Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-14 / 86. szám

Pest megyében ők az elsők ló helyre került a pénz A szervezés próbája mindig a gyakorlat Egy község a járásban, amely az előző ötéves terv idején kétszer is harmadik volt a megyében, 1981-ben pedig első. Hogy miben? Az egy főre jutó társadalmi mun­kában, amelynek az értéke Verőcemaroson 2 ezer 420 fo­rint. Háromezer-nyolcszáz- negyvenkilencen élnek a falu­ban, s közigazgatásilag ide tartozik Szokolyá 1 ezer 811, és Kóspallag 876 lakossal. A három helység 16 millió fo­rinttal gazdagodott a közösség összefogása nyomán. Kovácsné Tóth Mária ta­nácselnök szívesen beszél az eredményeikről. A példa nyomán — A társadalmi munkának a legrégibb hagyományai Kis­maroson voltak. A község je­lentette a lendítőerőt. 1976 kö­rül mozdultak meg igazán a verőceiek, akkor épült fel az egészségház, akkor lettünk először harmadikok a megyé­ben. Közben az emberek meg ismerkedtek a közös munka sikereivel, sok élménnyel gaz­dagodtak, az elismerés is jól jött. — Ügy nekilendültünk, hogy 1979-ben egy száz gyer­mek befogadására alkalmas óvodát építettünk, aztán ra­gasztottunk hozzá egy napkö­zis konyhát, majd az orvosi rendelő kulcsát is átadtuk. Is­mét harmadikok lettünk. A kóspallagiak és szokolyaiak sem akartak lemaradni, s azt mondták, hogy jó volna el­mozdulni a harmadik hely­ről. Ilyen előzmények - után lettünk elsők. — És mit építettek 1981- ben? — Sportöltözőt, orvosi la­kást és rendelőt, bővítettük a kettes számú óvodát, nyújtot­tuk a járda hosszát. Pontos számítások A munka szervezésében a tanácstagok játsszák a fősze­repet. A tanácsnál láttam egy nyomtatványt, amely körbe jár a faluban, mindenki rá­írja, hogy az adott évben hány munkaórát vállal. Ennek ismeretében a tanács dolgozói megtervezik, hogy az anyagi forrásokból és a felajánlások­ból mit lehetne kihozni. Eleinte ők is féltek a há­zilagos kivitelezések bukta­tóitól, de aztán rájöttek; jó szervezéssel, a bizonylati fe­gyelem betartatásával komoly eredményeket lehet elérni. Olyan objektumok létesülnek a községben, amelyek társa­dalmi munka nélkül csak az álmok szintjéig juthatnának el. Pedig Verőcemaros helyze­te kedvezőtlen. Nincs nagyobb üzem, amely segítene. A tanácsnak egyetlen teher­gépkocsija van, mozgalmas hétvégeken a motornak nincs ideje lehűlni. Nem az embere­ket nehéz mozgósítani. A szer­vezőkészség próbája a hely­szín. Csak annyi munkáskéz legyen, amennyi szükséges. Ha sokan vannak, úgy érezhetik egyesek, hogy értelmetlen az ottlétük. Pontosan ki kell szá­mítani a szak- és segédmun­ka arányát. Az anyagnak és szerszámnak is optimális mennyiségben illő rendelke­zésre állni. Nagy idegenforgalom A kiváló társadalmi mun­káért kitüntetésnek becsülete van a községekben. Bár me­gyei elsők, mégis csak két sze­mély kapta a megtisztelő cí­met. Horváth László tanács­tag és Jacsó László kőműves. Igaz, húszán kaptak kiváló és érdemes társadalmi munkás címet. Április másodikán a helyi ünnepségen hozta a pos­tás a 900 ezer forintot, amely a megyei legjobbnak jár. — Mire költik a pénzt? — Van helye bőven — mondja az elnöknő. — Most folyik Szokolyán egy akció a