Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-23 / 69. szám

Kodály-centenárium V onósnégyesekre Játékos vetélkedés Számvetés az életművel Az egész világ ismeri Ko­dály Zoltán művészetét. Ami­kor születésének századik év­fordulója tiszteletére különbö­ző rendezvényeket szervezünk, számot akarunk vetni az élet­művel, hogy annak egységét kiterjesztve egyben tágítsuk azok körét is, akikhez eljut­hatnak művei — mondotta egyebek között Pozsgay Imre művelődési miniszter, a Ko- dály-emlékbizottság alelnöke azon a sajtókonferencián, amelyen hétfőn a Parlament­ben az újságírókat a Kodály- centenárium eseményeiről tá­jékoztatták. A rendezvényeket az 1982— 83-as tanév időtartamára szer­vezték, ezzel is emlékeztetve Kodály kiemelkedő zenepe­dagógiai munkásságára. A zeneszerző születésének száza­dik évfordulóján, 1982. decem­ber 16-án átadják a kecske­méti zenei központ épületét és hangversenytermét. E napon kerül sor az országos emlék­ünnepségre is Budapesten, a Zeneakadémián. Két nappal később az Erkel Színházban új rendezésben mutatják be a Székelyfonót. Az emlékévben számtalan tudományos konferenciára ke­rül sor. Vaskos kötetet tesz ki a különböző hangverse­nyek, kamarakoncertek jegy­zéke. Pest megyében ennek jegyében rendezik meg ápri­lisban Vácott az országos út­törőzenekari fesztivált, Szent­endrén a Kodály-napot. Gal- gahévízen május 22-én tart­ják a mester nevét viselő nép- dalverseny döntőjét. Abonyban októberben kerül sor a falusi zeneiskolák vezetőinek har­madik országos találkozójára. Zeneszerzőverseny Tavaly, a budapesti tavaszi fesztiválon, Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójá­ra készülve vonósnégyesek komponálására írtak ki nem­zetközi zeneszerzői versenyt. Az eredményt tegnap hirdet­ték ki a Fórum Szállóban. Az első díjat nem adták ki. Második díjat kapott a kana­dai Chan Ka Nin, az Indiana egyetem post graduáns diák­ja. A harmadik díjat meg­osztva nyerte el Csemiczky Miklós, a budapesti Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola végzős növendéke és a szov­jet Vlagyimir Dmitrijevics Holscsevnyikov, Gorkij város konzervatóriumának tanára, A műveket a Zeneműkiadó várhatóan még ebben az esz­tendőben megjelenteti. Az ős­bemutatót 1983-ban, a követ­kező budapesti tavaszi feszti­válon tartják meg. Fergeteges ugrós Míves táncok élednek újra Perdül a szoknya, fordul a tánc. Vidám zenére ropják a táncot a Gödöllői Művelődési Házban. Az érkezőt elsodortá a táncház förgetege. Vendég és szereplő kapaszkodott ösz- sze. A szereplő a versen/iz- galmat leplezte, a néző örült, hogy a szünetben ő maga is beállhat a táncoslábú fiúk, lá­nyok körébe csárdást járni. Szövetkezeti népi táncosok gyűltek össze a hét végén Gö­döllőn, hogy a legutóbbi se­regszemle után két esztendő elteltével bemutassák, mit ta­nultak, mit felejtettek. Az OKISZ, a SZÖVOSZ és a TOT kilencedik alkalommal hirdet­te meg a néptáncosok orszá­gos találkozóját. A szombat­vasárnapi területi bemutatóra huszonnégy együttes érkezett Pest, Nógrád és Heves me­gyékből. (A bemutatkozó együttesek több mint fele Pest megye legkülönbözőbb részé­ből jött.) Új motívumok Reneszánszát éli napjaink­ban a néptáncmozgalom. A falvakban, a kis közösségek­ben a nemzedékről nemzedék­re szálló népszokások évtize­dek múltával új motívumok­kal gazdagodnak. Az eredeti tartalomra néha csupán egy- egy jellegzetes részlet utal. Ahogyan valaha a tárgyak­nak, ugyanúgy a dalnak, a táncnak, a játéknak is meg­volt a maga szerepe. A költői szöveg, a dallam és a mozgás együttélése a táncban szüle­tett és maradt meg napjain­kig a legeredetibben. Az életformaváltással az ősi rítusok nem nyílnak ki ön­törvényűén, hiszen megszűnt az életforma, amelyben gyö­kereztek. De a közösségformá­ló szokások felelevenítésével nem csupán a néprajz tudo­mánya gazdagodik. Az újjá­élesztés milyenségéről kap­hattunk ízelítőt a kétnapos találkozón. A nagykátaiak, az egriek, a vecsésiek a Bem — Észak-Budai Afész — tánco­sai például a jól átgondolt koreográfia mellett olyan hő­fokra emelték táncos monda­nivalójukat, amit csak az át­élés, az azonosulás magasla­tán lehet. Nagy lehetőségek Nem csupán a néptánc­együttesek számszerű gyara­podásának lehetünk szemta­núi, hanem annak is, hogy az együttesek vezetői a tiszte forrás után kutatnak. Gyűjtik a községre, a területre vonat­kozó jellegzetességeket, ame­lyeket aztán szépen beillesz­tenek a koreográfiába. Leg­inkább a lakodalmasok kere­tében tudják felsorakoztatni a szokások rendjét, dallal, tánccal, vőfélyi rigmusokkal. A lakodalmasban a dal, a tánc, az élőszó sikeres eggyé- olvasz.ásának előnyei mellett még egy nagy lehetőséget reit a táncosok számára: több nemzedék játszhat együtt. A színpadon mindig nagy a si­kerük az ügyesen mozgó, két­három éves kisgyermekeknek, nemkülönben az időseknek. A némzetiségi együttesek gya­korta ábrázolják a lakodalmas segítségével életüket. Így a maglódi Röpülj Páva kör szlovák lakodalmassal lépett színre. A Heves megyei felső- tárkányiak a magyaros vigas­ság elemeit mutatták be. Ta­lán a legpontosabb koreográ­fiája a tápiószecsői hagyo­mányőrző együttesnek volt. • A hagyományőrzés mellett a csoportok feldolgozták más tájegységek szokásait. Az egri néptáncegyüttes a Méhkeréki táncokkal, valamint a Gyön­gyös Együttes a Nyárád men­tivel a klasszikusan míves er­délyi táncokat elevenítette fel. Az archaikus táncokból gyűj­töttek össze csokorra valót a nagykátaiak. Fél évvel ezelőtt szinte teljesen meg kellett újí­tani a csoportot. S íme a bizo­nyíték: mit lehet kezdeni egy újdonsült társulattal. Hogy kedvükre kitáncolhassák ma­gukat a lányok is — tudvalé­vőén a magyar tánc elsősor­ban a fiúknak nyújt szereplé­si lehetőséget — ötletes ko­reográfiát gondoltak ki. A Ci­nege nevezetű tánckompozíció ugrós, varázslatos karikázó kerettel. Tánc közben megfor­dul a játék, a lányok átve­szik a fiúk szerepét, s új for­mában jelenítik meg a klasz- szikus ugróst. Polka és rezgős Az eseménysorozatot színe­sítették a nemzetiségi együt­tesek. A már említett lakodal­mas mellett a német együtte­sek a polka megannyi variá­cióját feldolgozták. A gála­műsoron tapsvihar köszöntöt­te a szigetúj falviak pilisvörös- vári rezgős táncát. A vecsé­siek polkáztak. a szigetszent- mártoniak ceglédberceli gyűj­tést elevenítettek meg. A nagytarcsaiak szlovák dalokat és táncokat adtak elő. Hosszú sora lenne annak, ha a fellépett együtteseket részletesen jellemezni akar­nánk. Az országos bemutató a megméretés színtere, ahol dí­jakat, érmeket osztanak ki, A Szigetújfalul Német Nemzetiségi Együttes rezgéstánca szakmai tanácsokat kapnak a táncosok. A közös szereplés során egymást ismerik meg az egyes csoportok. A személyi­ség gazdagodik e közös alko­tó tevékenység során. „Terem­tő együttélés ez — fogalmaz- hatánk meg Ortutay Gyula szavával a bemutató sajátos­ságát. — A hagyományos for­mák nem csupán hagyomá- nyozódnak, hanem megvál­toztatva megváltoztatnak.’’ (Hagyományőrző kategóriában arany fokozatot a Szecsői Hagyo­mányőrző Népi Együttes, ezüst fo­kozatot a „Muharay Elemér” Népi Együttes, Bag, a Rákosmezeje Mgtsz maglódi Röpülj, Páva! köre, a Rozmaring Népi Együttes, Feiső- tárkány, a Szövetkezeti Néptánc Együttes, Ecséd kapták. A nép­tánckategóriában arany II. fokoza­tot az Észak-Budai Munkás Áfész „Bem” együttese, arany III. foko­zatot a Csongrádi Szövetkezetek „Alföld” Néptáncegyüttese, ezüst I. fokozatot a Szigetújfalui Német Nemzetiségi Együttes, a Sziget- szentmártoni Német Nemzetiségi Együttes, ezüst II-est a „Csata” Táncegyüttes, Isaszeg, a nagytar- csai Nemzetiségi Népi Együttes és a Vecsési Német Nemzetiségi Együttes kaptak.) Erdős! Katalin Diákvasárnap volt a múzeumban ötszáz Pest megyei középis­kolás birodalma volt vasár­nap Budapesten a Budavári Palotában a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeum. Hu­szonötödik születésnapján két vetélkedőre hívta a tizenéve­seket az ifjúsági szövetség Pest megyei bizottsága. Az egyik az országos évfordulós játék megyei döntője, a má­sik városismereti verseny volt. Történelmi visszapillantás Az évfordulós játékra tizen­két csapat jutott a területi for­dulókból. Az izgalmas, érde­kes vetélkedő történelmi visz- szapillantást kért a diákoktól, de nemcsak az ifjúsági moz­galom negyedszázadáról, ha­nem hazánk múltjáról is. A rövid megnyitó után zá­poroztak a kérdések. Szeren­csére a csapatok tagjai meg­oszthatták egymás között a munkát. Miközben az érdi Vö­rösmarty Gimnázium két ta­nulója a villámkérdésekre igyekezett válaszolni, addig harmadik társuk félrehúzó­dott és az írásbelin törhette a fejét. A vetélkedő tíz órakor kez­dődött, de kevéssel dél előtt a legkevesebb pontszámot el­ért hat csapat már búcsút is mondhatott a további versen­géstől, mehettek ebédelni. A folytatásban a szakmunkás- képző intézetek tanulói közül a kiskunlacháziak, a gimná­ziumok és szakközépiskolák diákjai közül a nagykőrösi gimnazisták bizonyultak a leg­jobbaknak. ök jutottak az áp­rilis 3—5. között, Dunaújvá­rosban megrendezésre kerülő országos döntőbe. Húsz iskolából nyolcvanegy csapat A városismereti verseny sem zajlott előzmények nél­kül. Legutóbb Ráckevén ren­deztek hasonló programot az Országjáró Diákkörök tagjai­nak, amelynek eredményét most a múzeum aulájában hir­dették ki. A győzteseknek já­ró jutalmat a ráckevei Ady Endre Gimnázium, a váci Lő- wy Sándor Szakközépiskola. valamint az Egészségügyi Szakközépiskola tanulói ve­hették át. Ezután kezdődött az újabb Kátai Ildikó játékmester a ceglédieket faggatja, mögöttük az érdiek várják a választ Hány kérdést pipálhatunk ki? — ezen tanácskoznak a váci közgázo­sok, a városismereti vetélkedőn Balázs Gusztáv felvételei vetélkedő. A húsz iskolából ér­kezett nyolcvanegy csapat fel­adatai a KISZ negyedszáza­dos születésnapjára rendezett kiállításhoz, valamint a Vár­hoz, vagy más nevén, az első kerülethez kapcsolódtak. Hol volt régen az Országház? Mi van ma a régi épületben? Hol található a városvédő Athéné szobra? Milyen szocialista if­júsági újságok jelentek meg a harmincas években? A diákok itt is éltek a mun­kamegosztás lehetőségeivel. Egy részük a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum labirintu­sában kutatta a helyes meg­fejtést, mások kimerészkedtek a márciusi havazásba és séta közben, szobrokon, emléktáb­lákon keresték a válaszokat. Vidám szórakozás Pesten és Budán A két verseny végére a zord időjárás is barátságossá eny­hült. Kisütött a nap, és ki a Várban, ki a Mátyás-templom környékén, ki pedig Pesten, a Vigadóban, vagy a Huszonötö­dik utcában folytathatta a szó­rakozást. B. G. TV-FIGYE LŐ Terefere. A televízió szóra­koztató műsorairól sajnos, nem lehet valami túl jó véle­ményünk, ezért hát még ak­kor is örvendhet az előfizető, ha valami piciny vigasságban részeltetik. Olyasmiben pél­dául, mint a Terefere legutób­bi adása, amely ugyan nem bővelkedett hahotára biztató poénokban, de amely nagyjá- ban-egészében jól felelt meg idő múlató rendeltetésének. Netán éppen azért, mert ez­úttal egy vérbeli humorista, Tabi László foglalta el a ven­dég székét, s nemcsak szólt, hanem egy ifjúkori kis jelene­Ropják a nagytarcsaiak a szlovák lakodalmast Barcza Zsolt felvételei téve], mint darabíró is bemu­tatkozott. Hogy úgy mondjuk, ez a sakkjátszmás vérfagyasz­tás tréfa volt a javából, s egyúttal olyan alkalom, ami­kor legjobb színészeink ked­vükre kikomédiázhatták ma­gukat. Mármint az újabban ritkán megjelenő Sinkovits Imre, a még kevésbé foglal­koztatott Szatmári István és a komikának is kiváló Sze­mes Mari. Rajtuk kívül is volt azon­ban olyan közreműködő, aki­nek jelenléte fényesen bizo­nyította, hogy az ifjabb szí­nészgeneráció tagjai között is akad, akibe átöröklődött a komédiás vér. Székhelyi Jó­zsefre gondolunk. Ogy mond­ta el ő azt a reábízott mono­lógot, hogy csak a legnagyobb elismeréssel nyugtázhattuk: igen, ha valami, hát akkor ez egy valóságos mestermunka volt. Héroszok. Ami viszont a Terefere után következett, az aligha késztetett tapsra bárkit is. Lévén péntek, Rajnai And­rás felnőtteknek szánt televí­ziós meséinek legújabb példá­nyát vetítették ekkor a jaj, de hangzatos Héroszok pokoljá­rása címmel, és egy olyan ajánlással, amely — a műsor­újságból idézzük —, így kez­dődik: „Vérfagyasztó történet a pokol szörnyeit párbajra hi­vó vitézekről.’’ Mit lehet egy ilyen maga­biztos minősítésről mondani? S egyáltalán, mit tud még el­keseregni e látványorgiákkal újból és újból túltraktált, megémelyített néző? Legföl­jebb, ha azt dadoghatja el, miszerint a szóban forgó ren­dező a maga fránya elektroni­kájával vagy mijével nem­csak végtagokat tud szétszab­dalni, a törpéket óriásokkal összepárosítani, hanem arra is képes, hogy e masinák hiva­tali gazdáit megbabonázza, s így alkudja ki tőlük az újabb és újabb forgatások költségeit. Körzet. Amiképpen megál­líthatatlanul zúdul tova ez a föntebb emlegetett história­sor, ugyanígy késztet megis­métlődő fanyalgásra A 78-as körzet című életkép-egyveleg. Írva is vagyon, mondva is vagyon, hogy Palásthy Györ- gyék ezzel a hiperaktív asz- szonyi megbízottal nagyon melléfogtak, dehát hiába min­den fejcsóválás, a szalagra rögzített traktusoknak műsor­idő kell. Illyés, üj sorozat indult va­sárnap későn este Drámaírók műhelyében címmel. A tiszte­let _azt parancsolta, hogy leg­elsőként élő irodalmunk első számú kiválóságát, Illyés Gyu­lát szólaltassa meg Ungvári Tamás, annál is inkább, mivel versei mellett szép számú drá­mát is közreadott hosszú pá­lyafutása során a mester. Számos megszívlelendő gondolatot fogalmazott meg a néki szentelt szűk egy órá­ban, de mind közül talán az a szentenciája tűnt a legmaga­sabbnak, hogy — úgymond —, a nemzeti múltat meg kell teremteni. Mégpedig olyan drámákban, amelyek történel­mi hősei emberként hozzák testközelbe a hajdan volt ese­ményeket, tudatják a sorsfor­dulókat. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents