tására, a korábbi határozataik ellenőrzésére. Legyenek kez­deményezői is a társadalom fejlődésével együttjáró ellent­mondások feltárásának és a feloldást szolgáló helyi tenni­valók kimunkálásának. A jövőben még inkább to­vább növekszik az alapszerve­zetek felelőssége a párttagok eszmei-politikai nevelésében, a párt idősebb és fiatalabb nemzedékeinek egységes kom­munista közösséggé kovácsolá­sában. A párttagság magatar­tása, cselekvési készsége asze­rint alakul, hogy mennyire se­gítjük őket a marxista—leni­nista elmélet elsajátításában, a mozgalom, a párt történel­mi tapasztalatainak megisme­résében. Csak az eszmeileg, politikailag szilárd, egysége­sen cselekvő kommunista kö­zösségek %ydnak megfelelni a politika megvalósításából reá­juk háruló feladatoknak. E felelősségteljes munkában a párt propagandistáinak szere­pe meghatározó és minden­féleképpen tiszteletre méltó. Budapest: Aushwitz­bizottság Szombaton Budapesten, a Hotel Ifjúságban megkezdte kétnapos tanácskozását a Nem­zetközi Auschwitz Bizottság (IÁK) vezető testületé. A ta­nácskozást Verő Gábor, a Nácizmus Üldözöttéi Bizottsá­ga auschwitzi táborcsoportjá- nak vezetője nyitotta meg. Ezután a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szövetsége nevében Ispánovits Márton főtitkár üdvözölte a Nemzet­közi Auschwitz Bizottság ve­zetőségét, méltatva a szervezet immár három évtizedes tevé­kenységét. A vezetőségi ülés első nap­ján — Maurice Goldstein, a Nemzetközi Auschwitz Bizott­ság elnöke és Kazimierz Smo- len főtitkár beszámoló jelen­tése alapján megvitatták a legutóbbi ülés óta végzett munkát, valamint a további tennivalókat. A bizottság ma reggel foly­tatja tanácskozását. Magyar—NSZK kooperáció Kombájnprograin tíz esztendőre Üjabb mezőgazdasági gé­pekre is kiterjesztették a ko­operációs gyártást a Komp­lex Külkereskedelmi Vállalat, a Mezőgéptröszt vállalatai, illetve az NSZK-beli Claas cég között. Így a közös gyár­tás megvalósult a rendsodró­gépek, önjáró szecskázók, na­gyobb fűkaszák, felszedő és rakodó berendezések körében is, amelyek licencét a magyar ipar átvette. Az NSZK-beli Claasszal az egyik legsikeresebb magyar— NSZK ipari kooperáció ala­kult ki, ez a fajta együttmű­ködés immár kereken tízéves. Tíz év alatt 75 millió már­ka értékben gyártott a ma­gyar ipar kombájnegységeket, elsősorban adaptereket a Claasnak. Szurdokban, köveken Bakancsban és hátizsákkal Kiporolhatjuk a megpihent hátizsákokat, jó tornával fel­frissíthetjük vállunkat, karun­kat. Kivehetjük a bakancsból a sámfát, s nem marad más hátra: irány a hegyek! A Pilis, vagy a Börzsöny? Melyik a szebb, a vadregénye- sebb? Többen esküsznek a Dunakanyar bal partjára. Mi mégis a Pilist választjuk, a parkerdő útjai közül is a leg- sziklásabbat. Már a Rám-szakadékban is enyhül a mikroklíma. Mellet­tünk csobog a pfatak, mikor a láncokon kapaszkodunk, alat­tunk és felettünk zuhog a víz­esés ... Megkerülve a Szőke-forrás- völgyet, felkapaszkodunk a prédikálószéki nyeregre. Vad- állókövek őrzik itt a tájat, él­vezetes mászások színhelyei de nem veszélyesek. Ilyen ma­gasan — négy-ötszáz méterre a Duna szintjétől — lassíabban nyílnak a rügyek. Most igazán messzire látni. Hazafelé, míg nem jön a dömösi átkelés kishajója, a szolidabb vízparti szórakozás — hisz fürödni még nem le­het — a kacsáztatás szenve­délye ragad el bennünket. A HÉT HÍRE VENPEGFEJJEL P Az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága ülése az áruszállítás és a külkereskedelmi áruforgalom feltételeit, a szociális, valamint a kereskedelmi bizott­ság együttes ülése pedig a népélelmezés és -táplálko­zás helyzetét vizsgálta. P Kétnapos országos tanácsko­záson elemezték Pécsett a kisvállalatok és kisszövetke­zetek alapításának, működésének főbb jellemzőit, p A Közlekedéstudományi Egyesületben a csónak- és hajóbalesetek okait, a megelőzés lehetőségeit vitatták meg. P A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének el­nöksége a munkaerő-gazdálkodás aktuális kérdéseit tekintette át. P A hét híre az is, hogy országos öntő­napok színhelye volt Székesfehérvár. YSO Császár égyik irata az időszámításunk kezdete előtti harmadik évezredből már mint nem rendkívüli dolog­ról tudósít a legősibb mester­ségek közé tartozó öntészet- ről. Ehhez képest a most ti­zedik alkalommal megrende­zett országos öntészeti napok nyúlfarknyi darabkáját jelö­lik csupán a mesterség törté­nelmének, ám nemes hagyo­mányok föltámasztása, élteté­se sűrűsödik bennük, mível korábban sem akárki volt az öntés titkainak tudója. Igaz, akadt ahol — Tibetben — a gyanakvás, mert olyasmit tud, amit mások nem. kirekesztet­te a normális társadalmi érint­kezés köréből, másutt viszont — fekete-afrikai törzseknél — az előkelőségeknek kijáró különleges jogok illétték meg. Valahogy így, végletek kö­zött futott a sorsa a hazai ön- tészetnek, öntőknek is, hol büszkélkedések terepe volt, hol át nem gondolt intézke­déseké. Amit szemléletesen mutatott a megyében — Vá­cott — megszervezett öntő­munkásképzés; hol egy egész iskola szolgálta a jövendő mestereit, hol pedig nem si­került egyetlen egy gyerme­ket sem fölvenni, mert nem akadt olyan megátalkodott if­jú, aki öntő akart volna lenrj. Miért kívánt volna az lenni, amikor mind a mesterség technikai, technológiai körül­ményei, mind anyagi, erkölcsi megbecsültsége csekélynek bizonyult más szakmákhoz mérten?! Vannak fogásai, szerszámai, kifejezései ennek a nemes szakmának, amelyek több száz, sőt, több ezer évesek, hiszen a legfejlettebb techni­ka sem tudja nélkülözni az öntöhomokot, amint ma *s vendégfejként említik az ön­tecsnek azt a fölös, de meg nem kerülhető darabját, amely a forma és a beöntési nyílás között keletkezik és amelyet azután el kell távolí­tani. Boszorkánylisztet azon- ba ma már nem használnak az öntödékben, amint kimen­tek a divatból azok a hosszú nyelű fafogók is, amelyekkel az ingot, azaz az öntecs volt kiemelhető a formából. Nem ott a baj, hogy változnak egy mesterség eszközei, fogásai, kifejezései, sőt, ez természe­tes jele a haladásnak, hanem az a baj. hogy ez a változás feszültségekkel, ellentmondá­sokkal teli. A megyében sok öntöde működik, a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat váci gyárától, a Monori Mezőgéjj Vállalat érdi gyárától a ter­melőszövetkezeti öntödékig, s az a bökkenő, hogy a korszerű fonódik össze a rendkívül kezdetlegessel, mert hiszen akad olyan öntöde a megyé­ben, ahol a legfiatalabb esz­köz is idősebb ötven eszten­dősnél... Ami azt mutatja; az iparfejlesztésben határo­zók döntők némelykor mint­ha a nem érintett vendég fe­jével gondolkoztak volna ar­ról. hol, miként és milyen gyakorisággal formálódja­nak a vendégfejek az öntés befejező aktusaként. Aminek egyik következménye lett az évekig tartó öntecshiány, aminek további következmé­nye a szakmai utánpótlás el­apadása, hiszen nemcsak a megyében szorult vissza ez a mesterség, hanem országosán is égy évtized alatt az öntő­tanulók száma a felére csök­kent. Remekműveket is alkottak valamikor — az ókori Egyip­tomban, Fekete-Afrika sok országában — az öntők, ám többségében akkor ugyan­úgy, mint most, mindennapos használati eszközök anyagát készítették. A megye jelentős öntödéiből a legutóbbi évek átlagában esztendőnként 2500 tonna vasöntvény került a to- vábbfelhasználókhoz, ehhez azonban hozzá kell számítani azokat a házi üzemek gyár­totta öntecseket, amelyeket a kényszer hozatott létre, rácá­folva a ráfordítások és a ho­zamok minél egészségesebb viszonyának szükségességére. Az ilyen és hasonló cáfolatok nyomatékosan figyelmeztetnek rá: a vendégfejek az öntecse­ken csupán feleslegesek, a döntéseknél azonban a ven- dégfejség kimondottan vesze­delmes. A szükségesnél többe került a társadalomnak, amíg ezt megjegyeztette azokkál, akikre tartozott. Remélhető: nem engedjük elfeledni áz egyszer megjegyzetteket. Mészáros Ottó Egyensúlyozó gyakorlat termé­szetes tornapályán. fölfelé haladva egyre keskenyebb a szurdok. Megugrik a Dunába hajított kavics. Balázs Gusztáv felvétel«!

Next

/
Thumbnails
Contents