napközis konyha építésére. Nagy gondja a térségnek, hogy nincs egy komoly műve­lődési ház. Pedig az idegen- forgalom nagy. Itt az úttörő­vasút, Királyrét, Magyarkút. A kereskedelmi egységek ne­hezen tudják kiszolgálni a tö­megesen érkező vásárlókat. Jó volna még egyszer-kétszer nyerni. A beszélgetés után jut idő nézelődésre. Az aranyeső és az orgonák már tavaszi ruhá­ban pompáznak. A hőmérsék­let 15 fok felé közeledik. Még csendes az 1 ezer 200 üdülő- ingatlan is. Nemsokára azon­ban lepattannak a zárak a kapukról. Jó helyre került a 900 ezer forint. Vicsotka Mihály A tanácsháza postájából Mit kérdeznek a levélírók? Több olyan levél érkezik a városi tanácshoz, melyben a levélírók a város szemetes járdáit és a levegő szennye­zettségét kifogásolják. Java­solják, hogy a járdát minden­ki takarítsa el maga előtt. A tanács műszaki osztálya sze­rint: — A járda eltakarítása a tulajdonos vagy a bérlő fel­adata. A műszaki osztály már nemegyszer felszólította azo­kat, akik előtt szemetes a járda, télen eltakarítatlanok a hóbuckák, hogy teljesítsék a kötelességüket. Akik ezt nem teszik meg, szabálysér­tést követnek el, s ezért bün­tetést szabnak ki. A levegőszennyezés határér­tékeit a nemzetközi szabvány írja elő. Ennek túllépése szin­tén büntethető. Vácott is minden évben mérik a szeny- nyezés mértékét. Az idei első mérés épp a közelmúltban fejeződött be, s az adatok ér­tékelése folyik. A megenge­dettnél még mindig jobban szennyezte a levegőt a DCM, a Pest megyei Közúti Építő Vállalat, a Betongyár, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­ra és a Chinoin telepe. Ezért a DCM-et 4 millió 300 ezer forintra, a többi vállalatot összesen 73 ezer forintra bün­tették meg. A pénz persze nem minden, mert addig nem érünk el lényeges eredményt, amíg a vállalatok költségveté­si tételként tervezhetik a kör­nyezetszennyezésért kiszabott pénzbüntetések összegét. M. Gy. Rockförfénef Galgagyörkön április 19-én az ifjúsági klubban a rock tör­ténetéről tart előadást a ze- begényi klubkönyvtár vezető­je, Pálos István. Püspökhat­vanban április 26-án beszél a műfaj sajátosságairól az ifjú­sági klub tagjainak. Gödi gödrök Valami van, de... örömmel hallottuk, hogy Gödön a Béke út kiszélesítésé­re éS aszfaltozására sor kerül a tavaszi idényben. Nemrégi­ben gépek és emberek jelentek meg, s rövid idő alatt réteg rétegre került, emelkedett az új út. A járókelők megálltak szem­lélni a munkát. Még dolgoznak az úton a narancssárga ruhás emberek. A KPM az ígérete szerint teljesíti vállalását. Csakhogy a Béke utat sorom­pó keresztezi, s ez a szakasz már a vasúté. A MÁV legutóbb tavaly nyáron végzett itt mun­kálatokat. Daruskocsik beton­lapokat raktak le a sínek kö­zé, s egy kis aszfalt is került az útra. Azóta ismét nagy szintkülönbségek teszik próbá­ra a gépkocsik lengéscsillapí­tóit, a vezetők idegeit. Göd gazdagodik egy úttal, amely kifogás nélkül járható, de a MÁV szakasza miatt nem teljes az emberek öröme. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Balladák és ex librisek Arany János-est Vácott, a városi és járási könyvtárban április 19-én rendezik meg Selley Zoltán előadóművész Arany János előadói estjét. A gyermek- könyvtárban 20-án nyílik meg a jászberényi kisgrafikai bará­tok körének ex libris-kiállítá­sa. ____________ Tanácstagi beszámolók XXVI. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM Csak pár percig fart a csend 1982. ÁPRILIS 14., SZERDA Április 14-én, szerdán 18 órakor: 39. választókörzet, elő­adó: Balogh Ferencné, Gábor József Általános Iskolában. Április 15. (csütörtök) 18 óra. Milliókat költenek könyvekre Csendes ilyenkor dél tájt a Duna-parti Szob. A főutca meg a rév környéke — ahol nyári hétvégeken hosszú ko­csisor kígyózik átkelésre vára­kozva —, mintha csak a dél­utáni pezsgésre, megélénkülés­re várna az oszladozó páréban. Vevő most alig tér be a szö­vetkezet szép, tágas könyves­boltjába, így zavartalanul be­szélgethetünk Veres Ferenc- nével, az üzlet vezetőjével. Számokat sorol, adatokat, elmondja a beszerzéssel járó gondokat, majd váratlanul fel­derül az arca; az utca felől egyre erősödő zsivaj szűrődik be. Jönnek a gyerekek... Néhány perc múlva egy tu­cat negyedikes-ötödikes kisis­kolás tódul be. Első dolguk persze, megnézni, van-e a pulton, a kisasztalon színes reklám, szóróanyag, aztán eleinte óvatos mozdulattal la­pozgatni kezdik a polcon so­rakozó, csábító külsejű köny­veket. — Főzött a szarka — idézi egy ízléses kiadvány címét Maros Ildikó. — Ezt kérem majd nyusziünnepre, húsvétra. — Hóember a domtetön — mutat az egyikre Lantos Zita. — Ezt már megkaptam a Tél­apótól. De hol van az már... A két' kislány a IV/A. ta­nulója. Közöttük áll egy ötödi­kes kisfiú, s azt kérdezi Veres Ferencnétől: — Apukám megkért, tud­jam meg; kapható-e ■ Székely Éva könyve, meg a Kramer kontra Kramer? — Mondd meg apukádnak, a jövő héten meghozatom. — És az megvan, hogy Két nap az élet? Robert Merle írta. — Érdeklődik egy copfos, mogyorószemű ötödikes kis­lány, papírlapot tartva a ke­zében. Anyukám felírta, ne­hogy elfelejtsem. — Ebből még van egy pél­gem jobban megismerni őket, I de figyelemreméltó értékben j ad el könyvet Verőcemaroson j Mester Aurélné, Vámosmiko- I Ián Papi Géza, Szokolyán Tóth Jánosné, hogy csak né­hány nevet említsek. Huszonöt éve . Mivel az Áfész-iroda kar­nyújtásnyira van, a központ­ban dolgozók „régi jó szokás” szerint lecsípnek az ebédidőből néhány percet, s betérnek könyveket böngészni. Ezúttal Rasman István, a szövetkezet tapasztalt elnöke nyitott be néhányadmagával. Tőle tud­tuk meg: a már többször kor­szerűsített, tatarozott, s most kényelmes vásárlást biztosító könyvesboltot negyedszázaddal ezelőtt adta át az Állami Könyvterjesztő Vállalat a Szo­bi Áfész-nak, végrehajtva a SZÖVOSZ és a Kiadói Főigaz­gatóság közötti megállapo­dást. Ebben az időben egyébként 92 járási állami könyvesbolt került szövetkezeti tulajdon­ba. Az üzlet az 1957. évi 97 ezer forintos évi forgalmát 1961-re 398 ezer forintra nö­velte. Ezt a fellendülést annak köszönhette, hogy sikerült ki­építenie a járás községeiben a könyvbizományosi hálózatot. Ugyanis 1961-ben már 34 he­lyen lehetett könyvet vásárol­ni. Búcsúzáskor megemlítette a szép üzlet vezetője: ha majd fellendül az idegenforgalom, azaz nyáron, közvetlenül a rév mellett, a strand területén, forgalmasabb napokon felállí­tanak egy könyvsátrat. így az átkelésre várakozó autósok és utasaik a frissítő és harap­nivaló mellett, talán könyvvá­sárlásra is kedvet kapnak a gyönyörű panorámát nyújtó Duna-parton. Kovái Iván :* «MfMpf A könyveket böngésző gyereksereg Simay István felvétele Választó­körzet El őadó Beszámoló helye 22. Dr. Vass Gábor Báthori úti ált. isk. 24. Kassai Gézáné Bélésgyár, kultúrterem 26. Lakatos János művelődési központ 29. Krauze István könyvtár 30. Toldi Éva kereskedel- mi és ven­déglátó isk« 45. Borsós János Hajógyár, ebédlő 52. Barazutti Sándor mezőgaz­dasági szakközép­iskola Mindenből egy keveset Gödi program Gödön, az Ady-klubban áp­rilis 16-án Levente Péter szín­művész „Ki kopog” címmel ad szórakoztató műsort a gyere­keknek. Április 17-én a Kara­ván- és a Camping-klub ren­dezésében a József Attila Mű­velődési Házban Méhész Pál, a járási közlekedésbiztonsági ta­nács elnöke közlekedési fóru­mot vezet filmvetítéssel egybe­kötve. Április 23lrán a buda­pesti Meseszínház Aladdin és a csodalámpa című játékát mutatja be, majd 30-án Aradszky László, Kovács Er­zsébet táncdalénekesek és Radványi Barna humorista szórakoztatja a közönséget. Kiállítás a dzsámiban Váci György könyvkötőmes­ter országjáró kiállítása most már párhuzamosan, két helyen is látható, egy időben. Április elején Fehérgyarmaton, a Mó­ricz Zsigmond Művelődési Központban nyitotta meg Ga­lambos Ferenc váci tanár a ki­állítást; néhány nappal később pedig Szigetváron, a Zrínyi­várban — Szulejmán szultán egykori dzsámijában — mutat­ták be az ősi, szép mesterség történetét. ICezos dolgaink szolgálatában Három arc, bárom alkotó dány. — Akkor délután bejön érte az anyucikám ... Ahogy elszállingóznak a kisdiákok, a boltvezető meg­jegyzi : — Itt van a közelben az is­kola. Hazafelé tartva, sokszor betérnek a gyerekek. Törzsve­vőkor alakult ki belőlük, többségüket névről ismerem. Amikor csak tehetem, elbe­szélgetek velük. Tudja, sosem lehet elég korán elkezdeni ta­nítani a könyv szeretetére ... Tervezhető forgalom De a számokról se feledkez­zünk meg: a Szobi Áfész könyvesboltjában tavaly 1 millió 800 ezer forint értékű könyv, lemez talált gazdára. Az idén 2 millió 100 ezer fo­rintos árbevétellel számolnak. Az árukészlet egyébként meg­közelíti a 300 ezer forintot. A havi forgalom változó, van, amikor a 200 ezer forintot is eléri, néha meg nem több 170 ezernél. — Sokat köszönhetek a bi­zományosoknak — magyaráz­za a boltvezető. Nincsenek so­kan, a tizenkilences létszám elegendőnek látszik. Én leg­alábbis így gondolom, bár alig fél évvel ezelőtt vettem át az üzlet vezetését. Mint kiderült, erre tavaly ősszel kérték fel Veres Fe- rencnét, aki férjével együtt dolgozik a szövetkezetnél már hosszabb ideje. S mivel a könyveket mindig szerette, no meg önállóbb, színesebb mun­kára vágyott, örömmel mon­dott igent az új feladatkörre. — Kik a legjobb bizomá­nyosok? — Még nem volt lehetősé­A FALUSI SZÍNPADON be­mutatott műsor után nem közlik a szereplők és rende­zők hosszú listáját. Az élmény hatása alatt viszont kezet kel­lene velük szorítani. Az első, akivel a csomádi szlovák