Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-26 / 72. szám

MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA fogalmazott, hogy törvényeink, rendeleteink legyenek világo­sak, egyértelműek. Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk.) az edelényi nagyköz­ségi közös tanács elnöke mél­tatta azt a tényt, hogy társa­dalmunk dinamikus fejlődését 10 év alatt 55 törvény megal­kotása. illetve módosítása se­gítette. Ugyanakkor hiányol­ta, hogy a miniszteri beszámo­ló nem foglalkozott a jogal­kalmazás helyzetével, eredmé­nyeivel és gondjaival. lyok tervezetét társadalmi vi­tára bocsátják. Klabuzai Miklós (Somogy m. 6. vk.), a siófoki November 7. Tsz elnökhelyettese a ter­melőszövetkezeti törvényről és annak végrehajtási rendeletéi­ről megemlítette, hogy ez a jogszabály olykor az esemé­nyek után kullog. Ezért sem lenne haszontalan, ha mind nagyobb szerepet kapnának a szövetkezetek önszabályozó tö­rekvései. Többek véleményé­nek adott hangot, amikor úgy Hotározathoztafcil Dr. Markója Imre — napi­rendi zárszóként — a vita egyik -fontos tanulságaként megemlítette: ma már világo­san látszik, hogy a szocialista építés során növekszik a szo­cialista állam és jog szerepe. Nem szabad azonban sem túl­becsülni, sem alábecsülni ezt a szerepet. Szólt arról, hogy adminisztratív korlátok nem akadályozzák — ha szükséges — a jogszabályok megváltozta­tását, erre akkor kerül sor, ha a gyakorlati tapasztalatok bizo­nyítják, hogy erre szükség van. A miniszter kitért Sándor De­zső képviselő bírálatára: az észrevétel jogos — mondta — hozzátéve: a jogalkotást és a jogalkalmazást valóban dia­lektikus egységben kell szem­lélni. Az országgyűlés az igazság­ügy-miniszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az országgyűlés a jogi „ igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság javaslata alapján határo­zatot hozott a jogalkotásról. A második napirendként ez­után dr. Pozsgay Imre beszá­molója következett. m. POZSGAY IMil: A harmonikus élet és a gazdasági haladás feltétele a kultúra színvonalának további jelentős emelkedése A művelődési miniszter be­vezetőben kiemelte: a közmű­velődési törvény továbbra is időszerű, öt esztendővel ez­előtti meghozatalakor is hosz- szabb időszak számára szán­ták, iránymutatásul. Azon a felismerésen alapult, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés előrehaladtával mind nagyobb szerepet kap a kultúra. Nem­csak a harmonikus és teljes élet, a gazdasági haladás is csak akkor lehetséges, ha a kultúra színvonala emelkedik. Az okok, amelyek a közműve­lődési törvény meghozatalát szükségesé tették, ma ugyan­úgy fennállnak, mint öt évvel ezelőtt. Sőt, bizonyos vonatko­zásban még erőteljesebben ér­vényesülnek. A miniszter hangsúlyozta: a kultúra fejlődése nemcsak az anyagi ráfordítástól függ, ha­nem a szellemi beruházástól is. A jelen helyzet éppen ar­ra ösztönöz, hogy egyre in­kább a szellemi erőkre, a la­kosság már kialakult műve­lődési igényére, a kulturális élet belső fejlődéséből adódó lehetőségekre építsük. A kul­túra nem szűkíthető le a mű­veltség terjesztésére, közvetí­tésére. Fontos feladata a szó- - cialista életmód, életforma és magatartás kialakításának se­gítése, a szocializmus eszméi­vel és céljaival való értelmi- érzelmi azonosulás elérése, a közösségi szellem, a cselekvő erő fejlesztése, a kultúra de­mokratizálásának folytatása. E tevékenységben jelentősek a változások az állami irányí­tás rendszerében: létrejötték a művelődési, közművelődési bi­zottságok, a minisztériumok is megteremtették ágazatuk köz- művelődési irányításának alap­vető feltételeit, s a kormány­zati munka átfogó korszerűsí­tésének részeként e célt szol­gálja az 1980-ban létrejött Művelődési Minisztérium. A tanácsi irányítás pozitív szemléletváltozása érződött azon a magatartáson, ahogyan az ötödik ötéves tervben a :özművelődási beruházásokat megvalósították. Említést ér­demel például az a tiszteletre méltó igyekezet, amelyet Pest megye tanúsított Szentendre — joggal mondhatjuk — vi­lágra szóló múzeumainak lét­rehozásáért, fejlesztéséért. Mindenki tudja, milyen nagy zerepe volt ebben a város közösségének is. A közművelődés szerepéről Pozsgay Imre elmondotta: mind szélesebb körben hódít az a felfogás, mely szerint az oktatási-nevelési intézmények alapvető közművelődési fel­adata a műveltség megalapo­zása és fejlesztése, s jelentős eredmény az iskolázás lehető­ségének kiterjesztése. A gon­dok közül az egyik legjelentő­sebb, hogy az iskola nem elég­gé nyitott, és nem kellően ala­kítja ki az egész életen át tar­tó tanulás iránti vágyat. Az iskola mellett az önművelésre a példát a család adja ma is: egyik alapvető törekvés, hogy a szülői házban, az iskolában és a közművelődésben folyó nevelés összhangban legyen egymással. A miniszter kiemelte: az ér­telmiség népművelő munkás­ságának nálunk nagy hagyo­mányai és történelmi gyöke­rei vannak. Be kell vallanunk azonban, hogy az eredmények ellenére még viszonylag jelen­tős nagyságú értelmiségi cso­portokat nem sikerült folya­matosan bekapcsolni a közmű­velődési tevékenységbe. Szólt azokról a fiatalokról is, akik fő hivatásuknak választották a népművelő pályát. Többsé­gük lelkesen, elkötelezetten dolgozik. Nem kevesen közü­lük az áldozatvállalástól sem riadnak vissza. A jövőben ah­hoz, hogy a népművelők hely­zetén változtassunk — kerese­tükre, jövedelmükre is figyel­ve —, nagyobb gondot kell fordítanunk környezetükre, társadalmi kapcsolataikra, munkakörülményeikre. Javí­tani kell képzésük, továbbkép­zésük feltételeit. Pozsgay Imre beszédének befejező részében megállapí­totta: a kulturális politika az egész ország biztonságos hala­dását kívánja szolgálni, s kényszerű gazdasági stagnálás, vagy egyensúlykeresés közben is számos területen megvan a haladás lehetősége. A miniszter beszámolója után megkezdődött a vita. Tartalék: a kihasználatlan 8@hef©sé§ Dr. &kr£th Endre Pest «negyei képviselő felszólalása désd célokra. A bizottság ülé­sén többen azt is elmondották, hogy a törvény elfogadása után fokozatosan nőtt áz a segítség, melyet a gazdaságok adtak a közművelődésnek. Pest megyében is új leftdü- letet adott a közművelődési törvény a kulturális, az okta­tási munkához. Kialakultak tájcentrumok, amelyek a he­lyi hagyományokra épülve adaptálják az adott területre a közművelődési koncepciót. Sajnos — mondotta —, a községekben azonban különö­sen az agglomerációban, sok a képesítés nélküli művelődési dolgozó. Á. gondokat tovább növeli, hogy meglehetősen ke­vesen választják élethivatásul a közművelői pályát. Medvetzky Antalné (Baranya m., 4. vk.), a pécsi Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola docense javasolta: vizsgálják felül a kulturális élet gazdasági me­chanizmusát, s még nagyobb felelősséggel döntsenek a kul­turális beruházásokról. Bognár Rezső (Hajdú-Bihar ,m., 6. vk.) akadémikus, a Deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem tanára indítvá­nyozta, hozzanak létre Debre­cenben könyvkiadói vállala­tot, kérte egy Kelet-Magyaror- szágot szolgáló tv-stúdió léte­sítésének megfontolását is. Szurgyi Istvánná (Szolnok m., 3. vk.), a rákóczifalvi álta­lános iskola igazgatója felszó­lalásában megemlítette, hogy egy-egy településen egymás mellett tevékenykedik taná­csi, szakszervezeti, vállalati könyvtár vagy művelődési ott­hon. Egységes irányítás mellett munkájuk jobb és gazdaságo­sabb lehetne. Dr. Várkonyi Imre (Bács­Kiskun m., 6. vk.), az Actio Catholica országos igazgatója szűkebb hazájából vett példák­kal illusztrálta, hogy a köz- művelődésről szóló törvény cél­jait széles körű társadalmi összefogással lehet és kell megvalósítani. Fábryné Dobai Ilona (Heves m., 3. vk.), a Heves megyei Ta­nács Építőipari Vállalatának technológusa a fejlődés jele­ként értékelte, hogy a falusi néptánc- és népdalcsoportok is­mét megpezsdült tevékenysé­ge a népi kultúra ápolása mel­lett az új, szocialista közössé­gek formálásához is hozzájá­rul. Gilányl János (Szabolcs- Szatmár m., 3. vk.), a nyíregy­házi Széchenyi István Közgaz­dasági Szakközépiskola igaz­gatója elmondta: többet kell tenni a falu, a kistelepülések, az ingázó munkások művelődé­séért. Király István (Bp., 31. vk.) akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékve­zető tanára szólt az úgyneve­zett szabadidős veszélyről, ar­ról, hogy az emberek idejük jelentős részével maguk gaz- •dálkodnak. Fontos, hogy a kul­túra ne költözzék be szinte tel­jesen a magánéletbe, hanem jelen legyen — mint közössé­geket szervező erő — a közélet mindennapjaiban is. Kapinya Miklósné (Tolna m., 2. vk.), a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárának technikusa aláhúzta: az isko­la feladata, hogy felkeltse és kielégítse a magasabb szintű tudás, az olvasás, a közösségi élet iránti igényt a jövő mun­kásnem zedékénél. Szabó Mária (Veszprém m. 10. vk.), az Ajkai Timföldgyár öntvénytisztítója a szocialista brigádok művelődési vállalá­Kádár János és Németh Károly beszélget a szünetben.' A szünetben (balról jobbra): Huszár István, a Társadalomtudomá­nyi Intézet főigazgatója, Gáspár Sándor (Pest m., 18. vk.) és S, Hege­dűs László (Pest m., 21. vk.). A Magyar Jogászszövetség főtitkárával beszélget dr. (Pest m., 26. vk.). Mondok Pál sairól kifejtette: azok gyak­ran ma is rendezvény-, prog- ramcentrikusak, kevésbé dif­ferenciáltak, teljesítésük még sokszor adminisztratív jellegű, vagy igényű. Pál József (Győr-Sopron m. l. vk.), a Magyar Vagon- és Gépgyár fémipari alkatrész gyáregységének lakatosa el­mondotta: a közművelődési törvény nyomán érzékelhető szemléletváltozás fontos ösz- szetevője, hogy a munkásmű­velődést ma már nem korlá­tozzák a munkahelyi művelő­désre, nem azonosítják azzal. A lakóterületi és az üzemi kulturális tevékenység egymást kiegészítve érvényesül. Vallyon Aladárné (Csongrád m. 10. vk.), a csongrádi Kos­suth Lajos Általános Iskola ta­nára megállapította: az üze­mek, vállalatok, termelőszö­vetkezetek vezetői közül, mind többen támogatják a művelő­dés ügyét, nem utolsósorban azért, mert tapasztalják, hogy a művelt dolgozók eleget tesz­nek a korszerű termelés köve­telményeinek is. Gárdái Zoltánné (Komárom m. 8. vk.), az esztergomi Hell József Szakközépiskolaigazga­tója arról szólt, hogy a kul­turált szórakozási formák to­vábbfejlesztésében a pedagó­gusok, a közművelődési szak­emberek segítségére sietné­nek a vendéglátóipar felelős vezetői is, ha több ifjúsági cukrászdát, teázót, kellemes klubot alakítanának ki. , Az országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja — amelyen Apró Antal, Cserven- ka Ferencné és Péter János felváltva töltötte be az elnöki tisztet —, ezzel befejeződött. Az ülésszak ma, 'pénteken délelőtt a közművelődési be­számoló vitájával folytatja munkáját. PARLAMENTI JEGYZET TISZTELJÜK IS TÖRVÉNYEINKET Baráth Endre (Pest m. 29. vk.), az MSZMP szentendrei városi Bizottságának első tit­kára, az országgyűlés kulturá­lis bizottságának titkára e tes­tület véleményét tolmácsolva egyebek között elmondotta: a közművelődést szolgáló párt- határozat, illetve a törvény megvalósításával már nemcsak azok foglalkoznak, akiknek ez hivatásuk, hanem nagyon so­kan mások is, társadalmi éle­tünk minden területén. Ezt a nagymérvű társadalmi moz­gást azonban sokhelyütt nem követte kellő ütemben magá­nak a közművelődésnek a fej­lődése. Nincs kialakult felté­telrendszere a közművelődés­nek például a lakótelepek je­lentős hányadában, jó néhány községben, városban. Sok a kihasználatlan lehetőség, akadnak elhagyott tanyai és kisközségi iskolák, üres lakó­telepi helyiségek, melyek al­kalmassá tehetők közművelő­Köztudott, hogy mit ér egy olyan papír, amelyen kü­lönböző paragrafusokra, ren­deletszámokra hivatkozva fel­szólítanak bennünket valami­re. vagy tiltanak minket vala­mitől. Ki tudja, mit rejtenek a bűvös számok? Senki se jár­kál Magyar Közlönnyel a hó­na alatt. Nem beszélve arról, hogy ha mindegyik szabályt a kezünk ügyében akarnánk tudni, nem is lenne elég a fent nevezett kiadvány, még vagy ötöt volnánk kénytelenek magunkkal hurcolni. Valami más módját kell hát választa­nunk annak, hogy megismer­kedjünk a törvényekkel, ren­deletekkel. határozatokkal, egyebekkel. Tegnap ismét felhívták a figyelmemet a Házi Jogtanács­adóra. Dobos Ferencné. a ve- csési Ferihegy Tsz agronómu- sa (Pest m. 13. vk.) említette, mégpedig úgy, hogy milyen jó lenne, ha a megye valamennyi településén divattá válna: rendszeresen adják e füzetké­ket legalább a tanácstagok ke­zébe. hogy megfelelően tájé­kozódjanak s adhassanak má­soknak is felvilágosításokat. Ahol él ez a gyakorlat, ott számottevő eredménye van. Közbevetettem, hogy meg le­het vásárolni ezeket a kis ki­adványokat, mire Kovács Lász­ló. a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat szakmun­kása (Pest m. 20. vk.) kiigazí­tott: nem mindenütt! És ez a baj. El kellene látni a hírlap­árusokat elegendő példány­számmal. hogy ha már felhív­juk a figyelmet erre a jogis­mereti forrásra, hozzá is fér­jen a lakosság. Persze, nem ez az egyetlen módja van a jogpropagandá­nak. Ez csak egy lehetőség a sok közül. Ügy vélem azonban, az a legfontosabb, amit dr. Markója Imre is kiemelt: a törvénytiszteletre nevelést már . az iskolában el kell kezdeni, a jogpropagandát úgyszintén, legalább az érdeklődés felkel­tésének erejéig. Tegnap reggel éppen erről beszélgettünk Tar­jányi Bélánéval, a dunaha- raszti 1. számú általános isko­la tanárával (Pest m. 17. vk.): elegendő-e az osztályfőnöki óra arra. hogy letudja az is­kola a törvénytiszteletre neve­lést? Természetesen nem. Ez az egész különben is összetett, több éven át tartó folyamat. A gyermek még iskolába lé­pése előtt találkozott a rend­del — mondotta — megismer­kedett pólyás korától kezdve egy sereg szabállyal, mit mi­kor lehet, mikor nem. tanult alkalmazkodni. Később való­ban az iskola mindennapjai­nak rendszeressége hozza meg az együttélés törvényeinek tiszteletét, számos tantárgyon belül, vagy a játék keretei­ben lépésről-lépésre sikerül beláttatni a tanulóifjúsággal e törvények szükségszerűségét is. Saját bőrén tapasztalja min­den gyerek: ha alkalmazkodik a közösséghez, ha aláveti ma­gát az egységes akaratnak, sa­ját javára cselekszik, mert szó­hoz jut ő is. javasolhat, .kér­het. dönthet. De csak a törvé­nyes rend oltalma alatt. S ha helyes nevelési elvek alapján egyengetik egyéniségének ki­bontakozását. magával viszi a rend tiszteletét a felnőttkorba is. Ám ehhez az kell. hogy a szülői házban i.s megköveteljék tőle az ésszerű fegyelmet, az alkalmazkodást, természetesen személyiségének illő tisztelet­ben tartásával. így valóban megtanulja, hogy saját vá­gyainak. akaratának érvénye­sítéséhez fejet kell hajtania ama egységes akarat előtt. A felnőttek között is így van ez valahogy. Illetve így kellene lennie. Szerintünk hi­vatkozni a demokráciára, ezen­közben néha lábbal tiporjuk salát életünket szabályozó ön­nön törvényeinket. Pedig meg­tanulhatnánk már: a demok­rácia is egy bizonyos fajta rend . Mégpedig szigorú rend, ami éppen a mi érvényesülé­sünket szolgálja. Nem véthe­tünk hát ellene büntetlenül. Bálint Ibolya (Folytatás az 1. oldalról.) általános politikai célja a tár­sadalom szocialista vonásainak erősítése. A jogszabályalkotás­ban fokozottan kell számíta­ni a társadalmi közreműkö­désre. A jogot olyannak kell alkotni, hogy azt az egész la­kosság megérthesse. Ebben mindenekelőtt a jogszabály­szerkesztőknek kell előtár­niuk. Dr. Nezvál Ferenc (Bp. 14. vk.) nyugalmazott miniszter hangsúlyozta: változtatni kell azon a gyakorlaton, hogy egyes minisztériumok nem ké­szítik elő kellően a jogszabá­lyi döntéseiket, nem vizsgál­ják meg, vajon megvannak-e a végrehajtásnak az anyagi, személyi feltételei. Szólt arról is, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a jogszabályok végrehajtásának ellenőrzésére. Rendi Tiborné (Győr-Sop- rön m. 2. vk.), a Richards Fi­nomposztógyár művezetője utalt a jogpropaganda, a rendszeres és differenciált jo­gi felvilágosítás jelentőségére, majd elmondta: jó gyakorlat az, hogy a jelentős jogszabá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents