Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-20 / 91. szám
4 ’xMlap 1982. Április 20., kedd Darwin jelentőségét méltatták Tanításai máig hatnak Hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia budapesti székházéban megkezdődött a Magyar Biológiai Társaság XV. vándorgyűlése. A háromnapos tanácskozás első napján. a modern biológia kimagasló egyéniségéről, a fejlődéselmélet megalkotójáról, Charles Darwinról emlékeztek meg. Törő Imre akadémikus, a Magyar Biológiai Társaság elnöke megnyitó beszédében egyebek között utalt arra, hogy az óriási tényanyagra támaszkodó darwinizmus, mint természetfilozófia — áttörve a tudományos logika és kritika korlátáit —, erkölcsi, szociális. gazdasági és politikai szempontból is nagyhatású volt. Az elnöki megnyitót követően kilenc előadás hangzott el Darwin máig is ható tanításainak jelentőségéről, hatásáról a természettudományok fejlődésére. A megnyitón adták át úttörő jelentőségű tudományos munkáért a Herman Ottó-díjat Gánti Tibornak, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunikatársának. A Jávorka Sándor botanikusról elnevezett díjat kiemelkedő, a biológia fejlődését elősegítő szervező munkáért Horváth Adolf Olivér pécsi botanikus kapta. Nemzetközi éremművészalkotótelep A nyíregyháza-sóstói nemzetközi éremművész-alkotóte- lep hétfőn immár hatodik alkalommal nyitotta meg kapuit. Május végéig hat héten át tíz alkotó dolgozik itt, a hazaiakon kívül bolgár, csehszlovák, NDK-beli és szovjet éremművészek. Az idei megnyitásra újabb részleggel bővítették a tavaly átadott öntőműhelyt. A hagyományokhoz híven ezúttal is gyűjteményes tárlattal zárul majd a nemzetközi alkotótábor. Az új nyíregyházi megyei-városi művelődési központban május 28-án nyitják majd meg a művésztelepen készült alkotások kiállítását. Táncosok találkozója Felbomlanak az ősi törvények A színpadkép: romantikus tabló. Akár egy múlt századi Mészöly Géza-festmény. A távolban egy templom magasodik, alatta a város, s a középkori mikrokozmoszt erős. magas kőfal zárja körül. Valóságos és szimbolikus fal. Valóságos, mert kirekeszti az erdőszélen (a színpadon) álló. füstös arcú, népes karavánt, és szimbolikus, mert elválaszt egymástól egy európai és egy félnomád kultúrát. II. Endre korában jöttek Kétségkívül történeti perspektíva ez, de a múlt ismerete — ezúttal is — elengedhetetlen a jelen megértéséhez. A cigányság évszázados kiközösí- tettségéről a tápiószecsői néptánctalálkozón Lakatos Menyhért megnyitó beszédében részletesen emlékezett meg. Az író. a legtöbb forrásban szereplő XV. század helyett, 11. Endréig vezette vissza a cigányság magyarországi történetét. Az Indiából 1110 körül, az iszlám tömeges elterjedésekor elindult nép. az arab világon keresztül a XIII. század első felében jutott el a Kárpát-medencéig. Lakatos Menyhért Emesei György korabeli krónikás feljegyzéseit elevenítette fel: 1227-ben II. Endre keresztes csapatainak visszatértekor, a hadakat követte egy tarkaruhás, vidám, barna nép. Sem a fegyverforgatáshoz, sem a föld megmunkálásához nem értettek. kovács volt a mesterségük. A király engedélyezte, hogy letelepedjenek a városok és falvak szélén, s ott éltek aztán a gyepükön, kirekesztve, sok-sok nemzedéken át. Asszimilálá- sukra időközben számos kísérlet történt, a II. világháború népirtó borzalmai után — az író szavai szerint — most jött el az idő, amikor a cigányság végre megtalálhatja helyét egy társadalmi rendszerben. Földanya sámán A több évszázadig tartó társadalom alá szorítottság során azonban sajátos, primitív elemeket is őrző szokásrendAz esküvői szertartás egyik pillanata szer és kultúra jött létre. A műsor első felében ennek a ma már bomlófélben levő világnak egyfajta rekonstruálására tett kísérletet néhány társával Kovács Zoltán, a KISZ Központi Művészegyüttes táncosa. A különböző törzsből származó szerelmesek története azt példázta, miként lazulnak fel a kor szellemiségének és a fiatalok Szenvedélyének engedve az ősi törvények. Tartozom azzal az igazságnak, hogy Tápiószecsőn az előadásnak jelentős sikere volt, noha a produkció több ponton még meglehetősen kiforratlannak tűnt. Néhány igen szép jelenet mellett (ilyen a szerelmesek testi találkozásának megjelenítése) időnként modorosságok, manírok (indiai táncokból ellesett kézmozdulatok) és hevenyészett megoldások (fiatal lányok kara) mutatkoztak, s mindenekelőtt szakemberre vár annak eldöntése, mennyire épül ez a koreográfia az igazi, tiszta cigány folklórra? Szecsői lakodalmas A KISZ Központi Művészegyüttes tagjainak fellépése azonban alighanem így is emlékezetes marad a faluban, s várhatóan inspirálja majd a helyi cigány hagyományőrző együttest is. A műsor második részében a község két népcsoportjának bemutatóját Sárközi János zenekarának fellépése kapcsolta össze, majd a helyi népi együttes precízen kidolgozott, látványos részleteket adott elő a szecsői lakodalmasból. Babus Endre Kiállítótér mjlkből. Ünneppé varázsolt hétköznapok ^ Május elsejéig látható a Hatvani Galériában Vecsési Sán- S dór Munkácsy-díjas érdemes $ művész gyűjteményes klállítá- 8 sa. A Lelkes család tárlata a 8 kőbányai Pataky István Műve- ^ lődési Házban május 9-ig te- ) kiüthető meg. Vecsési Sándor is állandóan hazamegy a. falujába, mint Ady. Csakhogy ez a falu nem egy, hanem egyszerre több: Nyergesújfalu, ahol született; Kurd, Gyulaj, ahol élt) Döm- söd, ahol jelenleg alkot. De Apostag, Kölesd, Dunaegyháza, Kalocsa is éppúgy hozzátartozik világához: házak látványával ajándékozza meg. Belőlük és a bennük élőkből merít festészete: az otthonokból, a húsvéti ablakból, a Pipás Laknerből, a kiskunlacházi kubikgödrökből. Termőerejének éltetője az élmény, a munkaáhítat, mely rendre és szüntelenül tornácokra, leven- dulásra, bíborherésre hívja fel figyelmét, a megörökítés és értelmezés indítékául. Megtalált csodák Vecsési nagy visszatérő Megragadja a Lukai híd című képében az ifjúságát, szüntelenül arra emlékezik, ami elmúlt, így építi a műben az időt időtlenné. Az esemény elsuhan, / Az emléknek száz útja van — írta Weöres, s ezt festi Vecsési. Az emlékezés az ő ereje, megújulása, karaktere. Játékossága komoly. A Húsvéti ablak-ban máskor egy tejeskannás lányban, időnként vízparti facsoportokban vagy végképp az Eltűnt ház-ban találja meg a csodát. Megtalálja, mert min' dig erre összpontosít. Az egy^ szerű dolgok és jelenségek ÍZ' gatják: egy falusi gyerek fél- szegsége, a sarokban felejtett köcsög. Felfedezi a hétköznapokat, ünneppé varázsolja azokat: a kinyílt kaput, a kérges kezű parasztot, a tornácot — cserepes virággal, muskátlival. Csupa, látszatra közönséges apróság: az élet festészetté hevült lényege. Képein a jég, a köd, a zúzmara felfedezteti velünk a természet téli szépségét. Hiánytalanul kelt bennünk befejezettséget. Vecsésinek nagyok a tartalékai a szüntelen Szerelmesek tánca Veres Jenő felvételei Csoda? Alig egy szűk héttel azután, hogy az Amiről a pesti Broadway mesél című kétrészes kabarétörténeti ösz- szeállítás kit-kit meggyőzhetett arról: nemcsak a mulatók váltották egymást a manapság Nagymező utcának nevezett városdarabon, hanem a viccgyártók és poénmesterek nyomába is jobbnál jobb élcű utódok léptek, a jókedvre derített néző megint csalatkozni kényszerült. Mégpedig azért fanyaloghatott, mert azok a kitűnő színészek, akik a minap jövésükkel, menésükkel, bemondásaik szikráival könnyre könnyet fakasztottak, most megint oly laposságok továbbadására voltak kénytelenek vállalkozni, hogy isten bizony dörzsölni lehetett a szemet: ez a közreműködő tényleg az a közreműködő? Az még csak hagyján, amit A 78-as körzet című sorozat Az öregekért című ötödik része nyújtott. Ez a városszéli anekdótacsokor már eddig is olyan bizonyítványt állított ki magáról, hogy egyszerűen nem volt mit várni tőle. Schütz lla most is ugyanúgy tüsténkedett, mint eddig — ezúttal, mint tapasztalhattuk, Turay Ida néninek alakíttatta át a házát, hogy az aztán a fizetővendégszolgálat rendelkezésére bocsássa a kipofozott otthont —, és hát Sztankay István szó- dásszifonjába sem töltött vizet senkifia házi tündér. Erről a negyven percről ennyit. Hanem hát a Telepódium, az valami más orcát is öltheTv-figyelő' tett volna. Annál is inkább, mert — az újságolvasók emlékezhetnek rá —, gazdái virágzóbb jövőt szántak neki, és korábbi, szilveszterkor látott jelentkezése viszonylag jobb emlékeket hagyott maga után. Bár, már akkor érződött, hogy nem valami televíziós formáció ez a fényképezett színház, s már abban az óévbúcsúztatóban is igencsak hullámzott a mindenféle színvonal. Most viszont, egyszerűen nem volt minek hullámoznia. Kezdve Bodrogi Gyula konfe- ranszának erőltetett szellemességével, és befejezve az általa igazgatott Vidám Színpad négy férfitagjának iskolás öltözetű viccfelmondásával, ez A magyar csoda bizony nagyjában- egészében az izzadságos agyfa- csarás szomorú képzetét keltette. Egy olyan rutinmunkaként illegett el előttünk, amely legföljebb, ha alapötletében meg az azt összefoglaló címében született meg, de amely végtére is elkészítetten maradt. Pedig... Pedig most a maszek taxisok furikázásával, a mindenféle vállalkozók ügybuzgalmával, a kis butikosok textil- és a nagy lélekismerők érzelemkínálatával egyetemben, igencsak pezsegni látszik a honi lét. Csak ezen igyekvé- sek igazi fonákja a fölkért szerzők gyakorlott járású, ám túlkoptatott tollán egyelőre még nem fogalmazódott meg. így aztán láttuk, amit láttunk, s fej bólogatva nyugtázhattuk, hogy nevével ellentétben, mily üressé szikkadt ez a Telepódium. Óriáskerék. A baj nem jár egyedül — tartja a közmondás, amely szentenciát így érvényesíthetjük a televízió műsoraira: balfogáshoz balfogás társul. Mert amily kedvszomorító volt a föntebb emlegetett ösz- szeállítás, olyannyira furcsáll- nunk kellett az Óriáskerék című sorozat második részét. Nem is annyira azért, ahogyan ez a jelképes fönt-lent játék azokban a körbejáró gondolákban rögzítődött — egyik megszólaltatott személy mondandója sem volt híjával a megszívlelendő élettapasztalatoknak —, hanem sokkal inkább azért, amiképp e két nyilatkozatot besorolták. Lévén még hűvös tavasz, azok a kánikulai képek csakis tavaly nyáron készülhettek. Oly tengernyi idővel ezelőtt, hogy mára már hitelét veszteni látszott a mikrofortba mondott szöveg. Joggal vélhetjük talán, hogy az ilyesféle sorsbizonyítványokkal akkor kell a legnagyobb nyilvánosság elé kiállani, amikor azon frissiben érvényesek. Akácz László megújulásra. A nézőnek az az érzése, megtekintve festményeit, hogy a fák anyanyelvén szólal meg. A látvány nem egyszerűen látomás, hanem érzelemmel, gondolattal bővített természet. Olyan összetett színes idő, amely a múltból száll fel a jövő felé. Szellemi összetartozás Ritka tünemény, ha egy egész család eléri a művészet fennsíkját. A reneszánszban a Pisano-család, a mi századunkban Ferenczy Károly köre, a gödöllői Remseyk jelentik a kivételt. A Lelkes család minden tagja alkot, a képző- és iparművészet szinté minden ágát becsülettel gyakorolja. Az édesanya, Dergács Mária, a Ráckevei-Duna-ág jeles akvarellistája, férje, Lelkes István a Műegyetem tanára, Kőszeg monografistája, festő és művészeti író. Ifj. Lelkes István költő és festő egy személyben, akinek különösen lósorozata érdekes. Lelkes András közege a textil volt, ám festő lett, a balatoni táj, a káli medence színes hírhozója. Lelkes László és Lelkes Mária belsőépítész, számtalan tárgy és tér tervezői; Lelkes Péter ipari formatervező: mikrofonok, sztereotárgyak megálmodója. Együtt valamennyien a vizuális kultúra teremtői, hiszen kőbányai bemutatkozásuk egy család szellemi összetartozásának, művekké érlelt alkotó barátságának felemelő példája. Megteremtett életmű Szigetszentmiklóson a nagyközségi tanács termében köszöntötték a helység vezetői és barátai Nádasdy János festőművészt, aki most töltötte be életének hetvenötödik esztendejét. Az alkotó itt született, itt dolgozott, az évtizedek folyamatosságával. Áz ünnepség része volt képeinek bemutatója, amelyeknek külön jelentősége, hogy a várossá fejlődő egykori falu utcáit, dűlőit, embereit örökítette meg. A Tebe folyókát, a Leshegyet, Kerék Jani bácsit, a Duna-partot. Nádasdy Jánosnak Kerényi Jenővel, Do- manovszky Endrével, Hincz Gyulával együtt indult munkássága az 1930-as években. Akkor Nemes Marcell-díjban is részesült a Képzőművészeti Főiskolán, de életművét csak késve, nyugdíjas korában teremtette meg. Ez az ő sorsa, története, végül mégis önmagára talált. Ebben tehetsége mellett segített a Tökölön eltöltött pár esztendő, amikor az iskola rajztanára volt, valamint a Kocsis Lászlóval kötött barátsága. Az ünnepség felemelő mozzanattal zárult: Nádasdy János egyik főművét, a Közös kút című alkotást a létesítendő szigetszentmiklósi képtárnak ajándékozta. Ez a kép nemcsak a gyűjtemény nyitánya, hanem mértéke is. Losonci Miklós L. Dergács Mária: Vízpart lfj. Lelkes István: Beteg a tehén Fesztivál, kétévenként Versmondó munkásfiatalok Befejeződött a munkásfiatalok országos vers- és prózamondó versenye. A kétévenként megrendezett fesztivál színvonala ezúttal is megfelelt a zsűri által szabott szigorú követelményeknek. A salgótarjáni Kossuth munkásotthonban vasárnap megrendezett záróünűepségen osztották ki a díjakat. Tizenöten nyertek diplomát, köztük öten — Boros Mónika és Győrfi József Komárom megyei, Józsa Mihály Békés megyei, Szántó György Vas megyei és Tóth Károly Borsod megyei versenyző —, arany diplomát, ■ vele ötnapos leningrádi utazást. A Salgótarjáni öblös- üveggyár vándorserlegét Vas megye kapta. A Népszava vándorserlegét Veszprém megyének ítélte a zsűri, mert az üzemi, városi, megyei elődöntőkön valamennyi megye közül a legtöbben szerepeltek. A zsűri díjait és a salgótarjáni városi tanács különdíjait, valamint a Videoton, a Fűtőber, a Tisza Cipőgyár és más vállalatok tárgyjutalmait Palotai Károly, a SZOT alelnöke adta át a nyerteseknek.