együttes vezetői kö­zül találkozom, Gyenes József a zenei kísérő, s mint kiderül zenei vezető, szerkesztő és mindenes, rrtagyar-szlovák-tör- ténelem szakos budapesti ta­nár. — Apám kecskeméti ma­gyar, anyám maglódi szlovák volt, s én egyszerre tanultam meg mind a két nyelvet — mondja magáról, belekezdve, hogyan vált- szerelemesévé a vidék népművészetének. — Fiatal néptanítóként 47 évvel ezelőtt Csornádra kerül­tem, s hosszú ideig itt éltem, s a tanítás mellett anyagot is gyűjtöttem. Akkor még a min- denapi életben találkozhat­tunk azzal, amit ma ápolunk, s megtartva akarunk tovább fejleszteni. 1722 óta élnek ezen a területen szlovákok, s da­laikban, táncaikban, díszítő- művészetükben sok a kölcsön­hatás, a szlovák és magyar elemek együttesétől váltak sa­játossá. Amikor nyugdíjas let­tem, újra megkerestek a falu­beliek. Nem kell mondanom, hogy szívesen jöttem. Ennek 3—4 éve. KOREOGRÁFUS munkatár­sa Suba Éva, a KISZ KB nép­tánc együttesének tagja, aki­vei együtt 30 gyerek és 16 felnőtt tanításával foglalkoz­nak, minden csütörtökön este 7 órától. — Ahhoz képest, hogy a két csoport két és félórás mű­sort tud bemutatni, ez nem sok idő. A műsoruk láttán szinte hihetetlen. — Szakmailag ezt úgy mondjuk, hogy jó az anyag — mosolyodik el Suba Éva, s Gy«nes József szerint is na­gyon jó a tagok zenei hallá­sa. Mindketten élnek-halnak a népművészetért. Gyenes Jó­zsef német népdalokat is gyűj­tött. Éva szülei a zempléni szlovák községben, Vágáshután tanítottak, s itt a családban kapta az első t indítást. Már gyerekkorában táncolt egy szlovák csoportban, s egy má­sik ilyen nemzetiségi csopor­tot is vezet Kiskőrösön. Szí­vesen teszi meg a nagy utat a rendszeres próbflkra. ÉRDEKESEN ALAKULT Tapodi József né tanítónő, a püspökhatvani együttes veze­tőjének útja. aki bár a felvi­déken született, családjában mindenki magyar volt, s ma­ga is annak vallja magát, no­ha anyanyelvi szinten beszéli a szlovákot. A második világ­háború után, Magyarországra települt át, s a szülőfalu után Békéscsaba, az alföldi megyeszékhely lett az otthona. — Én tehát tudom mit je­lent a nemzetiségek megbe­csülése — jegyzi meg, mintegy indoklásul, hogy mitől vált e kultúra elkötelezett művelőjé­vé. Budapesten, szlovák tanító­képzőben szereztem képesí­tést, s 1955-ben Püspökhat­vanba kerültem, azóta itt ta­nítok, itt élek. Csöndesen, szerényen ejti a szót, a világért sem említené, mennyi munkája van abban amit az együttesétől látunk, s feltehetőleg sok diplomácia és népszerűség is kell ahhoz hogy hallgassanak a szavára, mamák és nagymamák, hogy újra előkeressék a szépen hímzett blúzokat, szoknyákat, hogy azok mintájára újakat varrjanak a gyerekeiknek, unokáiknak. Azt mondják, hogy a szereplők gyönyörű színekben pompázó viselete egyenként is megér 30 ezer forintot. — Jól érzi itt magát? — Nagyon. MESÉSEN SZÉP TÁJ. Csen­gő-bongó muzsikát, mezei vi­rágok színeit, formáit viszem haza az emlékezetemben, amint visszatekintek a dombok elé épült Püspökhatvanra. Neve­zetes hely ez. Népi kultúránk három kitűnő alkotóját ismer­tem meg benne. Kovács T. István . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents