Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
A járás népművészetének nagy ünnepe Községről községre Bortermelők borkóstolóval egybekötött találkozója A népművelők járási munkaközösségének javaslatára Hét végék a gödöllői járásban címmel hirdetett közművelődési vetélkedőt a járás művelődési házai részére a járási közművelődési bizottság és a járási hivatal művelődésügyi osztálya. A vetélkedőt kettős céllal írták ki. Az egyik, hogy a szabad szombatok bevezetésével megnövekedett szabad idő hasznos eltöltéséhez szervezett programot biztosítsanak a művelődési intézmények, de célja az is, hogy ezekben az ünnepi rendezvényekben kialakuljon az egyes művelődési házak rendszeresen ismétlődő, visszatérő hét végi programja. Akik igen - akik nem A megadott határidőig kilenc község — Isaszeg, Mogyoród, Kerepestarcsa, Szada, Verseg, Galgamácsa, Bag, Hé- vízgyörk és Galgahévíz készítette el kétnapos programjának forgatókönyvét. Az elkészült eseménynaptárakat a népművelők munkaközösségének Galgahévízen megtartott összejövetelén értékelte No- vák Lászlóné művelődésügyi osztályvezető. Először azokról a községekről szólt, akik eddig ismeretlen ok miatt nem neveztek be a vetélkedőbe. A beadott pályázatokat értékelő bizottság legjobban az olyan sok és rangos rendezvényt szervező település távol maradását hiányolta, mint Veresegyház. De alkalmas lett volna a játékba való bekapcsolódás arra is, hogy felfrissítse a halványabb tevékenységet például Túrán, Kartalon, Aszódon és sok más községben. A nevezések hasznosságát és az egész vetélkedő megszervezésének szükségességét bizonyítja, hogy minden forgatókönyvet készített községben lesz valami új, eddig nem alkalmazott formája a hét végi pihenésnek és művelődésnek. Részletesen nem ismertethetjük az egyes községek tervezeteit, de egy-egy okos a község lehetőségeit kihasználó elképzeléssel megismertethetjük olvasóinkat. Húsvéthétfői maskarázás A mogyoródiak gazdag programjában nagyon vonzó a községi bortermelők borkóstolóval és műsorral összekötött találkozója, amelynek a •régi pincesor adna helyet. Ennek a falurésznek a felújítása és hasznosítása idegenforgalmi jelentőségű lenne. Galgamácsa tervei nagyon szorosan kötődnek a község már megismert hagyományaihoz, ezért a két napból hármat c&inálnak, mert úgy gondolták, hogy a húsvéthétfői maskarázást nem hagyják ki a tavaszi ünnepek köréből. Lesz családok vetélkedője, locsolóbál, tojásfestés citeraszó mellett. Biztosan nemcsak a helybelieket, de a környező községek lakosságát és messzi tájak népművészet iránti rajongóit is Galgamácsára lehet csalni a sok látnivalót kínáló eseményre. A galgahévíziek hét végi programja máris megyei eseménnyé lépett elő. Okosan felismerték a szervezők a Ko- dály-évforduló lehetőségét. Kihasználták, hogy a községi művelődési ház Kodály nevét viseli és olyan eseménysorozat tervét tették az illetékesek elé, amely vonzó volt a megye köz- művelődését irányítók számára is. Május 15. és 16. gondosan megtervezett és sok élményt ígérő gazdagságát lehetetlen lenne most leírni, ezért.legyen elég az ígéret: a galgahévíziek hét végéje. az egész járás népművészetének nagy ünnepe lesz. Az isaszegiek munkásművelődési tevékenységüket bővítik a két napban. Rendeznek találkozót a szocialista brigádoknak, vetélkedőket a különböző munkahelyi kollektíváknak, és kísérletet tesznek a néphagyományok feltámasztására is; ennek szellemében rendezik meg a májusfaállítís már elfelejtett szokását. Szada hét végéje Székely Bertalan emlékének őrzéséhez kapcsolódik. A vérségiek elsősorban a falumúzeum lehetőségeire terveztek. Siker csak összefogással Kerepestarcsa a nagy településhez méltó színes programot ígér. A bagiak tervében a közéletiség szélesítését célzó próbálkozás a dicséretes, amikor arra vállalkoznak, hogy Segítsd szülőfalud címmel kerekasztal-beszélgetésre hívják a községből elszármazott és a ma is ott élő értelmiségieket. A két napnak szinte egész programja erre a találkozóra épül, ezért gondoltak termékbemutatóra, a Mu- haray népi együttes gálaműsorára. A hévízgyörkiek a televízió Ki mit tud? győzteseinek juniálisát kívánják megrendezni, de helyet adnak a Pest megyei népdalkörök találkozójának is. A vázlatos program ismerete ígéret és kedvcsináló lehet arra, hogy érdemes lesz a tavaszi és nyári hétvégeken egymás községeibe látogatni. Nem kell száz meg száz kilométereket utazni, hogy élményekben legyen része a gödöllői járásbelieknek. Van olyan község, ahol már csak hetek és van olyan, ahol még hónapok vannak hátra a tervezett időpontig, de az máris biztos, hogy a forgatókönyvek alapján az érdekelt községekben szükséges a társadalmi, gazdasági, politikai szervek együttműködése a siker érdekében. A fáradozás minden bizonnyal megéri. F. M. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM 1982. MÁRCIUS 6., SZOMBAT Ssdszecgi Vöröskereszt Érdeklődő alapszervezeti tagság Isaszegen öt évvel ezelőtt új alapszervezettel erősödött, gyarapodott a Vöröskereszt: ekkor szervezték tagjai sorába a cigánylakosságot. Ez az alapszervezet jelenleg, csaknem negyven tagot számlál, s hogy velük kapcsolatban az imént a mozgalom erősödését, említettük, nem véletlen. Tanfolyamok, előadások A Vöröskereszt helyi vezetőségének, s persze nem különben a szervezésbe vontak megfelelő magatartásának köszönhetően, olyan programokat szerveztek, hogy arra érdemes odafigyeni. Mindez kiderült a napokban, azon az alapszervezeti tisztújító kis- gyűlésükön is, ahol Farkas Mihályné, a Vöröskereszt isa- szegi vezetőségének titkára számolt be a megelőző választások óta ebben az alapszervezetben végzett munkákról. A cigányok alapszervezetének megalakulását követő második évben, már megszervezték számukra a főzőtanfolyamot, amelyben nagy segítséget kaptak az isaszegiek az Országos Népművelési Intézet és a Vöröskereszt megyei vezetőségének munkatársaitól. Ez a tanfolyam 1980- ban ^fejeződött be, ám népszerűségét jellemzi, hogy a résztvevők megszerették a közös foglalkozásokat, s megmaradt érdeklődésük, aminek eredménye az is, hogy kulturális klubot alakítottak. A kitekintésre is módja nyílt ennek a kis közösségnek, amelyet tehát alapjában véve a Vöröskereszt tart együtt: jártak az alapszervezet klubjának tagjai Szentendrén, Galgamácsán és az Agrártudományi Egyetemen is. Kezdők, haladók zás keretében, s megmaradt a klubfoglalkozás is, ezt kéthetenként egyszer tartják meg. Az idei terv három fontos elhatározást tartalmaz az isa- szegi cigányok vöröskeresztes alapszervezetében. Körükben is megszervezik a házi betegápolási tanfolyamót, amelyen például a diétás ételek bemutatójára is sort kerítenek. Ahqgy más mesterséget, úgy a varrást sem lehet egyik hétről a másikra tökéletesen elsajátítani, éppen ezért a varrótanfolyamon korábban részt vettek számára, jócskán túl a kezdő koron, a 'haladó foglalkozásokat is megtartják, annál inkább, mivel szó van róla, hogy a péceli Ruházati Szövetkezet — amely eddig is segítette őket — egyszerűbb -munkák elvégzését rájuk bízná. Szinte napi gondot jelent ma sokaknak: hogyan vessenek, ültessenek virágot, de főleg- kerti növényféleségeket, ha itt a tavasz, illetve az ap- rómagvak vetésének ideje. Ahogy Farkas Mihályné mondja: nagyon örültek neki, hogy a cigányok vöröskeresztes alapszervezetéhez tartozó lányok, asszonyok kérték, tartsanak számukra ebben a témakörben is előadást Egészen pontosan arról van szó, hogy a Vöröskereszt vezetősége a környezetvédelemmel kapcsolatos előadássorozat részeként szervezi számukra meg ezt a külön témát. Ebben a sorozatban egyébként az udvar, a lakás és a családok közvetlen környezetének rendbentartását is szóba hozzák egy-egy előadás keretében. Új vezetőség Gondolom, nem nehéz a sorokból, a mondottakból észrevenni, hogy ez a kis csoport egynémely dologban többet igényel ügyes, szorgalmas, jószándékú patronálóitól, mint azt megszoktuk. Ez derült ki vöröskeresztes alapszervezetük vezetőségválasztó gyűlésén a hozzászólásokból is. Itt ismét kérték, kérdezték, mikor kaphatják meg az igénylők a tavaly ősszel megígért telket, hogy egy-egy családnak házat, mi több, kulturáltabb körülményeket teremthessenek a mostaninál. Szóvá tették azt is, hogy a cigányasszonyok egy része a gyermeknevelés mellett vállalna bizonyos munkát. Megígérték, hogy gyerekeiket rendesen, rendszeresen elküldik az iskolába. A vöröskeresztes alapszervezetük elnökének Rostás Istvánt választották meg. A titkár Vidák Gusztáv, gazdasági felelős Kanalas Anna, a környezetvédelmi felelős Vidák József, az ifjúság- és családvédelmi felelős Kanalas Apollónia lett a cigányok alapszervezetében. F. I. Ipari Műszergyár Újítók ösztönzése Ingyen kapják szakfolyóiratukat Tavaly augusztusban szabás-varrás tanfolyamot indítottak a számukra, amelyhez ugyancsak nagy segítséget nyújtott a Népművelési Intézet, s például a megyei tanács művelődési osztálya is, amely éppen nemrég húszezer forintot juttatott számukra a varrógépek és egyéb felszerelések vásárlására. Ma már öt villanyvarrógéppel gyakorolnak, hetenként két foglalkoAz ikladi Ipari Műszergyárban negyven-ötvenre becsülik azok számát, akik rendszeresen foglalkoznak újításokkal, rajtuk kívül sokan vannak olyanok, akik ennek a nem is kis csoportnak a munkáját, vagyis az újítási mozgalmat szakmai bírálóként, tanácsadóként segítik. Így hát ebben a gyárban a szakvéleményezőket is bevonják minden megmozdulásba. Az IMI újítói tavaly is több olyan helyen megfordultak, ahol a mozgalom jeles eseményei zajlottak. A BNV területén megtekintették a Csináld magad nemzetközi barkácski- állítást, jártak az Egri Finom- szerelvénygyárban, s voltak az Egyesült Villamossági Gépgyár ceglédi gyárában is, no és az is természetes, hogy újítóik egy csoportja megtekintette a nemzetközi védjegy kiállítást is. NEM IS olyan cseprő, nem Is olyan apró: ki az, aki ne vette volna észre; itt a tavasz! No, nem mintha meleg déli szellők fújnának s felesleges lenne a télikabát. Nem rügyeznek a fák sem s az első fecskék érkeztéig is van még jócskán idő. Egészen másból következtethető ki derűs évszakunk jövetele; abból például, hogy dolgoznak a 30-as úton, hogy ezt a közkeletű elnevezést használjam a tisztességesebb Szabadság út helyett. Mert amióta elterelték itt a forgalmat, inkább e hivatalosnak tűnő titulus került át a köznyelvbe az Ütinform hajdani híradásaiból. Itt a tavasz pediglen azon egyszerű oknál fogva, hogy ez az építkezés télen szünetelt. Ha pedig megkezdődött, akkor vége a didergésnek, a hideg fuvallatoknak, örülhetünk együtt. De ha még nem is az igazi tavasznak, az útépítésnek mindenképpen. Talán mégis igaz: a tavasz végére nagyjából helyreáll a rend. De rosz- szul mondom, hiszen az új városközpont alig fog hasonlítani a régire. Nemcsak azért, mert közben elkészült a művelődési ház és az aluljáró, s mert az út is szélesebb és biztonságosabb lesz, hanem Apró-cseprő(?) közügyeink mert a Végi épületek körül is dolgozók serénykednek. Nincs már messze az az idő, hogy eldőljön a sorsa a kastély és a művelődési ház közötti két épületnek, előbb is a kisebbiknek: megmarad-e s műemlék voltában felújítva szolgál-e bennünket tovább, vagy ki- mondatik, hogy menthetetlen. Reménykedjünk az előzőben. MINT AHOGY abban is, hogy a dolgok gyors végeztével újra száraz lábbal lesz megközelíthető oz a környék, ahol ma az IBUSZ-irodán kívül még jó néhány közintézmény bújik meg a sártengerben. Isten' ments, hogy panaszkodnék, de engedtessék meg egy személyes vallomás. Annak idején — s ez az idő még ma sem múlt el teljesen — a Szabadság tériek meg-megújuló panaszaira reagálva sokszor elsirattuk az ottani sáros állapotokat. Mitagadás: látva helyzetüket, megértő vigaszunk mellé mindig azt fűztük körítésül, hogy megéri. Mármint az az egy-két évnyi szenvedés, amit a kátyús, esőben, hóban lucskos, szárazságban poros s mindig gödrös, bukkanós utak okoznak. Most rajtunk a sor, akik szintén az ominózus helyen tanyázunk. Gyakorolhatjuk a másoknak ajánlott türelmet, vigasztalódhatunk a tudattal, bezzeg milyen nagyszerű, szép és kényelmes lesz a környék majd ... Majd ha elkészül. De, nem szégyen, a sürgetésről önző módon magunk sem tudunk lemondani. KÖNNYEBB LETT viszont a helyzete azoknak, akik az aluljárón közlekedve, netán a szomszédos büfékben vásárolt rágcsálnivaló szalvétáját, zacskóját eddig — jobb esetben — a kabátjuk, nadrágjuk zsebébe, táskájukba rakták, avagy — kevésbé jó esetben — egyszerűen eldobták. Mert most mindkét oldalon hatalmas szeméttárolókat helyeztek el. Igaz, nem túl szépecskék, amúgy csak egyszerű betonhordót formáznak, de hát ne legyünk telhetetlenek. A hivatásuk nemes, s a célnak megfelelnek, annál is inkább, mert itt senki sem hivatkozhat arra, hogy nem latta a szeméttartót. Nagyítóval sem találhatunk azonban hasonlót, de még a kisöccsüket sem a HÉV-megál- lóban. Pedig bárki láthatja, akár a peronon, akár a .sínek között néz körül: ide is elkelne néhány! Nem kellett jósnak lenni ahhoz, hogy egykét hónappal ezelőtt leírjuk: ha elolvad a hó, előtűnnek a szégyenfoltok. Lön: a jótékony takaró eltűnt s előkerült a régi szemét. Azóta pedig gyarapodik. Nem kellene megvárni, amíg majd ettől nem látjuk a később kirakott szeméttartókat. S HA MÁR a tavasszal kezdtük mostani zsörtölődé- sünket, végezzük is vele. Mármint azzal, hogy beköszöntét nemcsak az építkezések, a s_ár s a szemétügy különféle oldalai jelzik. Hanem ugyanúgy a HÉV is: némely szerelvény ugyancsak a melegebb évszakkal számol. Magyarán, vagy egy-egy kocsiban, vagy az egész vonaton nincs fűtés Bosszantó ez azért is, mert a télen sokan, mi is, dicsértük a helyiérdekűt jó melegéért. S bár valóban jön a kikelet, de talán mégis jobb volna megvárni, amíg tényleg ideér. Gáti Zoltán Az elfogadott újítások díjazásán, a közös programok szervezésén kívül azzal is ösztönzik újítóikat, hogy a körükben igen népszerű szakmai folyóiratot, az Újítók Lapját a gyár előfizeti számukra, ötve- nen kapják meg a lapot ingyenesen. m Mozi Hm Seriff az égből. Színes olasz kalandfilm, 4, 6 és 8 órakor. A nap kulturális programja Gödöllő, művelődési központ: Aktfotográfia-kiállítás, április 1-ig megtekinthető. Bag, művelődési központ: Bejáró dolgozók klubjának farsangi vidám, táncos összejövetele, 19 órakor. Hévízgyörk, művelődési ház: Coca-cola diszkó filmvetítéssel, játékos vetélkedővel, 20 órakor. Túra, művelődési ház: Korál-koncert, utána Bezeg- diszkó, 20 órakor. ■ Szombati jegyzet! Természetes Van-e recept rá: hogyan takarékoskodjunk? De egyáltalán, minek kell takarékoskodni? Kérdem azok ellenére, akik talán éppen azért verejtékeznek, hogy kíméljenek valamilyen költséget. Talán éppen a családi ház építkezésén, vagy ez autó agyonbarká- csolásán. A rögtönzött kérdések, válaszok alighanem moso- lyogtatóbbak lehettek volna akár évtizede is, amikor még senki nem kért minket takarékosságra. Csakhogy az évek múltak, az idők, a tények változtak, gazdasági helyzetünk nehezedett. Tudom, sokszor leírták, leírtuk már ezt, de ha a lényeget akarjuk kimondani, ismét nehéz kerülni az említését. Fontosat mondani, persze, nem könnyű ebben a dologban sem. Annyi azonban mindenképpen sorsdöntő a takarékosság kérdésében: vajon jókor szorgalmazzuk-e s kell-e egyáltalán sulykolni a költségekkel, a kétkezi és a gépi munkával, az anyagokkal, energiákkal való okosabb bánást? Ügy tűnik, igen: s éppen ez a nem jó a dologban. Hiszen nem az lenne-e a természetes, hogy mindenből éppen annyit adjunk, engedjünk, használjunk fel, amennyi kell. Láthattuk az elmúlt napokban miként verik szét a Szabadság téri peront, ezf a csupa beton monstrumot. Napokig járt egy motor, emésztette a gázolajat, hogy a légkalapácsokhoz legyen elég sűrített levegő. Ez a peron is olyan volt, mint amilyent — ahogy mondani szoktuk — csak mi tudunk építeni, még ideiglenesen is. Igaz, szolgálta kényelmünket vagy két évig, de olyanra sikeredett annak idején, mintha ötven évre készítették volna. A takarékosságban előrelátásnak is kéne lenni. Kellene bizony, hiszen ennek hiánya — mint az leginkább utólag derül ki — a legtöbb kárt, gondot okozza. Ha jól emlékszem, a népi ellenőrök egyik jelentésében olvastam, hogy a vizsgált féltucat járási gazdaság nagy részében mennyi gázolajat, benzint lehetett volna megtakarítani. ha a traktorok és más maga iáró gépek adagolóit ideiéhen megfelelően be- -zabábiozzák. De hát a takarékosságtól indultunk ki, amiben azt gondolom, az is fontos, vagy talán a legfontosabb, hogy sajnos nálunk még nem természetes, miszerint ez a munka része kell legyen. Olyan tartozék, mint a jó tervrajz, kiváló vetőmag, a jó esztergapad. Noha eddig sem gondolta senki prédának, amit elvesztettünk, azon, hogy nem takarékoskodtunk némely dologban, például időben, határidőkben is, de nyilván könnyebb volt s még némely esetben ma is egyszerűbb szórni valamit, mint összecsipegetni. Sohasem felejtem el, amikor atyám gyerekfejjel megtanított a csalit, a kivágott fa vékony ágának becsülésére. Kettőnk között akkor lehetett vagy negyven év különbség, no és persze a tapasztalatbeli eltérés is javára szólt. Figyeld meg. mondta, majd lesz még becsülete a rőzsé- nek is. Ma, noha sok mindenben, meg összességében is talán százszor gazdagabbak vagyunk, újra tanuljuk a venyigével, a fűrész- vorral, a szalmával, a csutkával ualó fűtést. A legjobban az zavar, ha az ilyen példákból kiindulva jósolni kezd valaki. Nem kellenek a jósok, csak ha reálisan szólnak. Takarékosság ügyében is. abban, amiről újra azt mondom: ez sem új a nap alatt, legföljebb most azt gondoljuk, hogy az. Fehér István ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap)
