Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-02 / 78. szám

t 1982. Április 2., péntek Tegnaptól: fokozott ellenőrzés Tegnap Pest megyében Is megkezdődött a hagyományos áprilisi közúti ellenőrzés. Ké­peinken: menetlevél-ellenőrzés Monor halárában és rendőri intézkedés egy baleset rtán. Fotó: Erdősi Ágnes és MTI Síedvezmény — többeknek Juttatás apáknak egy év után Ezistón mankót is vállalhat a gyes idején a szülő Tegnap délután 4 órakor sajtótájékoztatót tartottak az Egészségügyi Minisztériumban. Dr. Schultheisz Emil miniszter az ötnapos munkahét első tapasztalatait is­mertette, szólt a gyógyszerkutatás és -ellátás helyzetéről, a foglalkozási rehabilitáció témájáról, demográfiai kér­désekről, s a gyermekgondozási segély korszerűsítéséről. Széles körű érdeklődésre tarthat számot eiz utóbbi téma. Tizenöt esztendő tapasztalatai igazolták, hogy a gyes a kis­gyermekes családokról való társadalmi gondoskodás alap­vető formájává vált, s az érin­tettek zöme élt is a lehetős­séggel. Tény azonban, hogy eddig egyes foglalkoztatási csoportok nem jogosultak a kedvezményre, s az apák is csak méltányosságból — kivé­telesen. Sokan anyagi gondok miatt nem vették igénybe a gyer­mekgondozási segélyt, s a meglevő társadalmi szükség­letek miatt most e szociális juttatást kiterjesztik. A társa­dalmi szervekkel folytatott vi­ta után tett javaslatot a mi­nisztérium a gyes korszerűsí­tésére, s ezt a Minisztertanács elfogadta. után — munkaviszony, tagsá­gi, viszony vagy más jogvi­szony alapján — munkát vál­lalhat. Mivel a segély célja to­vábbra is a gyermek családi gondozása, nevelése, a mun­kavállalást legfeljebb napi négy órára engedélyezik. Ők segíthetnek 270 nap elég Így tehát tovább bővült a gyesre jogosultak köre, több kisgyermeket nevelő család anyagi helyzete javulhat. Az új rendelkezések szerint a se­gély megilleti ezután a bedol­gozók meghatározott csoport­ját, s a mezőgazdasági szö­vetkezeti tagok családtagjait is, ha azok a közös munkában megállapodás alapján vesznek részt. Csökkent a gyermekgondo­zási segélyhez szükséges elő­zetes munkaviszony, tizenkét hónapról kétszázhetven napra, s a napi munkaidő tartama is hatról négy órára. Akik így is kimaradnak a juttatásra jogo­sultak köréből, kivételes mél­tányosságból továbbra is en­gedélyt kaphatnak a segélyre, a SZOT Társadalmobiztosítási Főigazgatóságától — egyéni elbírálás után. A gyermek egyéves korától a vele, valamint az édesanyá­val közös háztartásban élő apa is jogosult lesz ezután a gyesre, az egyedülálló apa pe­dig a gyermek születésétől kezdődően igényelheti a se­gélyt. Az egyéves korhatár megkötésének oka az, hogy az újszülött élete korai szaka­szában elsősorban édesanyja gondozását igényli. A tartósan beteg vagy sú­lyosan fogyatékos gyermek után hatéves koráig kaphat­ni segélyt családtagjai. Az általános óvodák eddig elzár­kóztak a sérült gyermekek fel­vétele elől, a fogyatékosokat nevelő óvodákban pedig ke­vés a hely. Az új szabályozás nyomán tovább javulhat nagy áldozatot hozó családok helyzete. Mint a tájékoztatón elhang­zott, az első időben nem szá­míthatnak tömeges munkába- lépésre, hiszen a részmunka- idős és bedolgozói foglalkozta tás iránti igény az egyes nép- gazdasági ágazatokban nagy különbségeket mutat. Elsősor­ban a kereskedelem és az egészségügy területén lesz tá- gabb lehetősége a gyesen le­vők munkavállalásának, hi­szen ők is segíthetnek a vá­sárlási csúcsidő, vagy a gyó­gyító hálózatban a hétvégi ügyeleti időszak munkaerő­gondjainak enyhítésében. Fészek Érden Az utóbbi években javult az építőanyagok mennyiségi kínálata, a piac alakulását azonban nem követte a ter­mékek minőségének számotte­vő javulása. Ezt állapította meg csütörtö­kön budapesti ülésén a Haza­fias Népfront kereskedelmi és szolgáltatási ' albizottsága. Szó esett a vásárlói igények jobb kiszolgálására alakult korsze­rű „fészek" áruházi rendszer­ről. Az első ilyen raktár- áruház Szolnokon nyílt meg, s Érden is épül már a Fészek Áruház. átadták az idei Yfel-díjakat Kimagasló építészeti alkotá­saik, illetve munkásságuk elis­meréseként hét építésznek nyújtotta át az Ybl Miklós- díjat Ábrahám Kálmán épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter a Magyar Építőművé­szek Szövetségének székházá­ban csütörtökön. Jánossy György, a Középü­lettervező Vállalat építésze másodszor érdemelte ki ezt az elismerést gazdag életmű­véért. Schőnerné Pusztai Ilo­na, az Országos Műemléki Felügyelőség építészének húsz­éves munkásságát dicséri az Ybl-díj. Többek között a visegrádi fellegvári helyreállí­tások megtervezésében ért el kultúrtörténetileg is elismert eredményeket. Ezenkívül Fü- löpp Annamária és H. Tóth Judit, az Általános Épület- tervező Vállalat, Kapy Jenő, az Iparterv, Lőrinczné dr. Szabó Tünde, a Somogy me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat és Vajai Tamás, az Iparterv építésze részesült ebben a ki­tüntető elismerésben. Én is mérlegelem életemet... Gaál Miklósnál jártunk Budakeszin Elkoptatott igazságnak tű­nik, de mégis így van: a nem mindennapi emberek látszatra miben sem különböznek azok­tól, akik a buszmegállóban, az üzletben, vagy éppen egy hi­vatal folyosóján állnak mel­lettünk. Tudatában voltam en­nek, mégis — valami rendkí­vülit vártam, amikor megáll­tam a budakeszi ház előtt, s Gaálék portájára készültem belépni. Akár a ház, a lakói sem árulnak el külsőre semmiféle jegyet arról, hogy az idős há­zigazda egyike lenne azoknak, akit életében nagy tisztelet vesz körül, s fiatalos, fürge mozgású felesége lett volna leghűségesebb harcostársa az életveszélyes akciókban. Ilyen pedig volt bőven: Gaál Miklós az 1930-as években a Francia Kommunista Párt tagjaként volt kerületi titkár, majd a spanyol polgárháború­ban védte fegyverrel a mun­káshatalmat. Nem hoztak szá­mára nyugovást a következő évek sem: 1941—1944 között a francia ellenállás katonája volt, 1944—1946 között pedig a magyar függetlenségi moz­galom szervezője. Életének ez a része ma már história — vaskos monográ­fiák elemzik az akkori esemé­nyek okait, történetét, Ä ma történelme Odakünt a leereszkedő al­kony borítja sötétbe az utcát, amikor a barátságos szobában sorsának további alakulása fe­lől faggatom. — Úgy vélem — néz rám az egykori spanyolos tűnődve —, a legjobb lenne visszamen­ni tán egészen az ellenforra­dalom kitöréséig. Igen, ez lenne a leghelyesebb. Persze, ma már ezek is ismert dolgok. Szóval, október 23-án, ami­kor itt is elkezdődtek a zavar­gások, összegyűltünk úgy 45— 50-en a községi pártszervezet­ben és a köznyugalom biztosí­tására hármas csoportokban őrjáratokat alakítottunk. Más­nap a többség úgy döntött, hazamegy, s majd csak dél­után folytatjuk az őrködést. Ezen a délelőttön ölték meg az ellenforradalmárok Sziklai Sándort, apósával együtt. Hogy így elszabadult a gyű­lölet, a Budakeszi út végén levő laktanyából kértem se­gítséget, de hát az ottaniak sem tudtak akkor még tenni semmit. Szörnyű napok vol­tak. Csak éjjelente jártam ha­za, nappal az erdő volt a me­nedékem. Kerestek engem is a fegyveresek. November 4-én hajnalban aztán bementem a városba, ahol megláttam az első szovjet harckocsioszlopot. Innentől már felgyorsultak az események: négy nappal ké­sőbb — a Partizánszövetség­ben tartott gyülekező után — körülbelül ötvenedmagammal a Mosonyi utcai laktanyába mentem. Ettől fogva (először civilben, később már egyen­ruhában) a rendőrökkel együtt vettem részt a közrend védel­MIÉRT CSENG A TELEFON? Csak négy óra Újdonság az is, hogy a gye­sen levő apa, illetve anya a gyermek másfél éves kora JANUÁR 2-TÖL lapunk új szolgálta­tással áll az olvasók rendelkezésére: a telefonügyelettel. Azóta minden lap­szám utolsó oldalán megjelenik a hívó­szám, s az ügyeletes riporter neve. El­telt három hónap, s ez elegendő idő a tapasztalatok felmérésére. Oj rovatunk már az első napokban sikerrel startolt. Megvalljuk: a szer­kesztőségen belül 4s megoszlottak a vé­lemények, de sok volt a kétely is, lesz-e létjogosultsága ennek a szolgá­latnak? Az idő bizonyította: nagy szük­ség van erre. Mielőtt részleteznénk a telefonhívá­sokat, hadd szögezzük le azt az egyszerű tényt, hogy az emberek már eddig is bizalommal, teljes őszinteséggel fordul­tak lapunkhoz. Jó tudni: az olvasók számítanak az újságra, és érezhetik, hogy érdemes elmondani gondjaikat. Kisebb-nagyobb gondok megoldását kérve csörgött a telefon. Szerkesztősé­gi hitvallásunk is az: nincsenek kis és nagy ügyek. Az embernek mindig az a nagy, kérdése, ami éppen foglalkoztatja, amiért felveszi a telefonkagylót és meg­értést, támogatást kér. Az év első munkanapján az első ügyeletes kézbe vett egy nagyalakú spi­rálfüzetet, s azóta ebbe jegyezzük a beszélgetéseket. Több órás munkával össze lehet számolni, hányán hívtak bennünket. Legalább félezren. A napi hívások száma hullámzó, amikor kér­désekre válaszolunk, fellendül a forga­lom. HADD IDÉZZÜK az első bejegyzést: Borbély János Vácról az iránt érdeklő­dött, hol lehet a Mekalor fürdőszoba­kályhához víztartályt kapni? (A kérdés kipipálva: elintézve.) Ezzel már a tele­fonügyeiét egyik fő problémájához ér­tünk. Nevezetesen: eleinte a legtöbb te­lefonáló hiánycikkszolgálatnak tekin­tette a rovatot. A gyakoriság alapján munkatársaink összeállítottak egy lis­tát a legfontosabb vevőszolgálatokról (Gelka, Ramovill, Vasedény, Orion, Vi­deoton stb.). Már-már attól kellett tar­tanunk, hogy valamennyi hiánycikket a mi révünkön akarják az olvasók be­szerezni. (Ez is a bizalomhoz tartozik ugyan, de az ügyeletesnek sincs módja a sehol sem kapható áruk beszerzésére. Nem is ez a feladata. Senkit sem uta­síthatnak a gyártásra, a forgalmazásra. Legfeljebb egy későbbi elemző újság­cikk témája lehet a hiánycikk, de nem annak beszerzése.) Számtalan kérdés, panasz érkezett közlekedési ügyekben. Ezeket is továb­bítottuk a MÁV-hoz, Volánhoz. (Érde- dekes: a 20-as Volántól is jött panasz, s a Javszer igazgatója nyomban intéz­kedett: javítsák meg a Bécsi úti forgal­mi iroda fűtőberendezését.) Este hat órakor, amikor az ügyeletes riporter zúgó fejjel, tucatnyi panasszal a lelké­ben, noteszában, haza szeretne menni, hogy saját bajaival is foglalkozzék, egyszerre eszébe ötlik: miért kellett ezekhez az ügyekhez ő? SZÁMTALANSZOR úgy érezzük, fö­lösleges volt a hívás; ezt, vagy azt a dolgot a maga természetes rendje sze­rint el kellett volna intéznie már vala­kinek. Miért kell Ponciustól Pilátusig járni, ha elég annyi az ügy elintézésé­hez, hogy a Pest megyei Hírlaptól X. Y. ügyeletes munkatárs vagyok. Ám amíg akadnak vérforralóan lel­ketlen, felelőtlen ügyintézők és intézke­dések, amelyek miatt kénytelenek hoz­zánk fordulni olvasóink, addig örömmel várjuk hívásaikat. Mert az igazsághoz hozzátartozik — bárki fellapozhatja fü­zetünket —, hogy az emberek zöme már sok fórumot megjárt, s úgymond végső elkeseredésében fordul a laphoz. Kedves bürokraták! Nem lehetne másképpen? Sok esetet nem írunk meg. amit csak elintézünk. Egyik délután a VIII. kerü­letből — meglepő, milyen sok budapesti telefonálónk van —, egy fiatal édes­anya kétségbeesetten telefonált: mi le­gyen nyolchónapos, asztmás csecsemő­jével, aki fuldoklik, de nincs a közelben orvos. Van, akit az érdekelt: későn kapta a táviratot, s emiatt lekéste a temetést, kap-e kártérítést a postától? A kisipa­ros felvette az előleget, de hozzá sem kezdett a munkához. Édesanyját szeret­né szociális otthonban elhelyezni. Más­valaki édesaoiát az elfekvőben. Sorol­juk? Budapesti férfi gátőr, vadőr, szén­égető vagy pásztor szeretne lenni, csak hogy vidéki nyugalomban élhessen. TERMÉSZETESEN jogi és orvosi kér­désekben címekkel, telefonszámokkal segítjük a bajba jutottakat. (Kérjük, az ilyen ügyeket lehetőleg levélben írják meg.) Kétségtelen, az élő telefonvona­lak révén a korábbinál sokkal közvetle­nebb lett a kapcsolatunk az olvasókkal. A mentőkkel és rendőrséggel egy idő­ben kaptuk a bejelentést: Érden meg­késelték a fűtőolaj-állomás telepvezető­jét. Az ilyen jellegű közléseket nem adhatjuk ki, amíg a tettes ismeretlen, mert zavarná a nyomozást. Ennek elle­nére örülünk minden információnak; amelyek a tájékozódást és a tájékozta­tást elősegíthetik. Az utóbbi mondat nem udvariassági formula. Valóban örülünk minden hí­vásnak — különösen a közérdekű be­jelentéseknek. észrevételeknek —, mert szeretnénk a telefonrovatot úgy bővíte­ni, hogy olvasóink aktuális helyszíni riportokhoz is ötleteket adjanak. Szíve vesen kimennénk egy-egy valóban köz­érdekű napi esemény megörökítéséhez is. Nehéz munka a telefonügyelet, de vé­gül is örömet szerez. Olyan dolgokról hall az ember, hogy ha hetekig törné a fejét, akkor sem jutna eszébe az, ami­ről beszélnek, ami megtörtént. A való­ság minden képzeletet felülmúl. Gon dókról hallunk, s ami több: gondokban osztozunk, s ha tehetjük, segítünk. AZ ÁLL a Pest megyei Hírlap utolsó oldalán: ügyeletes riporterünk. Min dennap más és más ügyek. Egy közös vonásról azonban e rövid idő alatt h meggyőződött az olvasó: egyforma sze­retettel, készséggel emeljük fel a tele fonkagylót, csengjen az napjában akár százszor. P. J. mében, egészen 1957. október 23-ig. Ekkor kértem leszerelé­semet — hazajöttem. Tenni­való itthon is volt. Mindenek­előtt a pártot kellett újjászer­vezni, s ez nem tartozott a könnyű tennivalók sorába. A felemelkedés útja — Bizony nem — sóhajt a felesége —, hány utcát végig­jártam én is. Mindenkivel személyesen kellett beszélni, s így is volt, aki már nem lé­pett be az új pártba. Akadt, aki nem is titkolta, hogy fél az események megismétlődé­sétől. — Mindegy — veszi vissza a szót a férj —, meg kellett tenni. Jómagam 1958 októbe­rétől 10 évig töltöttem be a községi párttitkári tisztet. Nem személyes hiúságból mondom, de sokat fejlődött a község ez alatt az idő alatt. — Még a parkosításra is fu­totta az energiából? — Természetesen nemcsak az enyémből, több mint száz ember társadalmi munkában ültette a fákat és az élősö­vényt. Sokat dolgoztam én is, akárcsak a tanácsháza udva­rának rendbehozásán. Sajnos, ma már pusztul az egész. A tanács erre szánható kerete meglehetősen kicsi, ezért aztán nem kap kertészeket, akik 'folytatnák a munkát. Meg kell mondanom, a köz­ségben is volt olyan, aki éjje­lente a szamarát csapta ki oda legelni. Meg aztán én sem tudtam mindig ezzel törődni, éppen elég társadalmi megbí­zásom volt és van Is. Sorol­jam? Tagja vagyok a budai járási pártbizottságnak, de tagként tart nyilván a közsé­gi pártbizottság és a Hazafias Népfront-elnökség is. A múlt évig négy ciklusban vettem részt tanácstagként Budake­szi közéletében. Felelet a költeményben A községben 1946 óta élünk, és büszkén mondhatom, nem volt olyan fontos esemény, amiből mi ne vettük volna ki a részünket. Ezen a mi-n ne csak engem és feleségemet értsen: a lányaim például annak idején a MADISZ-ban tevékenykedtek. — Tudom, hogy ez nehéz kérdés: de mégis, árulja el: ilyennek képzelte annak ide­jén az életét? — Egyáltalán nem olyan nehéz, én már régen tisztáz­tam ezt magamban. Olyaoy- nyira, hogy a nemrég elké­szített önéletrajzomban már meg is adtam erre a választ: .. .Közeledem, mint a töb­bi — még élő kortársam — a nyolcvanadik évem felé. Ilyenkor, mint minden becsü­letes ember, én is szeretem mérlegelni, különösen hat unokám körében, eddigi élete­met ............Magam részéről úg y érzem, nem kell szégyen­kezve mondanom — noha szomorít, hogy egyesek fur­csán néznek rám ilyenkor —, hogy nekünk az eszme, a moz­galom olyan tiszta volt, mint a ragyogó nap az égen, ennek volt alárendelve nemcsak egész életünk, hanem minden. Boldogan gondolok vissza ezekre a harcos időkre. A párt és a társadalom megbecsült tagjának érzem magam, és ahogy Louis Aragon, a francia kommunista költő írja: S ha kell, megteszem újra ezt az utat, meg ón... Komáromi Béla i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents