Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
1983. ÁPRILIS 10., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Versek, szép verseink M ár nagyon korára életünk első szakaszában hozzánk szegődnek a versek. Óvodás korunktól kísérnek bennünket, iskoláink befejezéséig, a felnőttkor határáig. Ott megkérdezik: továbbra is velünk maradjanak-e? Aki igent mond, egy teljesebb, gazdagabb életet kap ajándékba tőlük, általuk. Aki nemmel vá- ' laszol, fellélegezve, mintha valamely tehertől szabadult volna meg, felmérhetetlen veszteséget okoz magának. Egy költő mondta egyszer, hogy a verset nem lehet megenni, cipő helyett a lábunkra húzni, s így tovább. Mire jó akkor a vers? Barátnak, a szó legpontosabb értelmében. Olyannak, aki tud örömet adni, és tud segíteni, ha baj, gond, bánat látogat bennünket. Mire jó még? Éjrtőbben.ipontosabban, hasznosabban vehetjük birtokunkba a versek által a világot, amelyben élünk és munkálkodunk. Egy válogatott verseskötet ajánlásában olvastam egyszer ezt a nagyon igaz mondatot: Ha minden kor mást és mást ért is a költői munka természetén, annak lényege változatlanul ugyanaz: az emberiség előrevivő eszméinek szolgálata. A líra a legszemélyesebb műfaj. A költő nem lehet szemérmes, és vállalnia kell akár lelki élveboncolását is. hogy élete, sorsa, érzései és gondolatai elénk terítésével hasson ránk, segítsen nekünk, elgondolkoztasson bennünket. S úgy kell kiadnia önmagát, hogy a saját esendő emberiségében, annak példáiban a mindenkinek szépet és jót, a mindenki számára érvényes igazságot mutassa fel. Vers csak így születhet. Aki megáldatott a verset írni tudás gyönyörű-gyötrelmes képességével, s embernek is ember volt, az vállalta mindig, minden korban és körülmények közepette a szolgálatot, amit költőnek lenni jelent. Hogy mire gondolok, hadd mondhassam el Baranyi Ferenccel, aki 'így fogalmazott, csaknem két évtizede immár: „A lírikusnak — amellett, hogy önmaga modellje mer lenni, többek közt gyöngeségeinek kivallásával — törvényteremtő erővel és tudatossággal is rendelkeznie kell. A magánélettel egyre inkább összefonódó közéleti magatartás kritikus szituációit keresem, melyek emberi és természetes megoldásokra ösztönöznek — s talán egy-két megoldás törvénnyé válhat az új etika nem-tudom-hány-parancso- latot tartalmazó, hatalmas, soha be nem telő kőtábláján.” A költészet nálunk külön ünnepnapot kapott József Attila születésnapján. Nagyon jó dolog ez. A versek, szép verseink megérdemlik, hogy az év egy napján megkülönböztetett tisztelettel, szeretettel gondoljunk rájuk, s ünneplőbe öltözött lélekkel olvassuk, fogadjuk be azokat. A költeményeket a Szép versek 1981 című antológiából válogattuk. Illyés GyulaAntik boltív. A kő minden darabja átveszi-visszaadja a terhet — szinte táncol: könnyűi egyik a mástól. Csak bámulom a két vént, a két pillért: reményként hogy dobják át, ha kapták a munkát, mint a labdát. Meghat, mily vad erőt tett léglakóvá egy ötlet; jól szárnyasítva össze Istent faggat az eszme? Járják így párba-téve hányadik századéve? Ennyi friss mozdulatban is — megmozdíthatatlan! Illőn társulva egybe buta súly, okos elme: lám — végtelenbe jutva —, egekig szárnyasulna?! , Rom rég a templom. Itt van, hol agg ura kiment... Hova? Csak hol bejött még, ifjan, ott maradt lábnyoma. Bemegyek, visszatérek, Remélek, nem remélek. Fejteném, mint egy álmunk, mit is lehetne várnunk. Kiss DénesLelőhely Tornai JózsefA többszemélyes én Fehér, zöld, sárga, fekete reklám-zászlót eszik a kékszárnyas tehén: bújik kiivott pálinkás üvege mögé a többszemélyes én. Egyik személyem kikalapált, kemény, mint a láng; a másik naponta lángon tisztítja magát szeszes cefrék gyanánt. A harmadik nem tűr magasabbrendfi lényeket maga mellett; a negyedik isten felé küld reménytelen fenyegetéseket, mert tudja: senkié. Szeretőm, ha bekapcsolom, forog-zörög, mint a betonkeverőgép: bizalma csorog minden oldalon, a mellé réz-kölőfék. Poshadt hegyen guggoló busz indul, a Dunán is átszáll; már nem tudom, jár-e még a neándervölgyl juss, ami több fogaskerék-kattogásnál. A világhírek ragacsos csíkokban mossák alá fogaim között az utcát; utolsó személyem még néha föl-föllobban, ha megcsapja az éltető tanulság. Tavaszy Noémi metszete Vas István-Ajándékok Arcok a folyó tükrében Látogatóban Szeberényi Lehelnél, Leányfalun A vers is szén- és érclelőhely __ kaszáló gyüm ölcsös és búzamező Nem én-célú észtorna szó-mutatvány nem ég és föld közötti lebegés de acélöntés konok faültetés épületek és mosolyok terve Szigorú s szép öröm-tanulmány öntudat-f öifegy verkezés! Most valójában szén- és érclelőhely műveltető haza! Ekeél Madárröpte-puha dúdolás és vér és vér velőből s lélekből, szakasztott kenyér s mert tartás- és tisztesség-lelőhely kaszáló gyümölcsös és búzamező Versem a megtámadott ország fiaimban magára ismerő Édes-végsőkig szipoiyozó rög tárnamély kőbánya vaskohó Elvesztett véreink faluja utcája fájdalomhoz hiányzó névtábla szívemnél sírok hűvöse (felirat mit leveríck-lekapartak!) az ütés elviseléséhez elegendő erő Sóhegy olajmező szent düh-kisülés! Sírokból is életre emelő Baranyi Ferenc-CoriolaniLS Aki csak szelet vetni bátor s vihart aratni már erőtlen: úgy tűnik el, akár a kámfor, a mindent elsöprő időben. Ki szelet vet, ügyet se vessen cirógató, lágy fuvalomra — nincs dolga azzal, ami lebben. Ami sodor — azzal van dolga. S kinek sodrás az éltetője: nem lehet meghőkölni annak, roppant erő feszül mögötte — halál a hőkölése annak! Fölötte átrobog, mi tőle indult el egykor, s eltiporja, nélküle tör tovább előre, minek elébb ő voit a sodra. És eltűnik, akár a kámfor, a mindent elsöprő időben, aki Csak szelet vetni bátor s vihart aratni már erőtlen. Jönnek a jóbarátok Kívánatos javakkal Vigasztaló szavakkal Levélben nyomtatásban Vagy eleven beszéddel Szemet húnynak hibáim Hiányaim felette Kerül a tarsolyukból Dicséret garmadával Elmondják, hogy mi mindent Alkottam létrehoztam S nini mi lett belőlem Kétes vigasz mivelhogy Ha voltam ennyi minden Ha tellett ennyi tőlem S ha igaz hogy a hetven- En túl is lehet élni Miért kell meghalni mégis öleljük hát meg egymást Nincs szükség sok beszédre Barátaim felejtsünk Igyunk akárki voltam Antianyag Az antirészecskéknek Leleményes elfogása Mágnessel valahol fenn Harminchat kilométer Magasban azt hiszem nagy Eseménye lesz a földnek A világűrön túlról Jó néhány millió évvel Ezelőtt szöktek be hozzánk Honnan majd kinyomozzák Az antiatom anti- Proton antineutron Az antianyag éppen Olyan mint a nem-antl Csak más benne a töltés Negatív ez a különbség Ki érti ezt ki érti Ellenanyag anyaggal Ha találkozik azonnal Megsemmisül s nyomában Energia szabadul föl Isten hányféle trükkje Derül ki még ki tudja r—Z------;----1---------1 a folyó Du- j I Természetesen | na. szeberényi Lehelnek. A DUNA, így. csupa nagy betűvel. A beteljesült táj- szerelem. Az emlékek idézője, évtizedek óta. Csónaktúrák, szigeti kikötések, baráti együttlétek, szerelem. A megismert és azóta is megtartottmegtartó igazi társ megtalálása. Az otthon megtalálása. Á vízről, csónakból látták először, azt az akkor még elhanyagolt romos házat, amelyet sikerült megvenniük, s évek munkájával, spórolásával a maguk képére formálniuk. A Visegrád—Esztergomnak tartó műút és a Duna közé szorított telken áll ez a ház, hozzáragasztott dolgozószobája üvegfalával a vízre nézve. Minek is részletezem? Szeberényi Lehel olvasóinak ismerős világ, hangulatával, alakjaival együtt. Ott az Éden a Dunán című kötetben, a Családi körben fejezeteiben vagy legutóbbi,. tavaly megjelent könyvében, az Emlékek völgye címen ismertben. Azt mondják, van embert dajkáló, felnevelő, formáló táj. Igen, de van embernek témát, munkát, barátságokat adó is. írónak különösen. Sohasem számoltam össze a könyvoldalakat, de bizton állíthatom, hogy Szeberényi Lehelnek ez a Budapesttől Visegrádig húzódó tájrész, Leányfalu és vidéke, történetével, eseményeivel. alakjaival legalább eddigi munkásságának a felét adta; ötletben. témában, figurákban. Emlékek völgye című kötetének borítólapján így fogalmazott: Mivel szolgálhat az én látszólag eseménytelen életem az érdeklődő olvasónak? Történelmi napok emberarcával. Adópengős, zsi- zsikes borsós világával egy hőskorszaknak. (...) Az otthonosság élményeivel idegen tájakon. A magam emberarcú világának makacs mun- kálásával a szépséges Leányfalun. ■—“—7—j hogy ismét meglátoI IVSOSt, | gattam, nem kértem . tőle. elhunyt, általa sokszor megírt írótársak, barátok megidézését. Sarkad! Imréről, a legjobb barátról több könyvében is olvashatunk. És Ber- da Józsefről, meg másokról. Csak elő kell venni könyveit. S most, ma, kikkel tart kapcsolatot; kikkel találkozik? Leányfalun éi Szentendrén sokan élnek vagy töltik az év egy részét, írók, művészek; kor- és sorstársak. őket említsd! — kértem, biztattam Szeberényi Lehelt. — Nagyon nehezet kérsz. Itt majdnem mindenkit ismerek és sokan ismernek. Éppen húsz esztendeje lakunk Leányfalun. Még, ha szűkítem is a kört, a barátokra, az állandó kapcsolatokra, félő, hogy kifelejtek valakiket. S kit sérthetnék meg ezzel? Mind egyformán kedvesek nekem, az együtt leélt évék, a közös emlékek alapján. — Talán mégis, néhány nevet! — Akkor úgy, hogy aki éppen eszembe jut. Nem teljes felsorolás, csupán példák. Itt van Fábián Zoltán, a mindenkinek segítő, a mindent felvállaló. Igazán barát. Akinek sokkal többet kellett volna és kellene írnia, hiszen tud írni. Nagyon régóta barátok vagyunk. Az úgynevezett közéletben is együtt vettünk részt, amikor én még a Hazafias Népfrontban meg a megyei tanácsban tevékenykedtem. S aztán Cini, azaz Karinthy Ferenc. Jön hozzánk, megyünk hozzá, találkozunk a parton, órás telefonvitákat folytatunk, véleményt kérek tőle s ő kér tőlem. Testvéri jó viszonyban vagyunk. De Puszta Sándorral is, Leányfalu papjával, aki költőnek ugyancsak megállja a helyét. Vagy Vészi Endrével, az állandó összejáró társsal. Nehéz ezt így röviden elsorolni. — Volt itt valami társaság is. tán áttevődött a művelődési házba, s valahogy rideggé vált. Elült, elmaradt. Talán kár. — Azt mondtad. Leányfalun kívül főleg Szentendréről jöttek. Máskor nem? Barátok. A két település egybeépült. — Dehogynem! Álig is lehet különválasztani. Az egyik legjobb barát, régmúlt időkből, már Sarkadival együtt is, örvös Lajos például Szentendrén lakik. De itt van nálunk hetenként. Azelőtt minden vasárnap, újabban szombatonként. Megvitatjuk a világ dolgait, s egymás írásait. Már a Szabad Szó című lapnál együtt voltunk. Valahogy mindig párhuzamosan futott, összeösszetalálkozott a sorsunk. Most éppen azért rugdosom, miért nem ír ,többet. Miért nem fejezi be és adja le novelláskötetét. Csodálatos novellákat ír. Aki olvasott már néhányat az Élet és Irodalomban, a Kortársban vagy másutt, tanúsíthatja. Nagyon jó témái vannak, elmesélve Is kész novellák. Többet kellene írnia. S ugyancsak Szentendréről Vas István és felesége, Szántó Piroska. Piroska több könyvemet is illusztrálta. S mindig tőle kapunk, macskát. Ha egyet elüt valamely autó, ő hozza a következőt. Mondtam, nem tudok mindenkit felsorolni. — írásokat is említettél. Dolgozol most is. ezek a kézzel írt lapok az asztalon árulkodnak. S a Szépirodalmi Kiadó jelentése szerint hamarosan új könyved jön. Mi ez? — Igen. Ez a Duna regénye, A címe egyébként más: Arcok a folyó tükrében. Lesznek benne már ismert írások, az Éden a Dunán és a Római-part! aranyidők. Hozzájuk társul két új ciklus, az Egy Duna-ág regénye és a Jeles napok a gáton. Itteni dolgokról, emberekről, A kiadónak és személy szerint Illés Endrének, az ő biztatásának köszönhetem, hogy ez így együtt megjelenik. — S a kézirat az asztalodon? J— ------——í Inkább rendszeI Társaság l \ rés összejövetelek. Igen, nemrég, de nem is sokáig. Két-három éve kezdődött s tartott egy esztendőn át. Baráti találkozókat rendeztünk mi leányfalui lakók, meg itt nyaralók, havonként. Jöttek máshonnan is, főleg Szentendréről, de néha Pestről is. Beszélgettünk, hogy élünk, min dolgozunk, mi újság. Ott voltak asszonyaink is. Hol egyikünk. hol másikunk házában. Jó kis dolog volt, gondolatokat ébresztő. Azj—77------;-------j amelyen még dolI tj regeny | gozom. Nyárra talán kész lesz a kézirat. Ez az út regénye. Végleges címe még nincs. Főhőse kedves, naív. hivő (nem vallási értelemben) ember, aki nem az anyagiakat nézi. Tehát egy olyan ember, akiből több kellene. Egy napon észreveszi, hogy házát megjelölték. Utánajár, vajon miért? Megtudja, hogy út épül s a háza útban van. Elindul megtudni, mi lesz, hogyan lesz? S közben találkozik életünk mindenféleségével. Színével és fonákjával egyaránt. Ez tehát egy valóságosan épülő út regénye is, meg egy jelképesé is. Kicsit a mi utun- ké, nemzedékemé, amelyet a maga módján mindenki épít. még. ha nem is tudja, hová vezet pontosan. Közben sok mindern történik a szereplőkkel. Természetesen ebben is feltűnnek leányfalui és környékbeli emberek. Odakinn szél támad, borzolja a víz tükrét. Zsóka, Szeberényi Lehel felesége forró kávét hoz, s az íróasztalon odébbtolja a kéziratot, hogy helyet csináljon a csészéknek. Készülő könyvről nem is lehet többet, részletesebbet mondani. Alkonyatbán búcsúzunk, s bennünk, a távozókban megfogalmazódik a kívánság: jó lenne mielőbb olvasni az új regényét is. MÁTYÁS ISTVÁN
