Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-21 / 68. szám

ns» nrr.rrt 1982. MÁRCIUS 21., VASÁRNAP Gödöllőn versenyeznek Néptáncosok bemutatója A szövetkezeti néptáncosok IX. országos találkozójának kétnapos területi bemutatója kezdődött szombaton Gödöl­lőn a városi művelődési köz­pontban. A seregszemlére Bu­dapestről. Csongrád, Fejér, Heves, Nógrád és Pest megyé­ből összesen 24 együttes érke­zett. A népviseletbe öltözött táncosok szombaton egész na­pos műsort adtak. Ma, vasár­nap folytatódik a bemutató, majd zsűri dönt a továbbjutó együttesekről, amelyek az or­szágos döntőn szerepelnek maid. Koncert Pomázon Célhoz ért a V’ Moto-rock Öíeszíendős fennállását ün­nepli az idén a V’ Moto-rock együttes; a kvartett ma két­ségtelenül az ország legjobb rockcsoportjai közé tartozik. Indulásuk pedig korántsem volt fényes: a Fújom a dalt című, kiváló Demjén-albumot követően az első V’ Moto- rock nagylemez igencsak hal­ványra sikerült. Ám jött a második LP, az 1980-as esz­tendő legjobb dalával, a Várj, míg felkel majd a nap-pal, továbbá olyan slágerekkel, mint a Nekem így, jó, a Gye­re és szeress, vagy az El kell, hogy engedj című szám. Iga­zolódott hát: a Bergendy- együttesből kivált Demjén Ferencnek érdemes volt új csapatot alakítania! Érdekes, hogy a zenekar most megjelenő, harmadik nagylemezén egy újabb év da­la található, a Gyertyák (a szakmai zsűri ezt a számot ítélte a múlt év legkiválóbb könnyűzenei kompozíciójá­nak). A korong igazi, nagy bemutatójára ma kerül sor a Budapest Sportcsarnokban, az egyik főpróbát azonban az el­múlt vasárnap Pomázon tar­totta a Demjén vezette társu­lat. A htiji művelődési központ­ban (jóllehet, az akusztika nem a legtökéletesebb), remek koncertet élvezhettünk végig. Már a kezdés is kitűnő volt: & feszes tempójú, dallamos refrénű Boszorkányéj minden bizonnyal az új nagylemez »ikerszáma lesz. Nekünk nem nagyon tetszett, de a közön­ség ovációja alapján, máris slágerré vált az erotikus szö­vegű Gyere, kislány, nem így a szokványos fordulatokat tartalmazó Angyallány. A két, szerintünk gyengébb dal után viszont egymást követték a jobbnál jobb szerzemények, a zenekar a továbbiakban egy­értelműen remekelt. Demjén, a tőle megszokott, széles skálával énekelte, hogy Jégből vagyok; az egész együt­tes ötletesen fricskázta meg az egyre szaporodó új hullámos együtteseket, az Újév című számmal; tombolva fogadták a nézőik a felhívást: Ne hagyd meghalni a rock and rollt; és ezúttal is nagyszerűen szólta három lírai dal: a Várj, míg felkel majd a nap, a Gyertyák és a Sohase félj. A V’ Moto-rock talán leg­főbb erőssége, hogy ma már nem csupán Demj énre épül az együttes. A billentyűs Lerch az újonnan kibővített csoda- pujtot fölényes biztonsággal működteti; Menyhárt gitáros szólói dinamikusak és jól il­leszkednek a zenekari sound- ba, akárcsak Herpai dobos attrakciói. A kezdet kezdetén arról énekelt a kvartett: Beindulta motor. Nos, a dal szerint, száz lóerős járgány mára már cél­hoz is ért. Vagy még ez sem a végállomás? Hegyi Iván Folytatódik az ásatás Floriana kincsei A téli szünet után ismét munkához láttak a régészek Csákváron, a hajdani Floriana temetőjében, ahol a napokban már a kilencszázhuszadik jel­legzetes háztető alakú római sírt bontották ki. Az 1300— 1400 négyzetméter alapterüle­tű temető rendkívül gazdag leletekben, s az egy éve tartó feltárás máris kétezernél több tárggyal gazdagította római kori emlékeinket. Új műalkotás Üvegbe szerkesztett szépségek Hincz Gyula monumentális alkotását két hónapja avatták fel a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem Nagyvárad té­ri székházában. A 150 négy­zetméter alapterületű színes üvegablak pazar színáradattal fogadja az érkezőt: itt a kép­zőművészet kíván szerkesztett szépségével jó reggelt, jó na­pot. Költött jelek A mű ragyogó optikája el­ső pillanatban meghódítja az embert. A felület teljes fel­fedezése annyi epizódot rejt magában, hogy az évekre gyönyörűségteljes munkát ad szemnek, értelemnek. Egy-egy parcella külön válik ismertté az ismerkedés során. E köl­tött jelek a helynek megfele­lően a biológia tárgykörére utalnak, feszített izmokat, ana­tómiai részleteket, idéznek. A színes hullámvonalak az élő test törvényeit elemzik úgy, hogy közben körkörös for­mákká véglegesülnek kék, sárga, bíbor, zöld, lila, na­rancs ragyogásukban. Orga­nikus egység ez, sok száz tábla­kép tanulságainak szintézise; Hincz szerkesztőerejének ta­golásával. E képzőművészetté alakított színes biológia olyan összkép, mely mély és kelle­mes, vidám közérzetet teremt. Kombinatív vizualitás A nagyméretű alkotás Hincz művészetének minden állomását tartalmazza, ered ményeinek vonzó összefoglal lását jelenti. Ezért sok irány­ból, nézőpontból behelyettesít­hető. Nem véletlen, hogy egy mexikói orvosküldöttség az azték naptárt látta meg ben­ne. Az itt dolgozó orvosok, kutatók szellemi környezetük­nek nevezik. Joggal, hiszen Hincz vizualitása kombinatív, bárki felfedezheti benne saját állapotát. Világképletnek is tarthatjuk, s így különösen alkalmas arra, hogy nemzet­közi rendezvények nyitó pil­lanata, háttere legyen. Hincz teljesítményének mértéke ab­ban fogalmazható meg, hogy a feszített mikrobiológiai rend­szer, a színes sejthalmaz har­móniává oldódik. Az intenzív sárga árnyalatokat kék sávok nyugtatják békévé. Színözön pompája A mű meghívót nyújt át mindannyiunknak, akik a kői Politikai könyvek Küzdelmes évtizedek tükrei Divat a memoárirodalom. Talán éppen azért jött divat­ba, mert olyan korban élünk, amelyet olyan időszak előzött meg, amelyben két háborút és forradalmakat élt át az embe­riség. Sokan pusztultak el, de a túlélőknek sem volt könnyű, különösen nem azoknak, akik a viharok sodrában éltek. He­lye van tehát a visszaemléke­zéseknek, nemcsak azért, hogy megörökítsük a múltat, hanem azért, hogy az új nemzedékek lássák: ilyen korban éltek apá­ik, nagyapáik. A Kossuth Könyvkiadó nál megjelent visszaemlékezés-kötetekből mutatunk be kettőt. maiból. Találkozik Károlyi Mihállyal, s végül Londonon át Mexikóba jut. Ennyi a tör­ténet, közben kibontakozik a világtörténelem, s benne egy porszem, egy ember élete, amely magában hordozta a a Gestapo letartóztatja,, meg- korszak minden jegyeit, ép­kínozza, s csak nehezen szaba- pen ezért érdekes, izgalmas dúl Hitler pribékjeinek kar-. Rácz László memoárkötete. A Pireneusoktól a Kárpátokig Viharok sodrában A szerző: Rácz László Nagy­váradról indult el. Eredeti ne­ve Katz Lipót volt, s ennek van jelentősége, mert a polgá­ri származású fiatal ügyvéd hamar bekapcsolódott a vára- di munkásmozgalomba, s egy életre elkötelezte magát a forradalom mellett. Bátyjával együtt részt vett a Tanácsköz­társaság munkájában, annak megdöntése után elfogták, be­börtönözték, de sikerült kisza­badulnia és kiszöknie a fehér­terror országából. S ekkor kez­dődött el a fiatal ügyvéd, újság­író kalandokban, izgalmakban bővelkedő emigrációja. Sokfelé dolgozott Közép-Európában, míg a fasizmustól űzve-hajtva fokozatosan szorult ki a poli­tikai szereplés európai szín­teréről. Végül is az óceánon túl, Mexikóban talált tarlós menedéket, lelt új hazára, ahol sikeres ügyvédként; a béke, a haladás szószólója volt. E viharos évtizedeket írta meg könyvében, még Ameri­kában, amely meg is jelent New Yorkban, magyar nyel­ven. Most a javított, bővített kiadást tartjuk a kezünkben, amelynek megjelenését szeret­te volna megérni a szerző, saj­nos, ez nem adatott meg ne­ki, mert hazatért ugyan Ma­gyarországra 1979-ben, de rö­videsen meghalt, így könyve tisztelgés is egy igaz ember előtt, aki mindig hű marad a forradalom eszméihez, a ma­gyar hazához, mert messze idegenben is ez éltette, ezt bi­zonyítja ez a kötet is. A mindvégig lebilincselő könyvét Ady-verssel indítja, a Kisvárosok őszi vasárnapjai négy sorával, azzal, hogy ... Ködben harangoztak a tor­nyok — S én a fényes Bábe­lek vágyát — Hordtam meredt karjaitokba, — Mennyi szép, kár-volt, fiatal erőt. Megírja ifjúságát, amikor úgy érezte, hogy megválthatja a világot, majd a nagyváradi munkás- mozgalom akkori helyzetét is­merteti, az első világháború éveit, az őszirózsás forradal­mat, a proletárdiktatúrát, amelyben szerepet vállalt, s amelyhez hosszú élete során hű maradt. S aztán az emgiráció ével. Bécs, majd Ruszinszkó, újra Bécs, s eljutott Moszkvába, ahol személyesen győződött meg a forradalom megvalósu­lásának fényeiről, majd újra Közép-Európában vállalt sze­repet, Bécsben, Prágában. Átéli Ausztria hitleri megszállását, Fodor Zoltán más indítta­tású, munkáscsaládban szüle­tett. A Tanácsköztársaságot gyermekfejjel élte át, a hú­szas évek végén kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Le­tartóztatták, részt vett az 1932-es éhségsztrájkban, ame­lyet azért szerveztek, hogy így tiltakozzanak a párt letartóz­tatott vezetőinek megkínzása ellen, segítsék kiszabadulásu­kat. Sajnos, Sallai Imrét, Fürst Sándort nem tudták megmenteni, mert a fasiszta Horthy-bíróság statáriumra hivatkozva halálra ítélte és ki­végeztette őket. Ez csak fokoz­ta elszántságukat, hogy küzd­jenek a hatalom ellen, s ami­kor kiszabadult, újra bekap­csolódott a mozgalomba. Részt vett a spanyol szabadságharc­ban, együtt küzdött Rój k Lászlóval. Münnich Ferenccel, Szalvay Mihállyal. Munkatár­sa volt Killián Györgynek, Schönherz Zoltánnak, dolgo­zott együtt Georgi Dimitrov- val a Kominternben, élt Moszkvában, s a felszabadulás után egy ideig a Rákosi-tit- kárságot vezette, majd diplo­máciai szolgálatban tevékeny­kedett. Izgalmas, szenvedésekben teli élet az övé is. Már ez is érdekes volna, de nem azért írta meg memoárját, hanem azért, mert olyan helyeken és olyanokkal dolgozott együtt, hogy a Visszaemlékezés érté­kes lehet az utókornak, mint ahogyan az is. Viharos idők­nek nevezi azt a fél évszáza­dot, amelyet átküzdött, nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy például a második világ­háborúban, a német és a szovjet front mögött, az ellen­séges területen, a németek megszállta Lengyelországban ejtőernyővel leugorjon, hogy a partizánokkal kapcsolatot keressen és hazajöjjön Ma­gyarországra, hogy itthon kap­csolódjon be az ellenállásba. Mint tudjuk, Killián György ebben az akcióban tűnt el, va­lószínű, hogy megölték a fa­siszták. Neki sikerült hazaver­gődnie. Itthon letartóztatták, koncentrációs táborba hur­colták, ahol szintén részt vett az illegális munkában, míg végül is a szovjet csapatok fel­szabadították, s aztán követ­keztek a felszabadulás évei, amelyek szintén nem voltak izgalom nélküliek, és Fodor Zoltán tette a dolgát, becsü­lettel elvégezte, amit a párt rábízott, közben csalódott, s őt megcsalták, legjobb barátait vesztette el. s nem mindig tud­ta, hogy mi történik körülöt­te, de végül is győzött az az eszme, amelynek elkötelezett­je lett. S hazánkban győzött a szocializmus, amelyért a spanyol Lérida városban, a szovjet földön, s mindenütt, ahová a párt állította, küz­dött. Ennek a története a, Pire­neusoktól a Kárpátokig című visszaemlékező kötet, amely­nek elolvasásával jobban meg­értjük az utóbbi fél évszázad magyar történelmét. Gáli Sándor vetkező évtizedekben a Nagy­várad tér környékén járunk, hiszen az aula nyitott és az áradó fényben felragyogó szí­nes üvegablak a szépség pompájával várja az érkező két. Az új alkotás, ahogy Gá­ti Tibor és Csaba György pro­fesszorok az átadáskor han­goztatták :- mindenkié. Különö­sen a déli órák alkalmasak arra, hogy a külső színözön révén teljes pompájában lát­hassuk Hincz Gyula mester­művét. Losonci Miklós Gólyavári esték Gazdaságtörténeti folyamatokról Fejezetek a legutóbbi har­mad évszázad magyar törté­netéből éímmel újabb epizó­dokkal gyarapodott a nagy si­kerű Gólyavári esték tv-soro- zat. Ezúttal Berend T. Iván akadémikus hívta az ELTE természettudományi karának Gólyavár épületébe az utolsó évtizedek történelme iránt érdeklődőket, több mint hét­száz középiskolás diákot, egye­temi hallgatót és tanárt. A sorozat első része a szo­cialista átalakulás utasításos rendszerét mutatja be 1945- től 56-ig. A következő két elő­adásban a megújulás első év­tizedét, az 1957-től 65-ig terje­dő időszakot vizsgálja az elő­adó, majd az 1965—76. közöt­ti időszak a téma. A sorozat­záró műsor az utolsó öt esz­tendőt foglalja össze. A 35—40 perces előadások elsősorban a gazdaságtörténe­ti folyamatokat tárják fel, ám helyet kapott a társadalmi át­alakulások elemzése, a politi­ka, a mindennapi élet, a mű­vészeti kérdések számos ösz- szefüggése is. A sorozat első részét már­cius 23-án tűzi műsorára a te­levízió. Hamburgban mutatják be • • Otvösremekck ‘ gazdag tárlata A Magyar Nemzeti Múze­umból útnak indult Hamburg­ba az ötvöskiállítás anyaga. A hamburgi magyar napok ren­dezvénysorozatában április 2- án nyílik meg a XVI—XVII. század magyar ötvösművésze­tét reprezentáló tárlat, ame­lyet , a Magyar Nemzeti Mú­zeum szakemberei állítanak össze. A kiállításon 55 ötvös­munkát, többek között ma­gyar mesterek készítette ék­szereket, dísztárgyakat mu­tatnak be. Ezen kívül még három ma­gyar kiállítást láthatnak a hamburgi magyar napok részt­vevői: a székesfehérvári Ist­ván király Múzeum anyagá­ból modern szobor- és fest­ménygyűjteményt, pécsi Zsol- nay-kerámiákat és szombathe­lyi modern textilösszeállítást. Rádiófigyelő NEM TUDOM A LECKÉT, Az ifjúsági rádió sorozatmű­sora, melyet diákoknak, szü­lőknek és pedagógusoknak ké­szít ezúttal az Élet és Iroda­lom népesedéspolitikai vitájá­hoz kapcsolódva megvizsgálta, vajon miként boldogulnak a családban és a társadalomban a sokgyermekes szülők. Kepes András műsorvezető, négy szakembert hívott meg: Barzy Magdolna, pszichológust, Bíró Katalin pedagógust, Fekete Gyula közgazdászt és Varga Domokos írót. Ök válaszoltak a hallgatóság szép számmal összegyűlt kérdéseire, igazol­va, hogy a kis- és nagycsalád tervezésének. vállalásának problémaköre sokkalta többe­ket érint, de legalábbis fog­lalkoztat, mint azt hinnénk. Tudjuk, társadalmunk szá­mára a háromgyermekes csa­lád lenne az ideális, mégis bizonyára mindenki tapasztal­ta már az egykor oly termé­szetes nagycsaládok mai kép­viselőit, milyen részvétteljes, elnéző, nemritkán gúnyos mo­soly kíséri. Mit mondtak a szakembe­rek? Abban egyetértettek, hogy ki-ki mielőt.t családter­vezésre adja a fejét, alapos megfontolás után döntse el magában, vajon igazán sze­retne-e utódokat, nem érzi-e áldozatnak a gyermekvárást- nevelést, mert ha akár a leg­kisebb mértékben is úgy érzi hogy önmaga megvalósításá­hoz nincs szüksége gyermek­re, vagy annak gondozása, ne­velése hátráltatja karrierjé­ben, ne vállaljon utódokat. Egy életen át ugyanis nagyon nehéz örökösen áldozatot vál­lalni márpedig a gyermekek nevelése holtig tartó kötele­zettség. Az egyik hallgató különösen érdekes kérdést tett fel. Vajon a társadalomban, miért nem tekintik valóságos teljesítménynek a gyermek- nevelést? Bizonyára ő sem. mint ahogy áz egészséges ér- tékítéletű hallgatóság többsége sem fogadta, fogadhatta el a szociológus véleményét, mi­szerint azért nem tekinti, mert a gyermek és szülő közötti kapcsolat, személyek közötti viszony, eredményessége eg­zakt módon nem mérhető. Vi­tatkozni lett volna kedvünk, elsősorban azok helyett — ne­kik ugyanis erre nincsen ide­jük —, akik elmondhatták volna, milyen gyakran he­roikus teljesítmény egy sok- gyermekes család ellátása. Még akkor is, ha ezekben a közösségben magas fokú a szocializáció és a családtagok nem érzik áldozatnak az egy­másért végzett munkát. El­gondolkodtató, jó műsor volt. MIT—HOL mikor-hogyan? Izig-vérig tanácsadó mű­sor, melynek készítői min­dig a legjobb értelemben vett közérdeket szolgáló ismeret- terjesztést vállalják. A szom­bat délelőtti adás témája a névváltoztatás volt. A jól szerkesztett műsor az érde­kelteket célja szerint megkí­méli a fölösleges utánjárástól olyan részletesen és minden­re, még az illeték mértékére is, kiterjedően ismertette a lehetőségeket, a kérelem be­nyújtásához szükséges kellé­keket, az illetékes hatóságok névsorát. Megtudtuk azt is, hogy a jogalkotókat foglalkoz­tatja hazai anyakönyvezési el­járásunk egyszerűnek koránt­sem mondható ésszerűsítése. Ráfér. Bányász Hédi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents