Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-18 / 65. szám

LLOI man A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1982. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK Tuvuszvárás Bánybssn Részesművelés a szőlőben SzálEBfófónc a csepeli kiküilg Valóságos szállítóláncot ala­kítottak ki a héten Dány és a csepeli szabadkikötő között. Hogy miért, azt Lázár Péter, a Magvető Tsz értékesítési in­tézője magyarázta meg. Ahogy a föld enged — Nem kevesebb, mint ti­zenhét tehergépkocsival, köz­tük kilenc pótkocsissal, szállí­tottuk a fűpelletet a szabad­kikötőben várakozó uszályra — mondja. — Exportra megy az értékes takarmány, ame­lyet szárító és feldolgozó­üzemünk készített a nyáron. A most eladott hatvan va- gonnyi pelletet két és fél nap alatt juttattuk el Csepelre, ép­pen most indult el az utolsó gépkocsink is. A beszélgetés egyik raktá­ruknál zajlott, míg a szövet­kezet központjában már Ko- vácsics Antal, a növényter­melési főágazat fiatal vezető­je tájékoztatott. Előbb azt gondolta ugyan, hogy semmi­lyen tavaszi munkát neki kezdtek el, hiszen alig enge­dett ki a föld fagya, sokhe­lyütt még tartja is magát a talajfelszín alatt. De lám, van­nak olyan munkák, amikben már jól előrehaladtak ezeken a területeken is. Metszik a vesszőt — Javában tart nálunk a tavaszi fejtrágyázás, amit február elején kezdtünk el, de az időjárás, illetve a talaj állapota miatt, gyakran abba kellett hagyni. Lényegében csak akkor mehettünk a ve­tésekre gépekkel, amikor a fa­gyok engedték. Amikor nincs nagyüzem Gyümölcslé a tartályokban Naponta viszik a feldolgozóhoz Nyaranta mindig valódi nagyüzem van itt: kiskonté- nerekből, ládákból, pótkocsik puttonyából gurul a paradi­csom a feldolgozó gépsorokra. Ezek, lassú duruzsolás köz­ben emésztik a piros bogyó­kat, zúzzák, paszírozzák, hogy minél több ivólevet, paradi­csomsűrítménynek valót ké­szíthessenek belőle. A java exportra Most persze viszonylagos csend, nyugalom van a Hat­vani Konzervgyár túrái tele­pén. A Galgamenti Magyar— Kubai Barátság Tsz-től bérelt területen kisebbfajta fiók kon­zervgyárat akartak létesíteni, amikor 6—8 éve szövetkeztek a szövetkezettel. így mondja Johancsik Miklós, a konzerv­gyár telepvezetője. Az ugyan nem lett belőle, ámbár nem kis teljesítmény az sem, hogy egy-egy szezonban, ha jó a termék, 5—600 vagon paradi­csomot dolgoznak fel. De nemcsak a paradicsom­mal, hanem egyéb zöldségfé­lékkel van elfoglaltságuk. Ez is átlagszám: évenként körül­belül száz vagon zöldségfélét pucolnak, hámoznak, apríta­nak fel. A gyár speciális ter­mékéhez, a Szovjetunióban igen kedvelt zakuszkához használják a legtöbbet. A pap­rika kivételével az alapanya­gok mindegyikét ezen a tele­pen készítik elő. A paradicsom egyébként kétszer fordul meg ezen a te­lepen. Előbb, amikor a nyers levet csurgatnak belőle. En­nek nagy részét beviszik a konzervgyár központjába, ott sűrítményt készítenek belőle, azután különböző méretű, tö­megű adagokban csomagolják. A javát exportra. Amikor a májkonzerves kis dobozokhoz hasonló edényekbe kerül, ezer, tízezer szám rakodólapokra teszik, s idehozzák, hogy szá­zával, kisebb csomagokba rak­ják. így megy exportra a tú­rái és a környékbeli paradi­csom. Hazai ellátás — Van a gyárunkban is csomagolórészleg, de különö­sen a nagyobb szállítmányok indítása előtt nehezen győz­nék a megfelelő mennyiséget véglegesre szerelni — mondja Johancsik Miklós telepvezető. — De azért is szükséges a túrái asszonyok munkája, mert Hatvanban sem kapunk elég munkást. Itt különben egész éven át tudjuk foglal­koztam ezt a huszonhyolc, harminc személyt, a nagy sze­zonban pedig alkalmi munkát is teremtünk sokaknak. Egyebek közt az a fontos számunkra, hogy a hazai ellá­tás mellett az exportot is be­csülettel teljesítse a gyár, nemkülönben a túrái kis csa­patuk. — A munkában soha sincs vita, ha egyértelmű a feladat. A kapitalista piacra például akkor kell adni, amikor ké­rik. Persze a szocialista or­szágokban is lényegében ez a helyzet, legfeljebb érződik a tervszerűség, ha valamilyen termékből célvonatot indítunk, s arra kell dolgozni, alig van megállás. Sokfajta áru Két évvel ezelőtt még majdnem félszázan voltak a túrái telepen az állandó fog­lalkoztatottak. Sokan nem fe­leltek meg a követelmények­nek, nem volt könnyű, de megváltak tőlük. Azóta már arról adhatnak számot, hogy hozzávetőleg harminc száza­lékkal nőtt a termelékenysé­gük. Teljesítményben dolgoz­nak a legtöbben, s a kerese­tek pedig átlagosan mintegy huszonöt százalékkal emelked­tek két év alatt. A telepen tizenöt óriástar­tályban sokfajta árut tartot­tak már. Ezek a harminc köb­méteres edények most gyü­mölcslevet őriznek: a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetke­zeti Közös Vállalat töltötte meg őket, s innen hordják naponta közelebb saját fel­dolgozójukhoz. Fehér István A nap kulturális programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Ifjúsági hangverseny a szín­házteremben, 12.30-kor, éne­kel a Magyar Rádió gyer­mekkórusa. A Kodály Zoltán népdal­éneklési verseny területi elő­döntője, 15 órakor, a Galga- teremben. Csaknem kétezer hektár volt a fej trágyázandó területük: repce, búza, őszi árpa és lu­cerna. Majdnem 1200 hektá­ron a múlt hét közepéig vé­geztek vele, a többiben vi­szont segítségükre lesz az, hogy a Jászberényi Állami Gazdaság helikopterét meg­rendelték, így a napokban már végére is járnak ennek a munkának. Talaj műveléshez még nem tudtak . fogni, egyedül arra volt mód, hogy lucernásuk­nak, mintegy a harmadát, kö­rülbelül száz hektárt megfo- gasolják. Ezt azonban csak a korábban felszikkadt, szára­zabb homoktalajon voltak ké­pesek elvégezni. A legkorábban a szőlőben dolgozók ébredtek ezekben a télvégi, tavaszváró napokban is. Még hó volt, amikor a metszést elkezdték. A Magve­tő Tsz-nek 181 hektár szőlője van, aminek éppen egyharma- dán már levágták a fölösleges vesszőket. — Egyébként valamelyest változtatunk ettől az idénytől kezdve a szőlő művelésén — újságolja Kovácsics Antal. — Nem a technológiát változtat­juk meg, hanem kísérletkép­pen húsz-huszónöt hektárt részes művelésbe adunk. Még­pedig a 2,4 méteres sortávol­ságú ültetvényből. — Milyen feltételekkel ad­ják ki? — A megtermelt szőlő har­minc százaléka illeti meg a vállalkozót, s ezért a met­szést, a hajtáslekötést, a zöld­válogatást, a kapálást és a szüretet tartozik teljesíteni. A szövetkezetünk egyebek mel­lett elvégzi a növényvédelmet, a sorközök gépi megmunkálá­sát és a műtrágyázást is. Tagok is — Kik vállalkozhatnak er­re, s mekkora területet kap­nak? — Bárki, tagjaink, dolgo­zóink közül is, azokat kivéve, akiket a munkájuk eleve a szőlőműveléshez köt. Egy-egy család legföljebb két hektárt vállalhat, s négyéves szerző­dést kötünk mindenkivel. — Gondolom, valamilyen kényszerűség szülte ezt a gaz­dasági akciót. — Nem tagadhatjuk, hogy igy van. A szőlő rendkívül munkaigényes, általában har­minc-negyven személyre szá­míthatunk a művelésben, s továbbra is egyre kevesebb kézi munkással számolhatunk. Ez a legfőbb oka. F. I. Kartal Újjáválaszt®!! vezetőség Kevés híján valamennyi meghívott megjelent a Vörös- kereszt kartali szervezetének beszámoló és vezetőségválasz­tó közgyűlésén, amelyen elő­ször Kovács Julianna titkár összegezte az elmúlt három esztendő tevékenységét. Öröm­mel állapította meg, hogy egyre többen adnak vért. Ta­valy különös gondot fordítot­tak a rokkantakra, akik kivé­tel nélkül rendszeres orvosi ellátásban részesülnek. A beszámolóhoz öten szól­tak hozzá, majd megválasztot­ták az új vezetőséget. Elnök dr. Sárospataki György, titkár Kovács Julianna, gazdasági felelős Kurucz Istvánná, a vér­adók szervezője Tóth József- né, az egészségügyi felelős Vi- czián Lászlóné lett. Kellemes környezet Ú| helyen a fotózó Az utóbbi időben már ki­sebb esőnél is beázott a tető, a mennyezetről csurgóit a víz. Kozák László, a gödöllői to­tózó vezetője alig győzött vá­laszolni a kérdésekre, vajon mikor szűnik meg az áldatlan állapot. Sokan tudták, hogy már készül az új iroda, érthe­tő volt a kíváncsiság, mikor költözhetnek be. Aztán elérkezett a várt nap. A Szabadság téren, az OTP- fiók és az Állami Biztositó között találjuk az irodát. Je­lenleg ez a megye legkorsze­rűbb totózója. A szépen be­rendezett helyiség az építőket is dicséri. Az irodához szo­ciális helyiségek tartoznak, így a dolgozók és a fogadók egyaránt jó körülményeket ta­lálnak itt. Mozi Űjra szól a hatlövetű. Szí­nes amerikai westernfilm. li­es helyárakon. Szellemi erőtartalék J árásunk valamennyi tele­pülésén hagyományai vannak a társadalmi munká­nak. Ezekben a hetekben, ami­kor a tanácsok mérlegre te­szik tavalyi eredményeiket a községfejlesztési alap és a költségvetés összegeinek fel- használásában, nem marad­hat ki az önként vállalt mun­ka révén megvalósult, felújí­tott, korszerűsített létesítmé­nyek sora, illetve az így megtakarított forint sem. Ha lehet, most, amidőn nehezebb gazdasági körülmények között dolgozunk, a kimutatásoknak eme rovata a korábbinál is nagyobb jelentőségre tesz szert. Melyik tanácselnök ne di­csekedhetne azzal, hogy pél­dául a járdákat jó ideje úgy építik náluk, hogy a tanács csak az anyagot adja hozzá, legfeljebb még egy, a munkát irányító szakembert. Tucatjá­val sorolhatnánk, hol, mikor, mi létesült önkéntes munka nyomán, mekkora értékű munkát végzett a lakosság társadalmi munkában. Olya­nok is akadnának, akik el­mondhatnák, hogy jószerivel semmi sem épült eme erőfor­rás nélkül. A valkói óvoda építésekor mindez tetéződött egy nemes gesztussal: nemcsak a helybe­liek ajánlották fel szabad ide­jüket és két kezük munkáját, hanem a társközségekben, Vácszentlászlón és Zsámbo- kon lakók is. Hosszú évek tapasztalatai alapján a lakosság körében, de talán a tanácsokon is az a vélemény alakult ki, hogy a társadalmi munka egyetlen eszköze a szerszám, a csákány, az ásó, a lapát, aszerint, hogy mikor mire van éppen szük­ség. Természetesen ezek nélkül nem lehetne járdát építeni, árkot tisztítani, falat emelni, ezt mindenki nagyon jól tud­ja. Nem is hallottam még olyat, hogy ahol szerszámra volt szükség, oda valaki is puszta kézzel ment el, akár irodisták, szellemi foglalko­zásúak, akik zömmel ritkán vesznek kezükbe ilyen eszkö­zöket. Általában tudjuk, mire van szükség. (Nem véletlen a meg­szorítás, mert olyan már elő­fordult, hogy akinek szer­számról kellett volna gondos­kodnia, elmulasztotta ezt, tét­lenségre kárhoztatva az egy­begyűlt segítőkész embereket.) Az ásó, a lapát és társaik mel­lett azonban fokozatosan na­gyobb szerepet kap egy másik eszköz, a fej, a tudás. Nem a komikusán ellentmondásos esetekre gondolok, amikor a rossz szervezés miatt, téves el­képzelés nyomán ásattak ár­kot, majd néhány hónap múl­va, ugyancsak társadalmi munkában temettették be — ilyen napjainkban aligha for­dul elő. A tudást másképp is lehet kamatoztatni a szűkebb pát­ria javára, és ez éppen a meg­nehezült gazdasági körülmé­nyek miatt válik fontossá. El­ismerően bólinthatunk, a tisztelet hangján szólhatunk azokról, akik mérnökként, közgazdászként ásnak, lapá­tolnak a többiekkel. Eggyel azonban tovább is lehet lépni, elvégre nem csupán fizikai jellegű társadalmi munkát végezhetünk, hanem szellemit is. Mégpedig sokfélét. S hogy kit mibe lehetne be­vonni, azt a tanácsoknak kel­lene kifürkészniük, számon tartaniuk. E téren községen­ként változnak a lehetőségek. A lakóhely fejlődése, gyara­podása senkinek sem lehet közömbös. A fejlődés üteme azon is múlik, mennyire képes egy-egy faluközösség önként vállalt szellemi és fizikai munka révén megtoldani a ta­nács szűkösebben csordogáló forintjait. Minél többen haj­landók lapátot fogni, vagy ott­hon kisebb-nagyobb tervezési, számítási feladatot elvállalni, annál gyorsabban válhatnak valóra az elképzelések, telje­sülhetnek a falugyűléseken jogosan elhangzó kérdések, igények. ÉJ a a szellemi lehetőségek kiaknázása nagyobb sze­repet kap, minden bizonnyal csökken a jogos kívánságok valóra váltásáig eltartó idő, hiszen az értelem értékterme­lő képessége által újabb ezer forintokat takaríthatunk meg, s fordíthatjuk más fontos fel­adatokra. Bene Mihály Sport SPQRTMj MBíSpORTI Járási labdarúgó-bajnokság Tömör az élmezőny Csendes, nyugodt, alapjában sportszerű fordulónak minősí­tették a játékvezetők a járási labdarúgó-bajnokság legutób­bi összecsapásait, amint azt a szövetségi napon hallottuk. Hiszen csak egy játékost ál­lítottak ki, méghozzá a GEAC —Erdőkertes mérkőzés lefújá­sa után. B. Tóth József játék­vezető az egyik erdőkertesi játékost sportszerűtlen meg­jegyzéséért kiállítottnak nyil­vánította. Egyedül vezette a Honvéd Malinovszkij SE—Isaszeg mérkőzést Maszlag István, ugyanis társa, Barna partjelző nem érkezett meg. — A válto­zatos játék miatt sokat kellett futnom, mondta Maszlag Ist­ván. — De megérte a fárad­ságot, hiszen mindkét fél elis­merően nyilatkozott a mun­kájáról. Az is a játékvezetéssel kap­Tavaszi nagytakarítás Messze földön híre van a gödöllői parkoknak. Dicséretes módon, most is idejekorán hozzákezdett a tavaszi parkfelújí­táshoz a helyi városgazdálkodási vállalat. Barcza Zsolt felvétele csolatos hír, amit Ádám Mi­hály, a játékvezető-küldő tes­tület vezetője újságolt: a téli szünet alatt négy gödöllői egyetemista jelentkezett bírói tanfolyamra, amit sikeresen el is végeztek. Most jelentkez­tek munkára a gödöllői szö­vetségnél, s hamarosan be is mutatkoznak. A 3. fordulóban Wjld és Szarka, a következő­ben pedig Hengerics és Zsebi. A forduló rövid története: GEAC—Erdőkertes 1-0 (0-0) Vezette: B. Tóth (Vayner, Kónya). Izgalmas, kemény mérkőzé­sen a szerencsésebb csapat nyert. A GEAC győztes gólja a 82. percben jogos tizen­egyesből született. HM SE—Isaszeg 1-0 (0-0) Vezette: Maszlag. A közepes színvonalú mér­kőzésen az isaszegiek számta­lan helyzetet hagytak ki s vé­gül egy kapushiba miatt ve­szítettek. V eresegyház—Zsámbok 3-0 (1-0) Vezette: Legéndi (Köti, Bo­dor). A jó talajú pályán a jó já­tékvezetés is hozzájárult ah­hoz, hogy sportszerűen folyt le a találkozó. Pécel- Galgahévíz 1-0 (1-0) Vezette: Répási (Merkel, Máthé). A hazaiak rendkívül körül­ményesen játszottak, a héví­ziek döntetlent érdemeltek volna. Hévízgyörk—Túra 1-2 (0-2) Vezette: Surman (Czene, Kónya). A turaiak már a 20. percben 2-0-ra vezettek, de aztán ki­sebb sebességre kapcsoltak. A második félidőben, az M3-as autópálya felől fújó széltől támogatva a hazaiak szépíte­ni tudtak. Valkó—Mogyoród 3-1 (3-1) A rossz talajú pályán két gyenge csapat közül a valkói volt a jobb s már az első fél­időben bebiztosította győzel­mét. Erényük a gólratörő já­ték volt. Szada—Erdőkertes 6-0, Ve­resegyház—Zsámbok 10-2 (!), Pécel—Galgahévíz 5-1, Hévíz­györk—Túra 2-1, Valkó—Mo­gyoród 1-0. A bajnokság állása: Veresegyház 14 11 3 — 44- 9 25 1. 2. GEAC 3. Túra 4. Pécel 5. Erdőkertes 6. Isaszeg 7. Hévízgyörk 8. Zsámbok 9. Galgahévíz 10. HMSE 11. Valkó* 12. Mogyoród 13. Domony * = két büntetőpont levonva. Ifjúságiak 14 9 5 — 40-15 23 14 9 4 1 39-15 22 13 9 2 2 15- 7 20 14 7 3 4 23-15 17 14 7 2 5 27-20 16 14 6 2 6 20-18 14 14 5 2 7 22-25 12 14 3 2 9 15-20 8 14 3—11 13-29 6 14 3 2 9 17-38 6 14 2 2 10 13-36 6 13 1 1 11 11-52 3 1. Hévízgyörk 13 10 3 — 46-19 23 2. Túra 13 10 — 3 60-27 20 3. Pécel 12 8 2 2 44-14 18 4. Szada 13 7 3 3 55-33 17 5. Mogyoród 13 5 3 5 29-27 13 6. Isaszeg 12 4 4 4 22-31 12 7. Galgahévíz 13 3 5 5 37-39 11 8. Veresegyház 13 5 — 8 33-37 10 9. Valkó 13 3 4 6 22-34 10 10. Erdőkertes 12 4 1 7 25-41 9 11. Domony 12 2 4 6 23-50 8 12. Zsámbok 13 — 1 12 16-58 Csiba József 1 Túra Kispályások készülődése A túrái Vörös Meteor Sport Klub tömegspartbizottsága idén is megrendezi a nagyköz­ségben a kispályás labdarúgó­bajnokságot az ottani vállala- latok, szövetkezetek, intézmé­nyek, továbbá a lakóterületek csapatai részvételével. A tavaszi—őszi rendszerben zajló bajnokságukban tavaly hét csapat vett részt, ám év közben tovább nőtt az érdek­lődés, nevezni azonban csak most lehet. Az előzetes becs­lés szerint legalább' tizenöt- tizenhat csapat részvételére számítanak. annál inkább, mivel a szomszédos Galgahé­víz csapatainak nevezését is elfogadják. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents