Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám

Solymári bronz Kulturális szemle Éneklő rajok Vácott március első heté­ben rendezték meg az éneklő rajok és szavalok versenyét. Az éneklő rajok közül a váci Petőfi Sándor Általános Isko­la együttese arany fokozat mi­nősítést kapott. A szóló kate­góriában Kralicsek Márta, a Báthori úti Általános Iskola tanulója szerezte meg az első­séget. A tervezett kategóriá­ban arany fokozatot nem ad­tak ki, így bronz minősítést ért el Desényi Galina, Unya- tinszky Ildikó, Kovács Zsolt. A kamaraegyüttesek kategó­riájában első a Báthori, máso­dik és harmadik a Petőfi Sán­dor általános iskola együtte­se. A kórusok közül a Bátho­ri iskola ért el arany minősí­tést. A szavaló kisdobosok közül az Árpád úti Általános Iskola tanulója, Sztraha And­rea lett első helyezett, míg az úttörők közül Víg Andrea a Petőfi Sándor Általános Isko­la tanulója jeleskedett. A Solymáron megrendezett megyei versenyen március 14- én az említett iskola éneklő raja arany minősítést kapott. A szavalok kategóriájában Gö­döllőn március 14-én Víg And­rea bronz minősítéssel vég­zett N. P. J. Propagandistáknak Tájékoztató A háztáji helyzete Ácsán a tanácsháza nagy­termében március 17-én tar­tották meg a propagandisták klubja soron következő fog­lalkozását. Ebből az alkalom­ból Juhász János, a járási pártbizottság munkatársa tá­jékoztatót adott a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzeté­ről és a további feladatokról. Mozissá Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): március 18-tól 21-ig délután 4 órakor a Tobi című színes spanyol filmszatírát ve­títik. — Este 6 és 8 órakor fel­újításban megy a Kóma című amerikai bűnügyi film, III-as helyáron, 16 éven felüli né­zőknek. Rendezte: Michael Chrichton. Főszereplői: Gene- viéve Búj old és Michael Doug­las. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): március 19-éij az A férfi, aki szereti a nőkét című színes, szinkronizált francia filmvígjátékot7 vetítik, csak 16 éven felülieknek, Il-es hely­áron. — Március 20-án a For­galmi dugó című színes olasz filmet játsszák, csak 16 éven felülieknek, Il-es helyáron. Ságvári Klub (Deákvár): március 22-én délután 3 óra­kor A delfin napja című angol film van műsoron. — Este 6 órakor A veréb is ma­dár című magyar filmvígjáté­kot nézhetik a deákvári mozi­látogatók. Főszereplője: Ka­bos László. Kj/tíilaii A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1982. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK Szövetkezeti közgyűlés után A szolgáltatóipar fejlődése Sokan állítják, hogy el se lehetne képzelni Vác és Du­nakeszi városokban, no meg a váci járásban a szolgáltatá­sokat a 32 éves Dunakanyar Szolgáltató és Vegyesipari Szövetkezet nélkül. Ugyanezt a gondolatot húz­ta alá Bányavari Péterné el­nök, a szövetkezet idei mérleg- záró közgyűlésén, melyen kö­szönetét mondott a Pest me­gyei Tanácsnak, a helyi taná­csoknak és a KISZŰV-nek a szolgáltatás hálózatának bőví­tésében tanúsított támogatá­sukért. A közgyűlést a váci műve­lődési ház színháztermében tartották, ahol megjelent Ada- mik Mátyásné, a Pest megyei KISZÖV közgazdasági főosz­tályának vezetőhelyettese, Kiss Győző, a Pest megyei Tanács ipari osztályának munkatár­sa, Tari Kálmán, Vác városi Tanács elnökhelyettese és Teasdale Harold, a városi ta­nács termelés- és ellátásfel­ügyeleti osztályvezetője. A szövetkezet a múlt évben kilenc részleggel bővült: Vácott női szabó, Széche­nyi utcai és Földvári té­ri fodrász-kozmetika, Du­nakeszin két fodrász, két kozmetika, Kismaroson üvegesrészleg alakult. Üj, 6 ezer literes tankkocsit vásároltak, melynek beállítása után nemcsak az olajszállítás­sal kapcsolatos panaszok szűn­tek meg Vácott, de az olaj­ellátást kiterjesztették Duna­keszire és Rádra is. Ezekre a fejlesztésekre még gondolni se tudtak volna, ha nincs Sződli- geten elektromos üzemük, mely népgazdasági szempont­ból igen fontos importpótló ter­mékeket gyárt, többek között a paksi erőműhöz. Egyes ter­mékeik felől külföldi és kül­kereskedelmi vállalatok is ér­deklődnek. Ez az üzem, a szö­vetkezetben előállított múlt évi 57 millió forint termelési ér­tékhez 42 millióval járult hoz­zá. A szolgáltatás 219 szakem­berének munkája 15 millió fo­rintot ért. A szövetkezetben már a múlt évben 136 kisvál­lalkozói szerződést írtak alá, s ezek közt megtalálhatjuk a kárpitost, kulcsmásolót, üve- gest-képkeretezőt, szabót és a fodrászt is. Üzleteiket ha­vonta 25—30 ezer ember láto­gatja, s veszi igénybe szol­gáltatásaikat. Ugyanannyi vé­lemény is hangzik el és ezek többsége elismerő. A felnőtt-továbbképzést is klubnapok keretében oldják meg. Ezeket mind többen láto­gatják, sokan a gyesen lévő kismamák közül is. A klub­napoknak is köszönhető, hogy Soltai Lajosné a fodrászok or­szágos versenyén az ötödik, Gül Zsuzsa az ipari tanulók megyei versenyén első helye­zést ért el — összehasonlí­tásként, az ország 96. városa közül lakosságát tekintve Vác a harmincötödik. Természetesen nem ilyen egyformán szép a kép. Mig egyes divatos szak­mákban sok az ember, ad­dig más területeken hiá­nyok mutatkoznak. Még emlékezünk a cipőjavítő műhely ajtaján olvasható cé­dulára: „Nem tudok több munkát elfogadni, ne is zavar- ' janak, akinek meg készen van a cipője, vigye haza.” Bizony több munka volt a műhely­ben, mint ahogyan a cipők között foglalatoskodó szakem­ber ezt el tudta volna vé­gezni. Közöttük legtöbben 70— 80 éves nyugdíjasok, akik igen jó minőségű, becsületes mun­kát végeztek. Erre a szakmá­ra egyszerűen nincsen jelent­kező, nincs utánpótlás, pedig csak a cipő javító több mint Nemcsak bot és vászon / Zászlóbontás az iskolában A váci Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskolában bensőséges ünnepség zajlott le a napok­ban. Készülve a KISZ meg­alakulásának 25. évfordulójá­ra, a Vác és Környéke Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat KISZ-szervezcte zászlót ado­mányozott az iskola KISZ-bi- sottságának. Belányi Mária KISZ-titkár mellett g vállalat vezetősége is képviseltette magát az ün­nepségen: ott volt Révay Já­nos igazgató, Béres Ferencné párttitkár. Felben Péter, a szakszervezeti bizottság tit­kára, valamint a tanulók ügyével foglalkozó Barankai László • osztályvezető és Soós János oktatási előadó. A Himnusz hangjai után Starecz József KlSZ-tanács- adó tanár tartott rövid meg­emlékezést. Szólt arról, hogy a negyedszázaddal ezelőtt meg­alakult KISZ. a forradalmár elődök példáját követve, büsz­kén írta zászlajára: „Hűség a néphez, hűség a párthoz”. Pe­tőfi 48-as ragyogása, 1919 vö­rös márciusa lebegett sze­münk előtt, tudták, hogy március tüzét, a forradalom lángját nem lehet eloltani. 1956 őszének tragikus napjai után a párt hívó szavára egy­ségbe tömörült a jövő nemze­déke. Amikor a Tanácsköztár­saság 38. évfordulójára emlé­keztek, a jövőt tervezték. Belányi Mária KISZ-titkár és Kurdi Árpád nyújtották át a zászlót, melyet Nyiry Gab­riella és Varga Gábor tanulók vettek át. A zászló Kosztolá­nyi szavaival „csak bot és vá­szon”, ám ez a bot és vászon a közös célt vállaló, azért lel­kesedő és munkálkodó ifjú­kommunisták szimbóluma. Március 18-án a városi oo- litikai nagygyűlésen az új zászlóval menetel majd a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola több mint 400 ifjúkommunistája. Dóra Zoltán 1 millió forint bevételt szer­zett. Ha lenne elegendő szak­munkás, ezt az összeget meg lehetne duplázni. Van gond is a szövetkezetben. A közgyűlés után, a nyere­ség alapján mégis közel 1 millió forint nyereséget tud­tak kifizetni a tagok között. Ennél is büszkébbek arra, hogy a múlt évben hét szá­zalék bérfeljesztést tudtak végrehajtani és így az átlag- fizetés már meghaladja az évi 40 ezer forintot. Idén termelési értéküket öt százalékkal növelik, hat százalékos bérfejlesztést terveznek, s mielőbb szeretnék átvenni a dunakeszi és fóti szolgáltató­házukat, a dunakeszi és vác- rátóti forfa házban berende­zendő fodrász és kozmetika­részlegeiket. A terv teljesítéséhez nem­csak az a biztosíték, hogy hatvan szövetkezet 17 ezer dolgozója között a váci kollek tíva rangos helyet foglal el -y miként azt Adamik Mátyásné mondotta — nemcsak az, hogjy Sződligeten biztos anyagi bá­zisuk van, mindez még kevés lenne, de biztosíték a köz­gyűlésen is látott összetarto­zás, a közös akarat és a szak­értelem. Mészáros Gyula A viták régi forrása Díjbeszedők és fogyasztók Nemrég helyeztük irattárba a TIGÁZ szolnoki üzemegy­ségétől érkezett levelet, mely­ben arról értesítik szerkesztő­ségünket, hogy a váci ki- rendeltségen felelősségre von­ták azt a munkatársat, aki Kánya Béla váci fogyasztóval szemben udvariatlan maga­tartást tanúsított. A „panasz­könyv pedig nincs” című cik­künkhöz adatokat szolgáltató panaszosnak viszont nincs igaza abban, hogy nehéz a gázszámlát befizetni, sokat kell a díjbeszedő után járni, hiszen kedden 14-től 16 óráig, pén­teken 8-tól 10 óráig a telephe­lyen is van fogadóóra. A ked­di befizetési időt egyébként most megváltoztatták, 15-től 17 óráig tart. Az ügyet ezek után el is felejthettük volna, ha nem érkezik újabb panasz március 12-én, amikor Petru- sán Jánosné Vác, Erdős Ber- nát utca 30. sz. alatti lakos közölte: hat hónapig nem járt erre a díjbeszedő, most egyszerre megjelent és 8 ha­vi gázdíjat akar velünk egy­szerre kifizettetni. Nyugdíja­sok vagyunk, ezt így nem tud­juk megoldani. Olvassák le rendszeresen az órát, hogy idő­arányosan tudjunk fizetni. Miért nem adnak ki vagy dobnak be az ajtón, ha nem vagyunk itt, például csekket, hogy a díjat átutalhassuk a számlájukra? A panasszal felkerestük a Rádi úti telephelyet, ahol csak Dorogi Jánosné raktáros volt jelen, mivel a kollégái köz­ponti értekezletre mentek. Azt ő is el tudta mondani, hogy a díjbeszedés körül sok a vita. Mi viszont élünk a gyanú­perrel, hogy a gázszolgáltatás díjainak kasszírozási gond,iái közös tőről fakadnak az áram­szolgáltatási és más díjak be­szedői és a lakosság közötti több évtizedes ádáz vitákkal. Ezek eredője a munkaidő, ami alatt az ember a munkahelyén tartózkodik, s ha csak tehe­ti, nem kér naponta kapukilé­pőt a különféle hivatalos ügyek intézése végett. Munka­idő alá esik a gázszolgáltatók telephelyi fogadóórája is, ami­re hivatkoznak. Esti fogadóóra, s rugalmasabb megoldás kel­lene. Bagi Béla, a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat szol­noki üzemegységének igazga­tója szerint a fogadóórán le­het változtatni, s ezzel a kö­zeljövőben foglalkoznak is. Vácott most új díjbeszedő állt munkába, akitől a hely­zet javulását várják. Szerin­te, ha a díjbeszedés bizonyít­hatóan a vállalat hibájából volt késedelmes, vagy rend szertelen, akkor haladékot kell adni a fogyasztónak. A foga dóóra módosításáról rövidesen lapunkon keresztül is tájékoz­tatják a váci fogyasztókat. K. T. I. Váci vendégkönyv A nevüket meg kell tanulni 0 ■ Moszkvai vonósnégyes sikere Vácott Felejthetetlen élményben volt részük azoknak a szeren­cséseknek, akiket zeneszerete- tük vagy jó ösztönük március 10-én a Zeneiskola hangver­senytermébe vezérelt, és tanúi, hallgatói lehettek négy fiatal művész, a Moszkvai Filhar­mónia tagjaiból alakult vonós­négyes játékának. Ez a négy fiatal művész — meg kell ta­nulni a nevüket: Lev Gelbard, Leonyid Jakoi, Igor Szuliga és Alekszandr Oszokin — há­rom vonósnégyest adott elő ámuló hallgatóinak: Csaj­kovszkij II., F-dúr vonósné­gyesét, Mozart B-dúr vonósné­gyesét (K. 458, az ún. „Jagd- kvartett”), befejezésül pedig Prokoí.iev op. 92-es II. vonós­négyesét. Ha tökéletes hang­szertudásukat, precizitásukat, a négy hangszer együttesének gyönyörű, egységes _ hangszínét emeljük ki, távolról sem kö­zelítettük meg a lényeget. Biz­tos formaérzékük, muzikalitá­suk, fiatalos hevük és szenve­délyességük, továbbá szerény­ségük, amellyel egyéniségük megőrzésével alárendelik ma­gukat egymásnak és az együt­tes hangzásnak, jobban meg­közelítik a lényeget. E sorok írójának volt alkalma annak idején világhírű kvartettek előadásait (Léner-, Wald­bauer-, Végh-kvartettek) élő­ben hallani, s nyugodtan állít­hatja, hogy ez az együttes vi­lágszínvonalat képvisel. Az olyan ismertebb művek, mint a Csajkovszkij-, Illetve Mo- zart-kvartettek, az újrafelfede­zés erejével hatottak, s még a legapróbb, legfinomabb részle­tek sem maradtak kidolgozat­lanul. Ritka öröm 1 Mi, váciak, a kamarazene területén nem vagyunk elké­nyeztetve. Három-négy éven­ként ugyan el-elvetődik hoz­zánk egy-két együttes, (hirte- lenében csak Bächer Mihály és Kovács Dénes zongora-hegedű szonáta estje és a Tátrai vo­nósnégyes jut eszünkbe), s ezek a ritka alkalmak egyál­talán nem alkalmasak arra, hogy a kamarazene szépségét és örömét megismertessék ve­lünk. S főképp nem a házi­muzsikalasét. Ne feledjük el, hogy a kamarázás igazi terü­letei nem á hangversenydobo­gók, hanem meghitt, meleg családi,, baráti otthonok. Ilyen kis közösségekből nyerték gyermek- és ifjúkoruk első zenei élményeit a legnagyob­bak is: Mözart, Beethoven, Haydn, vagy a magyarok kö­zül Dohnányi, Bartók, Kodály, Weiner. Elmondnatjuk, hogy egy ország vagy egy város ze­nei életének „mélységét” leg­jobban a házi muzsikálás el­terjedtségével mérhetjük meg. A városi zeneiskolának, általá­nos iskoláink énektagozatainak, s énekkarainknak erőfeszítései a város zenekultúrájának eme­lésére igazán akkor érnek majd be, amikor a váci utcá­kon végighaladva nemcsak a sztereoráaiók, sztereomagnók, televíziók hangorkánja ömlik ki az ablakon, hanem itt-ott szerényen néhány énekes mad­rigálja, egy-egy hegedű-zongora szonáta, vagy egy, amatőrök ál­tal eljátszott Haydn-vonósné­gyes is kiszűrődik. Mert a ma­gunk által létrehozott — meg­szólaltatott zene — még ha a já­ték nem is tökéletes — többet ér, ragyobb öröm és nevelő ha­tása is nagyobb, mint akár tíz klasszikus remekmű meghall­gatása világhírű művészek elő­adásában. Vastaps és ráadás Köszönjük az Országos Fil­harmóniának, hogy elküldte hozzánk ezt az együttest, a vá­rosi zeneiskolának, hogy ren­delkezésre bocsátotta kitűnő akusztikájú termét, amelyben az előadás legfinomabb árnya­latai is érvényesültek. A kö­zönség — sajnos, a terem nem volt tele — szűnni nem akaró tapssal hálálta meg a kapott nagy élményt, s ezt az együt­tes három gyönyörű ráadással köszönte meg. A műsort, az együttes múlt­ját és eddigi sikereit Seres István ismertette röviden, szakszerűen. De ha az utóbbi él is maradt volna, az együttes játéka önmagáért beszélt. Sólyom Károly A Magyar Hajó- és Daru­gyár váci gyárában eredmé­nyes kommunista műszakot tartottak. Béres Jenöné, versenytitkár kérdésünkre el­mondta, hogy a dolgozók kö­zel kilencven százaléka meg­jelent a munkapadok mellett. A kommunista műszak alatt termelt érték hetven százalé­kát a városi tanácsnak utal­ják át, óvodák és bölcsődék létesítésére. A fennmaradó harminc százalékból is hasonló célokat támogatnak, azokat az óvodákat segítik belőle, me­lyekben a gyár dolgozóinak gyermekeit nevelik. A hajó­gyár ugyanis nem rendelkezik ilyen intézményekkel. A kézilabdázó-utánpótlás Városi és járási torna A Vác városi és járási Ké­zilabda Szövetség immár ha­gyományosnak nevezhető ta- vaszeleji úttörő fiú és leány kézilabdaversenyt rendezett a MŰM 204. Szakmunkásképző remek tornacsarnokában. A kétnapos versenyen — a sok csapat miatt kellett két­naposra tervezni — a rende­zőknek sok munkát, de emellett nagy örömet jelen­tett, hogy összesen 21 csapat nevezett. Szombaton a több résztvevővel rendelkező leány mezőny kezdte meg szereplé­sét. A 12 nevező csapatot négy hármas csoportba osztot­ták és végül a csoportgyőzte­sek jutottak a négyes dön­tőbe, ahol a Dunakeszi 1. sz. iskola két csapata és a gödi Németh László iskola, vala­mint a Forte úttörőcsapata került szembe egymással. A Forte—Dunakeszi I. találko­zót a váci csapat biztosan nyerte, annál nagyobb volt a küzdelem a másik ágon a Du­nakeszi II.—Göd mérkőzésen ahol hatalmas küzdelemben a gödi lányok egy góllal nyertek. A döntőben a Forte—Göd ta­lálkozón szinte végig a váci lányok vezettek, a gödiek azonban nem engedték őket több góllal elhúzni, sőt a be­fejezés előtt három perccel kiegyenlítettek, majd pillana­tok alatt kétgólos előnyt sze­reztek, melyet a Forte időn- túii hétméteressel csökkentett. A döntő eredménye: Göd—V. Forte 17:16 (7:10) A 3—4. helyért: Dunakeszi I.—Dunakeszi II. 16:15. Végeredmény: 1. Göd, Né­meth László Általános Iskola testnevelő tanár: Bagócsi Sán­dor. 2. Váci Forte (edző: Ma- háné Czenczik Ibolya), 3. Du­nakeszi 1. sz. iskola (testne­velő: Hudra Pál), 4. Dunakeszi 1. sz. isk. II. (testnevelő: Kal­már Imre). A fiú mezőnyben kilenc csapat szerepelt, akiket há­rom hármas csoportba osztot­tak. A csoportok győztesei ját­szották végül a hármas dön­tőt. A csoportmérkőzések so­rán kiemelkedett a Dunakeszi —Szendehely és a Nagymaros —Váci Petőfi II. találkozó. A hármas kördöntőbe végül is a Petőfi iskola két. csapata és a Dunakeszi 1. sz. iskola együttese került. Előbb a két váci csapat szerepelt egymás ellen, ahol a Petőfi II. szoros mérkőzésen nyert. A követke­ző találkozón a Petőfi I.—Du­nakeszi mérkőzésen az előző mérkőzéstől kissé fáradt Pe­tőfi I. csapat a második fél­időben már nem bírta az ira­mot. Az utolsó találkozón a két veretlen a Petőfi II. és a Dunakeszi csapata találkozott ahol is a gólhelyzeteiket job­ban értékesítő dunakesziek megérdemelten nyertek az öt hétméterest és több helyzetet kihagyó váciak ellen. A hármas döntő eredmé­nyei: Petőfi II—Petőfi I 17:15, Dunakeszi—Petőfi I. 16:10, Dunakeszi—Petőfi II. 15:9. Végeredmény: 1. Dunakeszi 1. sz. isk. (Testnevelő: Kal­már Imre). 2. Petőfi II. Vác (Testnevelő: Pa jómé Battha Györgyi). 3. Petőfi I. Vác. — nyári — , ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) I MHD Kommunista műszak Óvodák, bölcsődék javára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents