Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

mrcrrt

4

1982. Április is., csütörtök

Az igazgatónak is szívügye

Volt már nekünk klubszobánk

§ Szép, barátságos, újonnan avatott klubszobában ^ ülünk. A faburkolatos helyiségben szinte minden a ^ monori Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat szo- ^ cialista brigádjainak keze munkája. Még a függönyöket § is ők varrták.

Körülöttem néhány asszony. Arról beszélnek, hogy otthonossá akarták alakítani ezt a termet, olyanná,

$ ahová szívesen jár el mindenki.

Tápiószecsőn

Férfi a katedrán

Sokszor panaszoljuk, hogy a pedagóguspálya elnőiesedik. Azért akad kivétel is, föl-föl- tűnik egy-két fiatal tanító is . a megyében. László Tibor például a tápiószecsői iskolában tanítja a harmadikosokat. Egyelőre képesítés nélküli, de már a zsámbéki Tanítóképző elsőéves hallgatója.

Erdősi Agnes felvétele

Ezekben a napokban állítják össze az immár hagyományos, A hazai közgyűjtemények új szerzeményei című kiállítást a/Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum szakemberei. Ezen a tárlaton azokat a megvásárolt, a múzeumoknak ajándékozott, illetve a régészeti ásatások során napvilágra került műtárgyakat állítják ki, amelyekhez az elmúlt esztendőben jutottak hozzá a hazai közgyűjtemények.

A tárlatra többek között a Magyar Nemzeti Galériából, a szépművészeti, az iparművészeti, a néprajzi és a természettudományi múzeumból, az

A mozaik monumentális műfaj. Közösségi tereket szépítettek vele a rómaiak és a bizánciak, napjainkban is betölti ezt az eredeti funkcióját. Hegyi György intim méretre módosította, így mentette meg az otthonok számára, s terebélyesí- tette a lakáskultúra szerves részévé. A táblakép bővítménye a színes kövekkel „festett” mozaikfestmény, Hegyi György alkalmazott találmánya. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának épületében látható kiállításán azt tapasztaljuk, hogy mindez csak a forma, ezzel nem merül ki az általa szerkesztett újdonság. Eszméket nevez meg e művjk- kel. töprengéseket jelöl úgy, hogy közben mindent esztétikusra varázsol. Mozaikjainak, mozaikfestményeinek ez a természete és jelentősége.

Hiánytalan egység

Hegyi György a természet alakzataival, apró, színes kőegységeivel fest, természetes és mesterséges kövekkel, fadarabokkal, az évszakok képalkatrésznek felhasznált töredékeivel. Velük szerkeszti a mű hiánytalan egységét, Véglegességét. Ezzel színez, az anyag eredeti, naturális színével. Kemény képek, kemény kollázsok ezek az alkotások. Hegyi György színei nem pirosak, zöldek, hanem a kövek, fák adott tónusai, amelyeket a képhez csatol, azokhoz egyezteti. Szedegeti, összegyűjti a világ esztétikumát külön-kü— Volt már nekünk klubszobánk azelőtt is, csak éppen kinőttük. Az igazgatónk a tanácstermet ajánlotta föl erre a célra. Sokat segített abban, hogy ilyen otthonosan tudtunk berendezkedni. A klub- avatónk a múlt a hónapban volt. Mesterházi Lajos: Karrier magyar módra című írását adta elő ebből az alkalomból a Pécsi Nemzeti Színház egyik művésze, igen nagy sikerrel. Utána kipróbáltunk az új hi-fi tornyot — mesélte Lénárt Györgyné, a Március

8. brigád tagja. — A vállalat bőségesen nyújt tanulási, művelődési lehetőséget számunkra. Jómagam például most járok gimnáziumba, de ennek ellenére itt vagyok minden rendezvényen. Kedvelem a TIT-előadásokat, módunk van különféle sportágakat űzni házon belül, s van ingyenes nyelvtanulás is.

Családias légkör

A vékony, halkszavú fiatal- asszonyról hamarosan kiderül,

Országos Levéltárból, az országos Széchényi, a fővárosi Szabó Ervin és a Gorkij könyvtárból, továbbá több vidéki múzeumból érkezik több mint 400 kiállítási tárgy.

Ezek a világ minden tájáról származó emlékek több évszázadot fognak át. Találhatók közöttük római kori amforák, az 1260-as években kelt oklevél, kincslelet, szobrok, farag- ványok, viseletek, kitömött pingvin s napjainkban készült képzőművészeti alkotások is.

A kiállítást április 22-től tekinthetik meg az érdeklődők a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban.

lön. Egymáshoz rakosgatja a részleteket, ezzel teremti meg a szerves összképet, a természet alapszíneivel, észrevett és alkalmazott ötletekkel, leleménnyel. Színszótára, formatana az anyag számtalan variációjának elhullott darabkája, forrasztóeleme a képzelet bősége.

Vonzó e mozaikképek gondolatgazdagsága, az a felelősségérzet, ahogy figyelmeztetésül Átomfelhőt idéz, hogy soha ne kerüljön fejünk fölé. Mellette biztatóbb társulások láthatók, Halak és korall, és a Csiga, amelynek folytatása intenzív, élő sugárzás. Hegyi György vizuális szorgalma in- tonálja a tv-adáshibát, és szép mozaikszerkezetté módosítja a műszaki fogyatékoshogy egyedül neveli két kislányát. A férjét szerencsétlenség érte. Akkor az igazgatója es a vállalat teljes koliektívája egy emberként állt mellé. — Ha nem segítenek annyira, nem érzem olyan erősen sze- retetüket, támogatási készségüket, talán el is mentem volna innen. Maradtam és nem bántam meg, mert ilyen családias, kellemes légkört sehol sem találnék.

— Valóban nem vagyunk sokan — magyarázza Békés Ferencné, a közművelődési bizottság titkára. — Jól érezzük magunkat együtt, ismerjük egymás örömeit, gondjait. A mi közművelődési programunk nem különösebb. Kis vállalat vagyunk, kicsik a lehetőségeink is, de azokat igyekszünk teljesen kihasználni. Az elsődleges feladat mindenképpen a tanulási lehetőségek megteremtése. Sajnos, nálunk még mindig elég sokan vannak olyanok, akik nem szerezték meg az általános iskolai végzettséget. A nagy fluktuáció pedig gyakran még tovább rontja amúgy sem fényes statisztikánkat. Sokszor az lép ki, aki már elvégezte az iskolát. így fordulhatott elő, hogy még mindig ötvenen vannak azok, akiknek hiányzik a bizonyítványuk. Jelenleg hat dolgozónk tanul az általános iskolában, de sokan járnak a gimnázium levelező tagozatára, szakmai továbbképzésre és politikai oktatásokra.

A fővárosból vidékre

Rónay Klára a November 12. brigád tagja, az expedícióban dolgozik. Az ő feladata annak a sokféle hetilapnak és folyóiratnak a szétosztása, amit a vállalat előfizet. A gazdasági vezetők úgy tervezik, hogy az ebédlő előterében egy folyóiratolvasót létesítenek a közeljövőben. Most bővítik egyébként a könyvtárat is, de szívesen vásárolnak a dolgozók

ságot. Babákat és József At- tila-verset elemez, kék madarat, vörös zászlókat és Szentendrét különböző színárnyalatban.

Egyedi művészet

Hegyi György most hatvanéves. Más képeiből hamarosan tárlat nyílik a szentendrei Művésztelepi Galériában annak bizonyságául, hogy bemutassa eredményeit és terveit. Művészete egyedi. Általánossá növelhető és növelendő azáltal, hogy tapasztalatait továbbadva valamelyik főiskolánkon, kialakuljon az a kör, mely a mozaikot táblaképméretben az emberi otthonok rendelkezésére bocsátja.

Losonci Miklós

a könyvbizományostól, akivel nagyon elégedettek, mert minden újdonságot megkaphatnak nála. Beszélt arról is, hogy milyen jó kapcsolat alakult ki a monori művelődési házzal, amelynek minden rendezvényén sokan vesznek részt.

— Még ennél is többen, és főként szívesebben mennénk oda, ha gondozottább, otthonosabb lenne a művelődési ház — tette hozzá.

— Persze, itt nálunk is zajlik ám az élet! — szól közbe Szépvölgyi József né, az aranyérmes Űj tavasz brigád vezetője, aki tavaly kapta meg a kiváló társadalmi munkás kitüntetést. — Négy brigád — köztük a mienk is — benevezett a községi szintű, Arany Jánossal és korával foglalkozó brigádvetélkedőre.

Szó szót követ, s legnagyobb csodálkozásomra kiderül, hogy Szépvölgyi Józsefné Budapestről jár Monorra dolgozni. A kitüntetést is itt kapta, s ez azt bizonyítja, hogy ugyanúgy vagy még jobban kiveszi a részét az itteni társadalmi munkából, mint a helyiek. S mindemellett jut ideje a családra, az unokákra.

Fél nap játékra

A többiek szerint a legfiatalabb, a legharcosabb közülük a most húszéves Somodi Éva.

— öt szánom az utódomnak

— magyarázza Békés Ferencné. — Minden adottsága megvan hozzá: Már most is sokat segít nekem, bár őszintén szólva nincs nehéz dolgom. Az igazgatónk ugyanis a művelődési bizottság elnöke és ezt legalább olyan komolyan veszi, mint gazdasági megbízatását. Fontos feladatának tartja, hogy tegyen is valamit a kulturálódási lehetőségek szélesítéséért. Most például éppen ezért jár velem együtt köz- művelődési tanfolyamra.

Egyébként ott van minden megmozdulásunkon, minden brigádvetélkedőn. Még azt is számon tartja, hogy a továbbtanulók közül kinek milyen a vizsgaeredménye.

Az „utódnak szánt” Somodi Éva, aki a Március 8. brigád tagja, a kirándulásokat említi. — Ott mindig nagyon kellemes a hangulat. Tavaly például Szegeden voltunk, az ünnepi játékokon. Az idén Pécs környékére készülünk. De családias a hangulat a belső rendezvényeken is, amelyek után senki sem rohan haza, hanem beszélgetünk egy kicsit. Most a gyermeknapra készülünk. Egy fél napot szánunk a közös játékra, szórakozásra.

Ritka az olyan hely, ahol nincsenek gondok, problémák. Egyetlen fájó pontjuk a budapesti színházjegy- és bérletszerzés. Keveset kapnak és ezért gyakoriak a sértődések. A Madách Színházba például egyáltalán nem tudnak jegyet szerezni. Megoldhatatlan, hogy egész napokat álljanak sorban.

— Ha erre esetleg megyei vagy járási segítséggel tudnánk megoldást találni — mondja Békés Ferencné —, sokunk életét megkönnyítenék. Magam is szívesebben, kevesebb idegeskedéssel végezném ezt a számomra egyébként kedves munkát.

Több mint négyszáz

Kincsleletek a tárlókban

«I Kiállítótér mekbőlbw^m

Gondolatgazdag mozaikképek

■ Heti fiemtegyzeth

Az Egy klz romantika gyerekszereplői

Egy kis romantika

Lauren papája dúsgazdag amerikai vállalati igazgató, tehát nem ér rá a lányával törődni. Daniel papája párizsi taxisofőr, tehát nem ér rá a fiával törődni. Lauren a felső tízezer elkényeztetett és elhanyagolt gyerekeinek életét éli, Dániel a kisemberek cseppet sem elkényeztetett, de nagyon elhanyagolt gyerekeinek életét. Lauren álomszép luxuskocsikon jár, és mamája barátjának unalmas filmforgatásán unatkozik, Daniel metrón bumlizik, és filmmániás, valamint óriási pénzeket nyer (elméletben) a lóversenyen, ahol a papája veszít (a gyakorlatban és gyakorta). Két külön világ, ég és föld. Mi sem természetesebb hát, mint hogy találkoznak. És ebből a találkozásból kibontakozik egy szabályszerű kiskamaszszerelem, annak minden előírásos eseményével, fordulatával, bájosságával, hamvasságával, humorával és kedves-könnyes szomorúságaival. George Roy Hill, az amerikai—francia koprodukcióban készült film rendezője, ügyes kézzel rakja fel ennek a sokszor látott témának a színeit, s e színekbe keveredik néhány friss ecsetvonás is.

A legszembeszökőbb mindjárt az, hogy csaknem teljesen sikerül elkerülnie az érzelgősség és a gügyögés, a téma e két fő veszélye buktatóit. Kis hőseiben több az egészséges

humorérzék és az őszinteség, semmint hogy a nézők szipo- gása, pityergése, zsebkendő- gyűrögetése árán akarnának hatni. És — bármilyen furcsa is ezt mondani alig tizenkét- tizenhárom éves gyerekszereplők esetében — több bennük az érett színészi talentum is. Diane Lane, a kis Lauren, éa Thelonious Bemard, a kis Daniel, rendkívül tehetségesek — és ez annál nagyobb szó, mert a filmben egy világhírű, nagy színész partnerei (majdnem azt írtam: e színész az ő partnerük), s e nagyság, Sir Laurence Olivier, noha remek figurát formál az öreg. ám annál híresebb zsebtolvaj, Julius szerepéből, egy pillanatra sem magasodik nyomasztóan a két kis „kolléga” fölé. (Ami persze az ő stílus- és arányérzékét is dicséri, meg a rendezőét is).

Aki ismeri és szereti Párizst meg Velencét, annak pedig külön örömet okoz a film, mert számos szép felvételen találkozhat á kedvenc várossal, illetve e város (ok) olyan zugaival, amelyeket általában nemigen keresnek fel a turisták.

S még valamit: ritkán említjük meg egy magyarra szinkronizált film esetében a magyar hangokat, de itt most muszáj: Páger Antal hangalakítása Olivier színészi játékával egyenértékű.

Az aranycsapat

Ha ma Magyarországon valaki ezt a nevet hallja, nem gondolhat másra, mint arra a már régen legendává nőtt futball válogatottra, amely 1952- ben olimpiát nyert, 1953-ban megtörte a futball szülőhazájának, Angliának otthoni, kilenc évtizedes veretlenségét a mesés 6-3-mal, és amelyet 1954-ben a svájci világbajnokságon az NSZK-beli válogatott a döntőben 3-2-re legyőzött, s így csak (csak?!) ezüstérmes lett.

A legendák általában ellenőrizhetetlenek; az aranycsapat legendája azonban még ellenőrizhető, elemezhető, boncolgatható, eredete, kibontakozása, terjedése felderíthető, tetten érhető. Ezt tette most meg egy fiatal rendező, Surányi András, és jó hogy megtette, mert még időben látott hozzá a munkához.

Ez a közel két és fél óra időtartamú film elsősorban az aranycsapat-jelenség lényegét próbálja felderíteni és megragadni. Amit ez ügyben elér, az nem kis dolog. Ráébreszt ugyanis bennünket arra, amit valahol a tudatunk mélyén talán mi is tudtunk, eddig is tudtunk, de nem fogalmaztuk meg igazán, vagy egyáltalán meg se kíséreltük a megfogalmazást. Ami itt a lényeg: ez a valóban nagyszerű, valóban kivételesen jó képességű, valóban egy féltucat világklasz- szissal rendelkező csapat — valószínűleg önnön tudtán kívül — politikai tényező mit. Azon túl, hogy nagyon tudtak futballozni (ezt a korabeli filmfelvételek lassított képsorai különösen szívfájdítóan igazolják), a búfelejtetök, a

nemzeti büszkeséget növelők, a bajokat a győzelmeikkel elfedőle szerepe is az övék volt. Amíg a csapatnak nagyon ment, a fanatizált szurkoló elfeledkezett az 1950-es évek elejének száz gondjáról. S mivel örökké egyetlen csapatnak sem mehet hibátlanul, az első súlyos kudarcot talán ezért is követte olyan éles fordulat. (A csapat tagjai és egykori szurkolók mesélik el a filmen a berni vereség után történteket, s a kapitány, Sebes Gusztáv, még egy megrázó emberi drámát is hozzámond ehhez a szomorú históriához.)

De ugyanígy politikum volt abban a 3-2-es NSZK-győze- lemben is, amint a hajdani győztes csapat néhány tagjától megtudjuk. Nekik a náci Németországtól eltérő, másfajta németség létjogosultságának igazolásához jött jól ez a győzelem; s azt is világosan látják ma már, hogy talán ekkor, ezekben az években lett végképp politikai tényezővé is a sport' (nemcsak a foci).

Nos, Az aranycsapat egyébként valóban dokumentumfilm, de abból a fajtából való, amely nem elégszik meg a tények puszta elősorolásával, hanem gondolkozásra is készteti a nézőt. S bármilyen le- nyűgözőek is a régi meccsbeszámolók, bármilyen nosztalgiát keltenek is, mégis ez a gondolkodás, meg a film néhány megrendítő képsora a régi nagyokkal (Czibor interjúja például) az igazi érdekesség. Kissé laza ugyan a szerkezet, túl terjengős itt-ott a film, de azért igen dicséretes munka. Biztos, hogy nagy közönségsikere lesz, — s meg is érdemli.

Takács István