Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-24 / 70. szám
1982. MÁRCIUS 24., SZERDA 5 Belső megoldás A péceli Tri- Ton Háziipari Szövetkezetben a belső szervezés nyomán a konfekcióban 35—36 százalékkal nőtt a termelékenység. Tervek, alternatívák Az örök fejlődés feltételei Hasznos hagyomány, hogy a járás mezőgazdasági üzemeinek vezető szakemberei és politikai vezetői a legfontosabb idenyszerü munkák megkezdése előtt egyeztetik elképzeléseiket, mérlegre teszik korábbi eredményeiket és meglévő gondjaikat. E fórumok szervezője, házigazdája minden esetben a járási pártbizottság. A megyében elsőként a közelmúltban ismét találkoztak a termelőszövetkezetek elnökei és párttitkárai, az állami gazdaságok vezetői, s ezen a tanácskozáson jelen voltak az illetékes megyei szakirányítók is; Csonka Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, Beke András, a megyei pártbizottság alosztályvezetője, valamint Ihászi József, a megyei TESZÖV titkára. A fórum résztvevői nemcsak szőkébb pátriánk, hanem a megye mezőgazdaságának tavalyi eredményeiről, s idei terveiről is részletes képet alkothattak. Csonka Tibor egyebek között elmondta, hogy a korábbi eredmények olyan alapot jelentenek, amelyre bátran lehet építeni, a még több sikerrel biztató elképzeléseket. Jövedelmezőség A növénytermesztés gondjai közé sorolható, hogy a napraforgóterület a kukorica vetésterületének rovására nő, s az idén körülbelül 2 ezer hektárral lesz kevesebb a zöldségfélék termőterülete. A megyei és a járási tervek ösz- szehasonlításakor kiderült, hogy bizonyos jelenségek hasonlóképp jelentkeznek kicsiben és nagyban. A kalászosok, s közülük is a búza vetésterülete közös gazdaságainkban összesen 607 hektárral nőtt. A hozamok tervezésekor azonban, úgy tűnik, óvatosak voltak a szakemberek, mert a megyei átlagot alig meghaladó terméseredménnyel számolnak. Ez azért is elgondolkodtató, mert a korábbi esztendőben a járás közös gazdaságainak földjeiről rendszerint a megyei átlagnál jóval nagyobb termést takarítottak be. Várhatóan csökken a kukorica vetésterülete, ugyanakkor aránytalanul nő a napraforgóé. Kétségtelen, hogy az utóbbi növény mellett szól a magas jövedelmezőség, de növényegészségtani szempontból feltétlenül káros a termőterületének növelése. Nehezebben alakíthatók ki a megfelelő forgók, s az sem helyeselhető, ha olyan területeket szakítanak ki napraforgónak, amelyben a kukorica is magas hozamot ígér. A takarmányterület a megyében kettő, a járásban huszonnégy százalékkal nő. A járás mezőgazdasági üzemeinek szerkezete az idén lényegesen sehol sem változik, erről számolt be Puskás Imre, az Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke is. A pilisi közös gazdaságban a búza vetés- területe nő az idén, de valószínű, hogy a kukoricáé is. összes területük tíz százalékán vetnek napraforgót, s ez csökkenést jelent. A vecsési Ferihegy Tsz elsősorban zöldségtermesztési eredményeivel vívott ki rangot magának a megyében, sőt országszerte. A kétszáz hek-' tárnyi spárgatök vetésterületkiesése csökkenést okoz, ezt azonban a zöldségfélék terméseredményeinek növelésével kívánjuk pótolni. Az idén várhatóan 2738 vagon — a tavalyinál 26 százalékkal több — zöldség kerül a vecsési földekről a különböző piacokra. A legtöbb gonddal talán a vasadi Kossuth Szakszövetkezetnek kell megküzdenie. A közös növénytermesztés alá vont 700 hektárnyi terület 25 táblában található. Ezeknek a régi arany koronában számolt értéke is lényegesen alacsonyabb. mint a környékbeli földeké. A szakszövetkezet vezetői éppen ezért, foglalkoznak a növénytermesztés szerkezetének átalakításával. A gombai Fáy András Termelőszövetkezet azok közé a ritka gazdaságok közé tartozik, amelyek csökkentik a napraforgó vetésterületét. A Rákosmezeje Termelőszövetkezetben, akárcsak a gombai gazdaságban, a létszám növelése nélkül kívánják elérni a tervezett eredményeket. A maglódi központú mezőgazdasági üzemet egyébként Tóth István elnök szerint, igen kedvezőtlenül érinti az új szabályozórendszer néhány vonása. A monori járás mezőgazdasága az utóbbi években, mint a számok tanúsítják, a megyei átlagot meghaladó mértékben fejlődött. Különösen a növénytermesztésben tapasztalt hozamnövekedés volt elismerésre méltó. A szarvasmarhatartás, -tenyésztési-hizlalás a mezőgazdaság nehéziparának számít. Kétségtelen, hogy nem köny- nyű a járásunkban is öröklött mostoha, s csak lassan változó körülmények között igazán eredményessé, jövedelmezőbbé tenni ezt az ágazatot. A közös gazdaságok tervei szerint az összes tehénlétszám az idén körülbelül 12 százalékkal csökkenne a járásban, annak ellenére, hogy például Pilisen és Vecsésen e területen is egyre eredményesebbnek mondható a háztáji gazdaságokkal kialakított integráció. A tejtermelés valószínűleg a tavalyi, vagy annál némileg magasabb eredményeket hoz majd. A járás szarvasmarha-állománya növelésének egyik fontos bázisa az üszőnevelési társulás, amelynek a gombai Fáy András Termelőszövetkezet a gesztora. Eddig általában 5— 600 üsző növekedett a gombai, kávai réteken, a Rozmaring Termelőszövetkezet várható csatlakozása után azonban a létszám megközelítheti a 800- at, így gazdaságosabbá, jövedelmezőbbé válhat a termelés. Hiányzó láncszemek Nagyobb sertésállomány a járásban csak a monori Kossuth Tsz-ben, illetve az állami gazdaságban található. A férőhelyek jobb kihasználása, a tenyészállatok védelme, a felnevelési veszteségek csökkentése különösen a háztáji gazdaságokban lehetne eredményes. Mégis az tapasztalható, hogy egyes területeken fogyóban van, egészében viszont stagnál a tartási kedv, vagyis úgy tűnik, csak azok foglalkoznak továbbra is malacneveléssel, hizlalással, akiknek az életformájukká vált az otthoni gazdálkodás. Alapos, körültekintő munkával minden bizonnyal feltárhatók az el- kedvetlenedés okai, a kistermelő és a nagykereskedelmi vállalat közötti lánc hiányzó, vagy rossz szemei. Újabban az állattenyésztők körében a juh éppoly nagy népszerűségre tett szert, mint a növénytermesztő szakembereknél a napraforgó. Természetesen az első, hirtelen nekibuzdulásuk után, nyilvánvalóvá vált. hogy az az állat, mint egy régi juhász mondta: szerény ugyan, de nem annyira igénytelen, mint a hozzá nem értők gondolnák. A mezőgazdasági üzemekben egyre jelentősebb szerephez jutnak az úgynevezett kiegészítő ágazatok. A szakemberek megbeszélésén egyértelműen megfogalmazódott, hogy mind a járási, mind a megyei vezetés elsősorban az olyan tevékenységi formákat, munkalehetőségeket támogatja, amely a helyi lakosság kereskedelmi, szolgáltatási ellátásának javítását segíti, munkavállalását könnyíti. Valamennyi vezető szakember számára valószínűleg tanulságosak voltak Ihászi József szavai, amelyek részben a bátor kezdeményezésre, kockázatvállalásra biztattak, ugyanakkor hangsúlyozta; Egymásra utalva — Egy-egy gazdaság adott helyzetét soha nem kell dekorálni, felértékelni, de lebecsülni sem. Ne csak az év végén pillantson az elnök, s a vezetőség a mérlegre, hanem év közben is folyamatosan kísérje figyelemmel az eredmények alakulását. A jelenlegi körülmények között fokozódik a termelőszövetkezetek egymásrautaltsága, de az együttműködéseket sohasem a szubjektív érzések, hanem a gazdasági szükségszerűségek határozzák meg. V. J. Szigefszenfmikléson jártunk Már nem falu — még nem város Szigetszentmiklós nem város. de már nem is falu. A Budapest déli határára támaszkodó nagyközség magán viseli az egyenlőtlen fejlődés minden jó és rossz oldalát. Példa erre, hogy dicséretes tempóban építi a munkáslakótelep többszintes házait, otthonok százait készítik a járulékos beruházásokkal párhuzamosan. A nagyközség másik része az Ófalu, melynek egyes részein sárral, sötétséggel birkóznak a lakosok. A település két része lényegesen különbözik egymástól, és nemcsak külsőségekben. A lakótelepen jellemzően gyári munkások, míg a faluban a mezőgazdaságban, a szolgáltatóiparban dolgozók laknak. Az évenként rendszeresen megtartott falugyűlések közül március 22-én, hétfőn az ófalusiak részvételével megtartott tanácskozást hallgattam végig. Épül a gerincvezeték A nagyközség első számú középületének tanácstermében mintegy hatvanan jelentek meg, hogy megbeszéljék a falu vezetőivel ügyes-bajos dolgaikat, a következő időszak feladatait. A falugyűlésen a kissé hosszadalmas bevezetőt követően Pongrácz Gábor, a nagyközség nemrég megválasztott tanácsi vezetője ismertette a tavalyi eredményeket. A tanácselnök részletesen szólt a lakótelep fejlesztéséről, nevezetesen arról, hogy tovább építik a többszintes házakat és megkezdték a 30 éve készült állami épületek felújítását. Szigetszentmiklós jobb vízellátása érdekében a szomszédos Tököl községből olyan gerincvezetéket építenek ki, amelynek elkészültével jó minőségű ivóvizet kapnak. A csővezeték egy része már a Csepel Autógyárig elkészült. Rövidesen befejezik a szennyvíztisztító üzem építését, új, 609 négyzetméter alap- területű ABC-áruház is készül. Az Őfaluban a lakosok társadalmi segítségével 1100 négyzetméter gyalogjárdát építettek tavaly. Régi gondot orvosol majd a helyi buszjárat bevezetése. Nyomvonalát, megállóhelyeit kiépítették és nemsoká megindulhat a forgalom. A tanácselnök nem takargatta a nehézségeket sem, amelyek közül csak egyet említünk: még mindig igen sok bosszúságot okoz a rossz köz- világítás. Jó néhány utcában néha, vagy egyáltalán nem világítanak a lámpák. S erről a kérdésről többen is beszéltek. Gépkocsik a járdán A tanácselnök számvetését követően — név és lakcím megjelölésével — negyvenen mondták el véleményüket a község fejlődéséről, gondjairól. És most elsősorban a gondokon van a hangsúly, mert szinte kivétel nélkül minden hozzászóló a szűkebb lakóhelyén tapasztalható hiányosságokról beszélt. Többen is szóltak a Petőfi Sándor utcai és az úgynevezett Buga iskolában uralkodó áldatlan állapotokról. Az iskolaudvarok szinte sártengerhez hasonlítanak, jó ivóvíz hiányában a gyerekek néha kétes tisztaságú kannákból isszák a vizet. A Kinizsi utca lakói külön egységet alkottak a falugyűlésen, Csaknem húszán jöttek el, hogy elpanaszolják: évek óta szó szerint térdig sárban járnak, a közvilágítás hol nem működik, hol pedig sötétben botorkálnak haza. Ennyi a választási lehetőség. Kérték a tanácsi vezetők segítségét, ök is, de több más utca lakói is elpanaszolták: hiába készítették el társadalmi munkában a gyalogjárót, a gépkocsik kénytelenek a mély, sáros út helyett a járdán közlekedni. így a gyalogjáró is tönkremegy. Több — enyhén szólva — indulatos hozzászólást hallottunk, a külső szemlélő számára ellentmondásos jelenségeket soroltak. Egyesek kérték: több nyilvános telefonfülkét rendszeresítsenek, mások a sötét, járhatatlan, sáros utcákról beszéltek. A sorrend dönt A több évtizede Szigetszent- miklóson lakók között nem keltett feltűnést, hogy ismét szó esett a művelődési ház hiányáról. Nincs művelődési központ Szigetszentmiklóson, mivel a már számtalanszor elpanaszolt gond megoldásának komoly pénzügyi akadályai vannak. S így van ez a falugyűlésen elhangzott legtöbb nehézséggel kapcsolatban is. A tanácselnök válaszában elismerte, a bejelentések nagy részének igazságát. Ám a szegény ember vízzel főz, közmondás fnintájára a tanács annyi pénzt használ fel, amennyi a rendelkezésre áll. (A lakótelep építésére kapott összeget csak ezen a területen szabad felhasználni.) A nagyközség vezetője éppen ezért arról szólt: a nehézségek orvoslását csak a fontossági sorrend figyelembevételével és az ennek megfelelő végrehajtással lehet megoldani. A háromórás tanácskozás végén nem irigyeltük túlzottan a tanács vezetőit. Van bőven tennivalójuk Szigetszentmikló- sért Pertics István Gombó Pál: ^ Jréthöznapi témáh Csakúgy elengedem magam és újságokat böngészek, ilyenkor szoktak eszembe jutni a témák, amelyekről el lehet tréfálkozni, avagy — ami csak látszólag ugyanaz, valójában az ellenkezője — szatirizálni. Az örökmozgó. Az első közlés, amely érzelmeket kelt bennem, kulturális életünk egyik kiválóságáról szóló mélylelkesedéssel megírt csöpögően magasztos izé, amelynek meggyőzési főeszköze az, hogy eleve abból a tekintélyi elvből indul ki: a kiválóság az kiválóság, tehát minden, amit valaha is mondott, tett, mond és tesz és főként megnyilatkozik, az úgy is kezelendő, mint egy nagy férfiú csupán alázattal megközelíthető teljesítménye. Nekem pedig, nem lévén olyannyira fiatal, hogy ne emlékezhetnék, eszembe jut, hogy eme névhez fűződő valamennyi alkotás (színdarab, könyv, kiállítás — juszt se írom le a helyes megjelölést, nem kell nekem a sajtóper!) megbukott. Úgy haladt azonban egyik bukott darabról a másik darabra (könyvről könyvre, kiállításról kiállításra), hogy közben tekintélye folyvást nőtt, egyik központi alakjává vált a színházi (irodalmi, képzőművészeti) közéletnek, belefolyt mindenféle működési területén alakuló döntésbe, tehát ma már újabb fiaskóit mézbe mártják, mert kiválósága olyan közhely, amely mellé legföljebb annyi kritika említhető meg, hogy „a nagy nevű Mester ezúttal talán kevésbé ...” Na, gondoltam erre, meg kéne ezt a manapság nem is oly ritka felemelkedést írni, de úgy, hogy a szatíra félreérthetetlen legyen. Mondjuk, egy tudományos diplomával rendelkező személyről szólna, aki az örökmozgót találja fel, amely ugyan nem működik, de szakmai körökben határozott elismerést keltenek a hozzáfűzött szupermodern szuperműszavas magyarázatok, esetlegességszámítások. így aztán biztatást kap újabb örökmozgó modellek kidolgozására, és ontja is őket, elvről elvre lépked, majd testületi székekről testületi székekre, miközben már a perpetuum mobile ügyek világszerte ismert magyar szakértője lesz, és mint ilyen jelenik meg nemzetközi szimpóziumok során, egyre hangsúlyosabban nyilatkozik meg az ez irányú kutatások világfolyamatáról, vitrinében díjakat, dosz- sziéban önmagáról szóló újságcikkeket gyűjt. Igenám, de a tudományban ilyesmi nem lehetséges, a perpetuum mobilékét már a megnevezésnél elvetik. A tudományban. ilyesmi nem lehetséges ..., illetve itt van a parapszichológia ... meg mások is... ezek viszont világos példázatnak nem használhatók, mert művelőik karrierje éppoly titokzatos az egyszerű értelem számára, mint a kultúra hasonló kiválóságaié. Nyári időszámítás. Erről szól a következő hír, amelyre felfigyelek — és lám, ez viszont olyan világos az emberi elme számára, mint a föld forgása a nap körül. Vagy mégsem? Eszembe jut előző nap folytatott vitám egy tapintatból megintcsak meg nem nevezhető vállalatot igazgató személlyel, aki a rádióból hallgatva a hírt, felderült, és így szólt: — Nagyszerű, végre egyszer jól ki- alhatom magam. — Ellenkezőleg, kevesebbet alhatsz — mondottam. — Hogyhogy?! Ez butaság. Előreigazítjuk az órákat, tehát nyolc órakor valójában még csak hét óra lesz. vagyis felkelek nyolckor és beérek kilencre, amikor valójában még csak nyolc óra lesz. Egy óra tiszta haszon. — Nem. Te tévedsz, nem nyolc órakor lesz hét óra, hanem hét órakor lesz nyolc óra, vagyis, ha nyolcra be akarsz érni. régi hatkor kell felkelned, hogy régi hétre bent legyél. Az illető megrázta a fejét, hosszasan maga elé meredt, majd szemmel látható vezetői rutinnal hangsúlyozva így szólt: — Ezt a kérdést, úgy látom, még tanulmányozni kell. Világvége El. Majdnem átlapoztam a világvégét. Nem érdekel, mert már annyian rémüldöztek miatta egyszerű értelmiségi ismerőseim közül, hogy meguntam, ök nyilvántartották, mert kellően tájékozottak, hogy március második hetében az összes bolygók, mintha katonai vezényszóra tennék, felsorakoznak egyetlen zsinóregyenes vonalban a Nao egyik oldalán, és tudták, mert kellően műveltek, hogy ettől olyan gravitációs térerő támad, melynek következtében két eset lehetséges. 1. Vagy a Napot rántja meg úgy, hogy kitör, kiszakad belőle egy plazmadarab, aztán lesz, ami lesz, de számunkra semmi sem lesz többé, mert az atomháború semmiség ahhoz képest, ami minket ér. 2. Vagy legalábbis a Földet rángatja meg az égi zsinór, égszakadás szakad, földindulás indul, szökőár szökik, tűzhányók tüzet hánynak. Szóval ezt a tárgyat annyira meguntam, hogy el is kerülte a figyelmemet a Végzet Napja, a Dies Irae, csak utólag konstatáltam, egy cikkből, hogy azt a napot megúsztuk, csak a cipőm talpa vált le az égi rántás hatására. Hanem, lámcsak, ezúttal nem arról, hanem egy másik,_ egy újabb világvégéről olvasok. A Világvége II. körül a tényállás az, hogy naprendszerünkről kiderül, megkettőződik. Nagy anyagvándorlás folyik ugyanis elfelé a naptól, a disszidált tömegeket pedig felszedi a Jupiter. Ez a bolygó már most termonukleáris folyamatok jeleit mutatja, mi lesz, később? Világvége, kétségtelenül. És ezt nem afféle csupán tájékozott és művelt intellektüellek mondják, akik köztudomás szerint hajlamosak a neurotikus gondcsinálásra, hanem komoly tudósok. Méghozzá szovjet tudósok, akik még csak szenzációhajhászásra sem igen vetemednek, hiszen a szocialista sajtó alkalmatlan szenzációk felfújására, még szenzációhajhászó cikkek árának megfizetésére is, mert a példányszám nekik smafu. Tehát, mégiscsak lesz Világvége, ha nem első. hát második indoklásban! Igen, de mikor? Megnéztem az esedékes dátumot. Azt írják: hárommilliárd év múlva. Ez a hosszú időtáv úgy elkeserített engem, aki türelmetlenségemben még a kisipari kenyérért sem szoktam sorbaállni, hogy elhatároztam: nem várom meg. ★ Mivel a hasáb szűk. csak megjegyzem, hogy találtam még témát a női testépítésben, amelytől olyan szépek lehetnek, mint férfiban az izompacsirták (ügyvéd urak! nem hitelrontás, tréfa!); felfigyeltem a Vidám Park megújítására, ahol magyar készítésű űrutazás illúziója várja majd a beléptidíjjal rendelkezőket és elképzeltem, milyennek is forgathatja a Magyar Hirdető reklámfilmstúdiója, töprengtem lesz-e benne könyves lény, egy pohár üdítő feldob-e Röltex-Rózsikát a hazai felfogású Marson. Továbbá olvastam Reaganról, de azzal be is fejeztem a böngészést, mert az az ember nem vicc. Sajnos.
