Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
1982. MÁRCIUS 28., VASÁRNAP ”?rrt Tg xMmau Csakhogy Törlik átok? Lakossági fórumot tar toltak a minap Érek város Ofalu nevű településrésze ben. A dolog nem megíe pő, hiszen az effajta találkozók ez idő tájt megyeszer- te folynak, legföljebb a kisebb településeken falugyű léseknek hívják okét, s hogy teljes legyen a kör, mellettük e napokban zajlik le egy harmadik beszélgetés: a rétegeké. S mert nincs új a nap alatt (de még a megyében sem!) a kérdések egyetlen nagy témához térnek visz- sza: a környezet védelméhez. Vagy inkább pusztításához, mert ami szép, ami már védelmet kapott (bizony, ilyen az emberi szem!) nem annyira figyelemfelkeltő, mint ami zavarja tudatunkat, szépérzékünket. így volt ez Érd- Ófaluban és a megye többi találkozóján is, lett légyen bár szó a tudatos városfejlesztésről, utak, járdák, csatornák sorsáról, üzletek telepítéséről. Mert nincs mai településéletünknek olyan szelete, ami ne érintené az ember környezetét, s a maga területén ne kívánná meg annak védelmét. Az igazi környezetvédő hangulat, persze, akkor izzóit fel, amikor a szemét, a szennyvíz, a kóbor kutyákról esett szó. Természetesen arról a szemétről, amit más hord ki az utcára, arról a szennyvízről, amit más öntöget a szomszéd kertjébe, s mások elkóborló kutyájáról, amelyek oltva ugyan, miért is lennének? Az említett érdi Öfaluban hosszan sorolták a környezet pusztításának sokszor nagyüzemi módszereit. Mert gyakori, hangoztatták az ott lakók egy emberként, hogy teherautóstul érkezik a szemét az illegális lérakóheSyre. A jelenlévő igazgatási osztályvezető szeme ekkor csillant fel: itt a pillanat, hogy bizonyítékot kapjon, s bővítse a tanács egyébként hiányos szabálysértési büntetési listáját. Csakhogy. .. Csakhogy, amikor a tényekre került volna a sor, amikor a tanács illetékese rendszámot, nevet, címet kért az addig felháborodottan ágáióktól, akkor következett a csönd. A panaszolok között egyetlen egy nem akadt, aki merte volna vállalni ezt a szembesülést. Ügy lehet, a teherautók rendszámát elfelejtették fölírni. Be vajon elfelejtették volna megjegyezni az évek óta szomszédságban lakók nevét és címét is? Nem valószínű. Sokkalta inkább egy mondásról van szó, ami így szó!: ne szólj szám, nem fáj fejem. Erre csak egy másikkal felelhetünk: rossz szomszédság, török átok. M. A. Az üllői példa Belépés csak tanácstagoknak A tanácstagok otthon érzik masakat a tanácsházán — Szokott a klubba járni? — Igen, minden foglalkozáson ott vagyok. Aki ezt mondja, Stepszki Gyula gépszerelő és tanácstag Üllőn, s amiről beszél az nem discoklub, hanem a tanácstagok klubja. — Még kezdő tanácsag vagyok. Fogalmam sem volt erről a munkáról, pedig az emberek sokat várnak tőlem. Az elődöm évtizedekig képviselte őket, közmegelégedésre. Nagyon nehéz a nyomdokaiba lépni. Éppen ezért segítenek sokat a klub pénzügyi, jogi, államigazgatási előadásai, a vezetőkkel való közvetlen beszélgetések. Mindenha! kellene lllenicz György a monori járási hivatal igazgatási osztályának vezetője jól ismeri a területükön működő klubokat, rendszeresen tart előadásokat. — öntevékeny kezdeményezések nyomán alakulnak meg ezek a klubok, de mi szeretnénk, ha lenne a járás minden nagyközségében és a közös tanácsú községekben. Jelenleg Üllőn, Vecsésen és Pilisen működik. Hasznosságuk vitathatatlan, érezzük az állam- igazgatási munkában. A községi apparátusok nagyon leterheltek, a feladatokból sokat átvállalhatnak a tanácstagok. Feltéve, ha kellően tájékozottak, felkészültek, ha tisztában vannak a szükséges jogi, államigazgatási kérdésekkel. De hasznát látja a klubnak a járás is. Például egy felkészült tanácstag rengeteget segíthet gyámhatósági ügyekben társadalmi ellenőrként. Ezért szorgalmazzuk á klubók megalakítását, legszívesebben intézményesítenénk. Ezt persze nem szabad csinálni. Ügy tűnhetne, hogy ezek a klubok, a hivatal meghosszabbított karjai. Holott a tanács, mint választott testület a lakosság érdekeit is hivatott képviselni, olykor éppen a hivatallal szemben. Szétválasztani persze felelőtlenség lenne a két dolgot, hiszen egy jól, zökkenőmentesen dolgozó tanácsi apparátus is a község javára dolgozik. S ezt csak akkor teheti eredményesen, ha a választott tanácstagokban partnerre talál. Közéleti fórum Tyukodi Istvánt, a tanácsházán találom. Nem véletlenül, rendszeresen bejár. Nyugdíjas szerszámkészítő, 1973 óta tagja az üllői tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak. Szívén viseli a falu dolgait. — Jó ez a klub nagyon. Volt már hasonló korábban is, de Vecsési üzemünkbe felveszünk < szerkezetlakatosokat, hegesztőket, géplakatosokat, villanyszerelőket, autóvillamossági szerelőt, daruvezetőt (5-10 tonnás darura), esztergályosokat. Jelentkezni lehet a vecsési üzem munkaügyi csoportjánál: Vecsés, Dózsa György u. 85., telefon: 343-780. Vízügyi Építő VőSSsíaí tfíZf két. Előadásokat hallgatnak az állampolgárok jogairól, kötelességeiről vagy pénzügyi kérdésekről. S hogy mindez nemcsak az államigazgatási munkában járatlan tanácstagoknak hasznos, azt Nagy Lajos- né szavai igazolják. — A tanácson dolgozom, egy kicsivel többet tudok ezekről a dolgokról társaimnál, mégis eljárok a klubba, mert nekem is sok újat adnak az előadások. Tulajdonképpen a munkámhoz is számtalan új ismeretet, információt kapok. S nem utolsó szempont, hogy ezeknek a beszélgetéseknek eredményeként egy-egy tanácstag nemcsak saját körzetének gondjait, problémáit látja, hanem összefüggéseiben az egész falu ügyét. Például én, mint KISZ-titkár számtalan általunk megvalósítható feladatról szereztem tudomást a klubfoglalkozásokon. ellaposodott, amolyan panaszfórummá vált. A legutóbbi választások után élénkült fel az élet. Sok fiatalt választottunk a tanácsba — az ötvenhétből huszonheten most látják el először ezt a feladatot —, ne- i kik igazán szükségük van a segítségre, a tájékoztatásra. De nekünk régieknek sem árt, hiszen állandóan új és új rendelkezések születnek. Igaz, elolvassuk őket,, de nem biztos, hogy mindig mindent megértünk,, helyesen értelmezünk. Ezeket a dolgokat a klubfoglalkozásokon- megbeszéljük, megvitatjuk. Sokkal közvetlenebb kapcsolat alakul ki így a tanács vezetőivel is. Ők minden alkalommal résztvesz- nek a beszélgetéseken, az előadásokon. — Ez természetes is, hogy ott vagyunk — szól közbe Erdei Gábor tanácselnök —, hiszen a klub a mi munkánkat is könnyíti. Valóban közeli fórummá váltak ezek az összejövetelek, hatásukra gördülékenyebbé váltak a tanácsülések is. A klubban sok vitás kérdést felvetünk, így a tanácsülésen már érdemi dolgokkal tudunk foglalkozni. Fontosnak tartjuk azt is, hogy tanácstagjaink otthon legyenek a legfontosabb témákban, hogy ne lehessen őket eladni. Ügy érzem ezeken a foglalkozásokon, ezekkel az előadásokkal igazi tartalommal tudjuk megtölteni a néha brosúra ízű jelentéseket, rendeleteket, törvényeket. Egy húron pendülnsk Sok újst adnak A klub havonta tartja ösz- szejöveteleit, pontos tematika alapján. Szó esik ilyenkor arról, hogyan kell feldolgozni egy anyagot a tanácsülésre, hogyan kell kezelni a közérdekű panaszokat, bejelentéseAz elhangzott vélemények nagyon meggyőzőek, egybehangzóan elismertek. De hogyan látja az üllői klubot 11- lenicz György, aki hivatalból szemléli ezt a munkát és van összehasonlítási alapja is? — Nem szívesen teszek különbséget. De Üllő egyébként is az egyik legjobb községünk, itt működik legeredményesebben a szakigazgatási szervünk. Tőlünk háromszor, most legutóbb pedig a megyei tanácstól nyerték el a szocialista munkakollektíva címet. A vezetők és a tanácstagok egy húron pendülnek. S a jó kapcsolat, a közös munka legfontosabb alapfeltétele sem hiányzik: a tanácstagok otthon érzik magukat a tanácsházán. M. N. P. Helyszíni jelentés Já ütemben épül Ferihegy Repülőterünk felújítása lassan a befejezéséhez közeledik. 1983. december 31. a végső határidő. A nagyberuházás főbb létesítményei: a hangár és a műszaki bázis, a Il-es leszállópálya, fénytechnikai és radarberendezések, irányítótorony, erőműbázis, tűzoltó- és mentőbázis. A műszaki bázis teljes befejezésének határideje 1982 júliusa. Építészetileg a C-épület már teljesen elkészült, jelenleg még a hátralévő technológiai szerelések folynak. Az A- és C-épületben laboratóriumok és irodák lesznek, a B-épüleíben pedig a szociális helyiségek kapnak helyet. Az új hangár két repülögép-állóhelyes és alkalmas lesz IL 62 típusú repülőgépek fogadására is. Az új leszállópálya a legkorszerűbb igényeket is kielégíti majd. A pálya két oldalára ILS leszállítóberendezéseket, markereket (távolság- jelzőket) és repülésmeteorológiai berendezéseket létesítenek. Az új főpálya üzembe helyezésének feltétele a fénytechnikai és repülésbiztonsági berendezéseken túl az irányítótorony, a tűzoltó- és mentőbázis működése. Az új irányítótorony mind a két pálya üzemeltetése esetén kiszolgálja a teljes forgalmat. A toronyba a repülésirányító szolgálat és a repülésmeteorológia költözik. A 'tetejére az úgynevezett „gurulóradar” került, amely a földön guruló gépek irányítását és koordinálását szolgálja majd. A fontosabb építmények létesítése mellett a repülőtér megújulásához sok kapcsolódó tevékenység is szükséges. Ilyen például a hangtompítók beszerelése, továbbá a szennyvízlevezeíő csatorna építése — ez már elkészült, a repülőtértől egészen Dél-Pestig, tehát lakossági igényeket is kielégít. Ezenkívül zajártaiommérő berendezéseket is felszerelnek. Folyik a forgalmi épület bővítése és rekonstrukciója is, mégpedig három ütemben. Ennek során új pultrendszert kapott a Volán, a Főtaxi és az IBUSZ. Az F-szárny földszintje is elkészült már, ott a külképviseleti irodák vannak. A második ütemben az érkező részt alakították át. Az érkezőcsarnokban három utaskijárat létesült,-két zöld és egy piros, fotocellás ajtókkal ellátva. A.harmadik ütemben a kilépő-területet bővítik, illetve alakítják át. Az úgynevezett tranzitboxos rendszer lehetővé teszi majd, hogy az utasokat az induló járatok szerint csoportosítják, összesen hét box lesz, ebből egy a tranzit-utasok belépő-területe. O. É. j~:< r->Az új irányítóközpont. Ä fedelet másokkal is meg kell ©sifsni Méregcseppek egy ceglédi házban A ceglédiek azt állítják, hogy a városban sok a ráérő, egymással foglalkozó ember. Nem ritka, hogy ki- sebb-nagyobb csetepaték támadnak a ki tudja, ki által költött történetek nyomán a szomszédok és ismerősök között. Persze egyik sem igazán komoly összetűzés, néhány nap után általában megbékélnek a peres felek, hogy új, apró-cseprő történetekkel fűszerezzék az unalmas, egyforma hétköznapokat. Külső kerületeiből ítélve ez az alföldi város olyan, mintha falu lenne. Régi családi házak sorakoznak az aszfalt nélküli út két oldalán. Ezen a részen laknak Pánczél József ék is, a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca egyik legtakarosabb házában. A falak mögött hatalmas indulatok rejtőznek. Pánczél Józsefné kicsit szégyenkezve vezet a kocsibejáró felé. Melyik kapun? — A házigazda megtiltotta, hogy a férjemmel azon a kapun közlekedjünk, amelyiken ők — mondja. — Elvették a kulcsot is ... — teszi hozzá, közben az esőtől felázott kerten át a lakásba vezet. Az idős asszony kicsit rosz- szul hall. Ha ideges, még a hallókészüléke sem sokat ér, ilyenkor a közbevetett kérdések meddők. Beszélni kezd, szavai nyomán kikerekedik a történet. — Három évvel ezelőtt meghalt a házinéni — mondja. — Idős asszony volt már. A rokonai valahol Budapesten laknak. Korábban mi nem itt, az utca felőli házrészben laktunk, hanem az épület másik felében. Bakosék kérték az átköltözést, mi beleegyeztünk. Lemondtunk a konyháról is, am. odaát volt. Most itt, csupán egy kis szoba-konyhánk var'... — A szerződéssel indult meg a háborúzás. Amikor nem akartuk aláírni az orrunk elé tolt papírt, végleg megromlott köztünk a kapcsolat. Hamarosan elrontották a lakatot a fáskamrán. Tél volt, nem tudtam tüzelőt behozni. Bementem a lakáshivatalba, ott azt mondták: törjük fel a lakatöt ... Később lezárták a szennyvízelvezetőt, megtiltották, hogy a kiskapun közlekedjünk, engedélyt kell kérni tőlük, ha jön hozzánk valaki, a betonjárdán, nem mehetünk végig, az udvaron szinte lopakodnunk kell, mert ha valamelyikük — a férj vagy a feleség — kint van, szitkozódik. — A legújabb vita azon robbant ki, hogy a Bakosné a napokban felszólított bennünket: pakoljunk ki a ház végében levő kamrából. Tizenhét éve használjuk a helyiséget, ott tartjuk az élelmiszereket. Most ezt is el akarják venni. A Pánczél házaspár mindig Cegléden lakott. Korábban a Hajnal utcában, több mint másfél évtizede pedig itt. Még akkor sem költöztek el a városból, amikor a férj ßuda- pesten vállalt munkát. A férfi most 68 éves, beteges ember. A feleség sem sokkal fiatalabb. Gyerekek nincsenek, ketten élnek itt. Az asszony megmutatja a vitatott kamrát. Apró helyiség, talán háröm méter hosz- szú, s két méter széles, ha lehet. Aztán a lakás következik Az ötször ötös szoba előtt egv másik, kisebb áll, ezt használják most konyhaként. Az egyszerű bútorok fölött a konyhában hosszú, ujjnyi repedés tátong, térképet rajzolva a mennyezétre. Az idős emberek szerint, mindez még nem is lenne fc^j- Csa a kamra maradjon meg, s végre egy kis csend, nyugalom kellene ... Nem sokkal később zárt ajtó fogad a Bakos házaspár; ajtaja előtt. Már-már kérdéses: találkozom-e a másik féllel, amikor váratlanul megérkezik az asszony meg a lánya. Kerékpárt tolnak, hozzák a két unokát. kekünk sem könnyű Az asszony szépen berendezett lakásba vezet. Szinte kiáltó az ellentét itt és az épület elején levő két helyiség között. — Ne gondolja, hogy nekünk könnyű — mondja Bakosné. — Az öregeknek nincs ám mindenben igazuk. — Például miben? Maguk elvették a bejárati kulcsot. — Köteles vagyok azon a kapun közlekedni, amelyiken ők is? — kérdez vissza. — Lezárták a szennyvízelvezetőt ... — Mert mindenfélét odaöntöttek. Nyáron akkora volt a bűz, hogy alig bírtuk elviselni. — És a fáskamra? — Kérdeztük ősszel, hogy a fuvaros mit. keres az udvarunkon, Jó, a szenet hozta, de mi erről semmit sem tudtunk. Szólianak, ha jön hozzájuk valaki! — A kamrát is el akarják venni. — El — mondja az asszony. — Szükségünk van rá, A lányoméit olyan helyen laknak, ahol nem lehet építkezni. Zárolt terület. Hozzánk akar költözni a férjével meg a gyerekekkel. A konyhát rendezzük be négyüknek szobának. De valahol főzni is kell, ezért van szükségünk a kamrára. — Nincs pénzünk, hogy egyik napról a másikra palotát építsünk — veti közbe a fiatalasszony. — A férjem kőműves, így lassacskán fel' tudjuk építeni az otthonunkat, de addig is laknunk kell valahol ... — Talán, ha mégis megegyeznének a lakóikkal... Mindketten hallgatnak. Tétova fejmozdulat jelzi: a megegyezés egyelőre várat magára. Epilógus nélkül Cegléden évente tíz-tizenkét hasonló panasz érkezik a városi tanács igazgatási osztályához. Hogy valójában hány nézeteltérés támad a szűkös lakásviszonyok vagy a meg- férhetetlenség miatt, arról senki sem tud pontos adatokkal szolgálni. Dr. Szüdi János, az igazgatási osztály vezetője tőlünk hall először erről az esetről. — A családi ház eladása után az új tulajdonos nem változtathatja meg önkényesen a lakók rovására a korábban kialakult birtokviszonyokat — mondja. — A kamrát sem vehetik el. Ha mégis sor kerül erre, a fennálló törvények értelmében a ház tulajdonosa köteles egy másik helyiséget adni a lakóknak. A többi panasz alapján is csak. azt mondhatom: ha megfelelnek a valóságnak, a tulajdonost kell elmarasztalni. — A lakók több joggal rendelkeznek, mint az, akié a ház? — A tulajdonosnak csak több a kötelezettsége. Az épületet lakottan vették, ez értékcsökkenést jelent. Tudták. hogv mit vállalnak, s hogy a ház azért, került kevesebbe, mert a fedelet másokkal is meg kell osztani. Csitári János t
