Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-02 / 78. szám
GOOP, LLOI inn A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1982. ÁPRILIS 2., PÉNTEK A járás legnagyobb iskolája Kevés a péceli pedagógus Számíthatnak a szülői munkaközösség segítségére Biztosan sokan ismerik a van egy jó és egy rossz hírem kezdetű vicceket. S bár a téma. a péceli általános iskola mindennapi élete korántsem fogható fel szatirikusán, mégis önkéntelenül ez jut eszébe az embernek Zalavári László igazgató tájékoztatóját hallgatva. Mert hírei ugyancsak két csoportra oszthatók, egy részük örömteli, a másik gondokról, nehézségekről szól. Birtokba vették Jó hír, hogy már szeptemberben megkezdhették a tanítást abban a hat tanteremben, amelyet a felújított épületrészben alakítottak ki jelentős társadalmi segtséggel. Az új helyiségek tágasak, világosak, ahogy az igazgató egyszerűen fogalmazott: jó bennük dolgozni. Az már viszont kevésbé lelkesítő, hogy ez tulajdonképpen csak két új tantermet jelent, hiszen négyet kellett lebontani, hogy az említett hat elkészülhessen. De azért a nyereség egyértelmű. Mint ahogy annak is örül az egész tantestület, sőt az iskolán kívül is sokan: hogy januárban végre elkészült a régen óhajtott tornaterem is. S bár még mindig tart a hiányok pótlása, ez nem zavarja a három testnevelőt és a tanítókat, hogy reggeltől délutánig kihasználjál: a termet. Mert az alsó tagozatosok is itt tartják a foglalkozásokat, s a testnevelők munkaközössége által szervezett bemutatók, mintaórák a kisebbik javát is szolgálják. Segítenek a szülők Kevésbé jó hír, már-már rossznak is mondhatnánk, hogy munkaerőgondokkal küzd. főként majd szeptembertől az iskola. Amint Zalavári László elmondta, az őszi tanévkezdésre huszonegy pedagógusi állás ürül meg az iskolában, részben a gyermekgondozásra, részben a nyugdíjba menők nyomán. Igaz, hogy öten visszatérnek az iskolába, de közben négy tanulócsoporttal növekszik a létszám. Tehát legalább tizenöt új tanító és tanár kellene Pé- celre. Öröm és továbbra is gond — mindkettőt elmondhatjuk a pedagógusok lakáskérdésével kapcsolatban. Előbb azt. hogy a tanács jóvoltából szolgálati lakásba költözhet egy házaspár, s közben pedagógusköl- csönből, illetve magánerőből felépítheti saját házát. Az is segítség, hogy a tanács egy családi házat bérel, amelyben, az albérletnél jobb körülmények között tudnak ideiglenesen helyet adni a pályakezdő fiataloknak. Ezzel együtt is nehéz helyzetben van az iskolavezetés. ha pedagógusokat kíván Pécelre hívni, hiszen községi Községi könyvtárak Két helyen, több olvasó Nem használt a járás községi könyvtáraiban tavaly a sok személycsere: Ikladon, Domonyban, Bagón és Erdőkertesen például hosszabb-rö- videbb ideig be is kellett zárni az intézményt. Üj függetlenített állásokkal vagy a tiszteletdíjas könyvtárosok létszámának növelésével sem sikerült enyhíteni a gondokon, pedig akad néhány olyan nagyobb könyvtár a járásban, például Csömörön vagy Kartalon, ahol a főfoglalkozású könyvtáros mellé elkelne egy részfoglalkozású is. Sikerült viszont előbbre lépni a szakmai képzés területén: többen végeztek szaktanfolyamot s így a függetlenített könyvtárosok valameny- nyien megfelelő felső- vagy középfokú végzettséggel rendelkeznek. Sajnos arról sem számolhatunk be, hogy tavaly sokat javult volna a könyvtárak helyzete, úgy látszik a jelenlegi népgazdasági körülmények nem kedveznek ennek. Korrábban tervezték a veres- egyházi, a két kerepestarcsai és a bagi tékák bővítését, ezek azonban nem valósultak meg. Gyógyír, hogy hosz- szú évek szorongató zsúfoltsága után sokat javultak az átköltözéssel a valkói könyvtár lehetőségei, körülményei. Bagón a művelődési központ segítségével sikerült külön olvasótermet kialakítani, amit a könyvtár és a klub közösen használ. A könyvtári munka járási irányítói azt remélik, hogy a községi tanácsok a nehéz helyzet ellenére megtalálják a módját a többi, ma még mostoha körülmények között székelő könyvtár megsegítésére is. Erre azért is nagy szükség van, mert a statisztikák szerint a járás könyvtárainak több mint fele küzd helyiséggondokkal. De a könyvtárosi munka javítására is több községben van szükség, hiszen csak kevés helyen dicsekedhetnek azzal, hogy növekedett az olvasói, kölcsönzői létszám. erőből megoldhatatlannak látszik valamennyi pedagógus lakásgond. Nagyon jó hír, hogy az iskola számíthat a szülői munka- közösség segítségére. Vezetője Kókai János, s az ugyancsak az Agrobernél dolgozó munkatársa, Hollósiné Murányi Eszter például vállalták, hogy társadalmi munkában előkészítik az udvar rendbetételét. Itt eddig esős időben bokáig süllyedtek a sárba a gyerekek, a terv az, hogy szilárd burkolattal látják el a nagy területen fekvő iskola köztereit. Nyolc első osztály Nem tudjuk, hogy milyen hírként értékeljük azt, hogy akárcsak tavaly, s még jövőre is, nyolc új első osztály indul. Jelenleg 1438. igen, ezernégy- százharmincnyolc tanulója van az iskolának. Az idén négy nyolcadikos csoport végez, a másodiktól felfelé 5—5 osztály van egy évfolyamban. Jövőre, s azután már a második osztályban is hét-hét csoport lesz, s miközben évente legalább eggyel növekszik a napközis csoportok száma is. Zalavári László elmondta, hogy az előzetes felmérések szerint évente hetvennel emelkedik a létszám, s csak 1650 körül látszik megállapodni, évek múltán ez lesz a felső határ. Ámbár Pécel gyarapodó község, s a betelepülés mértéke nem állapítható meg előre. Ezért is számít nagyon-na- gyon rossz hímek, hogy a község vasúton túli részén megkezdődött új iskola építése jelenleg szünetel. Pedig, ha az eredeti határidőre. 1983 szeptemberére nem készül el, akkor a jelenlegi teljes kettős váltással sem oldható meg a tanítás Pécelen. E legrosszabb hírről, s a fejleményekről jelentősége miatt, külön cikkben számolunk majd be. G. Z. Kodály Zoltán szellemében Eleven, élő népdal A Pest megyében meghirdetett Kodály Zoltán népdaléneklési verseny három elődöntőjének három város — Szentendre, Gödöllő és Cegléd — adott helyet. A szakemberek és az érdeklődő közönség előtt százötvenhét énekes jelent meg, akik között volt négyéves óvodás és huszonöt éves egyetemi hallgató egyaránt. A zsürielnök tisztjét Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadémia népzene- kutató csoportjának főmunkatársa látta el. A három helyszín után szívesen foglalta össze a tapasztaltakat. Izgalmas pillanatok — Természetesen a népdal ma már nem elsősorban mint széliében .gyakorolt művészet leh«-jelen, hanem mint egy nép, nemzet igénye, önmagára való emlékezése, múltjának, értékeinek számontartása a jelenben. Senki nem gondol arra, hogy népdalokat énekeljenek utca és éjszaka hosszat a mulatozók. A jogos igény az, hogy méltó helyet kapjanak a népdalok éppen azokon a közműveltségi fórumokon, amelyeken ma már megbecsült helyet kapnak a költészet, a zene, a képzőművészet alkotásai. A Pest megyeiek versenykiírása és a verseny elődöntői két dolgot is igazolnak: lassan beérik az az elképzelés, hogy legyen közkincs a népdal és megvalósul a vágy, mely szerint fiataljaink jelentős része ismeri és szereti a népdalokat, felfedezte a bennük rejlő gazdagságot és szépséget. Voltak ezeknek a rendezvényeknek izgalmas pillanatai is. Előfordult, hogy egy-egy versenyző zavarában hamisan kezdte az éneket, de a zsűri azt vallotta, hogy az énekes és a szakemberek találkozója akkor hasznos, ha kölcsönösen segítik egymás tevékenységét. Adtak lehetőséget az újrakezdésre, a javításra. Előfordult, hogy késett a vonat, az autóbusz, és az ifjú énekes stoppal érkezett. De voltak olyan szülők is, akik szabadnapot vettek ki a munkahelyükön, hogy meghallgassák gyerekük és a többiek énekét. A galgahévízi PéZi András, a hévízgyörki Bene Ferenc ott szurkolt a gödöllői minősítőn gyerekének és vele együtt meghallgatta mindazokat a tanácsokat is — a jó szándékú bírálatot és az elismerést kifejező dicséretet — amelyek a jövőben újabb sikereket hozhatnak. Hasznos segítség — Bebizonyosodott — mondta Olsvai Imre —, hogy a népdal megszerettetésében és megszerelésében óriási szerepe, jelentősége van a családi otthonnak. A Galga mellől és a Tdpió mentéről érkezett fiatal énekesek — még a legkisebbek is — sokkal természetesebben, a hagyományokat hűségesebben visszaadó éneklési móddal tolmácsolták a dalokat, mint azok, akik csak az iskola padjaiban találkoztak az ősi dallamvilággal. Az otthon levő és az unokájának első lépéseit tanító, első szavait igazító nagyszülők nagyon sokat tehetnek a népdalok megszerettetéséért Emlékünnepségre készülve Bankó László, a galgahévízi művelődési ház igazgatója is ott szurkolt mindhárom elődöntőn. A fiatal közművelődési vezető, aki a megyei Kodály-emlékünnepségnek is egyik házigazdája lesz községével együtt, így beszélt a tapasztalatairól: — Sem az iskola, sem a KISZ nem mondhat le arról, hogy a fiatalokat az eddiginél nagyobb mértékben ne buzdítsa a folklór megismerésére, a népművészettel való találkozásra. A hanglemez- gyár is még többet tehetne a népdalok publikálásáért. Azon fáradozunk és a Kodály-em- lékünnepséget is arra szeretnénk felhasználni, hogy fiataljaink körében a népdal eleven életté váljék, s büszkén, nemzeti hagyományként őrizzék, énekeljék népünk dalait. Fercsik Mihály Tegnap Gödöllőn Koszorúzás Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából ko- szorúzási ünnepséget rendezitek tegnap délután Gödöllőn. A Dózsa György úti temetőben lévő szovjet hősi emlékműnél lerótták kegyeletüket a városi és a járási pártbizottság, a városi tanács, a járási hivatal, a magyar és a szovjet fegyveres testületek, a tömegszervezetek és Gödöllő dolgozóinak képviselői. Galgatej Beruházások A maga nemében számottevő beruházást hajtott végre egy év alatt a vácszentlászlói Galgatej Társaság. Gépek és berendezések vásárlására 2 millió 911 ezer forintot költöttek. A pénzből sajtkádakat, túrócsorgató dobokat, túrő- préskocsikat, a pasztőrözőhöz automatikát, hűtőaggregátokat, tízezer literes tejtankot és egy kis tehergépkocsit vásároltak. Megkezdték a feldolgozóüzemben is a földgázt hasznosító szerelvények beszerzését, beszerelését. 30-as út Mehet a forgalom Tegnap délelőtt, másfél évi szünet után. ismét megnyitották a forgalomnak a 30-as útnak a gödöllői művelődési ház előtt húzódó szakaszát, amelyet időközben felújítottak, szélesítettek, új közművekkel, világító testekkel láttak el. és megépítették a két városrészt összekötő aluljárót. Műszaki állapot és külcsín A biztonságos élet- és munkakörülményekre, a munkahelyek kulturáltságának, tisztaságának megőrzésére sokat adnak a galgamácsai Galga- parti összefogás Tsz-ben. Különös gonddal foglalkoznak a gépek, egyéb berendezések állapotának rendszeres ellenőrzésével is. Nemcsak a megfelelő műszaki állapot megőrzésére vannak tekintettel, de arra is, hogy eszközeik külső megjelenésükben is megfelelőek legyenek, amennyire ez csak lehetséges a mezőgazdaság mostohább körülményei között. A rend, a tisztaság fenntartásában — a gépjavító és karbantartó műhelyben éppúgy, mint az ipari részlegek esetében — a szocialista brigádok tagjai járnak az élen. Ám, ezt nemcsak a saját portájukon vállalják és teljesítik szívesen, hanem a helyi tanácsok, és a gyermekintézmények felkérésére is hatékony segítséget nyújtottak az elmúlt években is. Húáz szocialista brigádja van az összefogás Tsz-nek, ezekben majdnem tevékenyked nek. négyszázan Három nap programja Gödöllő, művelődési központ: Péntek: Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója. Megyei kiemelt ünnepség. Varga Imre: Olvasó Lenin című szobrának avatása, 10 órakor. Népballadáink és a természet ritmusai című előadássorozat nyolcadik foglalKérges tenyerek tapsa Találkazás a művészettel Dobbantak a lábak, röppentek a szoknyák, perdültek a lányok a legények karján, zengtek a sarkantyúk a feketén csillogó csizmák sarkán a szövetkezeti néptáncegyüttesek országos versenyének Gödöllőn rendezett területi minősítőjén. A gálaműsort megelőzően a szakemberek elvégezték dolgukat, az együttesvezetők meghallgatták az értékeléseket, átvették a munka eredményét igazoló arany, ezüst és bronz okleveleket. Nem volt már izgalom a színpadon. Mindenki nyugodtan járhatta a táncát, mert a nézőtér székeit elfoglaló, ünneplő ruhás közönség nem akart mást, csak gyönyörködni, szépet látni, a néphagyományok őrzőivel találkozni. Népmesévé válik A hévízgyörki nyugdíjasklub hatvan tagjával együtt gyönyörködtem a lányok természetes ringásában, a fiúk legényes virtusában és az idősebbek hagyományhű énekében. Mind a hatvan nyugdíjas személyes ismerősöm, nincs köztük olyan, akinek ne ismerném életének nehéz és szép szakaszait, vagy nem tudnám felsorolni családfáját. Hogy hat reájuk a látvány, mennyire érzik magukénak három megye hagyományvilágát? Hatnak-e a mára ismét divatba jött táncok és dalok a fényesen kivilágított, pásztázó reflektorokkal felszerelt színpadról azokra, akik gyerekkorukban részesei voltak a különböző jeles napok ritmusainak? Hogyan jelentkezik a szép élménye azokban az emberekben, akik számára az úgynevezett magas művészet elérése az anyagi és társadalmi körülmények miatt csak korlátozottan volt lehetséges? Hurok zsongása Réti István klubvezető, ma tsz-nyugdíjas, egykori középparaszt, aki mindenre úgy emlékszik, mint a kalendárium, és bármit mond el a régmúltból vagy a jelenből, az rögvest népmesévé válik. Bármit mond el nemzedéktársairól, minden mondat különös ritmussal szerkesztett. Előttem ül, s a színpad sötétségében már a felsőtárkányiak lakodalmas játéka közben felém súgja: — Olyan ragyogóan szép ez az este, mint, a sötétben hirtelen felkattintott lámpa fényének csillogása. Széppé ragyogja a múltat, fájdalmassá teszi a tudatot, hogy az, ami nekem és sorstársaimnak szép lehetett volna, hamarosan örökre elsuhan. Sápi Pál és felesége a tápió- szecsőiek dalaiban ismerik fel a mi vidékünk nótakincsét. Nem is hagyják szó nélkül: — A teremtés igénye az, hogy a munkában elfáradt kezű emberek a könnyű furulyára illesztgetik nehéz ujjaikat, megtanulják a citerakészítés fortélyait, csakhogy a húrok zsongó bolydulásában gyönyörködhessenek. Az én párom is estéről estére pengeti a húrokat — teszi hozzá a feleség. A telt nézőtéren ülők bizonyára érzik, hogy ezen az estén művészettel találkoztak. Művészet ez, mert a táncban, a játékban, a dalokban megtalálható a művészet lényege: az egyéniség kifejezéséhez ad módot, az egyéniség teremti magát újra általa, az emberi kiteljesedés utáni vágy fogalmazódik meg benne. Körülöttem mindenki tapsol. 'A kérges tenyerek ritkán verődnek össze, hogy elismerést adjanak. A kezekről azt tartják mifelénk, hogy elsősorban munkára teremtődtek, nem si- mogatásra, sem hangos csattogásra. Lehet, akik itt vannak, mindezt elfelejtették, a látvány varázsa felszabadította a munkához láncolt kezeket. Tapsol Békefi Gáborné, Kovács Tiborné, Bányánszki András, Tóth Gábor és minden Hé- vízgyörkről érkezett nyugdíjas. Korán születtek A szünetben sem hagyják el a helyüket. Türelmesen várnak, és azt találgatják, hogy attól, amit eddig láttak, lehet-e valami csodálatosabb. Pauló Andrásné hangját hallom: — Nem érdemes és nem is szabad szidni a fiatalokat. Olyanok ott, a színpadon, mint mi voltunk ötven, hatvan évvel ezelőtt. Sokan rábólintanak a sza vakra. — Nekik azért köny nyebb. Járhatják kedvükre Nem jön a csendőr bikacsök- kel, hogy szétzavarja mulatsá gukat. Mások most a lehető ségek. — Nem bizonygatja egyik mondat gazdája sem kijelentésének igazát, Minek tenné, amikor valamennyien ismerik egymást. Bányánszky Mihályné felsóhajt: — Az a baj, hogy korán születtünk, de az a szerencsénk, hogy annyira nem hamar, hogy ne értük volna meg ezt a jó világot! F. M. kozása. Előadó: Pap Gábor művészettörténész, 18 órakor. Wajda: Márványember, I—II. rész. Lengyel film. Stúdiómozi, 20 órakor. Szombat: Mesemozi, 10 órakor. Prognózis-koncert a diákklub keretében, 19 órakor. Hétfő: Diákstúdió. Nyílt természet- tudományi nap a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola tanulóinak, 9-től 19 óráig. Jót nevettünk... — filmklub. A vetítés csak bérlettel látogatható, 18 órakor. Fol- kaszinó, 18 órakor. Mogyoród, művelődési ház: Péntek: Ünnepség felszabadulásunk 37. évfordulója tiszteletére. Koszorúzás, 17 órakor. Ünnepi műsor a művelődési házban, 18 órakor. A Mogyoródi néprajzi tárgyi emlékek című kiállítás megnyitója 18.45 órakor. Néptánc Tanúiéit sikere Nem vallottak szégyent a gödöllői Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet néptáncosai, a Békéscsabán megtartott területi bemutatón. Bár a továbbjutást nem sikerült elérni, csak az első és második helyezett érdemelte ki ezt az elismerést, de közvetlenül utánuk végeztek. Az októberben alakult tánccsoport e rövid idő alatt is tiszteletre méltó fejlődést ért el. Kiss Sándor egyetemi hallgató irányításával. A gödöllőiek jutalma egy pávát, ábrázoló népművészeti faliszőnyeg, ezt kapták a sikeres fellépésért. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
