Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-24 / 70. szám

1982. MÁRCIUS 24., SZERDA 5 Belső megoldás A péceli Tri- Ton Háziipari Szövetkezetben a belső szervezés nyomán a kon­fekcióban 35—36 százalékkal nőtt a termelékenység. Tervek, alternatívák Az örök fejlődés feltételei Hasznos hagyomány, hogy a járás mezőgazdasági üzemeinek vezető szakemberei és politikai vezetői a leg­fontosabb idenyszerü munkák megkezdése előtt egyezte­tik elképzeléseiket, mérlegre teszik korábbi eredményei­ket és meglévő gondjaikat. E fórumok szervezője, házi­gazdája minden esetben a járási pártbizottság. A megyében elsőként a közelmúltban ismét találkoz­tak a termelőszövetkezetek elnökei és párttitkárai, az ál­lami gazdaságok vezetői, s ezen a tanácskozáson jelen voltak az illetékes megyei szakirányítók is; Csonka Ti­bor, a megyei tanács elnökhelyettese, Beke András, a megyei pártbizottság alosztályvezetője, valamint Ihászi József, a megyei TESZÖV titkára. A fórum résztvevői nemcsak szőkébb pátriánk, hanem a megye mezőgazdaságának ta­valyi eredményeiről, s idei ter­veiről is részletes képet alkot­hattak. Csonka Tibor egyebek között elmondta, hogy a ko­rábbi eredmények olyan ala­pot jelentenek, amelyre bát­ran lehet építeni, a még több sikerrel biztató elképzelése­ket. Jövedelmezőség A növénytermesztés gond­jai közé sorolható, hogy a napraforgóterület a kukori­ca vetésterületének rovására nő, s az idén körülbelül 2 ezer hektárral lesz kevesebb a zöldségfélék termőterülete. A megyei és a járási tervek ösz- szehasonlításakor kiderült, hogy bizonyos jelenségek hasonló­képp jelentkeznek kicsiben és nagyban. A kalászosok, s kö­zülük is a búza vetésterülete közös gazdaságainkban össze­sen 607 hektárral nőtt. A ho­zamok tervezésekor azonban, úgy tűnik, óvatosak voltak a szakemberek, mert a megyei átlagot alig meghaladó ter­méseredménnyel számolnak. Ez azért is elgondolkodtató, mert a korábbi esztendőben a járás közös gazdaságainak földjeiről rendszerint a me­gyei átlagnál jóval nagyobb termést takarítottak be. Vár­hatóan csökken a kukorica ve­tésterülete, ugyanakkor arány­talanul nő a napraforgóé. Két­ségtelen, hogy az utóbbi nö­vény mellett szól a magas jö­vedelmezőség, de növény­egészségtani szempontból fel­tétlenül káros a termőterüle­tének növelése. Nehezebben alakíthatók ki a megfelelő for­gók, s az sem helyeselhető, ha olyan területeket szakítanak ki napraforgónak, amelyben a kukorica is magas hozamot ígér. A takarmányterület a megyében kettő, a járásban huszonnégy százalékkal nő. A járás mezőgazdasági üze­meinek szerkezete az idén lé­nyegesen sehol sem változik, erről számolt be Puskás Imre, az Aranykalász Termelőszö­vetkezet elnöke is. A pilisi kö­zös gazdaságban a búza vetés- területe nő az idén, de való­színű, hogy a kukoricáé is. összes területük tíz százalé­kán vetnek napraforgót, s ez csökkenést jelent. A vecsési Ferihegy Tsz első­sorban zöldségtermesztési eredményeivel vívott ki ran­got magának a megyében, sőt országszerte. A kétszáz hek-' tárnyi spárgatök vetésterület­kiesése csökkenést okoz, ezt azonban a zöldségfélék ter­méseredményeinek növelésé­vel kívánjuk pótolni. Az idén várhatóan 2738 vagon — a ta­valyinál 26 százalékkal több — zöldség kerül a vecsési földekről a különböző piacok­ra. A legtöbb gonddal talán a vasadi Kossuth Szakszövetke­zetnek kell megküzdenie. A közös növénytermesztés alá vont 700 hektárnyi terület 25 táblában található. Ezeknek a régi arany koronában számolt értéke is lényegesen alacso­nyabb. mint a környékbeli földeké. A szakszövetkezet ve­zetői éppen ezért, foglalkoz­nak a növénytermesztés szer­kezetének átalakításával. A gombai Fáy András Ter­melőszövetkezet azok közé a ritka gazdaságok közé tarto­zik, amelyek csökkentik a napraforgó vetésterületét. A Rákosmezeje Termelőszö­vetkezetben, akárcsak a gom­bai gazdaságban, a létszám növelése nélkül kívánják el­érni a tervezett eredményeket. A maglódi központú mezőgaz­dasági üzemet egyébként Tóth István elnök szerint, igen kedvezőtlenül érinti az új sza­bályozórendszer néhány voná­sa. A monori járás mezőgazda­sága az utóbbi években, mint a számok tanúsítják, a megyei átlagot meghaladó mértékben fejlődött. Különösen a nö­vénytermesztésben tapasztalt hozamnövekedés volt elisme­résre méltó. A szarvasmarhatartás, -te­nyésztési-hizlalás a mezőgaz­daság nehéziparának számít. Kétségtelen, hogy nem köny- nyű a járásunkban is öröklött mostoha, s csak lassan válto­zó körülmények között igazán eredményessé, jövedelmezőb­bé tenni ezt az ágazatot. A kö­zös gazdaságok tervei szerint az összes tehénlétszám az idén körülbelül 12 százalékkal csök­kenne a járásban, annak elle­nére, hogy például Pilisen és Vecsésen e területen is egyre eredményesebbnek mondható a háztáji gazdaságokkal ki­alakított integráció. A tejter­melés valószínűleg a tavalyi, vagy annál némileg maga­sabb eredményeket hoz majd. A járás szarvasmarha-állo­mánya növelésének egyik fon­tos bázisa az üszőnevelési tár­sulás, amelynek a gombai Fáy András Termelőszövetkezet a gesztora. Eddig általában 5— 600 üsző növekedett a gombai, kávai réteken, a Rozmaring Termelőszövetkezet várható csatlakozása után azonban a létszám megközelítheti a 800- at, így gazdaságosabbá, jöve­delmezőbbé válhat a termelés. Hiányzó láncszemek Nagyobb sertésállomány a járásban csak a monori Kos­suth Tsz-ben, illetve az álla­mi gazdaságban található. A férőhelyek jobb kihasználása, a tenyészállatok védelme, a felnevelési veszteségek csök­kentése különösen a háztáji gazdaságokban lehetne ered­ményes. Mégis az tapasztalha­tó, hogy egyes területeken fo­gyóban van, egészében viszont stagnál a tartási kedv, vagyis úgy tűnik, csak azok foglal­koznak továbbra is malacne­veléssel, hizlalással, akiknek az életformájukká vált az ott­honi gazdálkodás. Alapos, kö­rültekintő munkával minden bizonnyal feltárhatók az el- kedvetlenedés okai, a kister­melő és a nagykereskedelmi vállalat közötti lánc hiányzó, vagy rossz szemei. Újabban az állattenyésztők körében a juh éppoly nagy népszerűségre tett szert, mint a növénytermesztő szakembe­reknél a napraforgó. Termé­szetesen az első, hirtelen ne­kibuzdulásuk után, nyilván­valóvá vált. hogy az az állat, mint egy régi juhász mondta: szerény ugyan, de nem annyi­ra igénytelen, mint a hozzá nem értők gondolnák. A mezőgazdasági üzemek­ben egyre jelentősebb sze­rephez jutnak az úgynevezett kiegészítő ágazatok. A szak­emberek megbeszélésén egy­értelműen megfogalmazódott, hogy mind a járási, mind a megyei vezetés elsősorban az olyan tevékenységi formákat, munkalehetőségeket támogat­ja, amely a helyi lakosság ke­reskedelmi, szolgáltatási ellá­tásának javítását segíti, mun­kavállalását könnyíti. Valamennyi vezető szakem­ber számára valószínűleg ta­nulságosak voltak Ihászi Jó­zsef szavai, amelyek részben a bátor kezdeményezésre, koc­kázatvállalásra biztattak, ugyanakkor hangsúlyozta; Egymásra utalva — Egy-egy gazdaság adott helyzetét soha nem kell deko­rálni, felértékelni, de lebecsül­ni sem. Ne csak az év végén pillantson az elnök, s a veze­tőség a mérlegre, hanem év közben is folyamatosan kísér­je figyelemmel az eredmények alakulását. A jelenlegi körül­mények között fokozódik a termelőszövetkezetek egymás­rautaltsága, de az együttmű­ködéseket sohasem a szubjek­tív érzések, hanem a gazdasá­gi szükségszerűségek határoz­zák meg. V. J. Szigefszenfmikléson jártunk Már nem falu — még nem város Szigetszentmiklós nem vá­ros. de már nem is falu. A Budapest déli határára tá­maszkodó nagyközség magán viseli az egyenlőtlen fejlődés minden jó és rossz oldalát. Példa erre, hogy dicséretes tempóban építi a munkáslakó­telep többszintes házait, ottho­nok százait készítik a járulé­kos beruházásokkal párhuza­mosan. A nagyközség másik ré­sze az Ófalu, melynek egyes részein sárral, sötétséggel bir­kóznak a lakosok. A település két része lényegesen külön­bözik egymástól, és nemcsak külsőségekben. A lakótelepen jellemzően gyári munkások, míg a faluban a mezőgazda­ságban, a szolgáltatóiparban dolgozók laknak. Az évenként rendszeresen megtartott falu­gyűlések közül március 22-én, hétfőn az ófalusiak részvételé­vel megtartott tanácskozást hallgattam végig. Épül a gerincvezeték A nagyközség első számú középületének tanácstermében mintegy hatvanan jelentek meg, hogy megbeszéljék a fa­lu vezetőivel ügyes-bajos dol­gaikat, a következő időszak feladatait. A falugyűlésen a kissé hosszadalmas bevezetőt követően Pongrácz Gábor, a nagyközség nemrég megvá­lasztott tanácsi vezetője is­mertette a tavalyi eredménye­ket. A tanácselnök részlete­sen szólt a lakótelep fejleszté­séről, nevezetesen arról, hogy tovább építik a többszintes há­zakat és megkezdték a 30 éve készült állami épületek felújí­tását. Szigetszentmiklós jobb vízellátása érdekében a szom­szédos Tököl községből olyan gerincvezetéket építenek ki, amelynek elkészültével jó mi­nőségű ivóvizet kapnak. A cső­vezeték egy része már a Cse­pel Autógyárig elkészült. Rövidesen befejezik a szennyvíztisztító üzem építé­sét, új, 609 négyzetméter alap- területű ABC-áruház is ké­szül. Az Őfaluban a lakosok társadalmi segítségével 1100 négyzetméter gyalogjárdát építettek tavaly. Régi gondot orvosol majd a helyi buszjá­rat bevezetése. Nyomvonalát, megállóhelyeit kiépítették és nemsoká megindulhat a for­galom. A tanácselnök nem ta­kargatta a nehézségeket sem, amelyek közül csak egyet em­lítünk: még mindig igen sok bosszúságot okoz a rossz köz- világítás. Jó néhány utcában néha, vagy egyáltalán nem vi­lágítanak a lámpák. S erről a kérdésről többen is beszéltek. Gépkocsik a járdán A tanácselnök számvetését követően — név és lakcím megjelölésével — negyvenen mondták el véleményüket a község fejlődéséről, gondjai­ról. És most elsősorban a gon­dokon van a hangsúly, mert szinte kivétel nélkül minden hozzászóló a szűkebb lakóhe­lyén tapasztalható hiányossá­gokról beszélt. Többen is szól­tak a Petőfi Sándor utcai és az úgynevezett Buga iskolában uralkodó áldatlan állapotok­ról. Az iskolaudvarok szinte sártengerhez hasonlítanak, jó ivóvíz hiányában a gyerekek néha kétes tisztaságú kannák­ból isszák a vizet. A Kinizsi utca lakói külön egységet alkottak a falugyűlé­sen, Csaknem húszán jöttek el, hogy elpanaszolják: évek óta szó szerint térdig sárban járnak, a közvilágítás hol nem működik, hol pedig sötétben botorkálnak haza. Ennyi a vá­lasztási lehetőség. Kérték a ta­nácsi vezetők segítségét, ök is, de több más utca lakói is el­panaszolták: hiába készítették el társadalmi munkában a gyalogjárót, a gépkocsik kény­telenek a mély, sáros út he­lyett a járdán közlekedni. így a gyalogjáró is tönkremegy. Több — enyhén szólva — in­dulatos hozzászólást hallot­tunk, a külső szemlélő számá­ra ellentmondásos jelensége­ket soroltak. Egyesek kérték: több nyilvános telefonfülkét rendszeresítsenek, mások a sö­tét, járhatatlan, sáros utcák­ról beszéltek. A sorrend dönt A több évtizede Szigetszent- miklóson lakók között nem keltett feltűnést, hogy ismét szó esett a művelődési ház hiányáról. Nincs művelődési központ Szigetszentmiklóson, mivel a már számtalanszor el­panaszolt gond megoldásának komoly pénzügyi akadályai vannak. S így van ez a falu­gyűlésen elhangzott legtöbb nehézséggel kapcsolatban is. A tanácselnök válaszában elis­merte, a bejelentések nagy részének igazságát. Ám a sze­gény ember vízzel főz, köz­mondás fnintájára a tanács annyi pénzt használ fel, amennyi a rendelkezésre áll. (A lakótelep építésére kapott összeget csak ezen a területen szabad felhasználni.) A nagy­község vezetője éppen ezért ar­ról szólt: a nehézségek orvos­lását csak a fontossági sor­rend figyelembevételével és az ennek megfelelő végrehajtás­sal lehet megoldani. A háromórás tanácskozás vé­gén nem irigyeltük túlzottan a tanács vezetőit. Van bőven ten­nivalójuk Szigetszentmikló- sért Pertics István Gombó Pál: ^ Jréthöznapi témáh Csakúgy elengedem magam és újsá­gokat böngészek, ilyenkor szoktak eszembe jutni a témák, amelyekről el lehet tréfálkozni, avagy — ami csak lát­szólag ugyanaz, valójában az ellenkező­je — szatirizálni. Az örökmozgó. Az első közlés, amely érzelmeket kelt bennem, kulturális éle­tünk egyik kiválóságáról szóló mélylel­kesedéssel megírt csöpögően magasztos izé, amelynek meggyőzési főeszköze az, hogy eleve abból a tekintélyi elvből in­dul ki: a kiválóság az kiválóság, tehát minden, amit valaha is mondott, tett, mond és tesz és főként megnyilatkozik, az úgy is kezelendő, mint egy nagy fér­fiú csupán alázattal megközelíthető tel­jesítménye. Nekem pedig, nem lévén olyannyira fiatal, hogy ne emlékezhet­nék, eszembe jut, hogy eme névhez fű­ződő valamennyi alkotás (színdarab, könyv, kiállítás — juszt se írom le a he­lyes megjelölést, nem kell nekem a sajtóper!) megbukott. Úgy haladt azon­ban egyik bukott darabról a másik da­rabra (könyvről könyvre, kiállításról ki­állításra), hogy közben tekintélye foly­vást nőtt, egyik központi alakjává vált a színházi (irodalmi, képzőművészeti) közéletnek, belefolyt mindenféle műkö­dési területén alakuló döntésbe, tehát ma már újabb fiaskóit mézbe mártják, mert kiválósága olyan közhely, amely mellé legföljebb annyi kritika említhe­tő meg, hogy „a nagy nevű Mester ez­úttal talán kevésbé ...” Na, gondoltam erre, meg kéne ezt a manapság nem is oly ritka felemelke­dést írni, de úgy, hogy a szatíra félre­érthetetlen legyen. Mondjuk, egy tudo­mányos diplomával rendelkező személy­ről szólna, aki az örökmozgót találja fel, amely ugyan nem működik, de szakmai körökben határozott elismerést keltenek a hozzáfűzött szupermodern szuperműszavas magyarázatok, esetle­gességszámítások. így aztán biztatást kap újabb örökmozgó modellek kidol­gozására, és ontja is őket, elvről elvre lépked, majd testületi székekről testü­leti székekre, miközben már a perpe­tuum mobile ügyek világszerte ismert magyar szakértője lesz, és mint ilyen jelenik meg nemzetközi szimpóziumok során, egyre hangsúlyosabban nyilatko­zik meg az ez irányú kutatások világ­folyamatáról, vitrinében díjakat, dosz- sziéban önmagáról szóló újságcikkeket gyűjt. Igenám, de a tudományban ilyesmi nem lehetséges, a perpetuum mobilé­két már a megnevezésnél elvetik. A tu­dományban. ilyesmi nem lehetséges ..., illetve itt van a parapszichológia ... meg mások is... ezek viszont világos példázatnak nem használhatók, mert művelőik karrierje éppoly titokzatos az egyszerű értelem számára, mint a kul­túra hasonló kiválóságaié. Nyári időszámítás. Erről szól a kö­vetkező hír, amelyre felfigyelek — és lám, ez viszont olyan világos az embe­ri elme számára, mint a föld forgása a nap körül. Vagy mégsem? Eszembe jut előző nap folytatott vitám egy tapin­tatból megintcsak meg nem nevezhető vállalatot igazgató személlyel, aki a rá­dióból hallgatva a hírt, felderült, és így szólt: — Nagyszerű, végre egyszer jól ki- alhatom magam. — Ellenkezőleg, kevesebbet alhatsz — mondottam. — Hogyhogy?! Ez butaság. Előreiga­zítjuk az órákat, tehát nyolc órakor va­lójában még csak hét óra lesz. vagyis felkelek nyolckor és beérek kilencre, amikor valójában még csak nyolc óra lesz. Egy óra tiszta haszon. — Nem. Te tévedsz, nem nyolc óra­kor lesz hét óra, hanem hét órakor lesz nyolc óra, vagyis, ha nyolcra be akarsz érni. régi hatkor kell felkelned, hogy régi hétre bent legyél. Az illető megrázta a fejét, hosszasan maga elé meredt, majd szemmel látha­tó vezetői rutinnal hangsúlyozva így szólt: — Ezt a kérdést, úgy látom, még ta­nulmányozni kell. Világvége El. Majdnem átlapoztam a világvégét. Nem érdekel, mert már annyian rémüldöztek miatta egyszerű értelmiségi ismerőseim közül, hogy meguntam, ök nyilvántartották, mert kellően tájékozottak, hogy március má­sodik hetében az összes bolygók, mint­ha katonai vezényszóra tennék, felso­rakoznak egyetlen zsinóregyenes vonal­ban a Nao egyik oldalán, és tudták, mert kellően műveltek, hogy ettől olyan gravitációs térerő támad, melynek kö­vetkeztében két eset lehetséges. 1. Vagy a Napot rántja meg úgy, hogy kitör, ki­szakad belőle egy plazmadarab, aztán lesz, ami lesz, de számunkra semmi sem lesz többé, mert az atomháború semmiség ahhoz képest, ami minket ér. 2. Vagy legalábbis a Földet rángatja meg az égi zsinór, égszakadás szakad, földindulás indul, szökőár szökik, tűz­hányók tüzet hánynak. Szóval ezt a tárgyat annyira megun­tam, hogy el is kerülte a figyelmemet a Végzet Napja, a Dies Irae, csak utó­lag konstatáltam, egy cikkből, hogy azt a napot megúsztuk, csak a cipőm talpa vált le az égi rántás hatására. Hanem, lámcsak, ezúttal nem arról, hanem egy másik,_ egy újabb világvégéről olvasok. A Világvége II. körül a tényállás az, hogy naprendszerünkről kiderül, meg­kettőződik. Nagy anyagvándorlás fo­lyik ugyanis elfelé a naptól, a disszidált tömegeket pedig felszedi a Jupiter. Ez a bolygó már most termonukleáris fo­lyamatok jeleit mutatja, mi lesz, ké­sőbb? Világvége, kétségtelenül. És ezt nem afféle csupán tájékozott és művelt intellektüellek mondják, akik köztudo­más szerint hajlamosak a neurotikus gondcsinálásra, hanem komoly tudó­sok. Méghozzá szovjet tudósok, akik még csak szenzációhajhászásra sem igen vetemednek, hiszen a szocialista sajtó alkalmatlan szenzációk felfújására, még szenzációhajhászó cikkek árának meg­fizetésére is, mert a példányszám ne­kik smafu. Tehát, mégiscsak lesz Világvége, ha nem első. hát második indoklásban! Igen, de mikor? Megnéztem az esedé­kes dátumot. Azt írják: hárommilliárd év múlva. Ez a hosszú időtáv úgy el­keserített engem, aki türelmetlensé­gemben még a kisipari kenyérért sem szoktam sorbaállni, hogy elhatároztam: nem várom meg. ★ Mivel a hasáb szűk. csak megjegyzem, hogy találtam még témát a női testépí­tésben, amelytől olyan szépek lehetnek, mint férfiban az izompacsirták (ügyvéd urak! nem hitelrontás, tréfa!); felfigyel­tem a Vidám Park megújítására, ahol magyar készítésű űrutazás illúziója várja majd a beléptidíjjal ren­delkezőket és elképzeltem, milyennek is forgathatja a Magyar Hirdető rek­lámfilmstúdiója, töprengtem lesz-e benne könyves lény, egy pohár üdítő feldob-e Röltex-Rózsikát a hazai fel­fogású Marson. Továbbá olvastam Rea­ganról, de azzal be is fejeztem a bön­gészést, mert az az ember nem vicc. Sajnos.

Next

/
Thumbnails
Contents