Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-21 / 92. szám
xMdm 1982. ÁPRILIS 21., SZERDA Az anyag vonzotta A faragás kitölti napjait A szentendrei bemutató után Érzelmekre ható szépségek g Hogy a világ mit gondolt, S nem sokat számított. Remb- S randtot benső kényszer hajtőt- S ta a festésre. Jól festett-e vagy x rosszul, az sem számított: fes- § tészete jelentette számára az ^ életet. A művészet legfőbb ér- ^ téke abban rejlik, hogy a mű- S vésznek lehetőséget nyújt ön- | maga kifejezésére. S (Irwing Stone) Motívum a kazettán Ha még divat lenhe — mint nagyanyáink idejében — az emlékkönyv, s Berényiné- Szi- lady Sarolta megtisztelt volna azzal, hogy fölkér, írjak bele valamit, ezt az idézetet választottam volna. Nem azért, mert ennek a nemrégiben föltűnt, tehetséges fafaragónőnek a munkásságát netán Rembrandtéhoz akarnám hasonlítani, hanem azért, mert amit Irwing Stone általában mond a művészet önkifejezési kényszerével kapcsolatban, az illik annyira rá, A barátságos tápiószelei otthon minden szöglete a festészetet szerető asszony keze nyomát őrzi. A régi típusú konyhahajtó kazettáit színes, kalocsai motívumokkal díszítette. A szobákban a falon mindenütt festmények és fafaragások. — Negyven évig csak festettem. Kiskoromban mindig az agyagot gyúrtam, szobrokat fabrikáltam. Ahogy ment a gulya a falunkban, s jól megtaposta az agyagos földet, nem tudtam ellenállni az anyag vonzásának. Pedig de sokszor megvert érte az anyám! Hát így kezdődött az én művészi pályafutásom — meséli Sarolta. Haragjában kezdte — Fafaragással csak négy éve foglalkozom. A méreg, a düh vitt rá. Korábban hiába adtam szívemet, lelkemet a fatáblákra festett képeimbe, nem fogadták el a hozzáértők. Azt mondták, túlságosan a természet után festek, nem modernek. Egyszer aztán nagyon megharagudtam, s azt gondoltam: ha nem ettétek ■festve, majd eszitek faragva! Lehet, hogy ez egy kicsit visz- szatetszően hangzik, de én úgy mondom, ahogy akkor éreztem! Szilády Sarolta mindig nagyon szerette a fát. Foglalkozását tekintve eredetileg kirakatrendező. Munkahelye mellett egy asztalosműhely volt. Mindig élvezettel szívta be a frissen gyalult fa illatát, és csodálta erezetét. Művész szeretett volna lenni világéletében. Tizenhat éves volt, amikor az édesanyja megbetegedett, béna lett. Abbahagyta a tanulást, és őt ápolta haláláig. A fafaragást kínjában kezdte, amikor minden nagyon fájt. Beljebb megyünk a lakásba. Szeme végigfut a paraszt életet megörökítő faragásain. — Nem véletlenül ábrázolom a falusi mindennapokat. Engem arra neveltek, hogy tisztelni kell az itt élőket, hiszen az ő munkájuk gyümölcse a mindennapi kenyerünk. A másik kedves témám a gyermekek világa. A nemzetközi gyermekév alkalmából tizenöt darabból álló sorozatot készítettem róluk. Szívemhez nőttek az Arany-balladák illusztrációi is. Ezeket mutattam be legutóbb, a tápiószelei Blasko- vich Múzeumban megrendezett kiállításomon. Tavaly ötször állítottam ki. Az első nyilvános szereplésem az óbudai Goldberger. Gyárban volt, 1980-ban. A legszebb szó... A kiállításon járva magam is nagyon kifejezőnek találtam a paraszti életképeket, s az Arany-illusztrációkat. A legjobban azonban mégis egy öregasz- szonyfej tetszett, amelynek — mint kiderült — külön története van. A fafaragónő — még édesanyja életében — egyszer megállt a tükör előtt, s azon törte a fejét, hogy nincs ideje fogorvoshoz menni, s úristen, de hamar fog nélkül marad! Milyen is leszek, mint fogatlan öregasszony — meditált. Majd fogott egy farönköt, s kifaragta magát öregként. — Nemrégiben kaptam egy levelet, a címzés így szólt: Berényiné Szilády Sarolta fafaragó. Boldog voltam, mert számomra ez a legszebb szó, amit valaha olvastam. Fafaragó ..., nem is akarok soha más, több lenni. A faragás kitölti napjaimat. Körmendi Zsuzsa — A gyerekeket és az öregeket nagyon szeretem — mondotta. — Talán az öregekre kevesebb időt. gondot, energiát fordítunk. Ezért is gondoltam arra. hogy itt ez a szép. nagy ház. a hatalmas kerttel. Mi történjék ezzel, ha mi már nem leszünk? Férjemmel egyetértve úgy határoztunk, hogy a községre hagyományozzuk. Csináljanak belőle öregek napközi otthonát. Talán ezért nem ad el munkái közül egyet sem.' Minden ott marad a falon. Pedig hányán keresik fel, értékelve művészetét. Halk zeneszó. Tisztán csengő 1 gyermekének. Fölsír a kisbaba, | a család és a barátok arca ünnepélyes. Az anyakönyvvezető kimondja a kicsiny nevét. Mindenki boldog. A művészetek szerepe Röviden ilyen egyszerű a névadási szertartás forgató- könyve. Szertartás, hiszen az ember ősidők óta igyekezett ünnepeit széppé varázsolni. S mi más lehet annál csodálatosabb, mint amikor a gyermekeknek az ősi hagyományok szerint nevet adun«. Nem is olyan régen Szentendrén a családi ünnepségek e meghatóan szép pillanatait követhettük nyomon. A városi tanács nagytermének pódiumán tizennégy amatőr művészeti csoport adott egymásnak találkozót, hogy kicserélhessék tapasztalataikat, szakmai tanácsokkal felvértezve színezzék a névadókon elhangzó műsoraikat. Hosszú esztendőkig vita tárgya volt: a családi ünnepségeket rendező irodák tevékenysége részese-e a közművelődés egészének? A szentendrei bemutató, a színvonalas szakmai értékelés — meg az, hogy a Pest megyei Tanács igazgatási osztálya és művelődési osztálya a Szentendrei Városi Tanács és a Társadalmi Ünnepségeket Rendező Iroda mint rendezők mellé felsorakozott a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár is — még a kétkedőket is meggyőzte; az események a közművelődés alkotó részei. Hiszen a szertartásjelleg keretei között meghatározó szerep jut a művészeteknek. Nem túlzás, ha azt mondjuk, e rítus a művészeti ismeretterjesztés tárháza lehet. Egy szép zenei összeállítás közelebb viszi a hallgatóságot a komoly zenéhez. Mi több, a hangulat ezáltal válhat emelkedetté. A meghatödás pillanataiban senki sem gondol arra, hogy otthon bizony lezárná a rádiót e zene hallatán. Az irodalmi alapanyag a klasszikus és mai költészetet hozza közelebb a résztvevők- höz. Zene és költészet Váradi Géza tanár-népművelő évtizedes tapasztalatait összegezve — a bemutatót szemlélve — megkockáztatja a következtetést: — A művészetek iránti érdeklődés csíráit lehet elhinteni ilyenkor. Gondoljuk csak el: egy közepes nagyságú városban néhány év alatt csaknem mindenki eljut a rendez■ Rádiófigyelő ■ NORMARENDEZÉS. Ez a kérdés nincsen rendesen felvetve — mondogatja Kamarás Imre rádió játékában Stark szaktárs, amikor sémákról és közhelyekből felépített világát veszély fenyegeti. A kérdés, ami nincsen rendesen felvetve, iehetne akár az üzemi élet. a szocialista munkásközösségek formálódása. Mert e téma bizony ma is viszonylag ritkán szerepel regények lapjain éppúgy, ahogy a hang játékok szalagjain. Ez okból tehát minden kísérletet, próbálkozást, örömmel kell üdvözölnünk, különösen akkor, ha a szerző — mint ez esetben is — valódi társadalmi ellentmondásokról mondja el véleményét. A szóban forgó brigád, ahová egy ifjú, romlatlan fiatalember kerül, éppúgy különböző emberekből áll, mint ahogy az. életben is Szokásos. Van közöttük jó esztergályos és rossz szakember, részeges és józanéletű, értelmes és szörnyen buta, sőt hibáktól nem mentes párttag és munkásőr is. Abban azonban valameny- nyien egyformák, hogy egy későbbi normarendezést megelőzendő: taktikáznak. Azaz visszafogják a munkatempót, mert jól tudják, a teljesítményszint hamarosan követné az átmeneti többletkeresettel elért előnyt. Taktikáznak ám minden más módon is. így például kulturális vállalásaik csak a különböző jutalmakkal járó címek elérését szolgálják, s egyikük sem veszi komolyan azokat. Elmennek sörözni, beszélgetni, de nem kedvtelésből, magától értetődően, hanem kollektive, brigádügyben. Mennyire igazak, valósak húsbavágóan elevenek ezek a kérdések, de ez a brigád már túlságosan is magán viseli a szocialista brigádmozgalom minden hibáját. Történetük olyan, mint egy tanmese, vagy az a sokat emlegetett állatorvosi ló. Ez lehet az oka, hogy a cselekmény egyszerre csak elrugaszkodik a való élettől a fantasztikum felé, s ifjú hősünk a becsület mezején csak egy utópikus szerelem segítségével vetheti meg a lábát. A papírízű figurák az egyébként rangos színészgárdát is akadályozták abban, hogy tes- t.et-lelket adjanak szerepüknek, s ezért a válogatott labdarúgó-mérkőzéssel ’ egy időben sugárzott darab alighanem alaposan megcsappant hallgatóságában még kevésbé sikerült a valóság, s a hitelesség illúzióját kelteni. Stark bácsi szavaival élve: Ez a kérdés még mindig nincsen rendesen felvetve. MAGDA MESEI. A Húszas stúdió időről időre jelentkező riportjai azzal az igénnyel készülnek, hogy a felnőtt kor elején járó fiataloknak példát szolgáltasson, programot adjon az elkövetkező évtizedekre. A példakép hétfőn este esy valamikori csavargó, koldus volt. A nyomortanyáról származó Magda (ma már Magda néni), életútja vezethetett volna a bűnözés, .a prostitúció felé. Ha mégsem úgy történt, az a kivételes emberi erényekkel, a kisebb és nagyobb közösségekért érzett felelősséggel magyarázható. Magda már hatévesen kártyát vetett, virágot árult, ké- regetett — s eltartotta a családját. önerejéből, elképzelhetetlenül hátrányos helyzetben végezte el a polgári iskolát. Megtanult mindenféle szakmát, mesterséget, hogy patró- nusa lehessen az elesetteknek. Szabad-e az élete javát csavargással, koldulással, házalással, később vásározással töltő embert piedesztálra emelni? F. Almási Éva jó érzékkel vette észre, hogy hallgatósága, a húszon felüliek nemzedéke már járatos any- nyira az élet dolgaiban, hogy azt értse meg ebből az élet- történetből, ami számára is követendő. Olyannyira így van ez, hogy szükségtelen volt az egyébként is szép, egyszerűségében megható történetbe egy jő adag szirupot keverni. Csulák András vényekre. Melyik művelődési ház dicsekedhet ekkora sikerrel? A lehetőséget nem szabad elszalasztani. Éppen ezért oly fontos a mértéktartás, s a pró- zai-zenei-költészeti elemek összhangja. Mindennek legszebb példáját a ceglédiek, a monoriak, meg á gödöllőiek adták. — Második gyermekem névadóján szívesen hallanám a ceglédieket — kezdte mondandóját dr. Köllner Ferenc, a Pest megyei Tanács igazgatási osztályvezetője. A csoport a leglényegesebbet valósította meg, a zene és az irodalom nyelvén a hallgatóság érzelmeire hatott a rövid, de pergő műsorral. — Az amatőr műkedvelő csoportok zsenge ága a miénk — veszi át a szót Ottohál Vilmos, a ceglédi Családi Ünnepeket Rendező Iroda vezetője, aki csaknem egy évtizede szerkeszti, rendezi a műsorokat. , — Felnőttek és gyermekek együtt szerepeltek miniműsorukban. Mi a titka sikerüknek? — Ügy érzem, hogy a racionálisnak kikiáltott huszadik századi ember éppen úgy szomjúzik a szépre, mint elődeink. Bizonyítani szeretnénk: nem szégyen a könny, nem szégyen a meghatödás. Az emelkedett pillanatokban nyugodtan szabadjára engedhetjük érzelmeinket. Az ünnepek hangulatát elraktározzuk s átvisszük a másnapokra. Műsorunkban a zene és a költészet egységét szerettük volna megteremteni, amikor a család legkisebb tagját boldogan ünnepelheti a család. Hagyomány lett — Milyen tapasztalatokkal távoznak a találkozóról? — örülünk_a.sik.ernek,csak- hogy a valódi tartalmat egy- egy műsor segítségével nem tudjuk idehozni. A műsorok szakmai megítélése rendkívül fontos, de az élő előadás hatását mesterséges körülmények között sohasem lehet tetten érni. Rácz Zoltán, a Népművelési Intézet munkatársa néhány évtizede kíséri nyomon a mozgalom éledését. Az új formák megfelelő tartalommal telítődnek útmutatásai nyomán: — A Pest megyei csoportok bemutatkozása nem volt hiábavaló. Bár még mostanában is akad gyengén szerkesztett, botladozó előadás. A bemutatottak java átgondolt, igényes munka volt. Nemegyszer láthattunk szép ívű műsort, amikor a szereplők a hallgatóságot szinte észrevétlenül hangolták át a hétköznapok világából az ünnepibe. Nem mindegy, hogy a résztvevők mit visznek magukkal, miként gazdagodik a személyiség. Ez esetben a kulturális elemek az érzelmi hatást szolgálják. A társadalmi szokások ha- gyományozódnak. A szentendrei találkozó bizonyíték: a család nagy eseményeit csak színvonalasan ünnepelhetjük. S itt találkozunk a közművelődési felelősséggel: nem lehet közömbös, milyen humánus értékeket hordozó műalkotások gondolatait, milyen, az érzelmekre ható szépségeket visznek magukkal a résztvevők. Erdős! Katalin V endégművészekkel Beethovenkoncertek Elkészült nyári zenei életünk kiemelkedő rendezvény- sorozatának, a martonvásári Beethoven-koncerteknek a programja. Az idén négy alkalommal csendülnek fel a hallhatatlan zeneköltő, Beethoven művei a MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének parkjában lévő hangversenyszigeten. Június 26-án Dzsang- szug Kahidze szovjet karnagy vezényletével és Jandó Jenő zongoraművész közreműködésével, az Egmont-nyitányt, az Esz-dur zongoraversenyt és a hetedik szimfóniát tolmácsolja az Állami Hangversenyzenekar. Július 31-én Heinz Rögner NDK-belt karmester vezényletével, Manfred Scherzet hegedűművész közreműködésével a második Leonóra-nyi- tényt,, a Kar-fantáziát és a negyedik szimfóniát hallhatja a koncert közönsége. Augusztus 13-án és 14-én a kis karmester Roberto Berni vezényli majd a Magyar Állami Hangversenyzenekart, amely a Co- riolán-nyitányt és a kilencedik szimfóniát tolmácsolja, a Magyar Állami Operaház énekművészeinek és a Debreceni Kodály-kórusnak a közreműködésével. MOZIMŰSOR ÁPRILIS 22-TÖL 28-IG ABONY 22—24: Szamurájok és banditák I—II.** 25: Csalogány (du.) 26—27: A remény joga BUDAÖRS 22—25: A kék laguna* 25— 28: A Pál utcai fiúk (du.) 26— 27: Majmok bolygója* CEGLÉD, Szabadság 22—25: Egy kis romantika 26—28: Mese Szaltán cárról (du.) Tegnapelőtt (este) CEGLÉD, Kamara 22—28: Hómalom (du.) 22—25: Vigyázz, kígyó! (este) 26—28: Földet veszünk vadnyugaton (este) DABAS 22—23: Manhattan* 24—25: A dzsungel könyve (du.) Luxusbordély Párizsban** (este) 26: Szelebrudi család DUNAKESZI, Vörös Csillag 22—23: Az összekötő jönni fog 24—25: Sivatagi show (du.) A biztosan ölő sárkány Lady** (este) 26—27: Requiem* DUNAKESZI, lózsef Attila 22: Szerelmeim* 25: Kramer kontra Kramer* 26: Kínai negyed* 28: Holttest a Temzéből* DUNAHARASZTI 22—23: Az élet szép* 24—25: Üjra szól a hatlövetű 26—27: Kabala* ÉRD 22—23 és 25: Éretlenek 25: A csizmás kandúr (du.) 26—27: Anna* FŐT 22—23: Sasszárny 24—25: Requiem* 25: A copfos csoda (du.) 26—27: Pukk!* GÖDOILO 22—25: Aranycsapat 26—28: Start két keréken (du.) Ballagás» (este) GYAL 22— 27: A Birodalom visszavág MONOR 23— 25: Tegnaoelött 24— 25: A hótündér (du.) NAGYKATA 22—25: A 3. számú firbázis** 25: A tizedes meg a többiek (du.) 26—27: Az amatőr* NAGYKOROS, Arany János 22—25: A remény joga 26—28: Egy kis romantika NAGYKOROS, Stúdiómozi 22—28: Az emberevő medve (du.) 26—28: Vigyázz, kígyó! PILISVÖRÖSVÁR 22—23: Tűzharc* 24—25: A vízesés fia 26: Sógorok, sógornők** POMAZ 22—23: Anna* 24—25: Ballagás* 25: Az elveszett kutya (du.) 26: A kék laguna* RÁCKEVE 22—23: Kabala* 24—25: Az élet szép* 26—27: Üjra szól a hatlövetű SZENTENDRE 22—25: Majmok bolygója* 26—28: Aranycsapat SZIGET SZENTMIKlOS 22—23: Üjra szól a hatlövetű 24—25: Start két keréken (du.) Kabala» (este) 26—27: Éretlenek TAPiÖSZELE 22—23: Szivárvány (du.) Az amatőr* (este) 24—25: Kicsi a kocsi, de erős 26: Víkendház nélkül nem élet az élet VÁC Kultúr 22— 28: A Keresztapa I—II.** VECSÉS 23— 28: A Birodalom visszavág • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •* Csak 16 éven felülieknek.
