Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

írta A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM 1982. MÁRCIUS 27., SZOMBAT Szezon előtt a bal parton Újjászülető vendéglátóhelyek Éledő s múló színek, fehér foltok — Jó napot — köszöntem a toronybisztró kerthelyiségében matató üzletvezetőnek, miköz­ben elképzeltem, milyen jó is lenne, itt a város legmagasabb házának tizenegyedik emele­tén egy luxuskivitelű kerthe­lyiség. Láthatnánk az egész Dunakanyart Budapesttől Esz­tergomig, gyönyörködhetnénk halk zene és hideg sör társasá­gában a Pilis, a Börzsöny, a Mátra csúcsaiban, messze tá­jak vibráló fényeiben és szin­te madártávlatból szemlélhet­nénk a barokk Vác minden­napi életét. A toronybisztró vezetője biztosan reálisabban gondolkodott. Feltehetőleg ar­ról, hogy lesz-e a vállalatnak elég pénze, amiből a tavaly ki­fakult napernyők huzatait ki­cserélheti? Nő a követelmény Vác népességét tekintve, a Dunakanyar legnagyobb. Pest megye harmadik városa. A vendéglátóipari forgalmával megelőzi a nálánál nagyobb idegenforgalmú Szentendrét. 52 millió forinttal. Ha figye­lembe vesszük, hogy csak a váci állami egységek forgalma meghaladja az országos átla­got is. Cegléden 18 7, Érden 235, Szentendrén 1 ezer ven­dég fogadására alkalmas (szál­lodai, kemping és fizetőven­dég-kategóriájú) szálláshely is van, míg nálunk csak 167 fi­zető vendéglátóhely. Többnyi­re az sem idegenforgalmi cé­lokat szolgál, hanem vendég- munkásokat. Vácott harminchét év alatt Deákvárott egy éttermet, a vá­rosban öt büfét és borozót nyi­tottak. Korszerűtlen állapotuk miatt kerek nyolcvan vendég­látóegységet zártak be. A meg­maradt 40 nagy része is el­avult, de ezek fejlesztésére alig van pénz. Érthető tehát, hogy gondba merült Molnár Miklós, a Pest megyei Vendéglátóipari Válla­lat Váci Területi Igazgatóság igazgatója, amikor a közeli idegenforgalmi szezon felké­szüléséről érdeklődtem nála. Szó nélkül nyújtott át egy rendeletet, mely megszigorí­totta az osztálybasorolás felté­teleit. Egy-két példa: A III. osztályú egységekben is a mennyezetig kell csempézni az egészségügyi helyiségeket, a dolgozóknak egységes munka­ruhát kell viselniük, a sör 8, a bor 12 Celsius foknál mele­gebb nem lehet. A II. osztályú egységekben külön ruhatárat kell kialakítani, csak előírt, válogatott fogyóeszközök le­hetnek, a falakat megfelelő módon kell díszíteni. Tavaszi felkészülés A rendeletet olvasva, úgy érzem, hogy annak megfogal­mazója — helyesen — nagyta­karítást akar végeztetni a vendéglátás területén: Kisö­pörni a szemetet, lemosni a pultot, metszett poharakat, porcelánokat tenni az asztalra, az épületeken új homlokzato­kat kialakítani. Mindehhez, Molnár Miklós szerint, több millió forintra volna szükség. — Május elsején megnyitjuk összes kerthelyiségeinket — kö­zölte az igazgató. — Addig ta­karítunk, festünk, mázolunk, ahol szükséges. A váci Duna eszpresszó elé már nem a ta­valyi, hanem a barokk térbe illeszkedő boxot építjük fel. Nagyszerűen beváltak a büfé­kocsijaink. A legnagyobb a váci autóbusz-állomáson van (dicséret illeti vezetőjét, aki állandóan tisztán tartja a kör­nyéket. — A szerk.), a másik a váci benzinkútnál, a harma­dik Gödöllőn, a Blaha fürdő­nél áll. Kapunk egy negyedi­ket, a dunakeszi révhez. Tud­juk, hogy ennél sokkal több kellene. Ezért átmenetileg megszervezzük az „állandó mozgóárus hálózatot”, akiknek meghatározott helyük lesz, de rendezvények alkalmával a helyszínre költöznek. Már ké­szülünk az európai motorcsó­nak-versenyre, a törökmezei békenapra és a váci humor­fesztiválra. Mit kell eltüntetni — Ügy gondolom kevés a szín a Dunakanyar vendég­látóegységeiben. Itt nemcsak a zenére, a tájjellegű ételekre, de a felszerelésre, padokra, asztalokra, utakra, színes nap­ernyőkre is gondolok. A Duna­kanyar váci oldalán vendéges- kedők száma a statisztika sze­rint, négyszeresen, ötszörösen meghaladja az ittlakókét. — ........ iiimmMm Vé gre megteltek a standok Társadalmi segítséggel Pártfogók egyeteme Jegyzet Értékek ükre Az elmúlt héten jól tele­íródott a vastag notesz fel­jegyzésekkel, sok volt a lát­ni és hallani való a város és a járás eseményein, s amit ezekből sikerült feldolgoz­ni, csak töredék. Minden írásból kimaradt egy másik, mert az anyaggyűjtés köz­ben kiderült: itt nemcsak tudósítani kell, hanem azok is megérdemlik, hogy a vé­leményük fórumot kapjon, akik a dolgokat mozgatják, az ügyeket előbbre viszik. Máshol portrét kellene írni nagyszerű emberekről, el­dönteni a tájékoztatás esz­közéül szolgáló anyag for­máját, megint másutt meg kritizálni, de úgy, hogy ne az embert bántsuk, hanem a szemléletével vitatkoz­zunk. A meglepetés vasárnap kezdődött Püspökhatvan­ban, ahol egyszerre közvet­len közelről ragyogtak fel a táj palettáját gazdagító szí­nek. Részint a helybeliek, s főként a csomádi úttörő­együttes szlovák nemzeti­ségi tánc- és zenei műsorai révén. Valahol mélyen ott él bennünk a tudat, de ilyen­kor világosodik meg iga­zán, mekkora értékeket hor­doznak magukban azok, akikkel szinte mindennap találkozunk a községekben és a városban, az üzletek­ben vagy a munkapadok mellett. Értéket, hagyományt, amit ritkán veszünk észre, amivel bárki előtt büszkél­kedhetünk, bármilyen le­gyen is az anyanyelvűnk, mert ez a kultúra a mienk, s közelebbről ezé a táj­egységé. Kár, hogy ez nem tudatosul, mert nem tu­datosítjuk eléggé. A heti események sorá­ban a magyar népművészet jeles napja volt kedden a Deákvári Esték különki­adásaként műsorra tűzött galgamácsai népi együttes Vankóné Dudás Juli nép­művész által irányított sze­replése, a sokoldalú nép­művész mini kiállítása szép képeiből. Egy tavalyi váci szerep­lés alkalmával már szóltunk ennek a műsornak az eré­nyeiről, azokról a sajátos vonásokról, amelyek csak rájuk jellemzők. A klub ott­honos körülményei között, ahol a szereplők és a né­zők közvetlen közelről ta­lálkozhattak, most is úgy éreztük, mintha egy Galga- parti parasztházban vendé­geskednénk, s már régóta ismernénk a guzsály mögött valódi kender szálait sod- rogató, éneklő asszonyokat. Élveztük a fiatalok hu­morbő, szókimondó, egy­szerre darus és lírai játé­kát. Tündököltek a reflek­torfényben a piros és bordó ráncos szoknyák, a virág­mintás vállkendők. kékfes­tő kötények, a káprázatos színű főkötők és pántlikák. A közigazgatás, igaz, mes­terséges határt rajzolt a szerkezetileg még e tájhoz tartozó vidék térképére, Galgamácsa már a gödöllői járáshoz tartozik, de a me­gyében van. Azt a hagyo­mányt is e vidék értékei közé sorolhatjuk, amit ott ápolnak megtartó és to­vábbfejlesztő erővel. Más műfaj, de szintén a művészet. Rózsa Endre Jó­zsef Attila-dijas költő, vá­rosunk lakója, a Mórét Könyvkiadó szerkesztője szerdán este a városi könyvtárban a pedagógus­klub tagjaival találkozott, s vallott a hivatásról, az in­dulásról. arról, hogy pár év­vel ezelőtt mi vonzotta őt Vácra. Hit. meggyőződés, költői példakép, modernség, ars poétika. Tud-e a mai költő időmértékes verset is írni? A Péter Pál kitűnő tolmá­csolásában előadott versek erre az utóbbi kérdésre is bizonyító választ adtak. A személyes ismerkedés este fél nyolckor ért véget. Ide is érdemes volt eljönni. Megérte a fáradságot az a tudat, hogy tartalmas, gaz­dag események zailottak a városban és körmiékén. Értékeink tükrét mutat­ták. Kovács T. István Ez most már igazi, hamisí­tatlan tavaszt idéző piac volt. Nemcsak a kiskereskedők pult­jain sorakoztak az áruk bő vá­lasztékban, az őstermelők so­rai is megteltek. Reggel ki­lenc után a későn jövők már csak a földre rakhatták ki por­tékáikat. Ezúttal végre volt miből vá­lasztani: még főzhetünk téli jellegű ebédet, de olyan bő­ségben kínáltak zöldfélét, hogy akár két napra is készülhet ta­vaszi ebéd. Szép sóskát árultak, kilóját egységesen negyven forintért. Volt spenót, szép fehér és kel­káposzta — ez most már drá­gább. tizennyolc és huszonnégy forint belőle egy kiló — a va­sárnapi sült mellé szép fejes saláta. A kisebbeket hét-nyolc, a nagyobb tömör fejeket tíz forintért kínálták. Akkor is ér­demes venni belőle, mert fel­javítja a szombati tojásos no- kedlit, a legegyszerűbb egytál­ételt is. Olcsóbb lett. i-cmé* a tojás, már egyötvenért is ad­ják. A húsvétot idézik a háztáji­ból kikerülő sonkák, angolsza­lonnák. A gödi tsz árudájában mindenféle füstölt húsból bő­séges a választék. Érdemes már most megvenni, amikor csak rajtunk (meg a pénztárcán­kon) múlik, mit választunk ki közülük. Ugyancsak előre jó megvenni a tormát is, sokat és szépet, hibátlant árultak. Ügy tűnik, idén az ünnepre olcsó lesz az újhagyma és a retek, már most is sok helyen lát­tunk. Nemcsak a napsütés, a virá­gos nénik asztalai is a tavaszt idézték. Rengeteg hóvirágot kínáltak, három forintért cso- korját, ibolyát ötért, láttam aprócska csokorba kötött gyer- mekláncfüvet, mocsári gólya­hírt, vajon hol szedhették? Vitték, mint a cukrot. Néhány forintért jó kedvre deríti a legmorcosabb kedvű embert is. B. H. — Igaza van — hagyta hely­ben a véleményemet Molnár Miklós. — Természetesen ez a szállítóink megértésén is mú­lik. De van egy szín. melyet viszont nekünk kell eltüntetni: az ellátás fehér foltjait. Az előbb említett, nem kevés munkánkon kívül, másik fel­adatnak ezt, tekintjük. Remél­jük, a rendelet alapján újjá tudjuk varázsolni egységein­ket és a fehér foltok is meg­szűnnek az idegenforgalmi időszakig. Búcsúztam. Az igazgatói elő­szobában ketten vártak: a karbantartók és az árufor­galom főnökei. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmával ünne­pélyes bizottsági ülést tartott a Váci Kötöttárugyár KISZ- fiatalsága, melyre meghívót kaptak a korábbi KISZ-tagok és aktivisták is. Csernák Gá­bornak, a KISZ-bizottság szer­vező titkárának megnyitója után, Librecz Kálmán emlé­kezett a 25 évvel ezelőtti ese­ményekre. Emlékeztetett arra, hogy az országos KlSZ-véd- nökségek hatására a gyári bi­zottság is segítséget nyújtott az üzemi beruházásokhoz. Köz­tük közeljövőben átadásra ke­rülő gyári bölcsőde létrehozá­Tiszta-e városunk? Hány­szor hallottuk már ezt a kér­dést. Felelet helyett csak egyetlen háznak és egészen szűk környékének a szemét­térképét szeretném megraj­zolni. A Széchenyi út 30 és 32 szá­mú átjáróház. Közvetlen mel­lettük található az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 7-es számú boltja, az udvaruk mö­gött a Volán 20-as számú Vál­lalat buszpályaudvara. Az üz­let hátsó kijárata az udvarra nyílik. Mit mond bevezetésképpen Dulay Sándor és felesége, akik az első emeleten laknak? Sezárt ajtók — A tavasz segít rajtunk, mert reggel hat-hét órától nem a lépcsőházban iszik 8- 10 ember, hanem az udvaron. Nem a levélládák oldalán bontják az üvegeket, hanem a konténerekén. S egyéb dol­gaikat sem a lépcsőházban intézik. Dulayné az ablakhoz von. — Ott a Volánnak a két mellékhelyisége. Egy éven át zárva volt. Igaz, hogy a Na­szály előtt van egy másik, de az messzebb is van, mint a mi udvarunk, meg egyszerűen nem is tudnak róla. A bolt dolgozói meg egyszerűen ki- söprik a szemetet az udvarra, igaz, a papírokat két-három naponként berakják a konté­nerbe. A keserűségünk mel­lett télen az ablakon át azon derültünk, hogy miként fut­kosnak az emberek a zárt aj­tók előtt. Mert a Naszály előtti A TIT Pest megyei Szerve­zetének Jogi Szakosztálya a Pest megyei Főügyészség, a Pest megyei Bíróság, valamint a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet szervezé­sében szabadegyetemi jellegű „Pártfogói Akadémia” kezdő­dött januárban. A Pest megyei Bíróság épületében két heten­ként hangzanak el előadások júniusig. A 100-120 főnyi hall­gatóság pedagógusokból, gyári munkásokból, tanácsi dolgo­zókból szerveződött, szinte a társadalom minden rétegéből hívtak ide olyan embereket, akik önként társadalmi mun­kában veszik ki részüket az ifiúság neveléséből a gyer­mekkorúnk védelméből. Mun­kájuk során felderítik a ve­szélyeztetett családokat, gyer­mekeket és ez által meg lehet Mint már korábban beszá­moltunk róla, a váci Magas­építő Vállalat szakemberei fel­újítási munkákat végeztek a gödi tanácsházán. Az ütem­tervnek megfelelően kerültek helyükre az ablakok, bontot­tak és építettek, rakták he­lyükre a padlóburkolatokat, festettek és szerelték be a vil­lanyvezetékeket. Mintha csak egy karmester dirigálta zene­kar dolgozott volna — munká­juk tervszerű és gyors volt. sához is. A megemlékezés után a Báthori úti Általános Iskola úttörői ünnepi műsort adtak. Király Tamás, a vállalat sze­mélyzeti és közművelődési osz­tályának vezetője, a gazdasági vezetés nevében „Vállalat Ki­váló Dolgozója” kitüntetést nyújtott át Zsolna Erika var­rónőnek, a 3. alapszervezet titkárának és Lafkó István­nak, korábbi alapszervezeti titkárnak. Az ünnepséggel egy időben az Ipari Minisztérium­ban vette át a „Kiváló Mun­káért” kitüntetést Fehér László, a gyár első KISZ-tit- kára. helyiség is gyakran volt zár­va. Egy lakó, aki a nevét nem szívesen látná az újságban: _— Egész télen kerülgettük a tócsákat a lépcsőházakban. Tóth Sándorné házmester: — Ügy igaz, ahogy a lakók mondták. Tavaly festettük ki mindkét lépcsőházat, már lehet újra kezdeni. Sajnos akad háztulajdonos is, aki nem becsüli a közös vagyont. A té­len megpróbáltuk lezárni a lakás mindkét ajtaját. Kulcsot adtunk mindenkinek. Az egyik húszéves fiatalember, Bálint Tibor piszkavassal feszítette ki az ajtó zárját, mert lusta volt becsengetni nekem. Az­óta nem zárom be. Tóthné meg is mutatja a szétvert zárat. Őrizni kell De induljunk tovább. A Vo­lán 20-as számú Vállalatánál Majorosi György üzemigazga­tó mondja. — Valóban, majdnem egy évig zárva voltak a mellék- helyiségek. Rekonstrukciót hajtottunk végre, másfél mil­liót költöttünk el, most eszté­tikus, tiszta, bár ne törnék össze. — A régi milyen volt? — Kifúrták a falat, lesze­relték a szifonokat, összetör­ték az ülőkéket, zárakat. Higy- gye el. mi is alig vártuk, hogy kész legyen a felújítás. Feb­ruár elejétől reggel hattól es­te nyolc óráig nyitva van. — 5 aztán? — Be kell zárni, nincs em­ber aki őrizné. Mert nálunk ezeket a helyi­tenni a szükséges megelőző óvó intézkedéseket. Az előadás- sorozat célja — amely az első ilven jellegű az országban — segítségnyújtás a gyámügyi hatóságoknak e nehéz és néha nem veszélytelen munkájához. A társadalmi segítség eredmé­nyesebbé teszi a gyermek és ifiúság védelmét. A társadal­mi pártfogók módszerekkel ismerkednek meg. Munkájuk végzéséhez képet kapnak a fiatalkorúak indítékairól, az ifjúsági és gyermekbűnözés jelenlegi állásáról, a megelő­zés lehetőségeiről. Az előadók ügyészek, egyetemi tanárok, bírók, akiktől „első kézből” jutnak információkhoz és is­meretekhez a hallgatók. Az akadémia elvégzéséről okleve­let kapnak a hallgatók. K. Cs. Ennek köszönhetően a rend­kívül rossz körülmények kö­zött dolgozó tanácsi alkalma­zottak fokozatosan vehették birtokukba a világos, megszé­pült épületet. Korábban csak a földszintet lehetett használ­ni, mivel az emeleti rész élet- veszélyes volt. A felújítást kö­vetően az emelet birtokbavé­telével megszűnt az időnként nyomasztóan ható zsúfoltság. Egy-egy szobában korábban több előadó is dolgozott, ese­tenként a téma kényessége miatt zavaróan hatott jelenlé­te az ügyfelekre. Ma egy szo­bában legfeljebb két tanácsi dolgozó tevékenykedik. A kö­rülmények miatt más a han­gulata ügyfélnek és ügyinté­zőnek egyaránt. Nemsokára az ajtókra ke­rülnek a szobaszámok, az elő­adók nevei. A folyosón tájé­koztató tábla ad majd útmu­tatást arról, hogy kit milyen témában hol lehet majd meg­találni. A jó idő beálltával a felújítást végzők eltávolítják majd az építkezés utolsó nyo­mait, a sóderdombok, tégla­törmelékek helyén parkosított területet alakítanak ki. A meg­rongálódott kerítést is kijavít­ják, s remélhetően tavasszal már az ősi fákkal ölelt meg­szépült tanácsház teljes meg­újulással köszöntheti az új év­szakokat. Kovács Csaba ségeket is őrizni kell. Az igazgató minden reggel itt kezdi a szemlét. Mit rongál­tak meg, nem tűnt-e el a ken­dő, a szappan. Az ajtókat két hatalmas vasrács védi. Telefon a kommunális üzem­be. — A Naszály előtti helyi­ség is 20 óráig van nyitva — kapom a tájékoztatást. S ezután? Maradnak a ka­pualjak. Közömbös eladók Verebéig Józsefné, a 7-es számú élelmiszerbolt vezetője: — Mi kérem akkor adunk el szeszes italt, amikor aka­runk. Hogy hol isszák meg, ahhoz semmi közünk. Borostás atyafi toppan oda a visszaváltóhoz. A sör hab­zik az üveg belső oldalán. — Mondja, hol itta meg? — Ahol időm volt rá — fe­leli durván, s vigyorogva megy újabb itókáért. A vezetővel kimegyünk az udvarra. Van ott papír jócs­kán. Állítja, hogy az mind ma került oda. Világos, hogy nem így van, de nem hagyja ma­gát meggyőzni. Járom a lakók által most tisztának minősített udvart. Ugyancsak szemetes. Milyen lehet máskor? A trafóház mel­lett egy beton szeméttároló. Tipikus példánya a használ­hatatlan építményeknek. Szűk ajtó, azon át a szemét egy mé­ter mélyre esik le. Csak nagy teljesítményű porszívó tudná kiszedni. Vicsotka Mihály . ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap) Mészáros Gyula Gyári ünnepség Az első évek emléke Tisztaságból elégtelen Látlelet a városközpontról Az építők keze nyomán Tavaszra megújul a ház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents