Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-14 / 86. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM 1982. ÁPRILIS 14., SZERDA A jobb alkatrészellátásért Persely minden mennyiségben Ha azt mondanám róluk, hogy csendes bedolgozók, ak­kor valamelyest kisebbíteném érdemeiket. Hogy csendben, minden feltűnés nélkül dol­goznak, s az mégis fontos a gépezet egésze számára, az biztos. A Monori Mezőgép Vál­lalat 2-es. Forgách utcai gyá­ra aszódi gyáregységéről van szó, amely itt, a régi gépállo­más helyén ma is hatékonyan részt kér a mezőgazdasági és az élelmiszeripari ellátásból. Munkája, látszólag, egy szűk területet érint az ágazatból, mégis igen fontos. A gyáregy­ségnek, amint Országh Gábor gyáregységvezető mondta, nincs forintokra lebontott évi terve, csak a Forgách utcai gyárral együtt. Persze, azért pontosan tudják ők, hogy mi­ből. mennyit gyárt az aszódi üzem. Ahogy ezt tisztázzuk, meg- csörren a telefon. Országh Gá­bor Deák Jánost, a budapesti gyár termelési osztályvezető­jét hívta meg, hogy elmondja: gondban vannak, mert nem érkezett meg az a kétezer MTZ-gyűrű, amely az általuk gyártott, s komplettre szerelt, csomagolt hengerperselyekhez múlhatatlanul szükséges. — A negyedévi szállítás si­kerét ronthatja el, hogyha nem kapjuk meg időben a gyűrű­ket, mert akkor nem tudjuk teljesíteni a vállalásunkat, mi hiába készültünk el a perse­lyekkel — magyarázza agyár­egységvezető, miután a telefo­nálással végzett. — A Megév- nek és az Afit-nak egyetlen hónap alatt tízezer MTZ- és hétezer IFA-hengerperselyt készítünk. Hibás alapanyag — Tehát önöktől is függ, milyen az ellátás ezekből az alkatrészekből? — Ügy gondolom, rajtunk nem múlik, ha hiányzik is va­lamilyen persely. Szinte a tel­jes hazai igényt a mi gyárunk elégíti ki, sőt még iraki ex­portra is termelünk. Oda az IFA-tehergépkocsikhoz gyár­tunk hengerperselyeket és dugattyúkat, valamint továb­bi ötféle alkatrészt. Gondjuk persze, nekik is akad. Amint a gyáregységve­zető elmondotta: részükre a Kőbányai Vas- és Acélöntődé gyártja az alapanyagot, sajnos, ezek között mintegy húszszá­zalékos az öntési selejt. Ná­luk, itt. Aszódon, e hiba miatt is kell sokat túlórázniuk, hogy a megfelelő mennyiséget elké­szíthessék. Kevesebb a selejt Ez az év nem kezdődött könnyen számukra. Teljes ka­pacitásuk régóta mintegy har­minc százalékkal túlterhelt. Csak a rugalmas belső szerve­zéssel győzik az igényeket ki­elégíteni. Azt ők is érzékelik, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok ma­napság nagyobb gondot fordí­tanak a gépek felújítására, s á korábbiaknál kevesebbet se­lejteznek. Látszik ez azon, hogy növekedett az általuk gyártott alkatrészek iránti igény. A Forgách utcai gyár és aszódi gyáregysége együtt mintegy 350 millió forint ter­melési értéket ér el idén. Az összegből hozzávetőleg 150 millió előteremtése az általuk gyártott, s komplettre szerelt, csomagolt hengerperselyekhez szükséges aszódiakra vár. Az említetteken kívül készí­tenek még a T—100-as lánctal­pas traktorokhoz fékszalago­kat, láncvezető kerekeket, a DT—75-höz pedig ugyancsak készül náluk láncvezető ke­rék, és a tengelykapcsoló kü­lönféle alkatrésze. Hengerperselyt is ötfélét gyártanak: a már említetteken kívül Zetor-traktorokhoz, a Skoda teherautókhoz és a szovjet gyártmányú kombáj­nok SZMD-jelű motorjaihoz, összesen csaknem százezer hengerpersely hagyja el a gyáregység kapuját évente. Csirkeakasztó horgok Folytatják a vágóhídi segéd­eszközök gyártását. A győri, a kecskeméti és a sárvári ba- romfivágóhidak részére, a holland Stork-cég licensze alapján ezerszám készítik a csirkeakasztó horgokat. F. I. Új ABC épül Szádén A Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ építőbrigádja készíti Szadán az új élelmiszer ABC-t. Most az épület külső vakolásán és a bel­ső szakipari munkákon dolgoznak. Barcza Zsolt felvétele A KARTALI Petőfi Termelő- szövetkezet bagi irodaházának tanácstermében huszonhat íe- ketebe öltözött nó és férfi üli körül a fehérrel letakart asz­talokat. Van köztük egykori termelőszövetkezeti elnök, mint Boros Károly és főköny­velő, mint Dayka Ernőné, van­nak, akik brigádyezetőként végezték dolgukat, de többsé- güKben növényápolók, állat­tenyésztők. Huszonhatan bú­csúznak a munkahelyüktől. Elérték a nyugdíjkorhatárt. A termelőszövetkezetek szervezésekor ők voltak a leg­munkabíróbbak, a legtöbbet vállalók, de köztük ülnek azok is, akik szitkozódva írták alá a belépési nyilatkozatot és ká­romkodva bújtak kamrába, padlásra, amikor az elfüggö­nyözött ablakon át meghallot­ták az agitátorok kemény lép­teit. Kovács László termelőszö­vetkezeti elnök szavai az ala­kulás emberi fájdalmait, a kö­zösség megteremtésének ne­hézségeit idézik. — Az elmúlt negyedszázad­ban valóra váltak a szervezés­kor elhangzott ígéretek: meg­teremtődött a korszerű mező- gazdasági nagyüzem, gépek végzik a legnehezebb mun­kákat. és a biztonságos, nyu­godt élethez szükséges körül­mények között élnek a mező- gazdaság dolgozói. A búcsúzók egyetértőén Akik ma sem pihennek A iéfcpttó! a gépekig hallgatják a ma már történel­met idéző szavakat, s aztán ők is szóltak. Könczöl István íogatos, aki 1960-ban lépett a szövetkezetbe, valamennyiük véleményét mondta; — Kár, hogy nem gyermek­koromban jött ez a rendszer. De sok nyomorúságtól meg­szabadulhattam volna! Apám­mal együtt nyolc hold földön gazdálkodtunk, de az az igaz­ság, hogy csak egyik napról a másikra tengtünk-lengtünk. A bagi határ fösvényen adta ja­vait. Sok a domb, s ahol va­lamit ért volna, ott a közeli koronauradalom erdejének vadjai ritkították a termést. Nem véletlenül öltöztem hát én a mai napra ünneplőbe — mondta nevetve, koccintásra emelve poharát. Katona Vince csendesebb, halkabb szavú. A kora tavaszi napfény már barnára edzette az arcát. — VOLT VALAMIKOR egy pár lovam meg öt hold szán­tóm. Bérelt földekkel is próbál­koztam. Apám tizenhárom éves koromban meghalt. Nekem minden áldott nap dolgoznom kellett, mert szükség volt a kenyérre. Hányódtam sokat. Hol ide, hol oda lökött a sor­som. Most bizony jó lenne megtalálni a nyugdíjhoz az éveimet, hogy nagyobb ösz- szeggel kopogtasson a postás, de nem lehet előkaparni a papírokat. Az is lehet, hogy egyik-másik munkaadóm be se jelentett. Nem is kellett en­gem annak idején agitálni, hogy lépjek be a szövetkezet­be. Nekem csak jobb lehet, ezekkel a szavakkal fogadtam Lanczinger Ferencet, a föld­művesszövetkezet akkori ügy­vezetőjét, amikor elhozta a be­lépési nyilatkozatot. Nem té­vedtem. — Megalakult a szövetkezet, engem brigádvezetőnek vá­lasztottak. A fogatosokat ve­zettem. Akkor még ötven pár lovat hajtottunk. Mindenki a saját szokását, tartását hozta otthonról. Nehezen szoktuk az újat. Én eddig senkinek nem parancsoltam. Most parancsol­ni kellett. Próbálkoztam, de valahogy nem illett hozzám. Sok nyugtalanságom láttán mondta a feleségem: — Min­denre születni kell, a paran­csolásra is. — Bementem más­nap kora reggel az elnökhöz. Visszaadtam a megbízatást, de Várják az érdeklődőket Műszaki Intézet Megtervezett feladatok Önzetlen munka kívül és belül Pénteken .tanácsülés Pénteken, április 16-án megtartja idei második ülését a városi tanács. Az ülés leg­fontosabb napirendi pontja az a beszámoló, amely Gödöllő 1981. évi költségvetésének és fejlesztésialap-tervének végre­hajtását összegzi. Ezenkívül megtárgyalják a városi tanács tömegkapcsolatainak tovább­fejlesztésére szolgáló feladat­tervet. A tanácsülés nyilvános. Délután két órakor kezdődik. Galgamácsa Van hely a gyerekeknek Minden óvodáskorú gyerek­nek megvan a helye Galga- mácsán és társközségeiben. A nagyobb fejlődést Vácegresen lehet tapasztalni, ahol a tanács saját erőforrásai és jelentős társadalmi segítséggel egy óvodai csoport számára alkal­mas új foglalkoztatót alakított ki. Az óvodák nyitva tartását az ötnapos munkahét beveze­tése óta az igényekhez igazí­tották. Számtalan esetben említet­ték különféle fórumokon, hogy a társadalmi munka tekinteté­ben az első és legfontosabb, hogy a városban, a községben élők, a vállalatoknál, intéz­ményeknél dolgozók, a szocia­lista brigádok tagjai, vezetői tudják, mit kell ténylegesen elvégezni. Egész évre előre Ugyanis általánosságban be­szélni az önzetlen, vagy éppen szervezett társadalmi munká­ról majdnem annyit ér azok­nak, akik szívesen tesznek va­lamit, mint a falra hányt borsó. Persze másban is így van ez. Ha az érzékeny idegzetű, gondol­kodó ember nem tudja mi az, amit egy óra múlva, holnap­után vagy a következő hetek­ben konkrétan tennie kell. a hozzáállása sem olyan tökéle­tes, mint amikor előre tájé­koztatják. Ezért tetszik módfelett az a módszer, amelyet évek óta a MÉM Műszaki Intézetben kö­vetnek. Kétféle társadalmi munkát tartanak számon: az intézetit és a városért, a na­gyobb közönségért végzendőt. Ami a helyit, az intézetit ille­ti: abban az a legjobb, hogy gondnokságuk, vezetőségükkel egyetértésben, egész évre elő­re meghatározta, miben számít például a szocialista brigá­dokra. Az intézet bánki üdülő­jében végzendő munkák közt egyebek mellett ezeket sorol­ták fel: kerítés készítése, te­reprendezés, parkosítás, vízel­vezető árok bejárók kialakítá­sa és így tovább, összesen két és fél ezer órában számítanak a segítségre. Hasonló módon sorolhat­nánk azokat a tennivalókat, amelyeket az intézet kerítésén belül jelöltek ki, az autópar­kolók rendbentartásáról, a ke­rítésmázoláson át az intézeti lakótelep rendbentartásáig. A városnak végzett társadalmi munka tételei is jelentősek, ez — legalábbis a szocialista bri­gádok részéről — az összes ilyen jellegű tevékenységük Ötödét jelenti. Mondom: nem a tételek, az óraszám a fontos csak, hanem az, ahogyan kimunkálják, meg­tervezik a valóban konkrét, minimálisan szükséges mun­kálatokat. Mégis álljon itt számszerűen: mennyit is telje­sítettek, hasonló tervezés, szer­vezés és persze az egyéni szor­galom, vagy éppen a csoportos, közös munka révén. Sporthírek— Két győzelem idegenben Megkezdődött az 1982. évi megyei első osztályú férfi ké­zilabda-bajnokság, amelyben a gödöllői gárda is szerepel. A GSC csapata az első forduló­ban idegenben, Gyomron sze­repelt. Mind a szakvezetés, mind a szurkolók érdeklődés­sel várták a nyitányt, hiszen a tavalyi gyömrői kirándulás, balsikerrel végződött, ifjúsági csapatunk nem tudott kiállni, a felnőttek pedig meglepetés­re egygólos vereséget szenved­tek. Annál inkább örömtelibb a mostani nyitány, mind a két csapat fölényesen, magabizto­san győzött, noha az értéke­sebb siker kétségtelenül a fel­nőtteké. GSC—Gyömrő 24-15 (9-6) GSC; Kolesza — Béres (1), Szabó (9), Urbán (3), Horváth (1), Kecskés, Végi. Csere: Ko- za (kapus), Szlifka (4), Ma- lizs (4), Hegyi (1), Pozsonyi. Csapatunk a legerősebb összeállításban utazhatott Gyömrőre, éppen ezért nem titkolt győzelmi reményekkel. Az eredmény a várakozásnak megfelelően alakult már a mérkőzés kezdetén, az első félidő derekán azonban mégis a vendéglátók vezettek egy góllal, szerencsére, ez csak egyszer fordult elő a mérkő­zésen. Szabó remek átlövései juttatták vezetéshez a miein­ket, s még a szünet előtt; há­romgólos előnyt szereztek. A játékrész második felében egyre nagyobb lett csapatunk fölénye, és a kettős emberfo­gás (Urbánt és Szabót követ­ték szorosan), ellenére for­más támadásokkal sikerült döntő előnyt szereznünk. Eb­ben az időszakban Szlifka je­leskedett a góllövésben, de Szabót sem tudták feltartóz­tatni. Biztató volt, hogy védeke­zésben is jobbat nyújtott a csapat a tavalyinál, támadás­ban pedig — a sok hiba elle­nére is —, lényegesen job­bak voltak, mint a gyömrőiek. A mezőny legjobbjának Szabó bizonyult, de jól ját­szott Horváth, Szlifka, Urbán és Hegyi is. GSC ifi—Gyömrő ifi 29-6 (14-4) GSC: Csikós Z. — Szabó (4), Hrustinszki (4), Klement, Tóth T. (5), Meggyes (2), Nagy (9). Csere: Kovács (kapus), Tóth Zs. (5), Pocsai, Csikós L., Bátori. Az átszervezett gödöllői gárda, teljesen kezdő együt­test vert meg otthonában. A fölényes győzelem így nem értékelhető igazán, és azt sem mérhettük le, milyen já­tékerőt is képviselnek fiatal­jaink. Az viszont tény, és örvendetes, hogy a tizenkét fős csapatot további hét olyan játékos kísérte el, akik ezút­tal nem szerepelhettek, és még az otthon maradottak is pályáznak a csapatba kerülés­re. Az utánpótlással ilyen té­ren tehát nincs gond. Jó: Nagy, Tóth Zs., Szabó, Hrustinszki, Tóth T. M. G. Többről van szó Az intézet 25 szocialista brt- gádjának együttvéve 385 tagja egy év alatt majdnem tízezer órát dolgozott önzetlenül. En­nek értéke mintegy négyszáz- ezer forint. Minthogy mindez a kisebb-nagyobb közösségek hasznára van, bízvást mond­hatjuk: valójában többről is szó van, mint az a négyszáz­— Mozi Modern Robinson és csa­ládja. Amerikai kalandfilm.' Csak 4 órakor. .Anna. Színes, magyar—fran^ cia filmdráma, 6 és 8 órakor. Ifcrzefi ka|nckság Ebben az esztendőben is megrendezik Galgamácsán a kispályás labdarúgók körzeti bajnokságát. Az április 15-én kezdődő és június 15-én befe­jeződő tavaszi sorozatba ki­lenc csapat nevezett be. Ezek a következők: Erdőkertes, Váckisújfalu, Aszódi Fiúneve­lő, Vácegresi Honvéd, Iklad- Galgamácsai öregfiúk, Galga- mácsai Tsz Gépész, Galga- györki Fémmunkás, Domonyi öregfiúk I. és II. Tanulságos eset Hiányzott a minősítés a földet nem hagytam. Hajtot­tam a lovakat, dolgoztam a darálóüzemben, voltam takar­mányelőkészítő a tehenészet­ben. Mindig tudtam, mi a dol­gom. Az évek eljártak, ezt nem tagadhatjuk, meg a csont­jainkban is érezzük, de ezután is teszem, amit bírok. Deák Mihályné, Csóré Lászióné, Hrágyel Mihályné, Pető Istvánné, Konkoly Lászió­né is szívesen emlékezik. Deákné viszi a szót. — 1959-ben lettünk tagjai a közösnek. Még ennek az évnek az őszén együtt vetettük a magot a férfiakkal. Hiába vol­tak ködösek a hajnalok, s hiába húzta vissza csizmánkat a ra­gadós sár, meg talán azt sem tudtuk, milyen is lesz az a szövetkezet, mi dolgoztunk, mert hittük, hogy munka nél­kül nincs élet és vetés nélkül nincs aratás. KOVÁCS LÁSZLÓ elnök a mai fiatalok nevében köszöni meg a nehéz éveket, s az egy­kori nehéz életet, amikor bi­zonytalan volt a bér, s kiszá­míthatatlan a havi járandóság Hová is jutottunk — kérdezi Pető Pál, aki mától kezdve nyugdíjas állatgondozó, s aki­re — saját szavai szerint ettől függetlenül mindig számíthat a szövetkezet: — mert lehet-e elhagyni. amihez hűséggel csatlakoztunk és amiben nem csalatkoztunk? F. M. Érdekes esetről hallottunk a járási labdarúgó-szövetségi napon egy óvás kapcsán. A fő­szereplő Budavári Attila, az isaszegiek játékosa, akit a GEAC által beadott óvás után hallgatott 'meg a fegyelmi bi­zottság. Kérdésünkre is el­mondta. hogy nem érti. miért hiányzott a GEAC elleni mér­kőzésen a minősítő ’ könyvé­nek belseje. Két héttel azelőtt a Honvéd—Malinovszkij SE elleni mérkőzésen minden rendben volt. aztán a követke­ző fordulóban beteg volt. a kö­vetkezőn, a GEAC elleni talál­kozón már hiányos volt a könyv, Merkel György játék­vezető a személyi igazolványa alapján engedte játszani, A GEAC viszont a verseny kiírásra hivatkozott: nincs já- tékjogosultsága annak. aki sportegyesületi tagsági könyv érvényes sportorvosi záradék híján van. A fegyelmi bizottság alapo­san megvizsgálta az ügvet. s végül helyt adott a GEAC óvásának azzal, hogy a játéko­soknak minden mérkőzésen rendelkezni kell az érvényes minősítéssel, ami Budavári At­tila könyvéből nem volt kiol­vasható. A mérkőzés eredmé­nyét megsemmisítették, a fe­gyelmi bizottság a két pontot 0-0-ás gólaránnyal a GEAC ja­vára igazolta. Szolgáljon az eset tanulságul mindenkinek. A járási bajnoksággal kap­csolatos hír az is. hogy az áp­rilis 4-ére kisorsolt, de elma­radt mérkőzéseket a bajnok­ság utolsó fordulója után, május 30-án játsszák le az eredeti párosításnak megfele­lően. A Gödiilla p$ vidéke ÁFÉSZ pályázatot hirdet a veresegyházi strniívendíglö vezetésére. Érdeklődni lehet személyesen vagy telefonon: Gödöllő és vidéke ÁFÉSZ, kereskedelmi főosztály, Gödöllő, Kőröstől út 34. Tel.: 230. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents